Epilógus

Sziasztok Bonbonok!:)

Hát itt vagyok, közel lassan 4 év elteltével. Még a mai napig is kapok tőletek egy-egy kósza e-mailt, amiben arról faggatok és írtok, hogy mi lesz a történettel. Nos, teljesen igazatok van, hiszen ezer éve nem történt semmi. A 2016. áprilisában közzétett és 2017. decemberében frissített utolsó bejegyzésben elnézéseteket kértem, amiért csak így félbeszakadt egy aktív eseménydús történet, amely a kuszasága és a borzalmas írásképe ellenére is szerethető volt számotokra. A kommenteket és a mail-okat olvasva egyszerre fog el szeretetérzés és szégyenkezés amiatt, hogy ennyi lelkes rajongónk van még a mai napig és, hogy így cserben hagytunk Benneteket. Most szeretnélek Titeket kárpótolni ezért: hoztam Nektek egy befejező részt, amely évekkel később játszódik. Nem nyújtottam hosszúra és nem pakoltam bele párbeszédeket, hiszen az elrontaná a a tökéletes lezárást. Nero szemszögéből írtam meg, igyekeztem terjedelmes és szépen lezáró lenni, aminek a végén most már Ti, mint olvasók játszhatozhattok el a gondolattal, hogy ezek után milyen életük is lesz a karaktereknek.:) Egyenlőre ennyi, nem szaporítom tovább a szót, majd lentebb folytatom..:D és most akkor lássuk az epilógust, jó szórakozást hozzá!;) :*

Epilógus

– 20 évvel később –

Nero (38 éves)

            Hosszú évek teltek el a Hector Pietrasanta és a gyújtogatásos ámokfutások óta. Rengeteg csavar, fájdalom és veszteség árán végül kiderült; hogy emögött az egész mögött végig őmaga, Hector állt. Ő tervelt ki mindent a szeretőjével; Esmeraldával együtt, hogy elpusztítsa a maffiát és egy kis megfélemlítéssel kezdte. A város nagyon nehezen lélegzett fel a csak „Futótűz”-ként elhíresült és emlegetett szörnyű időszak után. A maffia családok is egy kötéllel a nyakukban, borotvaélen táncoltak. A lebukások esélyei az egekbe szöktek és tényleg voltak olyan pillanataink, amikor legszívesebben bujkálni és menekülni szerettünk volna, de nem lehetett. Nem lehetett, mert akkor azzal azon nyomban elárultuk volna magunkat és akkor vége, mehettünk volna mindannyian a börtönbe vagy épp a halálba. Mindannyiunkat megviselt ez az egész, nem csak Ankorvat lakóit. Naoki kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg; egyszer főbe akarta lőni saját magát, aztán pedig be is gyógyszerezte magát, akkor Narou épp ugyanúgy kiakadt, akárcsak az Alexander-es események kezdeténél történt autó balesetnél. Dorian és Stefan olyan csúnyán összebalhéztak, hogy Doriannal inkább hazaköltöztünk Chani házába, de mivel a bátyám féltette a saját családja biztonságát, ezért onnan is hamar tovább álltunk, egy közös lakásba. Rayne és Mimi hosszabb időre szakítottak, mert Mimi már nem bírta elviselni Rayne komoly hangulatingadozásait, ám Joshuánál sem volt valami könnyű neki. Sasuke pedig... ha nem lett volna vele az a lány, aki most is, már nem is élne. Túl akarta lőni magát heroinnal és majdnem sikerült is neki. Robert teljesen magánkívül volt, tombolt, őrjöngött és még engem is hibáztatott, hogy nekem kellett volna a fia mellett lennem. De, amikor megismertem Hope-ot, már akkor tudtam, hogy valójában ő való Sasuke mellé. Mi nem igazán illettünk össze soha, de az idő múlásával nem néztem a vele való kapcsolatomra soha rossz szemmel. Változtam. Ahogy mindannyian változtunk. Erősebbek, összetartóbbak és nagyobbak lettünk. A fiúk szakállasodtak és sármosodtak, mi lányok teltebbek és asszonyosabbak lettünk, a szülők pedig öregebbek, morcosabbak és ráncosabbak.

A gyújtogatásos esetek körülbelül 2 évig tartottak, ha jól emlékszem, utána még további 5 évig volt nehéz az életünk, amíg minden nagyjából elsimult. Ám hiába voltak azok az idők rosszak, nekem 22 éves korom óta minden napom egy áldás. Mára már a legnagyobb problémám az, hogy hogyan kezeljem a 16 éves kamaszlányomat. Nehezebb eset, mint amilyen én voltam, hiszen van belőle az apjából is bőven. Elena Thara Mendez a mi gyönyörű, arany macska szemű, vállig érő aranyhajú, karcsú testalkatú, okos, ravasz és elbűvölő nagylányunk. Mindent megadtunk neki, amire csak szüksége volt, még a nehéz időkben is. Az én családom és Dorian családja is egyaránt imádja őt, mindenhonnan szeretet kap. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, egyből ez volt az első anyai gondolatom: hogy csupa szív szeretetben nevelhessem fel a gyermekem. Doriannal sosem voltak komolyabb problémáink, a vitáink is szinte egyből békülésbe fordultak, úgyhogy számunkra nem is volt kérdéses: megtartottuk a babát. Az esküvőm is olyan volt, mint egy álom, igazán hercegnőnek éreztem magam és életem egyik legboldogabb napjai közé sorolhatom azt a napot. Na persze nem mi vagyunk az egyetlen ennyire összetartó páros, akiknek családot sikerült alapítani. A többiek is tartották velünk a lépést. Miminek és Raynénak ott van a 15 éves fiuk; Lysander, akinek a bal szeme kék, a jobb pedig barna, haja vörös akárcsak Mimié, bőre és magassága azonban Rayne-é. Lysander nagyon okos és ficsúr, akárcsak Rayne fény korában, nem mellesleg erős érzelmek fűzik a lányomhoz, akin mostanság észrevettem, hogy neki is bejön Lys. Naná, hogy bejön, hiszen van olyan rossz fiú, mint anno a mi brancsunkbeli srácok voltak. Sasukénak és Hope-nak a gyönyörű templomi esküvőjük után nem sokkal születtek meg a 14 éves egypetéjű, fiú-lány ikreik. A lány neve Ciara, a fiúé pedig Joey. Mindkettő tejföl szőke és szürke szemű, világos bőrű, s rajtuk még kevésbé látszódik, hogy japán vér is van bennük, hiszen már Sasun is alig észrevehető volt. Viszont, ami sokunk számára a mai napig is néha megdöbbentő az az, hogy még Narounak is van egy 18 éves fia, Dale Silverman, aki kiköpött az apja. Narou 2, kicsiben. Hogy ez hogy lehetséges? Egyszerű. Kiderült, hogy Narounak voltak viszonyai, miután rájött, hogy köztünk soha semmi nem lesz a hibái után és sikeresen felcsinált egy lányt, aki viszont nem kért az anyaságból. A gyereket pedig a lehető legrosszabb emberre hagyta... Naroura, aki persze csak hosszadalmas vizsgálatok (apasági teszt, stb.) után ismerte el, hogy az ő kölyke, de nem akart vele semmit sem kezdeni. Így a fiút rendszerint Naoki neveli (mily meglepő), ráadásul mivel ők hárman laknak nem messze tőlünk, sokat találkozom velük és elkerülhetetlen volt, hogy Dale ne menjen egyszer sem Elena közelébe. Talán a sors undorító fintora, hogy Dale és a lányom között majdnem hasonló csaták zajlanak le, mint huszonhárom éve velem és a srác apjával. Dorian már figyelmeztette nem egyszer a Silvermaneket és én is, hogy addig éltek, amíg Dale nem mocskolja be és bántalmazza Elenát. Vették a lapot, legalább is Naoki igen és bár nem történik semmi riasztó, azért mégis tettre készek vagyunk.

Apropó Narou... sosem felejtettem el neki azt, amiket velem tett. A megerőszakolásokat, a manipulálásokat, az életveszélyes helyzeteket, amiket Sasuke ellen és ellenem tett, amiket Dorian ellen és ellenem tett... semmit nem felejtettem el. A mai napig is tisztán él bennem, amikor legelőször letepert, amikor még szűz voltam. Már sosem csinálhatjuk ezt vissza, de mindezek ellenére egyetlen egy dolog van, amit neki köszönhetek. Hogy mi az? Az életem. A jelenlegi életem. Mert miatta csöppentem bele ebbe az egész világba. Ha ő nem lett volna, vagy csak simán békén hagyott volna, akkor nem esek a folyó medrébe és találom meg a hullát, nem derül ki, hogy ők pontosan kicsodák, nem ismerem meg Sasukét, nem leszek erős és nem találkoztam volna soha Dorian Costa Mendezzel. Azzal a férfivel, aki még mindig egy kislány szerelmét ébreszti fel bennem, akinek a szemébe nézve nem félek semmitől, akivel minden napomat úgy élem meg, mint egy kalandot és, akinek egy gyönyörű szép angyalt szültem. Elképzelésem sincs arról, hogy ez mind mind nem történt volna meg, akkor miként éltem volna le a fiatal éveimet, hol tartanék jelenleg, lenne-e férjem (és, ha igen, ki lenne az, hogy nézne ki), lenne-e gyermekem, lenne-e egy ilyen szép hátam, egy ilyen nagy családom és egy ilyen erős énem. Fogalmam sincs. Nem is tudok belegondolni ezekbe, mert már a helyemen vagyok... és ezt egyedül mind Narou Scott Silvermannek köszönhetem. Ezt sosem mondtam neki, de szerintem tudja nagyon jól azóta, amióta a lányom 6 éves lett. Akkor éppen hazafelé jöttem Elenával gyalog a sarki boltból és vele futottunk össze az utcán. Felületes beszélgetést kezdeményeztem, megkérdeztem tőle mi újság. Tudtam jól, hogy direkt járkált arra felé, hiszen pontosan tudta hol lakunk. Hosszú percekig nézte a kezemet fogó kislányomat és csak ennyit mondott közönyös hangon: „Tudod Galambom, én mindig is irigy voltam a Mendezekre és utáltam is őket. De ez most már tízezerszeresére nőtt.” Az én válaszom erre egy félmosoly volt, hiszen ismertem már annyira, hogy tudjam, ezzel azt akarja kifejezni, hogy sajnál mindent és legszívesebben ő tenne boldoggá. Akkor este megbocsátottam neki, de nem felejtettem el semmit. Csak átértékeltem magamban pár dolgot. Otthon vár a férfi, a lányom apja, aki mindig mellettem lesz. Nem élhetek örök gyűlölettel a szívemben az iránt, aki egykor megkeserítette a mindennapjaimat, de mára már csak gyenge, megszokott piszkálódásból szúr be néha egy-egy epés megjegyzést. Neki is jár egy új esély, amit megadtam neki. És úgy tűnik, hogy eddig nem él vissza vele. De ki tudja, nem igaz? Hiába van mindannyunknak most már saját kiteljesedett élete, hiába húzódunk hátra és kísérjük figyelemmel az utódaink mindennapjait... Narou Silvermantól és a maffia alvilágától még számíthatunk érdekes csavarokra.

Nos, remélem tetszett ez a befejező kis részletecske:) sajnos ennyi tellett tőlem, ugyanis (na most jöhet az ömlengő hegyi beszéd xd) Néha-néha előkapom a laptopom és legépelek egy-két sort nosztalgiázás képpen, de már nem ugyanaz, mint amikor Kittivel írtuk együtt ezt a sztorit. Ebben megvolt az izgalom és a szórakozás, nem tudtuk előre, hogy a másik mit meg hogy fog írni. Ezért nem folytatódott végül a bandaháborús blog sem, amit szintén ezen a blogon hirdettem meg. (Még elérhetőek a bejegyzések itt: https://vikikitti-bandahaboruk.blogspot.com/) Az biztos, hogy ezek a történet vezetések életem legszebb időszakai voltak és, ha visszatér a kedvem mindehhez, akkor könyvet fogok írni. Megvannak az ötletek a fejemben, megvannak hozzá a felhalmozódott karakterek, mindössze a kedv és a kitartás hiányzik a képletből. De ez már legyen az én problémám, nem aggatom a ti nyakatokba is.:)

Nos, ennyi lettem volna Bonbonok...:)

Remélem ennyi idő távlatából így egy kicsit jobb elengedni vagy továbbképzelni a sztorit, és hogy ezzel valamelyest enyhítettem a csalódottságotokon!:) Ha bármi kérdésetek vagy véleményetek van, nyugodtan írhatjátok ide a kommentekhez vagy akár privát e-mailt is küldhettek, szívesen válaszolok nektek bármire, úgyhogy csak bátran! :* És hát ezerszer is köszönöm nektek a kitartást meg ezt a nagy-nagy rajongást, öröm volt újra sorokat írni nektek! És, hogy Frank Herbert szavait idézzem: „Igazi befejezés nincsen. Csak valahol abbahagyod a történetet.”

Legyen további szép napotok/estétek és minden jót nektek, sziasztok! <3

OFF!!!! Olvassa el minden kedves követő:))

Na sziasztok drágák!

Az a helyzet, hogy Kittivel átnyálaztuk az egész blogot. Úgy mindent, az egész első évadot egészen odáig, ahol most tartottunk. Már hónapok óta befejezetlenül áll a történet (pedig még egy pár részt feltudnék tölteni) és arra jutottunk, hogy ezt az egész DFH sztorit feldolgozzuk. Már egyszer megpróbáltuk, de az kurvára nem volt az igazi, most azonban új ihleteink támadtak, ugyanis az utóbbi időben jobban kidolgoztuk a karakterek jellemét és az egymáshoz való kapcsolataikat.

A feldolgozott történet a Copyzós gyilkossal lenne. Szóval Noah visszatér, csak kicsit jobban megcsavartuk az egészet. Új szereplőket tettünk bele és új szerelmi szálakat. Itt most egyszerre jelennek meg a maffia családok, nem lesz újabb váratlan felbukkanás a főszereplők körében. Csak az ellenségek közül. Az új blogot ma fejeztem be,na prológust azonban már pár napja kitettem, bár még csak most nyitottam meg az oldalt. Az első részt is már elkezdtem írni tegnap este, azonban tudni szeretnénk, hogy velünk tartanátok-e a feldolgozott sztoriban:) Ha igen, ne féljetek nyomot hagyni, feliratkozni vagy épp véleményt kifejteni (ami lehet negatív is).

Itt a link, olvassatok bele!:) szép napot nektek, Bonbonok❤️❤️

https://torikitti-thesatanslambs.blogspot.hu/

2017.12.30.

Nos izé... baromira elszégyelltem magam, mikor végig olvastam x idő után a kommenteket, hogy ennyi lelkes olvasónak nem zártuk le a történetet :((( és annyira, de annyira jól esik így utólag, hogy rendesen meghatódtam!! <3 <3

Köszönjük szépen a sok pozitív visszajelzést tőletek, ez megmutatja, hogy érdemes csinálni azt, amit szeretünk és felvállalunk mások előtt!

Sajna az előző blog, amit bearanyoztam, azt töröltem, mivel oda már nem érkezett elég figyelem, ahogyan ide.

Viszont újra összekaptuk magunkat és elkezdtünk egy új sztorit, új karakterekkel és részletesebb, kidolgozottabb írásmóddal, valamint sokkal, de sokkal hosszabb fejezetekkel.

Fiatalkorú bandákról szól, szintén macsó és "fasza gyerek vagyok" korszakban élő fiúkkal és az őket szerelmetesen szerető lányokkal. Szerintem Narou és Naoki után nehezen fogjuk tudni űberelni a fiú szereplőket, de személy szerint az újak is nagyon kis vagányak és szerethetők. Kukkantsatok be, ha még érdekelnek titeket az irományaink :)) ezúton is köszönjük és nagyon szeretünk titeket <3 <3 <3

Link: https://vikikitti-bandahaboruk.blogspot.hu/

02. CXXI. Fejezet

– Nero –

           

            Hector Pietrasantanak az álla majdnem leesett, ahogyan a többiek becsődültek mind az ajtón, a saját stílusukban, kiabálva és nem tagadom, már ennyivel is bemutatkoztak a spanyol előkelő fickónak, aki gyorsan a hajába túrva összeszedte magát.

- Esmeralda – fordult a PR menedzsere felé, aki mellette állt egy mappával a kezében és éppen most hagyta abba a telefonálást a fülén lévő headsettel – Felvilágosítanál, kérlek? – intett neki.

- Hogyne, uram! Ők ott – mutatott először Scotték felé, de hirtelen Narou félbeszakította.

- Ne fáradozz picinyem, mi is be tudunk mutatkozni! – vigyorgott a hölgyre – Nem vagyunk ám akkora trógerek, mint amilyennek látszunk!

- Mi nem Silverman, de te igen – ez Sasuke morgása volt valahonnan a tömegből.

- Fogd be Sweetheart Matsuko – sziszegte vissza Narou.

- Ááá – lépett elő Brad egy kedves mosollyal – Nagyon örvendek Pietrasanta úr – fogott kezet az említettel, aki vette a fáradságot és illedelmesen felállt – Én Brad Crusader vagyok! Ő itt a feleségem, Cordelia – vonta magához az asszonyát.

- Nagyon örvendek! – köszönt kedvesen, szintén kezet fogott a csávóval.

 Rayne Crusader a fiam – mutatta be Brad továbbra is a vele érkezőket. Rayne nem mondott semmit, csak komoran és amolyan „riválisom vagy” féle gyanúsítgatós nézéssel méregette.

- Hmm. Magasabb vagy nálam – nézett föl rá az emberünk – De a ranglétrán még is csak alattam vagy – húzta egy gúnyos vigyorra a száját, mire Rayne megeresztett egy „dögölj meg” fintort, aztán félre állt.

- Ő pedig a fiam barátnője, Mimoza Phanthomive – mutatta be végül Rayne édesapja Mimit is, aki gyanakodva és vonakodva méregette a pasast és alig láthatóan egy fintor ült az arcára.

- Áááá, a híres Mimike, ha nem tévedek – guggolt le hozzá Pietrasanta – Jonathan annyit áradozott rólad – csókolt kezet a barátnőmnek, mire Rayne szinte vérszemet kapott.

- Ennek örülök – húzta el Mimi a kezét közömbösen, Rayne pedig magához rántotta őt. A csávó vette a lapot és egy „ez érdekes” vigyorral felegyenesedett.

- Üdv, én Robert Matsuko vagyok – rázott vele kezet Robert is – Ő pedig a fiam, Sasuke Matsuko – mutatta be az exemet, akinek a látványától még mindig keserű íz ömlik a számba.

- El az útból Matsukok – lökte őket félre Scott – Scott Silverman – mutatta be magát, de elutasította a kézfogást (!) és a derekánál fogva magához rántotta a feleségét, aki szegény feljajgatott a lába miatt – Ő itt a kedvesem, Caroline! Az a két buzi pedig sajnálatos módon a fiaim! Pina és Kis buzi – mutatta be Narouékat, akik persze totál kiakadtak. Pietrasanta azonban felröhögött.

- Érdekes nevek – vigyorgott lenézően, de látszott a fején, hogy már le szeretne ülni.

- Nem ez a nevünk, Pietrasanta! – lökte félre az apját Narou – Én Narou vagyok, az öcsém pedig Naoki.

- Ahaaa, akkor ti vagytok az én édes kis rokonaim ősi ellenségei – pillantott az emberünk Stefanra és Dorianra.

- Jha – flegmult Narou.

- Megkérdezhetem, honnan szerezted azt a vágást? – érdeklődött álkíváncsisággal Mr. Nagyongazdagvagyok.

- Kérdezze a hölgyet, aki ott ül – bökött rám kedvesen Narou, mire megjutalmaztam egy „rohadj meg” nézéssel.

- Ááá igen, a hölgyet még nem ismerem – lépett közelebb hozzám, mire engedelmesen felálltam.

- Nero Roosie vagyok. Örvendek, Hector – szólítottam direkt a keresztnevén, miközben kezet fogtunk. Eléggé meglepte, de kaptam tőle egy elismerő pillantást. Nem fogok egy olyan embernek megalázkodni, akihez semmi közöm. Kár, hogy a többiek ezt megteszik neki.

- Nocsak – mért végig – Igen szép darab ez a nyaklánc – vizslatta a nyakamban csüngő darabot – Ezt is loptad, Dorian? – fordult a kanapén ülő barátom felé.

- Egyáltalán nem! – feleltem én helyette.

- Hát hogyne – kuncogott fel.

- Komolyan beszélek, Hector – mondtam ismét, mire felnevetett, aztán robogott is a kanapéhoz, ahol ült és lehuppant. Én le akartam ülni, de Dorian lerántott maga mellé.

- Ezt most miért kellett?! – sziszegte a fülembe.

- Nyugodj már meg! Miért szólítsam Pietrasantának, ha ugyanolyan ember, mint te vagy én? – kérdeztem vissza suttogva.

- Ő nem ugyanolyan!! – suttogta idegesen és eléggé ingerülten nézett rám.

- Számomra de! Mert a pénz és a hatalom nem minden. „Porból lettünk, s porrá leszünk” – idéztem, bár nem tetszett neki, egy kicsit megnyugodott.

- Esmeralda! Remélem, feljegyezted a neveket, mert nem jegyeztem meg – szólt oda a nőnek, aki sietve bólogatott – Egyedül Mimozáét jegyeztem meg, mert róla nagyon sokat hallottam – fordult a barátnőm felé, aki közömbösen félre nézett. Rayne viszont felfújta magát, úgy, akárcsak régen. Nem tetszik neki és nem is tetszett neki soha, ha valaki megjegyzi az ő barátnőjét. Megértem.

- Akkor most már a tárgyra térhetünk – fordult Eli felé, aztán kezdődhetett a naaaagy tanácskozás. Hector elmondta, hogy hála annak, amit elért (szemre hányta Stefannak, hogy ez mind ő is lehetett volna, de gyáva módon megfutamodott. Itt Stefan és Eli is majdnem fennakadtak a horgon, de rájöttek, hogy nem szabad), az ő keze messzire elér, és sok mindent megtehetnek. Biztos a dolgában és csupán csak az eddig történtekről kért felvilágosítást. Aztán megkért minket, hogy bízzunk benne. Persze Scott nem volt hajlandó és kitört egy parázs vita, hogy márpedig őket is köteles belevonni a tervükbe, ezért felvonultak a felnőttek és Hector a menedzserével, Eli dolgozószobájába. Mi fiatalok pedig ott maradtunk a hallban, feszült légkör mellett.

– Rayne –

           

            - Baromi unszimpatikus a rokonotok – szólaltam meg én először, mély hallgatás után, és a Mendezekre néztem, akik felkapták a fejüket.

- Nem vérszerinti rokonunk – morogta Stefan – De igazad van, ő nem az a fajta ember, akit megkedvelsz – nézett félre, előre hajolva a térdein megtámaszkodva, s közben az ujjait tördelte.

- Nem tetszik nekem, hogy Jonathan ennyit mesélt rólam, neki – motyogott mellettem Mimoza, aki a kanapéról lógatta le a lábát – Ijesztő.

- Nekem sem tetszik – értettem vele egyet – Annak is ki fogom vágni a hangszálait – morogtam.

- Nyugika van Crusika! – ez Narou volt – Még csak most jött! Nem hinném, hogy a kurvádat akarná magának ez is. Az ő fajtája biztosan Nerucira vetne szemet, mint minden férfi. Főleg azok után, hogy a nevén szólította.

- Most mit izéljek vele? Ti talán berezeltetek tőle, hogy nem meritek így hívni? – nézett rá lenézőn Neruci.

- Egy frászt – prüszköltem.

- Nem vagyunk berezelve – forgatta meg a szemeit Narou – De ki tudja, mit értett most ez alatt az a nyavalyás… Lehet jól szarba kevertél most minket!

- Nem – szólalt fel Sasuke – Pietrasanta a nyilvánvalót értette, hogy Nero drága ki akar vele kezdeni – vigyorgott gúnyosan az exére, aki totál felháborodott – Mivel nincs már olyan fasz ebben a csapatban, akire rámenne.

- Érdekes, amíg együtt voltunk nem ezt gondoltad rólam – tette csípőre a kezét Neruci.

- Hagyjad édesem – ölelte magához Dorian – Mindannyian tudjuk – emelte a nője egyik hajtincsét az orrához és onnan egy sunyi vigyorral meredt Sasukéra – Hogy a kábszi rossz.

Ezen nem csak Narou, Stefan, de még én is felröhögtem.

- Beszélj csak Dorian! De ne feledd, hogy előtted én kúrtam őt! Ő is tisztán emlékszik még milyen voltam! Nehogy végül visszajöjjön hozzám! – védekezett az exem.

- Jaaaaaaaj – hangzott fel Narou és az ő szokásos vigyorával mellé állt és megpaskolta a vállát – Sweetheart, nem lett volna szabad kábszizni – röhögött, én pedig Dóriékkal együtt felröhögtem.

- Hagyj engem békén!! – lökte el durván magától Sasuke Narout, aki nevetve neki esett az öccsének.

- Jaj, ez olyan vicces! – törölgette meg a sebhelyes a „könnyeit”.

- Mit gondolsz, miért hívom kábszisnak? – kuncogott Dorian, Nero hajtincsével játszadozva.

- Ne bántsátok már – szólalt fel Mimoza – Ő az áldozat. Hiszen szerette a barátnőmet, és sosem hagytátok őket békén! Bekavartatok nekik, miattatok mentek szét örökre! És azt hittétek, hogy nem fog neki fájni, nem lesz dühös, ha Neruci olyannal jön össze, aki csak ártott neki? – állt Sasuke mellé és mindenkire kérlelőn nézett, hogy ne csesztessék már.

- Egyetértek Mimozával – biccentett Naoki.

- Már megint ellenem fordulsz?! – hőbörgött Narou és a szívére tette a kezét – Ez fáj Naoki. Nagyon-nagyon fáj…

- Ezt a dumát tartogasd a lányoknak, akik elutasítanak – nézte le az öccse.

- Mimikém – fogtam meg a barátnőm kezét – Én drágám – húztam finoman magamhoz – Értem én, hogy igazságos vagy meg minden, de te nem vagy párkapcsolat guru – simogattam meg a vállait, látszólag kedvesen, de a nézésemmel jól utaltam neki arra, hogy ne foglalkozzon más pasikkal, még, ha az Sasuke is – Szóval ne szólj bele – vontam magamhoz. Leülve a kanapéra (eddig álltam, mint egy égnek merevedező fasz), az ölembe ültettem és a nagy haját félre söpörve, megpusziltam az arcát, aztán kétszer a nyakát is, amitől összeszorította a combjait és megborzongott. A kis édes.

- De nem szeretem ezeket a nézeteltéréseket – motyogott.

- Drága törpilla, a mi csapatunkban mindig is voltak és lesznek nézeteltérések – pakolta fel Dorian a lábait a dohányzóasztalra – Amíg mi nem jöttünk, addig a kábszis és a sittes rivalizáltak. Most pedig már mindenki mindenkivel – tárta szét a karját, de közben önfeledten vigyorgott.

- Mi az, hogy sittes?! – állt elé Narou.

- Jól hallottad – kuncogott fel Dóri.

- Stefan – szólította meg Mimi azt az embert, amitől megforgattam a szemeimet – Hogy értette ez az alak, hogy te is lehettél volna olyan, mint ő?

Itt mindannyian Stef felé fordultunk.

- Hát… - sóhajtott – Fater régen mindenféle magas rangú iskolákba járatott, a legjobb magántanárokkal taníttatott, hogy pontosan olyan híres és nagyhatalmú ember legyek, mint amilyen ez a gyökér… De én nem ezt akartam, ezért a sok tanulás után visszautasítottam az ötletét. Pietrasanta viszont csak tört és tört fel a csúcsra.

- Lehet, hogy most jobban jártunk volna, ha te vagy ő és nem ő, ő – magyarázta meg Narou csapkodva.

- Még jó, hogy nem az eszedért szeretünk – mosolygott rá az öccse óvatosan.

- Őt senki se szereti – morgott Sasuke, aki már vagy a harmadik szál cigijét szívja el egymás után, amióta a faterok itt hagytak bennünket.

- De téged sem! Nem véletlenül vagy Nero és Rayne exe – gúnyolódott Narou.

- Ajj fogjátok már be, könyörgök, széthasad tőletek a fejem! – néztem rájuk szenvedve – Komolyan szétütlek titeket, ha nem kussoltok!

- Crusiii – pattogott oda hozzám Narou és lehajolva megtámaszkodott a térdén, így belehajolt a fejembe – Ne legyél ilyen morci, őfelsége, amiért akadt egy riválisod – simított végig buzisan az orromon, amitől fintorogva elhajoltam.

- Fúj, takarodj már te bűzgyár, olyan a szagod, mint egy alkoholista csövesnek – fordult el tőle Mimi és az orrát befogva a nyakamba fúrta az arcát.

- Látom, nagyon szórakozott vagy – néztem le Narout, aki kicsit bepörgött, egészen addig, míg meg nem hallottuk az eddig fent tanácskozó emberek lejövetelét a lépcsőn. Természetesen a díszvendég haladt elől a szeretőjével (tuti, hogy az neki az a nő!) és mögötte jöttek a faterok. Várakozásteljesen meredtünk rájuk, miközben én Mimoza hófehér combjait cirógattam.

- Nos, örülök, hogy itt szállásolhatok! De, ha nagyon zavarok, akkor szívesen elmehetek az egyik szállodámba is – vigyorgott nagyképűen Pietrasanta, mire én lenéztem és elfordultam.

- Nem, maradj csak itt – marasztalta Eli felesége kedvesen.

- Hát jól van drága Sonia, de csak, mert ennyire kéred – nyájaskodott neki az a nyomorék és még kezet is csókolt. Pfejjj.

- Akkor mi mehetünk is – intett nekünk kedvesen fater, mire Mimi kipattant az ölemből és megfogva a kezem, odaléptünk az emberhez, hogy elköszönjünk tőle.

- Viszlát – köszöntem komoran és semmitmondóan.

- Viszlát – biccentett jól szórakozottan, aztán ismét Mimihez guggolt, amiért egyszer jól fejbe fogom rúgni!

- Mimoza, remélem, még látjuk egymást! – fogta meg a nőm kezét – A barátnőddel tudjátok, hogyan kell egy férfi figyelmét felkelteni – kuncogott – Közönnyel! – ám mielőtt kezet csókolhatott volna neki, elhúztam onnan Mimit.

- Mit akarsz ezzel??!! – kérdeztem idegesen.

- Én semmit – egyenesedett fel, de le nem lehetett törölni a képéről a vigyort.

02. CXX. Fejezet

– Mimoza –

Most egy kis ugrás következik, ugyanis gyorsan össze kell foglalni mi történt az elmúlt időszakban. Nem nagy, csak rövid másfél hetes ugrás. Először is. Én, és Nero megkaptuk az órarendet, amikből kiválaszthatjuk azokat a tantárgyakat, amiket fel akarunk venni. Én nem tudok dönteni a biostatisztika, és a tematika között. Szóval ezen még gondolkodok. Illetve a piromán buzik is belehúztak, hogy pótolják a lemaradást. A híradóban, szinte egész végig róluk volt szó, hacsak nem benyomták a legvégére, hogy „De a sok szörnyűség mellett, vannak jó híreink is! Új kiscsimpánz született az állatkertben!” Képzelhetitek mennyire vidított fel ez minket. Semennyire. Két család házát gyújtották fel. Az egyiket szokványosan leöntötték benzinnel, ott szerencsére mindenki túlélte, a család kutyáján kívül (megsirattam). A másikban pedig gázszivárgás történt, így a ház felrobbant, ott egy túlélő sem maradt. Két 4 éves gyerek, egy 1 éves kisbaba, és a házaspár veszett oda. Jelképes, gyertyás virrasztást tartottak nekik, amit le is adtak a hírekben (őket is megsirattam). Illetve három volt iskolai dolgozót öltek meg, mindannyiukat megfojtották. Valakit a víz alá nyomtak, de volt, akit csak simán a nyakkendőjével, vagy a párnájával. Értetlenül álltunk a dolog előtt mindannyian. Mi okuk lehetett erre?! MI AZ OKOZAT EGYÁLTALÁN?! Ha megtalálom ezeket, a nyomorékokat, ÉN gyújtok be nekik egy rakétát a seggükbe, hogy kirepüljenek az éterbe már, komolyan mondom! Beteg állatok. Épp készülődtünk amúgy, ugyanis az első utunk a Mendezékhez vezetett reggel. Mert ma reggel érkezett meg a köcsög rokonuk. Az a Pietrasanta. Éppen egy egészséges dalolás után lépkedtem ki a fürdőből, akkor már (csoda) Rayne majdnem elkészült, csak a haját igazgatta éppen.

- Miért kiabáltál? – nézett rám incselkedve, mire hozzá vágtam a törülközőmet.

- Nem kiabáltam! Énekeltem! – fordultam el „sértetten” és egy szál bugyiba és melltartóba, a kikészített ruháimhoz lépkedtem, és lekezdtem felvenni őket.

- Szerinted, tényleg tud majd segíteni az a csávó? – néztem fel Raynera, aki elkomorodott.

- Fogalmam sincs, én már most utálom.

- Nyugi, nem veszélyezteti a helyed. Nekünk te vagy a királyunk – vigyorodtam el.

- Azaz neked, vagyok a királyod – meredt le rám fölényesen vigyorogva.

- Úgy is mondhatjuk.

– Narou –

- Naoki hol a véreres faszomba van a fekete boxerem?! – robogtam le lépcsőn, a derekamon a törülközőmmel, enyhén vizes hajjal, és testtel. Csoda, hogy nem zúgtam pofára a gecibe.

- A kétszáz közül, melyik? – fordult felém az öcsém a mosogatótól, mert hogy már a reggeli az asztalon volt, ő meg mosogatott. Ugyanis az álom öreg nénijét még kurvára nem találta meg a kis buzeráns, ennünk meg kell, én meg nem vagyok hajlandó főzöcskézni, a szájba kúrt meleg teje is épp elég fáradtság, szóval én biztos nem. De jó hír, hogy most már látom a kanapét, nem csak a szemétkupacot. Valamelyik nap nagytakarítást tartott, és azóta viszonylag ragyog a lakás. Kb. másfél hete boldogítjuk egymás életét egyhuzamban. Viszonylag nyugodtan. (ugyanis a kis gyújtogatós gecik, ismét belelendültek. Másfél hét alatt már felgyújtottak további négy családot, és megöltek három maradék iskolai gondnokot, akik régen a papusékkal egy időben baszták ott a rezet, Naokival kb. minden este híradót nézzük, nálunk ez megy a Cobra 11 helyett) Most már azért nem olyan fos ez a ház amúgy, mint mikor egyedül laktam benne, kerek 2 és fél napig. Pedig full olyan volt az egész baszás, mint előtte, mikor faterkáékkal laktunk, csak épp nem volt ott fater és muter, de a ház is hasonlít a régi házunkra, ami felgyulladt a picsába. Igazából szerintem a szakasztott mására csinálta papuska.

- Ami éppen rajtad van, te buzi!!! – mutattam a boxerére, ugyanis egy szál alsógatyába és pólóba volt, és úgy mosogatott – RÁADÁSUL A PÓLÓ IS AZ ENYÉM. Nem veszed észre, hogy lóg rajtad?!!

Magára nézett majd megvakargatta az állát. Hülye kérdés volt. Az én lajhár, nagypapa öcsém akár meztelenül, fél lábán zoknival is kimenne a sarki fűszeresbe korán reggel, ha nem szólsz rá, hogy egy szál pöcsbe van. Reggel kb. használhatatlan az öcskös, ha ilyenekről van szó.

- Hát ezeket már nem kapod vissza – vont vállat, majd ásított egyet.

- Mész te a faszomba!! Akkor hol van a másik fekete?

- Ismétlem, a kétszáz közül melyik??

- Akármelyik!

- A szobádban drága testvérem, a komód felső, kisebb fiókjába van az összes, de ezt tegnap már elmondtam, hogy odatettem őket, csak hogy ne kelljen elcsúsznom rajtuk, amikor be akarok jönni a lakásba!

- Befejeztétek, buzeránsok?! – hallottunk egy ismerős, tróger hangot az ajtó felől, mire odakaptuk a fejünket. Faterka állt ott, maga mellett a járógipszes anyával. MI A FASZT KERESNEK MÁR MEGINT ITT?! Egyszerre egymásra néztünk Naokival, majd vissza apára.

- Ti meg?! – szólaltunk meg egyszerre. Igaz, nem ez az első, hogy átvánszorognak a MI lakásunkba, sőt volt olyan hogy apa lusta volt hazamenni és egész egyszerűen ITT ALUDT.

- Kíváncsiak voltunk, hogy vagytok – mosolygott anya.

- Tényleg…? - emelte meg az öcsém, mutterosan, flegmán a fél szemöldökét.

- Hát… hiányoztatok!

- Most komolyan… - folytattam én, szintén felemelve a fél szemöldököm.

- Helyzet van, puncik!! – fejezte be apa, mi pedig felsóhajtottunk. Jellemző. Beljebb jöttek a lakásba, és otthon érezve magukat, fater lehuppant a kanapéra, a kandallóval szembe, ami most nem volt begyújtva, lerúgta maga mellől Naoki köcsög macskáját is, rágyújtott a szivarjára, és pöfékelt egyet, anya pedig a konyhába lépve, kinyitotta a hűtőt, és neki állt a koktélját megcsinálni.

- Azok ott nem a bátyád ruhái? – bökött a szivarjával Naokira, aki megint magára nézett.

- De, de igen. Ma reggel tudtam meg én i..- de nem tudta befejezni.

- Caroline is gyakran mászkált az én ruháimban, baszás után – nézett az öcsémre gúnyosan fater. Erre a buzi homlokán kidagadt egy ér, de mielőtt bármit szólhatott volna, fater feltette a dohányzóasztalra a tonnás patáit, amire még jobban kiakadt. Én pedig jól kiröhögtem.

- Látom, van reggeli is, gecik – nézett az asztalra, (a nappaliból rálátni a konyhára).

- Van, csak te pont nem kapsz – néztem le. Azért álljon már meg a menet. Kidob minket otthonról, házalót játszik az új lakásunkban, éééés még adjunk a kajából is. Hát kurvára nem!!

- Add már ide a sót, Pina! – szólt nekem a fater, mikor már én is felöltöztem, és az asztalnál…A MI asztalunknál reggeliztünk. Az ÉN kajámat!!!

- Mi a faszért te ülsz az asztalfőnél?! – csaptam elé a kis üveget idegesen.

- Ne feleselj, vagy elkenem a szádat, a jó büdös kurva anyádat!

- Itt vagyok Scott! – csapott a villával az asztalra mutter.

- Ne haragudj, drágám.

- Mi is az a sürgős dolog, ami miatt ide jöttetek? – masszírozta meg az orrnyergét Naoki, mikor végre ő is letudott ülni enni, (plusz két adagot kellett csinálnia) és már nem az én pólómba volt a kis buzi, hanem felvette végre a sajátját, és a nadrágját is.

- Megjött – kapott be egy falat rántottát, a papus, de mielőtt folytathatta volna beleszóltam.

- Hát, az gáz – húztam a szám, majd gúnyosan elvigyorodtam – Használj betétet – és itt Naoki úgy beleröhögött a kajájába, hogy majdnem a torkán akadt.

- HÜLYEGYEREK! Az a Pietrasanta geci jött meg te geci szájú! Ma reggel, a kilenc órás repülővel, épp a Mendezek felé tart.

- És? – emeltem meg a fél szemöldököm.

- Szerinted, Pina?! El kell tolnunk a picsánkat a Mendezekhez, hogy „üdvözöljük” azt a spanyol díszficsúrt! Illetve szerintem hallottatok ti arról, akkora hülyék nem lehettek, hogy a mi kis piromán barátaink ismét nem tudnak megmaradni a picsájukon!!

– Dorian –

Szinte tűkön ülve ültünk mind az öten a hallban. Ugyanis ott volt nálunk Neruci is, mert előző nap nálunk aludt. (A haját az egyik oldalra tette, ugyanis ott maradt a nyakán tegnap estéről az ajkaim nyoma… hupsz). Én ültem a kanapénkon, magam mellett szorosan Neruci, akinek a kezébe Herold csücsült, a fotelben Stefan foglalt helyet, anya az ajtó közelében állt, faterka pedig a saját kis fotelében szivarozott, közben a tegnapi pénzt számolgatta, amit összeszedtem. De nem feszengtünk túlságosan. Max anya.

- Még mindig nem szándékozol eladni nekem azt a szart? – fordult Neruci felé fater, mert, hogy már egy ideje fűzögeti a hercegnőmet, hogy adja el neki (ingyen) a nyakláncát, amit vettem neki.

- Eszem ágába sincs – rázta meg a fejét, és keresztbe vetette a lábait.

- Helyes – húztam egy vigyorra a számat, és belepusziltam a nyakába. Pont oda ahol a kiszívás volt, mire megfeszült, és az alsó ajkába harapott.

- Ne itt – forgatta meg a szemét vigyorogva Stefan.

- Mindjárt jön a törpillád, mit feszengsz? – kezdtem el cukkolni, de csak elvigyorodott.

- Tudom! – húzta ki magát. Hát ez nagyon rá van izgulva Mimozára. Mint mondtam nem volt feszült a légkör, csak két dolgot is vártunk éppen, és a mi családunk köztudottan utál várakozni. Az egyik, a három maffiacsalád, akik még mindig nem méltóztattak megérkezni. A másik pedig Ő. Az a köcsög geci Hector Pietresanta. Akinek a fekete limója pont ebben a pillanatban parkolt le a villánk előtt... amúgy. Majd pillanatokon belül, pedig egy csöngő szót hallhattunk.

- Ő az – nézett ránk anya, és próbálta még megigazítani apa zakóját, de ő csak leintette, mutter pedig a fejét rázva az ajtóhoz lépdelt és kinyitotta. Akit elsőnek megláttunk, az egy szorosan összecopfozott hajú, kosztümös, kissé kreol bőrű, nagy mélybarna szemű, az órát vizslató bige. Mondani se kellett, egyből tudtunk, hogy ő Esmeralda.

- Pont időben, Pietrasanta úr – fordult az ajtó felé, és belépett rajta az a geci. Ingben, elegánsan, de azért kitetoválva, a szokásos fölényes vigyorával, a tincseit hanyagul kisöpörte a homlokából, és rágyújtott (!). Köszönés nélkül beljebb lépdelt, és kifújva a füstöt végignézett rajtunk.

- Hát összegyűlt a család – vigyorodott el, majd a kanapéhoz lépett, és ledobta magát rá. Jajj, de otthon érzi magát, egyem a szívét. Mindannyian várakozva meredtünk rá.

- Most mi az? – szólalt meg – Had élvezzem ki kérlek, hogy itt lehetek – túrt bele a hajába igazán lenézően.

- Bár mi is élveznénk, hogy itt vagy – nézett félre apa az orra alatt motyogva.

- Ejnye, pedig olyan elegáns ez a ház, tetszik. Sok arany bútor, drága kanapéhuzat. Tetszik, elegáns, letisztult – simított végig a huzaton, majd ránk nézett.

- Kár, hogy az emberek benne kevésbé – nézett rajtunk végig. Megakadt a szeme Neron. Nem tudom miért, mert új, vagy, mert gyönyörű, de hamar folytatta, a nekünk szegezett monológját – Hát igen… Aunque la mona se vista de seda, mona es y mona se queda …

Neruci értetlenül meredt rám, de én értettem. Spanyol szólás. Annyit tesz, mint; „Még, ha selyembe öltözik is a majom, akkor is majom marad.” Nem bántott meg igazán egyikünket sem. Én még fel is kuncogtam.

- Semmi baj, Pietrasanta – kúszott egy sunyi róka vigyor a képemre, mire elég csúnyán nézett rám – Még úgyis várunk valakiket, addig érezd otthon magad, nekünk az csak jó, hisz egy család vagyunk, nem? – vigyorogtam folyamatosan. Azért van annyi önbizalmam, hogy ne vegyek fel ilyeneket. Hiába utálom tiszta szívemből ezt a rohadékot. Csak jót vigyorgok rajta, hiszen szórakoztató. Még.

- Valakiket?? Kiket? – emelte meg a fél szemöldökét. - Háát… - kezdte Stefan.

- Ooooh faszom! – trappolt be pont ebben a pillanatban a sáros bakancsával… Narou Silverman – Annnnyira kurva jó, hogy nyár van, de bazdmeg a cipőm úszik a szar latyakban a rákos gecis eső miatt!!

- Nyugodj már meg Narou, otthon úgy sem te takarítasz, csak mereszted a picsádat a TV előtt, szóval ne álljon a faszod!! – törölte le a lábát Silverman 2.0.

- Kussoljatok már buzik, majd otthon tartjátok a békülő szexet, de már fáj a hisztitektől a fejem, hogy basszam meg a kurva anyátokat!!

- Itt vagyok Scott!! – rikkantotta Caroline.

- Tudom drágám, de ezek a pinák felcseszik az agyam!

- Ne ordibáljatok már, mert megfájdul a fejem – érkezett meg Robert Matsuko is.

- Oooh Sweetheart, te merre vagy?? – gúnyolódott Narou.

- Kussolj bazdmeg Silverman, vagy kitépem a nyelved!! – jött be a kábszis is, levéve a dzsekijét (kint csepereg az eső).

- Morcosak vagyunk ma reggel? – cukkolta tovább.

- KUSS!

- Ezek korán reggel is kiabálnak – jött be törpilla is az ajtón fej rázva, kezében egy meleg starbucks pohárral, amit nagyban iszogatott, maga mögött a lekezelő colos kiskirállyal.

- Ahogy te is ma reggel zuhanyzás közben – nézett le a nőjére vigyorogva.

- Nem kiabáltam Rayne, hanem ÉNEKELTEM…. Oh szia Neruci! – integetett a mellettem ülő babámnak, majd a bátyámnak is – Szia Stefan!

- Szerintem nagyon szép volt, Mimi – vette le Brad is atyaian mosolyogva a kabátját, és megsimogatta Mimi fejét.

- Ne is törődj a fiammal, amíg nem tört ki az üveg, addig minden rendben van – jött be nevetve az ajtón mögötte Cordelia is. És ott állt a mi kis csipetcsapatunk a hall kellős közepén, mint egy falka elázott kutya.

- Őket – kuncogtam fel, és hátradőlve átkaroltam a hercegnőmet, és közelebb húztam magamhoz.

02. CXIX. Fejezet

– Nero –

           

            Borzalmasan kellemetlen volt, ahogyan egy légtérben voltunk. Eddig csak Narou és Sasuke között volt meg az a bizonyos „rohadj meg, gyűlöllek” féle feszült légkör, de most… Most Dorian és Sasuke… és Rayne és Sasuke között is. Ami eléggé rossz volt. Emellett persze rám is úgy nézett, mintha egy utolsó kurva lennék. Talán így is van, de nem érzek bűntudatot. Mimi jelenléte viszont nagyon megnyugtatott. Nem csak nekem, de Heroldnak is ugyanolyan kedvességgel köszönt, aztán leült mellém, Rayne pedig mellé állt (nem maradt helye, mivel Stefan is leült Dorian mellé).

- Na jó – nézett körbe Robert kínosan, mivel most az ő fia lett közutálat tárgya és Sasu is gyűlöl itt mindenkit, talán Mimi az egyetlen, akit nem – Remélem, türtőztetitek magatokat, fiatalok, mert komoly dologról van szó.

- Tudjuk, gyújtogatás volt, kicsit gyorsabban haladjunk, ha lehet, mert nem bírok itt pár személlyel egy légtérben lenni – sietette meg Narou és az apjára, Sasura meg Dorianra nézett.

- Ne irigykedj már annyit, Silvia – kuncogott fel Dorian és megfogta a combomat.

- Irigykedik a halál rád, te fos életű – nézte le egyből Narou – Bár nem szép, hogy lecsaptad a galambomat a kezemről, de mivel Neruci itt már két olyan személynek is ugrált a faszán, akit ki nem állhatok, ezért nem kell nekem többé! Nektek csak az a veszteségetek, hogy én lyukasztottam be először és nem ti – húzta egy diadalittas vigyorra a száját, én pedig lesütött szemekkel elbújtam a macim mellett.

- Fú, te geci láda, hogy dögölnél meg!! Muszáj így aláznod a barátnőmet folyton?! HALJ MÁR MEG!!! – kapta fel a vizet Mimi mellettem, eléggé idegesen, és mivel ő is a combomat fogta (közeli barinők vagyunk, szoktunk ilyet, meg egymás kezét fogni), ezért mérgében, amikor összeszorította a kezét, megkarmolt egy kicsit. Fel is szisszentem.

- De tényleg Narou, bazdmeg, muszáj neked mindig megaláznod szegény lányt? – masszírozta a homlokát Stefan – Undorító vagy!

- Elég!!! – szólt ránk erélyesen Robert, aki most magára vállalta a villámhárító szerepét. Persze Brad bácsi is csatlakozott, csak ő a szokásos atyaian dorgáló mosolyával.

- Gyerekek, kérlek! Ez komoly ügy! – fogta meg a barátja vállát – És az igazat megvallva, egyikőtökre sem tartozik a másikmagánélete, hát még miránk mennyire nem!

- Nem vagyok gyerek!! – hangzott fel Rayne.

- És én sem!! – ez Stefan volt.

- Itt az egyetlen, aki gyerek lehet, az a törpe kurva – ez meg Narou.

- A neve MIMI!!! – rikkantottam.

- És már ő is felnőtt korú – tette fel a mutató ujját Dorian.

- HALLGASSATOK MÁR EL FÜRDŐSKURVÁK!!! – ez már Scott volt, kidagadó érrel a homlokán.

- Ne kiabálj velünk!! – ez Naoki volt, szemrehányóan és sértetten.

- Na szóval. Eli mondta, hogy talán érkezhet segítség – ez Brad volt, miután sóhajtott egyet.

- Ki? – kérdezte Narou – Remélem hasznosabb lesz, mint az a bájgúnár Jonathan.

- Addig nem mondok semmit, amíg a kedélyek le nem nyugodnak – flegmázott Eli.

- Beszélj már Mendez, te szerencsétlen – korholta Scott.

- Majd akkor beszélek, amikor én akarok, Silverman – intette le Eli és direkt várt egy kicsit (kicsit sem volt feszült csend, ááá), majd belekezdett – Ezzel a segítséggel nagyon óvatosan kell bánni, mert nem feltétlenül lehet segítség.

- Kicsit világosabban – morogta Sasuke, idegesen dobogtatva a lábával. Feltűnően kerültem a tekintetét, mert nem bírtam rá nézni és a tekintetét sem bírom állni.

- Ejj, de türelmetlenek vagyunk – kuncogott Eli ráérősen.

- Mendez, kérlek, ne raboljuk egymás idejét! Mondd el a fiataloknak, amit tudniuk kell és menjen mindenki a dolgára – masszírozta meg az orrnyergét Robert.

- Na jó. Az van, hogy a csávó előre láthatatlanul fog érkezni. Lehet ma, vagy holnap… Vagy akár pár nap múlva, nem tudjuk. Akkor jön, amikor ő akar, mert ő magának a főnöke. A neve Hector Pietrasanta.

- MI VAN??!! – lepődött meg teljesen Dorian.

- Ne üvölts már – intette le az apja.

- Te tudtad ezt??!! – fordult a bátyja felé, aki biccentett.

- Csak nem rég tudtam meg én is – sóhajtott Stefan, gondterhelten.

– Rayne –

           

            - Ezt nem hiszem el – hisztizett Dorian, de egyenlőre nem értettünk belőle semmit sem.

- Milyen ez az ember? – kérdeztem.

- Eléggé nagyhatalmú. Szinte úgy viselkedik, mint egy gróf! Majdnem olyan rangú, de még sem… A nagy hatalmúsága mellett pedig még egy igazi rohadék is! Szereti, ha Pietrasanta úrnak szólítják, erre jól figyeljetek…

- Én biztosan nem fogom – fintorodtam el – Maximum ő szólíthat engem urának, de én senkit nem fogok!!

- Vetélytársad akadt, Crusi? – cukkolt egyből Silverman #1.

- Nekem olyanom nincsen – közöltem vele lekezelően.

- A lényeg – szólt közbe Eli – Hogy nem jön egyedül. A PR (pí-ár) menedzsere is itt lesz. Esmeralda Cardenaz.

- Öcsém, egy újabb felesleges hülye liba – dőlt hátra Sasuke és jól láthatóan Nerora nézett.

- Hé! Én nem bántalak téged, de ne sértegesd a barátnőmet!! – védte be Mimi egyből a csajt, mint egy anya tigris.

- Én nem sértegetem – vigyorodott el flegmán.

- Hagyjad törpilla – szólalt meg Dorian – A kábszis nem bírja elviselni, hogy nem volt jó pasija a hercegnőmnek – és itt direkt megpuszilta a (már az ő) nője arcát.

- Mi az, hogy kábszis??!! – hőbörgött egyből az exem.

- Ez kurva jó – röhögött fel Narou – Ez most találó becenév volt Mendez! De a Sweetheart sokkal jobb.

- Mi az, hogy Sweetheart? – kérdezte Naoki elgondolkozva.

- Édes szívem – segítette ki Nero.

- ELÉG VOLT!!! – ordította hirtelen egy hang, amibe még én is beleborzongtam – NEM HISZEM EL, HOGY AKÁRHÁNYSZOR EGY LÉGTÉRBE KERÜLTÖK, SOHA NEM JUTUNK EGYRŐL A KETTŐRE, MERT ÁLLANDÓAN CIVAKODTOK!!! MINDANNYIAN FELNŐTTETEK MÁR AZ ÉG SZERELMÉRE, DE ÚGY LÁTSZIK, AGYILAG MÉG MINDIG KISGYEREKEK VAGYTOK!!! EGY ÓVODÁS ÉRTELMESEBB LENNE EBBEN A PILLANATBAN NÁLATOK!!!! FOGJÁTOK MÁR BE TÍZ PERCIG A SZÁTOKAT, HOGY HALADHASSUNK!!! VAGY, HA NEM, AKKOR KIHÚZOM A BELEITEKET!!! – dobbantott egyet a botjával fater (!), akinek már szinte vörös volt a feje és kidagadt egy ér a homlokán, annyira feldühítettük. A várt hatás nem maradt el, mindenki kussban maradt.

- Köszönöm Braddy – paskolta meg fater vállát Eli – Csak pár dolgot akartam még mondani. Ne dőljetek be Pietrasantanak, mert, ha belecsöppentek a játékába, akkor nektek annyi! Éééés… Itt a városban él jelenleg az ő jobb keze, akit nagyon is jól ismertek. Épp az előbb említette a nagyobb fiad – fordult Scott felé, aztán ismét felénk – Jonathan Stewart, az illető – ahogy ezt kimondta, mindannyian értetlenül és meglepetten néztünk össze.

Amikor véget ért a gyűlés (faterék nagy nehezen közösen újabb nyomozásba fogtak, de persze minket sem fognak kihagyni belőle), mindenki szedelőzködni kezdett. Sasuke exem volt az első, aki felugrott és kiviharzott, mindenkit félre lökve. Megállt ugyan az ajtóban, és gondolom a faterját várta, aki még mindig az én apámmal, Elijal és Scottal beszélt.

- El sem köszönsz, Sweetheart?! – szólt utána röhögve Narou, válasz persze, az nem érkezett.

- Narou, ne már – rázta meg a fejét Naoki lemondóan.

- Szedd össze magad Dorian, ma este munkád lesz – lépett Eli a kanapéról felállókhoz. Mimi egyből mellém lépett és megfogta a kezem.

- Ma nem megy apukám! Neronál alszom – jelentette be.

- Nehogy azt hidd, hogy amiért baszol ezzel a luvnyával, hanyagolni fogod a munkádat!!

- A hercegnőm nem luvnya!! – kiabált rá egyből a fia, amin még én is meglepődtem – És, de hanyagolni fogom, mert fontosabb az, hogy kielégítsem az ő vágyait, mint a te szeszélyeidet! – ragadta meg Nero kezét – Cső colos, majd ütközünk – köszönt el tőlem és kirángatta Nerot. Persze Sasuke totál ingerülten kapta fel a fejét a baszásos témánál és attól féltem, hogy nekik esik. De szerencsére nem így lett. Eli nagy dühösen ráordított a másik fiára, hogy menjenek.

- Szia Mimi, remélem, már jobban vagy – mosolygott kedvesen ez a buzi az én nőmre.

- Igen, köszönöm Stef – mosolygott vissza rá Mimi, mire én durván megszorítottam a kezét és magamhoz rántottam, hogy szorosabban, közelebb legyen hozzám.

- Ne legyél már ilyen féltékeny – nézett le Stefan, ami vicces volt, mert egyrészt én sokkal jobban csinálom, másrészt pedig én vagy két és fél fejjel magasabb vagyok nála.

- Csak az féltékeny, aki bizonytalan. Én magabiztos vagyok – vigyorodtam el – Egyszerűen csak jobban szeretném, ha tudnád, hogy ő az enyém!

- Rayne… - motyogott Mimi.

- És gyakorold még ezt a lenézést, mert nagyon gyenge – folytattam figyelmen kívül hagyva a monológját. Nem felelt semmit, csak mérgesen nézett, majd kikerült minket és távozott az apjával. Végül mindenki elment (még anyáék is, mert sürgős elintézni való volt a gyújtogatókkal kapcsolatban), én pedig lehuppantam a kanapéra.

- Miért vagy ilyen? Csak a barátom… - állt meg előttem Mimi és eléggé szomorúan nézett rám.

- Először is, nem szeretem, ha akadnak fiú barátaid! Másodszor pedig, ő nem úgy tekint rád, mint egy barátra és ez felháborító! Ki tudja, miket gondol rólad, kit tudja, hányszor verte ki már rád!! – törtem ki magamból.

- Nyugodj meg! Ez mind csak mellékes, hiszen csak veled csinálok ilyesmiket – fogta két kézbe az arcom.

- Tudom!! – ragadtam meg a karját és magamhoz húztam – De akkor is szeretem, ha nyilvánosan tudja mindenki, hogy te csak az enyém vagy! – rántottam a kanapéra és magam alá gyűrtem és csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben hevesen félre söpörtem a nagy haját az útból.

- Rayne, kérlek! Apukádék bármikor megjöhetnek! – nyöszörögte és a karomba kapaszkodva.

- Tudom – nyúltam le a lába közé és megszorítottam neki a nuniját, amitől felnyögött. Végül elhajoltam tőle – Annyira szép vagy, szerelmem! Ezért vagyok ilyen veled – simogattam meg az arcát – Különleges vagy! Gyönyörű szép… És utálom, amikor ilyen rövideket veszel fel –mértem végig a ruházatát – És utálom ezt a tetoválást is, mert annyira vadító, és ebben a ruhában nagyon látszik!

- R..Rayne – szökött pír az arcára – Még soha nem mondtál nekem ilyeneket…

- Most mondok! Már most előre félek az egyetemtől… Tudnod kell, hogy mindennap vinni és hozni foglak, hogy lássák, kihez tartozol! – fogtam egy kézbe az arcát és hevesen megcsókoltam.

02. CXVIII. Fejezet

Nos, végre ide is megérkezett a folyti:) 4 részt hoztam,  jó olvasást! Valamint, ebben a részben ismét egy +18-as jelenet várható :DDD♥♥

– Naoki –

Megszólalt a telefonja igen. Elég hangosan. Csak nem épp maga mellől. Hanem valahol a kupiból!

- Ez a telefonom – mondta az egyértelműt, és körbenézett.

- Hát hallom – álltam fel, és körbenéztem én is – De hol van?!

- Faszom se tudja – pattant fel ő is és benézett az asztal alá. Fülelni kezdtem (a hallásom elég jó) és próbáltam követni a csengőhangját. Lehajolva elkezdtem dobálgatni az alsó gatyákat, és a pólókat, szerte széjjel, hogy meglegyen az a baszás, és láttam, hogy ő is ugyanezt kezdi csinálni, az orra alatt káromkodva. Már komolyan mindent találtam a földön (azt is amire nem voltam kíváncsi) csak a telefont nem. Ahogy ő sem. Egészen addig, amíg négy kéz lábra ereszkedve, be nem néztem az ágy alá. És ott rezgett és zenélt az a szar. Macskásan kinyújtózkodva fél kézzel a kanapé alá nyújtózkodtam, és nagy nehezen kiszedtem egy zokni mellől. És kurvára fogalmam sincs hogy került oda. Na itt sürgősen rendet rakok, mert még valami megesz minket, ha így hagyom.

- Itt van – emeltem fel, és odahajítottam neki, mire ő feltartva a kezét pont elkapta, és gyorsan fel is vette. Én pedig addig az egyik szekrényből előhalásztam egy szennyeskosarat és elkezdtem felszedegetni a ruháit és a boxereit, meg az egyéb ruhadarabjait a földről, és szépen a kosárkába dobáltam őket, amik pedig tisztának tűntek, azt külön a kanapéra hajtogattam. Majd a kaja maradékokat is összeszedegettem, kihajítottam őket a kukába. Közben részleteket hallottam a beszélgetésből. Kb. rögtön levágtam, hogy apa az. Főleg, hogy úgy vette fel, hogy „Na mi van te geci?!”. Pont elborzadtam a mosogató láttán, mikor meghallottam a hangját a nappaliból.

- A FASZOMBA MÁR!! GYERE LE JÓ ISTEN!

Lehunyt szemmel megráztam a fejem. Mondtam, hogy fel fogja még keresni, nem tudunk ilyen könnyen kiszállni.

– Dorian –

Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepődtem meg kurvára, de belül felgyulladt bennem a tipikus „Győztem” lángom. Ugyanis végül beadta nekem a derekát, és nem is kellett cselekhez folyamodnom. Fölényes vigyorra húztam a szám.

- A hercegnő óhaja számomra parancs – tereltem őt az ágy felé, megragadva a derekát, majd mikor a széléhez értünk, rálöktem, és fölé magasodtam. Nem szóltam semmit csak arra a jó szájára tapasztottam az enyémet. Enyhén megemelte a csípőjét, mire megnyaltam az alsó ajkát, és finomat beleharaptam. Résnyire nyitva a száját felnyögött, én pedig kihasználva az alkalmat, a nyelvemmel utat törtem magamnak, és hevesen lesmároltam, közben a két lába közé férkőzve, az ágyékomat az övének nyomtam.

- Dorianh… - sóhajtott fel, mikor elhajoltam tőle.

- Ccsst – kúszott egy vigyor a képemre, és végignyaltam az alsó ajkam. Megemelve az állát ismét lesmároltam, közben a toppja aljához nyúltam és egy pillanatra elhajolva áthúztam a fején, és most már ott volt előttem egy szál melltartóban és picsa nadrágban, kipirult arccal, az alsó ajkába harapva.

- Gyönyörű vagy hercegnő – vigyorodtam el, és a dereka fölé ülve két kézzel végigsimítottam azon a bomba testén, majd a nacijának a szélénél megálltam és egy mozdulattal… letéptem róla.

- Hupsz – haraptam az alsó ajkamba, és áthúztam a fejemen az atlétám. Egyből jobban éreztem magam amúgy. Végigmérte a mellkasomat, és a kocka hasamat, ami jót tett az eddig se kicsi egómnak, majd a nyakához hajoltam, és elkezdtem egyre lejjebb, és lejjebb csókolgatni, és harapdálni, végig a mellkasán, egészen a melltartó szegélyéig.

- Hmm… ez itt zavar baba – emeltem meg finoman a derekát, hogy megemelje magát, én pedig mögé nyúltam, és végig a szemébe nézve, egy jól begyakorolt, rutinos mozdulattal kikapcsoltam és az ágy mellé dobtam. Lepillantottam azokra a jó cicikre, és komolyan mondom, képes lettem volna elmenni, a puszta látványuktól is. Lehajoltam, és végigcsókoltam őket, de a mellbimbónál megálltam, és a nyelvemmel körözni kezdtem rajtuk, használva a nyelv pc-met. Azokat a nyögéseket hallani kellett volna geci.

- Nngh… Dorianh... – harapott az alsó ajkába és összeszorította a szemét, mire a fogaim közé fogtam őket, és keményebbek lettek, mint eddig, már ha ez lehetséges. Elidőztem rajtuk egy ideig, egészen addig, amíg a hercegnő az ágyékomnak nem préselte magát.

- Hercegnő… már nagyon forró vagy itt lent, nem igaz? – nyúltam le neki a puncijához és bugyin keresztül finoman megszorítottam neki, mire felnyöszörgött, nekem pedig egy jóleső sóhaj szökött ki a számon, és a nadrágomban már vészesen állt a farkam, de annyira, hogy már szinte fájt. Hozzá simulva egyre lejjebb és lejjebb kúsztam rajta, egészen a két lába közé. Leérve megcsókoltam őt a bugyiján keresztül, és éreztem, ahogyan egész testében megfeszült, és a csípőjét, akaratlanul is a számnak préseli. Végignyaltam az alsó ajkamat, és egy begyakorolt mozdulattal lehúztam róla a tangáját. És akkor megláttam. Ugyanolyan napbarnított, hibátlan, enyhén borostás és kurva izgató punci, mint amikor utoljára láttam. Emlékszem én rá… ugyanis jártam én már itt. Az emlékre akaratlanul is az ajkamba haraptam, és végignyaltam neki az egészet.

- Dorianh! – vágta hátra a fejét, és a hajamba markolt.

- Nicsak… máris nedves lettél – morogtam a bőrébe, és ismét végignyaltam, még be is nyaltam neki, majd megálltam a csiklójánál, és körözni kezdtem rajta. A piercingemmel is megpiszkálgattam, amitől egyre nedvesebb és nedvesebb lett. Már az orgazmus határán volt, de nem engedtem még elmenni. Hiába volt tűz forró, és hiába nézett rám úgy ahogy, mikor a dereka fölé térdeltem.

- Segítesz? – böktem az ujjammal a nadrágom övrészére elég beindult fejjel, mire odanyúlt, és elég ügyesen ki is kapcsolta, és ki is gombolta, még a sliccemet is lehúzta nekem. Ledobtam magamról a nadrágot, majd a bokszerem széléhez nyúltam, mire most ő harapott az alsó ajkába, és az arca még vörösebb lett, mint eddig. Egy apró perverz vigyor kúszott az arcomra, és pillanatokon belül, már megszabadultam a bokszeremtől is, és a két lába közé férkőztem. Fél kézzel megragadtam a faszom, és kissé fel-le húzogatva (nem mintha ennél is jobban fel lehetett volna izgatni) a bejáratához illesztettem.

- Hercegnőh…- suttogtam az ajkai közé, majd megmozdultam, és pont mikor lesmároltam, belécsúsztattam a farkam. Egy nagyot nyögött a számba, én pedig a fél könyökkel megtámaszkodva, a másikkal az arcát fogva, mozogni kezdtem. Kurva jó lyuka volt… nem volt tág, pont jó volt, nem szorította el túlságosan, egyszerűen geci jó volt. Nem mozogtam túl lassan, de finoman, tempós és ritmusos sebességet diktáltam. Hamar felvette velem a lépést, a csípőjét emelgette nekem, és átkarolta a nyakamat, végig karmolta a hátamat, majd a derekam köré fonta a lábait. Kis hangos volt, szóval a bátyáék, ha jönnek haza, biztos tudni fogják, hogy nem sakkozunk, vagy kártyázunk fent. De nem érdekelt igazán.

Mikor a csúcshoz közelítettem a hajába túrtam és a szemébe néztem. Látni akartam, ahogy elmegy. Amúgy már másodszorra, mert mikor beraktam, akkor már elment egyszer, hála a nyelvmunkámnak előtte. Az alsó ajkamba haraptam, és körülbelül ugyanakkor mentünk el, és láthattam, ahogy a hercegnőmet elönti a gyönyör, és a körmével végigszántva a hátamat elélvez, miközben én még a magömlés előtt kijöttem belőle és a lepedőre mentem.

- Hívtak – pillantottam a telefonomra, mikor egymás mellett feküdtünk az ágyban, és ő a mellkasomon pihentette a fejét – Oh jajj. Már csak ez hiányzott – morogtam az orrom alatt, mikor kiszúrtam a bátyámtól jött sms-t.

- Mi az? – hallottam meg a hercegnő fáradt, kissé bágyadt hangját. Hát így kikészítettem. Hát ez növeli az így is eget verő egómat.

- Gyűlés lesz és ott kéne lennünk, baba.

– Mimoza –

Raynera emeltem a tekintetem, aki épp pont elkalandozott. Láttam rajta, hogy nagyon nincs most itt.

- Valami bánt téged is, igaz? – szólaltam meg, mire felém kapta a fejét, és láttam, hogy már ellenkezett volna a szokásos fennkölt nézésével, de inkább elmosolyodott.

- Túl jól ismersz.

- Sasuke..? Igaz? – néztem rá szomorúan Bólintott.

- Értsd meg, neki se jó. Te is tudod mennyire szerette Nerot…

- Én mindent megértek. Csak azt nem, hogy amióta a barátnőcskéd színen van, már nem is vagyunk úgy, mint régen. Nem vagyunk igazán legjobb barátok. Néha pár nap vagy hét elejéig igen, aztán megint nem. Csak Nero így, és Nero úgy, meg Nero amúgy…

Ezen elmosolyodtam.

- Nero nagy hatással van a fiúkra – szegeztem a habokra a tekintetem.

- Ja, vettem észre – forgatta meg a szemét.

- De ne aggódj. Majd minden rendbe jön Sasuke és közted. És remélem Neroval se lesz annyira rosszban, mint most elképzelem… Tuti nem rajong érte túlzottan.

- Ezzel egyetértek. Ha te ilyet csinálnál, valószínűleg először megölnélek téged… aztán a csávót. Aztán magamat is.

Nem lepődtem meg, hogy ezt mondta, Rayne mindig is ennyire kisajátító volt, szóval nem akadtam fent ezen.

- Szerintem, nem lesz ez a gyűlés olyan barátságos hangulatú… - motyogtam az orrom alatt, és felpöccintettem egy habocskát.

- Hát nekem is van egy ilyen sanda gyanúm – rázta meg a fejét – Na siess, mert nem sokára kezdődik a gyűlés, és gondolom már nagyon látni, akarod a barátnődet… - kelt fel a kád mellől.

- Rendben, igyekszem – bólintottam, de valójában semmi kedvem se volt kimászni a jó meleg kádból. Az egyetlen, ami arra késztetett, hogy mégis, azaz volt, hogy Neruci ma itt lesz. Azóta nem beszéltem vele, mióta felhívott, és megkérdezte, mi van velem, én nagy körvonalakban ledaráltam neki, kilelkiztük magunkat, aztán mikor rákérdeztem vele, mi van, csak azt kaptam válaszul, hogy ezt hallgassam… ő látta Dorian kukiját. Szolid öt percig szakadtam ezután a röhögéstől. Szóval ja.

Kb. fél óráig ázhattam bent, utána kikecmeregtem, felvettem a melltartómat, a hozzátartozó csipkés kissé bevágós fekete francia bugyimat, egy szürke toppot, és egy vörös-fekete kockás, laza, kényelmes anyagú picsa nadrágot, megtöröltem a bitang hosszú hajam, és felkötöttem (úgy képzeljétek hogy tavaly óta már nőtt. Bőven a fenekem aljáig ér), így már csak a fenekem tetejéig ért, felvettem az otthoni papucsomat (ami ittenre való) és levonultam a hallba. Ahogy a lépcső aljára értem, megcsapott a lent lévő feszültség. Ugyanis akkor már ott volt lent a három fater… a NarouNaoki páros, (akik elég furán szemeztek a saját faterjukkal, plusz külön kanapén ültek tőle), Stefan, a DorianNero páros…és pont akkor lépett be a hallba Sasuke és az apja…

– Sasuke –

Mikor beléptem a Crusader hallba, az első, akit kiszúrtam, az Nero volt… annak a gecinek az oldalán. Ott álltak, és az a róka mocsok, a derekát fogta, és közben fölényesen vigyorgott rám. Ellentétben az exemmel, ugyanis az a kis ribanc, elég frusztráltan nézett a szemembe, én pedig idegesen, fortyogó dühvel néztem vissza rá. Lassan a kanapé felé lépdeltem, a faterommal és elég hevesen ledobtam magam rá, és előre dőlve rajta, az álló Nerot szuggeráltam, nem sokáig bírta a tekintetemet, mert utána elnézett, és magához szorította a kezében lévő plüssmedvét. Mennyiben fogadunk, hogy azt is az új fiúkájától kapta?! Szavakkal le sem lehet írni, mennyire ideges voltam.

- Hellóóó, Sweetheart! – ütötte meg a fülem egy ismerős, hang, amitől már rögtön felállt a hátamon a szőr, hát még mikor kimondta azt a jelzőt.

- Narouuu… Légy szíves – hallottam rögtön ezután az öccse kissé rosszalló hangját. Idegesen Silverman 1.0 felé kaptam a fejem, (aki külön kanapén ült az öccsével az apjától) és velőtrázón rámeredtem, ami a jelenlegi karikáimmal nem lehetett épp olyan látvány, amit szívesen látnál éjfélkor egy sikátorban.

- A kábszi rossz – szólalt meg Mendez, mire felemeltem a fél szemöldököm.

- Te csak kussolj be, Mendez… - sziszegtem felé a szavakat, és a gyomrom görcsbe rándult, ahogy megláttam, ahogy magához húzza, és a nyakába csókol, közben ott ül a képén az a diadalittas vigyora. Meg akartam ölni. Aztán a következő, akit kiszúrtam az a haverom volt. Azaz… Rayne. Aki éppen nem haverian méregetett engem, a szemben lévő kanapéról.

- Helló – köszöntem neki komoran.

- Szia… ex – fordult el tőlem, mire felemeltem a fél szemöldököm. Ex?! Szóval szakítottam vele is? Szépen lassan hozzánk lépdelt Mimi is, aki finoman integetett nekem.

- Szia Sasuke.

- Szia Mimi – intettem vissza, és próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, de nem igazán sikerült. Túl leamortizált voltam hozzá, de ahogy láttam ő se volt a toppon. Majd előszedtem a cigarettámat, közelebb húztam magamhoz a hamus tálat, és rágyújtva, a lábamat idegesen dobogtatva továbbra is „Megdöglesz” fejjel szuggeráltam Doriant és Nerot, akik közben leültek egy kanapéra.

02. CXVI. Fejezet

– Narou –

           

            Na. Most gondoljatok bele. Már három napja egyedül élsz, mirelit és rendelt kajákon, miközben szenvedve kapcsolgatod a TV-t, mert olyan unalmas még a legbrutálisabb akciósorozat is, hogy legszívesebben felvágnád az ereidet. Nincsen senki, akihez hozzászólhatnál. Mert ismétlem… EGYEDÜL ÉLSZ. Oké, hogy már lassan húsz vagyok meg minden, de baszod, azért húsz évig muterékkal éltem. Mellettem volt az öcsém minden egyes kurva másodpercben, és hirtelen ő nincsen és csak én lettem. Meg azért, volt körülöttem egy kis zsivaj, meg minden ilyen geciség. De most…? Semmi! Még egy kurvát se hoztam fel, hogy felavassam a házamat, mert nem voltam sehol. Pedig jó lenne, mert edzenem is kéne és ide még nincs berendezve az én kis edzőtermem. Majd, ha fater nem lesz otthon, akkor elszállíttatom onnan az edzőgépeimet ide. Na mindegy. De tudjátok ki hiányzott a legjobban? Nem nehéz kitalálni.. Hát persze, hogy a fentebb említett, hülye kis buzeráns öcsikém. És baromira szar volt, hogy haraggal váltunk el… Biztos voltam benne, hogy most ő is örökre meggyűlölt anya miatt…

Tehát azt képzeljétek el, hogy egy ilyen három semmilyen nap után beállít hozzád egyik délelőtt az öcséd, és ilyeneket vág a fejedhez. Nem szoktam elérzékenyülni, meg ilyen buziságok, de…

- Naoki – pislogtam értetlenül.

- Az a nevem – pislantott félre kínosan.

Megeresztettem egy mosolyt és közelebb lépve hozzá (remegő kezekkel, de még is teljes akaratomból) magamhoz öleltem és a vállába fúrtam az arcom. És tudjátok, mi történt? BEKÖNNYEZTEM!! ÉN!! ÉN, NAROU SCOTT SILVERMAN, BEKÖNNYEZTEM!! Úristen… Az öcsém buzisága ragályos.

- Örülök, hogy eljöttél – tettem még ezt is hozzá!!!

- Mi ütött beléd, te vadember? – tette a kezét a hátamra és testvérien megpaskolta.

- Semmi. Csak örülök neked – hajoltam el és megborzoltam az öcskös haját, ami nem igazán tetszett neki.

- Te sírsz? – kérdezte összehúzott szemekkel, mint aki rosszul lát, miután megigazította a séróját.

- Nem!! – váltottam vissza a Narou nézésembe (összehúzott szemöldök meg minden) és elfordultam – Ne gondolj már ilyen faszságokat – léptem be a lakásba.

- Hát jó – jött utánam a cuccaival, de hallottam a hangján, hogy örül a faszának – Te jó ég – tette le a bőröndjét meg azt a köcsög macskáját az előszobában, miután lesokkolódva felmérte a kárt, amit pár nap alatt csináltam – Látom, hamar berendezkedtél. Olyan az egész lakás, mint a szobád – utalt a szétdobált szemétre, kajamaradékokra és ruhadarabokra.

- Hát, ezért vagy itt te – tettem a kezem a vállára, miközben rágyújtottam – Hogy rendbe szedj mindent!

Persze nemes egyszerűségből kivette a kezemből a begyújtott cigimet és félre rugdosva pár holmit beljebb lépett.

- Na tuti nem! Ide felfogadunk valakit, mert én nem fogok egész életemben utánad pakolni! – szívott bele az ÉN cigimbe.

- Jó, de az illető csak is fiatal és bombázó lehet – kuncogtam fel és rágyújtottam egy másik szálra.

- Neeeem! Nem – ellenkezett – Hogy aztán te is végig kúrd a személyzetet, mint fater? Azt már nem! Valami ráncos, de nem haldokló nénikét fogok keresni. Aki süt valami fincsi sütit is – mosolyodott el ábrándozva, miközben a hasát simogatta. Kis buzi.

- Csak nem féltékeny vagy? – húztam egy sunyi vigyorra a számat.

- Szopjál faszt, tesó! – kapta fel a földről az egyik alsó gatyám és a fejemre dobta. Hát, van, ami soha nem változik…

- Hogy-hogy eljöttél amúgy? – kérdeztem leülve az asztalomhoz és felpakoltam a lábamat.

- Nem fontos – legyintett és leguggolva a földre, kiengedte a macskáját a hordókájából.

- Tudod mi lesz a legjobb most, hogy fater elzavart bennünket? – kérdeztem fülig érő szájjal.

- Na mi? – egyenesedett fel és érdeklődve nézett rám.

- Az, hogy most már utál minket, főleg engem, ezért valószínű, hogy most már a segítségünket sem fogja kérni, ha esetleg újabb gond adódna – ujjongtam – Hiszen, tudod, hogy a gyújtogatók még mindig nem kerültek elő és kétlem, hogy befejezték volna csak úgy. Mert egyszerűen csak várnak, hogy a város újból éledjen, és mindenki figyelme lankadjon és, hogy mindenki azt higgye, hogy már elmúlt a veszély – szórtam le a hamut a földre hanyagul – És ami ebben a legeslegjobb! Hogy soha többé nem kell Matsuko meg a Mendezek pofáját elviselnem, ha nem akarom!

- Erre azért ne vegyél mérget – ült le velem szembe végre, mert már idegesített, hogy ott áll, mint egy fasz, ami az égnek meredezik.

- Most miért mondod ezt? – komorultam el.

- Azért, hogy ne érjen meglepetés, amikor apa rád telefonál, hogy most és azonnal intézzük el ezt meg azt helyette…

- Akkor én megmondom neki, hogy csak akkor vagyok hajlandó neki segíteni, ha eltartja a picsámat életem végéig és fizeti minden kiadásomat! Felbonthatatlan szerződést fogok vele íratni! – fújtam ki a füstöt.

- De egy geci vagy – rázta meg a fejét hitetlenül.

- Csak visszavágok! Megérdemli. És szerintem ez nagyszerű alku, mert ebbe úgy is belemegy, hiszen tudod milyen haszonleső a papus – kuncogtam gonoszul.

- Mindig meg tudsz lepni – pislogott nagyokat.

- Örülök neki – húztam ki magam büszkén – Takarodj már – rúgtam félre azt a kurva macskát, miközben a lábamnak dörgölőzött. Utálom a macskákat.

- Neeee, ne bántsd!! – kapta fel egyből az ölébe az öcsém, azt a dögöt.

- A lényeg, hogy ki fogom használni fatertt, amiért kidobott otthonról – fejeztem be.

- Kíváncsi vagyok – és ahogy ezt kimondta az öcsém, megcsörrent a mobilom.

– Nero –

           

            Az ágyba feküdve durciztam, miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet. Akaratlanul is bevillantak a fejembe azok a régi képek, amiket az óta sem tudtam elfelejteni… Ahogyan sikítottam, védekeztem, sírtam… Ahogyan durván hozzám ér, leteper, lefog… Ahogyan rám néz, ahogyan kényszerít, hogy a szemébe nézzek… Ahogyan megalázott és elbánt velem… Még mindig olyan elevenen él bennem, mintha csak tegnap történt volna. Nem véletlenül mondják azt, hogy egy lány életét nagyban meghatározza az első szexuális élménye is… De még, ha csak egyszer történt volna… De nem. Kétszer történt, kétszer tette meg velem. És mindig eszembe jut, akárhányszor Narouról van szó…

- Nem… - csordult le egy könnycseppem, miközben a párnába fúrtam az arcomat. Szegény Doriant büntetem vele. Nem vagyunk már gyerekek, nem vagyok már szűz, de még is úgy viselkedek, mint egy szemérmes kislány… De nem tehetek róla. Én tényleg nem akartam, hogy valaha más érjen hozzám… Valaki más, aki nem Sasuke. És félek. Félek belemenni, mert… Mert Sasuke volt nekem az igazi első. Akivel tapasztaltam, hogy a szex jó is lehet. De ő már nincs velem. Doriannak pedig még esélyt is félek adni...

- Hercegnő – kopogott be Dorian – A bátyád nem akar zavarni, de megkért, hogy szóljak neked, hogy elmentek Stacyvel nődokihoz. Tudod, ahhoz a hülye Okitához, akire féltékeny Chani.

Nem feleltem, csak szipogva felemeltem a fejem és megtöröltem az arcomat. Okita? Még mindig olyan ismerős ez a név…

- Nem engedsz be? Olyan szar egyedül! Úgy érzem magam, mint egy kizárt kutya – próbálkozott, de még mindig nem mozdultam – Na jó… Akkor megvárlak a kanapén, mint egy hűséges eb. De csak, mert én nem leszek a kábszis, hogy elmenjek, ha valami nem jön össze nekem!

Itt már felugrottam és az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Természetesen még ott állt és, amikor meglátott, elvigyorodott.

- Hát szia – köszönt – Lenyugodtál?

- Nem teljesen – fontam karba a kezem durcásan.

- Sírtál – állapította meg.

- Nem – fordítottam el a fejem. Nem szeretem, ha Mimin és Chanin kívül bárki más megállapítja ezt rajtam.

- De igen – lépett közelebb hozzám és kisöpörte a hajamat az arcomból, majd két kézbe fogta és maga felé fordított – Ne sírj Babám, én megértelek – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Kétlem – csuklott el a hangom, miközben igyekeztem visszatartani az újból előtörő könnyeimet.

- Jobb, ha most elmegyek, és magadra hagylak, úgy érzem – komorult el.

- Mi? – sápadtam el.

- Majd hívlak, jó? Ha megnyugodtál. Utálom, amikor mások járnak a fejedben és nem én…

- Dorian…

- Cccst, Hercegnő – tette a mutató ujját a számra, majd megcsókolt, de mikor ment volna el, megragadtam a kezét.

- Ne, Dorian, várj! – rántottam magamhoz és a másik kezemmel a nyakába csimpaszkodva hevesen megcsókoltam. Meglepődött, de nem hajolt el, hanem visszacsókolt és erősen a derekamba markolt, amitől belenyögtem a szájába.

- Ne csináld már, mert menten megbaszlak! Ne játssz velem – morogta, mikor elhajoltunk és láttam a fején, hogy megint totál beindult.

- Nem játszok! – támasztottam lábujjhegyre állva a homlokom az övének.

- Akkor meg hagyd abba, különben tényleg leteperlek.. – suttogta az ajkamhoz közel.

- Csináld – mondtam ki hirtelen a számba harapva.

- Biztosh?

- Uhumm. Kérlek.. – csókoltam meg újra és újra – Csináldh!

– Stefan –

           

            Éppen nagyba vezettem a kocsimat, mivel siettem hazafele (éppen faternak voltam ügyet intézni) és közben hívott az a nyomorult. Mármint apa.

- Merre vagy már?! Kibaszott fontos dologról van szó!!! – korholt a vonal másik végén.

- Hallod, hagyjál már!! Sietek na, de jelenleg szakad az eső és nem szeretnék miattad meg a fontos dolgaid miatt balesetet szenvedni!! – vágtam rá, miközben magasabbra kapcsoltam az ablaktörlő sebességét, ugyanis szinte alig láttam ki a szélvédőn, mert másodperceken belül ellepte az a kurva víz. De gyűlölöm az esőt.

- Leszarom!! Akkor elmondom most a lényeget, csakhogy ösztönözzelek – kezdte, mikor éppen megálltam a kereszteződésnél, egy piros lámpánál.

- Hallgatlak – forgattam meg a szemeimet.

- Emlékszel még az idióta idősebb húgomra, Nereara?

- Persze, mi van a nénikémmel? – ráncoltam a homlokomat, a lámpát szuggerálva, hogy mikor vált már zöldre.

- Tudod, neki nem lehetett gyereke, ezért hozzáment egy özvegy bunkóhoz, akinek akkor már volt egy nálad is idősebb fia…

- Tudom, az a csávó közel négy évvel idősebb nálam… Régen sokat jártunk össze, nagyképű és egy valódi faszrágó, mint amilyen az apja volt, mielőtt három éve meghalt, ismerem őket, a lényeget mondjad már! – sürgettem idegesen, mert utálom, amikor olyannal húzza az időt, amivel felesleges.

- Ne feleselj, különben szájba csaplak, ha hazaérsz!! Na szóval… Mivel anyád és Nerea kurva jóban vannak, ezért Sonia elmesélte az elmúlt időket neki, aki tovább adta annak a buzinak és az a kis köcsög közölte, hogy ő tudna segíteni, nyomra deríteni a gyújtogatókat, ezért idejön nem sokára, Spanyolországból…

- MI?!! – nyeltem félre majdnem a saját nyálamat – Hector Pietrasanta idetolja a képét???!! Na neee… - ám eközben rám dudáltak, hogy indulás van, ezért rátapostam a gázra.

- De-de! Szóval siessél haza, ha tudni akarod a további részleteket, na csá – nyomott ki kedvesen.

- Fasza – sziszegtem idegesen az anyós ülésre dobva a telómat, ám, amikor ismét felnéztem az útra, hirtelen egy gyerek az autóm elé szaladt. Egyből satufék és elrántottam a kormányt – MI A FASZ?! – szorongattam a kormányt, miután realizáltam, hogy megállt az autó és nem borult fel és élek. Aztán eszembe jutott, hogy valakit lehet most ütöttem el, ezért egyből kipattantam a zuhogó esőbe és megkerülve az a utómat, odaszaladtam. De akkor hatalmas szívrohammal realizáltam, hogy aki totálisan elázva a földön ül megszeppenve, az nem egy kislány, sőt nem is egy gyerek…. HANEM MIMOZA!!

- Te jó ég, Mimi!!! – guggoltam le egyből elé – Jól vagy??!! – fogtam remegve két kézbe az arcát és magam felé fordítottam.

- Igen, csak… Csak megijedtem és hátra estem – hüppögött.

- Kelj fel, gyerünk – fogtam meg óvatosan mind a két karját és felsegítettem – Történt valami, Mit keresel itt?! – faggattam aggódva – Istenem nem tudom, mit csináltam volna, ha elütlek vagy valami – öleltem hirtelen magamhoz és hirtelen felindulásból megpusziltam a feje búbját.

- Nincs semmih… Csakh.. Csakh – hüppögött és az ingembe kapaszkodott, miközben szinte már-már bőrig áztunk – Stefan nem biroomh… - fúrta az arcát a mellkasomba (ő feléri nekem).

- Mi történt?! Az a szemét Rayne csinált veled valamit?! – toltam el magamtól, hogy ránézhessek.

- Nem – rázta meg a fejét, ám ekkor egy ismerős autó hatalmas kerékcsikorgással leparkolt mellettünk. A colos ugrott ki a volán mögül és egyből hozzánk rohant.

- Mi a faszt keresel itt?! És miért érsz hozzá??!! – rántotta magához durván Mimit.

- Ne rángasd már, bolond vagy?! – szóltam rá.

- Rayne, semmi baj! – lépett el mellőle Mimi – Majdnem elütött, mert kiszaladtam az útra…

- Mi van??!! – hőkölt hátra az a colos – Te fasszopó – esett egyből nekem és a galléromnál fogva, teljes testével neki nyomott az autóm oldalának – Megöltelek volna, ha megtetted volna, ugye tudod??!!

- Állj már le, te vadbarom!! – löktem el magamtól – Nem történt semmi, higgadj már le!!! – ziháltam, miközben az arcomról csöpögő vízcseppeket nyeltem szinte.

- Te meg mi a faszomért rohansz el, ha egyszer ott vagyok??!! – fordult egyből szegény Mimihez – Mit mondott neked az a buzeráns??!!

- Elzavart, Rayne! Azt mondta, ha eddig ne keressem, akkor most se keressem – hüppögött Mimi az arcát fogva. Nem értettem, miről beszélnek, de a bátyjára tippeltem.

- Jó, szállj be az autóba – terelte őt a kocsija felé.

- Várj, előbb beszélnünk kell – állítottam meg a colost, mire nagy flegmán rám nézett és a vizes, arcába hullott frufruját félre söpörte (összevissza tapadt a fején a haja).

- Ok – felelt „kedvesen”, s miután megbizonyosodott arról, hogy Mimi beült a kocsijába, visszafordult hozzám – Na lökjed.

- Egy rokonomról lenne szó – kezdtem, de ekkor megszólalt a mobilja.

- Bocs – halászta elő a zsebéből és a füléhez emelte – Fater?

Várakozásteljesen meredtem rá, de a komor arca hirtelen megdöbbenté és aztán idegessé változott, amitől én is nyugtalan lettem.

- Ezt nem hiszem el……. Nem, oda nem megyünk!! Mimi bőrig ázott, én otthon maradok vele……. Leszarom, fater, akkor ők jöjjenek hozzánk!!....... Oldd meg, nekem Mimoza az első!!......... Jóóó………. JÓÓÓ!!.........OK!!! ……. Cső – nyomta ki a telefont és visszatette a zsebébe.

- Mi az? – kérdeztem a homlokomat ráncolva.

- Ma reggel ismét gyújtogatás volt… Három helyen is, szétszórtan a városban. De aztán elkezdett esni az eső és elvileg elmosta, de megint halálos áldozatok voltak… Tehát, a barátaink visszatértek – morogta idegesen.

- Akkor ezt akarta fater elmondani – gondolkodtam el hangosan – Figyelj, pont ezzel kapcsolatba akartam mondani, hogy az egyik nagyképű és világi geci rokonom ide fog jönni ezzel az üggyel kapcsolatban! És meg kell beszélnünk, mi legyen! Mert ő tényleg nagyon aljas.

- Majd elválik akkor, egyenlőre Mimit akarom megnyugtatni! Nálunk lesz a gyűlés, fater szól mindenkinek… Te meg szólj az öcsédnek – hagyott ott. Még utoljára Mimire néztem a kocsi ablakán keresztül, aztán én is a kocsimba ugrottam, a volán mögé és miután becsaptam magam után az ajtót, realizáltam a visszapillantó tükréből, hogy gecire eláztam. A telefonomhoz nyúltam és miközben elindultam az autóval, tárcsáztam az öcsém számát, de nem vette fel!!! Nem tudom, hányszor hívtam, de egyszer sem volt hajlandó felvenni… Így hát az első utam hazavezetett.

- Ennyire meg kell váratnod, mikor azt mondom, hogy siess??!! FONTOS DOLOGRÓL VAN SZÓ!!! – fogadott fater ily kedvesen az előszobában, mikor hazaértem.

- Eli!! Nem látod, hogy elázott szegény??? – védett be anya.

- Tudom már, hogy megint gyújtogatás volt… Összefutottam Raynéval, akit hívott pont az apja és elmondta ezt… Átöltözöm és mehetünk hozzájuk – indultam meg kikerülve őket az útból, de megtorpantam – Apropó, nem tudjátok, hol van az öcsém?

- Úgy tudom, annál a lánynál van – mosolygott anya kedvesen.

- Biztos jókat kúr, az a szégyentelen gyerekem – sziszegett fater idegesen, miközben a fekete zakójáról szedegette a szöszmöszöket.

- Mindegy, hagytam neki üzenetet, hogy majd jöjjenek utánunk… - sóhajtottam.

– Rayne –

           

            Hazáig meg sem szólaltunk. Ő csendben szipogott az anyósülésen, én pedig idegesen vezettem ebben az istentelenül szakadó esőben. Mikor beparkoltam a garázsba otthon, én szálltam ki először és megkerülve a kocsit, kinyitottam az anyós felöli oldal ajtaját és Mimozát az ölembe véve, berohantam vele a lakásba.

- Anya! Készíts neki egy forró fürdőt, kérlek – szóltam oda muternak, amikor beléptem az előszobába.

- Rendben kisfiam – nézett ránk aggodalmasan, majd elsietett.

- Mi történt, fiam? – lépett oda fater is.

- Az a seggfej bátyja már megint felzaklatta őt – sziszegtem idegesen, miközben az én egyetlenem a vállamba fúrta az arcát és a nyakamba kapaszkodott, körmeit a bőrömbe vájta.

- Jobb lesz, ha nem engeded a közelébe… - javasolta apám. Tényleg?? Na ne mondd öreg!!!

- Tudom, azon dolgozom éppen – morogtam komoran – Szóltál mindenkinek? – kérdeztem.

- Igen! Már csak Elinak kell szóljak…

- Felesleges, összefutottunk Stefannal, szóltam neki, az meg már biztos elmondta az apjának – kerültem ki apát, mert anya közben szólt, hogy már folyik a melegvíz.

- Fiam! – szólt még utánam fater – Ugye tudod, hogy Sasuke is itt lesz? – na itt megtorpantam. Mimi is felkapta a fejét és aggódva nézett fel rám.

- Sejtettem – forgattam meg a szemeimet felé sem nézve, majd Mimire néztem és megeresztettem neki egy mosolyt, majd megpusziltam a homlokát, hogy ne aggódjon, aztán felsiettem vele a fürdőbe. Óvatosan letettem őt a földre és megszabadítottam a vizes ruháitól, majd amíg ő bemászott a kádba, én hoztam be neki tiszta ruhákat (vásároltam neki újakat, amíg nálunk volt). Leguggoltam a kádja mellé és komoran néztem rá.

- Érted már, miért nem akartam, hogy elmenj hozzá? De elvittelek, mert azt hittem jobban leszel…

- Rayne… Sajnálom.. De ez nagyon fájt – hajtotta le a fejét, miközben elbújt a habok alatt.

- Majd elmúlik – sóhajtottam, de közben más is járt a fejemben. Természetesen az exhaverom… Ezer éve nem láttam. Biztos furcsa lesz, hogy ismét ide fogja tolni a képét…