XCII. Fejezet

Már több, mint 10200 megjelenítés és 12 feliratkozó<3 köszönjük !!<3

xoxo; N&M♥

– Jonathan – 

- Túl gyorsan megyünk, így be fogok csurgatni – szólalt meg mellettem Mimike, már vagy huszadjára. Ott üldögéltünk a full extrás kocsimban, és éppen a reptér felé igyekeztünk. A kislány vagy 15 percig feszegette az ajtókat, majdnem kiharapta az üléseket, és egészen addig izébizélt, amíg be nem injekcióztam neki egyet a kis csini nyugtatóimból. (Két testőrömnek kellett lefognia, amíg a vénájába szúrom). Sok féle kábítószerem van a csomagtartóban, szóval, ha megint rákezdene, majd kap még egy adagot. Majdnem elájultam amúgy, sajnos nem bírom a vér látványát sem a tűszúrást, főleg ha közben úgy vergődnek, és ellenkeznek, meg visítanak, ahogy ez a lányka tette. Az én gyenge kis gógyikámat nem az ilyesmikre találták ki. Vleeee. Sürgősen egy nyugtató masszázsra van szükségem. Ám visszatérve a kislányra, így még jobban megfájdul tőle a kobakom egyébiránt, mert összevissza beszél a drogtól. Előbb táncoló tofukról dumcsizott nekem, a hideg kirázott az ötlettől. A táncoló kajákat se szerettem, ezért is utálom Amerikában azokat a táncoló ételeket, akik reklámozzák az éttermet. Annyira kiábrándítóak, mindig le kell fürdenem, miután rájuk néztem. Ki alázná meg magát ilyennel? Ízléstelen.

- Tesó… nyolcadszorra mondom el, pisilnem kell. Ha nem állunk meg húgyozni, én bepisilek! Be fogok pisilni hallod? Olyan lesz ez a nagyon kis dizájnos ülésed? Azt akarod, hogy legyen rajta egy pisi folt? Hallooood?! – óbégatott tovább – Pi-sil-nem KELL. Komolyan fivérem, ide fogok pisilni! Már nagyon kell!

- Majd a reptéren pisikélsz, nekem is kell. Bizooony… Majd ott pisikélünk – nézegettem át a papírokat, amiket majd még el kell intézni, miután megérkeztünk Mexikóba. Sok dolgunk van még, de legalább lett egy házi programozóm. Alapból egy fosszát akartam, vagy egy ázsiai vadkutyát, a farkasaim mellé, de meggondoltam magam, mert még egy ilyen szupi lehetőségem nem lenne.

- Reptér? Milyen reptér? – harapott bele a sütijébe, amit időközben a kezébe nyomtam. Nem akarta elfogadni, mert elméletileg valamit érzett benne, de benyugtatóztam még, és tádáá! Már eszi is. Amúgy jól érezte, abban is kábítószer van.

- Ma este Mexikóba megyünk édes kettecskén – néztem rá kedves mosollyal – Mostantól te leszel a kis házi hackerem, akinek csettintek egyet, és feltöri nekem akár a NASA rendszerét is, rendibendi? Mindig is akartam egy ilyet, és te vagy eddig a legjobb, akit találni tudtam. Szóval akkor megegyeztünk?

Megrázta a fejét, és lenyelte a falatot, ami a szájába volt.

- Nem, ez nekem nagyon nem szimpi – dőlt hátra az ülésen, és felhúzta a magas sarkús lábát, és a térdén támasztotta a fejét.

- Pedig jó lesz, ha mihamarabb hozzászoksz a gondolathoz, mert éppen a reptér felé igyekezünk. Sietnünk kell, vagy lekéssük, és az úgy nagyon nem lenne szupi – raktam el az iratokat a fehér aktatáskámba. Vállat vonva kinézett az ablakon. Gyorsan belenyugodott. Azaz nem, akkor még azt hittem belenyugodott, ám a következőt mondta;

- Úgyis értem jön.

- Parancsolsz? – néztem fel, értetlenül összevont szemöldökkel.

- Rayne úgyis értem fog jönni. És fejbe fog lőni a gecibe – mosolygott rám, de a drogtól véreres szemekkel, és azzal a hangsúllyal, egy kislány szájából, ez kissé hátborzongató volt.

– Narou –

Mikor az üveg kitört mögöttem, fel voltam készülve a halálra. Életem leghátborzongatóbb érzése volt. Aztán meghallottam Nero hangját, és éreztem, ahogy megragadja a kezeimet, megtartva engem körülbelül 200méter magasban, és az ő gyenge, nőies karjára volt bízva az életem. Ott csüngtem, mint egy fasz, és a halálérzésem akkor sem múlt el. Én akkor biztos voltam benne, hogy meghalok. A szívem a torkomban dobogott, majdnem kiszakadt a helyéről. Be kell vallanom, attól az érzéstől, rettegek máig. Eszembe jutott az öcsém, akit egyedül hagyok, mit fog az csinálni nélkülem? Megdöglik, ha nem vigyázok rá!…az is eszembe jutott, hogy talán fájni fog-e. És titkon imádkoztam azért, hogy ne érezzek semmit belőle. Ám mikor Nero is elkezdett a nagy kibaszott semmi felé csúszni, teljesen más fényt vetettem a dolgokra. Leesünk és szétloccsan a koponyánk, itt döglünk meg. Itt fogunk megdögleni. Akkor leszartam, hogy ha én betonmatrica leszek, egye fene, de Nero ne! Kétségbeesetten néztem a szemeibe, és láttam a küszködő arcát, ahogy próbál felhúzni, ahogy ordít nekem, de már nem emlékszem, hogy mit, ahogy potyognak a könnyei, az én arcomra, és ahogy megfeszül minden izom a kezében, ahogy próbál beljebb araszolni, de minden egyes rohadt beljebb lépéssel, egyre kintebb csúszott vissza. Nem baszakodok, már ordítani akartam, hogy engedjen el a picsába, de nem jött ki hang a torkomon. Akkor határoztam el magam, és már rántottam volna ki a kezeim Nero markából, hogy én akkor most meghalok a picsába, mikor hirtelen megerősödött vagy spenótot evett vagy nem tudom, de elkezdtem egyre feljebb, és feljebb kerülni, míg végül egy nagy rántással beestem az üvegszilánkos padlóra. Kedvem lett volna szanaszét csókolni a kemény padlót magam alatt, feleségül venni, minden faszom, aztán Nerot is… ám mikor felnéztem őt valaki más csókolta. Elkerekedtek a szemekkel, és remegő íriszekkel néztem, ahogy a kedvesem ott fekszik Matsuko karjaiba, az meg magához szorítva csókolja.

- Mi a fasz… - suttogtam remegő hangon. Nem tudom miért remegett a hangom. Idegesség? Vagy akkor kedvem támadt volna sírva fakadni? Nem tudom. Lassan szétváltak és felém néztek. Ezek mióta…? ….Mi?....Nero…Már nem az enyém?

- Silverman – nézett a szemembe Matsuko, amikor én már összeszorítva a fogaim, sötét ábrázattal meredtem rá. Sunyiztak… Elvette tőlem Nerot … vajon már meg is… már meg is… Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!!!

- Meg ne szólalj… vagy kitépem a nyelved – szorítottam ökölbe a kezem – Nem akarom hallgatni a hangod. Ne szólj hozzám…

- Figyelj..

- KUSS – ordítottam el magam – AZT MONDTAM, NE SZÓLALJ MEG! – feltápászkodva odaviharoztam, és megragadtam a gallérját, sötét ábrázattal vizslatva – Megöllek… - sziszegtem, és már lendítettem volna az öklöm, mikor hirtelen az ingembe kapaszkodtak.

- NE! – lenéztem és Nero könnyes szemeivel találtam szembe magam – NE! KÉRLEK NE MOST! NE MOST RENDEZZÉTEK LE! KÉRLEK! Utána, vagy amikor akarjátok, de ne most… kérlek, ne csináld ezt… Csak most az egyszer ne Narou.. Könyörgök…!

Tehetetlenül kapkodtam a fejem Nero és Matsuko között. Na ez volt az a pillanat, mikor tényleg halványlila fingom se volt arról, hogy mi a faszt csináljak. Csak álltam ott, mint egy kimerevedett bráner, majd elléptem tőle, és leülve a földre, a tenyerembe temettem az arcom. Elegem van… A kurva életbe már…

- Dögölj meg… - szegeztem ezt a mondatot Matsukonak a tenyeremből felnézve rá, mire odasétált hozzám, és leguggolt elém, megragadta a csuklóm, és az ökölbe szorított kezem, egyenesen az arcához rakta. Értetlenül meredtem rá.

- Üss meg! Gyerünk!! Tudjuk le most gyorsan, és a maradékot esküszöm, odaadhatod utána. De most fontosabb dolgunk van. Muszáj együtt működnünk érted?! Hallottad Nerot?! Ne értem tedd meg, hanem érte vágod?! Te se, és én se akarunk neki fájdalmat okozni egy újabb balhéval. Utána felőlem szarrá verhetsz, nem fogok ellenkezni! De most tedd félre azt a szájbacseszett gőgösségedet!!

Majdnem vérszemet kaptam. Ne játssza itt a jófiút… MIKOR Ő VETTE EL AZ ÉN NŐMET. Nerora néztem, aki aggódva pásztázta Matsuko gecit, és könyörögve rám nézett. Sugallta a tekintete, hogy „Kérlek ne..” Meg akarom ölni Matsukot… Kitépni a szívét és megetetni vele. SZÉT. AKAROM. TÉPNI. MIÉRT PONT MATSUKO?! MIÉRT PONT ŐT VÁLASZTOTTA?! Vajon mióta sunyizhatnak ezek ketten?! Meddig mentek el?! Nero az én kurvám… nem mártogathatja senki más benne a farkát!... A kurva tetves kibaszott szájbakúrt életbe már… Nézzetek már rá erre a lányra… EGY BOMBÁZÓ. Esküszöm mindjárt sírva fakadok. A megszállottja lettem és kész…faszom.

- Ahogy óhajtod… - erőltettem magamra egy gúnyos vigyort, és már emeltem is fel az öklömet, mire összeszorította a szemét. Ám ekkor mögé néztem és a díszbuzi egyik niggája, éppen egy csőre töltött revolvert tartott felénk. Azaz pontosan Matsuko hátának. Nem tudom mi ütött akkor belém, lehet, hogy ösztön vagy nem tudom, de tudjátok mit csináltam? ÉN?! NAROU SILVERMAN?! ELRÁNTOTTAM MATSUKOT A GOLYÓ ELŐL!! EGÉSZ EGYSZERŰEN LEHASALTATTAM AZT A NYOMORÉKOT, AHELYETT, HOGY BEMOSTAM VOLAN NEKI EGY ISTENESET, VAGY HAGYTAM VOLNA, HOGY AZ A NIGGA TELELYUGGASSZA, AHOGY MEGÉRDEMELTE VOLNA!! És ha ez nem lenne elég… a golyó, az egyik páncélszekrényről….visszapattant….ÉS SÚROLTA NERO LÁBÁT! HÁT ÉLTETEK MÁR ILYET?! AZT HITTEM OTT ÖLÖM MEG MAGAM. A kedvesem a lábához kapva felsikított és a földre rogyott, ujjai közül csöpögött ki a vér. Lesápadva néztem, ahogy Nero a földön, magzat pózba fogja a sebét, és mint valami medve, akinek a bocsát bántották, egyből feltápászkodtam, és vérben forgó szemekkel, velőtrázó pillantással, az idegességtől remegve előkapva a pisztolyom a niggára szegezve azt, a szó szoros értelmében szitává lőttem. Mikor a földre rogyott, még párszor belelőttem egyet, csak hogy érezze a szeretetemet. Közben Matsuko odarohant hozzá, és követve a példáját én is ezt tettem.

- Vedd el onnan a kezed – szóltam hozzá, mire bekönnyezve megrázta a fejét.

- Légy szíves… - próbálkozott Matsuko is, mire még egyszer megrázta, mire én megragadtam a véres kezeit és elhúztam őket onnan. Hát… nem volt szép. A lövés erejétől, körülötte belilult, plusz 2 centiméter mélyre átszelte a bőrét, így ömlött belőle a vér.

- Faszom… - sziszegtem. Mi a fasznak rántottam el Matsukot?! Az említett már nyúlt volna az ingjéhez, hogy letép belőle egy darabot, de valaki már odanyújtott két guriga fáslit. Mindketten (Matsuko és én) értetlenül meredtünk a kapott anyagra, majd a tulajdonosára is. KAITO GECI VOLT AZ. Olyan aggódó feje volt, hogy kedvem támadt volna beverni. Nyoma se volt most annak az idegesítő gyerekes vigyorának. És honnan szedte azokat a fáslikat?!

- Nem kell – néztem rá szúrósan. Tudod, mikor fogadok el én BÁRMIT IS ettől a szarrágótól!! SOHA. De helyettem, elfogadta az a nyomorék mellettem.

- Tegyél már túl a makacsságodon… - morogta az orra alatt, szerintem nem is nekem, hanem magának, de attól még felbaszott – Hozz valami alkoholt – parancsolt éppen rám, ami kizökkentett abból, hogy menten felrobbanjak. Matsuko… Kaito geci… Pont a két szemem fénye van itt most velem. Miért teszed ezt velem istenem? Feltápászkodva körbeforgattam a tekintetem (körülöttem amúgy repkedtek a golyók amúgy, szóval nagyon dizájnos volt) és kiszúrtam egy félig tele lévő vodkás üveget. a földön, ami éppen a szőnyegre fojt, de én megmentettem a maradékot. Visszatérdelve Nero mellé, Matsuko mellkasának basztam az üveget.

- Nesze.

- A kedvességed… - fogdosta fájdalmasan a mellkasát, majd az fáslival elszorította Nero sebe fölött egy kicsit – Ez fájni fog kedvesem… de bírd ki a kedvemért...

Ez után a mondata után bántam meg véglegesen, hogy elrántottam a golyó elől… hogy lőtte volna szarrá esküszöm, még le is pacsiztam volna a niggával, aki most elvérezve feküdt tőlünk pár méterre. De igyekeztem nem szétbaszni Matsuko fejét, és tudjátok mi vígasztalt? Hogy Kaitot és épp ugyanúgy ette a fene, mint engem. Ő is ugyanúgy megfeszült erre a mondatra. Szóval Matsuko ráöntötte Nero sebére az alkoholt, mire az ő sikítani akart, de a szája elé kapta a kezét, és abba ordított, és próbálta tartani magát, de izzadt haja az arcára tapadt, a könnyei patakzottak, és vergődött a fájdalomtól.

- Faszom már… - túrtam a hajamba. Na így azért nem akarom látni őt…

- Ügyes vagy Nero, már kész vagyunk. Büszke vagyok rád – nyugtatgatta tovább az a fasszopó. Ekkor megszólalt Matsuko zakójában a vokitoki. Felém nyújtotta – Vedd fel, amíg bekötözöm neki.

- Vedd fel te, majd én bekötözöm! – húztam össze a szememet utálkozón, mire nekem dobta a fáslit és megnyomta a felvevő gombot azon a szaron, én pedig közelebb araszoltam Nerucihoz, és az ölembe tettem a lábait, mire felnyekergett.

- Cssst .

Na hát. Én nem vagyok Matsuko, ha vigasztalásról van szó. Na mindegy, igyekeztem Nero lábára koncentrálni. Szépen óvatosan körültekertem fáslival, és kicsit szorosra csinálhattam, mert állandóan nyöszörgött, meg nyekergett, és azt is megkaptam, hogy „Óvatosabban te állat”. Én nem vagyok egy óvatos ember, de hogy érezze, hogy nem direkt volt, megcsókoltam a bekötözött sebe mellett a lábát.

- Mennünk kell, Rayneék már úton vannak – rakta le Sasuke a vokitokit. Nem látta az előbbi akciómat. Háh. Amúgy valószínűleg a Crusaderrel beszélt.

- Melyik autóval megyünk? – kérdeztem rá és a fejem sugallta, hogy; „Kocsink az nincs, baszd meg”.

- Faszom tudja. Majd ellopjuk valamelyiket. Rayneék is azt csinálták – legyintett, majd leguggolt Nerohoz – Lerakunk valahol jó? Hazaviszünk…

- Nem! – nézett rá harciasan a kedvesem – Nem!! Mimiről van szó, ő az én barátnőm! Megyek veletek! – tápászkodott fel.

- De a lábad…

- NEM ÉRDEKEL SASUKE. MEGYEK! – ordította le, mire Matsuko csak megrázta a fejét. Így történt hogy négyen siettünk le az parkolóba. Négyen, mert közben sodortuk magunkkal Kaitot is, aki ezzel egyedül hagyta a ribancait.

– Sasuke –

- Merre megyünk? – kérdezte meg Kaito, mikor már a liftben álltunk (amiben amúgy nagyon kis nyugtató zene ment… se. Én amúgy Nerot tartottam a derekánál, ő pedig rám támaszkodott. Szegénykémnek ennyit az elit partijáról, amit annyira várt).

- Követjük majd Crusaderék kocsiját, gondolom – válaszolt helyettem is Silverman.

- Ja, majd megadják a koordinátákat – masszíroztam meg az orrnyergem. Mi a faszért vitte el az a Jonathan a haverom nőjét? A faszom se tudja… Mire kellhet az neki? Láttam, milyen kurvái vannak, szóval baszásra tuti nem. De akkor mire?! A lift ekkor csilingelt, ami jelezte, hogy leérkeztünk a parkolóba. Mind a négyen kiszambáztunk onnan, (mi Neroval egymást támogattuk ki a liftből) és a szánk is tátva maradt. 12 sportkocsi volt (6-6) sportkocsi volt a garázs két-két oldalán felsorakoztatva. Ebből kell az egyik. Tuti kell. Tök mindegy melyik.

- A sárga, puncik – szólalt meg egyből Narou, és a sárga sportautóhoz rohant.

- Neeem. Fehér – mutatott Kaito az egyik fehérre.

- Fekete – böktem a fejemmel lazán a fekete felé. Én azzal akarok menni. Geci jól néz ki.

- Zöld – szavazott az én bomba nőm is.

- Kő-papír-olló! – lett nagyon elszánt Silverman #1 és ebből komolyan az lett, hogy kő-papír-ollóztunk, hogy melyik kocsival menjünk. Ja… nagyon ráértünk. Végül Narou nyert, és a sárgával mentünk, az a nyomorék örült is faszának rendesen. Viszont piros pont jár nekünk, hogy nem veszekedtünk, hogy ki vezessen. Narou vezetett, és ez ellen még nekem sem volt kifogásom. Sietnünk kell, szóval az ő elmebeteg vezetési módszere kell ide, így is elég időt elbasztunk a kő-papír-ollóval, ráadásul nem a fekete nyert szóval faszom… Mi Neroval beültünk hátra, Narou a volán mögé, és Kaito az anyósra, így állt össze a csipet csapat.

– Naoki –

Rayneval meg azzal a kurvával ott hátul már rég a főúton voltunk, mikor megszólalt a vokitoki Rayne zsebében. A bátyám szólt bele.

- Hol vagytok?

- Már a kocsiba ültök?? – kérdezte ingerülten a tag. Nagyon aggódik Mimiért. Megértem, én is azt teszem… Vagyis izé… Semmi…

- Neeeem, éppen nagyanyámnál ülök! Szerinted?

- Ne idegesíts Narou!!

- Faszom, inkább nyögd ki, hol vagytok?!

- A főúton… - nézett a visszapillantóba – Most hagytuk el az Orion irodaházat.

- Vettem – próbált nagyon menő lenni a bátyám – Várj… - szólalt meg hirtelen.

- Mi van? – türelmetlenkedett Crusader.

- Az öcsém. Az öcsém, hogy van?

- Él még nyugi. Ne álljon a faszod…

- Tőle akarom hallani. NAOKI! – ordított bele a vokitokiba.

- Itt vagyok, te fasz! – szóltam bele az én adóvevőmbe, unottan – Élek, jól vagyok, egy karcolás sincs rajtam.

- Na. Akkor oké. Crusader!

- Mi van?

- HA AZ ÖCSÉMNEK EGY HAJA SZÁLA IS MEGGÖRBÜL, ÉN MINDENKIT MEGÖLÖK VILÁGOS?! VIGYÁZZ RÁ!!!

És ezzel le is baszta. Megrökönyödötten sóhajtottam egyet.