02. CXXI. Fejezet

– Nero –

           

            Hector Pietrasantanak az álla majdnem leesett, ahogyan a többiek becsődültek mind az ajtón, a saját stílusukban, kiabálva és nem tagadom, már ennyivel is bemutatkoztak a spanyol előkelő fickónak, aki gyorsan a hajába túrva összeszedte magát.

- Esmeralda – fordult a PR menedzsere felé, aki mellette állt egy mappával a kezében és éppen most hagyta abba a telefonálást a fülén lévő headsettel – Felvilágosítanál, kérlek? – intett neki.

- Hogyne, uram! Ők ott – mutatott először Scotték felé, de hirtelen Narou félbeszakította.

- Ne fáradozz picinyem, mi is be tudunk mutatkozni! – vigyorgott a hölgyre – Nem vagyunk ám akkora trógerek, mint amilyennek látszunk!

- Mi nem Silverman, de te igen – ez Sasuke morgása volt valahonnan a tömegből.

- Fogd be Sweetheart Matsuko – sziszegte vissza Narou.

- Ááá – lépett elő Brad egy kedves mosollyal – Nagyon örvendek Pietrasanta úr – fogott kezet az említettel, aki vette a fáradságot és illedelmesen felállt – Én Brad Crusader vagyok! Ő itt a feleségem, Cordelia – vonta magához az asszonyát.

- Nagyon örvendek! – köszönt kedvesen, szintén kezet fogott a csávóval.

 Rayne Crusader a fiam – mutatta be Brad továbbra is a vele érkezőket. Rayne nem mondott semmit, csak komoran és amolyan „riválisom vagy” féle gyanúsítgatós nézéssel méregette.

- Hmm. Magasabb vagy nálam – nézett föl rá az emberünk – De a ranglétrán még is csak alattam vagy – húzta egy gúnyos vigyorra a száját, mire Rayne megeresztett egy „dögölj meg” fintort, aztán félre állt.

- Ő pedig a fiam barátnője, Mimoza Phanthomive – mutatta be végül Rayne édesapja Mimit is, aki gyanakodva és vonakodva méregette a pasast és alig láthatóan egy fintor ült az arcára.

- Áááá, a híres Mimike, ha nem tévedek – guggolt le hozzá Pietrasanta – Jonathan annyit áradozott rólad – csókolt kezet a barátnőmnek, mire Rayne szinte vérszemet kapott.

- Ennek örülök – húzta el Mimi a kezét közömbösen, Rayne pedig magához rántotta őt. A csávó vette a lapot és egy „ez érdekes” vigyorral felegyenesedett.

- Üdv, én Robert Matsuko vagyok – rázott vele kezet Robert is – Ő pedig a fiam, Sasuke Matsuko – mutatta be az exemet, akinek a látványától még mindig keserű íz ömlik a számba.

- El az útból Matsukok – lökte őket félre Scott – Scott Silverman – mutatta be magát, de elutasította a kézfogást (!) és a derekánál fogva magához rántotta a feleségét, aki szegény feljajgatott a lába miatt – Ő itt a kedvesem, Caroline! Az a két buzi pedig sajnálatos módon a fiaim! Pina és Kis buzi – mutatta be Narouékat, akik persze totál kiakadtak. Pietrasanta azonban felröhögött.

- Érdekes nevek – vigyorgott lenézően, de látszott a fején, hogy már le szeretne ülni.

- Nem ez a nevünk, Pietrasanta! – lökte félre az apját Narou – Én Narou vagyok, az öcsém pedig Naoki.

- Ahaaa, akkor ti vagytok az én édes kis rokonaim ősi ellenségei – pillantott az emberünk Stefanra és Dorianra.

- Jha – flegmult Narou.

- Megkérdezhetem, honnan szerezted azt a vágást? – érdeklődött álkíváncsisággal Mr. Nagyongazdagvagyok.

- Kérdezze a hölgyet, aki ott ül – bökött rám kedvesen Narou, mire megjutalmaztam egy „rohadj meg” nézéssel.

- Ááá igen, a hölgyet még nem ismerem – lépett közelebb hozzám, mire engedelmesen felálltam.

- Nero Roosie vagyok. Örvendek, Hector – szólítottam direkt a keresztnevén, miközben kezet fogtunk. Eléggé meglepte, de kaptam tőle egy elismerő pillantást. Nem fogok egy olyan embernek megalázkodni, akihez semmi közöm. Kár, hogy a többiek ezt megteszik neki.

- Nocsak – mért végig – Igen szép darab ez a nyaklánc – vizslatta a nyakamban csüngő darabot – Ezt is loptad, Dorian? – fordult a kanapén ülő barátom felé.

- Egyáltalán nem! – feleltem én helyette.

- Hát hogyne – kuncogott fel.

- Komolyan beszélek, Hector – mondtam ismét, mire felnevetett, aztán robogott is a kanapéhoz, ahol ült és lehuppant. Én le akartam ülni, de Dorian lerántott maga mellé.

- Ezt most miért kellett?! – sziszegte a fülembe.

- Nyugodj már meg! Miért szólítsam Pietrasantának, ha ugyanolyan ember, mint te vagy én? – kérdeztem vissza suttogva.

- Ő nem ugyanolyan!! – suttogta idegesen és eléggé ingerülten nézett rám.

- Számomra de! Mert a pénz és a hatalom nem minden. „Porból lettünk, s porrá leszünk” – idéztem, bár nem tetszett neki, egy kicsit megnyugodott.

- Esmeralda! Remélem, feljegyezted a neveket, mert nem jegyeztem meg – szólt oda a nőnek, aki sietve bólogatott – Egyedül Mimozáét jegyeztem meg, mert róla nagyon sokat hallottam – fordult a barátnőm felé, aki közömbösen félre nézett. Rayne viszont felfújta magát, úgy, akárcsak régen. Nem tetszik neki és nem is tetszett neki soha, ha valaki megjegyzi az ő barátnőjét. Megértem.

- Akkor most már a tárgyra térhetünk – fordult Eli felé, aztán kezdődhetett a naaaagy tanácskozás. Hector elmondta, hogy hála annak, amit elért (szemre hányta Stefannak, hogy ez mind ő is lehetett volna, de gyáva módon megfutamodott. Itt Stefan és Eli is majdnem fennakadtak a horgon, de rájöttek, hogy nem szabad), az ő keze messzire elér, és sok mindent megtehetnek. Biztos a dolgában és csupán csak az eddig történtekről kért felvilágosítást. Aztán megkért minket, hogy bízzunk benne. Persze Scott nem volt hajlandó és kitört egy parázs vita, hogy márpedig őket is köteles belevonni a tervükbe, ezért felvonultak a felnőttek és Hector a menedzserével, Eli dolgozószobájába. Mi fiatalok pedig ott maradtunk a hallban, feszült légkör mellett.

– Rayne –

           

            - Baromi unszimpatikus a rokonotok – szólaltam meg én először, mély hallgatás után, és a Mendezekre néztem, akik felkapták a fejüket.

- Nem vérszerinti rokonunk – morogta Stefan – De igazad van, ő nem az a fajta ember, akit megkedvelsz – nézett félre, előre hajolva a térdein megtámaszkodva, s közben az ujjait tördelte.

- Nem tetszik nekem, hogy Jonathan ennyit mesélt rólam, neki – motyogott mellettem Mimoza, aki a kanapéról lógatta le a lábát – Ijesztő.

- Nekem sem tetszik – értettem vele egyet – Annak is ki fogom vágni a hangszálait – morogtam.

- Nyugika van Crusika! – ez Narou volt – Még csak most jött! Nem hinném, hogy a kurvádat akarná magának ez is. Az ő fajtája biztosan Nerucira vetne szemet, mint minden férfi. Főleg azok után, hogy a nevén szólította.

- Most mit izéljek vele? Ti talán berezeltetek tőle, hogy nem meritek így hívni? – nézett rá lenézőn Neruci.

- Egy frászt – prüszköltem.

- Nem vagyunk berezelve – forgatta meg a szemeit Narou – De ki tudja, mit értett most ez alatt az a nyavalyás… Lehet jól szarba kevertél most minket!

- Nem – szólalt fel Sasuke – Pietrasanta a nyilvánvalót értette, hogy Nero drága ki akar vele kezdeni – vigyorgott gúnyosan az exére, aki totál felháborodott – Mivel nincs már olyan fasz ebben a csapatban, akire rámenne.

- Érdekes, amíg együtt voltunk nem ezt gondoltad rólam – tette csípőre a kezét Neruci.

- Hagyjad édesem – ölelte magához Dorian – Mindannyian tudjuk – emelte a nője egyik hajtincsét az orrához és onnan egy sunyi vigyorral meredt Sasukéra – Hogy a kábszi rossz.

Ezen nem csak Narou, Stefan, de még én is felröhögtem.

- Beszélj csak Dorian! De ne feledd, hogy előtted én kúrtam őt! Ő is tisztán emlékszik még milyen voltam! Nehogy végül visszajöjjön hozzám! – védekezett az exem.

- Jaaaaaaaj – hangzott fel Narou és az ő szokásos vigyorával mellé állt és megpaskolta a vállát – Sweetheart, nem lett volna szabad kábszizni – röhögött, én pedig Dóriékkal együtt felröhögtem.

- Hagyj engem békén!! – lökte el durván magától Sasuke Narout, aki nevetve neki esett az öccsének.

- Jaj, ez olyan vicces! – törölgette meg a sebhelyes a „könnyeit”.

- Mit gondolsz, miért hívom kábszisnak? – kuncogott Dorian, Nero hajtincsével játszadozva.

- Ne bántsátok már – szólalt fel Mimoza – Ő az áldozat. Hiszen szerette a barátnőmet, és sosem hagytátok őket békén! Bekavartatok nekik, miattatok mentek szét örökre! És azt hittétek, hogy nem fog neki fájni, nem lesz dühös, ha Neruci olyannal jön össze, aki csak ártott neki? – állt Sasuke mellé és mindenkire kérlelőn nézett, hogy ne csesztessék már.

- Egyetértek Mimozával – biccentett Naoki.

- Már megint ellenem fordulsz?! – hőbörgött Narou és a szívére tette a kezét – Ez fáj Naoki. Nagyon-nagyon fáj…

- Ezt a dumát tartogasd a lányoknak, akik elutasítanak – nézte le az öccse.

- Mimikém – fogtam meg a barátnőm kezét – Én drágám – húztam finoman magamhoz – Értem én, hogy igazságos vagy meg minden, de te nem vagy párkapcsolat guru – simogattam meg a vállait, látszólag kedvesen, de a nézésemmel jól utaltam neki arra, hogy ne foglalkozzon más pasikkal, még, ha az Sasuke is – Szóval ne szólj bele – vontam magamhoz. Leülve a kanapéra (eddig álltam, mint egy égnek merevedező fasz), az ölembe ültettem és a nagy haját félre söpörve, megpusziltam az arcát, aztán kétszer a nyakát is, amitől összeszorította a combjait és megborzongott. A kis édes.

- De nem szeretem ezeket a nézeteltéréseket – motyogott.

- Drága törpilla, a mi csapatunkban mindig is voltak és lesznek nézeteltérések – pakolta fel Dorian a lábait a dohányzóasztalra – Amíg mi nem jöttünk, addig a kábszis és a sittes rivalizáltak. Most pedig már mindenki mindenkivel – tárta szét a karját, de közben önfeledten vigyorgott.

- Mi az, hogy sittes?! – állt elé Narou.

- Jól hallottad – kuncogott fel Dóri.

- Stefan – szólította meg Mimi azt az embert, amitől megforgattam a szemeimet – Hogy értette ez az alak, hogy te is lehettél volna olyan, mint ő?

Itt mindannyian Stef felé fordultunk.

- Hát… - sóhajtott – Fater régen mindenféle magas rangú iskolákba járatott, a legjobb magántanárokkal taníttatott, hogy pontosan olyan híres és nagyhatalmú ember legyek, mint amilyen ez a gyökér… De én nem ezt akartam, ezért a sok tanulás után visszautasítottam az ötletét. Pietrasanta viszont csak tört és tört fel a csúcsra.

- Lehet, hogy most jobban jártunk volna, ha te vagy ő és nem ő, ő – magyarázta meg Narou csapkodva.

- Még jó, hogy nem az eszedért szeretünk – mosolygott rá az öccse óvatosan.

- Őt senki se szereti – morgott Sasuke, aki már vagy a harmadik szál cigijét szívja el egymás után, amióta a faterok itt hagytak bennünket.

- De téged sem! Nem véletlenül vagy Nero és Rayne exe – gúnyolódott Narou.

- Ajj fogjátok már be, könyörgök, széthasad tőletek a fejem! – néztem rájuk szenvedve – Komolyan szétütlek titeket, ha nem kussoltok!

- Crusiii – pattogott oda hozzám Narou és lehajolva megtámaszkodott a térdén, így belehajolt a fejembe – Ne legyél ilyen morci, őfelsége, amiért akadt egy riválisod – simított végig buzisan az orromon, amitől fintorogva elhajoltam.

- Fúj, takarodj már te bűzgyár, olyan a szagod, mint egy alkoholista csövesnek – fordult el tőle Mimi és az orrát befogva a nyakamba fúrta az arcát.

- Látom, nagyon szórakozott vagy – néztem le Narout, aki kicsit bepörgött, egészen addig, míg meg nem hallottuk az eddig fent tanácskozó emberek lejövetelét a lépcsőn. Természetesen a díszvendég haladt elől a szeretőjével (tuti, hogy az neki az a nő!) és mögötte jöttek a faterok. Várakozásteljesen meredtünk rájuk, miközben én Mimoza hófehér combjait cirógattam.

- Nos, örülök, hogy itt szállásolhatok! De, ha nagyon zavarok, akkor szívesen elmehetek az egyik szállodámba is – vigyorgott nagyképűen Pietrasanta, mire én lenéztem és elfordultam.

- Nem, maradj csak itt – marasztalta Eli felesége kedvesen.

- Hát jól van drága Sonia, de csak, mert ennyire kéred – nyájaskodott neki az a nyomorék és még kezet is csókolt. Pfejjj.

- Akkor mi mehetünk is – intett nekünk kedvesen fater, mire Mimi kipattant az ölemből és megfogva a kezem, odaléptünk az emberhez, hogy elköszönjünk tőle.

- Viszlát – köszöntem komoran és semmitmondóan.

- Viszlát – biccentett jól szórakozottan, aztán ismét Mimihez guggolt, amiért egyszer jól fejbe fogom rúgni!

- Mimoza, remélem, még látjuk egymást! – fogta meg a nőm kezét – A barátnőddel tudjátok, hogyan kell egy férfi figyelmét felkelteni – kuncogott – Közönnyel! – ám mielőtt kezet csókolhatott volna neki, elhúztam onnan Mimit.

- Mit akarsz ezzel??!! – kérdeztem idegesen.

- Én semmit – egyenesedett fel, de le nem lehetett törölni a képéről a vigyort.