– Nero –
Tényleg elvitt magához.
Egy röpke fél órán belül már a szobájában voltam, az ágyán feküdtem és
próbáltam összeszedni magam. Csendben telt az egész út.
- Hát nem tudom, apa hol van, de a szakácsnőnkkel csináltattam neked forró
csokit – jelent meg végre Sasuke, mire én felültem az ágyba.
- Köszönöm – erőltettem magamra
egy mosolyt és elvettem tőle a gőzölgő bögrét, amit a számhoz emelve alaposan
megfújtam, majd egy aprót bele is kortyoltam. Hát, ez tényleg úgy igazán forró…
- Nero, mi volt ez az egész?! Van
egy aprócska sejtésem, de szeretnék róla megbizonyosodni…
- Hát. Chani tudta, hogy Narou
megerőszakolt – itt megakadtam és felnéztem rá, láttam rajta, hogy megfeszül –
És a döntésem ellenére feljelentette őt. Bosszúból pedig betört Naokival a pláza
iSumarai boltjába és ellopta ezt az iPhonet – itt a kezembe vettem az eddig
éjjeli szekrényen pihenő készüléket – És mivel Chani bevédte a hátsójukat a
feljelentés ellen, ezért azt mondta, ismeri őket és vissza kellett volna neki
szereznie, különben ennek az iPhonenak a teljes árát ki kellett volna fizetnie…
Ezért én belementem abba, hogy lefekszem vele, cserébe a telefonért. Tudtam,
hogy neki az kell, hogy megkaphasson engem annyiszor, akárhányszor csak
lehetséges…
Megrázta a fejét idegesen.
- Az elmúlt éjszakát végig
sírtam, mert tudtam, mit fog akarni…
- Miért nem szóltál? Tudhatnád,
ha kell, odamegyek hozzá, szájba verem és elveszem tőle – rázta meg a fejét –
Hiszen amióta ismerjük egymást, ezt csinálom – nevetett fel kellemetlenül.
- A múltkori után inkább nem –
motyogtam visszagondolva az Infernoban történt esetre. Ő is elhallgatott egy
kicsit és megvakarta kínosan a tarkóját.
- Hát, tudod… Amióta az eszemet
tudom, agresszió túltengésben szenvedek… Gyógyszert szedek rá, de még ez
mellett is van úgy, hogy nem bírom magam visszafogni, ha nagyon
felidegesítenek…
- Inkább ezt viselném el százszor,
mint Narout – csúszott ki a számon és egyből a szemébe néztem, ahogyan ő is az
enyémbe.
- Biztos vagy ebben? – húzta egy
félmosolyra a száját.
- Igen – mosolyodtam el kicsit én
is. Egészen biztos vagyok benne.
- SASUKE! – hallottuk az apja
hangját hirtelen lentről, ezzel megszakítva egymás szemében való
elmélyülésünket.
- Megjött fater – pattant fel
Sasuke – Gyere le te is! – nyújtotta felém a kezét, amit meg is fogtam (miután
félre tettem a bögrémet) és segített kimásznom az ágyból. Lebaktattunk a lépcsőn,
és amikor leértünk, Robert (emlékszem a nevére!) ott állt az előszobában egy
hosszú, hullámos barna hajú, hamvas bőrű, vörös rúzsos, szűk ruhában és fekete
magassarkúban feszítő, igencsak fiatal (olyan huszonhat körül lehet max.)
hölggyel.
- Áh, heló Nero – köszönt nekem
Matsuko bácsi.
- Heló – viszonoztam és a
hölgynek is köszöntem, mert elég szúrósan meresztette rám rikító zöldes barna
szemeit.
- Ki ez a nő? – torpant meg
Sasuke a lépcsőn, aminek következtében én is megálltam.
- Hát, fiam… Tudod, mondtam
valamelyik nap, hogy édesanyád már sajnos egy jó ideje nincs közöttünk – kezdte
szomorúan a férfi – És én sem leszek már fiatalabb… - itt közelebb vonta
magához a nőt a derekánál fogva – Ezért gondoltam, becsajozom! Ezért szeretném
bemutatni neked… nektek… Olivia Zoey Starlingot!
- Sziasztok – biccentett a nő
valami fölényes arccal, ami egyáltalán nem volt szimpatikus, főleg nem a
hangszíne. Olyan… lekezelő! Ráadásul úgy méregette Sasukét, mint akit menten
felfal, közben ott áll mellette az (ezek szerint) újdonsült pasija… Valami fura
érzést véltem felfedezni a gyomrom és a tüdőm közötti résznél. Féltékeny volnék..?
- Szóval, ő a fiam, Sasuke. A
lány pedig Nero… - itt segítségkérően rám pillantott.
- Roosie – segítettem ki.
- Nero Roosie.
A nő nem felelt semmit, csak
biccentett.
- Fiam, nem is mutatkozol be
magadtól?
- Kösz nem – fintorgott egyet
Sasuke és elég dühösen felfutott a szobájába.
- Ne haragudj rá, majd elfogadja
– fordult a nő felé Rob’ – Ülj le kérlek, már is hozok valami jó bort – sietett el. Már
kezdtem kellemetlenül érezni magam, ezért úgy döntöttem Sasuke után megyek, ám
ekkor ez az Olivia utánam szólt.
- Ti jártok?
Megtorpantam és megfordulva a
szemeibe néztem. Nagyon érdekelte a válasz, ami nekem eléggé szemet szúrt. Hogy mégis miért?
- Nem – préseltem ki a fogaim
között, aztán jött a kövi kérdés.
- Akkor miért vagy itt? Ilyenkor?
– nézett a csuklóján pihenő díszes karórára.
- Csak. Ez ránk tartozik –
válaszoltam nem túl barátságosan, majd mielőtt újabb kérdéssel bombázhatna,
felszaladtam a lépcsőn. Mikor beléptem Sasuke szobájába, éppen egy gyógyszert
gurított le a torkán és félre dobta a még félig tele levő ásványvizes flakont.
- Minden rendben? – kérdeztem oda
lépve hozzá.
- Igen csak… - sóhajtott, aztán
felém fordult – Ez a nő nagyon fiatal apámhoz! Van vagy tíz-tizenöt év közöttük
tuti! És mellesleg anyám nyomába se ér… Ez egy luxus kurva, annyira, de annyira
irritáló pofája van! – túrt a hajába, aztán elterült az ágyán.
- Én más is észre vettem –
morogtam leülve mellé.
- Micsodát?
- Azt, hogy ahhoz képest, hogy
apuddal van együtt, úgy nézett rád, mint akit azonnal leszopna – meredtem magam
elé bosszúsan.
- Igazán??
- Igen!!!
- És zavar? – itt észhez kaptam,
és ránézve láttam, hogy egy elégedett vigyor kúszott a képére.
- Igen, mert ő idősebb, mint te
és amúgy is apuddal van együtt, nehogy már pont a fiával akarjon ágyba bújni! –
magyaráztam meg a mérgem okát. De nem
csak ez az oka…
- Hmm. Értem… Na de, hol is
tartottunk..?
- Narounál… Hogy sokkal inkább
elviselném a te bajod, mint őt – fordultam felé és mellé feküdtem, mire ő
oldalra feküdt felém fordulva és megtámasztotta a fejét felkönyökölve.
- Jha igen… De miért?
- Mert te sokkal jobb vagy, mint
ő.. Ők…
- De én is maffia vagyok, Nero!
Ezt soha ne feledd…
- De te nekem nem tudnál ártani.
És a családomnak sem…
- Úgy hiszed?
- Tudom…
- Jól tudod.
Elmosolyodtam, és annyira zavarba
jöttem, hogy nem mertem a szemébe nézni, így csak fel-felpislantottam rá.
- Tudod, amióta megismertelek,
folyton összehoz minket valami – kezdte.
- Az a valami inkább valaki… Aki
nem más, mint Narou! Persze először Tiffany volt.
- Igen. De az óta mindig
megmentettelek és minden egyes alkalommal egyre jobban a szívembe zártalak.
- Ne mondj már ilyeneket –
pirultam el.
- Pedig tényleg igaz. És ne tudd
meg, hogy kiborultam, amikor megtudtam, mit tett veled az a rohadék…
- Láttam, Sasuke – sütöttem le a
szemeimet.
- De annál sokkal rosszabb volt.
Még itthon is tomboltam.
- De miért?
- Mert fontos vagy nekem! –
nézett mélyen a szemembe, ismét – És, ha akarod, örökre megvédelek attól a
szarházitól. De jól akarom csinálni…
A szavai annyira jól estek,
annyira mellette akartam tudni magam örökre, távol mindentől, hogy akkor és ott
nem haboztam. Lassan, de biztosan közelebb hajoltam hozzá, egy kicsit várva a
reakcióját, aztán végül megfogta másik kezével az arcom és megcsókolt.
– Rayne –
Másnap ismét nem voltam
hajlandó betolni a seggem az iskolába, de már korán reggel fent voltam, mert
édes drága faterom kegyetlenül felébresztett, hogy jó lenne nem lustálkodni meg
faszságokat csinálni, hanem felkarolni Matsukot meg a két Silvermant és
átvonaglani a szomszédos városba, ahol megölték a csáveszt és elkapni a jósnőt.
Ezért komótosan – de végül sikeresen felöltöztem, fogat mostam, megkajáltam és
úgy döntöttem, hogy még a munka előtt eldobom Mimit az iskolába. Ezért pontban fél
nyolckor Mimiék háza előtt várakoztam a verdámmal (na, képzelhetitek, mikor
kelhettem, ha én már akkor ott voltam). Így, mikor az én kis drágám kilépett az
ajtón, meglepődött, de ugyanakkor nagyon örült is nekem.
- Hova megyünk? Lógunk megint az isiből? – kérdezte egyből, amikor beszállt
mellém az anyósra.
- Te sehova, csak eldoblak az iskolába! Én pedig Pruitt-Igoeba, a szomszédos városba az én kedves barátaimmal –
indultam el a kocsival, miután egy puszit nyomtam Mimi picike orcájára.
- Kik azok a barátaid?! – fújta fel az arcát durcisan – Lányok? – ó, egyem
meg, mintha valaki itt féltékeny lenne!
- Dehogy is! – nevettem fel – Tudhatnád, hogy az életemben csak egy fontos
lány van és az te vagy!
- Ó, akkor kik azok?
- Szerinted?! Hát kikkel lógok én?
Megvonta a vállát és megrázta a fejét.
- Butus. Hát Narouék és Sasuke…
- Jhaaa!! – esett le neki végre.
- Jha – biccentettem megerősítve a tényeket.
- És minek mentek oda?
- Meg kell keresnünk azt a hülye kurvát, aki alá ásott annak a vén
köcsögnek, és aki miatt feldobta a pacskert és az örök mezőkön nyaral…
- Értem… És mikor jöttök haza?
- Én még ma tervezem – motyogtam.
- És miért nem apáitok mennek?
- Mert ők buzik.
Mikor megálltam az iskola előtt, Mimi bamba arccal meredt rám.
- Végállomás! – mondtam, de még mindig nézett ugyanúgy.
- Nem mész?
Ugyanúgy néz.
- Mi van?!
Itt a hasára mutatott.
- Szerinted ide mi fog ma kerülni, ha nem adsz kaját? – kérdezte faarccal.
Sóhajtottam és újra elindultam a kocsival.
- El fogsz késni!
- Nem érdekel! – itt már látványosan kivirult a feje. Hát még akkor, mikor
a fél McReggelit bevásároltam neki.
- Na, de aztán ma jó legyél. Rosszat ne halljak! – köszöntem el tőle ismét,
mikor leparkoltam a suli előtt, pontban nyolckor.
- Oki-oki – bólogatott hevesen, miközben kiszállt – Ott van Neruci! – örült
a feje ismét én pedig abba az irányba néztem, ahova mutatott. És mit láttak
szemeim? Sasuke hozta isibe. Na ez érdekelt, így én is kiszálltam az autómból
és egyenest odamentünk hozzájuk.
- Helósztok – köszöntem nekik. Egy lélek alig jött már erre, mert már nyolc
óra múlt. Mikor felnéztem a suli épületére (a termünk pont erre fele néz) nem
lepődtem meg, hogy a kurvák és Leonka az ablakban ácsorogva minket figyelnek.
- Na, ideje bemennetek, mert kezdődik a tanóra – fordultam vissza a társaságomhoz
– Nekünk meg kirándulás van, szóval dobjuk haza a kocsid, mert az enyémmel
megyünk – ezt már Sasukének intéztem.
- Gondolom, az a két buzerátor is jön – motyogta kellemetlenül.
- Jól gondolod – biztosítottam – Na, eriggy’ befele és jó kislány legyél –
hajoltam le Mimihez, megpusziltam a feje búbját és még meg is simiztem.
- Oki! – szedte össze magát (kezében volt a sok cucc).
- Majd hívlak, jó? – fogta meg Sasuke Nero derekát.
- Oké – biccentett a lány és legnagyobb meglepetésemre csókot váltottak, aztán
a két bige bevonult a suli ajtaján.
- Ezt mire véljem? – fordultam a haverom felé, aki egy jól eső vigyorral
megvonta a vállát és a kocsijába szállt, majd a fejem rázva én is az enyémbe. Ha ezt Narou megtudja…
Először Sasukéhez vezetett az utunk. Beállt a garázsba a verdájával, aztán
feltankolta magát pénzzel, telefonnal és telefon töltővel (mert, hogy az én
kocsimba olyat is lehet csinálni és mikor már mind a ketten az autómban
ücsörögtünk, elhajtottunk Silvermanékhez.
- Majd én bemegyek értük, te várj itt – hagytam ott a haveromat és
megnyomtam a csengőt, mikor kapuhoz léptem. Szépen kinyílt az automata kapu, én
pedig felsiettem a bejárati ajtóhoz, ahol a tesók anyja nyitott nekem ajtót egy
kacér vigyor kíséretében.
- Szióka – köszönt nekem nyálasan és egyből ledobta magáról a köntösét és
csak egy falatnyi, szinte átlátszó hálóingben mászkált előttem.
- Csá – köszöntem kedvesen – A fiaidért jöttem, mert küldetésünk van
Pruitt-Igoeban!
- Fent alszanak a szobájukban – dőlt neki cipős szekrénynek és az ajkát
harapdálva engem méregetett.
- Oké, akkor felmegyek értük – indultam meg, aztán visszafordultam – És
állj le, mert nincs az a pénz, hogy az én minőségi farkam egy olyan lyukba
mártogassam, mint amilyen a tied, Mrs. Silverman – néztem le és felszökkentem
az emeletre. Ott rögtön a folyosó mindkét oldalán egy-egy ajtó volt. Baloldalon
egy „KEEP OUT”-os tábla volt, míg a jobb oldalin csak pár matrica. Tippelhettek
melyik kié… Először a jobboldaliba nyitottam be, ott aludt Naoki, hason fekve,
félig lelógva az ágyáról, derékig betakarózva, ráadásul még a nyála is folyt.
Amint beléptem, egy köcsög macska állta az utam. Finoman arrébb rúgtam és az
ágyhoz lépve, megragadtam Naoki csupasz vállát és rángatni kezdtem.
- Ébredj! Dolgunk van!
- Mi?! – riadt fel hirtelen és álmosan rám nézett, hunyorított, mint, aki
rosszul lát – Te mi a faszt keresel itt?!
- Én vagyok a személyes ébresztő órád, ami kurva nagy megtiszteltetés, mert
ennek fordított esetben kéne lennie! Na mássz ki az ágyból – rántottam le róla
kíméletlenül a takarót és otthagytam, átmentem a másik ajtóhoz. Ám, amikor
benyitottam, enyhén meglepődtem. Egy kész romhalmazban találtam magam. Ilyen
kupis és összezúzott szobát ti még nem láttatok. Tükör darabok a földön,
eltörött szék, megrepedt fal, minden cucc darabokban, vagy eltörve a földön…
Kemény volt. És a szoba végében Narou feküdt az ágyán embrió pózban, erősen a
hasánál tartva a kezét, félmeztelenül, párna meg takaró a földön. Szépen oda
sétáltam hozzá, mindent félre rugdosva, majd őt is elkezdtem rázogatni. Ekkor
hirtelen az egyik öklét (ami még be is volt kötözve), felém lendítette, de
elkaptam és egy kicsit megcsavartam neki. Na egyből fent volt.
- NEKED MEG MI A FASZ BAJOD VAN?! – nyíltak ki a csipái.
- Gyerünk felkelni, vár a munka! – mondtam neki nyugodt, kimért hangon,
aztán elengedtem a kezét és hátrébb léptem pár lépést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése