– Nero –
Felültem
az arcomat fogva és idegesen az alsó ajkamat harapdáltam idegességemben.
Hirtelen az ölembe kaptam a macimat, és egyenesen a műszemeibe néztem.
- Ajjj, Herold… Ez olyan ciki –
motyogtam halkan az orrom alatt, kissé feszülten – Ez nagyon ciki…
Visszautasítottam. De megijedtem… Ajh, de gáz, most biztosan utál – sütöttem le
a szemeimet.
- Hercegnőőőm!! – hallottam meg
Dorian hangját a vízcsobogás mellett – Kivennél, kérlek a szekrényemből egy
türcsit??!!
- Persze, Drágám – válaszoltam
kedvesen.
- Köszi Baba! Csak dobd be!
- Okiii – pattantam fel egyből és
a szekrényéhez lépve, kikaptam belőle egy vajszínű puha törülközőt és a
fürdőhöz léptem. Ám, mielőtt beléphettem volna a fürdőbe, a tükörbe megláttam
valamit, ami rohadtul zavarba ejtett… Dorian éppen a zuhany rózsa felé
fordította a fejét, így a víztől teljesen a fejére és a nyakára tapadt a haja,
emellett láttam neki… AZT is! A szívem a torkomba ugrott és olyan vörös
lehettem, mint a rák. Nem tagadom, a fantáziám is beindult tőle.
- Tessék – hadartam, majd gyorsan
bedobtam a törülközőt a tükör előtti kézmosó csapba és beszaladtam a szobába.
Bevágódtam az ágyba és elnyomottan, alig hallhatóan Heroldba fúrva az arcom,
belesikoltottam a plüss állatomba.
- Úúúúristeen – suttogtam
izgatottan és fülig ért a vigyorom – Te jó ég – motyogtam az orrom alatt
folyamatosan Heroldnak és elkalandozva az alsó ajkamba haraptam.
- Mit csinálsz? – lépett ki
Dorian egy kis idő múlva a fürdőből, derekán a törülközővel és a nyakában a
kéztörlő, kisebb törülköző volt. A haja csapzottan és vizesen állt. Baromi
szexi és helyes volt, ráadásul néhány le nem törölt vízcsepp ott csillogott
azon a jól (de nem agyon) kidolgozott testén. Eddig észre sem vettem, hogy
Dorian ennyire szexi pasi. De a legeslegjobban a szeplős háta tetszett. Már
korábban is láttam, amikor együtt laktunk, de akkor még nem ő volt a mindenem,
így szinte fel sem tűnt. De most…
- Semmit, becsuktam az ablakot
bukóra, mert annyira esik az eső, hogy már beázik a szoba – böktem a
távirányítóval az ablak felé – És nézem ezt az esti sorozatot – itt pedig a
TV-re böktem.
- Jól teszed – huppant le az
ágyra. Ledobtam magamról a vékony takarót és mögé ülve, kivettem a nyakából a
fehér kis türcsit és megtörölgettem a hátát.
- Elkényeztetsz Babám – szólt
hátra nekem és éreztem a hangszínén, hogy vigyorog.
- Dehogy – kuncogtam – Figyelj…
Tényleg nem haragszol? Hogy visszautasítottalak..? – motyogtam.
- Hát nem esett jól az igaz –
fordult felém – Épp ezért szeretném, ha elmondanád miért tetted.
- Dorian – néztem rá könyörgően,
de mivel nem hatotta meg, folytattam – Csak nem rég ért véget a kapcsolatom
Sasu… öhm.. – akadtam el, mert nem igazán akartam említeni előtte. Tudom, hogy
nem szereti.
- A kábszissal, igen, tudom.
- Igen, vele… És ugye… Ő volt az
első olyan fiú, akivel ÚGY érintkeztem… Vagyis, normálisan – itt ismét
beugrottak a régi emlékek Narouról, amitől egy pillanatra elakadtam, de végül
folytattam – És annyira szerettem, hogy akkor szinte soha nem akartam, hogy más
valaha hozzám érjen. Nem is sejtettem volna, hogy valaha másba is szerelmes
leszek. Főleg ilyen hamar és, hogy pont beléd… Ez nem a te hibád, hanem az
enyém – kezdtem el gyorsan mentegetőzni.
- Tudom, hogy nem az én hibám,
szerintem én rendes vagyok – vonta meg a vállát kissé nagyképűen.
- Igen. Csak ez nekem olyan
gyors. Még csak nem rég jöttünk össze. Kérlek, adj nekem egy kis időt! Biztosan
akarni fogom, mert eléggé szenvedélyes vagy, ami nagyon-nagyon tetszik –
motyogtam el a végét elvörösödve és az ajkamba harapva.
- Miért, a kábszis nem ilyen
volt? – vonta fel a fél szemöldökét.
- Ajjj! Nem fogom neked
elmondani, hogy milyen volt vele – feküdtem hasra és átöleltem a párnát. Olyan
rossz visszagondolni… Én tényleg nagyon szerettem Sasukét. A mindenem volt.
- Naaa! Kérlek, Babám – feküdt
mögém és megsimogatta a vállam – Mondd csak el! Bennem bízhatsz. És most már én
vagyok veled! Tudni szeretném, milyen ne legyek – simogatott finoman.
- Hát… - sóhajtottam, majd a
hátamra és egyenesen felé fordultam, hogy a szemeibe nézhessek – Az elején
nagyon-nagyon jó volt. Bár nem ő volt ténylegesen az első nekem, még is olyan
volt, akár az első alkalom. Aztán Narou rengetegszer bekavart és… És minden más
lett… - sütöttem le a szemem, utána ismét felnéztem rá – Egyre csak durvább
volt és nem szex volt, hanem kőkemény baszás. Bár volt olyan, amikor még én is élveztem,
de a legtöbbször még sem volt az igazi. Nem mindig kedvelem a kemény menetet, csak
ritka alkalmakkor, ő meg elég sokszor úgy csinálta.
Egy darabig vizslatta az arcomat
komoran, majd elmosolyodott és megsimogatta az arcom.
- Köszönöm, hogy megosztottad
velem, Hercegnő – puszilta meg a homlokomat.
- Szeretlek, Dorian! És csak rád
akarok gondolni! – bújtam hozzá, mire magához ölelt és simogatni kezdett –
Közben is majd és mindig is… Csak rád!
– Rayne –
Felmentem
Mimoza után a szobánkba és megálltam az ajtóban. Onnan láttam, hogy nyakig
betakarózva, összegörnyedve fekszik az ágyban, és fel-felszipog. Sóhajtottam és
odalépkedtem hozzá, majd megkerülve az ágyat, leültem az ő felére. Előre
meredt, a szemei csillogtak a könnyektől. Mivel vizslattam az arcát, ő
lesütötte a szemét és a fél fejét is betakarta a takaróval, hogy ne lássam,
ahogyan sír.
- Remélem, nem fogod magad örökké
emiatt őrölni! Hidd el, helyesen cselekedtél – simogattam meg az oldalát, mire
az érintésemtől összerezzent.
- Akkor miért érzem magam ilyen
pocsékul? – motyogta a takaró alól.
- Mert az elején még nehéz lesz –
adtam meg az ésszerű választ.
- De Joshua a bátyám…
- Én pedig a szerelmed vagyok!
- És mi lesz, ha megint vagdosni
fogja magát? – nézett fel rám kétségbeesetten.
- Azt csak azért fogja csinálni,
hogy bűntudatot keltsen benned! De meg kell értened, hogy egy rendes báty nem
ilyen, mint ő! Egy rendes báty nem ér a húgához ÚGY – fintorodtam el és még a
hideg is kirázott ettől.
- Akkor most… Most undorodsz
tőlem? – szipogott.
- Nem – ráztam meg a fejem – Nem
örülök neki, mert megujjazott, de legalább nem élvezted és tudom, hogy
erőszakkal csinálta… Mellesleg nem baszott meg. Ez csak egy baki volt, miattam,
mert nem vigyáztam rád eléggé. Ne aggódj – simogattam meg az arcát egy halvány
mosollyal – Nem undorodom tőled! Sőt mi több – hajoltam közelebb hozzá – Mos
tmár még inkább ki akarlak sajátítani!
Hirtelen felült és a nyakamba
csimpaszkodott, de, miközben ezt a mozdulatot végezte, láttam azokat a hófehér,
formás csöcsöket.
- Ne haragudj Rayne, kérlek! De
ez nekem még egy darabig nagyon rossz lesz! Én szeretem a bátyámat, de téged is
és annyira fáj, hogy ezt teszitek velem!
- Én?! – hőköltem hátra – Én mit
teszek?! Én elmondtam neked a kapcsolatunk elején, hogy milyen vagyok! Ezt nem
róhatod fel ellenem! Hiszen ennek ellenére belementél, hogy velem járj! És
szeretsz is! De gondolom, a bátyádnak az ilyesfajta dolgai újak a számodra.
- Ajjj nem úgy értem… Lehet, hogy
új, de az is új, amiket néha velem teszel, érted – szipogott egyre jobban a
vállamba fúrva a fejét – Legrosszabb szülinapom…
- Ígérem, kárpótolni foglak –
simogattam meg a csupasz és selymes derekát.
- Nem kell…
- Ne makacskodj! – szóltam rá.
Ekkor elkezdett rezegni a mobilja az éjjeli szekrényen. Mimi felkapta a fejét,
de mielőtt észbekapott volna, én már odakaptam és felállva az ágyról,
megnéztem, ki a hívó.
- Joshua az – komorodtam el.
- Had beszéljek vele! – nyújtotta
ki a kezét, miközben a másik kezével megtörölte a könnyes arcát.
- Nem, Mimi! Engem választottál.
Most egy darabig, amíg meg nem nyugszotok, addig felejtsd őt el! – nyomtam ki a
hívást és letiltottam Joshua számát – Ha megtudom, hogy beszéltél vele a tudtom
nélkül, akkor az útjaink elválnak, világos? – tettem le a mobilját oda, ahol
volt. Mimi nagy, kerek, könnyes szemekkel meredt rám, majd egy nagy legörbülő
könnycseppel együtt, bólintott.
- Jó – motyogott.
- Inkább velünk, azaz velem
foglalkozz – ültem le mellé és rámarkoltam a melleire, mire felnyöszörgött és
elhajolt tőlem.
- Most ezt ne – motyogott.
- De! – rántottam magamhoz –
Akkor csináljuk, mikor akarom – kezdtem el csókolgatni a nyakát és már alig
vártam, hogy újra megkaphassam. Örültem, hogy Josh végre nem lesz a képben.
– Narou –
Eltelt
egy kis idő, szinte egy hónap az óta az ominózus Naoki VS Én vitánk és
verekedésünk óta. Lassan itt az augusztus és fater már most rágja a fülünket,
hogy mi a faszt kezdjen velünk, mert mi bizony nem fogunk főiskolára meg
egyetemre járni. Persze Naoki valamelyik nap elmondta, hogy ő még is csak
szeretne tovább tanulni, méghozzá valami biológiai szakra. Mert őt érdekli, és
nem akar hoppon maradni, ha hirtelen leégünk, ami lehetetlen. Kinevettem és
kigúnyoltam, mire meggondolta magát és hagyta az egészet a picsába, így
bezárkózott a szobájába és csak olyan jeles alkalmakkor jött elő, ha szarnia
vagy ennie kellett. Muter komolyan aggódott, mert engem például a fitness
termemből nem lehetett kirobbantani és, ha az öcsémmel egy légtérbe kerültünk,
akkor ott vagy vita volt, vagy szimplán feszült és nyomasztóan fojtogató légkör.
Egyébként se Matsukoval, se
Crusival, se a Mendez gecikkel és sem a galambommal nem találkoztam az elmúlt
időszakban. Az öcsém biztosan beszélt a törpe kurvával vagy Nerucival, de nekem
nem mond semmit. Nem mintha kérdeztem volna. Viszont! Most meg fogtok lepődni!
De voltam más nőkkel. VÉGRE. VÉGRE VOLTAM BASZNI. MÁS NŐKKEL ÉS KURVA JÓ
VOLT!!! Valamiért már nem érdekel annyira Neruci, mint régen. Soha nem lesz az
enyém, nekem pedig SZÜKSÉGLETEIM vannak. És én soha nem leszek szerelmes…
Egy esős, augusztusi napon éppen
a fürdőmbe indultam egy izzasztó edzés után („randim” volt ma estére egy fekete
hajú bombázóval), amikor az öcsém jött fel a lépcsőn, kezében egy forró bögre
valamivel és pulcsiban. Nyáron… Te jó ég. Oké, hogy nagyon nagy a klíma (a
szőrös disznó faterunk annyira izzad, hogy lassan téli hőmérséklet van a
lakásban), de akkor is. Igazi nyomorék az öcskös. Szokása szerint rám se
nézett, sőt még félre is pillantott. Elvigyorodtam gúnyosan és félvállal neki
mentem, mire kiesett a kezéből a bögre és széttört a padlón. A lábára ömlött a
forró kakaó és elkezdett jajgatva ugrálni, fél lábon.
- Fiúk, mi történt?!! – hallottuk
muter hangját lentről.
- Bocs – kuncogtam fel lenézően.
- Rohadj meg te fasszopó
retardált geci láda!!! – ordította le hirtelen a fejem és lehajolva felkapott
egy törött darabot és hozzá vágta a fejemhez!! Odakaptam, ahol eltalált. A halántékom
volt. Felszántotta azaz éles szar a bőrömet, és naná, hogy vérzett.
- Igen??!! Rám támadsz, te kis
buzi??!! – estem neki egyből és hozzá csaptam őt a falnak. Egyetlen nagyobb
lökéssel. Felnyekkent és fájdalmasan a lapockáihoz kapott.
- Baszd már meg magad!!! – lökött
rajtam ő is egyet, de nem jutott előbbre, mert épphogy csak hátra tántorodtam.
