– Nero –
Borzalmasan
kellemetlen volt, ahogyan egy légtérben voltunk. Eddig csak Narou és Sasuke
között volt meg az a bizonyos „rohadj meg, gyűlöllek” féle feszült légkör, de
most… Most Dorian és Sasuke… és Rayne és Sasuke között is. Ami eléggé rossz volt.
Emellett persze rám is úgy nézett, mintha egy utolsó kurva lennék. Talán így is
van, de nem érzek bűntudatot. Mimi jelenléte viszont nagyon megnyugtatott. Nem
csak nekem, de Heroldnak is ugyanolyan kedvességgel köszönt, aztán leült
mellém, Rayne pedig mellé állt (nem maradt helye, mivel Stefan is leült Dorian
mellé).
- Na jó – nézett körbe Robert
kínosan, mivel most az ő fia lett közutálat tárgya és Sasu is gyűlöl itt
mindenkit, talán Mimi az egyetlen, akit nem – Remélem, türtőztetitek magatokat,
fiatalok, mert komoly dologról van szó.
- Tudjuk, gyújtogatás volt,
kicsit gyorsabban haladjunk, ha lehet, mert nem bírok itt pár személlyel egy
légtérben lenni – sietette meg Narou és az apjára, Sasura meg Dorianra nézett.
- Ne irigykedj már annyit, Silvia
– kuncogott fel Dorian és megfogta a combomat.
- Irigykedik a halál rád, te fos
életű – nézte le egyből Narou – Bár nem szép, hogy lecsaptad a galambomat a
kezemről, de mivel Neruci itt már két olyan személynek is ugrált a faszán, akit
ki nem állhatok, ezért nem kell nekem többé! Nektek csak az a veszteségetek,
hogy én lyukasztottam be először és nem ti – húzta egy diadalittas vigyorra a
száját, én pedig lesütött szemekkel elbújtam a macim mellett.
- Fú, te geci láda, hogy dögölnél
meg!! Muszáj így aláznod a barátnőmet folyton?! HALJ MÁR MEG!!! – kapta fel a
vizet Mimi mellettem, eléggé idegesen, és mivel ő is a combomat fogta (közeli
barinők vagyunk, szoktunk ilyet, meg egymás kezét fogni), ezért mérgében,
amikor összeszorította a kezét, megkarmolt egy kicsit. Fel is szisszentem.
- De tényleg Narou, bazdmeg, muszáj
neked mindig megaláznod szegény lányt? – masszírozta a homlokát Stefan –
Undorító vagy!
- Elég!!! – szólt ránk erélyesen
Robert, aki most magára vállalta a villámhárító szerepét. Persze Brad bácsi is
csatlakozott, csak ő a szokásos atyaian dorgáló mosolyával.
- Gyerekek, kérlek! Ez komoly ügy!
– fogta meg a barátja vállát – És az igazat megvallva, egyikőtökre sem tartozik
a másikmagánélete, hát még miránk mennyire nem!
- Nem vagyok gyerek!! – hangzott
fel Rayne.
- És én sem!! – ez Stefan volt.
- Itt az egyetlen, aki gyerek
lehet, az a törpe kurva – ez meg Narou.
- A neve MIMI!!! – rikkantottam.
- És már ő is felnőtt korú –
tette fel a mutató ujját Dorian.
- HALLGASSATOK MÁR EL
FÜRDŐSKURVÁK!!! – ez már Scott volt, kidagadó érrel a homlokán.
- Ne kiabálj velünk!! – ez Naoki
volt, szemrehányóan és sértetten.
- Na szóval. Eli mondta, hogy
talán érkezhet segítség – ez Brad volt, miután sóhajtott egyet.
- Ki? – kérdezte Narou – Remélem
hasznosabb lesz, mint az a bájgúnár Jonathan.
- Addig nem mondok semmit, amíg a
kedélyek le nem nyugodnak – flegmázott Eli.
- Beszélj már Mendez, te
szerencsétlen – korholta Scott.
- Majd akkor beszélek, amikor én
akarok, Silverman – intette le Eli és direkt várt egy kicsit (kicsit sem volt
feszült csend, ááá), majd belekezdett – Ezzel a segítséggel nagyon óvatosan
kell bánni, mert nem feltétlenül lehet segítség.
- Kicsit világosabban – morogta
Sasuke, idegesen dobogtatva a lábával. Feltűnően kerültem a tekintetét, mert
nem bírtam rá nézni és a tekintetét sem bírom állni.
- Ejj, de türelmetlenek vagyunk –
kuncogott Eli ráérősen.
- Mendez, kérlek, ne raboljuk
egymás idejét! Mondd el a fiataloknak, amit tudniuk kell és menjen mindenki a
dolgára – masszírozta meg az orrnyergét Robert.
- Na jó. Az van, hogy a csávó
előre láthatatlanul fog érkezni. Lehet ma, vagy holnap… Vagy akár pár nap
múlva, nem tudjuk. Akkor jön, amikor ő akar, mert ő magának a főnöke. A neve
Hector Pietrasanta.
- MI VAN??!! – lepődött meg
teljesen Dorian.
- Ne üvölts már – intette le az
apja.
- Te tudtad ezt??!! – fordult a
bátyja felé, aki biccentett.
- Csak nem rég tudtam meg én is –
sóhajtott Stefan, gondterhelten.
– Rayne –
-
Ezt nem hiszem el – hisztizett Dorian, de egyenlőre nem értettünk belőle semmit
sem.
- Milyen ez az ember? –
kérdeztem.
- Eléggé nagyhatalmú. Szinte úgy
viselkedik, mint egy gróf! Majdnem olyan rangú, de még sem… A nagy hatalmúsága
mellett pedig még egy igazi rohadék is! Szereti, ha Pietrasanta úrnak
szólítják, erre jól figyeljetek…
- Én biztosan nem fogom –
fintorodtam el – Maximum ő szólíthat engem urának, de én senkit nem fogok!!
- Vetélytársad akadt, Crusi? –
cukkolt egyből Silverman #1.
- Nekem olyanom nincsen –
közöltem vele lekezelően.
- A lényeg – szólt közbe Eli –
Hogy nem jön egyedül. A PR (pí-ár) menedzsere is itt lesz. Esmeralda Cardenaz.
- Öcsém, egy újabb felesleges
hülye liba – dőlt hátra Sasuke és jól láthatóan Nerora nézett.
- Hé! Én nem bántalak téged, de
ne sértegesd a barátnőmet!! – védte be Mimi egyből a csajt, mint egy anya
tigris.
- Én nem sértegetem – vigyorodott
el flegmán.
- Hagyjad törpilla – szólalt meg
Dorian – A kábszis nem bírja elviselni, hogy nem volt jó pasija a hercegnőmnek
– és itt direkt megpuszilta a (már az ő) nője arcát.
- Mi az, hogy kábszis??!! –
hőbörgött egyből az exem.
- Ez kurva jó – röhögött fel
Narou – Ez most találó becenév volt Mendez! De a Sweetheart sokkal jobb.
- Mi az, hogy Sweetheart? –
kérdezte Naoki elgondolkozva.
- Édes szívem – segítette ki
Nero.
- ELÉG VOLT!!! – ordította
hirtelen egy hang, amibe még én is beleborzongtam – NEM HISZEM EL, HOGY
AKÁRHÁNYSZOR EGY LÉGTÉRBE KERÜLTÖK, SOHA NEM JUTUNK EGYRŐL A KETTŐRE, MERT
ÁLLANDÓAN CIVAKODTOK!!! MINDANNYIAN FELNŐTTETEK MÁR AZ ÉG SZERELMÉRE, DE ÚGY
LÁTSZIK, AGYILAG MÉG MINDIG KISGYEREKEK VAGYTOK!!! EGY ÓVODÁS ÉRTELMESEBB LENNE
EBBEN A PILLANATBAN NÁLATOK!!!! FOGJÁTOK MÁR BE TÍZ PERCIG A SZÁTOKAT, HOGY
HALADHASSUNK!!! VAGY, HA NEM, AKKOR KIHÚZOM A BELEITEKET!!! – dobbantott egyet
a botjával fater (!), akinek már szinte vörös volt a feje és kidagadt egy ér a
homlokán, annyira feldühítettük. A várt hatás nem maradt el, mindenki kussban
maradt.
- Köszönöm Braddy – paskolta meg
fater vállát Eli – Csak pár dolgot akartam még mondani. Ne dőljetek be
Pietrasantanak, mert, ha belecsöppentek a játékába, akkor nektek annyi! Éééés…
Itt a városban él jelenleg az ő jobb keze, akit nagyon is jól ismertek. Épp az
előbb említette a nagyobb fiad – fordult Scott felé, aztán ismét felénk –
Jonathan Stewart, az illető – ahogy ezt kimondta, mindannyian értetlenül és
meglepetten néztünk össze.
Amikor véget ért a gyűlés
(faterék nagy nehezen közösen újabb nyomozásba fogtak, de persze minket sem
fognak kihagyni belőle), mindenki szedelőzködni kezdett. Sasuke exem volt az
első, aki felugrott és kiviharzott, mindenkit félre lökve. Megállt ugyan az
ajtóban, és gondolom a faterját várta, aki még mindig az én apámmal, Elijal és
Scottal beszélt.
- El sem köszönsz, Sweetheart?! –
szólt utána röhögve Narou, válasz persze, az nem érkezett.
- Narou, ne már – rázta meg a
fejét Naoki lemondóan.
- Szedd össze magad Dorian, ma este
munkád lesz – lépett Eli a kanapéról felállókhoz. Mimi egyből mellém lépett és
megfogta a kezem.
- Ma nem megy apukám! Neronál
alszom – jelentette be.
- Nehogy azt hidd, hogy amiért
baszol ezzel a luvnyával, hanyagolni fogod a munkádat!!
- A hercegnőm nem luvnya!! –
kiabált rá egyből a fia, amin még én is meglepődtem – És, de hanyagolni fogom,
mert fontosabb az, hogy kielégítsem az ő vágyait, mint a te szeszélyeidet! –
ragadta meg Nero kezét – Cső colos, majd ütközünk – köszönt el tőlem és
kirángatta Nerot. Persze Sasuke totál ingerülten kapta fel a fejét a baszásos
témánál és attól féltem, hogy nekik esik. De szerencsére nem így lett. Eli nagy
dühösen ráordított a másik fiára, hogy menjenek.
- Szia Mimi, remélem, már jobban
vagy – mosolygott kedvesen ez a buzi az én nőmre.
- Igen, köszönöm Stef –
mosolygott vissza rá Mimi, mire én durván megszorítottam a kezét és magamhoz
rántottam, hogy szorosabban, közelebb legyen hozzám.
- Ne legyél már ilyen féltékeny –
nézett le Stefan, ami vicces volt, mert egyrészt én sokkal jobban csinálom,
másrészt pedig én vagy két és fél fejjel magasabb vagyok nála.
- Csak az féltékeny, aki
bizonytalan. Én magabiztos vagyok – vigyorodtam el – Egyszerűen csak jobban
szeretném, ha tudnád, hogy ő az enyém!
- Rayne… - motyogott Mimi.
- És gyakorold még ezt a
lenézést, mert nagyon gyenge – folytattam figyelmen kívül hagyva a monológját.
Nem felelt semmit, csak mérgesen nézett, majd kikerült minket és távozott az
apjával. Végül mindenki elment (még anyáék is, mert sürgős elintézni való volt
a gyújtogatókkal kapcsolatban), én pedig lehuppantam a kanapéra.
- Miért vagy ilyen? Csak a
barátom… - állt meg előttem Mimi és eléggé szomorúan nézett rám.
- Először is, nem szeretem, ha
akadnak fiú barátaid! Másodszor pedig, ő nem úgy tekint rád, mint egy barátra
és ez felháborító! Ki tudja, miket gondol rólad, kit tudja, hányszor verte ki
már rád!! – törtem ki magamból.
- Nyugodj meg! Ez mind csak
mellékes, hiszen csak veled csinálok ilyesmiket – fogta két kézbe az arcom.
- Tudom!! – ragadtam meg a karját
és magamhoz húztam – De akkor is szeretem, ha nyilvánosan tudja mindenki, hogy
te csak az enyém vagy! – rántottam a kanapéra és magam alá gyűrtem és
csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben hevesen félre söpörtem a nagy haját az
útból.
- Rayne, kérlek! Apukádék
bármikor megjöhetnek! – nyöszörögte és a karomba kapaszkodva.
- Tudom – nyúltam le a lába közé
és megszorítottam neki a nuniját, amitől felnyögött. Végül elhajoltam tőle –
Annyira szép vagy, szerelmem! Ezért vagyok ilyen veled – simogattam meg az
arcát – Különleges vagy! Gyönyörű szép… És utálom, amikor ilyen rövideket
veszel fel –mértem végig a ruházatát – És utálom ezt a tetoválást is, mert
annyira vadító, és ebben a ruhában nagyon látszik!
- R..Rayne – szökött pír az
arcára – Még soha nem mondtál nekem ilyeneket…
- Most mondok! Már most előre
félek az egyetemtől… Tudnod kell, hogy mindennap vinni és hozni foglak, hogy
lássák, kihez tartozol! – fogtam egy kézbe az arcát és hevesen megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése