02. XCVI. Fejezet

– Nero –

           

            Joshua minket nem tud becsapni az álszent mosolyával. Régebben, amikor kicsik voltunk, akkor is történt már olyan eset, hogy goromba volt Mimivel, de nem akarta előttünk elintézni, és egy ugyanilyen mosollyal vitte el tőlünk Mimit. Chanival összenéztünk és láttam, hogy megfeszül a bátyám állkapcsa. Szinte sugalltam neki a tekintetemmel, hogy segítsen Miminek. Főleg mivel kurva furcsa volt, hogy Mimi hirtelen, így este beállított, vörösek és könnyesek voltak a szemei, magán kívül volt és nem akarta elmondani mi történt, emellett a bátyja hirtelen megjelenik itt nálunk, és mindenáron haza akarja vinni… Ez nektek is furcsa lenne, nem? De. Már csak emiatt is kétlem, hogy Rayneval lett volna valami vita, mert ők mindig jól kijöttek, ráadásul a Rayne féle bajokat mindig elmondja nekem…

- Menj el Joshua – sóhajtott végül Chani, mire Josh elkezdte maga után lehúzni Mimit a lépcsőn. Mellesleg szegény barátnőmnek nagyon savanyú arckifejezése volt és lehorgasztott fejjel kerülte a tekintetünket.

- Már is megyünk Chani, és elnézést a kellemetlenségért! – szabadkozott az a szemétláda egy álszent „bocsánat” vigyorral. Vagy inkább vicsorral.

- Félre értettél. Te menj el! Mimoza itt marad! – jelentette ki a bátyám olyan határozottan, mint, amikor régen elküldte Sasut.

- Chani! – komorult el Joshua és tisztán látszódott, hogy elborult a tekintete – Ne hátráltass bennünket! – próbálta meg kikerülni a bátyámat, de az, elállta az útját és egy gyors mozdulattal levakarta Joshua kezét Mimi csuklójáról és közéjük állt – MINEK AVATKOZOL EBBE BELE, ROOSIE??!! – esett neki egyből Josh, lökött egyet a tesómon.

- TAKARODJ KI A HÁZAMBÓL! – lökte Chani elég durván az ajtó felé őt – MIMIT SZÍVESEN LÁTJUK ITT, DE TÉGED NEM!! HÚZZ INNEN, EZ MAGÁNTERÜLETSÉRTÉS!!!

- NEM MEGYEK INNEN A HÚGOM NÉLKÜL!!! NEM TARTHATJÁTOK ITT!!!

- MI NEM ITT TARTJUK, Ő MÁR ELMÚLT TIZENHAT ÉVES, ODAMEGY, ÉS OTT TARTÓZKODIK, AHOL AKAR!!! VANNAK JOGAI, ÉS Ő NYILVÁNVALÓAN NEM AKAR VELED MENNI!!! – védelmezte Chani Mimit, akihez én odarohantam (mert sírva fakadt) és leguggolva mellé, magamhoz öleltem. Nyugtatgattam, simogattam a hátát és a haját, amíg ő a nyakamat átkarolva, a vállamba zokogott.

- NEM!!! Ő VELEM JÖN ÉS KÉSZ!!! HAGYJ MINKET BÉKÉN, EZ CSALÁDI ÜGY!!! – ordibált Joshua, kikelve magából és oda akart jönni hozzánk, de Chani félre lökte.  És akkor megtörtént a baj. Joshua bevert (!!!) a bátyámnak egy isteneset, amitől szegény hátra tántorodott és az orrából csöpögő vért vizslatta. Nem is tudom, mikor keveredett utoljára verekedésbe, de az már nagyon-nagyon sok éve volt.

- Gyerünk, Mimoza!!! – ragadta meg Miminek a karját és elrántotta tőlem olyan durván, hogy szegény lány szinte repült és majdnem elesett.

- Joshua!! – szóltam rá, és miközben felálltam hirtelen felpofoztam. Oldalra csuklott a feje és el is engedte Mimit, így én megfogtam, és magam mellé húztam (szegényt, ide-oda rángattuk) – Hagyd őt békén!!!

- Na idefigyeljetek ti – kezdte jó idegesen, és mintha kezet akart volna emelni ránk, már lendítette a karját, de Chani megfogta és a csuklóján át tartva őt, hátra rántotta.

- AZT MONDTAM, HÚZZ INNEN, PHANTHOMIVE!!! – ordította le és kilökte az ajtón, de Joshua megragadta a tesóm pólóját és magával rántotta. Kiestek az ajtón, és verekedni kezdtek egyből, mert Mimi idegbeteg bátyja nem bírt magával. Az én bátyám meg nem hagyta magát. Fél szemmel láttam, hogy Stacy a telefonért nyúl, Mimi pedig az arcát a tenyerébe temeti. Én a szám elé kaptam és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Már a fejemet fogtam, konkrétan és majdnem elsírtam magam és egyfolytában azt emlegettem, hogy „Istenem, segíts”… Közben Mimit is nyugtatni próbáltam, de féltettem a bátyámat. És Mimi bátyját is. Nem akartam, hogy baj történjen…

- Elég legyen már!!! – kiabálta Stacy ijedten, miközben kisiettünk hozzájuk, hogy leállítsuk őket. Már nem a földön fetrengtek, hanem állva ütlegelték, rúgták egymást. Ekkor Josh neki lökte Chanit Stacynek, aki elesett és ráesett a lépcsőre!!! A szám elé kaptam riadtan és egyből odaugrottam mellé. Szegény lány felordított, levegő után kapkodott és könnyek szöktek a szemébe.

- Stacy!!! – lökte el magától Joshuát Chani és egyből a barátnője mellé lépett – Stacy!!! Úristen, ne!! Azonnal mentőt kell hívnunk!!! – kapkodott összevissza, vérző orral, vérző szájjal és a szeme alatt lilulni kezdődő monoklival. Remegő kezekkel előkaptam az iPhoneom a zsebemből és kihívtam a mentőket. Aztán Joshua hirtelen bement a házba. Hallottam, hogy Mimi kiabál vele hisztérikusan, aztán valami csattanást hallottam. Beszaladtam és egy konyhakés volt a földön, amit vélhetőleg Mimi hajított el.

- JOSHUA, HAGYD MÁR ŐT BÉKÉN!!! – siettem oda hozzájuk, mert Josh éppen bekerítette a konyhában Mimit, mint egy kisgyerek egy kisállatot, hogy elkaphassa, és nyúzni tudja.

- SZÁLLJATOK MÁR LE RÓLUNK!!! – lökött durván félre. Láttam Mimin, hogy most igazán bedühödött és neki esett a saját testvérének!! Beleharapott abba a kezébe, amivel fellökött engem. Joshua persze egyből felordított és a húga haját felcsavarta a csuklójára, majd lerántotta a karjáról (kivérzett), megrángatta, és a FÖLDÖN KEZDTE HÚZNI MAGA UTÁN!!! Utána akartam menni, de ekkor lefagytam. Valaki más állította meg őket.

- Mi a fenét erőszakoskodsz vele, amigo??!! – kérdezte STEFAN MENDEZ, A KONYHÁMBAN ÁLLVA!!!

- Te meg ki a faszom vagy??!! És mi közöd hozzá, mit csinálok a húgommal??!! – rángatta meg Mimit Joshua.

- Engedd el!! – lépett feléjük Stefan és előrántott a farzsebéből egy PISZTOLYT. És persze Joshnak szegezte azt. Ekkor megláttam Doriant, aki belépett (éppen szotyizott) és hátra hőkölt.

- Mi a here? – kérdezte nagyokat pislogva. Joshua hirtelen lehajolt, felkapva a konyhakést és Mimit maga elé rántva, EGYENESEN A HÚGA TORKÁNAK SZEGEZTE!!!

- Ha nem engedtek el minket végre…. – kezdett el fenyegetőzni.

- Nem ijedek meg tőled!! Nem ölnéd te meg a saját húgodat! – morogta Stefan, aki látszólag nem tántorodott el.

- Nem ismersz engem! Először az ő torkát vágom át, aztán itt helyben a sajátomat is..! – sziszegte Joshua és megpuszilta Mimi arcát, aki szegény ott nyöszörgött a szorításában és próbált ráharapni Joshua kezére, de nem járt sikerrel. Ijedten járt az agyam, hogy most mi legyen. Dorianra néztem, aki ott szotyizott, és láttam, hogy az ő fogaskerekei is dolgoznak a fejében.

- Stefan – suttogott oda a bátyjának idegesen.

- Gyerünk szenyor, ne légy hülye, tedd le azt a kést! – szólt Stefan idegesen Joshnak és még mindig felé szegezte a pisztolyt. Én eközben kihasználva azt, hogy nem figyelnek rám, a mellettem levő konyhaszekrényből kivettem egy serpenyőt.

- Ne legyek hülye? Tehát nem hiszed? Ezt figyeld! – és itt MEGVÁGTA MIMI TORKÁT!!! Felnyöszörgött, sőt felsikkantott, amitől Stefan annyira begurult, hogy bebiztosította a pisztolyát, de még időben odaléptem és hátulról leütöttem Joshuát a serpenyővel, így ő ájultan esett össze.

– Stefan –

           

            Biztosan azt kérdezgetitek, hogy mit keresünk mi ott. Egyszerű. Dorian idegesen jött haza, hogy Mimoza megzavarta az ő és Nero közötti beszélgetést a jelenlétével, így elfelejtette visszaadni neki azt a hülye rózsás gyűrűt, amit már elég régen visszacsórt Matsukotól. Még a nyaraló felgyújtása előtti időben, amikor mind együtt laktunk még. Én viszont felajánlottam neki, hogy szívesen visszamegyek vele, lefoglalom a kis törpillát (úgy is baszott régen láttam és már nagyon hiányzott), amíg ő Nerozik még egy kicsit. Persze egyből belement, ám, amikor odaértünk, totális nagy felfordulás volt. Nero bátyja és a nője az ajtóban voltak, a csaj a lépcsőn feküdt, jajgatott, a hasát fogta és sírt, miközben a csávó totál bevert fejjel nyugtatgatta és kiabált, hogy hol van már a mentő. Dorian kint maradt velük, amíg én illetlenül berohantam a házba, aminek az ajtaja persze tárva-nyitva volt (azért ez vészhelyzet, hiszen már este volt, sötét és nyilvánosan látszódott, hogy baj volt). Aztán az ominózus Mimi bátyja VS. mi csatát már láthattátok, amit végül az öcsém is figyelemmel kísért.

A csávó ott feküdt a földön, ájultan, elejtve a kést, Mimi pedig összeesve a torkához kapott, amiből csak úgy spriccelt a vér. Egyből odaugrottam és leguggolva mellé megpróbáltam elvenni a kezét, hogy láthassam a sebét. De nem engedte, csak lekiabált, hogy ne nyúljak hozzá és, hogy ő Raynet akarja…

- Úristen, Mimi!! – ejtette el Neruci a serpenyőt és egyből a barátnője mellett termett. Ekkor meghallottuk a mentő és a rendőrautók szirénáját, ezért a pisztolyomat a kanapé alá rejtettem, mielőtt átkutatnának és meglátnák nálam.

- Itt a rendőrség!! – rontott három egyenruhás csávó és nekünk szegezték a pisztolyaikat. Az öcsém halál lazán megfordult és szotyizva üdvözölte őket:

- Bounasere, rendőrtiszt urak! Ott fekszik a tettes – mutatott az ájult Joshuára.

- Mi történt vele?! – kérdezte az egyik fickó, de nem tették le a fegyvereiket.

- Leütötte a hercegnő, mert elvágta a saját húga torkát – mondta Dorian a maga stílusában.

- A lányt azonnal vigyétek ki a mentősökhöz, ahhoz a másikhoz! – parancsoltak ránk a másik, aki nigga volt – Aki itt lakik, az pedig szépen mondja el nekünk, hogy mi történt!

- Az én leszek – motyogott Nero és könnyes szemekkel, aggódóan és rémülten pásztázta a barátnőjét, aki teljesen lesápadt már és alig volt eszméleténél. Kábult és fásult tekintete volt.

- Majd én kiviszem, akkor! – kaptam ölbe Mimit – Vigyázok rá! – ígértem meg Neronak, és gyorsan kisiettem a házból. Odasiettem a mentő autósokhoz, ahol Stacy már hordágyon feküdt bent és Chani fogta a kezét, mellette ülve.

- Ennek a lánynak sürgős orvosi ellátásra van szüksége – közölte az orvos, mintha nem lenne egyértelmű, így az egyik társát odahívatta és miközben telefonált egy újabb mentőautóért, itt a helyszínen kezdték ellátni őt.

- Raynet akarom – suttogott rekedtes hangon, miközben a kezét fogtam. Az orvosok eközben ellátták és rászóltak, hogy ne mondjon semmit.

– Rayne –

           

            Éppen otthon szenvedtem, mert vártam Mimi jelentkezését. Persze, ez nem történt meg, és már bőven volt este fél tíz, amikor már komolyan kezdtem azon aggódni, hogy az a szemét bátyja csinált valamit. Főleg, mert olyan rossz érzésem támadt, hogy már azon filóztam, hogy elmegyek hozzájuk.

Aztán fél tízkor megcsörrent a mobilom és Nero volt az!

- Nero? Mi az, mi történt? – kérdeztem értetlenül, amikor felkaptam a telefont.

- Rayne – szipogott bele a telefonba – Mimivel történt valami – kezdte remegő hangon.

- MI?! – ugrottam fel az ágyról és már azonnal siettem le a lépcsőn, hogy felvehessem a cipőmet, és azonnal a kocsiban ülhessek, és mehessek hozzá.

- A kórházban van! – mondta ki nagy nehezen, miközben bele-bele szipogott. Elkerekedtek a szemeim és egy másodpercre egy szó sem jött ki a számon. Ám, mielőtt folytathatta volna a mondatát, közbe vágtam:

- Azonnal ott vagyok – raktam le a telefont és már pillanatokon belül, a kocsimban ülve száguldoztam a kórházba. Ám, amikor berohantam és szinte ordítva csaptam a recepciós pult asztalára, hogy a kurva azonnal nyögje ki, hol van Mimoza. Felszaladtam a második emeletre, ahová irányítottak, de igencsak meglepődtem, amikor Stefant ott találtam a váróban.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem idegesen, de még is halkan – Hogy kerülsz ide??!?! Neked nincs jogod itt lenned!!! – ordítottam rá – Mit csináltál Mimivel??!! Az ÉN MIMIMMEL??!!

- Állj már le, amigo!! – ordított rám olyan ingerültséggel a hangjában, amitől én is meglepődtem – Nem csináltam vele semmit!!! A rohadt bátyja tette!!!

- Mi…?! – halt el a hangom – Mit csinált az a rohadék???!!

- Nem tudom az előzményeket, de megvágta a torkát, mert nem hagytuk elmenni Neroéktól…

- MI??!! – kaptam majdnem szívrohamot és kedvem lett volna megölni – És mit kerestél te ott??!!

- Elkísértem Doriant, mert Nerot akarta látni!! De nem ez a lényeg, te fasz!!!

- Hol van Joshua??!! – forgolódtam idegesen.

- Itt nincs!! Szerintem beviszik a rendőrségre, mert elég sok gond volt vele – morgott az orra alatt.

- És most hol van Mimoza??!! Hol van a szerelmem??!!

- Az egyik orvos éppen ellátja…

- Istenem – temettem a tenyerembe a kezem – Miért mentem el..? Ez az én hibám, tudtam, hogy nem kellett volna ott hagynom azzal a szeméttel!!!! – verte egyet ököllel a falba.

- Állj már le, kórházban vagyunk!!!