– Narou –
Mi a faszom van itt?!
Díszbuzik felvonulása, vagy mi a kurva élet??? Ráadásul az én szerelmem is meglógott…
- Hé, te pórnép, ott feketében! – ocsúdtam fel hirtelen, amikor
észrevettem, hogy ez a kis köcsög egyenesen hozzám beszél.
- Miva’?! Milyen pórnép?! –
fakadtam ki dühösen.
- Hol találom ennek a kis csöves
panziónak a tulaját? – kérdezte az épületet pásztázva (gondolom, azt nézte, a
köcsög szemüvegjétől nem láttam).
- Sehol, mert ez egy iskola és
nem panzió! Először, másodszor pedig a tulaj a faterom – köptem oda neki a
szavakat, aztán mielőtt bármit is mondhatott volna azzal a joghurt folyékony,
vékonyka kis hangján, elviharoztam onnan. A kocsimban már Naoki ott ült és
feltehetőleg rám várakozott. Gyorsan behuppantam a volán mögé és becsaptam az
ajtót magam után.
- Mi tartott ilyen sokáig? –
kérdezte miután egy nagyot beleásított a pofámba.
- Semmi, csak húzzunk innen a picsába
– sziszegtem idegesen, aztán elhajtottunk haza a faszba. Amikor hazaértem,
bocsánat… értünk, épp akkor kaptam egy SMS-t őfelségétől, miszerint azonnal,
most, rögvest, gyorsan és ízibe küldjem el neki apám fax számát, mert el akarja
faxolni neki Mimoza hackeres találatait. Tehát, így léptem be édesapám
dolgozószobájába (mindig ott ücsörög a kis huncut). Amit nem kellett volna,
mert éppen nagyokat nyögdösött és amikor elejtettem egy köhintést, minden abba
maradt és az a személy, aki apámat szopta az asztal alatt (aki nem más volt,
mint ANYA) a hirtelen lendülettől felállva, beverte a fejét az asztalba.
- NEM TUDSZ KOPOGNI, MIELŐTT
BEJÖSSZ VAGY ESETLEG EGY NAGYOT ORDÍTANI, MIKOR HAZA ÉRSZ?! – kiabált apám
lángvörös fejjel.
- Gyere le jó isten, ez undorító
volt – fintorodtam el és inkább elfordultam addig, amíg összeszedik magukat.
Miért itt és így kell csinálni??!! Mellesleg valahogy, amikor én csinálom ezt
más jött-ment lotyókkal, az sokkal természetesebbnek tűnik. Vlaaa… Azt hiszem,
hányingert kaptam.
Anya szépen kiosont mellettem én
meg a fejemet rázva léptem papuska asztalához.
- Mi kéne már megint te kis
pina?!
- Befejeznéd a pinázást,
bazdmeg!? Gecire idegesítő… - háborodtam fel – Ha tudnád mekkora fasz van a két
lábam közt nem mondanád ezt rám…
- Kösz, elég, ha az öcséd tud az
ocsmány farkadról. Inkább lökjed, mi van?!
- Add meg a faxod…
- Mi a faszomnak?!
- Ajjj nem mindegy?! Crusadernek
kell, mert a kurvája talált valamit oszt el akarja neked faxolni a faszomba.
- Jha, jól van na – és ezzel
végre megadta, én pedig mehettem a dolgomra.
– Nero –
Egészen hazáig futottam.
Meg sem álltam, olyan voltam, mint egy űzött vad. És szinte teljesen átfagytam,
hiszen minden cuccom (kabát, táska stb.) a sulis szekrényembe maradt, hála
annak a köcsög Narounak. Már megint hozzámért, megmolesztált és megtette volna
újra AZT, ha nem rángatom ki magamból azt a régen elveszett bátorságomat.
Otthon berohantam a kapun (miért van mindig nyitva?!) és mikor végre a
házban tudhattam magam, becsaptam az ajtót.
- Hugi, mi van?! – sietett elő a bátyám a konyhából.
- Azt hittem követ – lihegtem, és
a mellkasomra tettem a kezem. Annyira rohantam, siettem, hogy a szívem vadul
dobogott, az oldalam és a tüdőm szúrt, alig bírtam le nyugodni.
- Az a szemét, igaz?! – sietett
oda hozzám.
- Igen – bólintottam és szinte rögtön
az ölelésében tudtam magam – Nem akarja átadni a telefont – motyogtam.
- Sejtettem – sóhajtott – Sajnos
akkor nekem kell kifizetnem az árát…
- Mi?! De miért?? Ilyen nincsen!!
– hőbörögtem, miközben elhajoltam tőle és felnéztem a szemeibe.
- De igen, van. Hülye voltam,
feljelentést akartak tenni főnökömék a rablók ellen, de beszartam és elmondtam,
hogy ismerem a rablókat és miattam történt az egész… Ezért közölték velem,
hogy, ha nem tudom visszaszerezni a készüléket, akkor ki kell fizetnem az árát…
- mesélte.
- De hát… Az nagyon drága… 24
karátos arany… Ami egy iPhone… - hüledeztem.
- Igen. Sajnos ez van, de majd
megoldom valahogy – puszilta meg a homlokom. Én viszont nem hagyhatom annyiban,
hogy ez így maradjon… Miattam történt az egészeset, így nekem kell
visszaszereznem.
Felrobogtam a szobámba, s mivel vagyok
olyan okos, hogy, ha farmerben vagyok, akkor a telefonom és a lakáskulcsom
mindig a zsebemben van, ezért örültem, hogy nálam voltak most is. Előkaptam a
telcsim és kikerestem az elmentett gyilkos számot a névjegyzékemből, s rögtön,
remegő ujjakkal pötyögtem egy sms-t.
15:56
Feladó: Én
Nem tudnánk valahogy megegyezni h visszaadd
azt a telefont…? A bátyámnak nagyon fontos… Bármit megteszek érte!
Az ágyamra ültem és az alsó
ajkamat harapdálva vártam a válasz, idegesen. Remegtem egész testemben, tudtam,
hogy a tűzzel játszom, de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni… Lesütöttem a
szemem és már hagytam volna abba a világító készülékem bámulását, amikor végre
megszólalt.
16:10
Feladó: Narou
Mar vartam h mikor irsz bebi;) es mire
gondolsz a barmi szocska alatt kedvesem?
16:11
Feladó: Én
Amit csak akarsz…
16:11
Feladó: Narou
Esetleg +18?;)
16:12
Feladó: Én
Talán beszéljünk személyesen… Holnap!
16:14
Feladó: Narou
Ahogy kivanod bebi! Holnap delelott 11-kor
varlak a draga infernoban amit a napokban ujitattunk fel miattad! Rendi?
Csúcs, tehát, akkor holnap
lóghatok az iskolából… Mi lehetne ennél remekebb? De hát mit tudjak csinálni…?
Végül belementem…
16:15
Feladó: Én
Rendben.
– Rayne –
Valami eszméletlen nagy
hangzavarra keltem fel másnap reggel. Egy igen szar zenére, amit mellesleg ki
nem állhatok. Ki az a gyökér, aki szereti Iggy
Azaleát?? Na mindegy. Mivel az ágy mellettem üres volt, ezért volt egy
aprócska sejtésem, hogy csak is Mimoza csörömpölhet, meg zenebonázhat a
konyhánkban. Ezért ráérősen keltem ki az ágyból. Szépen elmentem hugyozni,
faszt, arcot, kezet és fogat mosni meg egyéb dolgok… Aztán szépen felöltöztem
és mivel már kilenc óra, ezért tuti, hogy nem fogunk ma iskolába menni.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem Mimit, aki a tűzhelynél ácsorgott egy
kicsike sámlin és végre véget ért az a köcsög szám a rádióban és felváltotta
egy kellemesebb Michael Jackson sláger.
- Rayne? – fordult hátra ijedten
– Jó reggelt – integetett, aztán visszafordult – Épp reggelit készítek nekünk.
- Most te etetsz meg engem és nem
fordítva? – ültem le az asztalhoz egy nagy vigyorral. Tetszik, hogy csak az
ingemet viseli, az olyan szexi.
- Igen – szólt hátra, aztán már
perceken belül abbahagyta a főzöcskézést és lepakolta elém egy tányérra a
tojásait, amiket csinált. Magának is tálalt, s lecsücsült velem szembe.
- Köszönöm, jó étvágyat –
ragadtam meg a villámat és az asztalra kitett félbevágott zsömlékből is
elvettem egyet.
- Neked is – jött a válasz és
neki láttunk a reggelinek, miközben a háttérben ezerrel szólt a Remember the Time.
Miután végeztünk a kajcsival,
közöltem vele, hogy eltakarodunk az Infernoba egy gyűlésre, ahol megint szüksége
lesz az ő kis hacker tehetségére, hiszen lenne egy sejtésem, hogy az elfaxolt
anyagot megkapta már a Silverman és Matsuko família és volna további ötletük,
tervük, ilyesmi. Természetesen Mimi nem habozott, csak az igazolások miatt
aggódott, de mivel Narou és Naoki apjáé az iskola, ezért könnyen letudjuk tudni
egy „majd beszélek azzal a két fasszopóval” féle legyintéssel.
- Rayne – szólított meg Mimi
félénk hangon, amikor már a kocsiban ültünk.
- Mond – biccentettem.
- Mit csináltunk tegnap? Csak,
mert én nem emlékszem semmire sem – motyogott. Ó, igen, a tegnapi nap. Érdekes
volt nem, de? Közelről láthattam milyen Mimoza bekattanása. Majd fel kell
hívjam a magánnyomozómat (akiről meg is feledkeztem a napokban, A PICSÁBA!!), hogy erről is derítsen ki nekem
mindent.
- Semmi extrát, filmeztünk,
összebújtunk meg ilyenek – legyintettem ártatlanul beindítva a kocsit.
- Akkor miért fáj a seggem? És
miért van rajta egy harapás nyom? – kérdezősködött. Kicsit zavartan
felsóhajtottam. Nem mondhatom el…
- Hát tudod… Ha megtudnád, örökre
meggyűlölnél – néztem rá a lehető legbűnbánóbban – Legyen elég annyi, hogy
huncut voltam – fordultam ismét az út felé. Szerencsémre nem kérdezett többet,
csak elmerült magában. Aztán persze elhaladva egy meki mellett azonnal a McDrive-ba kellett vegyem az irányt,
mert kaja kívánós lett. Menetközben utasítottam rá a telefonomat a kezébe
nyomva, hogy azonnal küldjön körüzit a három jómadárnak, hogy takarodjanak az
Infernoba. És így mindennel együtt értünk oda Mimivel a megbeszélt találka
helyre fél 11-kor.
- Rayne! Mi járatban? – kérdezte
Bob nagy örömmel, mikor meglátott – Szervusz, Mimi!
- Csókolom – köszönt vissza az én
kis kedvesem, aztán a kezébe nyomtam a mekis zacskókat, a magammal hozott aktát
(amiben feljegyzések és a képek voltak) meg a laptopot és mondtam neki, hogy
válasszon egy asztalt, ahol sok a fotel és ott várjon. Mint egy engedelmes
kiskutya, úgy tette a dolgát, én pedig a bárpulthoz siettem.
- Egész jól rendbe hozták a
helyet – jegyeztem meg, miután gyorsan körbenéztem.
- Igen, de vendégünk az most
egyenlőre kevés és már a zsandárok is
voltak itt – ingatta a fejét Bob bácsi.
- Hát, ami azt illeti most is
idecsődülünk. De most a kezemben fogom tartani a dolgokat! – tettem hozzá
gyorsan, mielőtt szegény öreg szívinfarktust kapna, és heves tiltakozásba
kezdene. Persze nem tetszett neki a dolog, de sajna már lebeszéltem, és pont
most lépett be az ajtón Silverman #1 és #2.
- Faszomat beléd Crusi – kezdte
Narou – Épp mással lenne itt most randevúm – hőbörgött.
- Leszarom, indíts ahhoz az
asztalhoz, ahol Mimoza ül! – mutattam a sarokba keményen, mire ők is
engedelmesen odavonultak. Persze, hogy csendbe legyenek, mindenkinek rendeltem
egy korsó sört. Kivéve persze Miminek, ő narancslevet kap, szívószállal.
A két testvért követte Matsuko
is, akivel együtt vonultam az asztalunkhoz, kezemben egyensúlyozva az
ezüsttálcával, amin a négy korsó sör és az egy pohár narancslé volt.
- Remélem, gyorsan végzünk itt –
morgott Matsuko leülve jó távol Naroutól, aki már nagyban cigizett az öccsével.
- Én is, mert miattad még mindig
nem elég vállalható a pofám – mutogatott Narou a lilafoltjára.
- Eddig se volt az – sziszegte
oda a haverom.
- Na most fogjátok be, vagy mind
a kettőnek beverem a képét! – csaptam az asztalra ellentmondást nem tűrően. Végre
(puffogva) elhallgattak és ráparancsoltam ismét Mimire, hogy a zabálás meg az
ivás mellett lásson neki hackerkedni, amíg mi szépen átnézzük a papírokat. Így
is tettünk, egész jól együtt tudtunk működni (kisebb-nagyobb beszólásokkal
persze), háttérben egy Metallica szám
ment lazába, elmerültünk mindenbe, amikor valaki megállt az asztalunk mellett.
- Téged ismerlek – bökött egy
fehér kesztyűs kéz Narou felé – Te vagy az a bunkó alak tegnapról.
Mikor felnéztem, egy óriási
fintor ült ki a képemre. Egy igazi buzi állt ott, valami fehér beütésű (de
ezüstösen fénylő) selyemöltönyben, lila selyem csokornyakkendővel, fehér
kesztyűvel, fehér lakkcipőben, hátranyalt hajjal és fekete napszemüveggel,
oldalán két betontömbből épült nigger faszival.
- Hát te meg ki a here vagy? –
kérdezte Sasuke, miközben majdnem kiesett a szájából a cigaretta.
- Az, akinek most éppen a lépte
nyomát kéne csókolnod, hapsikám – nézte le a csávó, de olyan hangja volt, és
olyan beállása, hogy egy percig se lehetett komolyan venni. Nem csoda hát, hogy
hangos röhögésben törtünk ki. Bár én akkor már nem nevettem, amikor az egyik
zsebéből kivillant egy ezüst (!) fegyver.
- Jonathan Frederick Stewart
vagyok. És ti? – vonta fel a fél szemöldökét.
- Semmi közöd hozzá haver – intette le Narou.
- Semmi közöd hozzá haver – intette le Narou.
- Rayne, azt hiszem találtam
valamit – szólalt meg Mimi, ekkor hirtelen ez a ficsúr alak egyből ott termett
mellette (közém és Mimi közé furakodva… olyan pacsuli szaga volt!!).
- Ááá, egy törpe, milyen kis
édes!
- Milyen törpe? – kérdezte Naoki.
- He? Én? – nézett fel Mimi az
alakra.
- Megveszlek – bökött ez a Jonat…
izéé, akárki Mimire, amitől egyből elsötétült a tekintetem. Felálltam a
fotelemből és megkocogtattam a vállát, mire flegmán hátrafordul és lesöpörte a
láthatatlan ujjlenyomatomat a válláról.
- Nem tudom, hogy honnan jöttél
te csodabogár, de itt, nálunk fele Angkorvatban nem szokás megvenni az
embereket! Főleg nem Mimozát!
- Haver, nincs is olyan, hogy
„nálunk fele”… Max. „erre fele”… - ingatta a fejét Sasuke.
- Kuss, nyelvtan zseni, most van
ilyen! – szóltam oda neki, felé sem nézve.
- Mimoza?! Ááá, de gyönyörű név!
Megveszem!! – pillogott ez a buzeráns.
- Mi?? De akkor engem, hogy
fognak hívni?! – szomorodott el Mimi.
- Fejezd ezt be! – szóltam kicsit
erélyesebben az alakra, aki végre elment onnan és megkerülve engem, megállt
ismét az asztalnál. Én pedig leültem és megragadtam Mimi kezét szorosan, hogy
lássa ez a köcsög, hogy ő hozzám tartozik. Persze kicsit erősen fogtam, amitől
feljajgatott.
- A szomszédos városból jöttem –
mondta úgy, mintha minket ez nagyon is érdekelne – Az enyém és az apámé az a
szép nagy felhőkarcoló ebben a belvárosban. Nagyon-nagyon sok pénzünk van, és
mindenre van engedélyem! És egyébként pontosan tudom, hogy kik vagytok! Te vagy
Rayne Crusader – bökött rám – Ti vagytok a Silverman fivérek, Narou és Naoki –
bökött a két seggfejre – És te pedig Sasuke Matsuko vagy – bökött itt a
mellettem ülő haveromra. Meghökkentünk és vészjóslóan összenéztünk. Honnan a picsából ismer ez minket?!
- Na, megjött az én kis
kuncsaftom – kapta föl hirtelen a fejét Narou és az ajtó felé fordultunk. A
szőke kurva lépett be rajta.
- Ki az?! – vette lejjebb a
szemüvegét ez a nyálas hangú köcsög gyerek.
- Nero – feleltem unottan.
- Mit keres itt?! – sziszegte
Sasuke idegesen Naroura nézve, aki kipakolt az asztalra egy arany iPhone
készüléket. Honnan van ez neki?
- Megveszem! – bökött a csávó
Nerora, mire Sasuke felugrott és kijelentette, hogy „azt már nem” és egyenesen
Nerohoz ment – Akkor azt! – bökött az arany telefonra, amikor kiszúrta az
asztalon.
- Felejtős – nézett fel rá
komoran Narou, aztán Sasuke után meredt.
- Akkor ezt a helyet veszem meg!
– nézett körbe a buzi gyerek.
- Nem eladó! – szólt oda hozzánk
Bob szúrósan.
- Jajj már itt semmi sem az?! –
puffogott a csávó.
- Mire készül, Matsuko?! – sziszegett
Narou.
– Nero –
Mikor beléptem a bárba,
már felkészültem a legrosszabbra, de amikor kiszúrtam Raynet és Sasukét, no meg
Mimit, egyből megkönnyebbültem. Talán meg leszek mentve. De volt ott velük egy
fura, nagyon gazdagnak kinéző alak. Biztos
az övé lesz az itt parkoló fehér, luxus limuzin.
- Nero – jött oda hozzám Sasuke – Mit keresel itt?!
- Narou ellopta a bátyám
boltjából az egyik nagy értékű iPhonet és, hanem szerzem vissza tőle, neki kell
kifizetni és nem két fillér volt… - sziszegtem idegesen.
- Jó majd visszaveszem tőle, de…
Figyelj, itt van egy pasas abban a fehér öltönyben. Nem tudjuk ki ez, mi ez, de
ismer minket, és mindent meg akar venni! Mimit is, téged is…
- Engem? Meg Mimit? Minek? –
értetlenkedtem.
- Nem tudom, de – itt megfogta a
kezem – Játszd el, hogy a barátnőm vagy! Akkor talán leakad rólad – súgta oda
nekem.
- Mi? – pislogtam nagyokat.
- Hacsak nem akarod Narou
barátnőjét eljátszani…
Itt megráztam a fejem.
- Akkor gyere – kulcsolta rá az
ujjait az enyémeimre, ami nagyon furcsa volt. De egyenesen odahúzott az
asztalhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése