Figyelem! Sasuke részében +18-as jelenet !!!
– Sasuke –
Én ezt már nem
bírom tovább. Itt áll előttem ebben a diáklány cuccban, és olyan vonzó, és
csábító illata van. Nem birok betelni vele.
- Alig várom, hogy végre Narou is
lássa, hogy az enyém vagy… - fogtam meg a kezét.
- Tudod, hogy akkor mi történne –
pillantott félre.
- Nyugi, majd szétverem neked –
simítottam végig az arcát egy halvány mosollyal.
- Nem akarok balhét Sasuke… Az
lesz, ezt te is tudod.
- Én érted még a jó istennel is
összeverekszek – önelégült mosoly jelent meg a képemen.
- Jajj, te búnyós Pityu! –
nevetett fel, és átkarolva a nyakamat magához ölelt.
- Kérsz valamit?
- Nem, most nem vagyok éhes –
éreztem, hogy megrázza a fejét.
- Helyes – vigyorodtam el – Én
viszont igen, nagyon éhes vagyok – csókoltam a nyakába. Felsóhajtott, és a
hajamba túrt.
- Sasuke, lent vannak apukádék –
nyelt egyet, mikor az ágyékomat, ahol már feszült a nadrágom, neki préseltem.
Felnyöszörgött, de olyan hanggal te… Már csak ettől képes lettem volna elmenni.
- Nem érdekel.
- De…
- Érzed, igaz?
- Ühhüm… - fúrta a vállamba a
fejét, mire én elölről, lecsúsztatva a kezemet, hevesen alányúltam, és végigsimítottam
neki ott. Felnyögött.
- Érzed, hogy mit teszel velem,
már amióta megismertelek? – duruzsoltam a fülébe.
- Igen…
- Akkor megengeded, hogy végre
megkapjalak?
- Az apudék…
- Majd halk leszel… - kezdtem el
csókolgatni a nyakát, mire ösztönszerűen oldalra hajtotta a fejét, és
felnyögdösött.
- Ha rajtad múlik nem… - harapott
az alsó ajkába, pont mikor felnéztem. Na, gondolhatjátok, mennyire vadító,
mikor egy Nero harap az ajkába. Na igen, pont annyira. Elhajolva tőle, a két
kezembe fogtam az arcát.
- Imádom, amikor az alsó ajkadba
harapsz – szinte felfaltam az ajkait a szemeimmel, főleg mikor incselkedve
ismét beleharapott – Megőrjítesz – mosolyodtam el, és hirtelen a falnak löktem
(nem erősen nyugi) és az alsó ajkába harapva, lesmároltam, majd a kezem egyre
lejjebb és lejjebb csúszott, egészen a fenekéig, ahol aztán megragadtam és a
derekamra kaptam, majd elkezdtem az ágyam felé cipelni. Finoman lehajítva rá, rögtön
fölé másztam.
- Szeretlek… - fogtam meg az
arcát – Nagyon kívánlak Nero, elviselhetetlenül… - mondtam halkan, a szemébe
nézve, mire szétnyitotta a lábát, hogy a két lába közé férjek. Elvigyorodtam –
Ezt akkor vehetem engedélynek?
- Vedd, aminek akarod – kuncogott
egy érzéki vigyorral az arcocskáján, és ismét az alsó ajkába harapott Nem tudom
eddig, hogy bírhattam ki ezt… Komolyan ötletem sincs.
Hevesen lesmároltam, és a
matrózblúz széléhez nyúltam. Nagyon nem akartam levenni róla… Mert kurva jól
állt neki, és rohadtul felforrt tőle a vérem, de biztos voltam benne, hogy
meztelenül még ennél is jobban fog festeni, már ha ez lehetséges. Szóval
megragadva a szélét, lehúztam róla, és csak arra az egy pillanatra szakadtam el
az ajkaitól, mikor áthúztam a fején a blúzt, és lehajítottam az ágy mellé a
földre. Már nyúltam volna a szoknya széléhez, mikor megállított, és huncut
fénnyel a szemében az alsó ajkába harapott. Megint. Ebbe fogok beleőrülni.
- Ha rólam lekerült ez – simított
végig a most melltartóval fedte mellkasán – Akkor rólad, lekerül ez – bökött a
pólómra.
- Óhaja számomra parancs –
térdeltem fölé, és a felsőm aljához nyúlva, áthúztam azt a fejemen. Láttam,
hogy vér szökik az arcába, mikor meglátja a félmeztelen felsőtestem. Ez jót
tett az egómnak.
- Ha tetszik, amit látsz mondjad
– magasodtam fölé ismételten
- Ki mondta, hogy tetszik? –
nézett rám „morcosan”.
- Jogos, akár vissza is vehetem –
nyúltam le a pólómért, mire megfogta a kezem.
- Ne… - és ezt olyan arcmimikával
mondta… Olyan sóvár tekintete volt, hogy megfogva az arcát, ismét neki estem.
Haraptam, téptem szinte a száját, ilyen szenvedélyesen se csókoltam még senkit.
Senkit, soha. A szoknya széléhez kúszott a kezem, és szívem szerint letéptem
volna róla, de nem teszem tönkre, olyan jól állt neki, kár lenne érte. Még azt
akarom, hogy felvegye nekem. Szóval ismét el kellett szakadnom tőle, és
lehúznom a szoknyáját, szépen óvatosan, majd azt is az ágy mellé hajítottam. A
melltartójától is hamar megszabadítottam. Majd megszabadítottam magamat a
nadrágomtól is. A nyakához hajolva kezdtem el ott is lassan, de erősen
csókolgatni, közben a bugyijához nyúltam, és könnyedén lehúztam róla, mert hogy
időközben ő is besegített a lábával. Nem most látom először neki, de még most
is ugyanolyan hatással van rám, mint akkor. Gyönyörű. Lenyúlva oda, óvatosan
becsúsztattam neki a mutató, és középső ujjam. Ezt se először csinálom neki, de
még mindig ugyanaz a reakció jön tőle, ez beindít. Felnyögött, és megragadta a
két karomat. Nem bírtam tovább. Elővettem, amit ilyenkor elő illik, és a két
lába közé térdeltem, a farkam már a bejáratánál volt.
- Szeretlek… - suttogtam közel
hajolva hozzá – Tudod igaz? Nagyon szeretlek téged.
Lángvörös arccal, bólintott, és
átkarolva a nyakam, magához ölelt, én pedig szépen lassan, behatoltam. Tudom, hogy
már nem szűz, de akkor is úgy bántam vele, mintha az lett volna. Hiszen ez az
első igazi alkalma. A vállamba nyögött, én pedig felsóhajtottam. A hajába
túrtam, és szorosan magamhoz öleltem.
- Nero… - mondtam halkan, remegő
hangon. Nem, nem sírtam. Hanem rohadtul fel voltam izgulva. Még mindig szűk
neki, nem olyan, mint az eddigi kurváké, akikkel voltam. Elkezdtem lassan
mozogni, közben megállás nélkül csókolgattam a nyakát, az arcát, mire ő a
derekam köré kulcsolta a lábait, és mikor közelebb húzott magához, és a hajamba
fúrta az ujjait, akkor enyhén begyorsítottam. Igyekeztem nagyon finom lenni, ám
mikor a fülembe nyögött, akkor nem bírtam ki, hogy ne kezdjem el kiszívni és
harapdálni a nyakát. Tudtam, hogy ennek nyoma marad, de nem érdekelt. Az sem
érdekelt, ha Narou meglátja. Már az sem. Ő az enyém, és joga van megtudnia
mindenkinek. És mikor a végén már nevemet nyögdöste, akkor mentem el.
- Szeretlek – csókoltam meg mikor
elértem a csúcsot, és a megfeszült testéből tudtam, hogy ő is.
- Hát ti meg mit csináltatok
fent? – kérdezte Olivia szemrehányóan, mikor kócos hajjal, fülig érő vigyorral,
félmeztelenül lementem a konyhába, egy kis üdítőért. Ilyen jót se dugtam még.
Komolyan. Nem válaszoltam, csak szemtelenül vigyorogtam megállás nélkül, és a
hónom alá kaptam a mélyhűtőből, az egyik lehűtött barackos Nesteat, és
visszamentem az én kifáradt kedvesemhez.
– Mimoza –
Láttam,
láttam, láttam, láttam. Azt a szájbacseszett fényt a szemébe, LÁTTAM. Ugyanez
az elbaszott fény volt apa szemébe is, mikor néha napján véresre vert, majd jól
megkúrta, vagy leszopatta előttem anyát, miközben végig, egyenesen RÁM nézett!
Végig, az aktus közben, az én rohadt szemembe nézett! Utálom azt a fényt, és
most pont ezt láttam bátyám szemébe is… Nem akarom többet azt. Nem akarom, nem
akarom, nem akarom, nem akarom. Nem jobb ez náluk, egy fokkal se jobb. Persze a
152 centimmel könnyű megütnöd baszd meg, de kíváncsi vagyok, ha egy két méteres
benga állat lennék, akkor is így járna a pofád?! Akkor is bokszzsáknak
használnál, ahogy anno a fasszopó apám és a szárazra baszott anyám tették?!
KÉTLEM. Utálom ez egész kurva pereputtyot, UTÁLOM. Rettenetesen sajgott az
arcom bal oldala, miközben szaladtam. A szám is kicsattant és ott virított egy
lilás, vöröses folt az én papírvékony bőrömön. Ráadásul még át sem öltözhettem
a matrózblúzból.
- NEEEEEMM!!! – ordítottam
hirtelen föl, mikor meghallottam a lépteket magam mögött. Lehet, hogy csak
behallucináltam, de tisztán hallottam a lépteket a hátam mögül.
- Te utolsó kis féreg, már megint
mit csináltál? Már megint gondot okozol? Mondtam, hogy meg sem kellett volna
születned… kis koton szökevény – hallottam meg apám hangját magam mögül.
Megtorpantam, és a hajamba túrtam. Jön,
jön, jön, jön, jön.
- Hagyj békén… Te már
megdöglöttél – könnyeztem be, és leguggoltam ott az út közepén, és előre hátra
kezdtem dülöngélni. Nem lehet itt. Halott. Nyugi Mimi, nincs itt,
nem lehet, ott van a föld alatt a kibaszott kurvájával együtt. Oda valók, és
ott is vannak. Nem lehet itt, láttad a hullájukat, nem lehetnek itt.
- MÁR MEGINT SÍRSZ TE SZARDARAB??!!
MONDTAM, HOGY NE SÍRJ MÁR!! SZÉTBASZOM A KIS LYUKADAT SZÁRAZON, HA NEM HAGYOD
ABBA!! – ordította el magát hirtelen a közvetlen közelemben, annyira
realisztikus volt, én pedig annyira megijedtem, hogy felpattanva, zihálva
körbenéztem. Nem lehet itt. Ám ahogy
ezt megtettem, az utca távoli végében, megláttam bekanyarodni a bátyámat. A
szívem a torkomban dobogott. Jön, jön,
jön, jön.
- Menj innen… - hátráltam, majd
körbeforgattam a szemeimet, de nem találtam semmi kézzel foghatót. Futnom kell.
Rengeteget futottam. Tényleg. Rengeteget. Már azt realizáltam, hogy a gazdag
környéken vagyok. Az utcán nem volt senki, ami még ijesztőbbé tette a
helyzetet, ám a környék ismerős volt, rettentően ismerős. A lábaim
ösztönszerűen hozzá hoztak. A szememmel Rayne házát kerestem, és gyorsan szedve
a lábaimat siettem az utcákon. Egy csilingelést hallottam. Felnéztem a házra,
ami mellett elhaladtam. Ott volt még az a csilingelő izé, amit karácsonykor
akasztottunk fel az ajtó fölé. Azt hiszem, megtaláltam. Akkora hévvel
csimpaszkodtam a csengőre, mint még soha. Nem telt bele pár pillanat, és már az
ajtón is dörömböltem. Mint valami mennybéli sugallat, úgy nyílt az ajtó, és ott
állt előttem Rayne.
- Mimi… – sápadt el, mikor
meglátta a kicsattant számat, és a még mindig vörös arcom. Nagyon dizájnos.
- Jön! –olyan erővel téptem a
mellkasán a pólóját hogy csodáltam, hogy szegény póló el nem szakadt, úgy
remegtem, mint a nyárfalevél – Jön, jön, jön, jön, jön – ziháltam hadarva Nem
kellett neki megmagyarázni, hogy ki jön, Rayne okos fiú.
- Menj fel a szobámba…
- Mimi, mi történt? – jelent meg
Brad aggódó ábrázattal.
Nem válaszoltam.
- Mimi, menj fel a szobámba… - ismételte
meg, de olyan hanggal, amitől az egész belsőm megremegett. Felpillantottam rá,
és a látványtól hátrahőköltem. Rayne arca… Eltorzult, és ijesztő volt, úgy
festett, mint aki ki fog belezni valakit. Ilyen arcot utoljára az elmegyógyban
láttam. Betolt a házba, és becsapta maga mögött az ajtót, sőt, még ki is zárta
magát kulccsal. Ott álltam borzongva és Bradhez fordultam, aki lehunyt szemmel
megrázta a fejét, mint aki tudja, mi következik.
- Mi fog… most történni? –
remegett meg a hangom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése