XCI. Fejezet

– Rayne –

           

            Igen, jól gondoljátok, hogy most mi fog következni! Szétverem Josh semmire kellő, gusztustalan pofáját!

Ahogyan lesétáltam az utcánk sarkáig, már ki is szúrtam őt, ahogyan lihegve, de kitartótan tart felém. Én is egyenesen felé mentem és már csak pár lépésre voltunk egymástól, amikor ő a sötét pofámat látva, elhátrált tőlem.

- Hol a húgom?! – kezdte tök ártatlanul előadva a kis aggódó bátyust.

- Jó helyen! Nem úgy, mint nálad – sziszegtem idegesen, majd minden előrejelzés nélkül megindultam felé és megragadtam a tarkóját.

- Eressz el, te fasszopó!! – kezdett el rángatózni, de még így is gyenge volt hozzám képest. Pedig itt még csak fél kézzel tartottam. Megrángattam és kicsit megszorítottam a nyakát, amitől majdnem térdre rogyott. Piros pont, amiért tartotta magát.

- Most komolyan egy kibaszott kurva négyesre áll a faszod?! Levágjam, hogy lenyugodjál te kis mihaszna pöcs?! – kérdeztem tőle halkan, de még is ijesztően sötéten. Hebegett valamit, meg dadogott, de leszartam és a fejét (homlokkal előre) egy jól irányzott lendülettel előre lendítettem és bele basztam a mellettünk magasodó betonkerítésbe. Mikor elhoztam onnan, a vére a falon maradt és az arcán is végig folyt. Huppsz.

- Még – kezdtem és itt jól a térdembe vertem a fejét – Egyszer – újabb térdelés az arcába – Hozzáérsz – megint – És nyoma marad – és megint – MEGÖLLEK!! – itt már kettőt kapott. Ellöktem magamtól, mire ő felborult és már a járdán fetrengett. Az orrát szerintem, szilánkosra törtem. Még a farmeromon is ott maradt egy sötét vérfolt a térdemnél. Oda léptem hozzá és még vagy háromszor gyomron tapostam, nem kímélve őt. Akkorákat kapott, hogy már vért köhögött fel és elég gyérül nézett ki. Ezután szépen a fejére tapostam és megtöröltem az arcába a cipőm talpát, majd még ott tartva a lábam a fején, a következőt mondtam neki:

- Remélem, bocsánatot fogsz tőle kérni! – majd levettem róla a csukám és még a feje mellé köptem egyet. Azután a gyönyörvetes, melengető napsütésben és madárkacsicsergésben vonultam vissza a lakomba.

- Minden rendben? – kérdezte apám elsőnek, aggódó szempárral vizslatva engem, amikor már a klímaberendezéssel ellátott házban tudtam magam. Becsuktam az ajtót egy jóleső sóhaj keretében.

- Igen. Minden a legnagyobb rendben – erőltettem magamra egy vigyort – Mimi?

- A fürdőben. Kicsit ki van borulva – ingatta meg a fejét rosszallóan. Én még ráérősen kivettem a hűtőből egy hűtött ásványvizet és kortyolgatni kezdtem, hiszen tudtam, hogy úgy is lejön perceken belül. Itt megvárom.

- Rayne? – jelent meg végszóra a lépcső alján Mimi.

- Igen, itt vagyok – biztosítottam bebaszva a hűtőajtaját és odasiettem hozzá.

- Mit csináltál? – kérdezte remegő szemekkel.

- Móresre tanítottam – mondtam egyszerűen.

- Mennyire? – sütötte le a szemeit.

- Amennyire megérdemli – simogattam meg a fejét. Ekkor a tekintete a térdemre tévedt, amin a kedves bátyja vére éktelenkedett. Egyből lesápadt és a hófehér bőre hirtelen hamuszürke lett. De mivel nem mert mondani semmit, ezért gondoltam, terelem a témát.

- Remélem, van valami csinos ruhád – kerültem ki és léptem a dohányzó asztalhoz, amiről felkaptam az imént érkezett levelemet.

- Miért? – ügetett oda hozzám kíváncsian és ketten együtt leültünk a kanapéra.

- Elolvasod, vagy inkább mondjam én? – tartottam elé a papírt, amit azonnal kikapott a kezemből és vadul bújni kezdte.

- Hű – nézett fel rám, mikor végzett – Szóval, azt akarod, hogy én is menjek??

- Természetesen! Nélküled nem mennék el sehova sem, főleg nem egy ilyen helyre – karoltam át a vállát és húztam magamhoz közel. Nagyon közel.

- Oki – csillogtak a szemei – Már alig várom! Ha hétfőn lesz, az akkor holnap után-után lesz! – matekozta ki, én pedig egy „ügyes kislány” mozdulattal, megpaskoltam a feje tetejét.

- Szóval, van rucid, vagy vegyek neked?

- Van én nekem – legyintett és olyan fejet vágott, hogy „te hülye vagy? Nekem miért ne lenne ilyenem?” – Sőt még egy egészen csini magas sarkúm is van! Amit igazából eddig még soha sem hordtam, de megvettem, mert rohadtul tetszett és nem akartam, hogy más kaparintsa meg!

- Nagyszerű – pusziltam meg az arcát.

– Nero –

           

            Az első alkalmam… Az első IGAZI alkalmam, mesés volt! Igaz, hogy már nem voltam szűz, de még így is fájt egy picit, hiszen még rohadtul szűk voltam… De minden simán ment. Na jó, egy pillanatra, amikor Sasuke hirtelen gyorsított, bevillant egy-két rémkép arról a napról, amikor Narou megerőszakolt, de olyan ügyesen tudtam leplezni a riadtságom, hogy Sasunak fel sem tűnt.

- Mi tartott ilyen sokáig? – ültem fel az ágyba, immár felöltözve, amikor végre bejött. Amíg lent volt, addig a jól klímatizált szobáját és a nagy TV-jének jobbnál-jobb (szar) adásait élveztem.

- Bocsi, csak az a hülye picsa feltartott – rázta meg a fejét és becsukta az ajtót, majd lehuppanva mellém az ágyra, a kezembe nyomta az én kedvenc barackos nesteámat.

- Mit akart? – kérdeztem vadul felbontva az üveget, és nagy kortyokkal igyekeztem oltani szomjamat.

- Mindenáron tudni akarta, hogy mit műveltünk itt fent – forgatta meg a szemeit, és miután végeztem, átvette ő is az innit és ő is ivott egy keveset.

- És mit mondtál neki? – kérdeztem sürgetően. Nem szeretem, amikor az a lotyó Sasuval beszél. Olyan féltékeny tudok lenni.

- Azt, hogy párnacsatáztunk – közölte, mire felnevettem.

- Ne hazudj!

- Komolyan – nevetett ő is a saját poénján – De persze nem vette be, aztán a kezembe nyomta ezt – mutatta fel a borítékot, amit az apja is említett már – Hogy el ne felejtsem megnézni…

- Akkor nézzük meg! – mondtam le sem véve a szemem a levélről. Vajon ki küldte? Egy lány??

- Jól van – bontotta fel széttépve a borítékot, aztán a félbehajtott levelet széthajtogatta, és úgy tartotta, hogy mind a ketten el tudjuk olvasni. Nagyon megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy Jonathan írt. Sőt, izgatott is lettem.

- Hű, egy igazi elit parti – hangoztam fel nagy vigyorral.

- Érdekes – vakargatta az állát Sasuke.

- Ugye elmegyünk?! – kérdeztem lelkesen.

- Mindjárt kiderül. Fel kell hívnom Raynet, hogy ő is kapott-e ilyet – vette elő a csúcs szuper iPhoneját és már tárcsázta is barátném paliját. Kihangosította, hogy én is halljam a beszélgetést.

- Csak nem a levél miatt hívsz? – szólalt bele Rayne a készülékbe, ahogy felvette.

- De igen. Te elmész? – kérdezte Sasuke.

- Én igen, Mimivel.

- Jó, akkor mi is megyünk Neroval – mosolygott rám Sasu én meg az örömtől majdnem felvisítottam. Ez milyen már? Jonathan eszméletlen gazdag! Elit parti! Koktél ruci, magassarkú, sütik, italok és luxus limóóó!!!

- Oké. De előre szólok, hogy semmi nyáladzás és félre érthetőség… Mert a két jómadár is jön!

Na itt már alábbhagyott a kedvem. Csalódottan és szomorkásan Sasura néztem, akinek az arcán ugyanezt véltem felfedezni, csak az érzései vegyültek a dühvel.

- Remek! Nagyszerű és hagyjam, hogy Narou fogdossa a szemem előtt Nerot?!

- Igen!

- Rayne, nekem ez nem megy…

- De menni fog, köcsög, különben megöllek! Na, de most mennem kell. Majd beszélünk – nyomta ki a telefont. Sasuke is félre dobta az ágyon a készülékét és idegesen a hajába túrva hátra vágódott. Vigasztalóan hozzábújtam.

- Ne aggódj, nem fogom engedi, hogy molesztáljon. És te úgy is levered – kezdtem el cirógatni fedetlen és tökéletes kidolgozott kocka hasát.

- Fú Nero, ne tudd meg milyen nehéz ez nekem – húzott maga fölé, így már rajta feküdtem.

- Kibírjuk… Csak azt nem tudom meddig – biggyesztettem le a számat.

- Ha Raynen múlik, örökre – forgatta meg a szemeit. Elhúztam a számat, majd odahajoltam és édes, finom csókokat leheltem a szájára, amitől érezni kezdtem, hogy a férfiassága megint kezd életre kelni.

- Ne csinálj már ilyeneket, mert beindulok – suttogta elkábult fejjel, s az ajkaiba harapott, mikor kicsit elhajoltam.

- Nem baj – utánoztam én is az ajakharapásos műveletét és ismét megcsókoltam. Ekkor hirtelen maga alá gyűrt és ő csókolt meg.

- Még egy menet, esetleg…?

Válaszul közelebb húztam magamhoz és az ágyékomat az övének nyomtam, amitől jóleső morgás szakadt ki belőle és a csókunkba nyögött.

- Megőrjítesz – morogta a nyakamba, és ismét átadtam magam neki.

Nem akarok sokat kertelni a hétvégéről. Annyit lehet tudni, hogy Silvermanék egyik bennfentesét meggyilkolták, méghozzá kegyetlenül. Szombat hajnalban, az egyik elhagyatott utcában. Senki se tudja miért, mivel, hogyan, mikor és, hogy egyáltalán ki követte ezt el. Emiatt a fiúk és a maffiafők ismét tárgyalásokba és egy kisebb nyomozásba kezdtek a hétvégén, így nem is találkoztam Sasuval, de megbeszéltem vele telefonon, hogy hétfőn reggel átsietek hozzá a ruhámban és cipőmben, amit választottam a partira.

Mimivel viszont vasárnap találkoztunk, hogy megmutassuk egymásnak, miben is leszünk pontosan! Én nagyon cukinak találtam az ő egyedi, még is hozzá illő, hosszú ujjú ruháját, aminekfehér gallérja volt, térd föléig ért és piros-fekete-kék mintázatú (hasonló,mint a skót kockás ruha) kockás volt. És a magas sarkúját pedig egyenesen imádtam! Ő is odáig volt az én egyszerű fehér koktél ruhámért, aminek egyvirágmintás fél pántja volt, és az ehhez választott fehér, nyáriasan kivágott szandálbeütésű magas sarkúmért. Ezután még azt is türelmesen végig nézte, ahogyan a körmeimet és a lábkörmeimet is kifestem rövid francia stílusúra. Ez mind eltartott estig, mert persze sok fotót csináltunk (nehezen vettem rá, hogy selfiezzünk, de végül sikerült) meg néztünk filmeket is. Közben meg vagy kétszer vett hideg zuhanyt, mert a klímánk és a ventillátorom ellenére még így is majd’ meg akart halni a melegtől szegénykém.

Na és akkor eljött a hétfő reggel. Szépen felkeltem, megfürödtem és elkezdtem készülődni. Felvettem a ruhát, a hajamat szépen megcsináltam. A frufrumat oldalra csatoltam, míg ahajam alját szépen begöndörítettem. Majd egy minimális sminket tettem a fejemre (pici alapozó, nagyon-nagyon pici arcpirosító, szempillaspirál, szemöldökceruza és halvány vörös rúzs.. na jó, még se olyan minimális). Ezután belebújtam a cipőmbe is és megkértem az én egyetlen, szeretetre méltó, imádni való bátyuskámat, hogy dobjon el Sasuhoz, ne kelljen már nekem így végig tipegnem az utcán meg buszra szállnom stb. Szerencsére Chani ma űber jó fej kedvében volt, és bár a kurvájának nem tetszett, hogy 10 percre egyedül hagyja, amíg engem eldob a palimhoz, még is így lett.

- Aztán vigyázz magadra és ne rúgj be nagyon, mert nagyon gáz vagy részegen! – köszönt el tőlem kedvesen a bátyám, mikor kiszálltam a kocsiból Sasukéék háza előtt.

- Oké – forgattam meg a szemeimet – Köszi, hogy elhoztál – váltottam vissza kedvesbe.

- Semmi – vonta meg a vállát és még vagy két percig bárgyún vigyorogtunk egymásra, mire fogta a lapot és elment. Én beandalogtam a kapun, majd azután a házba is. Olyan jó érzés, amikor a tűző nap után a jelentősen hideg lakásba belép az ember…

- Hű, Nero! Gyönyörű vagy – dicsért meg Robert, amikor meglátott. Épp TV-n valami meccset nézett, mellette egy halom papírköteg.

- Köszi – mosolyogtam – Sasuke?

- Fent szépítkezik – biccentett a fejével az emelet felé, mire én már ügyesen egyensúlyozva a lépcsőn a magas sarkúban, felmásztam az emeletre.

- Szép jó napot – léptem be az ajtón nagy vigyorral.

- Na had lássalak! – szaladt ki a fürdőből egy szűk, fekete farmerben, félmeztelenül, kusza hajjal. Elismerő pillantással méregetett, majd hozzám sietett és egyből megcsókolt.

- Nagyon dögös vagy, szerelmem!

- Köszönöm – vigyorogtam büszkén. Jó dicséretet hallani – Remélem, te nem így akarsz jönni, mert így nem láthat senki – toltam el magamtól.

- Dehogy is jövök így… Amúgy – emelte fel a mutató ujját, aztán a szekrényhez sietett és kivett az aljából két dobozt. Az egyik egy cipős doboz volt, a másik pedig vélhetőleg egy ruháé lehetett.

- Mi ez? – kérdeztem a homlokomat ráncolva.

- Légy szíves, vonulj be a fürdőbe és vedd fel ezeket, azok helyett – bökött a fejével a rajtam lévő ruhákra.

- Miért? – értetlenkedtem.

- Mert kíváncsi vagyok, hogy ez a szett, hogy áll neked – erőltette a kezembe a dobozokat, és a fürdő felé tessékelt – Én idekint várlak, de siess – kacsintott, majd betolt a helyiségbe és becsukta az ajtót. Értetlenül meredtem a tükörképemre, majd a tekintetem a kezemben lévőkre tévedt. Végül sóhajtottam és letettem a holmikat a földre. Lehajtottam a WC fedelét és először a magas sarkúmat vettem le. Levettem a cipős doboz fedelét és egy eszméletlen szép piros darab kacsingatott rám a dobozból. Egyből megtetszett és rögtön a lábaimra is húztam, majd felálltam benne és tettem pár lépést. Sokkal kényelmesebb volt, mint az enyém, mert ennek kisebb a sarka és baromi szexin mutatott rajtam. Ezután leszenvedtem magamról a fehér ruhát és a kezembe véve a laposabb dobozt, kinyitottam. Egy vadító pirosruha volt benne, de ahogy kiemeltem a dobozból és teljes egészében láthattam, nem csak összehajtva, a szavam elakadt. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem tudom, meddig forgattam a kezeim között, mire feleszméltem, hogy én ezt rögtön magamon akarom tudni, ezért hamar bele is bújtam. A pántjain és a ruha bal oldalán lévő strassz kövek egyszerűen gyönyörűek voltak.

- Na mi lesz már? Remélem, nem vitt el a szívroham! – hallottam kintről Sasu hangját. Miután százszor megcsodáltam magam a tükörben, egyből beléptem a szobába. Sasuke, mikor meglátott, egyszerűen elégedett fejet vágott, aztán a plafon felé nézett és hozzám futott. – Igazi bombázó vagy, tudtam, hogy meg kell vegyem ezeket neked! – vont szorosan magához, aztán felkapott és megpörgetett.

- Csak az a bajom, hogy így már túl jó vagy, lehet inkább a fehérben kéne jönnöd – duruzsolta az ajkaim közé, mikor lerakott.

- A-aaa! Ezek annyira jók, hogy már mindenképp ebbe megyek – néztem végig magamon – Köszönöm – adtam neki hálás csókokat.

- Várj, még nincs vége – mosolygott rám.

- Ne már, még mindig mit kapok? – lepődtem meg.

- Fordulj meg – tett az ujjával körkörös mozdulatot és így is tettem. Kíváncsian várakoztam, amíg a hátam mögött bíbelődött. Aztán hirtelen megjelent előttem hátulról emelve egy nyakék. Egyből tiltakozni kezdtem.

- Sasuke…

- Pszt! – akasztotta fel a nyakamba, én pedig amennyire tudtam megcsodáltam. Ezüst és arany fonásos nyakékvolt, a medálja pedig egy piros kő.

- Ez milyen kő? – kérdeztem.

- Rubin – jött a válasz, mire megfordultam.

- Mennyibe fájt mind ez neked?

- Semennyibe – vonta meg a vállát – Megérte minden egyes pénzét, mert gyönyörű vagy – fogta meg a kezem és szerelmesen a szemeimbe nézett, amitől nagyon meghatódtam. Szorosan hozzábújva megöleltem. Itt nem csak a pénz beszél, hanem az érzelem is. Nagyon szeretem. Még sose hordozott senki sem ennyire a tenyerén.

- Na, de mivel te már kész vagy, ezért most adj időt nekem is, mert én még sehol sem tartok – tolt el magától és felkapva pár ruhát a fürdőbe vonult készülődni. Én addig levettem a magas sarkúm, hogy ne fájduljon meg benne hamar a lábam és leültem az ágyra, le nem vakarható vigyorral a fejemen.

Nem sokkal később ki is jött, és nagyon dögösen festett! Fekete, szűkített farmer egy fekete övvel. Betűrt fehér ing, fekete, begombolatlan zakó és fekete, lazába vágott (összekötetlen) csokornyakkendő. Az inge se volt nyakig begombolva, hanem olyan lazán volt. A haja belőve, de még is olyan kuszán.

- Ejha! Szexibe vágta magát a maffia fiúcska – vágtam „ez igen” fejet felállva az ágyról.

- Muszáj – vigyorgott önelégülten.

- És a cipőd? – kérdeztem a kimaradt darabot. Erre odasietett a szekrényéhez és kivett szintén alulról egy dobozt, majd elém tárta a tartalmát. Fényes, fekete lakkcipő. Na ilyet se látni minden nap. Már mind a ketten készen voltunk, kajáltunk is egy kicsit és közel már a délután egy órához, épp Roberttel beszélgettünk, amikor szinte fényűző dudálást hallottunk kintről. Megjött a limuzin. Sasuke magához vette a meghívót és az ajándékcsomagot meg az egy üveg bort és indulhattunk is.

– Rayne –

           

            Egy valóságos rémálom vált valóra, amikor megláttam magam a tükörben. Gyűlölöm a zakót! Ezért kellett vásároljak tegnap. Amíg Sasuke a nőjének vett mindenféle fényűző vörös dolgokat (ez a pirosra indul be, vagy mi?), addig én vehettem magamnak zakót. És így jött a tökéletes összeállítás: nagyon sötétkék, szűkített farmer, fekete övvel, fekete lakkcipővel, fehér inggel és fekete zakóval. A csokornyakkendőt az istennek se akartam felvenni, de mivel muszáj, ezért tettem a nyakamba egyet, de nem kötöztem be. Aztán jött Mimoza szettje (jha, amúgy ő nálam aludt tegnap éjszaka). A ruhájában nagyon kis csinos volt, és az a magas sarkú a lábán arra bíztatta a fantáziáimat, hogy most azonnal meg kéne basszam úgy, hogy ebben a cipőben van, és össze vannak bilincselve a lábai. Bepróbálkoztam, hátha megkaphatom őt indulás előtt, de tartotta magát és kijelentette, hogy NEM. Vagy is, az ő szavai így hangoztak: „Nope, Rayne, türtőztesd a hormonjaidat, plíz!”

Már majdnem egy óra volt, amikor megérkezett a luxus, fehér, fényűző limuzinunk. Mimi odáig meg vissza volt azért, hogy egy ilyenben ülhet. Én azért jobb az elővigyázatosság alapon, hoztam egy táskát, amiben négy darab vokitoki van és persze négyszer kettő, azaz nyolc darab revolver.

Mikor a hatalmas, végig üvegablakozott felhőkarcolóhoz érkeztünk, gyanúsan körbe-körbe tekintgetve szálltam ki a limóból, míg Mimi izgatottan, ezer, meg ezer hülye kérdéssel bombázva engem.

- Nyughass – tettem a fejére a kezem, hogy leállítsam a pattogását (még magas sarkúban is pattog).

- Csákány Crusader – füttyögött nekem valaki, mire a hang irányába kaptam a fejemet. A bejárat előtt Narou és az öccse ácsorgott, szintén hasonlóan öltözve, mint én. Csak, Naroun fekete nadrág volt és szürke ing, az öccsén meg halványlila ing, fekete nacival. Szerencsére odajöttek hozzánk, így nem kellett a bejárat előtt átadnom nekik a cuccokat.

- Öcsém, te aztán mindenre felkészült vagy – vette el tőlem Narou a vokitokit meg a két fegyvert és a töltényeket, amiket felé nyújtottam. Az öccsének is adtam és utasítottam őket, hogy mindegyiket a zakójuk belső zsebeiben tárolják. Én is így tettem.

- Ezek tuti kelleni fognak! Nagyon rossz előérzetem van – morogtam.

- Ha te mondod. Törpe kurva, még ez a magas sarkú sem segít abban, hogy könnyebben észre vegyelek. Mellesleg gáz a ruhád, ki fogsz tűnni vele nagyon. Olyan vagy, mint egy francia, vallásos cserediák – röhögte ki az én Mimozámat, ezért egy igazán velőtrázó pillantással jutalmaztam, amikor felém nézett.

- Ezt most elengedem a fülem mellett – legyintett Mimi és végig mérte a mellette álló Narout – Nem is ismertelek fel. Túl tiszta vagy és nem vagy olyan suttyó geci, mint szoktál lenni. Hol hagytad azt a szaros, ezer éves bakancsod?

- Nem vagy poénos – intette le a sebhelyes, mire begördült egy újabb limó a köreinkbe. És ki szállt ki belőle? A haverom, karöltve a nőjével, akin azaz elbaszott vörös ruha volt, amit vett neki, azzal az okádék magas sarkúval. Nem szeretem ezt a kurvás színt. Megforgattam a szemeimet, és inkább magamhoz húztam Mimit, hogy ne veszítsem szem elől, és ne kóboroljon el tőlem túl messze.

- Nero nem is ezt a ruhát mutatta nekem – kapkodta a fejét Mimi köztem és Neroék között.

- Mert akkor még nem tudott erről a ruháról, amit Sasuke vett neki – suttogtam a fülébe, hogy Narou ne hallja.

- Azt a kurva – hangzott fel az említett alak, mire megragadtam erősen a vállát, így felszisszenve odakapott.

- Fogd vissza magad, vagy eltöröm – ropogtattam meg a kicsike vállát, amitől feljajgatott és idegesen levakarta magáról a kezemet.

- Cső – köszönt Sasuke mindenkinek, mikor odaértek hozzánk és rögtön szétváltak Neroval. Én köszönésképp az ő kezébe is nyomtam azokból a tárgyakból, amiket hoztam. Értetlenül nézett rám.

- Lemaradtam valamiről? Talán csatába készülünk, vagy mi? – nézett körbe.

- A Crusader kissé paranoid, ezért harci felszerelésben kell partiznunk – gyújtott rá Narou egy cigire és szinte le sem vette a szemét Neroról. Ha elkezdi, megölöm.

- Nekünk is adott, nyugi – mutatta meg Naoki unottan a zakója belsejének tartalmát a haveromnak, aki egy „hát jó” motyogással a belső zsebeibe tett mindent. Még mindannyian elszívtunk egy cigit és végül csapatostul beléptünk a forgóajtón az épületbe. Hát, képzeljétek el a világ legmodernebb építményét és a Szürke 50 Árnyalata nevezetű szarságban lévő Escalát és azt szorozzátok meg  úgy tíz milliárddal és megkapjátok Jonathan felhőkarcolóját. Rögtön, ahogy beléptünk, nem lepett meg minket, hogy kb. százezer riporter, újságíró és tévések vannak jelen, valamint a partira betörni készülő hívatlan vendégek is. Mindehhez egy mélyvörös szőnyeg vezetett, így nehezen átverekedve magunkat a tömegen, már is két darab nagy négerrel, egy idősebb, arrogáns beütésű elegáns emberrel és egy vörös, göndör hajú, fehérbőrű szeplős arcú, kosztümös, művigyoros nővel találtuk szembe magunkat.

- A szülcsinapcsi partira jöttünk – nyújtotta át Narou a meghívóját az öregnek, aki elővette és átnézte.

- Kísérő van?

- Hogyne, itt az öcsém – rántotta magához Naokit.

- Tovább – ezzel ők besétálhattak a liftbe.

- A hölgy velem van – nyújtotta át Sasuke is a meghívót, miközben Nero belé karolt. Miközben vártam és a vakuk fényeit álltam, meg igyekeztem nem tudomást venni az engem bombázó kérdésekről, körbenéztem és megakadt a tekintetem valamin. Vagy is valakin. Robert Matsuko nőjén, aki egy bordó, selyem kosztümben, felkontyolt hajjal, geci vörös rúzzsal és fekete magas sarkúban tipegett végig a hallban, másik úton menve. Mi a csudát keres ez itt?

- Tovább – intett az öreg, így Sasuék is csatlakozhattak Narouékhoz.

- Állj! – mordult fel a csávó, mikor a kezébe nyomtam azt a szart – Gyerekek nem jöhetnek be! – mutatott szigorúan Mimire. Tök felháborodtam ezen.

- Mimoza nem gyerek, hanem egy 17 éves lány és velem van! – szidtam le az öreget.

- Aha. Szóval, Mimoza – méregette a mellettem álló lányt olyan fejjel, hogy tudtam, itt valami nem stimmel – Mehetnek – intett és mi is a liftben ácsoroghattunk végre. A vörös hajú kurva jött velünk és egészen felvitt minket a picsába, majdnem a legtetejére. Onnan pedig, mikor kiléptünk, az előttünk álló folyosó legvégére bökött, ahol egy újabb lift várt.

- Azzal menjenek fel még egy emeletet és egyből ott is lesznek – vigyorgott ránk, aztán ő visszaszállt a liftbe és otthagyott minket. Egymásra néztünk, s végül elindultunk a mutatott irányba.

Mikor kinyílt a másik lift ajtaja előttünk, egy nagy, hatalmas, fényűző terembe léptünk. Igazi muzsikusok játszottak hangszereken, egy csomó újgazdag és gazdag, nemes ember ácsorgott mindenféle díszes cuccban, a nőkön kosztüm vagy koktél ruha, csávókon öltöny, zakó, ing, minden. Kanapék is voltak, dohányzó asztalok, hosszú pia és kaja sorok, sütik.

- Ááá, a díszvendégek! – hangzott fel egy ismerős hang és mindenki felénk fordult. Jonathan egyből odasietett hozzánk, a szokásos öltözékében – Hölgyek és urak, ők itt Angkorvat leggazdagabb emberei, s egyben az én díszvendégeim, barátaim! – mutatott minket be, mire nagy tapsolás következett – Fáradjatok beljebb és érezzétek jól magatokat, az ajándékokat arra az asztalra kérem – pillogott Jonny és egy csomagokkal, ajándékszatyrokkal megrakott asztalkára mutatott.

- Nero, hogy te milyen bombázó vagy! – csodálta meg Jonny a csapatunk szépségét – És Mimoza, hogy te milyen elbűvölő vagy! – hajolt túl közel az én Mimihez, így kénytelen voltam elhúzni őt tőle. Jonny vette a lapot és pár bájcsevely után, végre otthagyott minket. Szétszéledtünk. Én körbenéztem, körbesétáltam és megakadt a szemem Kaiton, akinek az oldalán Tiffany és Clarie állt. Az előbbin valami királykék ruha, az utóbbin meg egy ocsmány sárga ruha.

- Úgy tudtam, csak egy kísérő jöhet – szóltam oda nekik. Meglepődött Kaito, mert azóta, hogy összejött Tiffanyval, azóta nem beszéltünk.

- Clarie az apámmal jött – vetette oda közömbösen. Eleresztettem egy fintort és inkább odébb álltam. Jonathan felé is elpillantottam, aki az egyik kanapén ült, minden oldalán egy nővel és kiszúrtam, hogy egy másik odasiet hozzá és súg neki valamit. És, hogy ki volt az? Sasuke „mostohaanyja”. Biztos, hogy ő az! Láttam párszor, így felismerem. Jonny visszasúgott neki valamit, és a nő elindult a lift felé. Én azonnal a sütikhez rohantam, ahol Mimoza nagyban falatozott (mindenki a ruháját nézte) és megragadtam az ő karját és a mellette iszogató Naokiét is és egyenesen a nő után mentünk. Csak, hogy fogalmam sem volt, hogy hova mehetett.

- Most mit csinálunk? – kérdezte Naoki.

- Követjük Sasuke apjának a nőjét – forgolódtam körbe azon a folyosón, ahonnan nem rég jöttük fel a partira.

- Miért, ő mit keres itt? – lepődött meg Silverman #2.

- Nem tudom, épp ez érdekel engem! És ahogy láttam, jó összhangban vannak Jonathannal! – itt random szerűen benyitottam az egyik ajtón, ahol beléptünk mind a hárman és egy újabb lift állt előttünk.

- Ti maradjatok itt, én felmegyek és körülnézek – néztem a két csatlósomra. Ebből az egyik álmosan bólintott, a másik meg hevesen bólogatott, tiszta habos szájjal és még mindig sütit zabálva. Én felmentem a lifttel egy emeletet és egy nagy, luxus-luxus irodába léptem. Az itt lévő faltól falig érő üvegek egyenesen a városra néztek és előtte volt egy nagy, fehér, lapos íróasztal, egy fekete bőrfotellal. Odalépkedtem és körbenéztem az asztalon. Mindenféle papírok, akták… és… ekkor kiszúrtam valamit az egyik aktából, mintha egy fénykép lett volna. Kijjebb húztam a képet és ÉN VOLTAM RAJTA! Egyből kinyitottam az aktát és egy halom adat meg kép volt rólam és a családomról. De úgy minden, az egész mindenünkről! A következő akta ugyanez, csak a Silverman családról, aztán jöttek a Matsukoék és abba még Sasuke eredeti anyja, Molly is ott volt! Utána a kövi aktában a fő-fő maffiafő csávóról voltak ilyenek (aki már ugye meghalt) és az azt követő aktában a Silverman felettes csávó adatai és az azt követőben meg már számomra ismeretlenek voltak ott. És ekkor megláttam egy másik aktát. MIMOZA PHANTHOMIVE felirattal. Épp nyitottam volna ki azt is, mikor az irodából nyitódó ajtók egyike kinyílt és egy szőke, kosztümös, dolgozó gáré lépett be, kezében pár papírral. Szinte szívrohamot kapott, mikor meglátott, de mielőtt bármit tehetett volna, előrántottam a pisztolyom és fejbe lőttem a nőt, aki rögtön össze is esett és persze meg is halt. Azonnal kiszökkentem az irodából és, mikor kiléptem az ajtón, a szívroham majdnem elvitt engem is. Naoki a földön ült, beragasztott szájjal és összekötözött végtagokkal.

- MI A FASZ TÖRTÉNT?! HOL VAN MIMOZA?! – kezdtem el ordítani egyből és letéptem a szájáról azt a szart. Felordított, de leszartam! Válaszokat akarok, MOST!

- Az a nő volt! Sasuke apjának a nője! Meg pár nigga. Túlerőben voltak és elvitték Mimozát – hebegett dadogott összevissza. Gyorsan kiszabadítottam őt és olyan robajjal törtem be a partira, kezemben felszegve a pisztolyt, hogy még a zenészek is elhallgattak.

- HOL VAN MIMI, TE SZEMÉT?! – kiabáltam Jonathannak, aki meglepetten nézett, majd elröhögte magát.

- Ugyan Rayne, csillapodj le egy kicsikét – állt fel a kanapéról, ekkor én felé lőttem, mire mindenki felkiáltott, elhasalt, leguggolt és ez a faszkalap is kitért előle. Dühödten nézett rám, arcába lógó tincsekkel.

- Vége a parti kimenőnek – mondta, aztán előrántotta a pisztolyát és lőni kezdett, plusz még a csatlósai is mellé álltak.

– Nero –

           

            Egyszerűen felocsúdni sem volt időnk, mert elszabadult a pokol. Mindenki lőtt mindenkire, üvegek, poharak csattantak szét, asztalok és fotelok borultak fel, minden repült, mindenki fedezékbe akarta magát tudni, mindenki sikoltozott, kiabált, ordított és kész. Káosz volt a javából. Én sikeresen elbújtam egy feldöntött asztal mögött, mellettem a kanapé mögött rejtőzve lövöldözött Sasuke és Narou. Nem sokat láttam, csak amikor egy percre kinéztem, Jonathan eltűnt, Rayne meg utána és Naoki is.

- Ezek hova mennek?! – kiabált Sasuke és mikor már alig maradt pár ellenség, akik lőttek rájuk, kimászott a fotel mögül és még elintézett párat. Rettenetesen aggódtam, nagyon! És féltem is. Nem tudtam, most mi lesz, nem tudtam, mit kéne tennem! És aggódtam mindenkiért, de legfőképp Mimiért. Már a sírás kerülgetett…

- Nero, gyere velem!!! – kiabált nekem Sasuke – GYORSAN!!

Felpattantam és Narou meg a támadója mögött akartam elsuhanni, amikor olyasmi történt, amire magam sem voltam felkészülve. Épp elmentem Narou mögött, amikor arra eszméltem fel, hogy neki esik az üveg ablaknak, és mivel faltól falig ér, ezért az betörik mögötte, és épp kezd kizúgni rajta.

- NAROU! – kiabáltam, mintha érne valamit, és nem gondolkodtam, csak ösztönszerűen cselekedve utána kaptam és elhasalva a földön épp időben ragadtuk meg egymás kezeit, de a súlya olyan sok volt számomra, hogy alig bírtam tartani. Majdnem én is kizúgtam vele együtt!! Ott lógott több, mint ötven emelet magasan az én gyenge kezeimbe kapaszkodva. És ami a legrosszabb volt, hogy sehogy sem bírtam felhúzni, hiába erőlködtem, még én csúsztam egyre kijjebb. A könnyeim csak úgy záporoztak és a halálra rémült szemeibe nézve, láttam, hogy megcsillant benne az, hogy itt most mi mind a ketten lezúgunk és szétloccsan a testünk. Eszembe jutott, amikor nemrég fordítva történt ez. Én lógtam ki egy ház ablakán és ő tartott engem. A különbség az, hogy ő meg tudott engem menteni, én meg akárhogyan nyögtem, sírtam, kiabáltam, erősködtem, nem bírtam el és már tartani is alig maradt erőm, ráadásul csúszott a kezünk is. Ekkor hirtelen, kezek szorultak a derekamra.

– Rayne –

           

            Ezt nem hiszem el!!! Az a patkány meglógott!!! ÉS NEM TUDOM, HOL VAN MIMI!!! Naokival utána eredtünk, de a folyosón csak azzal a fasszopó, önelégült ribanccal futottunk össze.

- Úgy sem találod meg! Már mindjárt úton van Jonathannal – röhögött fel jóízűen, mire én odamentem hozzá és a pisztolyát kilőve a kezéből, megragadtam a hajánál fogva és a szemeibe néztem.

- Ha kedves az életed… már pedig az! Akkor könnyen a hasznunkra lehetsz – sziszegtem oda neki és magam után vonszolva a nőt, Naokival az oldalamon, liftbe szálltunk és a földalatti parkolóba igyekeztünk.