02. CV. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő két részt ide:) A Fatal Encounters blogba is hamarosan érkezni fog új rész, bár azt kevesebben olvassátok (és egy ideje nem volt rész). Igazából, oda akkor fogom sűrűn pakolni a részeket, ha ez a történet szünetelésbe kezd. (Lassan jön a harmadik évad, így lesz szünet). De ismét szülcsinapcsi rész, Boldog szülinapot Miminek!!*-*♥♥

Valamint, az ask.fm-es oldalunkon bátran kérdezhettek:) Link: xxxxxx

Jó olvasást!♥

– Mimoza –

Majdnem meghaltam a szégyentől. De úgy isten igazából. Ott ültem a szülinapom reggelén, az ágyon, a szemeim szétsírva és legszívesebben kinyírtam volna magam... És Joshuat, amiért ilyet tett velem. És a legrosszabb, hogy még mindig nem tudtam felfogni. A bátyám… vele nőttem fel. Nem tudom, hányszor pofoztam meg magam sírva éjszaka, hogy ez csak valami elcseszett álom legyen, de nem. Kurvára nem álom volt, a bátyám komolyan lesmárolt és megujjazott tegnap. Na azután semmi energiám sem volt semmihez. Szóval ma reggel mostam meg magam, fürödtem le, a szobámból nyíló kis szegényes fürdőben… Jó alaposan mindenhol. Főleg OTT. A zuhanyrózsából kiömlő víz a fejemre zúdult, én pedig azt reméltem, lemossa rólam a szégyent és a fájdalmat, de tévedtem. Nem segített semmit. Csak szerettem volna, hogy segítsen, így csak még csalódottabb lettem, mikor kiderült, hogy mégsem. A gyomrom összeszorult, a szemeim égtek a fel-feltörő könnycseppektől, élesben fájt, mint a kígyómarás. El akartam süllyedni. Lassan kiléptem a zuhany alól és próbáltam a régi hegedű tanáromnak a szavait megfogadni.

„A ma fájdalma, a holnap boldogságának része.”

De ez valójában nem így volt. Etetés, és kamu az egész. A fájdalom valójában geci furcsa dolog. A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint, aki hirtelen megbolondult, vagy minimum elgurult a gyógyszere, vagy egy-két kereke. Nincs rá gyógymód, maximum, ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad, vagy, hogy nyugtasson meg. Akár a közelségével. És én ismertem két ilyen embert. Raynet akarom… vagy Nerot. Ez villant be az elmémbe. Meg kell néznem, hogy van mindkettő, és… és bocsánatot kell kérnem mindkettőtől azért, amiért nem hívtam őket! Meglepem Raynet, a nyakába ugrok, ő meglepődik és leordít, hogy „MIÉRT NEM JELENTKEZTÉL ELŐBB, TE SEGGFEJ?!” én pedig vigyorogni fogok, és csak annyit mondok hogy „Mert nem érdemelted meg, te szerencsétlen.” Nem muszáj nekem szülinapi parti vagy akármilyen csodadolog, mint tavaly. Én csak nem akarom a szobámban tölteni a szülinapomat. És nem is vagyok hajlandó itt tölteni. Nem vagyok most hajlandó Josh-al tölteni. Ezeket gondoltam, miközben magamra kaptam a magasított derekú rövidnadrágom, és a fekete has pólóm, ami a köldököm föléig ért, és rendesen póló bolt, és a derekam köré kötöttem egy piros-fekete kockás inget felhúztam a tornacipőm, a hajamat lazán befontam, oldalra tettem, és az ablakhoz siettem. Josh még biztosan alszik, hiszen még nem kell indulnia, dolgozni. Kb. egy óra múlva kell, addig el kell innen húznom a csíkot vagy fújhatom az egészet, és tölthetem itt a szülinapomat, mint valami elbaszott Rapunzel vintage verziója. Előszedtem egy papírlapot, és nagy betűkkel ráírtam, hogy „Elmentem” és hanyagul az ágyra dobtam. Aztán ismét az ablakhoz siettem, és kitártam, majd kiültem a párkányra. Huhh faszom.

- Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké – sóhajtottam egyet, összeszorítva a szemem – Ámen – és itt leugrottam.

– Dorian –

Másnap reggel szépen (kómásan) összekapartam magam, hogy menjek a hercegnőmért és azon belül is a coloshoz, ugyanis az említett tegnap végig SMS-ezett mindannyiunkon, hogy 12-re már legyünk ott nála, mert Mimikének ma van a 18. szülije, és végre valahára „nagylány” lesz. Eh. Kétlem. Erősen kétlem.

Elmentem letusolni, megmostam a hajam és a fogam, majd enyhén vizes hajjal, a felhajtott szárú szürke koptatott farmeromban, a nyakamban a törülközővel trappoltam le az emeletről, és már út közben előhalásztam az arany Marlboromat, és még le se értem a lépcső aljára, de már rágyújtottam. Stefan már réges-rég fent lehetett, mert már ott volt a reggelis tányérja a mosogatóba, plusz a kávéját iszogatta, és úgy nézett ki, mint aki már 2 órája minimum lefürdött, és felöltözött, és még be is fújta magát.

- De kicsípte magát valaki – kúszott egy sunyi vigyor a képemre. Valójában nem csípte ki magát, konkrétan egy atléta volt rajta és a farmerja, de már évek óta vártam, hogy ezt mondjam valakinek, miközben lejövök a lépcsőn. Gyermek lélekkel rendelkezem, kuss.

- Rettentően – forgatta meg a szemét lemondón – De látom, te nem.

- Én egyedül majd a bíróságra fogok kiöltözni – húztam ki magam büszkén vigyorogva, és kinyújtottam rá a nyelvem – És persze az esküvőmre a hercegnővel – léptem oda a hűtőhöz, és letéve a pulton lévő hamutálba a cigimet, kinyitottam.

- Már meg is kérted a kezét? – emelte meg a fél szemöldökét elvigyorodva.

- Nem még nem – vettem ki belőle egy kinder tejszeletet, és felbontva beleharaptam. Nem tudom eldönteni… a kinder tejszelet van olyan jó, mint a szex? Szerintem, majdnem. Kedvenc édességem amúgy. Rettentő édesszájú vagyok. Még egy érdekes tény rólam, szerintem jegyzetelnetek kéne, báránykáim. – Deee, majd megfogom – mondtam teli szájjal, és lenyeltem – Egyenlőre ezt vettem neki – vettem elő a farzsebemből egy arany rózsás nyakláncot. 24 karátos természetesen.

- Rózsa, mi? Amúgy tudtommal nem neki van a szülinapja, nem?

- Mi más? És nem érdekel. A te dolgod a törpillának ajándékot venni. Vettél neki valamit?

- Pfff… Én? – forgatta meg a szemét – Nem.

- Tollasnak nézek ki? Vagy szárnyas vagyok? Mint a betét? Ugyan már Stefan, na mutasd, mit vettél! – ültem fel a pultra, lelógatva a lábam.

- Már a kocsiban van – bökte ki, megadva magát.

- Hó-hó-hó! – tartottam fel a két kezem egy alattomos vigyorral – Szóval cipeljem el a te seggedet is? Én csak a hercegnő csinos kis popsijával számoltam!

- Miért, szerinted gyalog megyek?

- Hát az is egy opció – vakargattam meg az állam elgondolkozva.

Körülbelül fél tizenkettőkor már a hercegnő háza előtt álltam, teljesen felöltözve, fekete atlétában, tökéletesen belőtt hajjal, napszemüveggel az atlétámba akasztva. Hát én mindig szexi vagyok, tudom. Azért el ne menjetek drágáim. Hátul, az ablak mellett pedig Steff’ foglalt helyet, aki valahogy nagyon sietni akart. A kis szerelmes. Szinte ráfeküdtem a dudára, hogy jelezzem a kis szexistennőmnek, hogy megérkeztem. És az, mintha csak erre várt volna, pár másodperc múlva, már meg is jelent az ajtóban, szuper szexin, farok állítóan, egy kurva nagy ajándék zacskóval. A kocsihoz sietett, és egy nagy lendülettel bepattant az anyósra.

- Szia-mia – húztam sunyi vigyorra a szám, és látványosan végigmértem.

- Hellóka – mosolyodott el, és közel hajolt hozzám, én pedig nyomtam egy heves, mély csókot az ajkaira.

- Menjetek már szobára, öcsi! – szólalt meg a bátyám gúnyosan hátulról.

- Ne legyél féltékeny bátyó! – kuncogtam fel, és elindítottam a kocsit.

– Narou –

Kurvára sietni kellett reggel, hogy időben odaérjünk, vagy Crusika élve felfal minket. Már nyolckor felvertem az öcsit (képen öntöttem egy pohár vízzel), hogy kezdjen el már most készülődgetni, mert mire ő elkészül, az egy fél élet. És nem, kivételesen nem azért, mert egy nő, hanem bazdmeg azért, MERT OLYAN LASSÚ, MINT BÖZSI NÉNI A PIACON VASÁRNAP HAJNALBAN! Egy emberöltő, mire kivánszorog az ágyból, és amire a szekrényhez csoszog a kómás fejével és kinyitja az ajtót, az kb. 2045-ben következik be, és még nem beszéltem a fogmosásról, és a reggeli teje megivásáról. Jobb neki korán felkelni, ha nem akarunk délután hatra odaérni. Mert, ha rá lenne bízva a tempó, körülbelül addigra érnénk oda. Ha nem gecis este nyolcra.

Én gyorsba letusoltam, megmostam a fogaim, befújtam magam, felkapkodtam magamra a fekete, laza atlétám (hogy tökéletesen kilátszódjon a mellkas tetkóm) a fekete koptatott farmerom, belőttem a hajam, és kibattyogtam a tetőszobánkból, le a második emeletre, ahol Naoki, épp lesokkolódva szobrozott a fürdő mellett, mint aki szellemet látott. Dikk ezzel is mi van?

- Hol van papuska? – érdeklődtem odalépve hozzá, mert hogy tegnap délután óta nagyon elszivárgott az irodájában. Lesápadva, lassan felém fordult.

- Épp fürdik…. – szólt elhaló hangon – Figyelj Narou… nálad van a bicskád?

- Jjjja..

- Mutasd.

- Mi a faszomnak?!

- Hogy kivájhassam a szemem vele.

Ohh értem. Szóval benyitott papusra. Fúúh, ha tudnátok, hogy kiröhögtem. Már könnyeztem geci. 2064-re kb. Naoki is elkészült, szóval indulhattunk.

Már ott álltunk a Crusader hallban az öcsémmel, 11-kor. Geci korán érkeztünk. Ráadásul Crusi is pont velünk együtt érkezett meg, és ritka kómás feje volt. Ez másnapos, mint a faszom. Na szép… Ezért csődített ide minket, hogy ő meg ilyen állapotban vonszolja ide a seggét. Fúúúh haljon ki bazdmeg. Ráadásul az ünnepelt se sűrűn volt jelen. De nem ez a lényeg… Kb. háromnegyed 12 lehetett, mikor befutottak Mendezék… A galambommal. Mondhatnánk; biztos egyszerre jöttek… Aha… DÓRI GECI KURVÁRA NERO DEREKÁT FOGVA SZAMBÁZOTT BE A HALLBA, OLYAN KURVA IRRITÁLÓ FÖLÉNYES ÉS DIADALITTAS VIGYORRAL, HOGY KEDVEM TÁMADT LENYÚZNI RÓLA A KISBICSKÁMMAL!! Hitetlenül meredtem rájuk, ők pedig rám. Ökölbe szorítottam a kezem, és elöntött a düh. Hát ezt nem hiszem el…

- Mi a faszom ez…? – kérdeztem, először még halkan, majd mikor Dorinára néztem, hangosabban – MI A JÓ BÜDÖS FASZOM EZ?!!

- Minek látszik, Silvia? – emelte meg a fél szemöldökét Mendez geci, amin, ha lehet, még jobban felbasztam magam.

- MI A KURVA ANYÁMÉRT FOGOD NERO DEREKÁT?!! REMÉLEM, HOGY EZ CSAK EGY KIBASZOTT VICC!! EGY ÁPRILISI TRÉFA!! EGY ELBASZOTT POÉN!! TE KOMOLYAN ÖSSZEJÖTTÉL A TOLVAJ MENDEZ GECIVEL?!! DORIAN MENDEZZEL?!! – szegeztem Neronak a kérdést, aki először ijedten, majd elszántan meredt vissza rám.

- Kussolj már – szisszent fel, jéggel a fején, a befejfájáscsillapítózott Crusika, de kurvára leszartam jelenleg minden baját.

- Ne gecizd le! Az egyetlen geci ebben a házban, TE vagy!! És amúgy sincs semmi közöd hozzá, hogy kivel vagyok! Meg úgy alapból HOZZÁM SINCS KÖZÖD – szólalt fel rögtön ez u tán a galambom, igencsak csípősen és nem tetsző hangnemben.

- EGY MENDEZZEL NERO?!! HOL JÖTTETEK ÖSSZE?! CSAK NEM A KIS KIRUCCANÁSOTOKON?? AHOVA ELVITT MITTOM’ ÉN MENNYI KIKURT HÉTRE!!?? REMEK!! MI A FASZOMAT LÁTSZ EGY ILYEN SZAR ALAKBAN?! MIÉRT JÖTTÉL VELE ÖSSZE?!! MIÉRT VELE?! MIBEN JOBB Ő NÁLAM?! – ordítoztam önkívületi állapotban, ahogyan szoktam.

- Ő SZERET, TE VILÁGI FASZ!!

- JÓ VICC! – csapkodtam már a végére is egy kicsikét.

- Nyugi Silvike, kérsz egy kis balbadint? – szólalt fel Dorian gúnyosan.

- TE INKÁBB KUSSOLJ, MIELŐTT MEGÖLLEK!!

- Narou, elég. Szülinapon vagyunk… - sóhajtott mellettem az öcsém halkan oda súgva nekem, de nem reagáltam rá.

- HÁT MINDNEKI MEGKAP NERO?!! MINDENKI CSAK ÉÉÉN NEM?!!! – dagadt ki egy ér a homlokomon – HÁT EZT NEM HISZEM EL!! GYERE LE JÓ ISTEN!! – túrtam hitetlenül a hajamba – MIT LÁTSZ EGY MENDEZBE, AZT MONDD MÁR EL NEKEM SZÉPEN!!

- NAROU A KURVA ÉLETBE, ELÉG!! – kevert le nekem az öcsém hirtelen egy óriási pofont, és pont abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó is, amin a törpe kurva lépett be, nem épp nyugodt lelki állapotban. Haljon ki ő is…