02. CXIII. Fejezet

– Sasuke –

- Most mi van? – nézett rám apám értetlenül.

- Vajon mi? – emeltem fel idegesen a fél szemöldököm. Kurva jó. Már csak az kellett, hogy apám is vele példálózzon… Így is eléggé fájt.

- Nagyon szépen köszönöm a bókot, uram – szólalt meg hirtelen Hope, nagyokat pislogva, majd elmosolyodott – És, ha megenged egy megjegyzést, nem akarok udvariatlan lenni, elnézést, de én az ön helyébe nem ezt a fajta rántott sajtot venném – folytatta kissé nyújtózkodva a kosarunkba pillantva, apának intézve a szavait – Inkább ezt – nyúlt bele a mélyhűtőbe és kivett egy másik fajtát.

- Igen? – pislogott nagyokat fater – Köszönöm – vette el a fagyasztott zacskót, és kicserélte, majd az éppen a hűtőben nagyba turkáló kislányra nézett, aki valahogy nagyon akarta a fagyit, de a nővére finoman kicsúsztatta a kezéből.

- Egyedül neveled a húgodat? – kérdezte.

- Szívesen, és igen, igen már egy ideje én – bólintott mosolyogva.

- A szüleid? – csúszott ki apa száján a kérdés. Erre a csaj kissé lesütötte a szemét, és félrenézett.

- Hát ők… öhm…

- Apa... – szóltam oda neki halkabban.

- Óh – kapott észbe fater, hogy ez az a bizonyos kényes téma – Ne haragudj.

- Nem, nincs semmi baj! – vigyorodott el derűsen – Sasuke…! – fordult felém, mire felkaptam a fejem – Hogy érzed magad? – és még mindig nem lankadt le a vidám mosolya az arcáról.

- Hát… - néztem félre komoran – Jól vagyok... Minden oké.

- Ez nem igaz, az aurád egyszerűen borzasztó. Eret akarok vágni – nézett rám szomorúan, és lebiggyesztette a száját.

- Kösz a bókot – horkantottam fel.

- Csak őszinte vagyok. Nem próbáltad meg, amit tanácsoltam igaz? Ugye nem csináltál semmi butaságot azzal a lánnyal? Nem bántottad?

Nem válaszoltam csak a mélyhűtőt szuggeráltam, elég erősen. Ez csak így tippelget vagy zsigerből rátapint mindenre?!

- Tudod, szerintem drogfüggőnek lenni egyáltalán nem szégyen – szólalt meg, mire összeszorult a gyomrom. Honnan a faszból tudja ezt is?! – Az a szégyen, ha semmit sem teszel ellene, hogy ne legyél az… - fejezte be, mire a szokottnál is inkább elkomorultam – Saphire! Ne vedd ki a hűtőből a virsliket, rendben? Otthon is van! – kiáltott oda a húgának nevetve, majd hozzánk fordult – Örvendek a találkozásnak, uram – biccentett az apámnak – És Sasuke… - itt óvatosan felnéztem, mire megfogta a kezem, és (az isten tudja honnan elővarázsolt) masnis tollával rárajzolt valamit a kézfejemre, majd mielőtt lenézhettem volna mi az, két kézzel rácsapott az arcom két felére, (de úgy kurva erősen). Feljajgattam, de mielőtt reagálhattam volna, ő már a húga után rohant, aki elindult a játékok felé.

- Ő ki volt, fiam? – nézett felém fater, nagyokat pislogva az előbbi jeleneten. Na erre nem tudtam mit válaszolni. Hogy ki is ő? Fogalmam sincs. Fájdalmasan megtapintottam az arcom két felét.

- Csak egy lány, akivel találkoztam az utcán – legyintettem komoran – Nem igazán fontos… Na, kapkodd magad! Haza akarok már menni! – raktam zsebre a kezem, és elindultam a soron. Csak útközben vettem észre, hogy a kézfejemre egy mosolygós fej volt rajzolva. Már megint…?!

– Mimoza –

A hajvégeimről csöpögött le a víz, rá az ülésre, és a könyökömmel támaszkodva meredtem ki az ablakon. Az esőcseppek folyamatosan verték az ablakot, kint szinte tombolt a vihar, a szemben lévő házakat már nem is láttam, a szél kurvára felkavarta a port. A kocsi visszapillantójában még utoljára hátranéztem a házunkra, de kár volt. A szívem összeszorult, a gyomrom sajgott. Szinte eldobtam magamtól Joshuát. Raynét választottam helyette. Úgy érzem, helyesen cselekedtem, így kellett lennie. De akkor miért fáj ennyire…?! MIÉRT?! Ökölbe szorítottam a kezem, és az alsó ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam a sírást, a szemeimet összeszorítottam. Joshua mindig ott volt nekem, amikor szükségem volt rá. Ott állt mellettem egész életemben, ott volt mikor a mélypontokon voltam, és a gyerekkoromat is végigkísérte, együtt voltunk az elmegyógyintézetben, az árvaházban. Együtt temettük el anyáékat. A vér nem válik ilyen egyszerűen vízzé, nem tudom hirtelen gyűlölni! És most mikor választanom kellet közte, és Rayne között, az utóbbit választottam. Ott hagytam őt… Mi van, ha öngyilkos lesz?! Ha megint eret vág?! És, ha most eltalálja az ütőerét?! A gondolatra is rosszul lettem. ANNYIRA UNDORÍTÓ VAGYOK! Nem akartam ezt! NEM AKARTAM VÁLASZTANI! Mégis ki akarja ezt?! Nem akartam dönteni, nem akartam hogy ekkora balhé legyen... És ez rágott belülről. Amit éreztem, az a mindent elemésztő, és lélekmarcangoló bűntudat volt. A bűntudat megbénítja az embert, csökkenti ellenálló képességét, védtelenebbé teszi az elnyomással szemben. Gyengének éreztem magam, és meztelennek. Nem volt rajtam a szokásos jókedvű, vidám páncélom. Most egyszerűen… csak nagyon szomorú voltam. Én szeretem a testvéremet. Nagyon szerettem őt, de végül nem tudtam mellé állni... Képmutatás azt mondani, hogy szeretsz valakit, és mégis találsz hibát a cselekedeteiben? Ennek a kérdésnek nem volt semmi értelme. Egyszerűen csak undorító vagyok. Egyedül az én hibám hogy ilyen helyzetbe kerültem. Ha máshogy lépek, ha egy kicsit másképp csinálok valamit, akkor nem így lett volna. Ők csak választás elé kényszerítettek. De mondhattam volna azt, hogy egyiküket sem választom. Sok minden kavargott a fejemben. Vajon Josh megbocsátja ezt nekem valaha…? Vajon megölelhetem a bátyám, még egyszer utoljára, úgy mint régebben, mikor nem volt ez az ostoba balhé? Azt szeretném, hogy tudja hogy sajnálom… és hogy megértse az én álláspontomat is. Vagy legalább elmondhassam neki, hogy nem gyűlölöm. És Rayne…? Vele most mi lesz? Felejtsem el hogy ilyen szépen elintézett? Hogy úgy fáj a seggem majd beszarok? AJJJJ. Az egész el van baszva, úgy ahogy van.

- Kérsz enni, ha hazaértünk?- hallottam meg az említett hangját a kormány felől.

- Nem, köszönöm – motyogtam, és igyekeztem nem túl sírós hangon mondani. De közben lecsordult egy könnycseppem, és minden vágyam volt, egyszerűen csak aludni egyet. Egy jó nagyot… reggelig. Vagy úgy egy hétig. Mikor odaértünk Rayne-ék házához, és leparkoltunk, gyorsan ki pattantunk az autóból, és a bejárati ajtóhoz battyogtunk. Azaz ő rohant, én battyogtam. Már úgyis bőrig áztam, nem mindegy? Beléptünk a jó meleg házba, a kandalló hője már ide elért. Mi pedig szépen összecsöpögtettük az előszobát.

- Mimi, Kisfiam! – szaladt ide hozzánk Cordelia – Mi a jó isten történt?! Bőrig áztatok! - Semmi, anya – vágta rá Rayne hátracsapva a frufruját – Csinálnál nekünk két bögre jó meleg teát, és előkészítenél nekünk egy forró fürdőt?

- Természetesen kicsim – simogatta meg felnyúlva a fia arcát.

- Nekem nem kell forró fürdő – motyogtam az orrom alatt.

- De átfagytál! – nézett rám szomorúan Cordelia és végigmért. Lenézve én is magamat. Az egész lényemből csöpögött a víz.

- Tudom, de majd átöltözök, és minden rendben lesz – indultam el a lépcsők felé, közben már felfele menet elkezdtem kigombolni az inget magamon, és belépve Rayne szobájába, ledobtam magamról, levettem magamról a bugyit, áttöröltem magam egy száraz törülközővel, hanyagul megszárítottam a hajam, majd egész egyszerűen Éva kosztümben bedőltem az ágyba, és magamra húztam nyakig a takarót.

– Dorian –

- Szokásom – vigyorodtam el, és még egyszer átmentem a haján a hajkefével. Ahogy az arany haján visszaverődött a lámpa fénye, rá kellett jönnöm, hogy ez egyre farok állítóbb helyzet volt, az ágyékom máris felforrósodott, ahogy az alaphőmérsékletem is. Pedig csak a haját fésülöm. Nero túl vadító ahhoz, hogy ne dugjam meg. Az alsó ajkamba haraptam és oldalra söpörve azt a gyönyörű haját, lehajolva megcsókoltam a nyaka hátulját, mire megborzongott, és szinte láttam magam előtt, ahogyan az arca vörösre színeződik. Ezen akaratlanul is elvigyorodtam. Meg akarom kapni.

- Dorian..! – sóhajtott fel, mikor már a nyakába csókoltam.

- Csst! – kezdtem el csókolgatni és finoman harapdálni egyre lejjebb, majd előre nyúlva végigsimítottam azokon a formás, jó mellein is, amin egyből bekeményedtek a bimbói, és egész testében kirázta a hideg.

- Dorianh…

Finoman rámarkoltam a melleire, mire felnyögött, aztán végignyaltam a nyakát, majd egy gyors, és rutinos mozdulattal, hátradöntöttem az ágyon, és fölé magasodtam. Ott feküdt alattam kipirult arccal, csillogó szemekkel én pedig hálát adtam az úristennek, hogy ez a bombázó most már az enyém. Annyira kurvára vadító az egész lénye, hogy azt nem lehet kibírni. Minden egyes porcikáját imádom, és mindegyiket végig harapdálnám és csókolnám. Éreztem, ahogyan a bőröm felforrósodik, a pupilláim kitágulnak, a nadrágomban lapuló farkam is kezdett egyre keményebb és forróbb lenni, és nagyon szemeztem azzal a jó, telt, rózsaszín szájával.

- A picsába Neroh… - morogtam és fél kézzel a hajába túrva, kissé hátradöntöttem a fejét, mire felnyögött volna, de beléfojtva hevesen lesmároltam. A nyelvemet átdugtam az ő szájába, a másik kezemmel, pedig felhúztam a combját, a két lába közé másztam, és neki nyomtam magam, mire a számba nyögött és éreztem, hogy ő is szépen melegedik ott alul. Ez az én Hercegnőm…

A szájába vigyorogtam, és mikor elhajoltam körbenyaltam a szám kivillantva a nyelv pc-met. Kurva jó íze van. Majd ismét a nyakához hajoltam és elkezdtem csókolni egyre lejjebb, és lejjebb, közben a toppja alá nyúlva a melleire markoltam, és szabadítottam volna ki azokat a jó csöcsöket a ruha alól, mikor már a mellkasát csókolgattam, de ekkor megragadta a kezemet.

- Neh… Dorianh… Még neh – nézett le rám csillogó szemekkel. Felnéztem rá – Mégh… nem akarom elsietnih..

Erre felemeltem a fél szemöldököm, és úgy néztem rá. Attól még nekem kurvára állt faszom. De úgy isten igazából. Viszont pár másodperc múlva már sunyin elvigyorodtam.

- Ne haragudjh..

- Dehogy haragszom Hercegnő. Miért haragudnék? Hiszen az óhajod, számomra parancs, nem igaz? – emelkedtem ismét fölé, és két kézbe fogva az arcát közel hajoltam, de akkor már nem vigyorodtam – De akkor is kurva izgató vagy, nem tudom majd sokáig visszafogni magam melletted. Kívánlak – morogtam – De ezt gondolom, érzed – nyomtam neki jelzésként a farkamat nadrágon keresztül, mire, ha lehet még vörösebb lett az arca, én pedig megint arra a jó szájára koncentráltam, szinte pislogás nélkül. A pupilláim ismét kitágultak, végig nyaltam az alsó ajkam, de idejében kapcsoltam – Na jóh…elégh. Mindjárth megduglak… - ráztam meg a fejem és lemásztam róla, hanyatt feküdtem, és próbáltam magam lenyugtatni, mielőtt leteperem, és jól megdugom őt itt és most, és végleg elvágom magam mindenhogy. A mellkasom látványosan emelkedett fel s le, a testem pedig forró volt, ugyanis túlságosan felhevültem. Na ennyire se izgatott fel még senki sem. Csak hogy tudjátok gecire vissza kellett most fognom magam.

- Na jó, Baba. Nekem muszáj vennem valami hideg zuhanyt, mielőtt szex lesz a vége – dörzsöltem meg a két kézzel az arcom, és fellibbentem az ágyról, a boxeres szekrényemhez léptem kivettem belőle egy feketét, és eltűntem a fürdőben, magam után résnyire nyitva hagyva az ajtót. (Mindig így fürdök, sose zárom be teljesen) A mosdókagylóhoz léptem, megtámaszkodtam rajta, és a tükörbe néztem. Na ilyen beindult, kanos fejet se láttatok még, sürgősen le kell hűtenem magam. Ledobtam magamról a nadrágot, rá a szennyeskosárra, a másik boxeremmel együtt, beléptem a zuhany fülkébe a zuhanyrózsa alá, fél kézzel a csempének támaszkodtam, és így, telibe megnyitottam a hideg vizet. Muszáj, vagy különben visszamennék. És annak nem lenne jó vége.