LXXXIV. Fejezet

Ebben a részben, Kitti valamiért kihagyta Mimi részét. Nem tudom, miért, engem is meglepett, de azt mondta, hogy most nem volt kedve Mimit írni!:O:D A kövi részben Rayne ugyanúgy megjelenik! Jó olvasást:)

xoxo; N&M♥

– Sasuke –

Szorosan magam mögött húztam Nerot egyenesen az asztalhoz. Igyekeztem nagyon természetes hatást megütni, ami egy ilyen lánnyal, mint amilyen Nero, nem esett nehezemre. Mindenki egy ilyen csajra vágyik maga mellett. Viszont éreztem, hogy Nero feszeng, ami talán kicsit érthető is volt. Bátorítóan megszorítottam a kezét, jelezve, hogy nyugi van, senki se fogja őt megenni, ha rajtam múlik.

Mikor odaértünk a társasághoz vegyes volt a reakció.

Naoki: szokásához híven, semmitmondón pásztázott minket, majd ásított egy nagyot és ivott a söréből.

Mimi: elkerekedett szemekkel, teli szájjal kapkodta a fejét, hogy most mi a rák van, aztán leesett neki és szaporán gépelt tovább.

Rayne: nem igazán lepődött meg, mert gondolom, tisztában volt azzal, miért csinálom. Csak amolyan „Őfelsége megtisztel azzal, hogy egy elismerő pillantással nyugtázza a kis tervedet, jöhetsz talpat csókolni” pillantással nézett rám.

Jonat…izé: csalódottan (és nem utolsósorban rettentő buzisan) sóhajtott egyet olyan „Na, már ő sincs eladó sorban” félét.

Narou: na, az övé volt a leglátványosabb reakció. Fogat csikorgatott, vérszemet kapott, majdnem összetörte a kezében lévő sörös korsót, és „Halott vagy te utolsó senkiházi” tekintettel méregetett. Amin nem kell mondanom szerintem, rohadt jól szórakoztam. Most megkapja ez a kis geci. Alig bírtam ki röhögés nélkül.

Sunyin kihasználva a helyzetemet, mikor leültem a fotelembe, számba a cigarettával, Nerot egész egyszerűen az ölembe ültettem, amin még ő is meglepődött kicsit, és fészkelődni kezdett. (ahol nem mellesleg imádkoztam, hogy ne csinálja, mert még feláll a faszom itt az Inferno kellős közepén, na és annál cikibb basszátok meg nincs) Most mi van? A jó színjátékhoz nem elég, hogy fogod a kezét, és odamész az asztalhoz. Látniuk kell, hogy együtt vagyunk. És mivel én nem rendelkezek Rayne féle, ránézelmeghalszőazenyémbaszdmeglátomhogyránéztélkiveremafogaid birtokló tekintettel, ezért kénytelen vagyok, ehhez folyamodni. Nem mintha nagy áldozat lett volna ez részemről. Narou-nak viszont jár a piros pont, amiért egy egyszerű nyugtalan és feszült lábdobogtatással, és ideges remegéssel kibírta ezt az egész tortúrát. Egy igazi kis hős a srác, legszívesebben a homlokára ragasztanék egy „Well Done” feliratú gyerekmatricát.

- Nem akarsz, inkább átülni az én ölembe? Hidd el, kényelmesebb – próbálkozott be az a buzi Neronál, amit szegény lány egy viszolygó fejrázással le is reagált.

- NEM – ezt egyszerre mondtuk Narouval. Ő kiabált, én nyugodt voltam. Meglepődve egymásra néztünk, majd egyszerre dühösen elfordultunk.

- A kislány mit csinál? – hajolt le az a Jonathan (eszembe jutott a neve!!) Mimihez, mintha egy kis óvodás gyerek, vagy egy kisállat lenne. Rayne már lövellte is felé a szokásos pillantását, de a csávóból ez egy meglepődött grimasznál és egy kis hátrálásnál többet nem tudott kicsikarni. Bírja a strapát a homár, ezt meg kell hagyni.

- Éppen crackelek, tetszik tudni – a kiscsaj fel sem nézett, csak a monitort pásztázta és sebesen gépelt.

- Tudsz? – ez komolyan úgy beszél vele, mintha egy 5 éves gyerektől kérdezné meg, hogy „Be tudod már kötni a cipőfűződet?”

- Ühhüm – válaszolt hűvösen.

- Hm… és ez hogy működik? – látszott a csávó arcán, hogy komolyan érdekli, vagy csak jó színész.

- Csak annyi az egész hogy ismered a számítógépes hálózatok és az operációs rendszerek működését. Ha tudod mi, hogyan működik, akkor könnyebben találsz a tűzfalon gyengepontokat. Ennyi.

- Érteeem – bólogatott nagy okosan a csávesz.

- Nyalizás helyett, inkább elmondhatnád, honnan ismersz minket! – adtam hangot annak, ami már az óta bassza a csőröm, amióta ez a szarfejű tudatta velünk a nevünket, közben Nero combját fogtam.

- Óóóh – lepődött meg, majd lenézően nevetve felegyenesedett – Aki kíváncsi hamar megöregszik. - Leszarom. Mondd el. - Nem fogom az orrára kötni, egy hozzád hasonló söpredéknek, hogy honnan vannak az ismereteim. Örülhetsz annak is, hogy egyáltalán rád emeltem a tekintetem, vagy egyáltalán hozzád szóltam – legyintett egy merő undorral a hangjában – Sam – fordult az egyik kétajtós szekrény niggához – Írd fel, hogy le kell fürödnöm, ha hazaértem. Nem is tudom, miért jöttem be egy ilyen kuplerájba. Mindenki bűzlik a sörtől, izzadnak, és meleg is van, fúj – simította hátra a haját az amúgy is hátranyalt haját – Egy percet se maradok itt tovább – darált úgy, mintha mi hívtuk volna el, egy ehhez hasonló „dzsumbuj telepre”, és örülnünk kéne, hogy erre a pár percre megtisztelt minket a jelenlétével.

- Sasuke – szólalt meg Nero – Kimegyek a mosdóba… - mászott ki az ölemből.

- Oké, megleszel?

- Aha – és ezzel ki is sietett.

Szegény lány, ennyi mindenen keresztülmenni, nem csoda, ha ilyen búval baszott lesz egy idő után. Ám mikor pár perc múlva oldalra néztem sikerült azt is realizálnom, hogy nem csak Nero tűnt el köreinkből, hanem az a sebhelyes buzi gyerek is. Már pattantam volna fel, hogy én most odamegyek, és szétcsapok a lovak között, mikor egy kéz fogta meg a vállam. Oldalra pillantottam és a szeplős, ijesztő tekintetű haveromat láttam.

- Hagyd, ezt most Neronak kell elintéznie, nem szólhatsz bele. Nem vagy a lovagja…

– Narou –

Természetesen egyből Neruci után mentem a WC-re. Amúgy is gecire idegesített már az a díszbuzi. Szerintem az a nyomorék már több faszt fogott, mint kilincset. Meg amúgy is mikor bonyolítanánk le az üzlet részleteit, ha nem most! Mikor beléptem éppen kezet mosott, és megtört arccal pásztázta magát a tükörben.

- ÚRISTEN! – ugrott hátra mikor a tükörből kiszúrta, hogy mögötte állok.

- Az isten, már egy ideje elhagyott téged aranyom, ha nem vetted volna észre – kuncogtam, és ráérősen a WC falnak dőltem.

- Ez a női WC – próbált dacoskodni.

Mi a fasz? Felnevettem.

- Ki nem szarja le? Van ennél fontosabb dolgunk is – raktam karba a kezem – Mit adsz az iPhone-ért cserébe?

- Mondtam, hogy akármit – megremegett a hangja.

- Akármit, akármit – forgattam meg a szemem – De nekem konkrétan mondjad. Megbaszatnád magad velem, érte?

A szemeiben láttam a megtörtséget, és ha jól láttam be is könnyezett. Lesütötte a szemét.

- Siess Nero – kuncogtam – Ér annyit neked a bátyád munkája, hogy szét tedd nekem a lábad?

Nem válaszolt.

- A hallgatás beleegyezés Nero. Ugye tudod? Háromig számolok.

Még mindig kussolt.

- Eeegy… Kettőőő...... éééés.. három.

Alattomos vigyor kúszott a képemre. Szóval igent mondott a kis drága.

- Akkor este nyolc fele várlak a házam kapujában Nero – simítottam meg a pofiját – Ne késs. Utálom, ha megváratnak – pusziltam homlokon, és kiügettem a WCből, magára hagyva az én könnyes szemű kedvesemet.

Figyeljetek, én most nem fogom leírni részletekbe, hogy mi a faszom történt, mikor Nero végre kifáradt a WC-ből, hogy a törpe kurva kérdezgette mi a baja, hogy még baszakodtunk a képekkel, de semmire sem jutottunk, hogy Matsuko egész végig úgy pásztázott, ahogy valószínűleg Sherlock geci pásztázhatta a gyanúsítottjait, mert konkrétan kiszippantotta a lelkemet a szemeivel. Ezt majd valaki más leírja, aki nem én leszek, mert ez engem gecire nem érdekel, elhihetitek. Engem az este nyolc érdekelt, de az nagyon. Szóval hazafele vigyorogtam, mint a tejbe tök, amit az öcsikém eléggé furcsállt, rá is kérdezett, de én egy egyszerű „Majd este nyolckor meglátod”. Az idő, ilyen lassan még nem telt basszátok meg. Lefürödtem, ez oké. De utána ülök a szobámban, unatkozok, és várom a kibaszott este nyolcat. Mint egy 14 éves kis szűz picsa, aki az első randevújára készült. Mikor már azon voltam, hogy én nyolcig eret vágok unalmamban, végső elkeseredésemben, elkezdtem a telefonomon nyomatni a Subway Surföt, de lehalkítva, mert a háttérben lévő zene gecire zavart. Rekordot döntöttem amúgy. Már éppen 15.000-nél jártam, csöngettek. Könnyes búcsút vettem a játéktól, és a sarokba hajítottam a telefont. Kicsoszogtam a szobámból, lecsörtettem a lépcsőn, és ajtót nyitottam. No, és kit láttak szemeim? Hát az én egyetlenemet!

- Fáradj beljebb – engedtem be, mire szigorúan a földet pásztázva, be is jött.

De egy szót sem szólt, és volt egy olyan sanda gyanúm hogy kurvára nem fog hozzám szólni az este alatt. Bár ez nem is igazán érdekelt, hogy őszinte legyek kurvára hidegen hagyott. Ahogy becsukódott az ajtó, magamhoz rántottam és kíméletlenül lesmároltam. Most nem ellenkezett, csak remegett, és a csók közben, éreztem, hogy potyognak a könnyei.

- Ne sírj… - töröltem le őket a hüvelykujjammal – Nem fog fájni, most kedvesebb leszek, nem úgy mint a múltkor… - vigyorodtam el, és lehámoztam róla a kabátját, hogy csak egy vékonypulcsi legyen rajta – Ülj le – löktem rá a cipős szekrényre, és leguggolva elé lehúztam róla a magassarkú bakancsát. Ahogy fogtam a vékony nőies bokáit, éreztem, ahogy minden érintésemtől megfeszül – Nem szereted, ha hozzád érek? Az szar ügy picinyem, mert még fogok párszor – egyenesedtem fel, és a sálát is letekertem a nyakából, majd megfogtam a csuklóját, és elkezdtem felhúzni a lépcsőn.

Naoki egy pillanatra kilesett a kis odújából, hogy ki a kurva anyámat vonszolgatok a lépcsőn, és mikor kiszúrta az engedelmesen utánam csoszogó, lehajtott fejű, szipogó Nerucit, olyan elkerekedett szemekkel pásztázott, hogy azt még Rubint Réka is megirigyelte volna. De én csak egy „Majd megmagyarázom” vigyorral letudtam az egészet, és mikor a szobám ajtajához értünk, Nerot szimplán belökdöstem rajta, majd az ágyra is rádöntöttem, és fölé másztam. Kuncogtam egyet, (nagyon izgatott voltam, állt, mint az isten) majd a farzsebemből, kihúztam az arany iPhonet.

- Csak, hogy lásd, nem baszlak át. Ezt itt – mutattam fel a készüléket – Lerakom ide – raktam le az ágyam mellett éjjeli szekrényre – Amint végeztünk, elviheted.

Nem válaszolt, de még csak rám se nézett, azt se tudta, hova raktam le. Akár a seggembe is feldughattam volna szerintem, rohadtul nem nézett volna ide. Azt hiszi, így kibírhatja az egészet? Nem, nem, neeeem, én szeretem, ha a nőim engem néznek, miközben megrakom őket. Két kezem közé fogtam az arcát, és magam felé fordítottam azt a gyönyörű arcát.

- Ne haragudj rám… Ne engem okolj, én csak elveszem a fizetségem – vigyorodtam el, és megcsókoltam.

Az egyik kezemmel az arcát fogtam, a másikkal pedig a nadrágjához ügyeskedtem, és egy rutinos mozdulattal kigomboltam mind a két gombot, ami oda kotnyeleskedett. Majd megfogva a gatya szélét, lehúztam a formás fenekéről, megemelve egy kicsit a derekát, hogy azért mégis könnyebb legyen. A térdéig lehúztam, majd elhajolva, egész egyszerűen lerántottam róla, és az ágy mellé hajítottam, így könnyen a két lába közé térdelhettem. Már csak egy tanga takarta el neki ott lent, de nem vagyok egy kis geci, aki elsieti, haladjunk sorjában.

- Emeld a fejed fölé, a kezeid – utasítottam, amit vonakodva, sírva, és összeszorított szemekkel, de meg is tett. A pulcsi szélét megragadva, elkezdtem lehúzni róla, áthúztam a fején, de nem vettem le róla teljesen, megállítottam a kezénél, így mozgásképtelenné téve a karjait, ha mégis ellenkezni próbálna. És ott feküdt alattam, hamvas, napbarnított bőrével, egy szál csipkés melltartóba, és csipkés tangába. Az alsó ajkamba haraptam, és a háta mögé nyúlva kikapcsoltam a melltartóját. Ekkor nyitódott az ajtó (mi háttal voltunk az ajtónak)..

- Naoki, hányszor mondtam már neked, hogy kopogás nélkül, NE gyere be a szobámba, vagy kiverem belőled a szart is!! – sziszegtem epésen, ám ekkor egy óriási fájdalmat éreztem a tarkómnál, és elvesztettem az eszméletem.

– Sasuke –

Két tippetek lehet ki volt az, aki leütötte Neroról azt a gyökeret. Nem, nem Ali baba volt, ÉN VOLTAM. És, hogy, hogy kerültem oda? Mikor Nero kijött a mosdóból, pár perccel a Silverman buzi után, kisírt szemmel, gyanakodni kezdtem. Tudtam, hogy köze lehet a beszélgetésüknek, ahhoz az arany iPhone-hoz, amit Silverman kicsapott az asztalra. Így hát munkára fogtam a kis törpillát, hogy nézzen már utána, nem tűnt- e el, 24 karátos iPhone 5S  valahonnan a környékről. Kb tíz perc után oldalba lökött, mondván de bizony, a helyi plázának az iSamurai boltjából. Ugyanis egészen pár nappal ezelőttig volt a készleten, de most már nincs, és megvenni se vette meg senki (ezt a rendszerbe betörve állapította meg). És abban a minutumban beugrott, hogy ott bizony Nero bátyja dolgozik. Komolyan, valaki… akárki szerezzen nekem egy Watsont. Kész Sherlock Holmes vagyok! Majd befogom magam mellé Raynet Watsonnak.

Persze rögtön zsebre akartam tenni a telefont, hogy visszajuttassam a bátyónak, de Mimi figyelmeztetett, hogy akkor egyből tudná Narou, hogy én vettem el, szóval inkább este nyolc fele menjek a lakásukra, mert Nero azt mondta neki, hogy este 8-tól ne keresse, mert valószínűleg nem fogja felvenni a telefont. Így lett hát, hogy ismét Supermant játszva ott teremtem, ahol éppen szükség volt rám. Miután a hangfalával levertem Neroról Silvermant, (betört a hangfal, hupsz), egyből Nerohoz igyekeztem, lelökve róla azt a nyomorékot, akit legszívesebben most péppé vertem volna.

- Úristen Nero… - húztam fel ülő helyzetbe, és a háta megfordítva bekapcsoltam a melltartóját, mert kis híján leesett róla (nem indulok be, nem indulok be NEM. Ez nem a megfelelő alkalom bassza meg) – Nero, Nero… - fogtam kezeimbe könnyes arcát – Minden rendben? – pásztáztam az arcát aggódva, mire a nyakamba borult, és szívszaggatóan zokogni kezdett, azt hajtogatva, hogy ő ezt már nem bírja tovább, és hogy vigyem ki innen. Óhaja számomra parancs. Az éjjeli szekrényről felkaptam az arany iPhonet, a zsebembe süllyesztettem, lehajolva, a vállamra dobtam a lehúzott nadrágját, majd lehúzva a kezéről, vissza rá a pulcsiját, hercegnősen az ölembe kaptam, és kisiettem vele a szobából csendesen, hogy az öccse meg ne hallja, le az emeletről. Ott leültettem az ebédlő asztalhoz, oda dobtam a naciját, a kabátját, a bakancsát, és a sálját, hogy öltözzön fel, és mikor megtette, ismét az ölembe kaptam, és kisiettem vele a kocsihoz, amibe beleültettem.

- Hova megyünk..? – nyögte ki elhalt hangon, szipogva, mikor beültem mellé a volán mögé, és beindítottam az autót.

- Hozzám. Ma nálam alszol – jelentettem ki és ezzel kerék csikorgatva el is hajtottam onnan.

– Naoki –

Éppen, a Jack és Jillt néztem a Macbook Promon (mindenki úgy szidja azt a filmet, pedig jól el lehet rajta röhögni), egy nagy fekete kötött pulcsiba, és egy szakadt otthoni szürke farmerbe süti, és kakaó a macskám (igen van egy fekete, kék szemű két hónapos kiscicám, ritka picike. Pálinkának hívják, de majdnem mindig csak az én szobámban van, kiengedni nem merem, még apa rátapos vagy nem tom’) társaságába, mikor hangos kerékcsikorgást hallottam a házunk elől, még Pálinka is bebújt a pulcsim alá ijedtében. Ez nem a bátyám kocsija volt, de akkor nem érdekelt. Gondoltam, pár hülye vandál gyerek szórakozik az Elit negyedben, ám mikor egy félórával később a bátyám szobájából hangos csapkodásokat hallottam egyből lebasztam a laptop tetejét, és kisiettem a kis vackomból. Neki éppen kefélnie kellene a szőkével, mit csapkod ez itt? Vagy eldurvultak a dolgok, és szadomazóba nyomják vagy mi a fasz? Óvatosan benyitottam a szobába, de ekkor egy tablet suhant el a fejem mellett, egyenesen a falnak vágódva.

- Bátyó… Minden ok…

- MEG NE KÉRDEZD, HOGY MINDEN OKÉ!!! – ordított rám, mire hátrahőköltem.

- Nyugi már… - pillantottam félre – Mi történt?

- A KURVA, SZÁJBABASZOTT MATSUKO LEÜTÖTT ÉS ELVITTE NEROT INNEN, A TELEFONNAL EGYÜTT, AZ TÖRTÉNT!!!! – vágta neki a székét izomból a falnak, mire az könnyűszerrel berepedt.

- A törés-zúzással semmire sem mész, állj le!!

Ám ahogy ezt kimondtam, a kezével betörte a szobájában az álló tükröt, mire az betört, és pár darab a földre hullott, a bátyám kezét meg szanaszét vágta. Faszom már ebbe az idiótába…

- Hét év balszerencséd lesz – utaltam a tükörre, mire Narou véreres szemmel rám nézett, majd egész egyszerűen felkapta a tükröt, és válasz gyanánt az összetört tükröt, még az ablakon is kihajította. Még tombolt, körülbelül tíz percig, konkrétan romokba hevert a szobája, és ott állt a szoba közepén, félmeztelenül, a véres kezével, a hasát simogatta, és szenvedő ábrázattal, idegesen megszólalt.

- Mi a gecimnek fáj a gyomrom?! Mindjárt ezt is kitépem a gecibe, azt’ magának fájjon ne nekem – sziszegte idegesen összehúzott szemekkel – Gyere le jó isten – meresztette a plafon felé a szemeit, hátha onnan majd segítséget kap.

- Azért fáj te degenerált, mert gyomorideget kaptál, mert állandóan stresszelsz a szőke kurva, meg a Matsuko miatt – ráztam meg a fejem és odalépegetve hozzá, megragadtam a karját, és elkezdtem kivonszolni a szobából.

- NE ÉRJ HOZZÁM! – ordított le, de ellenkezni nem ellenkezett.

Lelökdöstem a konyhába, és leültettem oda egy székre, mint egy kisgyereket, a véres keze köré tekerve egy konyharuhát – Az a kurva Matsuko… Fúh baszd meg, komolyan meg fogom ölni. Nero előtt is utáltam, mint a szart, de most még jobban – motyogott, szokásosan nekem panaszkodva, a kitörései után – Honnan a faszomból tudta hogy itt vagyunk?! A kurva életbe már… - fogta a hasát, és az asztallapra hajtotta a fejét.

- Majd kitalálunk valamit, de előbb rendbe szedünk téged – kutattam a gyógyszeres dobozba a bátyám tablettái után kutatva – Mikor szedted be utoljára a gyógyszered?

- Még nyáron… - morogta oda nekem, mire megforgattam a szemem..

- Gyere le jó isten – utánoztam a hangját, mire megmordult mögöttem az asztalon nyüglődve.

- Ne lopd a szövegem!