LXXXI. Fejezet

Ez a rész +18-at tartalmaz Rayne szemszögében!!

– Nero –

Szóval igen, otthagyott. Így. Már konkrétan az idegösszeroppanás szélen álltam. Leültem a kanapéra és a térdeimet átölelve csak zokogtam. Narou most komolyan berágott. De hát én nem is csináltam semmit se! Nem jelentettem fel, a bátyámnak is megmondtam, hogy nem akarom őt feljelenteni! És ekkor már én lettem dühös ... Chani biztos feljelentette! Csak ő tehette!! Más különben nem rontott volna rám ez a szemét... Már 11 óra is elmúlt, a bátyám meg még mindig sehol! Én akkorra már az ágyamon ültem és keservesen meredtem magam elé, amolyan "mi jöhet még?" ábrázattal, és hirtelen megcsörrent a telefonom. Egyből összerezzentem és vagy két percig csak mereven bámultam a mellettem heverő készüléket. Egy idegen számról jött SMS-em. Végül, összeszedtem magam és a kezembe vettem. Ám az SMS tartalmától frászt kaptam! Egyértelműen Naroutól jött. Azt írta, hogy „Végre tudom a számodat, most már nincs semmi akadálya annak, hogy bármikor is elérjelek, galambom!” Lesütöttem a szemeimet. Ezt nem hiszem el! Most már ezen is zaklatni fog?! Hiába tiltom le a számot, másról ugyanúgy hívhat, ha tudja az én számomat!

- NERO! - hallottam meg a bátyám hangját hirtelen lentről. Egyből felugrottam és levágtattam a konyhába, telefonnal a kezemben. Dühösen rúgta le magáról a cipőjét.

- Képzeld, tudod mi történt?! Valaki betört a boltba és mit lopott el?! A 24 karátos arany iPhone 5S-t!!!

Odamentem hozzá és a bennem összegyűlt ideg miatt löktem rajta egyet.

- Magadnak köszönheted!!!

- Nero, mi bajod van?! – értetlenkedett.

- Megmondtam, hogy NEM AKAROM FELJELENTENI NAROUT!!! Te pedig direkt feljelentetted!!!

- Szerinted ölbe tett kezekkel kellene néznem, ahogy azaz alak így tönkre tesz?!

- Fogalmad sincs, hogy ki ez az alak!!! És, hogy mikre képes!!! Chani, be lettél avatva mindenbe!! Tudod, hogy milyen veszélyes ez... Akkor miért tetted???!!!!

- Mert a húgom vagy!!!

- És most hála neked, megharagudott rád is és rám is!! Nekem elég volt az, hogy megerőszakolt, nem akarok még mást is!! – rogytam össze sírva.

- Nero ... - guggolt le hozzám.

- Már így is kitudódott mindenki előtt, mi történt... Sasuke és Narou majdnem megölték egymást miattam – szipogtam.

- Sajnálom, de... - kezdte – De a kishúgom vagy! Szerinted bármelyik báty végig nézné ezt tétlenül? Még szűz voltál! Nem így kellett volna elvesztened... Nem őt illette volna, főleg nem így... És emellett úgy érzem, hogy az én hibám... Ha előbb jöttem volna.. - motyogott.

- Chani, nem a te hibád – néztem fel rá könnyes szemekkel – Talán anyáékkal kellett volna maradnom...

- Nem! Nagyon örülök, hogy itt vagy velem! – ölelt meg.

- Kérlek, vond vissza a feljelentést!

- Rendben..

- Akkor talán visszaadja azt az iPhonet...

- Ő volt?! - hajolt el tőlem.

- Igen. Ki más?! Elégtétellel tartozol neki, amiért feljelentetted...

- És ő neked nem?! – állt fel, aztán én is – Jha igen, ő nem, mivel a szüzességed nem lehet visszaadni!!! – csapkodott, amire én csak lesütöttem a szemeimet.

Másnap reggel elég nehezen vettem rá magam, hogy bemenjek az iskolába, de végül megtettem. Mimivel az aulában találkoztunk.

- Neroo, ha Joshua esetleg kérdezi, akkor ma veled vagyok! – nézett fel rám könyörgően.

- Jó, de miért? – kérdeztem nagyokat pislogva. Hiszen ez már a második alkalom, amikor Mimi hazudik a bátyjának, és ez nagyon nem vall rá!

- Mert Rayne ma tervez valamit, és még nem tudom mit, de megkért, hogy intézzem el, hogy ma ott legyek nála. És Joshua nagyon nem örülne neki, mert nem szereti Raynet, ezért rád fogtam, hogy ma nálad alszok! – biggyesztette le bűnbánóan a száját.

- Jó-jó, értem én! Ne aggódj, falazok neked – bíztattam.

- Köszönöm – csillogtak meg a szemei, aztán felmentünk a szekrényeinkhez és miután leszenvedtük magunkról a sok téli göncöt, bevonultunk a terembe. Ott leültünk a helyünkre és vártuk a becsöngőt.

- Hol van Rayne? Remélem, csak késik – motyogott mellettem.

- Öhm, Mimi – kezdtem, mire felém fordult – Amikor Naoki megadta neked a számát, hogy add meg nekem... Akkor véletlenül nem kérte el az én számomat? – kérdeztem.

- Nem – rázta meg a fejét értetlenül – Miért történt valami?

- Nem! Csak érdekes, hogy felajánlja nekem a számát, de az enyémet nem akarja elmenteni – motyogtam. Na ki hazudik kinek? Ajjj, de nem akarom Mimit folyton az én ügyeimmel tarhálni...

- Ó.. És tényleg – vette be – Hát, ha gondolod, beszélek vele!

- Nem, nem kell! Nem fontos igazából – mosolyodtam el.

Szóval Narou nem Mimitől és Naokitól tudja a számom... Esetleg Sasuke...? Nem, ő biztosan nem adná meg neki... Jaj, de akkor honnan a fészkes fenéből tudja?!

A nap elég gyorsan eltelt, nem történt semmi olyan különösebb említeni való dolog azon kívül, hogy Rayne nem jött be (emiatt Mimi teljesen letargiában volt majdnem egész nap) és Narou meg Naoki, amikor bejöttek, szinte átnéztek rajtunk. Ennek én viszont nagyon-nagyon örültem! Órák után (ma nekünk volt csak nyolc óránk, így kb. már szinte alig voltak bent a suliban) a szekrénysoroknál ácsorogtunk, amikor Mimi elővette a telefonját, aztán örömében felsikkantott és pattogni kezdett.

- Most sietek Nero, Rayne most írt, hogy itt vár a suli előtt!! Ugye nem haragszol?! – hadarta.

- Nem, menj csak – mosolyogtam rá. Miért haragudnék?

- Wiiii, akkor szia és köszi, hogy fedezel – ölelgetett meg, aztán a kabátját és minden egyéb cuccát a hóna alá kapva, elrohant. Én mosolyogva megráztam a fejem és pakolásztam tovább, amikor valaki (na ki?) hirtelen hátulról egész testével neki nyomott a szekrényemnek.

- Szervusz drágám – harsogta a fülembe, amitől végig libabőrös lettem.

- Mit akarsz? – sziszegtem neki.

- Elégtételt – kuncogott szórakozottan.

- Már megkaptad! Elloptál egy nagy értékű iPhonet!

- Gyorsan rájöttél – kuncogott – Okos vagy, ez tetszik!

- Nem volt nehéz rájönni!

- Hmm. De az nekem nem elég... Csak azt ne mondd, hogy nem hallottál még uzsora kamatról, szépségem!

- És honnan tudod a számomat??!!

- Ejnye! De kíváncsiak vagyunk – nevetett ki – Az legyen az én titkom – vigyorgott rám sötéten.

- Visszavontuk a feljelentést, nem kell ezt csinálnod – sütöttem le a szemem.

- Ha elfelejtetted volna, maffia vagyok, Nero! Illik visszaadnom a kölcsönt!

- Már visszaadtad! – könnyeztem be.

- De nem elégszer!

- Kérlek szépen, hagyj engem békén – már a könyörgő hangszínt súroltam.

- Abban meg mi lenne szórakoztató?

- Narou, kérlek... Csak add át nekem azt a telefont és felejtsük el! – próbálkoztam.

- Naaa, mi ez a nagy alázatosság? – kezdte el hátulról birizgálni a hajam, amikor elfordultam tőle – Eddig olyan kis harcias voltál...

Nem feleltem.

- És, ha én nem akarom elfelejteni? – hajolt a fülemhez.

– Rayne –

Valamit nem írtunk körül erről a városról. Azt, hogy hatalmas. Vannak a kicsi negyedek: Elit negyed, Guilt negyed, Szegény negyed, Gazdag negyed, Régi negyed, Új negyed stb. Ezekből, a negyedekből az Új és az Elit hegyoldalban fekszik, a Gazdag és a Szegény majdnem egy erdő mentén, a Régi és a Guilt (avagy bűn negyed) pedig a belváros közelében. A belváros pedig kb. olyan, mint amiket látni más városokban (pl. New York és társai). De lényeg a lényeg, hogy a belváros konkrétan majdnem a tengerparton fekszik. Ott van rengeteg hotel, étterem, nyaralók stb. Az én családom nyaralója is ott van, oda viszem Mimit. Igaz, hogy így január végén-február elején nem lehet fürdeni, de attól még lazulni lehet.

- Meg fogsz így fázni – ráztam meg a fejem, amikor Mimi a kabátja nélkül huppant be mellém az autóba.

- Nem fogok – mosolygott.

Nem válaszoltam, csak beindítottam az autót és elindultam vele a nyaralónk felé.

- Hová megyünk?

- Majd meglátod!

- Vettél nekem sajtburgert? – kérdezősködött.

Itt hátra nyúltam és előre adtam neki a mekis zacskót.

- Ez aaaz!! – kezdett el azonnal majszolni, majd egész úton arról magyarázott, hogy mi történt ma az iskolában.

Nem akartam neki mondani, hogy kurvára nem érdekel az, hogy kivel mi történt, meg hogy Ronaldot és Eugenet megint hogy megszívatták stb. De egyszerűen annyira lelkes volt, hogy még, ha akartam se tudtam volna közbe szólni. Csak mondta, mondta, mondta, mondta.

- Kérlek, majd az ágyban legyél ilyen túl buzgó – mosolyogtam rá.

Na itt öt perc néma csend következett és neki állt nevetgélni, hogy de jó a humorom. Hát, ha tudná, hogy én nem viccelődök... Mikor oda értünk, még jobban pörgött, mint azelőtt. Mindent megnézett, mindenhová felmászott, bebújt, felment, kijött, belesett, kikiabált stb. Konkrétan ugyanazt eljátszotta, amit a lakásunkban, csak itt sokkal intenzívebben. Én csak fogtam az ő cuccait meg az én nagy sport táskám és felvonultam velük a szobámba.

- Abba mi van?! – kérdezte a táskámra mutatva, amikor felhuppant az ágyamra. Én itt kihasználtam az alkalmat és bezártam a szobaajtót.

- A fontos dolgaim – közöltem vele egyszerűen, aztán mellé másztam – Vetkőzz – meredtem rá.

Vadul nevetni kezdett.

- Jaj Rayne ne izélj már – pirult el.

- Én nem izélek, hanem vetkőzz! Erre már kicsit elkomorult és a pír is eltűnt az arcáról.

- Öhm – dadogott – Szomjas vagyok a- futott oda az ajtóhoz, de persze kijutni már nem tudott rajta – Rayne, miért zártad be?! – rángatta a kilincset.

- Mert most azért jöttünk ide, hogy megkapjam azt, amire már nagyon-nagyon-nagyon régen vágyok! – közeledtem felé.

- Még is mire célzol ezzel? – préselődött neki teljesen az ajtónak.

- Majd megtudod – vicsorogtam rá, mint oroszlán a prédájára és egész egyszerűen a karját megragadva az ágyra dobtam.

Nyekkent egy nagyot és kúszni kezdett az ágy legtávolabbi végébe.

- Ne menekülj életem, úgy se tudsz hová! – kuncogtam közelítve felé.

- Ki vagy te, és hova tetted az én Rayném?! – hangzott fel idegesen, mikor már végre felfogta, hogy nem játszom. Megragadtam a bokáját és magam alá húztam őt.

- Ez nagyon is én vagyok, itt az ideje, hogy megismerj! – kuncogtam, majd elkezdtem megszabadítani a felesleges ruháitól.

- Hagyj békén!! – kiabálta aztán ráharapott a kezemre.

Felszisszentem és feltérdelve fölé a kezemet pásztáztam, amiből csorgott a vérem. Lenéztem és egy dühös, eszelős tekintetet láttam. Egy jó nagy pofonnal jutalmaztam, amitől kicsattant a szája. Ezek után a táskámhoz léptem és kivettem belőle egy bilincset. Nem szólt semmit csak remegett, sőt szinte már rettegett. Visszamásztam hozzá az ágyra és hasra fordítottam. Sikoltozni meg vergődni kezdett, mire én megragadtam a haját és arccal előre van hússzor belevertem a fejét az ágyba, közben leordítottam, hogy kussoljon. Aztán megragadtam mind a két kezét és a háta mögé szorítva azokat, összebilincseltem.

- R.. Rayne ne! – itt már sírt.

- Mimi, de! – kuncogtam és a nadrágom már majdnem szétszakadt az álló farkamtól.

Szóval megszabadítottam magam a nadrágtól és az alsó gatyától is. Lerángattam Mimiről a gatyáját és szembe találtam magam egy picike, hófehér, formás, hibátlan, francia bugyi fedte seggel. Seggmániás vagyok. Így először csak simogattam, puszilgattam, aztán egész egyszerűen bele haraptam. Felordított. Imádom, ahogy kiáltozik. Vér íze csapta meg a nyelvem. Hmmm, fincsi! Ezután elhajoltam és párszor még jó erősen rácsaptam. Csak úgy sikoltozott.

- Ezaz, Mimi, kérlek, ordíts még! – suttogtam, majd letéptem róla a vékony kis csipkés darabot és megragadva a két farpofát, széthúztam őket. Nem kérdezett, nem felelt, csak reszketett. A segglyuka olyan kis szép volt. Hibátlan, nagyon apró és babarózsaszín... Ráköptem egyet, hogy ne legyen annyira száraz, majd az én (hozzá képest) brutális méretű faszomat, minden finomkodás nélkül belevágtam! Szinte elfojtotta a vérkeringést a faszomban és annyira forró volt, hogy már rendesen fájt az egész. Egyszerre ordítottunk fel, csak mind a ketten másképpen. Én élvezetesen, ő fájdalmasan. Elkezdtem vadul ki-be húzogatni, és annyira, de annyira szorított, hogy már akkor nem kellett sok a csúcsra jutáshoz. Mimi csak kiabált, ordított, sírt, aztán mikor a haját megragadtam és elkezdtem a fejét rángatni, akkor már a nevemet is ordítozta. Akkor lett végem. Tövig bele toltam és miközben ő vergődni meg veszettül sikítani kezdett, én tele töltöttem. Aztán, mikor kijöttem belőle, a folyadékom is kifolyt a segglyukán. Nagyon szexi látvány volt. Magam felé fordítottam és az izzadt, könnyes, arcát, véresre harapott száját pásztázva elmosolyodtam. Megpusziltam a homlokát.

- Köszönöm – másztam le róla. Kiszabadítottam a bilincsből és miután felöltöztem, kivettem a táskámból a laptopom és elé dobtam. A szemét le se vette a plafonról, csak sírt és zihált.

- Hozok neked vizet, te addig leszel szíves neki állni hackerkedni és jósnőket keresni! – ezzel ott hagytam.