02. CIV. Fejezet

Joshua részében itt lesz kicsike +18!!!

– Nero –

           

            Miközben Doriant öleltem és az ő illatát szívtam magamba, hogy lenyugodjak (vele együtt remegtem az adrenalin áradatoktól), valaki más ölelte át a derekam és a hajamba fúrta a fejét. A bátyám volt az.

- Ne foglalkozz a kábszissal, hercegnőm – simogatta meg a karom Dorian. Nem feleltem, csak bólogattam a vállába és a nyakába fúrva az arcomat.

- Annyira sajnálom, hugi – motyogta a bátyám, aztán finoman elhúzott Doriantól és maga felé fordított – Had nézzelek – emelte feljebb finoman a fejem és a nyakamat pásztázta – Jól van, neked semmi bajod. Csak vörös lett a nyakad.

- Az övé ezerszer vörösebb. Még bőgött is – kuncogott fel gonoszan Dorian. Felé fordultam.

- Hagyjuk már ezt – motyogtam.

- Ne aggódj! Nem fogom hagyni, hogy bántson! Én nem ő vagyok! Mellettem soha senki nem fog téged ÚGY bántani, mint mellette! – fogta meg a kezem – Megígérem, hercegnő – csókolta meg a kézfejem, végig a szemeimbe nézve. Az egész azért volt olyan fura, mert nem sírtam. Akármennyire is könnyeztem, nem sírtam. Mert tudtam, hogy most két olyan srác is van velem, akik szeretnek és vigyáznak rám. És az egyik a bátyám, akihez most úgy bújtam, mintha az életem függött volna tőle.

- Szeretlek titeket és köszönöm – motyogtam lehunyt szemekkel, miközben a bátyám simogatta a karomat és szorosan magához ölelt.

Az incidensek után Dorian megtartotta az ígéretét és elmentünk vásárolni. De a meglepi helyre, majd máskor visz el, amikor vállalhatóbb az arca. Teljesen megértettem, így is elég nagy szívesség, hogy még ezek után volt kedve eljönni velem a legjobb barátnőmnek ajándékot venni. Holnap után lesz nagykorú az én egyetlenem. Már alig várom, hogy megünnepelhessük őt!

Vettem neki egy óriási alpaka plüsst (Dorian először azt hitte, hogy megcsalom Heroldot), meg vettem neki két krimi könyvet (totál újak, nemrég jöttek ki). Emellett vettem egy óriási, fakeretes fotómontázst, amiben az előhívatott közös képeinket tetetem. A montázsban 10 kocka van. Ezért három kép van a gyerekkorunkból és öt abból az időből válogatva, amióta újra együtt vagyunk. Remélem, tetszeni fog neki.

– Rayne –

           

Másnap, miután hazaértünk, akármennyire is szarul voltam Mimi és Joshua miatt, akkor is előkészületeket tartottam, a holnapi napra. Mert holnap lesz Mimi születésnapja. Mégpedig a tizennyolcadik. Ez azért nem mindennapi. Az én kis szerelmem végre nagykorú lesz. És azt tehet, amit akar! Anélkül, hogy a bátyja döntene fölötte. Ezt vártam, azóta, amióta végre összejöttünk, hogy azaz idióta Josh ne lehessen a képben úgy, mint régen.

De sajnos az előkészületek közben megfeledkeztem magamról és elkezdtem piálni. De mint állat. Egyszerűen… Elegem volt. Elegem volt abból, hogy Mimi nem lehet az enyém és abból is elegem volt, hogy Sasuke még csak ide sem tolja a képét, hogy mi van velem. S mivel én nem keresem, ezért ő sem engem! Pedig én rohadtul nem tettem ellene semmit sem. És mégis ezt csinálja velem… És baszott szarul esik, hogy legjobb haverok voltunk, de amióta összejött Neroval, folyton ezt csinálja velem. Elegem van. Nagyon-nagyon!!! Kibaszottul. És annak ellenére, hogy megígértem a balesetem óta, hogy nem fogok inni, még is megtettem. És berúgtam. Mint a picsa, úgy berúgtam. De még így is van pár halovány emlékem arról, hogy mit tettem egésznap. Azt tudom, hogy hívogattam Mimit, de nem vette fel, aztán kinyomta, utána meg már nem is kapcsolt a telefonja. Aztán arra is emlékszem, hogy kocsiba ültem és elmentem hozzá. Innentől nem igazán emlékszem semmire. Csak Joshra és arra, hogy összeverekedtünk. Aztán a kocsiban aludtam.

– Joshua –

           

            Az elmúlt pár hétben annyit őröltem magam, mint még soha eddig. Szétvagdostam a csuklómat és a combjaimat is. Annyi heg van már ott, hogy meg sem tudom számolni őket. És minden vagy Mimihez, vagy a múlthoz köttetett. Ezért. Ezért zártam be Mimozát a szobájába. Akár nagykorú lesz, akár nem, ő akkor is velem marad örökre! Nem hagyom, hogy azzal a gazdag, maffiás, fasszopó stricivel legyen! Nem hagyom, hogy szétbassza őt! És nem hagyom, hogy magamra hagyjon, amikor a mi életünk és múltunk örökre összekapcsolódott! Nem csak azért, mert testvérek vagyunk…

Vittem fel neki vacsorát, de akárhogyan is ellenkezett, továbbra is bezárva tartottam. Hiába dörömbölt és kiabált, akkor sem hatott meg. Sőt. Még le is ordibáltam és megfenyegettem. Ő ott marad. Velem. És én fogom vinni, meg hozni az egyetemre. És kész. Ez így lesz rendjén.

Aztán másnap éppen otthon néztem a TV-t, amikor valaki vadul verni kezdte az ajtót. De olyan szinten, hogy már szinte kiszakadt a helyéről. Sejtettem, hogy ki lesz az. Mikor kinyitottam az ajtót, az alak egyenesen rám esett és hátra tántorodtam, de voltam olyan jó és megtartottam.

- Mi a francot keresel itt??!! Ráadásul részegen!! Neked itt már nincs közöd senkihez!! – löktem rajta egyet és neki esett a falnak, majd megtartotta magát az ajtófélfában.

- Mi van??! – szólalt meg jó trógeros hangon Crusader és szinte alig látott az alkoholtól.

- Jól hallottad!! Takarodj innen, vagy hívom a zsarukat!! – fenyegettem meg.

- Nem, amíg… Amíg el nem mondom Miminek, hogy vegyen nekem borotvát – röhögött fel és még horkantott is.

- Mi? – fintorodtam el – Na jó, te tényleg részeg vagy, viszlát – kezdtem volna rácsukni az ajtót, de kitámasztotta a lábával.

- Nem! Nem megyek, mert Miminek adnia kell nekem egy kiskacsát! Kacsát akarok! És kenyeret. Kenyérrel meg fogom enni – nevetett fel újra.

- Mimivel te már nem fogsz semmit sem csinálni! – vigyorodtam el gúnyosan.

- Azt nem te döntöd el – próbált megállni mind a két lábán, de elég nehezen ment neki.

- De igen! Én fogom eldönteni! Sőt már el is döntöttem.

- Annyira gyűlöllek – sziszegte – Legszívesebben most megölnélek – vert be nekem hirtelen egyet, amitől hátra tántorodtam, és a vérző számat fogdostam. Érdekes, ahhoz képest, hogy nincs teljesen magánál, az ereje még így is kibaszottul nagy. Bedühödtem, és egy hatalmas jobbhorgossal jutalmaztam. Hátra esett és már mentem is rá újra. Újra, meg újra bevertem neki, amitől a földre került és fetrengett, négykézláb kúszva. A feje véres volt, betört az orra és a szája is szétrepedt. Még meg is tapostam.

- NE JOSHUA, NE BÁNTSD!!! – ordibált ki hirtelen Mimi az ablakon.

- TE CSAK KUSSOLJ!!! NEM SOKÁRA RÁD IS GONDOM LESZ!!! – ordibáltam vele, majd Raynehoz fordultam – Hordd el innen magad, te féreg!! És soha többet ne merd keresni a húgomat!! Eltiltom tőled!!! – közöltem vele odaköpve a szavakat, aztán bevonultam a házba és becsapva az ajtót, bezártam azt. Felrobogtam az emeletre és kivettem Mimi szobájának kulcsát a farzsebemből és bementem hozzá.

- Miért??!! Miért bántottad??!! – esett nekem egyből és az atlétámba kapaszkodva ugrált hisztérikusan és könnyezett.

- Azért, mert megérdemli!!! – közöltem vele – És jól figyelj, Mimoza! – ragadtam meg a karját – Nagyon jól figyelj! – tereltem őt sötéten az ágy felé – Soha a büdös életbe nem találkozhatsz vele!!

- Nem… Ne… - kerekedtek el a szemei – Nem teheted ezt!! – emelte meg a hangját.

- Már hogyne tehetném!!! – kiabáltam le – Én vagyok a bátyád!!! Lassan 24 éves leszek!! Én vagyok az, aki gondoskodik feletted, én tartottalak el egész életünkben!!! Jogom van hozzá, hogy eltiltsalak egy olyantól, aki nem tesz jót neked!!! – szorítottam meg jobban a karját, amitől felnyöszörgött.

- De én szeretem őt!!! – ellenkezett.

- Én viszont nem!!! És te se szeresd őt!!!

- Azt nem te fogod megmondani, holnaptól nagykorú leszek, felnőtt!!

- Ne feleselj!!! – kevertem le neki egy hatalmas pofont, amitől az ágyra zuhant – Addig nem leszel felnőtt, amíg nem viselkedsz úgy, mint egy igazi felnőtt és reálisan nézed a dolgokat!! De amíg olyan vagy, mint egy szerelmes kis csitri, és ugrasz ennek a fasszopónak minden csettintésére, addig nem leszel te felnőtt!!! – itt egy újabb pofont kapott ugyanoda. Felsikkantott és a vörös arcát fogva lassan, felült az ágyban. Könnyezve méregetett.

- Ne csináld ezt velem… - szipogott.

- Én???!!! – nevettem fel hitetlenül – Én ne csináljam ezt veled???!! És te??? Te tudod, mit csináltál velem??!! Pontosabban te meg az a rohadék!! Akarod látni???!! Tessék!!! – mutattam fel neki mind a két csuklómat és a karomat, hogy lássa a hegeket és a friss vágásokat – Látod???!! Várj!! Ez még semmi!!! – itt elkezdtem az övemet szétszedni és lehúztam a gatyámat térdig – Tessék!!! Látod??!! – mutattam meg a két combomat is, ami csupa seb volt szintén.

- Istenem – temette a tenyerébe az arcát.

- Én is ezt mondom folyton!! Hogy istenem!!! – húztam vissza nadrágom hanyagul, aztán egész egyszerűen leültem mellé és megragadtam a haját – És van még valami! Ha megmersz szökni tőlem… - kezdtem sziszegve és vészesen közel hajoltam az arcához – Én foglak téged megbaszni helyette is! – és itt erőszakosan lesmároltam. Ellenkezni kezdett végül elengedtem – És csak, hogy lásd, hogy komolyan gondolom… Adok egy kis ízelítőt! – ragadtam meg és háttal magamnak fordítottam, majd a nyakát az egyik karommal leszorítottam, hogy ne tudjon se elhajolni, se megharapni se semmi. A karmolásai meg a sok vágás után már nem hat meg.

- Neeee, Joshuaaa!! Kérlek, neeee, mit csinálsz??!! – hadakozott és rúg-kapálózott a lábaival, miközben én benyúltam a rövidnadrágjába – JOSHUAAAA – sikoltott fel és eszméletlenül vergődni kezdett. Teljes erőmből leszorítottam. Benyúltam a bugyijába és erőszakosan becsúsztattam a középső és a mutató ujjam. Nem volt éppen olyan hű de szűk. De mivel ellenkezett és tiltakozott, ezért nem csak száraz, de szorító volt.

- MI ez? – kérdeztem halkan – Ennyire szétbaszott már??!!! – kezdtem el ki-bejáratni az ujjaimat – Válaszolj!!!!

De persze nem válaszolt, csak vergődött, sírt és sikoltozott. De ahogy benne jártam, a szervezete reagált és a hüvelye egyből nedvet termelt. Ráadásul annyit, hogy csak úgy tocsogott. Elvigyorodtam.

- Ez aaaaz – kuncogtam a fülébe. Még a faszom is felállt rá. De egyenlőre, ez csak egy kis ízelítő, hogy komolyan gondolom, amit mondtam.