– Nero –
Megperdültem
a tengelyem körül és megpillantottam Mimit, aki nagyon zabosan állt az ajtóban
és pár levél darab lógott ki a hajából. Letettem a zacskót a földre.
- Mi ez a nagy kiabálás,
gyerekek? – jelent meg Brad, oldalán Cordeliával, aki belékarolt.
- Mimi! Annyira sajnálom, hogy
itt veszekszünk a szülinapodon – siettem oda hozzá és átöleltem, de nem nagyon
viszonozta nekem – Mi a baj? – hajoltam el és aggódva vizslattam, miközben
kiszedegettem a hajából a levél darabokat.
- Semmi – motyogott és félre
álltam, mert be akart jönni, de sántított!!!
- Miért sántítasz?! – siettem
utána, miközben faggattam, mert tényleg nagyon aggódtam, hogy mi baj történt
vele.
- Drágám, mi történt veled?! –
sietett oda hozzá Brad felesége és leguggolva, magához ölelte.
- Joshua tett veled valamit?! –
kérdezte hirtelen Rayne, elég komoran és levette a fejéről a jeget. Mellesleg
eléggé elintézett arcberendezése volt. Úgy értem, hogy volt egy lila folt a
szeme alatt. Mármint Raynénak.
- Hát… - nézett körbe Mimi és
(Naroun kívül, mert ő elfordulva próbált megnyugodni) hét kíváncsi szempár meredt
rá – Hát… - sütötte le a szemeit és láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.
Idegesen az alsó ajkamba haraptam.
- Mimi – sóhajtott fel Stefan
elsőnek – Nem kell elmondanod, ha nem akarod.
- Jó – emelte fel Mimi a fejét
egy nagy mosollyal – Mert nem történt semmi! Csak siettem ide, és futás közben
elestem… És kicsit fáj a bokám – biggyesztette le a száját.
- Jaj, de kis bénácska vagy –
szorongatta meg Cordelia és adott egy nagy cuppanós puszit az arcára – Gyere,
ülj le és beborogatom neked! – ültette fel a kanapéra őt. Rayneval
összenéztünk, és mivel mi ketten állunk hozzá a legközelebb, tudtuk, hogy ez
mögött valami más van. De nem akartuk a többiek előtt őt faggatni. Majd, ha
négyszemközt leszünk vele… Amíg Cordelia hozott egy hideg vizes konyharuhát Mimi
lábára, addig Rayne leguggolt elé.
- Mit szólsz? Ma leszel
tizennyolc – vigyorodott el.
- Hát. Eddig semmi.. változást
nem érzek – pislogott nagyokat Mimi.
- És most kéred az ajándékokat,
vagy majd később? – kérdezte Rayne, miközben megsimogatta Mimi combjait és
láttam, hogy még meg is markolgatja.
- Neeeem, majd a nap végén!
Inkább játszunk valamit! És majd közben együnk tortát is – lelkesedett be
barátnőm egy pillanat alatt.
- Jaj, már megint?! – csendült
fel Narou szenvedve – Csak azt ne mondd, hogy székfoglalózni akarsz – fonta
karba a kezeit.
- Neeeem… - rázta meg Mimi a
fejét tiltakozón – Ahhoz most túl kevesen vagyunk.
- Csoda – forgatta meg Narou a
szemeit, amikkel aztán engem kezdett vészjóslóan vizslatni. Ezt Dorian is
észrevette, ezért mellém lépett és a derekamat megfogva, finoman magához
húzott. Ez olyan De ja vu érzést kelt bennem. Erre Narou persze ökölbe
szorította a kezét és megremegett a szája széle is. Az öccse bökte oldalba.
- Amúgy is Narou, ez Mimi napja!
És, ha ő székfoglalózni akarna, akkor azt kéne tennünk – mosolygott az
idegbeteg nézésű srácra Brad, a tőle megszokott atyai módon.
- Igen. Hallottad Silvia. Ez
Mimike napja! Ne merd tönkre tenni – vigyorodott el Dorian. Narou csak megvonta
a fél szemöldökét (úgy, ahogyan általában én szoktam) és flegmán, fintorogva
elfordult.
- Akkor? – fordult Rayne a
barátnője felé, akinek Cordelia bekötözte a bokáját – Mivel kezdjünk?
- Hmmm – gondolkodott el Mimi –
Kezdjünk Monopolyval – csillant meg a
szeme. Dorian és Stefan összenéztek, amolyan „ez most komoly?” fejjel, amíg én
elmosolyodtam.
- Úristen – morogta Narou.
- Nem, ez nem úristen, szerintem,
vicces lesz! Úgy, mint tavaly – mondtam jó kedvűen, attól eltekintve, hogy
aggódom, mi történt Mimivel.
- Azt kétlem – motyogta Narou.
- Majd ezt akkor mondd, ha nem
fog felgyúlni benned a „nyerni akarok” lángod – vigyorodott el Naoki.
- Inkább, üljünk le és kezdjük el
– jelent meg Brad, kezében a játékkal, amiért időközben elment. Letette a
dohányzó asztalra, ami köré ültünk a kanapékra. Én leültem Mimi mellé, mellém
Dorian. Stefan egy puffra ült, Narou és Naoki velünk szembe, Bradék pedig
melléjük. Rayne bekapcsolta a TV-t, háttérzajnak és hozott be italokat, kis
sütiket. Ebből adódóan, felpattantam és a nagy zacskóhoz lépve én is kivettem a
hozott sütit és egy kulacs forró csokit, amit Miminek hoztam.
- Ez a szülinaposéééé –
nyújtottam át Miminek, aki kikapta a kezemből és maga mellé tette (Rayne pont
akkor akart oda leülni, de így nem tudott) és a nyakamba csimpaszkodva
megölelgetett. Ami nagyon jól esett, mert eddig olyan távolinak tűnt a
számomra. Én is visszaöleltem. De az ölelésében volt valami… Valami más is.
Valami ragaszkodó és., és… Nem tudom.
– Stefan –
Neki
álltunk a Monopoly játéknak. Mindenki kapott egy-egy bábut, de mivel túl sokan
voltunk, ezért nem mindenkinek jutott. Neroé volt a zöld, Mimié a piros,
Rayne-é a kék, Naokié a lila, Naroué a fekete, enyém a sárga, Rayne édesanyjáé
meg a fehér. Így Brad előszedett egy mandzsettát, Dorian meg levette az egyik
gyűrűjét, és így ők azokkal játszottak. Nero magára vállalta, hogy ő lesz a
pénztáros is, így az ölébe tette a doboz fedelét és abba rendezgette el a
játékpénzeket, meg mi egyebeket. Először Mimi kapkodva vette ki a dobozból a
dobókockát, ezért elejtette és az begurult a kanapé alá. Én voltam az a
szerencsés, aki négykézlábra állva ereszkedtem a földre és a kanapé alatt
kutattam a kis szar után. Mire az én kedves öcsém seggbe rúgott és bevertem a
fejem. Persze jól kiröhögött mindenki. Aztán nagy nehezen sikerült, és
visszaültem a puffra.
- Ki kezd? – kérdeztem
megigazítva a hajam.
- Én!! – marta ki a kezemből
Silverman #1 a kockát, én pedig csak nagyokat pislogva meredtem rá – A törpe
kurva úgy se hagyná, hogy ő kezdjen, mert ő eltekint attól, hogy ő itt az
ünnepelt!
- Mimi!!! – szóltak rá egyszerre
többen is, még az öccse is.
- Jóóóó – mordult fel, aztán
dobott és elsőre hatost, ami azt jelentette, hogy elindulhatott a start
mezőről. Nagyon örült a faszának.
A játék nagyon szorosan telt,
főleg mivel Rayne már agyvérzést kapott, mert neki csak nagyon soká tartott,
mire hatost dobott és totál lemaradt mindenkitől. Narou és én totál beleéltük
magunkat, mivel eddig kurvára mi álltunk nyerésre. Legalább is holtversenyben.
- Elég már Dorian!! – csattant
fel Nero – Ne csalj!!! Azt hiszed, nem látok??
- Nem tudom, miről beszélsz
hercegnő – pislantott félre az öcsém, de közben vigyorgott és rám kacsintott.
- De tudom! Kérem azokat a
pénzeket és a lakásbútorokat, amiket elloptál a bankból – nyújtotta felé a
szöszi a kezét – Különben feljelentelek!
- Igazán? – röhögött fel az öcsém
– És hol itt a rendőrség? – nézett körbe.
- Majd én leszek! – szólt oda
Narou barátságtalanul – Életfogytiglanra, most!
- Ahogy Sasuke mondaná – szólalt
meg Mimi – A te fejedről jut eszébe mindenkinek az életfogytiglan szó, szóval
maximum téged ítélnének el arra!
Meglepett, hogy bevédte úgymond
az öcsémet, mert aranyosan rám nézett. Dorian is először nagyokat pislogott,
aztán elvigyorodott. Nero és Rayne viszont elkomorult az említett név hallatán.
- De én legalább nem drogozom
halálra az életem, mint az a xanax nyelő fasszopó – fintorodott el Narou.
- Ne emlegesd már a kábszist! Két
embert is rosszul érint, ha róla van szó – mordult fel az öcsém és lenézően
megrázta a fejét.
- Hééé! Az hozta fel! – mutatott
Narou Mimire.
- Na! „Az”-nak van neve is!!! –
tette csípőre a nevét a kis törpillám.
- Gyerekeeek… ne veszekedjetek
már – mosolygott körbe Brad kedvesen – Ki is jön? – kérdezte.
- Én – emelte meg a kezét
sóhajtva Naoki és dobott egyet a kockával.
Mikor közeledtünk a játék felé,
már szinte vibrálóan szemeztem az idősebb Silvermannel, hogy melyikünk fog
nyerni. Igaz, akadtak bonyodalmak, mert Mimi összekeverte a bábuját Rayneéval,
ezért bábut cseréltek, aztán Nero észre vette, hogy hirtelen elfogytak az 50
eurók (mind Dorianhoz került).
- Nyertem – mondta egy hang,
amire mindannyian felkaptuk a fejünket.
- Mi?! – értetlenkedtem.
- Te? Az lehetetlen! – rázta meg
a fejét Narou ellenkezően.
- Pedig de – mosolygott Naoki –
Én spóroltam a pénzemmel, nem úgy, mint te! És mivel ti ketten túlságosan
túlharsogtátok a játékot – bökött a bátyja felé és felém – Doriant lefoglalta a
lopkodást, Nerot meg az ellenőrzés, Mimozát pedig az evés, ezért kb. senkinek
sem tűnhetett fel, hogy már régesrég óta nyerésre állok!
- Gyere le jó isten – hajította
el Narou a „pénzét” – Ez egy szar játék!! – jelentette be.
- Akkor a következőt viszont
imádni fogod – vigyorodott el Mimi elég sátánian – Mert Activityzni akarok!! –
örült magának.
- Aha. És hogy te nagy okos?!
Mert páratlanul vagyunk!!! – horkant fel Narou.
- Na idefigyelj nagy okos! –
csendült fel Rayne – Szépen beszéljél a nőmmel, különben beverem azt a ronda,
sebhelyes képedet! – a „nőmmel” szócskánál lehajtottam a fejem, és igyekeztem
elfojtani a bennem fortyogó féltékenységre. Ami elég nehéz volt, mert egész
végig azt kellett néznem, hogy Rayne magához öleli Mimit és puszikat nyom a
fejér és simogatja őt… Baromi rossz volt. Annyira lennék a colos köcsög
helyében, hogy a fél életemet odaadnám érte! Hogy legalább csak egy napig Mimi
is úgy szeressen engem, mint én őt.
Cordelia összepakolta Neroval a
Monopolyt és addig Rayne lehozta az Activity játékot.
- De mielőtt belekezdenénk,
szerintem, hozzuk inkább a tortát – ajánlotta fel.
- Okééé!!!! – örült meg magának
Mimi – Tortát akarok!!! – kezdett el pattogni a kanapén, ami nagyon aranyos
volt. Legszívesebben odamennék és lecsókolnám, aztán az ölembe ültetném. Az
öcsém oldalba bökése zökkentett ki a gondolkodásomból. A szemembe fúrta az ő
szemét. Soha nem volt mély a kapcsolatunk, mert kiskorunkban elszakítottak
minket egymástól, de azért törődünk egymással. Jól értettem, hogy azt sugallta,
hogy nyugodjak meg. Hát így baromi nehéz lesz.
– Rayne –
-
Majd én hozom – lelkesedett be anyám is és kiszaladt a konyhába, hogy
behozhassa Mimoza szerelmem tortáját, aki végre itt lehetett velem. Olyan szar
volt, hogy nem lehettünk kettesbe, mert a többiek előtt diszkréten kell
viselkednem, az ő erkölcsei miatt. Annyira körbe csókolnám mindenhol,
lefogdosnám, és leteperném, magamhoz ölelném. Hiszen nagyon szeretem és nem
akartam megbántani. De tudnia kell, hogy én vagyok a dominánsabb! Mindenki
felett. Bár Sasuke felett nem, mert ő baszott eljönni. Rohadjon meg. Geci
szájú. Pedig direkt írtam neki. De azt válaszolta, hogy ma „sok a dolga”.
Biztos sok adagot lő magába… A kis geci.
- Ezt vedd fel! Ha már te vagy az
ünnepelt – vettem ki a ruhafogas melletti szekrény fiókjából a Miminek vett
„Birthday Girl” szalagot.
- Úúúúú – csillantak meg a szemei
– Ez nagyon mencii!!! – kapta egyből magára. Neruci felpattant és előkapva az
iPhoneját, elkezdett videózni. Narou meg Naoki összeszólalkoztak, és
kekszdarabokkal dobálták egymást, mint a hülye gyerekek, Dorian meg Stefan
pedig susmusoltak. Brad is kamerázott, csak ő rendes kamerával.
Leültem vissza a helyemre, Mimoza
mellé és az ölembe ültettem.
- Milyen tortát kapok??? –
kérdezte izgatottan.
- Biztosíthatlak, hogy nagyon
finomat – simogattam meg a combját.
- Tuti? Hol van már? –
türelmetlenkedett.
- Boldog szüüüliinapooot – kezdte
el anya hangosan énekelni, mire fater, Nero és Naoki is bekapcsolódott az
éneklésbe, végül aztán én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése