LXXXIX. Fejezet

– Rayne –

           

            - Nem értem, miért baj az a négyes? Fizika, elég nehéz tantárgy… Én így is büszke vagyok rád, hiszen van egy csomó dicséretes ötösöd. És ez a fontos, nem? Hogy én büszke legyek – nézegettem át a jegyeit, kezemben fogva a bizonyítványát, miközben ő az enyémet tanulmányozta.

- De Joshuának is sokat jelent – motyogta – idegesen, aztán visszacseréltük a szarjainkat és végre beszálltunk a kocsiba – Amúgy borzalmasak a jegyeid.

- Elhiheted, hogy nem az iskolai tanulmányaimért élek – ráztam meg a fejem, s menetközben elindultunk az autómmal – Egyébként Josh nem szólhat semmit sem, hiszen megkaptad az ösztöndíjad, és iskola első lettél! – próbáltam egy kis bizalmat önteni az éppen fulladozó, kétségbeesett lelkébe.

- Remélem, ő is megérti úgy, mint te – sóhajtott egy nagyot. Szegénykém eléggé ideges volt.

- Ha nem tetszik neki valami, szólj nyugodtan, és majd beverem a képét – ajánlottam fel.

- Rayne… - szólt rám.

- Jól van, na. Mellesleg én nem megértő vagyok, én leszarom az iskola jegyeidet, mert én elhiheted, nem pont azok miatt foglak szeretni – fordultam felé egy pillanatra mosolyogva, aztán tekintetem ismét az útra tévedt – Persze, az is tetszik benned, hogy nem vagy egy hülye buta kurva, mint a többi.

- Rayne, olyan kis aranyos vagy hozzám – mondta ezt olyan hízelgő hangon, mire éreztem, hogy nem csak megfeszülök ettől a szótól, de még kezdek vörösödni is. Én nem szoktam kivörösödni!! És mi az, hogy aranyos?

- Nem, Mimi én nem vagyok aranyos! – tiltakoztam.

- Juj, te elpirultál! – sikongatott.

- Nem is! – takartam el fél kézzel az arcomat.

- De is! Olyan cuki!!!! – visongott.

- Nem vagyok cuki!! – ellenkeztem és egyre jobban kellemetlenebbül éreztem magam.

- Rayne a cukiborsó – kezdte el énekelni, ami egyre rosszabb volt. Még sosem tudott senki sem ilyet kiváltani belőlem… Erre neki sikerül. Hihetetlen.

– Joshua –

           

            Már alig vártam, hogy Mimoza hazaérjen. Direkt a kedvencét főztem az én kis okoskámnak. Remélem nincsen egy kibaszott négyesen. Eddig sose volt neki, most sem törheti meg ezt a láncot. Van egy olyan egyetem a városban, ami kurva jól fizet az ösztöndíjasoknak, és oda kell őt bejuttatni, ha szebb jövőt akarunk magunkak. Csak sajnos oda úgy kerülnek be zsenik, ha nem szereztek soha évvégén négyest. És azért fontos ez nekem, mert Mimi az utolsó reményünk, hogy a jövőben ne haljunk éhen. Én sajnos elbasztam, sok időt és energiát fordítottam drogokra, így elcsesztem majdnem az összes pénzünket (örökségünket). Ráadásul, amióta ismét magunk élhetünk, 16 éves korom óta én tartom el magunkat. Na most, egy kis kölyök, akinek semmi iskolája, alig ért a humán tárgyakhoz, milyen munkát végezhet? Persze, hogy egy csöves fizikai, legalja munkát. Így kerültem a köcsög autószerelőshöz és lenyomtam ott kőkemény öt évet, időt és energiát nem sajnálva. Annál a fasszopó főnöknél épp annyi fizut kaptam, hogy el tudjam magam és a húgom tartani viszonylag normális (de ugyebár szűkös) körülmények között. A lényeg, hogy volt fedél a fejünk felett, volt víz, gáz, áram és volt mit hordanunk. Ám a helyzet áprilisban rosszabb lett, ugyanis valami dúsgazdag kis huszonéves köcsög felvásárolta az autószerelő céget, ahol dolgoztam és minden munkást kiszanáltak, végkielégítés nélkül! Na gondolhatjátok milyen idegi állapotba kerültem… Tudjátok hol kötöttem ki? Egy öreg, régiség boltban, eladóként, ahol még a madár se jár! Oda… Persze biztos nem sajnáltok azért, amit Mimivel tettem anno, de csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy ami engem érint, az sajnos őt is! Szóval elő a sajnálókátokkal és jöhetnek a szánakozó pillantások meg stb… És bár hiába van Mimozának egy helyi raj, gazdag, fényesre nyalt seggű, szeplős stricije, akkor sem fogadnék el tőle pénzt, ha ő lenne az utolsó mentsváram. Akkor már inkább éhen döglök! Pedig egy párszor már felajánlotta a mocskos pénzét, de mindig elutasítottam. A még szűkösebb élet miatt pedig sajnos gyakran vagyok feszült, ami Mimit rosszul érinti, főleg, hogy alig bírom kezelni az indulataimat (járnom kellett régen emiatt indulatkezelési terápiákra) és gyakran vitázunk.

- Megjöttem! – hallottam meg a kicsi húgom hangját, amikor belépett az ajtón. A hangja nem volt épp valami vidám, de azért én még is egy mosollyal az arcomon lépkedtem oda hozzá és megölelgettem.

- Na had lássam – kaptam ki a kezéből a bizit és igyekeztem fellapozni, miközben ő elkezdett magyarázkodni:

- Iskola első lettem, megkaptam az ösztöndíjat is, de van egy db négyesem, az is fizikából, sajnos – hebegett, de addigra már én is kiszúrtam és egyből lehervadt az arcomról a mosoly. Mintha az előbb említettem volna azt a nagyon jó pénzeszsák egyetemet nem? Na az most ment a süllyesztőbe olyan gyors és rutinos sebességgel, mint, amikor anyám lenyelte apám cuccát (igen, ilyeneket kellett végig néznem gyerekkoromban).

- Joshua, remélem azért nincs hari – fogta meg a kezem, de elléptem tőle és a lehető legmérgesebben néztem rá, amitől hátrált pár lépést.

- Azt mondtam neked, mikor elkezdted a középiskolát, hogy évvégére NE SZEREZZ NÉGYEST!!! – kiabáltam el a végét totál ingerülten.

- De megkaptam az ösztöndíjat!

- Mit sem ér az a kevéske kis szaros pénz, ha egyszer arra a kibaszott egyetemre nem lehet egy árva kis gedvás gecis rohadt négyest vinni!!! – s ezzel a lendülettel megemeltem a térdem és két kezembe fogva azt a szar kis fostos keményfedelű bizit rávágtam a csontomra, aminek következtében félig beszakadt és teljesen behajlott. Mimi elkerekedett szemekkel nézett rám és egy hang sem jött ki a torkán, pedig nagyon erőlködött. Közelíteni kezdtem felé, aminek következtében ő a falig hátrált. Egy szép istenes pofont kapott az arcába. Elvágódott a földön és már szinte sírva meredt fel rám.

- Most elintézted a jövődet!! Örökre az utcát fogom miattad söprögetni!! És te sem fogsz előrébb jutni!! Innentől kezdve akárhova mehetsz tovább, egy szar fos számítógép mögött fogsz ülni és a dagadt hájas főnököd csak is szexért cserébe ad neked fizetés emelést, amit muszáj lesz elfogadnod, mert emiatt a négyes miatt AZ ÉLETÜNK EGY KALAP SZART SEM FOG ÉRNI!! – és itt simán a fejéhez vágtam a bizonyítványát, amit jól megrongáltam. Nem felelt semmit, csak szipogva a fejét fogta, aztán lehajolva megragadtam erősen a kezét, mire ő hirtelen belém harapott. A fájdalomtól elkaptam a kezem és felkiáltottam. De mire észbe kaptam, a bejárati ajtó már tárva-nyitva volt. Nem hagyhattam, hogy megint elkeveredjen, ezért felvettem a cipőmet és utána eredtem.

– Rayne –

           

            Éppen a kezemben forgattam a díszes borítékot, amit az apám nyújtott át nekem, mikor hazaértem, mondván nekem jött. A nevem valóban gyöngybetűkkel ott volt rajta a puha borításon. S ráadásul valami királyi pecséttel volt lepecsételve.

- Mi ez? Vilmos herceg kér tőlem autógrammot? – fintorodtam el, miután az orromhoz emeltem. Pacsuli szaga volt.

- Nem hiszem, de bontsd ki – biztatott fater, így a vállamat megrántva, hozzá is láttam. Egy kézzel írott levelet találtam benne!

„Kedves Rayne!

Nagyon-nagyon sok szeretettel meghívlak a Hétfőn megrendezendő születésnapi partimra, ami idén már a huszonnegyedik lesz! Rémes, hogy öregszik az ember nemde? Remélem, eljössz és megtisztelsz jelenléteddel! A parti helyszíne az a csinos kis felhőkarcolóban lesz, ahol már egyszer körbevezettelek benneteket! Természetesen, külön névre szólóan a többi barátaidnak is küldtem egy levelet, hogy együtt jöhessetek el! Ez a meghívó arra is felhatalmaz, hogy mindössze egy kísérőt is hozhass magaddal!

Minden vendégemért egy külön luxus limuzint küldök! Majd dudálnak, ha a ház előtt parkolnak. És, hogy miért teszem ezt? Nem csak azért, hogy a vendégeimnek kényelmet és fuvart biztosítsak oda-vissza – az esetleges becsiccsentők miatt – hanem, mert megtehetem!

Megjelenés csak is szigorúan elegánsan – fiúknak öltöny, lakkcipő, nyakkendő, lányoknak pedig valami csini ruci. Ruci és nem naci! A belépő ez a meghívó lesz, szóval ne dobd ki, különben kénytelen leszel az ajtón kívül maradni, hiába tudom, hogy meghívtalak.

Ajándék fejében pénzt is vagy piát is elfogadok! A csokis sütitől kíméljetek, attól bedagadok!

A partimon találkozunk, további szép hétvégét kívánok!

Puszika,

Jonathan”

Nagyokat pislogva olvastam végig a levelet. Kihitte volna, hogy ez a kis köcsög írt. Bár az elmúlt pár hónapban sokat lógtunk együtt, nekem ez az alak akkor is felettébb gyanús volt. És még mindig az! Valami nem tetszik benne, főleg az nem, hogy olyan hirtelen és mély barátságot akart velünk kötni. Éppen letettem a dohányzó asztalra a meghívót, s mondtam volna a kíváncsian néző apámnak, hogy mit is kaptam, amikor megcsörrent a telóm a zsebemben és egyre jobban emelkedett a hangerő. Kihalásztam és Narou volt az.

- Gyorsan mondd – emeltem a fülemhez.

- Te is kaptál meghívót attól a dísz műmájertől? – kérdezte köszönés nélkül.

- Igen, kaptam. Ti elmentek?

- Jha, benézünk, hátha lesz valami.

- Jól van, akkor én is megyek. Biztos Sasuke is ott lesz, ha ti is kaptatok meghívót.

- Tuti ott lesz a köcsög, mert említette ez a faszkalap, hogy nem csak nekünk küldött ilyen szart…

- Hát, nem lenne teljes a csapat – ültem le a kanapéra közben, mert a levelet is állva olvastam, és jelenleg alig bírok két lábon állni a kimerültségtől – És, ha már csapat, akkor gondolom Neroval akarsz menni…

- Nem, az én kísérőm az öcsém lesz, mivel én kaptam névre szólóan a levelet – mondta unott hangon.

- Ez nem igazság, én mondom! Mindig le vagyok alacsonyítva! – szólt bele Naoki a telefonba.

- Kuss!! – ez már Narou volt – Amúgy is, ha én velem nem jöhet, akkor Matsuko geci biztos elhozza. Szóval így is-úgy is ott lesz az én galambom.

Jaj, ha tudnád, hogy már nem a te galambod… A halottas kocsi vinne el.

- Na igen – sóhajtottam megmasszírozva az orrnyergem.

- Hozod a törpe kurvádat is?

- Utoljára mondom, a neve Mimi! De nektek csak Mimoza, esetleg Phanthomive kisasszony! – szidtam le, mire apám itt elmosolyodott és felkuncogott.

- Hogyne. Rögtön Mrs. Crusader, nem?

- Akár. És egyébként meg igen, viszem magammal!

– Nero –

           

            Megdumáltam Sasuval, hogy mielőtt átugornánk hozzá, előtte vigyük haza a bizimet és mutassuk meg az én imádott bátyámat, aki már alig várja, hogy kiröhögje a szar jegyeimet. Ő még mindig ott tart, hogy rémesek a jegyeim és, hogy a kis érettségi négyesem is csak a véletlen műve lehet, és, hogy ezúttal szerencsém volt. Mikor beléptünk az ajtón, nem lepődtem meg azon, hogy Stacy kurva picsa nadrágban és egy falatnyi topban szeli át az előszobát a bátyám elől menekülve. Ez a nő már március végekor hivatalosan is hozzánk költözött, megkeserítve kb. a mindennapjaimat. El van, eszik, iszik, fürdik, szarik, szopik mindent csinál, de semmibe se segít nekem! Úgy érzem magam, mint egy csicska, aki két állattal él együtt. Ráadásul direkt elvonja Chani minden figyelmét rólam, és nem engedi, hogy a bátyám legyen. Konkrétan kisajátítja őt, amit ez a barom nem vesz észre. Na mindegy. Szóval a bátyám miután túl volt egy kisebb sokkrohamon, megölelgetett és gratulált, hogy milyen ügyes vagyok. Utána elsütötte azt a kis poént, hogy majd elküldi anyáéknak, hogy ezúttal milyen csomagot küldenek nekem. Mert a kis érettségi négyesemért cserébe kaptam egy házi mozi rendszert. Ami persze a nappaliba lett beszerelve.

Na, de nem is voltunk tovább egy óránál otthon, mert a bizimmel karöltve, átfurikáztunk Sasuékhoz, ahol az apjának is megmutattuk, hogy milyen kis ügyes vagyok. Jha igen, menetközben Robert lett a pótapám és az egyik legjobb haverom. De Olivia (a nője) roppant szemét. Főleg velem. Folyton szid és ócsárol, amikor ketten vagyunk egy légkörben. Egyelőre, Sasunak nem szólok erről, mert most kezdett el nemrég megbékélni a helyzettel és az apjával, szóval nem akarok vitát szítani. Azaz álszent lotyó amúgy is kimagyarázná magát belőle.

- Sasuke, ez neked jött – nyomott Robert Sasuke kezébe egy fehér, lepecsételt borítékot.

- Jó, majd később megnézem – tette le Sasuke az üvegdohányzó asztalra azt, majd megragadta a kezem és elkezdett felhúzni a lépcsőn.

- Imádlak kis diáklányom – kezdett el csókolgatni és ölelgetni, amikor végre zárt ajtók mögött voltunk a szobájában és egy pervi vigyorral végig mért. Elléptem tőle, és körbe pörögtem, hogy jól láthasson.

- Az egyetlen diákja vagyok, ugye tanár úr? – léptem újra közel hozzá.

- Nem az egyetlen, de te vagy a kis kedvencem – kacsintott – Ajj Nero alig vártam már, hogy hozzád érjek, olyan nehéz türtőztetni magam a Silvermanek előtt – markolt bele a fenekembe, amitől eléggé zavarba jöttem.

- Tudom, nekem is rossz… - biggyesztettem le a számat és a nyakába fúrtam az arcom, majd beszívtam azt a vadító illatát.

- Nehéz eljátszani, hogy egy ilyen bomba diák nem az én csajom – tolt el magától ismét végig mérve, mire én csak felnevettem.