– Narou –
Na.
Most gondoljatok bele. Már három napja egyedül élsz, mirelit és rendelt
kajákon, miközben szenvedve kapcsolgatod a TV-t, mert olyan unalmas még a
legbrutálisabb akciósorozat is, hogy legszívesebben felvágnád az ereidet. Nincsen
senki, akihez hozzászólhatnál. Mert ismétlem… EGYEDÜL ÉLSZ. Oké, hogy már
lassan húsz vagyok meg minden, de baszod, azért húsz évig muterékkal éltem.
Mellettem volt az öcsém minden egyes kurva másodpercben, és hirtelen ő nincsen
és csak én lettem. Meg azért, volt körülöttem egy kis zsivaj, meg minden ilyen
geciség. De most…? Semmi! Még egy kurvát se hoztam fel, hogy felavassam a
házamat, mert nem voltam sehol. Pedig jó lenne, mert edzenem is kéne és ide még
nincs berendezve az én kis edzőtermem. Majd, ha fater nem lesz otthon, akkor
elszállíttatom onnan az edzőgépeimet ide. Na mindegy. De tudjátok ki hiányzott
a legjobban? Nem nehéz kitalálni.. Hát persze, hogy a fentebb említett, hülye
kis buzeráns öcsikém. És baromira szar volt, hogy haraggal váltunk el… Biztos
voltam benne, hogy most ő is örökre meggyűlölt anya miatt…
Tehát azt képzeljétek el, hogy
egy ilyen három semmilyen nap után beállít hozzád egyik délelőtt az öcséd, és
ilyeneket vág a fejedhez. Nem szoktam elérzékenyülni, meg ilyen buziságok, de…
- Naoki – pislogtam értetlenül.
- Az a nevem – pislantott félre kínosan.
Megeresztettem egy mosolyt és
közelebb lépve hozzá (remegő kezekkel, de még is teljes akaratomból) magamhoz
öleltem és a vállába fúrtam az arcom. És tudjátok, mi történt? BEKÖNNYEZTEM!!
ÉN!! ÉN, NAROU SCOTT SILVERMAN, BEKÖNNYEZTEM!! Úristen… Az öcsém buzisága
ragályos.
- Örülök, hogy eljöttél – tettem
még ezt is hozzá!!!
- Mi ütött beléd, te vadember? –
tette a kezét a hátamra és testvérien megpaskolta.
- Semmi. Csak örülök neked –
hajoltam el és megborzoltam az öcskös haját, ami nem igazán tetszett neki.
- Te sírsz? – kérdezte
összehúzott szemekkel, mint aki rosszul lát, miután megigazította a séróját.
- Nem!! – váltottam vissza a
Narou nézésembe (összehúzott szemöldök meg minden) és elfordultam – Ne gondolj
már ilyen faszságokat – léptem be a lakásba.
- Hát jó – jött utánam a
cuccaival, de hallottam a hangján, hogy örül a faszának – Te jó ég – tette le a
bőröndjét meg azt a köcsög macskáját az előszobában, miután lesokkolódva
felmérte a kárt, amit pár nap alatt csináltam – Látom, hamar berendezkedtél.
Olyan az egész lakás, mint a szobád – utalt a szétdobált szemétre,
kajamaradékokra és ruhadarabokra.
- Hát, ezért vagy itt te – tettem
a kezem a vállára, miközben rágyújtottam – Hogy rendbe szedj mindent!
Persze nemes egyszerűségből
kivette a kezemből a begyújtott cigimet és félre rugdosva pár holmit beljebb
lépett.
- Na tuti nem! Ide felfogadunk
valakit, mert én nem fogok egész életemben utánad pakolni! – szívott bele az ÉN
cigimbe.
- Jó, de az illető csak is fiatal
és bombázó lehet – kuncogtam fel és rágyújtottam egy másik szálra.
- Neeeem! Nem – ellenkezett –
Hogy aztán te is végig kúrd a személyzetet, mint fater? Azt már nem! Valami
ráncos, de nem haldokló nénikét fogok keresni. Aki süt valami fincsi sütit is –
mosolyodott el ábrándozva, miközben a hasát simogatta. Kis buzi.
- Csak nem féltékeny vagy? –
húztam egy sunyi vigyorra a számat.
- Szopjál faszt, tesó! – kapta
fel a földről az egyik alsó gatyám és a fejemre dobta. Hát, van, ami soha nem
változik…
- Hogy-hogy eljöttél amúgy? –
kérdeztem leülve az asztalomhoz és felpakoltam a lábamat.
- Nem fontos – legyintett és
leguggolva a földre, kiengedte a macskáját a hordókájából.
- Tudod mi lesz a legjobb most,
hogy fater elzavart bennünket? – kérdeztem fülig érő szájjal.
- Na mi? – egyenesedett fel és
érdeklődve nézett rám.
- Az, hogy most már utál minket,
főleg engem, ezért valószínű, hogy most már a segítségünket sem fogja kérni, ha
esetleg újabb gond adódna – ujjongtam – Hiszen, tudod, hogy a gyújtogatók még
mindig nem kerültek elő és kétlem, hogy befejezték volna csak úgy. Mert
egyszerűen csak várnak, hogy a város újból éledjen, és mindenki figyelme
lankadjon és, hogy mindenki azt higgye, hogy már elmúlt a veszély – szórtam le
a hamut a földre hanyagul – És ami ebben a legeslegjobb! Hogy soha többé nem
kell Matsuko meg a Mendezek pofáját elviselnem, ha nem akarom!
- Erre azért ne vegyél mérget –
ült le velem szembe végre, mert már idegesített, hogy ott áll, mint egy fasz,
ami az égnek meredezik.
- Most miért mondod ezt? –
komorultam el.
- Azért, hogy ne érjen
meglepetés, amikor apa rád telefonál, hogy most és azonnal intézzük el ezt meg
azt helyette…
- Akkor én megmondom neki, hogy
csak akkor vagyok hajlandó neki segíteni, ha eltartja a picsámat életem végéig
és fizeti minden kiadásomat! Felbonthatatlan szerződést fogok vele íratni! –
fújtam ki a füstöt.
- De egy geci vagy – rázta meg a
fejét hitetlenül.
- Csak visszavágok! Megérdemli.
És szerintem ez nagyszerű alku, mert ebbe úgy is belemegy, hiszen tudod milyen
haszonleső a papus – kuncogtam gonoszul.
- Mindig meg tudsz lepni –
pislogott nagyokat.
- Örülök neki – húztam ki magam
büszkén – Takarodj már – rúgtam félre azt a kurva macskát, miközben a lábamnak
dörgölőzött. Utálom a macskákat.
- Neeee, ne bántsd!! – kapta fel egyből
az ölébe az öcsém, azt a dögöt.
- A lényeg, hogy ki fogom
használni fatertt, amiért kidobott otthonról – fejeztem be.
- Kíváncsi vagyok – és ahogy ezt
kimondta az öcsém, megcsörrent a mobilom.
– Nero –
Az
ágyba feküdve durciztam, miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet.
Akaratlanul is bevillantak a fejembe azok a régi képek, amiket az óta sem
tudtam elfelejteni… Ahogyan sikítottam, védekeztem, sírtam… Ahogyan durván
hozzám ér, leteper, lefog… Ahogyan rám néz, ahogyan kényszerít, hogy a szemébe
nézzek… Ahogyan megalázott és elbánt velem… Még mindig olyan elevenen él
bennem, mintha csak tegnap történt volna. Nem véletlenül mondják azt, hogy egy
lány életét nagyban meghatározza az első szexuális élménye is… De még, ha csak
egyszer történt volna… De nem. Kétszer történt, kétszer tette meg velem. És
mindig eszembe jut, akárhányszor Narouról van szó…
- Nem… - csordult le egy
könnycseppem, miközben a párnába fúrtam az arcomat. Szegény Doriant büntetem
vele. Nem vagyunk már gyerekek, nem vagyok már szűz, de még is úgy viselkedek,
mint egy szemérmes kislány… De nem tehetek róla. Én tényleg nem akartam, hogy
valaha más érjen hozzám… Valaki más, aki nem Sasuke. És félek. Félek belemenni,
mert… Mert Sasuke volt nekem az igazi első. Akivel tapasztaltam, hogy a szex jó
is lehet. De ő már nincs velem. Doriannak pedig még esélyt is félek adni...
- Hercegnő – kopogott be Dorian –
A bátyád nem akar zavarni, de megkért, hogy szóljak neked, hogy elmentek
Stacyvel nődokihoz. Tudod, ahhoz a hülye Okitához, akire féltékeny Chani.
Nem feleltem, csak szipogva
felemeltem a fejem és megtöröltem az arcomat. Okita? Még mindig olyan ismerős
ez a név…
- Nem engedsz be? Olyan szar
egyedül! Úgy érzem magam, mint egy kizárt kutya – próbálkozott, de még mindig
nem mozdultam – Na jó… Akkor megvárlak a kanapén, mint egy hűséges eb. De csak,
mert én nem leszek a kábszis, hogy elmenjek, ha valami nem jön össze nekem!
Itt már felugrottam és az ajtóhoz
siettem és kinyitottam. Természetesen még ott állt és, amikor meglátott,
elvigyorodott.
- Hát szia – köszönt –
Lenyugodtál?
- Nem teljesen – fontam karba a
kezem durcásan.
- Sírtál – állapította meg.
- Nem – fordítottam el a fejem.
Nem szeretem, ha Mimin és Chanin kívül bárki más megállapítja ezt rajtam.
- De igen – lépett közelebb
hozzám és kisöpörte a hajamat az arcomból, majd két kézbe fogta és maga felé
fordított – Ne sírj Babám, én megértelek – nyomott egy puszit a homlokomra.
- Kétlem – csuklott el a hangom,
miközben igyekeztem visszatartani az újból előtörő könnyeimet.
- Jobb, ha most elmegyek, és
magadra hagylak, úgy érzem – komorult el.
- Mi? – sápadtam el.
- Majd hívlak, jó? Ha
megnyugodtál. Utálom, amikor mások járnak a fejedben és nem én…
- Dorian…
- Cccst, Hercegnő – tette a
mutató ujját a számra, majd megcsókolt, de mikor ment volna el, megragadtam a
kezét.
- Ne, Dorian, várj! – rántottam
magamhoz és a másik kezemmel a nyakába csimpaszkodva hevesen megcsókoltam.
Meglepődött, de nem hajolt el, hanem visszacsókolt és erősen a derekamba
markolt, amitől belenyögtem a szájába.
- Ne csináld már, mert menten
megbaszlak! Ne játssz velem – morogta, mikor elhajoltunk és láttam a fején,
hogy megint totál beindult.
- Nem játszok! – támasztottam
lábujjhegyre állva a homlokom az övének.
- Akkor meg hagyd abba, különben
tényleg leteperlek.. – suttogta az ajkamhoz közel.
- Csináld – mondtam ki hirtelen a
számba harapva.
- Biztosh?
- Uhumm. Kérlek.. – csókoltam meg
újra és újra – Csináldh!
– Stefan –
Éppen
nagyba vezettem a kocsimat, mivel siettem hazafele (éppen faternak voltam ügyet
intézni) és közben hívott az a nyomorult. Mármint apa.
- Merre vagy már?! Kibaszott
fontos dologról van szó!!! – korholt a vonal másik végén.
- Hallod, hagyjál már!! Sietek na,
de jelenleg szakad az eső és nem szeretnék miattad meg a fontos dolgaid miatt
balesetet szenvedni!! – vágtam rá, miközben magasabbra kapcsoltam az ablaktörlő
sebességét, ugyanis szinte alig láttam ki a szélvédőn, mert másodperceken belül
ellepte az a kurva víz. De gyűlölöm az esőt.
- Leszarom!! Akkor elmondom most
a lényeget, csakhogy ösztönözzelek – kezdte, mikor éppen megálltam a
kereszteződésnél, egy piros lámpánál.
- Hallgatlak – forgattam meg a
szemeimet.
- Emlékszel még az idióta idősebb
húgomra, Nereara?
- Persze, mi van a nénikémmel? –
ráncoltam a homlokomat, a lámpát szuggerálva, hogy mikor vált már zöldre.
- Tudod, neki nem lehetett
gyereke, ezért hozzáment egy özvegy bunkóhoz, akinek akkor már volt egy nálad
is idősebb fia…
- Tudom, az a csávó közel négy
évvel idősebb nálam… Régen sokat jártunk össze, nagyképű és egy valódi
faszrágó, mint amilyen az apja volt, mielőtt három éve meghalt, ismerem őket, a
lényeget mondjad már! – sürgettem idegesen, mert utálom, amikor olyannal húzza
az időt, amivel felesleges.
- Ne feleselj, különben szájba
csaplak, ha hazaérsz!! Na szóval… Mivel anyád és Nerea kurva jóban vannak,
ezért Sonia elmesélte az elmúlt időket neki, aki tovább adta annak a buzinak és
az a kis köcsög közölte, hogy ő tudna segíteni, nyomra deríteni a
gyújtogatókat, ezért idejön nem sokára, Spanyolországból…
- MI?!! – nyeltem félre majdnem a
saját nyálamat – Hector Pietrasanta idetolja a képét???!! Na neee… - ám eközben
rám dudáltak, hogy indulás van, ezért rátapostam a gázra.
- De-de! Szóval siessél haza, ha
tudni akarod a további részleteket, na csá – nyomott ki kedvesen.
- Fasza – sziszegtem idegesen az
anyós ülésre dobva a telómat, ám, amikor ismét felnéztem az útra, hirtelen egy
gyerek az autóm elé szaladt. Egyből satufék és elrántottam a kormányt – MI A
FASZ?! – szorongattam a kormányt, miután realizáltam, hogy megállt az autó és
nem borult fel és élek. Aztán eszembe jutott, hogy valakit lehet most ütöttem
el, ezért egyből kipattantam a zuhogó esőbe és megkerülve az a utómat,
odaszaladtam. De akkor hatalmas szívrohammal realizáltam, hogy aki totálisan
elázva a földön ül megszeppenve, az nem egy kislány, sőt nem is egy gyerek….
HANEM MIMOZA!!
- Te jó ég, Mimi!!! – guggoltam
le egyből elé – Jól vagy??!! – fogtam remegve két kézbe az arcát és magam felé
fordítottam.
- Igen, csak… Csak megijedtem és
hátra estem – hüppögött.
- Kelj fel, gyerünk – fogtam meg
óvatosan mind a két karját és felsegítettem – Történt valami, Mit keresel itt?!
– faggattam aggódva – Istenem nem tudom, mit csináltam volna, ha elütlek vagy
valami – öleltem hirtelen magamhoz és hirtelen felindulásból megpusziltam a
feje búbját.
- Nincs semmih… Csakh.. Csakh –
hüppögött és az ingembe kapaszkodott, miközben szinte már-már bőrig áztunk –
Stefan nem biroomh… - fúrta az arcát a mellkasomba (ő feléri nekem).
- Mi történt?! Az a szemét Rayne
csinált veled valamit?! – toltam el magamtól, hogy ránézhessek.
- Nem – rázta meg a fejét, ám
ekkor egy ismerős autó hatalmas kerékcsikorgással leparkolt mellettünk. A colos
ugrott ki a volán mögül és egyből hozzánk rohant.
- Mi a faszt keresel itt?! És
miért érsz hozzá??!! – rántotta magához durván Mimit.
- Ne rángasd már, bolond vagy?! –
szóltam rá.
- Rayne, semmi baj! – lépett el
mellőle Mimi – Majdnem elütött, mert kiszaladtam az útra…
- Mi van??!! – hőkölt hátra az a
colos – Te fasszopó – esett egyből nekem és a galléromnál fogva, teljes
testével neki nyomott az autóm oldalának – Megöltelek volna, ha megtetted
volna, ugye tudod??!!
- Állj már le, te vadbarom!! –
löktem el magamtól – Nem történt semmi, higgadj már le!!! – ziháltam, miközben
az arcomról csöpögő vízcseppeket nyeltem szinte.
- Te meg mi a faszomért rohansz
el, ha egyszer ott vagyok??!! – fordult egyből szegény Mimihez – Mit mondott
neked az a buzeráns??!!
- Elzavart, Rayne! Azt mondta, ha
eddig ne keressem, akkor most se keressem – hüppögött Mimi az arcát fogva. Nem
értettem, miről beszélnek, de a bátyjára tippeltem.
- Jó, szállj be az autóba –
terelte őt a kocsija felé.
- Várj, előbb beszélnünk kell –
állítottam meg a colost, mire nagy flegmán rám nézett és a vizes, arcába
hullott frufruját félre söpörte (összevissza tapadt a fején a haja).
- Ok – felelt „kedvesen”, s
miután megbizonyosodott arról, hogy Mimi beült a kocsijába, visszafordult
hozzám – Na lökjed.
- Egy rokonomról lenne szó –
kezdtem, de ekkor megszólalt a mobilja.
- Bocs – halászta elő a zsebéből
és a füléhez emelte – Fater?
Várakozásteljesen meredtem rá, de
a komor arca hirtelen megdöbbenté és aztán idegessé változott, amitől én is
nyugtalan lettem.
- Ezt nem hiszem el……. Nem, oda
nem megyünk!! Mimi bőrig ázott, én otthon maradok vele……. Leszarom, fater,
akkor ők jöjjenek hozzánk!!....... Oldd meg, nekem Mimoza az első!!.........
Jóóó………. JÓÓÓ!!.........OK!!! ……. Cső – nyomta ki a telefont és visszatette a
zsebébe.
- Mi az? – kérdeztem a homlokomat
ráncolva.
- Ma reggel ismét gyújtogatás
volt… Három helyen is, szétszórtan a városban. De aztán elkezdett esni az eső
és elvileg elmosta, de megint halálos áldozatok voltak… Tehát, a barátaink
visszatértek – morogta idegesen.
- Akkor ezt akarta fater
elmondani – gondolkodtam el hangosan – Figyelj, pont ezzel kapcsolatba akartam
mondani, hogy az egyik nagyképű és világi geci rokonom ide fog jönni ezzel az
üggyel kapcsolatban! És meg kell beszélnünk, mi legyen! Mert ő tényleg nagyon
aljas.
- Majd elválik akkor, egyenlőre
Mimit akarom megnyugtatni! Nálunk lesz a gyűlés, fater szól mindenkinek… Te meg
szólj az öcsédnek – hagyott ott. Még utoljára Mimire néztem a kocsi ablakán
keresztül, aztán én is a kocsimba ugrottam, a volán mögé és miután becsaptam
magam után az ajtót, realizáltam a visszapillantó tükréből, hogy gecire eláztam.
A telefonomhoz nyúltam és miközben elindultam az autóval, tárcsáztam az öcsém
számát, de nem vette fel!!! Nem tudom, hányszor hívtam, de egyszer sem volt hajlandó
felvenni… Így hát az első utam hazavezetett.
- Ennyire meg kell váratnod,
mikor azt mondom, hogy siess??!! FONTOS DOLOGRÓL VAN SZÓ!!! – fogadott fater
ily kedvesen az előszobában, mikor hazaértem.
- Eli!! Nem látod, hogy elázott
szegény??? – védett be anya.
- Tudom már, hogy megint gyújtogatás
volt… Összefutottam Raynéval, akit hívott pont az apja és elmondta ezt…
Átöltözöm és mehetünk hozzájuk – indultam meg kikerülve őket az útból, de
megtorpantam – Apropó, nem tudjátok, hol van az öcsém?
- Úgy tudom, annál a lánynál van
– mosolygott anya kedvesen.
- Biztos jókat kúr, az a
szégyentelen gyerekem – sziszegett fater idegesen, miközben a fekete zakójáról
szedegette a szöszmöszöket.
- Mindegy, hagytam neki üzenetet,
hogy majd jöjjenek utánunk… - sóhajtottam.
– Rayne –
Hazáig
meg sem szólaltunk. Ő csendben szipogott az anyósülésen, én pedig idegesen
vezettem ebben az istentelenül szakadó esőben. Mikor beparkoltam a garázsba
otthon, én szálltam ki először és megkerülve a kocsit, kinyitottam az anyós
felöli oldal ajtaját és Mimozát az ölembe véve, berohantam vele a lakásba.
- Anya! Készíts neki egy forró
fürdőt, kérlek – szóltam oda muternak, amikor beléptem az előszobába.
- Rendben kisfiam – nézett ránk
aggodalmasan, majd elsietett.
- Mi történt, fiam? – lépett oda
fater is.
- Az a seggfej bátyja már megint
felzaklatta őt – sziszegtem idegesen, miközben az én egyetlenem a vállamba
fúrta az arcát és a nyakamba kapaszkodott, körmeit a bőrömbe vájta.
- Jobb lesz, ha nem engeded a
közelébe… - javasolta apám. Tényleg?? Na ne mondd öreg!!!
- Tudom, azon dolgozom éppen –
morogtam komoran – Szóltál mindenkinek? – kérdeztem.
- Igen! Már csak Elinak kell
szóljak…
- Felesleges, összefutottunk
Stefannal, szóltam neki, az meg már biztos elmondta az apjának – kerültem ki
apát, mert anya közben szólt, hogy már folyik a melegvíz.
- Fiam! – szólt még utánam fater
– Ugye tudod, hogy Sasuke is itt lesz? – na itt megtorpantam. Mimi is felkapta
a fejét és aggódva nézett fel rám.
- Sejtettem – forgattam meg a
szemeimet felé sem nézve, majd Mimire néztem és megeresztettem neki egy
mosolyt, majd megpusziltam a homlokát, hogy ne aggódjon, aztán felsiettem vele
a fürdőbe. Óvatosan letettem őt a földre és megszabadítottam a vizes ruháitól,
majd amíg ő bemászott a kádba, én hoztam be neki tiszta ruhákat (vásároltam
neki újakat, amíg nálunk volt). Leguggoltam a kádja mellé és komoran néztem rá.
- Érted már, miért nem akartam,
hogy elmenj hozzá? De elvittelek, mert azt hittem jobban leszel…
- Rayne… Sajnálom.. De ez nagyon
fájt – hajtotta le a fejét, miközben elbújt a habok alatt.
- Majd elmúlik – sóhajtottam, de
közben más is járt a fejemben. Természetesen az exhaverom… Ezer éve nem láttam.
Biztos furcsa lesz, hogy ismét ide fogja tolni a képét…
Jaj, de jóó, végre! *.*
VálaszTörlés