LXXXVII. Fejezet

– Rayne –

           

            Most gondoljatok bele ebbe a roppant szar helyzetbe! Ezekkel éjszakázni, egy lerobbant helyen, ahol ráadásul csak két kurva ágy van és emellett éhesek is vagyunk.

- Fogd már be – sziszegett Sasuke és láttam rajta, hogy szívesen az orra alá dörgölné, hogy megszerezte azt, amit Narou akart. Vagy akit… Na mindegy. Ez igazából nem az én asztalom, csak mivel ennek a kettőnek a középpontjában a szőke picsa áll, aki hatást gyakorol az én kis szerelmemre, ezért muszáj mindenképp megakadályoznom, hogy őt ne érhesse bántódás.

- Jaj de morcik vagyunk! Inkább én lehetnék morci – ült le a másik ágyra Narou – Amiért megakadályoztad nekem a jó kis programomat tegnap este – vágott dühös fejet.

- Na most fejezzétek be!! – meresztettem a tekintetem a plafon felé. Komolyan, már az atyaúristentől kérek és várok segítséget.

- Épp ez a lényeg, ez engem csak jó érzéssel tölt el, hogy megmentettem Nerot a te gusztustalan farkadtól! Elég szenvedés volt már neki az, hogy megerőszakoltad… - ingatta a fejét Sasuke, mire Narou gúnyorosan felkuncogott.

- A szüzessége az enyém és nem a tied, ha valaha meg is szerzed magadnak már sosem lesz a tiéd teljesen, mert ő hozzám tartoziiiik – gúnyolódott.

- Rohadj meg – sziszegte Sasuke idegesen, s ökölbe szorította a kezét, mire én megfogtam a vállát. Rám nézett, én meg egy „nyugi, vérem” pillantást lövelltem felé, majd csendben felálltam, megkerültem a mi ágyunkat, átmentem Narouék ágyához és Silverman egész egyszerűen kapott tőlem egy istenes tockost.

- ÁU, ROHADJ MEG!! – kiabált egyből.

- Azt mondtam, fejezd be! Nem bírod felfogni, ilyen kicsi az agyad?! – kezdtem már én is sík idegen – Marhára elegem van abból, hogy mindig minden Neroról szól és, hogy áll a faszotok összevissza rá! Olyanok vagytok, mint két kis töketlen buzi, akik valami szar műanyagautón vitáznak az oviban! Nőjetek már fel végre és viselkedjetek kemény férfiként!! Különben mind a kettőtök torkán ledugom a pisztolycsövemet!!

- Ha ez kettőnknek szól, akkor miért csak én rám nézel ilyen vérfagyasztóan? – kérdezte végül Narou idegesen, de egyből visszavett a stílusából.

- Csak! Mert te kezdted! – hőbörögtem még egyet, aztán otthagytam és visszahuppantam az én helyemre. Hatalmas csend telepedett a szobára, amit egy jóleső sóhajjal nyugtáztam. Végre, kuss.

Hirtelen megrezzent a zsebemben a telefon. Ráérősen elővettem, s titkon reméltem, hogy Mimi lesz az, de nem ő volt. Hanem Sasuke. A fél szemöldökömet felvonva, oldalra fordítottam a tekintetem és ránéztem a mellettem ülő haveromra, aki intett a kobakjával, hogy válaszoljak már.

20:55

Feladó: Sasuke

            Most komolyan elvarod tolem hogy ne mondjam el neki?! Es tegyunk ugy Neroval mintha semmi OLYAN kozunk nem lenne egymashoz amikor ezzel a fasszopoval vagyunk egy tarsasagba?Raadsul allandoan az orrom ala dorgoli h az ove Nero szuzessege…

20:56

Feladó: Én

            Jha elvárom.

Sasuke egy idegeset sóhajtott, aztán hátra csapódott az ágyon.

- Van valaki a fürdőben? – kérdezte elnyomott hangon.

- Igen, Naoki – feleltem, mert menetközben én figyelek mindenre és Naoki Narou után ment a fürdőbe, nem rég, amikor visszajött.

- Crusader, szerintem te ma nem fürdesz, és koszosan térsz ágyba – kezdte Narou a gúnyolódást most velem. Flegmán ránéztem.

- Miből gondolod?

- A fürdő is tiszta redvás – röhögött fel.

- Mert ez az ágy jobb – néztem körbe egy fintorral – Legalább az ágynemű tiszta. És én amúgy se fürdök mások után… Főleg nem utánatok! – néztem le őket.

- Fúj, mi az ott? – fintorgott Narou a padlót pásztázva, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam, és mivel Sasuke közelebb feküdt hozzá, ezért ő fordult először oda. Én csak vártam, hogy már megint mit találtak.

- Óóó ez undorító!! – hangzott fel haverom is, mire odamásztam és én is lenéztem a földre.

- Egy csótány!!! UNDORÍTÓ!! – kapott el rögtön a hányinger.

- Mi van őfelsége, nem bírod a bogarakat? – röhögött ki a sebhelyes.

- Nem!! – adtam az egyszerű választ.

Ekkor visszajött Naoki.

- Mi az undorító? Hallottam kintről.

- Az új háziállatunk – mondta Narou – Rayne kedvence. Már el is nevezte Ifjabb Királynak.

- Nem vagy vicces – forgattam meg a szemeimet.

- Szerintem de!

- Ajj, kislányok – motyogott Naoki, aztán a két ágy közé sietett és simán lehajolt, majd megfogta PUSZTA KÉZZEL AZT AZ OCSMÁNY DÖGÖT!!

- Nézzétek, hogy mozgatja a kis lábacskáit, olyan aranyos! – mutogatta nekünk, mire mi mind félre húzódtunk.

- Vidd már innen!!! – kiabált Sasuke, így ekkor Naoki Narou felé vitte a bogarat, aki az ágy másik végébe gurult és az ajtóhoz futott.

- IDE NE HOZD!!

Na és akkor megindult felém Naoki, kezében azzal a szarral, én meg a sarokba futottam. Hirtelen elejtette és a csótány egyenesen felém jött. Hát, mivel rettenetesen undorodom tőlük, és hirtelenjében cselekedtem, ezért a zsebemből elővettem a pisztolyom és felé lőttem vagy hármat, mire sikerült eltalálnom. De így három lyukat is csináltam a padlóba.

- Bravó, őfelsége, remélem, ezt most ki kell fizetnünk! – tapsolt lekezelően Narou.

- Majd max. te meg az öcséd, mert Naoki hibája, hogy ehhez kellett folyamodnom! – hadonásztam a fegyveremmel a kezemben. Csak megforgatta a szemét és inkább legyintett.

Este tíz után végül úgy döntöttünk, hogy bemondjuk az unalmast és lefeküdtünk aludni. Megparancsoltam Sasukénak, hogy akármennyire is a haverom, maradjon távol tőlem az ágyban! Erre fel „poénból” állandóan hozzám érintette valamelyik végtagját. Már eskü azon voltam, hogy nagy röhögésében lelököm az ágyról, vagy inkább alszok Narouval vagy Naokival, csak HAGYJA ABBA.

Reggel én keltem fel legelőször és így én rugdostam ki mindenkit az ágyából. Mellesleg éjszaka kurvára fáztam, hisz fűtés is csak a legminimálisabb fokon ment. Szépen összeszedtük magunkat, és a hallban kicsaptuk a közösen bedobott pénzt a pultos lánynak, majd a reggelit elutasítva, angolosan távoztunk. Becsücsültünk a kocsimba (most Sasuke ült elől) és végre egy NYUGALMAS autóút után, fél kilenckor már a saját zuhanyzóm alatt tudhattam magam. Lemostam magamról minden szennyet, amit összeszedtem azon a szar helyen és alig vártam, hogy bezabáljak egy istenes kaját, s egy jó nagyot aludhassak.

- Olyan isteni ez a kaja, Margaret! – dicsértem az én kedvenc szakácsnőmet, amikor a legfinomabb gyorskajájával tömtem tele magam. Olyan volt ez az egy éjszaka, mintha egy egész hónap esett volna ki itthonról. Tehát, én nagyban reggeliztem és készülődtem az ágyamba, mikor a család többi tagja magához tért és helyet foglaltak mellettem az asztalnál.

- Na fiam. Látom, épségben hazaértél! Mesélj, mi volt? – fordult felém apa.

- Ajj apa, hagyjál már. Majd a délutáni gyűlésen elmondom, most megyek aludni, mert geci fáradt vagyok – álltam fel az asztaltól és felviharoztam a szobámba, s mielőtt benyomhattam volna a szundi üzemmódot, küldtem egy sms-t Mimozámnak, hogy már itthon vagyok és minden ok.

– Nero –

           

            Bevallom, kicsit aggódtam, hogy minden rendben lesz-e a fiúkkal. Mármint csak Sasukéval és Rayneval, a másik kettő hidegen hagy, Rayne épsége is csak azért érdekel, mert ugye Mimi… Meg vele nincs is alapvetőbb bajom. Na mindegy. Természetesen, miután hazaértem a suliból, a bátyám körbecsókolt még egyszer (reggel már megtette, amikor ugyebár suli előtt hazaugrottunk Sasuval átadni a telót és, hogy átöltözzek), de a testvéries összhatást megzavarta az, hogy Stacy kurva már konkrétan hozzánk költözött. Szupcsi.

Másnap reggel suliba menet, Mimivel találkoztam a buszmegállóban, mondván, hogy most meg várt és, hogy most együtt megyünk.

- Szerinted jól vannak? – kérdezte Mimi a sálja mögül motyogva.

- Igen, szerintem biztos – biztattam, bár én az miatt is aggódtam, hogy Narou és Sasuke megölik egymást még a múltkoriért, vagy, ha kiderül, hogy együtt vagyunk…

- Akkor jó – enyhült meg.

A suliban minden a szokványos volt, komótos diákok, ordítozó folyosóügyeletes tanárok, járőröző diri (sok pénzt számolgatva a kezében… hm), keménykedő srácok, drogozós depressziósok, menőző picsák és folyton könyveket bújó stréberek. És az örök gyermekded lelkekről még nem is beszéltem, akik a folyosón rohangálnak, és papírgalacsinokkal dobálóznak. A termünkben hála istennek most nyugodtság uralkodott. Clarie nem volt ma bent (gondolom bedagadt a csinos kis pofikája Mimi tegnapi gesztusától), és a másik két picsa sem szólogatott be, sőt Lena még köszönt is nekünk. Igaz, alig hallhatóan, de tőle ez is nagy szám! Na jó, azért amúgy Tiffany eléggé gonoszkásan méregetett minket, de ügyet sem vetettünk rá. Aztán épp a második órára, tesire mentünk le, amikor szinte egyszerre kaptunk SMS-t a fiúktól, hogy minden rendben van velük és, hogy már itthon vannak.

- Nero, nézd! Írt nekem Rayne – mosolygott Mimi izgatottan, csillogó szemekkel és felém emelgette a telefonjának kijelzőjét.

- Nekem is írt Sasu – mutattam fel én is a telefont örömtelien.

- Lányok, mobiltelefonokat a dobozba!! – tartott elénk hirtelen a tesi tanár egy cipős dobozt. Mimivel értetlenül meredtünk egymásra. Lemaradtunk volna valamiről? Ez a tanárnőnek is leesett, ezért elkezdett hadarni:

- Elegem van abból, hogy a padon ülők folyton a telefonokkal vannak elfoglalva, ezért mindenki ebbe a dobozba teszi a telefonját, értékét, bezárom a szertárba az órára és így senkié sem fog elveszni és mobilozás helyett árgus szemekkel figyelhetik az érdekes tesi órát azok, a diákok, akik a padon ülnek!

- Hát jó – motyogtuk és nehezen, de bele tettük a dobozba a kütyüjeinket.

- Gyerünk, sorakozó! – fújta meg a nő a sípját. Mindenki bevágódott a sorba és kezdődhetett egy újabb nagyszerű tesi óra.

– Rayne –

           

            Körülbelül délután háromig aludhattam, mert apám felrázott, hogy most már kelljek fel, mert időeltolódásom lesz és amúgy is, indulnunk kell Silvermanekhez. Miért mindig oda megyünk? Miért nem lehet megint nálunk a gyűlés? Sasukééknél meg se kérdem, mert oda be nem tennék a lábukat azok…

Szóval nagy nehezen magamhoz tértem és röpke egy órán belül már ott is voltunk. Ami meglepett, hogy anya is jött, plusz Robert elhozta az új kurváját, akiről Sasuke nekem nem is mesélt még! Szegény Molly… Rob képes volt bepiszkolni az ő emlékét egy ilyen szenny szajhával, aki tuti pénzéhes, mert túl fiatal hozzá. Így megértem, miért volt Sasuke olyan rideg és elutasító az apjáékkal szemben. Na mindegy. A nagy bőrkanapén így ültünk: Haverom, én, Naoki és Narou. Körben álltak (vagy épp ültek) minket a faterok, muterok és persze az a csaj. És kezdődhetett a vallatás.

- Na, mi volt a jósnővel? Meséljetek – kezdte apa a maga szokásos szelíd módján.

- Narou lepuffantotta – köpte be Sasuke Narou vétkét, mire Narou egy kiábrándult „megöllek” tekintettel nézett át rajtunk rá, és elkezdett csapkodni. Majd persze fel hangzott, hogy „Óóó, gyere le jó isten!”.

- MI?! – harapta le a szivarja végét Scott, az első reagáló – Ezt nem hiszem el pina, hogy vegyen magához egy felsőbb erő!!! – és itt Narou homlokának köpte azt a szivar darabot.

- Állj már le, minden fontosat megtudtunk…

- Például mit, te fasszopó kis görény?!

- Azt, Mr. Silverman – kezdtem alázatosan, de még is gúnyosan és unottan – Hogy nem a nő volt a gyilkos.

- Hát?! – pislogott értetlenül apa.

- Hanem valaki lefizette és kényszerítette arra, hogy beszarassa a papát, de más végezte el a munkát – hadarta el Sasuke.

- Robert, a fiad egy kész Sherlock – duruzsolta a nő Matsuko bácsinak hízelgően.

- Chh – flegmult be a haverom egyből – Ez nem Sherlockság, mert a mamika mondta el nekünk.. – kezelte le. Ciki.

- És akkor most mi lesz a következő fázis? – kérdeztem.

- Hát, mivel az agytröszt, kis zsenipalánta, szarrágó, pina fejű kisfiam sikeresen megölte az egyetlen olyan személyt, aki mindent elmondott volna, ezért most ki kell deríteni, hogy még is ki a jó isten büdös megmeredt véreres, méteres, kékeres faszom bérelte fel azt a muffot erre… És, hogy ki ölte meg az öreget!! – nézett a plafon felé Scott.

- Szerencsére voltam olyan zsenipalánta, hogy elhoztam eztet – lóbált meg mindenki előtt Narou egy ismerős, majd széteső nokiát.

- Az  mi? – kérdezte apám.

- Ez azé a jósnőé volt, akinél jártunk. Van rajta egy felvétel, amin az alak és a mami beszélget. Ha sikerülne valahogyan beazonosítani a hang tulajdonosát, akkor meglenne az emberünk – mondta.

- Hát ez zseniális! Fiam, te olyan okos vagy, mint egy vödör szar!

- Most miért, drága papus? Neked lenne jobb ötleted?! Na halljuk, te lángelme! Rukkolj elő valamivel, úgy is folyton csak szidsz mindenkit, de főleg engem!! Ha te sokkal jobban csinálnád ezt az egészet, akkor miért rám, az öcsémre és a többiekre bízod ezt a szar melót, és miért nem karolod fel a két haverod, ültök autóba és mentek el ti elintézni mindent, meg utánajárni mindennek?! – dühöngött Silverman #1, mire Scott unott fejjel beleszívott a szivarjába, kifújta a füstöt és egész egyszerűen leintette.

- Inkább játszd le a felvételt, pina.

Tehát végig hallgattuk a hangfelvételt, de nem egyszer, hanem úgy sokszor, mire végre mindenki értett belőle nagyjából mindent.

- Hagyjátok itt. Majd ezt mi elintézzük – vette át apa az ügyet és kiosztottak nekünk egy kis pihenőt. De rendesek vagytok, baszódjatok meg.

- Miért nem meséltél a nőről? – kérdeztem Sasukét, immár az Infernoban ücsörögve.

- Mert elfelejtettem. Kiment a fejemből, pedig akartam. Rákos kurva te – ivott bele a sörébe.

- Hallgass már Matsuko, senki sem kíváncsi a te bajaidra – intette le Narou, beleszívva a cigijébe.

- Akkor minek jöttetek ide velünk?! – kérdezte tőle haverom.

- Mert otthon unatkoznék és az öcsém is csak aludna…

- Mert itt nem…

Naoki felé fordultunk, aki már majdnem elbóbiskolt, de megrázta a fejét és mérgesen ránk nézett, hogy hiába oltogatjuk, akkor sem fog most bealudni. Hirtelen kivágódott az ajtó és Mr. Díszficsúr lépett be rajta, körbe-körbe forgatva a fejét, mint aki nagyon keres valakit. Aztán meg is találta. Minket. Minket keresett, mert egyenesen felénk kezdett sietni.

- Ez meg mit akar itt? – kérdezte Naoki a fogai mögül kiszűrve.

- Nem tudom, de mindjárt kiderül úgy is – motyogtam és tetetett érdeklődéssel figyeltünk mind a négyen feléje.

- Hát itt vannak az én kedves kicsi kedvenc barátocskáim, hát sziasztok! – ölelte át Narout és Sasukét, aztán gyorsan elengedte őket és azonnal egy kendőt rángatott ki a farzsebéből, amivel áttörölgette a zakóját. Még egy apró fintort is elejtett (hogy hozzájuk ért), de gyorsan leplezte egy műmájeres vigyorral. Együttesen elismételtünk az előbb elhangzott furcsa mondatát…

- Kedves… - kezdte Sasuke.

- Kicsi… - folytatta Naoki.

- Kedvenc… - én.

- Barátocskáim? – fejezte be Narou.

- Igen, mi olyan hihetetlen ebben? – kérdezte még mindig vigyorogva, és jé! Nem volt rajta napszemcsi! De egy idétlen fehér kalapot viselt. Amin egy lila selyem masni volt…

- Az, hogy tegnap még lenéztél minket – nézett fel rá furán haverom.

- Az tegnap volt – legyintett a csávó – Azóta már totál jó fejek vagytok és szeretném, ha együtt lógnánk! – ült volna le közénk, de egy fehér lepelt terített a bőrkanapéra és csak úgy ült le rá, keresztbe vetett lábakkal. Pislogás nélkül néztem végig őt. Oké, lekörözött.

- Mármint lógjunk veled, vagy a két medvéddel? – bökött Narou az asztalnál ácsorgó kigyúrt négerekre.

- Ők csak a testőreim, csendes fickók, mintha itt se lennének, ne foglalkozzatok velük!

- És minek köszönhetjük ezt a nyáladzást Jonny? – kérdeztem lekicsinylően becézve őt.

- Jonathan – javított ki – És, hát csak szeretném, ha elfelednénk azt a kis nézeteltérést és spancik lennénk! Együtt szórhatnánk a temérdek sok pénzt, partikra járhatnánk és körbeutazhatnánk az országot tengeren járva, az én luxus yachtomon!

- Honnan tudod, hogy nekünk sok pénzünk van? – kérdeztem gyanúsan.

- Sok mindent tudok rólatok – vigyorgott folyamatosan, mint egy bájgúnár.

- Vagy úgy – biccentettem. Valami nem stimmel ezzel a fazonnal.