Már 13 feliratkozó! Ez az!:)<3<3
xoxo; N&M♥
– Naoki –
Lekanyarodtunk
az autópályáról, és a colos annyira rátaposott a gázra, hogy az autó egy
pillanatra kisiklott a pályájáról, és a gázpedál kis híján be is tört. Utánunk
szorosan jöttek Narouék, és mögöttük maximum 15 méterre, azok a gedvadékok!
Ráadásul már nem egyen voltak, hanem többen, talán négyen?! Nem tudom! És mondanom
sem kell, hogy a „szerintem mindjárt lőni fognak”-ból, most lett. Annyira most,
hogy mögöttünk pisztolylövés hangok hallatszottak, és nem sokkal később Narouék
kocsija beelőzött minket. A kurva anyjukat!
- Rayne basszus taposs bele!! –
rángattam meg a colos vállát. Valahogy nem akartam még meghalni.
- Igyekszem, de valami nem oké!!
– taposta a gázt, mint falun a szedret a parasztlányok, én pedig kezdtem
kétségbeesni.
- NAGYON DURVÁN A SEGGÜNKBEN
VANNAK, RAYNE!!
- OK!! – ordította a fejembe
„kedvesen”.
- Meg fogunk halni a gecibe!
Faszom, mindegy – dőltem hátra amolyan „nekem már minden mindegy” stílusban, és
pont akkor suhant el az arcom mellett egy golyó, enyhén felsértve azt – NEM,
MÉGSEM MINDEGY!
Ahogy, ezt kimondtam, már meg is
szólalt a vokitokim, azon belül is a bátyó hangja.
- NAOKI MINDEN OKÉ?!
- NEM, SEMMI SEM OKÉ NAROU, AZ
ELŐBB KONKRÉTAN EGY ROHADT GOLYÓ SIKLOTT EL A POFÁM MELLETT!!
- MELYIK VOLT AZ?!
- MI?!!
- MELYIK GECISSZÁJÚ LŐTT RÁD?!
- MITTOM’ ÉN SZERINTED AZ ARCUKAT
NÉZEM?!
- AKKOR KILÖVÖM MINDET!!
- Várj… mi? – pislogtam nagyokat,
és már azt realizáltam felnézve, hogy az előttünk haladó sárga sportkocsiból,
Narou fél testtel ki lóg, majd lövöldözni kezd hátra fele. Nem tudom, ki
kormányoz, de az a valaki igyekszik nem kivinni az útról a kocsit.
- RAYNE, A BÁTYÁM LŐ! – sápítoztam.
- Jól teszi! Fogd a kormányt!! –
engedte el hirtelen, én meg ijedten rácsimpaszkodtam a kormánykerékre, az
utolsó pillanatban, mielőtt a jármű kicsúszott volna az útról. Közben a sofőröm
elővette a pisztolyát, és ő is fél testtel kihajolva hátrafele kezdett lövöldözni.
Ooooh hogy esne ki.
- Nem akarok élni… - sütöttem le
a szemem, és igyekeztem valahogy nem kivinni a picsába a lopott autónkat. Ide-oda
kanyarodtam, volt, hogy majdnem felborultunk, akkora hévvel rántottam el a
kormányt, az egyik éles kanyarnál. Akkor Rayne be is verte a fejét valamibe.
Kell neki ilyen colosnak lennie. Amúgy egész jól ment, egy kibaszott
akciófilmben éreztem magam. Még el is vigyorodtam egy percre az adrenalintól,
ám mikor másodszorra suhant el a KURVA GOLYÓ A KIBASZOTT POFÁM MELLETT AKKOR
MÁR TÉNYLEG ELEGEM VOLT!! ANYJUKRA LŐJENEK!! Pálinkát akarom. Ő nem lövöldözik rám csak úgy.
Nem tudtam, mi folyt ott hátul
amúgy. Tényleg nem. Én csak az utat pásztáztam, és irányítottam a kocsit, amit
nekem ekkora hévvel amúgy is nehéz volt, hiszen tudjátok, hogy milyen az én
sebességem vezetésnél. Ja, lassú. Szóval nem tudom, mi volt az üldözőinkkel,
mennyi sérült meg, ilyenek. Csak lövöldözést hallottam, aztán azt, hogy egy
kerék durran. Nagyon reméltem, hogy nem a miénk volt.
- KILŐTTEM AZ EGYIKET ÖCSI!!
LÁTTAD?! – röhögött bele a vokitokiba a bátyám, és úgy hangzott, mint aki
nagyon jól szórakozik. Valószínűleg, mert kurva jól szórakozott. A bátyám
valahogy imádja, mikor az adrenalinja az egekben van, és tudja, hogy nem eshet
baja. Ha már életveszélyben van, akkor bepánikol, de ez már más történet…
- Te egy megrögzött pszichopata
vagy – ráztam meg a fejem.
- ANYÁD! ÉPPEN TÉGED BOSSZÚLLAK!
DICSÉRJ MEG!!
- Ügyes vagy – böktem oda
unottan.
- Kösz, na csőci – és rám baszta.
A kurva anyját. Szóval a négyből egy kilőve. Szó szerint. Maradt három, akik
ismét nagyon a seggünkben voltak már.
- Naoki gyorsíts!! – ordított rám
Crusader.
- Igyekszem!! – nyomtam tövig a
gázpedált, de ekkor egy éles kanyar jött. A szemeim kidülledtek, és a szívem
kihagyott egy ütemet. Ha ezt elbaszom, halott emberek vagyunk. Nagyon durván
hallottak. Végünk. Meghalunk. Erősen szorítottam a kormányt, és mikor úgy
gondoltam, hogy itt a pillanat, akkor összeszorított szemekkel oldalra
rántottam. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, már egyenes úton haladtunk!
- SIKERÜLT!!! – virultam ki –
LÁTTAD RAYNE, SIKERÜLT?! – néztem rá csillogó szemekkel.
- Olyan vagy most, mint egy
kisgyerek, aki megkapta a nyalókáját – nézett rám furán.
- DICSÉRJ MEG!! – nem hasonlítok
a bátyámra…. mondom, NEM.
- Szép munka – bökte oda, majd
mikor kinézett ismét az ablakon, akkor ő is kivirult – SZÉP MUNKA SILVERMAN!
Nem értettem, hogy ezt most miért
mondja, ám amikor egy pillanatra hátrafordultam, láttam, ahogy az egyik kocsi,
az éles kanyarnál, ahol én bevettem a kanyart, ott a másik kocsi, egész
egyszerűen felborult, és most fejjel lefelé áll, és füstölög.
- LÁTTAD, LÁTTAD?! – szóltam bele
a vokitokiba.
- LÁTTAM BIZONY! – válaszolt a
bátyám.
- MOST MONDD, HOGY NEM VAGYOK
KÉSZ DOMINIC, ALIAS VIN DIESEL?!
- Kuss legyen már, olyanok
vagytok, mint a gyerekek! – szólalt meg a háttérben Matsuko ideges hangja.
- Ünneprontó… - vetette oda
lenézően a bátyám és megszakította a kapcsolatot. Köcsög Matsuko… Pedig most
jól érzem magam, nem vagyok álmos, minden ok, ne rontsa el a kedvem!
– Narou –
Faszom se
tudja mennyi ideig játszottunk lövöldözőset a nyomorék kis faszrágókkal, akik
üldözőbe vettek, de egyet Crusader ki lőtt, így már csak egy harcolt a
figyelmünkért.
- Mennyi van még? – hallottam
Nero hangját, aki épp lehajtott fejjel kuporgott, hogy nehogy eltalálja
valamelyik golyó, meg gondolom a hang se volt épp kellemes. Hát szerintem tök
buli.
- Már csak egy – röhögtem fel –
De az se lesz itt sokáig, mert kilövöm a gecibe! Kaito – fordultam a kis buzihoz,
aki éppen vezetett – Lassíts, hogy közelebb legyek!! Most túl gyors, hát tíz
méterről hogy a picsába találjam el?!
- Okéééé, kussolj már! – engedte
el kicsit a gázpedált, mire a kocsi először rángatott, (itt rá is üvöltöttem a
gyerekre) de utána lelassult. Én pedig az egyik kezemmel hunyorítva, kidugva a
nyelvem oldalra, a kis geciszopók fekete autójának, szép fekete kerekére
céloztam, ám az hirtelen kitért a pisztolycsövem célmezőjéből.
- Ugyan bébi, ne menekülgess –
kuncogtam majd mikor egy pillanatra ismét a képzeletbeli célkeresztbe került a
kis aranyos, meghúztam a ravaszt. És tudjátok mi történt? Ki lőttem hát mi
más?! Nagy sóhajjal, önelégült vigyorral zuhantam vissza a volán ülésébe, és
láttam a visszapillantóból, hogy Rayne is ugyan ezt teszi, így az öcsikém
visszakerült az anyós ülésre, ahol a helye van, én pedig végre ismét fogtam a
kormánykereket. A legjobb érzés a világon, én azt mondom. Talán még a szexnél
is jobb. Na jó nem… azt azért nem.
Ezután már zökkenőmentes út vezetett a reptér felé. Nemsokára már szétszórt kis
házakat is láthattunk, aminek mindannyian megörültünk. Tudjátok miért? Mert ez
azt jelentette, hogy szájbaszexuált reptér is mindjárt itt lesz. Nemsokára a
szétszórt házacskákból egy komplett város lett, mi meg az utasításokat követve,
elnavigálódtunk a reptér felé. Persze egyből kiszúrtuk Jonathan fullos extrás
burzsúj kocsiját. Szóval ő már itt van Crusader kurvájával. Kipattanva bevártuk,
amíg Naoki és Rayne is berobognak a parkolóba. S együtt ügettünk be az említett
építménybe, de előtte ledumcsiztuk, hogy kerüljük a feltűnést, meg próbáljunk
nagyon halkak és rejtőzködőek lenni. Figyeltétek milyen művész voltam igaz az
említett építménynél? Hogy megfogalmaztam? Na. Tudok én művelt is lenni.
A váróterem amúgy tele volt
bőröndös emberkékkel, akik elköszöngettek egymástól meg minden. Komolyan, már
mindenkit láttunk, de valahogy Jonathan és a törpe kurva nem szúrt szemet.
Pedig ők azért elég feltűnőek. Nerucit meg közbe leültettük a terminálban, egy
kis ülő szarra, mert a fáslija, majdnem teljesen átázott. Szinte tocsogott a
vértől. A kurva életbe már…
- Faszom… - sziszegte Matsuko, és
idegesen körbepillantott – Valaki adjon valamit, amivel átköthetem!!
- Nincs meg az a másik fásli,
amit adtam? – szólalt meg a Kaito geci.
- Mit tudom én?! – túrt a hajába,
és kissé nyugtalannak látszott. Alapból jót röhögtem volna, ha nem Neroról
lenne szó.
- Várjál, kimegyek érte –
ajánlottam fel, mire mindenki furcsán nézett rám. Egyszer kedves az ember… Csak
szem forgatva lenéztem őket, és kisiettem a kocsihoz. Szinte elmerültem a hátsó
ülések között, de semmit sem találtam. Majdnem felgyújtottam azt a rohadt
kocsit (úgy se az enyém), míg nem kiszúrtam egy fásli köteget az egyik ülés
alatt. HOGY A FASZOMBA KERÜLT AZ ODA?! Ja, hogy száguldoztunk, így már minden
világos. Fogtam a fáslit, és visszagaloppoztam a váróhelyiségbe, ahol már
leszedték Nero sebéről a kötést. Elkezdett gennyesedni.
- Kéne még alkohol… - harapdálta
az alsó ajkát Matsuko.
- Hagyjad, csak kösd be! –
hangzott fel Nero.
- De..
- Csak kössd be!
Így történt, hogy ott a terminál
közepén, átkötöttük Nero sebét, és mondanom sem kell, hogy minden egyes ember a
kurva bőröndjével megbámulta a kis kedvesemet, és a sebét, ám mikor rám néztek,
és én elővillantottam a revolverem, egyből nem voltak annyira kíváncsiak. De
Nero sebe rendbe lett hozva… valamilyen szinten…
- A kurva életbe!!! – rúgott fel
egy kukát Crusader hirtelen, ami óriási csattanással arrébb repült. Mindenki
felénk fordult. Áhhh ennyit a rejtőzködésről, és a figyelemfelkeltésnek a
kerüléséről.
- Nyugodj már le, mit
baszakodol?! Lehet hogy még fel sem szálltak!! – ripakodtam rá, mire megragadta
az arcom, és a kijelző felé fordította a fejemet (gecire fájt ám).
- DE FELSZÁLLTAK!! PONT MOST!!!
EBBEN A KURVA MÁSODPERCBEN!!
És tényleg. A kijelzőn ott
virított, hogy egy magánrepülő szállt fel a kettes légikikötőről Mexikó felé.
– Jonathan –
Ott ültünk a
kényelmes kis magán repülőmön. Volt koktél is meg minden. Bár arra Mimikének
most nem igazán volt szüksége. Sőt szerintem semmi másra. A kis aranyos, most
éppen mellettem ült, bágyadtan dülöngélgetett előre-hátra, minden kis zajra
megrezzent, és még a nyála is kifolyt néhol, szóval a monogrammos zsebkendőmmel
néha meg kellett törölgetni a szája szélét. Hát igen, a kocsiban, be kellett
adni még vagy hármat neki. Nem azért, mert szépen kérte, hanem mert kezdett
magához térni, és nem lenne jó, ha leharapná az ujjacskáimat nem? Na ugye. A
drogellenőrzésnél a csekkolónál, a repülőtéren le kellett fizetni az
ellenőröket, hogy ne szóljanak érte, de hát nekem az a pár ezer nem pénz. Ezeknek
még arra is folyt a nyáluk.
- Nyugi, nem sokára ott leszünk…
Aludj egy kicsit picúr – paskoltam meg a buksiját, mire megrezdült, és megint
kifolyt a nyála – Irgum-burgum… - kuncogtam fel, és már vagy harmadjára
töröltem meg a száját. Hosszú út lesz ez…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése