LXXVII. Fejezet

– Rayne –

            Tudjátok, lehet, hogy van én nekem egy belső romlott énem, de azon felül tudok egy kibaszott rendes csávó is lenni! Mimi miatt… De csak szépen sorba…

Mikor volt az a gyűlés és megtudtuk, hogy az elhunyt Trask házaspár fia volt a mi kis kopizós, játékmániás hülye, szopszichopata gyilkosunk, jött a naaagy-nagy kérdés, hogy mit kéne csinálnunk a hullával. Mert ugyebár el kéne ásnunk. Hát én már előre leszögeztem, hogy nekem elegem volt! Kétszer is megsérültem, ráadásul SZIMETRIKUSAN MIND A KÉT KAROMON! Majdnem felrobbantották Mimit, rendőrruhába bújtam és elég sok álmatlan éjszakám volt miatta, sőt az agyam is már belefáradt a sok logikai ugrásba, hogy ki a faszom lehet ez, így én ebből KIMARADOK! Felőlem, akár a nappaliban is elfoszolhat, legfeljebb a nyári nyaralónkba költözök, amíg büdös hullaszag van a házban, de én egy percet sem vagyok hajlandó tovább ezzel a kis gecivel foglalkozni. Most már ott van, ahová tartozik, a másvilágon, így engem hagyjanak vele békén. Szerencsére a másik három társam is hevesen bólogatni kezdett, mint azok a kicsi, szar kutyák az autóban. Egyetértésünk végett, végre a faterokra is hárult valami kemény meló ebből az ügyből. Most ők fognak a hullával foglalkozni! Így én aznap este otthon lustiztam az ágyamban feküdve, félmeztelenül, mind a két felső karom bekötözve és miközben az óriási plazma TV-men bámultam a kedvenc akció és vígjáték filmjeimet, azt hittem ez maga a menny. Persze az lett volna az igazi menny, ha Mimoza itt lenne és nagyokat sikongatva ugrálna a farkamon. A gondolattól persze állt, mint az isten, de sem erőm, sem erkölcsöm nem volt ahhoz, hogy kiverjem. Nem folyamodhatok ilyen gyenge szintre, mint a kis dedósok, akik pornós képeket meg videókat nézegetnek az élvezethez! Nem, én érezni akarok mindent! Most már lassan ideje lesz behajtanom mindent Mimin, ami miatt őt kívánom. Na mindegy, most nem is nagyon erről van szó. Tehát, nem nekünk kellett az újabb piszkos munkát elvégeznünk, hanem a fateroknak. És mikor apa hazaért, elmesélte, hogy az egész hulla elásás úgy zajlott le, hogy szinte Robert csinált minden, mert ugye apának kismértékű gerincsérve van (ezért nem nagyon akart ásni) és Scott meg nem volt hajlandó az új bőrszerkóját meg úgy mindenét bepiszkítani a homokkal meg a hullával… Szegény Sasuke apja… Nehéz munkája lehetett.

De én viszont végre kipihenhettem magam és úgy döntöttem, hogy magam és Mimi (bátyja) miatt is kiveszem a következő hetet az iskolából. Szerencsére anyámék megértették, és békén hagytak, még a szobalány is felhozta nekem a szobámba a kaját meg úgy mindent, mert én csak a fürdőm és az ágyam között mozogtam.

Az első kiruccanásom azaz volt, amikor éppen szerda délelőtt az ágyamban feküdtem, teljesen belecsavarodva a paplanomba, kócos hajjal és folyó nyállal. Az igazak álmát aludtam, amikor valaki rám ugrott és gorillaüvöltéssel keltett fel. Persze fogalmam sem volt arról, hogy ki a halál ez, így felugrottam, magam alá gyűrtem a célszemélyt és egy isteni jobbhorgossal jutalmaztam volna, ha az alak nem kapja el az öklöm időben. Röhögve kérlelt, hogy ne öljem meg.

- Te egy beteg állat vagy, tudod, hogy megijedtem?! – kérdeztem idegesen a haveromra meredve.

- Most már legalább kvittek vagyunk a múltkori miatt – röhögött Sasuke arra célozva, amikor én ijesztettem meg őt az ágyába mászva.

- Vicces vagy – ráztam meg a fejem álmosan és ásítottam egyet.

- Amúgy érdekesen váltod ki az ijedtséged, majdnem szétvertél – méregetett, miközben még mindig az öklömet szorította, alattam feküdve és a másik kezével a karomba kapaszkodott, amivel letepertem. Ekkor valaki belépett a szobámba. Mind a ketten az éppen belépő szobalányra kaptunk a fejünket, aki ezüsttálcán hozta fel nekem a reggelit. Megtorpant és tág szemekkel méregetett minket, majd elvörösödött és egy huncut mosollyal pislantgatott félre.

- Elnézést, ha megzavartam valamit – motyogta kuncogva, majd gyorsan letette az üvegdohányzó asztalomra a kaját és sietve távozott. Egymásra néztünk haverommal és realizálva a pózunkat, felfogtuk, hogy ez azt hihette, hogy mi… MÁSok vagyunk. Egyből fújjongva szétváltunk.

- Mit keresel itt amúgy? – kérdeztem az ágy legtávolabbi szegletében ülve, távol tőle.

- Gondoltam, elég a lustizásból és mielőtt eltunyulnál, elmehetnénk az Infernoba egy kicsit – vetette fel az ötletet – Mellesleg, én baromira unatkozom már otthon – nézett rám kiakadva.

- Jól van, felőlem – adtam meg magam, mielőtt neki állna behisztizni. Így hát gyorsan összekaptam magam, amikor apa felordított, hogy egy különleges vendégem van.

- Ki lehet az? – kérdezte Sasuke rám nézve.

- Nem tudom – gomboltam be mellkasig a fekete, hosszú ujjú ingemet, amit elegánsan a farmeromba tűrtem. Igazi szexisten vagyok!

Sasuke nagy nehezen kirángatott a tükör elől és lerángatott a lépcsőn is. Az előszobába lépve, meglepődve vettem észre, hogy Mimi anya mellett ül a kanapénkon, és vidáman lógatja a lábát.

- Mimi…? – ráncoltam a homlokom, majd mikor meglátott, felkapta a fejét és boldogan odarohant hozzám.

- Rayneeee, úgy hiányoztááál!! – ölelte át a derekam.

- Mimiii, mit keresel itt? – sziszegtem ijedten, hiszen neki suliban kéne most lennie – Josh ki fog nyírni! És engem is! – tettem hozzá.

- Nem, mert nem fogja meg tudni, hogy itt vagyok veled – mosolygott fel rám ragyogó szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni. Megsimogattam a fejét.

- Rossz hatással vagyok rád – hajoltam le hozzá egy picit, miközben még mindig a fején tartottam a kezem.

- Mert? – pislogott fel rám nagyokat.

- Mert lógsz miattam az iskolából – kuncogtam fel és összeborzolva a haját, felegyenesedtem.

- Nem tehetek róla – biggyesztette a száját, aztán ismét kivirult – Ez az egy nap belefér, nem érdekel!

- Hmmm, bad girl – biccentett Sasuke és kuncogva oldalba bökött a könyökével.

- Hát jó, te tudod, de nem akarom, hogy bajba kerülj – sóhajtottam a fejemet rázva.

- Nyugi – mosolygott.

- Jól van. Hagyd itt a táskád, mert megyünk az Infernoba…

- Öhm, oki – pislogott nagyokat és látszólag nagyon megörült, hogy elmegyünk valahova. Mint egy kisgyerek. Remélem, Josh erre nem jön rá, mert akkor itt III. Világháború lesz…

– Nero –

            Miután leforgott ez a gyilkossági ügy, és úgymond csillapodtak a kedélyek, a bátyám szinte házparancsba kiadta és elrendelte, hogy én a következő héten nem mehetek iskolába! Sőt, mindenáron ragaszkodott hozzá, hogy sehova se menjek, csak üljek otthon és heverjem ki mind azt, ami történt az elmúlt napokban. A megerőszakolást, az elrablást és minden mást. Úgy véltem, eleget teszek a kérésének és ilyen idegi állapotban, én sem tudnék rendesen az iskolára koncentrálni, ami azért is rossz, mert nem sokára itt a kis érettségi, én pedig kimaradok szinte mindenből. Telefonon beszéltem az elkövetkezendő hét hétfő délutánján Mimivel, aki elmondta, hogy az ő bátyja sem fogadta túl jól a dolgokat, viszont ő ráadásul egy hétig el is lett tiltva Raynetól, ami nagyon fáj neki. Főleg úgy, hogy a fiú azt mondta neki, a bátyja kérésének eleget téve, inkább kihagyja ezt a hetet ő is a suliból. Szóval így telt a hét, egészen szerdáig. Én otthon unatkoztam (Chani és Stacy melózott eközben) Mimi pedig az iskolapadban szenvedett nélkülem és a pasija nélkül. Már éppen haltam volna bele a sok szappanoperámba (imádom őket, még is most túl sok volt egyszerre az a hat, amibe belekezdtem így, pár nap leforgása alatt), amikor megcsörrent a mobilom. Üzenetem érkezett!

11:36

Feladó: Mimiiii♥

            Szijjjja Neruciii!:) figyeeelj, tudom hogy otthon vagy de en eppen az infernoban ulok Rayneval es Sasukeval es mivel regen talalkoztunk mar (az ominozus este ota) ezert gondoltam te is eljohetnel! Legysziiii:(<33

Hát ezen úgy körülbelül három percig pislogtam. Látjátok ti is az időt? 11 óra 36 perckor küldte ezt nekem. És tudjátok milyen nap van? Szerda. Ami tanítási nap. Értitek? Szerda, tanítási nap, délelőtt és Mimi az Inferno Kiss bárjában ücsörög. Ez a kettő valahogy nem fért össze… Miután kicsodálkoztam magam, írtam neki válasz sms-t.

11:39

Feladó: Én

            Mit keresel te suli helyett abban a barban??:OOO logsz a sulibol??!

11:40

Feladó: Mimiiii♥

            Haaat… igeeen:( de csak azert mert Joshua nem engedi h Rayneval talalkozzak, nekem meg nagyon hianyzik!!! De kerlek ne mondd el senkinek se legyszi!:( soha tobbe nem fordul elo, de ez az egy nap nem nagy ugy… De ezt felreteve jossz?

11:42

Feladó: Én

            Ugyismersz, mint aki elmondja barkinek??:) ne felj, tolem senki se tudja meg! Es nem banom, benezek hozzatok. Egy felora-ora mulva ott vagyok!:)<3

11:43

Feladó: Mimiiii♥

            EZAZ!!!<3*-*

Miután abbahagytuk az sms-ezést, gyorsan felöltöztem elmenős ruhába (egy fekete cicanaci, vastag kötött szürke pulcsi alatta egy fehér vékony toppal) aztán a kis noteszemből kitéptem egy lapot és gyorsan ráfirkantottam:

Chani!

Mimivel találkozom ma a McDonald’sban! Nem tudom, mikor jövök, de sietek haza!

                                                                           xoxo; Nero♥

Igen, hazudok neki! Azért még se köphetem be Mimit, hogy egy bárban ücsörög?! No és mellesleg, ha Chani megtudná, hogy én ilyen bárokat látogatok (megint, mert a legutóbbi se tetszett neki, amikor utoljára ott jártam, tudjátok, amikor Sasuke lerészegedett Rayneval), akkor szegénykém szívfaszt kapna és eltiltana mindenkitől, és ő maga íratna át másik suliba. Szóval igen. Na, miután magamra vettem a fekete bundásított télikabátomat és a puha, bélelt kis hótaposómat, elindultam a bár felé. A busz most a szokottabbnál is sokkal többet késett, amiért a pokolba kívántam az egész buszhálózatot. Szóval a reményeim – miszerint fél órán belül odaérek – szertefoszlottak, így lett szinte egy óra, mire odaértem. Amikor beléptem a sötétített üvegajtón, megcsapta az orromat a cigi szag és a fülemet meg a háttérben szóló halk, rock zene. Odabent a szokásos sötét, vörös fényáradat volt, amitől úgy éreztem, mintha egy kriptába lépnék. Levettem magamról a kabátot és a bejárat melletti fogasra szépen felakasztottam, ezután a hajamat is egy lófarokba fogtam és körbenéztem.

- Szia Neruciii! – integetett nekem vadul Mimi a bárpultnál ülve, ahol igencsak jó volt a hangulat. Mindenki felém kapta a tekintetét, ami kezdett kissé kínossá válni.

- Sziasztok – mentem oda hozzájuk és felültem a Mimi mellett lévő üres székre.

- Cső – biccentett felém Rayne és legurított egy felest.

- Szia – vigyorgott rám Sasuke, aki Rayne mellett ült (eléggé távol tőlem) és a kezében egy félig megtelt boros pohárka volt.

- Úgy hiányoztál – szorongatott meg hirtelen Mimi.

- Hát te is nekem – ölelgettem vissza – Jobban vagy már? – kérdeztem a lábára utalva. Lelkileg őt nem viselte meg annyira a sok nemrég történt dolog, mint engem.

- Hát még mindig fáj egy pipit, de már egész jól tudok járni, csak néha sántítgatok – mosolygott rám.

- Akkor jó – mosolyodtam el én is – De ugye, te nem iszol alkoholt? – néztem az előtte heverő üres kis pohárra.

- Mi? – kapta ő is oda a fejét, aztán megrázta a kobakját – Neeem! Ebbe csak Nestea volt!

- Akkor jó – könnyebbültem meg. Mimi nem az a fajta, aki ilyeneket iszik, hál’ istennek.

- Óóó ne – hangzott fel Rayne lesújtóan, aki egész eddig a telefonján pötyögött.

- Mi bajod? – kérdezte Sasuke felvont szemöldökkel.

- A két Silverman ide dugja a képét – mormogott az orra alatt Rayne.

- Merthogy? – kérdeztük szinte egyszerre, mi hárman.

- Mert megkérdezték, hol vagyunk, és mivel nagy okosan elmondtam, hogy itt, ezért úgy döntöttek, hogy idejönnek, mivel hiányolják a jó kis csapatszellemet, ami köztünk volt. Ugyanis állításuk szerint megint történt valami, ami mindhármónkat érint – ráncolta a homlokát Rayne. Erre összenéztünk. Vajon mi történhetett megint?! Csak nem… egy újabb gyilkos…? De, ha Narou ide jön, én azt nem akarom. Ez a nem akarás pedig ki is ült az arcomra, amit Mimi észre is vett.

- Ne aggódj, ha csinál valamit, eltöröm tőből a csuklóját – mosolygott rám kedvesen, ami eléggé pszichopatásan festett.

- Jó, de reméljük, erre nem kerül sor – tettem a kezem a vállára.

- Én remélem igen! Szeretném már végre úgy igazán ellátni a baját – pislogott kedvesen, ami egyre ijesztőbb volt – Nem értem, hogy tudtad múltkor ellátni a sebét azok után, hogy folyton olyan kis gedva veled és még a jó múltkor karácsony előtt elrabolt, meg szilveszterkor majdnem megölt téged – fintorgott egyet – Hagytam volna megrohadni.

- Csak is azért csináltam, egyrészt, mert tudtam, hogy te nem fogod, kettő; megmentette az életem – motyogtam.

- De miatta kerültél olyan helyzetbe is – tette fel a mutató ujját. Felsóhajtottam, amolyan „Hagyjuk inkább ezt az egészet” stílusúan. És, ha még tudnád, mit tett velem…

- Nem vagytok éhesek? – jött elő Bob a raktárból.

- Mi a kaja?! – könyökölt fel azonnal Mimi a pultra és nagy érdeklődéssel fordult Bob felé.

- Most lett kész a makaróni – vágott Bob egy díjnyertes vigyort. Mimivel egymásra néztünk és egyszerre bólintottunk, hogy kérünk. Tehát Raynenak ismét a pénztárcájába kellett nyúlnia, hogy kifizesse Mimi kajálását. Sasuke az enyémet akarta kifizetni, de Bob közölte, hogy én most az ő vendége vagyok, amin meglepődtem. Nagyon jó fej az öreg. Tíz percen belül meg is kaptuk a jól megrakott tányér makarónit, és azonnal enni kezdtünk. Persze Mimi egyből befalta és mire én megettem a saját adagom, addigra ő már a kért repetájával is végzett. És utána jött neki a ráadás, egy üveg szörpöt is kivégzett.

- Totááál teleee – támaszkodott meg a pulton elégedett fejjel és az egyik kezét a hasára tette.

- Ennek örülök – csapta ki Rayne a pénzt az asztalra nagy mosollyal.

- Elképesztő – szólalt meg Okami – Még soha sem láttam lányt így enni. Sőt férfit sem – tette hozzá némi töprengés után. Ezen felnevettem.

- Ő mindenkit túlszárnyal – mondta neki Rayne és egy büszke vigyorral meredt Mimire, akin látszott, hogy most egy darabig csendben lesz.

- Na, megjöttek a haverjaitok – szólt oda Bob kicsit morgósan, mire mind a négyen az ajtóra néztünk, amin már be is jött a két testvér. Narou egyből kiszúrt engem, mire nekem hirtelen sietős dolgom lett a mosdóban. Bezárkóztam a női WC egyik fülkéjébe (három volt) és vagy tízpercig ki se jöttem. Pisiltem egyet, de utána csak a lehajtott WC fedelén ücsörögtem. Nem akartam kimenni, nem akartam őt látni. Végül nem tudom honnan, de elég bátorságot merítettem és kifújtam magam. Kiléptem a fülkéből, megmostam a kezeimet, az arcomat és rendbe szedtem egy kicsit magam. Ezután az ajtóhoz léptem, ahol vadul dobogó szívvel megint sóhajtottam egyet és biztosan lenyomva a kilincset, beléptem újra a zajongó bárba, ahol időközben persze a vendégek száma is megnőtt. Nevetések, billiárdozások, darts partik hangja töltötte be a bárat, no meg az a rock zene a háttérben. Ahogy indultam volna vissza a pulthoz (Naoki befoglalta a helyem Mimi mellett, pfff), egy kéz ragadta meg az én kezem.

- Téged mi szél hozott erre, aranyom? – kuncogott fel Narou. Kirántottam a kezem az övéből.

- Hát elhiheted, nem miattad vagyok itt – sziszegtem és indultam tovább, ő meg jött velem.

- Csak nem a Matsuko miatt? – fintorodott el.

- Nem, ha tudni akarod, Mimi miatt!

- Aha, persze – röhögött fel. Megforgattam a szemeimet és Sasuke oldala felé léptem, ám mielőtt felülhettem volna a bár székre, Narou előttem felpattant és csak úgy simám, egy mozdulattal az ölébe rántott és a karjaiba zárt. Egyből ficánkolni kezdtem, mert a mellettünk ülő Sasuke is elég érdekesen meredt ránk. Meg amúgy is! Én ezt nem akarom..!!

- Eressz el, nem akarok az öledben ülni!

- Figyelj csak drágám, nem gondolod, hogy amiért megmentettem az életed, cserébe viszonozhatnál nekem valamit? – simított végig fél kezével az arcomon, amit le is csaptam magamról. Ne fogdosson. Ráadásul tiszta büdös cigi szaga van (pedig a bárban amúgy is cigi szag van, de Narou dohány szaga mindig kitűnik).

- Narou! – hangzott fel Mimi, de láttam, ahogy Rayne befogja a száját!

- Nem, nem gondolom úgy! Neked nem tartozom semmivel se! – sziszegtem idegesen a sebhelyes arcába.

- Milyen kár, pedig jó lenne. Van pár ötletem – kuncogott a fülembe és ismét az arcomhoz nyúlt, mire kicsit erősebben csaptam le a kezét.

- Ne fogdossál, hanem engedj el!! – kiabáltam az arcába, mire ő is bedühödött és megragadta azt a kezemet (erősen, persze), amivel megütöttem az ő kezét.

- De felbátorodtál, bezzeg jó múltkor az ágyban nem ezt mondtad!! Csak úgy sikoltoztad a nevemet sírva!! – dörgölte bele a képembe és, ha ez nem lett volna elég, olyan hangosan mondta, hogy a szó szoros értelmében mindenki hallotta. Ellöktem magam tőle, majd az engedett szorítása végett, kiszálltam az öléből és lefagyva meredtem fel rá, aztán végül ő is realizálta, amit kimondott.