XCIII. Fejezet

– Nero –

           

Ez életem legeslegrosszabb napja. Vetekszik azzal a nappal, amikor az a szemét megerőszakolt… De szerintem, inkább átélném még egyszer, csak ne történne most ez velünk!

Ott ültünk abban a sárga sportautóban, végigszáguldva az autópályán. Az úton egy darabig csend volt, de nem sokáig. Addig, amíg a lábamat félre nem akartam pakolni és annyira fájt, hogy felnyöszörögtem.

- Jól vagy? – kérdezte egyből Sasuke.

- Amennyire egy sérült ember jól lehet – mondtam a combomat vizslatva, amin a Narou által feltekert fásli kezdett átvérezni – De ez nem lesz így jó – mutattam a (még) halvány, pici vérfoltocskára.

- Majd újra kötjük, a ruhád amúgy is eltakarja – vette el Sasuke onnan a kezemet, hogy ne piszkáljam.

- Úgy látszik, Crusadernek végig igaza volt – szólalt meg Narou közbe vágva a beszélgetésünknek.

- Hogy? – kérdezett vissza Sasuke.

- Hogy ez a Jonathan gyerek egy kis fasszopó.

- Én amúgy semmit sem értek, még is mi folyik itt? – kérdezte Kaito.

- Egyenlőre mi sem tudunk semmit, csak annyit, amennyit te. Itt ez a gazdag kis pöcs és elrabolta Mimit. De fogalmunk sincs, hogy miért – válaszolt Sasuke.

- Kérdezzük meg Crusit, hátha tudnak valamit – vette elő vezetés közben a vokitokit Narou – Itt vagy, te fasz?!

- Mi van?! – jött a válasz. Elég idegesen.

- Miért vitte el ez a köcsög a kurvádat?!

- Nem tudom, de hol jártok?!

- Most közelítünk a város határához.

- Az nagyon jó, mi már lassan 10 km-el arrébb vagyunk! De kifogyott a benzin, szóval jó lenne, ha hoznátok… Jelenleg a semmi közepén állunk!

- Az nagyon jó – gratulált neki Narou – Oké, sietünk.

- De tényleg, kurva gyorsan siessetek!! – ezzel megszakították a vonalat. Hallani lehetett Rayne hangján, hogy olyan ideges, mint még talán soha.

- Jó lesz nekünk is feltankolni ám – vetette fel az ötletet Narou, így, mikor elhagytuk Angkorvatot, rögtön az első benzinkútnál meg is álltunk és vagy nyolc kannát bepakoltak a kocsiba (Kaito lábánál volt három, a többi meg hátul nálunk) és pluszba még az üresedő tankot is fullra megpakolták a fiúk. Én addig a benzinkút mosdójában elvégeztem a női dolgaimat (pisike) és vettem bent (Sasuke pénzéből) pár hidegszendvicset, chipset, csokit és innivalókat, hogy azért ne pusztuljunk meg étlen-szomjan. Így, felpakolva magunkat indultunk tovább.

Egyszer csak Sasuke egyik belső zsebéből megcsörrent a mobilom (még érkezéskor adtam oda neki, hogy tegye el). Elővette és a kezembe adta.

- Na, ki az? – kérdezte.

- A bátyám írt – olvastam el az üzenetét.

- Hogy?

- Hogy milyen a parti… - sütöttem le a szemem.

- Írd neki, hogy csodálatos, éppen egy lopott autóban ülsz négy farokkal, egy nyílt sebbel és nem tudod hova mész – darálta le Narou.

- Persze, szerinted ezt kéne neki írnia – nézte le Kaito.

- Igen!

- Nem, inkább nem írok neki semmit se… - ráztam meg a fejem.

- Felőlem – sóhajtozott Narou, majd egyre gyorsabb tempóra váltott.

- Azért, ha lehet ne húzd túl a kocsit, különben lerobbanunk a faszomba!! – kiabált rá Sasuke.

- Így soha nem érjük be őket, na! Úgy, hogy kussolj! – szólt hátra a sofőr. Az ablakon kinézve bámultam a villámszerűen elsuhanó tájat és azon agyaltam, hogy Mimivel minden rendben legyen, amikor végre lassítani kezdtünk és én is megpillantottam az út mentén álló piros sportautót, ami mellett Rayne és Naoki ácsorogtak. Beparkoltunk eléjük és a három fiú azonnal kipattant a kocsiból és rögtön tankoláshoz fogtak.

– Rayne –

            Tudjátok, mennyire ideges voltam? Van fogalmatok róla, mit éltem át?! Ráadásul az a fasszopó kurva nem akart mondani nekünk semmit sem.

- Igyekezzünk már! – sietettem őket, mint egy rabszolga hajcsár és Kaitot meg Naokit munkára bírva, rájuk ordítottam, hogy tankolják fullra a kocsit, és megosztva egymás között a maradékot, az én részemet pakolják át az én (lopott) kocsimba. Eközben Sasukét félre hívva, a kocsi hátsó ajtajához léptünk és benyúlva, kirángattam rajta azt a fasszopó ribancot.

- Helló, Sasuke – igazította meg a csaj a séróját. Haverom először csak idegeseket és nagyokat sóhajtott, majd a nő torkának ugorva, neki nyomta az autónak.

- Neki dolgozol?! Mi a fenét műveltetek, MINEK ANNAK A FASZNAK MIMI?! – szorongatta meg – Válaszolj bazdmeg, különben itt és most megöllek!!

Elengedte a kurva torkát, aki térdre rogyott és a nyakához kapva köhögni kezdet.

- Úgy sem ölnél meg az apád miatt! Tudod, milyen fontos vagyok neki – nézett fel rá a nő és még így is vigyorgott. Ekkor Sasuke előkapta a pisztolyát, és az arcába nyomta.

- Az apámnak csak is anya volt igazán fontos! És ne aggódj, amint meg tudja, mit tettél, egyből elfelejt téged! Még csak sajnálni sem fog! Szóval én a helyedben csicseregnék, még mielőtt fejbe talál a golyóm!

- Jól van, jól van! – adta meg végre magát – Rayne már rájött, hogy Jonathan lehet a gyilkos, akit kerestek! Titeket is ki akart csinálni, méghozzá itt a partin! Fel akart szolgálni mindenkinek egy különleges italt, de a tiétekbe mérget rakott. Mimi pedig azért kell neki, mert ő a legjobb hacker, akit eddig talált. Ennyi! Ennyit tudok! Én voltam a beépített kéme… Azért jöttem össze az apukáddal.

- És most hova megy? – kérdezte újra.

- Mexikóba. Magángéppel, a reptér felé tartanak.

- Remek – rakta el Sasuke a pisztolyát idegesen és a hajába túrva tombolt egyet.

- Akkor Mimit nem fogja bántani? – kérdeztem én a csajtól.

- Nem.

- Oké. Remek. Jó éjt – és fejbelőttem. Sasuke megperdült a tengelye körül és mindenki felénk fordult.

- Most miért lőtted le?! – kérdezte Sasuke.

- Mert legszívesebben most mindenkit fejbe lőnék!!! – ordítottam. Ekkor az útvégén megpillantottam négy felénk tartó fekete autót.

- Ezek biztosan a csicskái lesznek, igyekezzünk! – léptem át a holttest felett és bepattantam az autó volánjába. Naoki is követett és a gázra taposva, elhajtottunk. Én mentem elől, a többiek mögöttem, nyomunkban az üldözőinkkel. Közben folyamatosan a vokitokit használva kommunikáltunk.

- Még mindig követnek? – kérdeztem az utat figyelve.

- Még szép, szerintem hamarosan lőni is fognak! – jött a válasz Sasukétól.

- Le kell ráznunk őket, tapossunk bele! – vittem felé maxra a sebességet az autóval és közben rászóltam Naokira, hogy az autóba szerelt GPS-en mutassa meg, hol lehet egy levágott, rövidebb utat találni a reptér felé.

- Rayne, a következő kijáratnál menj ki! Hegyi útvonal lesz, de ott le tudjuk őket rázni! – bökött a műszerre.

- Jól van, szólj Narounak, hogy kövessenek! – utasítottam és a Naoki által említett kijáratnál nagysebességgel kihajtottam.