- Gyenge vagy!! – ragadtam meg a
csuklóját és kicsavartam a karját, amitől felordított, főleg, hogy szinte
kitörtem neki. Fél térdre ereszkedett.
- NAROU, FEJEZZÉTEK MÁR BE!!!
ELTÖRÖD A KARJÁT!! – kiabált anya idegbetegen, miután felért hozzánk az
emeletre és rám csimpaszkodott.
- HAGYJ MÁR BÉKÉN TE IS!! –
rántottam ki magam olyan durván, hogy a testemmel löktem rajta egyet
véletlenül. Ekkor történt a baj, amit soha nem akartam! Mikor megfordultam,
láttam, hogy anya felsikoltva, kapálózva a korlát után nyúlt, de kicsúszott a
kezéből és hátra esett a lépcsőn.
- ANYA!! – nyúltam utána egyből,
de nem tudtam elkapni. Kitágult szemekkel és lefagyott testtel, földbe
gyökerezett lábakkal néztem végig, ahogyan az édesanyám legurul a lépcsőről és
a lépcső alján, fájdalmasan szipogva fetreng, miközben a lábáról beszél.
- ANYA!! – kiabált Naoki
felpattanva – TE ROHADÉK!! – lökött engem félre és egyből lerohant a lépcsőn
anyához. Kapkodva vettem a levegőt és én is leszaladtam.
- Anya, jól vagy??!! – guggolt le
hozzá Naoki aggódva.
- Neeemh, nagyon fáj a lábaam! –
szipogott anya, lekönnyezve a sminkjét.
- Mi a véreres kurva faszom
folyik itt??!! – jelent meg fater felpaprikázva és, amikor meglátta anyát a
földön, kiesett a szájából a szivar – CAROLINE, KEDVESEM!!! – lökött félre
engem is és Naot is az útból, mind a száz tonnájával. Nao seggre esett én meg a
falnak estem – MI TÖRTÉNT???!!
- Meg akartam akadályozni, hogy
megint összeverekedjenek a fiaid… És leestem a lépcsőről – hüppögött anya –
Hívjátok a mentőket, kérlek, nagyon fáj a lábam, nem bírom megmozdítani, mert
meghalok!
- Már is drágám, ne aggódj –
kapta elő fater a telefont és ki is hívta a mentőket. Én kerültem mindenki
tekintetét és anya szenvedését sem bírtam nézni.
- Anya! Ne hazudj apának, Narou
lökött le téged!! – mutatott rám Naoki és olyan mérgesen és utálattal nézett
rám, hogy szinte fájt. Összehúzott, szemekkel meredtem rá. Kis geci, még
hazudik! NEM DIREKT CSINÁLTAM!! Papus realizálta, amit mondott, majd felegyenesedett
és felém fordult. Életemben először, alig tudtam állni a tekintetét.
Megpróbáltam, de kiégette a lelkemet a helyéről. Most anyáról volt szó… Végül
hirtelen akkora pofont kaptam tőle, hogy majdnem megperdültem a tengelyem
körül. Kicsattant a szám.
- Takarodj….! – suttogta
idegesen, de mivel nem reagáltam, ordítani kezdett – TAKARODJ!!! HÚZZ EL
INNEN!!! EZ VOLT AZ UTOLSÓ CSEPP A POHÁRBAN!!!! VAN ELÉG PÉNZ A SZÁMLÁDON, SŐT,
FIZETEK AZÉRT, HOGY ELTŰNJ INNEN!! HÚZZ EL!!! TŰNJ EL!!! VAN MÁSIK HÁZAM,
ODAKÖLTÖZZÉL, VAGY AHOVA AKARSZ, LEFOSOM!!! DE TŰNJ INNEN, MERT ELEGEM VAN
BELŐLED!!! TŰNJ INNEN!!!
- Scott!!! – sírta anya, de
csúnyán félbe lett szakítva.
- NEM, CAROLINE!!! ENNYI VOLT!!
ELEGEM VAN BELŐLE!!! – ordított rá az így is romokban lévő anyámra, majd felém
fordult – NEKEM TE NEM VAGY A FIAM!!! TŰNJ EL, MIELŐTT HAZAJÖVÖK!!! – ragadta
meg a karom és a lépcső felé taszított, hogy menjek és pakoljak össze.
- Ezt kérned sem kell!! El is
megyek!! – köptem oda a szavakat – Én úgy sem vagyok és nem is leszek fontos
soha senkinek sem. Főleg neked nem – fintorodtam el rájuk nézve, az utolsó
mondatomat pedig papusnak szegezve, aztán anyára néztem – És csak bajt hozok.
- AHOGY MONDOD TE KIS GECI!!! –
kiabálta fater, de leszartam. Nem érdekel. Elmegyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése