LXXXVI. Fejezet

– Mimoza –

- Naaa? – kérdeztem egyből izgatottan Nerucitól, mikor beléptünk az aulába. Széles mosoly virított az arcán.

- Minek látszik?

- Hát járásnak – pattogtam továbbra is körülötte, ugyanis eddig megállás nélkül ugrándoztam ide-oda. ÖSSZEJÖTTEK?! GYAAA.

- Fején találtad a szöget! – húzta ki magát, én meg sikongatva rögvest, izibe a nyakába ugrottam, és jól megölelgettem. Nagyon picsásnak nézhetett ki, de egyszer még bele fér a sikongatás. Például ilyen jeles alkalmakkor.

- Annnnnnnnnyira örülök nektek, Nero! – hajoltam el és csillogó szemekkel az ő szemeibe néztem – Mindent el kell mesélned, hogy történt, oki??

- Alap – borzolta össze az amúgy is kócos hajam a frufru résznél – Majd mehetünk négyes randira – kezdett hülyülni.

- Hogyne, meg lesz egyen pólónk is – szálltam be én is.

- Meg majd cuki beceneveket kreálunk a másik neveiből. Pl Raymi… vagy Neruke! – röhögte el a végét.

- Csodálatosak ezek a becenevek, már meg is változtatom a jelszavam mindenhol. Mostantól a Gmail jelszavam, raymi lesz! – nevettem fel, és megállva a büfénél (én még vettem a kaják mellé magamnak egy csokit) felmentünk a termünkbe. Mélyen beszippantottam a folyosók illatát. Rég jártam itt. Ez rettentő fura. Hiányzott azt hiszem. Viszont nem lepődtünk meg azon, hogy ahogy átléptük a rohadt küszöböt, már be is talált az a három nyomorék… Tiffany, Claire, és Lena is ott állt, ám most valahogy a háttérbe húzódott, és a telefonját nyomkodta.

- Látunk ám mindent – kezdte Claire.

- Hát ez igazán remek – vigyorodtam el gúnyosan – Ki hitte volna, hogy a két szép szemetekkel látni is tudtok! Gratulálok. Majd veszek nektek érte valamit – ragadtam meg Nero csuklóját és ki akartam őket kerülni, de persze elállták az utunkat. Faszom, jól kezdődik a reggel.

- Ki volt az a csávó veled, Roosie? – fordult Claire kurva Nerohoz.

Egyből a csávó érdekli, mi más.

- Mi közöd hozzá? – válaszolt a barátnőm kimért, nyugodt hangon. Nem tudom, hogy csinálja, engem mindig gecire felbasznak.

- Az ott a volt hapsim –válaszolt helyette Tiffany – Sasuke Matsuko – mondta ki olyan büszke hangsúllyal a nevét, hogy meg kellett fognom Nero mancsait, hogy ne mélyessze bele a körmeit a tenyerébe, ennyire ökölbe szorította erre a kezeit. Nagyon felidegesítették, de tartja a női büszkeségét, és nem süllyed le a szintjükre. Hát én a helyébe már rég szétkaptam volna a csajt.

- Tiffany volt csávójával jársz?! – meresztette a szemeit Claire – Jó nagy kurva vagy hallod.

- Mintha Tiffany nem járt volna Nero volt barátjával. Ajj de szentek vagytok, egyem a lelketeket! – szóltam bele én is – Muszáj itt rendezni a balhét? Fogjatok a kezetekbe egy faszt vagy mennyetek egy vibrátorral a WC-re, oszt’ jó’van!

- Helyes fiú – hagyott figyelmen kívül Claire.

Sokszor csinálja, ha nem tud az érveimre válaszolni – Lehet én is ki próbálom őt, ha nem baj. Mekkora van neki? Láttad már?

Itt még Tiffany is megrezdült.

- Kussolj már be… - sziszegte Nero.

- Nem válaszolsz? Akkor majd megbizonyosodom én magam róla – kuncogott fel az a szar életű céda.

- Lehet próbálkozni – flegmult be most már Nero is.

- Vajon jó az ágyban? – folytatta zavartalanul.

Itt már komolyan azt hittem a barátnőm vérszemet kap – Ahogy megfogta a derekadat, és ahogy megcsókolt, van egy sejtésem, hogy igen. Szívesen széttenném neki a lábam, én ki tudnám elégíteni. Neki egy tapasztalt nő kell. Kíváncsi vagyok hány nap kell ahhoz, hogy ott hagyjon téged értem.

- Hagyd már őket – szólalt meg egy hang.

Kitaláljátok kié volt?! LENAÉ!!! Neroval értetlen ábrázattal egymásra néztünk, majd egyszerre a csajra. Lena bevédett minket? Miért?! Ám ekkor beugrott a WC-s pillanatunk még a fesztiválról. Azért??

- Mi? – nézett rá flegmán Claire – Ne mondd már, hogy téged nem idegesít, hogy ez a kis seggdugasz Mimi a TE Rayneddal jár?! – mutatott felém Itt Lena felnézett a telefonjából és rám szegezte a tekintetét.

- De.

- Akkor meg?!

- Viszont nem tudok ellene tenni semmit. Rayne nem olyan srác, akit csak úgy meglehet hódítani. A kis törpének sikerült. Nem tudom, hogy, de sikerült. Ennyi.

- Csak azért mondod ezt, mert rájöttél, hogy Rayne sohase mártogatná a farkát benned – röhögte ki a barátnője, és mikor megláttam Lena megbántódott arcát nem bírtam ki, hogy ne cselekedjek. Odalépve hozzá, ököllel bevittem Clairenek egy istenes jobb horgost. Hátratántorodott és az arcát fogva feljajgatott, mire kiröhögtem. Tiffany egyből odasietett és támogatta, Lena pedig meglepetten nézett rám. Kölcsön kenyér visszajár. Ha ő megvéd minket, mi is megvédjük őt, nem fogok tartozni. Mégse leszek ma jó kislány, bocsi Rayne.

- Tudd hol a helyed Claire. Egy magadfajta akasztani való kurvának, aki több faszt fogott, mint kilincset, inkább meg kéne húznia magát, és elgondolkoznia azon, hogy minek él egyáltalán… - szállt be Nero is, és megfogva a kezemet, elvonszolt onnan.

A nap további része roppant érdektelenül telt. Kint az idő lucskos volt és szar, és módfelett álmosító. Vagy három órán bealudtam, és a maradék hármon is figyelnem kellett, hogy ne ásítsam le magamról a kötött pulcsimat. Ráadásul a barátnőm se mesélte el a love storyt miszerint, hogy jöttek össze Sasuval, mert meggondolta magát, és azt mondta, inkább később. És mikor a Narouval folytatott beszélgetésre tereltem a szót, akkor egyszerűen csak kibújt alóla, és azt mondta, majd elmondd mindent. Hm. Okééé. Aztán Neroval azt is ecsetelgettük, hogy Leon milyen furán viselkedik ma. Hát igen. Leonka ma egész végig felénk se nézett, ha véletlenül ránk is tévedt a tekintete, akkor átsiklott a tekintete rajtunk. Azaz Neron. Valószínűleg kiakadt, mert Neronak hapsija lett. Szegény Leonka, pedig nagyon szereti ám Nerucit… De a szívét nem sikerült elnyernie.

- Nem értem mi baja – könyökölt fel a barátnőm utolsó óra után – Komolyan nem értem – rázta meg a fejét.

- Egyértelmű, Cicuka a baja. Éppen próbálja feldolgozni, hogy csávód lett!

- Már te is átvetted ezt a Cicukázást? – mosolyodott el elnézőn.

- Yepp, illik hozzá – vigyorodtam el – Szóval, ja. Sasuke böki Leonka csőrét.

- Mégis miért bökné?

- Mert szerelmes beléd, és ezt te is észrevetted – adtam az egyszerű választ, miközben a korgó hasamat simogattam.

Éhes vagyok. Azt a töméntelen mennyiségű McReggelit meg már elpusztítottam… Hajj. Ki vagyok éheztetve.

- Hát arról én már nem tehetek – rakta karba kezét, és már be is csöngettek az utolsó órára. Mikor az is lezajlott, Neroval együtt csámpáztunk ki a suli épületből. Végre együtt tudtunk hazamenni, mittom’ én mennyi idő után. Hiányzott már ez a nyugi. Szóval ja, ma egy többé- kevésbé átlagos napot tudhattunk magunk mögött. Azt leszámítva, hogy mikor kijöttünk a suliból, Kaito Clairevel beszélt, valószínűleg Sasukeról meg Neroról, mert mikor Neruci exe felénk nézett, szinte vágni lehetett a levegőben a féltékenységet.

– Naoki –

Kirugdostak az ágyból. Ezt még fel kellett dolgoznom. Miután Crusader kegyetlenül lerángatta rólam az én drága takarócskámat, kimászva az ágyból öltözni kezdtem. Egy fekete, lógós kapucnis pulcsit vettem fel, koptatott sötétszürke csőnadrággal és tornacipővel. És ahogy a tükörbe néztem, megláttam onnan a szekrényemre akasztott rendőrgúnyát. Hálát adtam a jó istennek, hogy ma nem kell a rendőrruhánkat felvenni. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy még nem örökre búcsúztunk el… Sajnos. Faszom, egy kibaszott nyomozós sorozatban érzem magam. Éppen Pálinkának adtam enni, mikor hangzavar csapta meg a fülem. Kezdődik… Elköszönve tőle megsimogattam és megpusziltam a kis buksiját, majd kisiettem a szobámból.

- HÁT NEM TAKARODOL KI A BIRODALMAMBÓL!! – ez természetesen a bátyám hangja volt – MIT JÖSSZ BE ENGEDÉLY NÉLKÜL?!

- Ne hisztizzél már, mint egy fürdős kurva – röhögte ki Crusader – Inkább kapkodd magad, sepregesd le a Nero képecskéidet és indulunk! – gúnyolódott tovább.

- Pofád befogod a Mimi dobozoddal együtt!!

- Te erről honnan tudsz?! – rökönyödött meg egyből a colos gyerek.

- Tavaly részegen a Don Pepe’sben megeredt a nyelved – veregette vállon a bátyám, majd eltűnt a szobájában, és legközelebb már egy fekete dzsekiben, szürke pulcsiban és a fekete szaggatott farmerjával, a bakancsával karöltve bukkant elő – Mehetünk.

- Sasuke is jön – szólalt meg Rayne félvállról véve az egészet, mire a bátyám egyből megtorpant, és ökölbe szorította a kezét. Ajjaj…

- Az a nyomorult… - sziszegte Narou, és leviharzott a lépcsőn.

Ajj istenem… Balhé, balhé hátán. Mikor az én tempómmal leértem a földszintre, és azon belül is ki az ajtón, elköszönve muttertól, (aki a kezembe nyomta a gyógyszerem, amit be kellett vennem) akkor már Crusader a két nyomorék között állt, és igyekezett villámhárító lenni. Mindkettőnek a fejét fogta, úgy próbálva távol tartani egymástól azt a kettőt.

- Ejnye már, megint balhéztok? Lenne itt egy ügy, amit meg kéne oldani, vagy a faterok a golyóinkkal fognak zsonglőrködni!

- Én ezzel a gecivel nem dolgozok! – hangzott fel először Matsuko.

- Ha egy kocsiban kell ülnünk, inkább megyek gyalog! – kontrázott a bátyám, mire Crusader csak egy gyors mozdulattal, egész egyszerűen egymáshoz koccantotta a fejüket kurva erősen, mire mindkettő hátratántorodott és a homlokát fogta.

- Na – csapta össze a tenyerét vidáman – Most már akár mehetnénk is!

Szóval elindultunk. Igaz, még az út előtt a kocsiban vacakoltunk, hogy kinek a telefonja legyen töltőn, le legyen-e húzva az ablak vagy ne stb. Végül az én telefonom lett töltve, és le lett húzva az ablak.

- Megint térképezünk? – vette elő gúnyos mosollyal a kesztyűtartóból Rayne a térképet, mire mindannyian feljajjgattunk.

- Neeeem, nincs azaz isten – rázta meg a fejét Matsuko mellőlem. Végül én ültem Sasukevel hátra (itt Narou morgott, hogy miért Sasuke ül az öccse mellé, vagy is mellém), hogy nehogy megöljék egymást a bátyámmal, aki értelemszerűen elől ült Rayne mellett.

- Mit feszültök, úgy viselkedtek, mint anyám mikor menstruál! Ti is menstruáltok? – nézett hátra rám, és Matsukora a visszapillantóból.

- Én amiatt vagyok ilyen – bökött a fejével Narou fele.

- Én meg amiatt vagyok ilyen – utánozta Matsuko hangját a bátyám, és ugyanolyan mozdulattal ő hátrabökött a fejével.

- Jajj de poénos valaki – gúnyolódott rosszindulatúan Sasuke.

- Hagyjátok már abba… - fogtam a fejem már kínomban.

Annyira gyerekesek, hosszú út lesz ez.

- Ő kezdi! – kontrázott a bátyám.

- KUSS – hangzott fel Crusader, mire elhallgattak.

Végül amúgy GPS-sel mentünk, amit Matsuko szerelt be a colos kocsijába.

- Túl gyorsan mész – szólalt meg hirtelen az a kurva szerkezet, már hatodjára.

- Anyád ment el tegnap este gyorsan, de ő nagyon! – morgott az orra alatt Crusader – Faszom már ebbe is bele, rosszabb mintha a nagyanyám ülne mellettem, nem lehet erről levenni a hangot? – pillantgatott szúrósan a GPS felé.

- Mindjá’ nézem – kapta le a helyéről csóri GPS-t Narou, olyan hévvel, hogy kis híján kiesett a kezéből, de pont elkapta – Ohohohó! – mutatta fel a készüléket diadalittasan – Láttátok ezt?!

- Add ide, te marha, még eltöröd! – nyúlt előre a masinához Matsuko.

- Dehogy adom a kezedbe, hülye vagy?! – flegmázott erősen a bátyám.

- Ha nálad marad, el fogod törni – próbálkozott ismét az elvevéssel, de Narou a eltartotta magától magasan, így nem sikerült Matsuko hadművelete. Ám ő sem hagyta félbe ennyivel, feltérdelt az ülésre, és úgy nyúlt érte, így a bátyámnak még magasabbra, és még kijjebb kellett tartania. Igazi kakasviadal ment szerencsétlen kütyüért, csodálom, hogy az bele nem pirult. Bár egyszer megszólalt, hogy:

- A következő lehetőségnél balra – de nem tudtuk mire értette. Odáig fajult ez az egész hacacáré, hogy Matsuko kis híján Narou ölébe mászott (itt már az autópályán voltunk, szegény öreg néni, a szomszédos autóból elég meglepetten nézett) az meg kijjebb, és kijjebb tartotta a kezét, már kint volt a kocsiból (mert ugye nyitva volt az ablak).

- Álljatok már le ti világi idióták, ki fog esn… - ám Crusader nem tudta befejezni a mondatot, mert a GPS egész egyszerűen, mindenféle köszönés nélkül, búcsút mondott nekünk. Lazán kiesett az ablakon. A két nyomoréknak rögtön elakadt a hangja.

- Hát ezt megcsináltátok – forgattam meg a szemeimet.

Ezután kénytelenek voltunk térképpel menni tovább, Matsuko és Narou még pluszba élvezhették első kézből a colos velőtrázó pillantását, a GPS-szért. Körülbelül 1 óra volt az út odafele ezután, ugyanis egyszer majdnem rossz kijáraton mentünk ki, meg megálltunk hugyozni, és cigizni is… Aztán kifogyott a benzin, szóval meg kellett tankolnunk a következő benzinkútnál, ahol még feltankoltunk kajával, meg még ott is elmentek hugyozni. Mármint a bátyám, meg Matsuko. Crusaderrel féltünk, hogy megint be kell menni értük, de végül minden probléma nélkül kijöttek.

A hely… ahova mentünk… Pruitt-Igoe… Egy nyomortanya. És még enyhén fogalmaztam. A házak körülbelül a 18.században épülhettek, minden koszos volt, büdös, lesoványodott kóbor macskák (cicááák) szaladgáltak a szemetesládák tetején. Az utcán kifakult, életunt árusok sorakoztak. Volt egy halárus, aki egyenesen előre nézett, de úgy vágta le a halfejeket, mint a robot. Bizarr volt. Mit kereshetett itt egyáltalán, elméletileg a legdörzsöltebb, legnagyobb, több mint 70 éves maffiafőnök, akire mindenki úgy tekint, mintha egy megfoghatatlan létforma lenne? Még fater is. Ami azért kurva nagy szó. Csak röpke fél óráig kellett járkálnunk a képével az utcán, (nem, amúgy volt az két óra is) de végül egy meztelen csiga árus (?) mondta meg, hogy hol találjuk őt. A Propjaty utca 3.-ban, a negyedik emeleten. Oda is kutyagoltunk, mert az utcák túl keskenyek voltak az autóhoz. (Crusader nyavalygott a legjobban a kosz miatt amúgy. Kiskirály). Egy körülbelül 6 emeletes omladozó, ferde, dőlöngélő, romhalmaznál kötöttünk ki, aminek a z oldalán nyikorogva lengedezett a „Propjaty 3” – as rozsdás fémlap.

- Hívogató – fintorodott el Crusader.

- Na, gyertek már, mit nyavalyogtok? – ment előre a bátyám, akiről köztudott, hogy imádja az ijesztő helyeket – Öcsi, fogjam a kezed? Félsz? – kezdett el gúnyolódni hátrafordulva hozzám, amit én csak egy gúnyos mosollyal, és egy „Baszd meg”-gel reagáltam le. Csöngettünk. Nem válaszolt senki, szóval Bátyó, a lábával belökte a nyikorgó faajtót, ami majdnem kiesett a tokjából.

- Hajrá – sóhajtott Matsuko, és elindultunk felfelé a nyikorgó, tekerődző lépcsősorokon. Én már a negyedik lépcsőfoknál belekapaszkodtam a bátyám dzsekijébe, mert féltem hogy EZ IS beomlik alattam, mint az erdőben az a szar. De rendes volt, és nem gúnyolódott ezen, hagyta. Milyen rendes. Haha nem. Fel fogja még ezt hozni ellenem. Amúgy minden emeleten megbámultak minket a kis kulcslyukon, vagy résnyire kinyitott ajtókon keresztül, mindig magamon éreztem a tekinteteket, és rettentően irritált. Mikor nagy nehezen felvonszoltuk magunkat a negyedik emeltre, ott egy kis, cigány, vagy nem tom’ milyen színes kendőkbe csavart, fogatlan nő kiszúrt minket, és mint aki szellemet látott, úgy futott be a lakásába.

- Ne foglalkozzanak vele, mostanában mindig ilyen – szólalt meg mellettünk egy elég koszos, de amúgy fehér bőrű, negyveneses évekbeli szőke, kócos asszony, a hasán ringatva egy csecsemőt – A jósok mind kettyósok én azt mondom – bólogatott, mintha valami értelmiségit mondott volna.

- Azt mondta jós? – szólalt meg a bátyám.

- Aha – bólintott.

Egymásra néztünk, és rögtön ahhoz az ajtóhoz siettünk, ahol láttuk a jóst eltűnni. Kopogtattunk. Kis résen leskelődött ki egy véreres, fekete szempár.

- Ki áz? – szólalt meg enyhe akcentussal – Á rendűrség?

- Dehogy a rendőrség mama – legyintett Matsuko – Mi csak beszélgetni szeretnénk kegyeddel.

- Ja, hát ákkor júvan, fárádjánák béljebb – hátrált be a tömzsi asszonyság, beengedve mind a négyünket, és jól megbámulva Crusadert, akit emiatt látványosan kirázott a hideg – Mit ákárnák mágúk égy ilyen szegíny ásszonytól mint én vágyuk?

- Jajj, ne adja itt az ártatlant – csukta be maga mögött az ajtót a bátyám, és elkezdte az ujján pörgetni a pisztolyát, mire a nő ijedten a falnak préselődött – Mi Mr. Bolbec ügyében jöttünk ide – vigyorgott, én pedig a falnak dőlve, leültem oda a földre, és csendben figyeltem a fejleményeket. Nagyon vicces volt a látvány amúgy. A nő szaporán kezdte venni a levegőt.

- Búúlbék? Én nem is merek semmilyen Búúlbékét!!

- Dehogynem ismer.

- NÉM TUDOM MIRŰL BESZÍL!! – sipákolt.

- Ejnye-bejnye mama, ezen a képen nem úgy látszik – mutatta fel bátyó a képet, amit Mimitől szereztünk meg nemrég. Ahol ő, és a vénember egymással tárgyalnak.

- Kérem, én nékém múszáj vót ásztát csínálni! Nékem múszáj volt házúdom a vénémbérnék! – kis híján szívrohamot kapott… mármint nagyon úgy nézett ki. Egy pisztolytól mindig megered az ember nyelve nem?

- Hazudni? – emelte fel a fél szemöldökét Matsuko.

- Hát…hát – könnyezett be az asszony – Váláki mégkérésétt éngémet ázzal á kéréssel, hogy mikúr ez a Búúlbék érré sétál, szólitsám lé, és mondjám néki ázt á sűletlénsíget a virágokrúl meg á hálálrúl…

- Ne hazudjon nekünk mama, az emberünk miután magával beszélt, pár napra rá MEGHALT – kezdett rá Narou – VIRÁGOS TAPÉTA ALATT MAMA, NE PRÓBÁLJON MINKET BEETETNI!!

- Én ném ététek sénkííít – térdelt le elénk és keservesen sírni kezdett – Né bántsánák há’ ártátlán vágyúk ín!

- Bizonyítsa – szólt lekicsinylően Crusader.

- Bizonyítáni – nézett fel könnyes arccal az asszony – Bizonyítáni fogúm! – pattant fel egyből, és kutakodni kezdett valami után, mígnem elővett valami ősrégi, NAGYON RÉGI gombos, Nokia telefont – Hát hogy kell áztát visszajátszani…Várjánák csák – koncentrált a gombokat nyomogatva koszos ujjaival, míg egyszer csak hang jött ki a készülékből. Nem fogom ecsetelgetni, hogy miről folyt a beszélgetés, mert én se teljesen értettem, és nem is emlékszem rá. De valami eltorzított hang győzködte a mamát, pénznem fejében, hogy mondja a lediktált mondatot egy öregembernek, akinek pontosan leírta a kinézetét, és percre pontosan azt is megadta, hogy mikor fog az asszony elé érni, és hogy megragadva a kabátját, csak mondania kell. És ő (a hang tulajdonosa) majd a lábtörlő alá csúsztatja a pénzt, amit a munka elvégzése után, hazafele ott fog találni. Ennyi nagyon tömören összefoglalva.

- Itt ván lássák?! – szedte ki a pénzt a rongyai közül a nő – Még ném vértém él, itten ván mind, áz 1000 dollár!

Figyelmesen hallgattuk a meséjét. Ezzel se jutottunk előrébb.

- Értem mama – sóhajtott a bátyám, majd egész egyszerűen felé tartva a pisztolyt fejbe lőtte, és odalépve hozzá, kicsavarta a kezéből a pénzt, amihez a nő keze, még halála után is ragaszkodott.

- Ezt most miért kellett? – sóhajtottam a tarkóm vakarva.

- Minek nyírtad ki? – kérdezett rá Matsuko is unottan. Nem igazán mozgatta meg.

- Nem hagyhattuk életben, ennyi – intézte le ennyivel a bátyám vállvonogatva, zsebre vágva a pénzt.

Na és itt jött a gubanc. Óriási hóvihar keletkezett a semmiből, elzárva a városból kivezető utat, szóval itt ragadtunk. Körülbelül 4-5 órát vártunk egy bisztróban, hogy elálljon de semmi. Megszakítások nélkül esett tovább, ráadásul én még fáztam is. Szóval a városban kellett éjszakáznunk. Nagy káromkodások közepette be is mentünk egy fogadóba (ami ugyanolyan állapotba volt, mint a többi ház.. és az ott dolgozó pincérlányok meg is néztek minket) ahol ki is adtak nekünk egy szobát. Nagyjából lenyugodva csoszogtunk fel a „lakosztályunkba” nagyba SMS-ezve (én és Narou apának írtunk, Sasuke az ő apjának, és valaki másnak, azt nem láttam kinek , Rayne is a faterjának, meg valószínűleg Miminek… hm) lökődtünk be az ajtón, ám mikor felnéztünk, azt hittük ott helyben szívszélhűdést kapunk. Csak két… nagy… páros rozoga franciaágy szerűség volt a szobába….ami tudjátok mit jelent? Hogy két-két embernek egy ágyban kell aludnia. Na el is szabadult a pokol. Mindenki kiborult, Narou lement reklamálni a pultos lánynak, de az nem beszéltek egy nyelvet, a lány spanyol volt, szóval az után azt a megoldást találtuk ki, hogy két ember a földön alszik. Na azt se vállalta senki. Még én sem. Oké, hogy engem könnyen meglehet győzni, de az alvással nem játszok. ÉN az ÁGYBAN fogok aludni. Aztán hülyéskedtünk a colossal azzal is, hogy Matsuko és Narou alszik majd egy ágyban, de rájöttünk, hogy azok megfojtják egymást a párnával éjszaka, szóval a felosztás végül így lett; Rayne és Sasuke Én és Narou. Szép éjszaka elé nézünk…

– Sasuke –

Narou épp fürdött a fürdőben, Naoki meg lent próbált valami kaját intézni nekünk, mikor én az ágyamon ülve még mindig a telefonomat basztattam. Épp pár perce raktam le a telefont, az én kis Nerommal beszélgettem. Le sem lehetett vakarni a fejemről a vigyort.

- Befejeznéd? – szólalt meg mellettem az ágyon zenét hallgatva a haverom.

- Mit? – vigyorogtam továbbra is.

- Ezt – mutatott a pofázmányomra.

- Bocs testvérem, jó kedvem van – dőltem el az ágyon, magam mellé téve a telefont.

- Ja, a helyzet most pont alkalmas az örömködésre – utalt arra szarkazmussal, hogy éppen egy putri panzióban kell egy ágyon osztoznia velem kaja, és a kis szerelme nélkül.

- Nyugodj meg, és hívd fel te is – vontam meg a vállam.

- A bátyja elvette a telefonját, mert túl sokat nyomkodja – morgott a paplanba, mert közben nyűgösen hasra fordult.

- Áucs… - veregettem vállba együtt érzőn a barátom.

- Te.. – kezdtem egy idő után.

- Mi az? – válaszolt elfojtott hangon, még mindig a paplanba volt fejelve.

- Mikor mondhatom el Narounak, hogy együtt vagyok Neroval? Látni akarom a képét, mikor megtudja, hogy megszereztem…

- Soha – jött a határozott vállam Raynetól, és felült az ágyban, és komolyan a szemembe nézett – Ha megtudja, itt öldöklés lesz. Ígérd meg, hogy nem szólod el magad.

- Miért ilyen fontos neked hogy ne legyen bunyó? Nemrég még te szítottad emlékszel? – utaltam vissza a kis SMS-ére Narouval.

- De akkor még nem tudtam, hogy ez Mimit ennyire megviseli.

- Ajj tesó, úgy bánsz vele, mint egy kisállattal… - temettem a tenyerembe az arcom.

- Ígérd meg! – méregetett komor ábrázattal.

- Jóó… megígérem.

- Mi ez a nagy buzulás? – rúgta be az ajtót Narou, törülközővel a nyakába – Nem vagyok itt és eltűnik a tesztoszteron – röhögött fel, és felbontott egy sört, amit valószínűleg az öccse szerzett neki. Ha egy másodperccel előbb érkezik, ez a panzió reggelre már nem állna.