– Nero –
Kész. Vége.
Ott abban a pillanatban tényleg, komolyan végem volt. Nagyon-nagyon fájt! Még
soha az életben nem fájt ennyire semmi! Csak feküdtem ott magatehetetlenül,
ugyanabban a pózban, ahogyan ott hagyott. A lábaim remegtek és a számon át
ziháltam, miközben a könnyeim sem akartak már jönni. Lentről hallottam egy ajtó
csapódást. Remélem, elment! Éppen készültem meghalni teljesen, amikor sietős
lépteket kezdtem el hallani, feljönni a lépcsőn! Egyből összerezzentem és már
készültem volna egy újabb kínzásra, újabb fájdalmakra. Kicsapódó te a szobám
ajtaja és a bátyám hangja töltötte be a szobát, mielőtt beléphetett volna.
Valamiféle megkönnyebbülés járta át a testem és a szívem. Egyből egy melyről
törő zokogás akart feltörni belőlem.
- Nero! Ki volt ez a fazon?! – lépett
be a szobába idegesen és mikor meglátott, egyből oda rohant hozzám – Mi
történt??!! – huppant az ágyamra.
- Chaniiii! – kezdtem felülni,
hogy hozzá bújhassak, ám ahogy megmozdultam éles fájdalom nyílalt a méhembe és
a hüvelybejáratomba, amitől fájdalmas sikkantás és jajgatás hagyta el a
torkomat. Egyből hanyatt vágódtam az ágyon és sírva fakadtam.
- Nero, mi a baj??!! Mi
történt??!! – hajolt oda hozzám aggódóan – Mondd már!!! Ki volt ez az alak??!!!
– még sose láttam ilyen ingerültnek őt.
- N.. Narou – bújtam olyan
félelemmel hozzá, mintha a tűztől menekülnék.
- Milyen Narou?!! Nero, mit
csinált veled..? – miközben a mellkasába fúrtam az arcomat, éreztem, hogy a
szíve hevesen dobog. Itt már nincs értelme titkolni a dolgokat... Legalább ezt
had tudja meg.
- Me.. – kezdtem szipogva, de a
történtekre vissza gondolva, egyre nehezebben sikerült ki erőszakolnom magamból
bármit is. Chani is egész testében megfeszült, már sejthette, mit akarok
mondani... - Megerőszakolt!! – kiabáltam zokogva a mellkasába bújva és ez a
fájdalom, ami nem csak a testemet, de a lelkemet is átjárta, szűnni nem akart
belőlem. Chani enyhén szólva lesokkolódott. Nem is tudott mit mondani, csak
elfeküdt mellettem és magához szorított. Sokáig csendben hallgatta a sírásom,
miközben a hajamat simogatta. Én ezt nem akartam!!! Erőszakkal elvette a szüzességem!!!
Elvette tőlem azt, amit rohadtul nem neki tartogattam!!! Bemocskolt!!! Én ezt
nem akartam!!! Rohadjon meg ez a szemét!!! Kiátkoztam az életét magamban.
Egészen sötétedésig feküdtünk ott
a testvéremmel, mind a ketten az ártatlanságomat gyászolva. Tudjátok milyen
nehéz pillanat egy lánynak elveszíteni a szüzességét?! Más lányok, akik a
szerelmükkel vesztik el, még azok is sírnak... Tudom, mert egy barátnőm mondta,
aki úgy élte át. Akkor most gondolhatjátok milyen lehet nekem, vagy másoknak,
akiket szűzen megerőszakolnak! A szüzesség elvesztése eleve fáj... Pokolian. Ez
viszont még annál is jobban fájt!
- Miért tette? – kérdezte Chani,
mikor már egészen kezdtem megnyugodni.
- Mert egy pszichopata – csak
ennyit tudtam kinyögni magamból, és miközben visszagondoltam. Az emlékképektől
kiköltözött arcomra az undor és újabb könnyek próbáltak előtörni.
- Honnan ismered?
- Sajnos, osztálytársam...
- Fel akarod jelenteni?!
Legszívesebben igent mondtam
volna. De tudtam, hogy nem lehet... Akkor beköpné Raynet, Sasukét is, hogy ne
csak ő egyedül kuksoljon a sitten. Pedig megérdemelné...
- Nem...
- Miért nem?! – emelkedett fel Chani
és hitetlenül meredt rám.
- Mert nem akarom!
- Nero, ez az alak
megerőszakolt!! Felfogtad?! – kelt ki az ágyból és idegesen méregetni kezdett.
- Tényleg?! – lábadoztam ki én is
a fekhelyemből (baromi szar volt lábra állni) és a paplant magam köré tekerve,
megragadtam a lepedőt, amire rászáradt Narou undorítósága és az én vérem – Na
ne mondd!!!
Elfintorodott és elfordult. A
földre dobtam a bemocskolt ágynemű huzatot.
- Éreztem, átéltem! Itt voltam!
De nem akarom feljelenteni!! Nem akarom, hogy bárki erről a megaláztatásról
tudomást szerezzen!!! Nem akarom, hogy mindenki ezen rágódjon!!! – kiabáltam
idegesen, könnyekkel a szemembe – Én csak túl akarok lenni ezen!!! Mert nem
bírom!! – rogytam térdre, sírva.
- Hugi – guggolt le mellém a
tesóm és megsimította a csupasz lapockáimat – Engedek neked egy kád forró vizet
és csinálok neked forró csokit! Ne aggódj, segítek neked átvészelni ezt. Túl
leszel rajta, megígérem neked! – ölelt magához, én pedig utolsó reményként bele
kapaszkodva, hittem és bíztam a szavaiban.
– Naoki –
Én otthon
ültem anyával, mert Narou délelőtt lelépett és nem sokkal utána fater is. Aztán
szinte egyszerre estek haza délután. Vagyis először apukám jött meg. Nagyon
mérges volt. Én éppen elvettem anyától a bekészített gyógyszerem és a kanapéból
nézve, érdeklődve figyeltem a jelenetet.
- Scott, mi történt veled?! – ijedt
meg anya, mikor meglátta apának a bekötözött karját.
- A Crusader kölyöknek az a kis
törpe geci, csipszar kurvája bele harapott!! – tombolt fater. Itt felkaptam a
fejem. Mimi ilyet tett volna?
- Hát miért nem ütötted agyon?! –
kérdezte anya ingerülten.
- Ha hozzá érek, akkor meg az a colos
gyerek töri ki a karom – idegeskedett apa.
- Biztos megérdemelted, Mimi nem
csinál ilyet ok nélkül! – szólaltam meg hirtelen, mire mind a ketten
rosszallóan meredtek rám, hogy nem Mimit szidom, hanem még be is védem.
- Na te takarodj fel a szobádba,
mielőtt odabaszok egyet! – sziszegett nekem fater. Unottan feltápászkodtam és
megindultam a lépcső felé, amikor egy gyors ajtónyitódást és csapódást
hallottam.
- Te is mielőtt megszólalsz,
takarodj fel az öcséd után és feküdj le!! – köszöntötte kedvesen fater a
bátyámat, így a lépcső kanyarban be is vártam őt. Mikor megjelent előttem, egy
széles, önelégült vigyor ült a hülye pofáján.
- Veled mi van? – kérdeztem és
együtt mentünk tovább az emeletre.
- Semmi, kúrtam egy jót – kuncogott
– De még milyen jót!
- Aha, és kivel?
- Na szerinted? Neroval – kacsintott,
mikor felértünk. Meghőköltem.
- Várj! Neroval? De... Kétlem,
hogy ő önszántából belement volna... Ha csak – és mielőtt kimondhattam volna, ő
kimondta helyettem:
- Igen, megerőszakoltam!
És ezt olyan büszkén mondta,
mintha csak első helyezettet nyert volna egy olimpiai futóversenyen.
Lesokkolódva meredtem rá, majd elmérgesedtem. Ez már nem a bátyám! Akármilyen
szexmániás, a régi Narou nem tenne ilyet!
- Undorító vagy! – sziszegtem,
majd bevonultam a szobámba és becsaptam az ajtót. De pechemre, utánam jött...
- Te neked meg mi bajod van, Nao'?!
Talán rosszul tettem??!!
- Igen, rosszul!! – fordultam
felé idegesen. Erre neki állt csapkodni.
- Igen?! Akkor szerinted, még is
mit kellett volna tennem?! Eljátszanom a romantikus nyállovagot, hogy magamhoz
édesgessem?! Ugyan, te is tudod, hogy az nem az én asztalom... – röhögött
cinikusan.
- Hát, talán... - kezdtem
gondolkodni, hogy mi lett volna a normális, de a szavamba vágott.
- Vagy vártam volna meg, amíg a
Matsuko megkeféli?! Vagy Kaito újra bekerül a szívébe, és vele baszatja meg
magát?! Vagy ne adj Úristen, egy ficsúr Leon érjen hozzá?! Na neeeem, szerintem,
jól tettem! Vagy mit akartál öcsikém?! Vártam volna azt ki, hogy belezbuljon és
azzal a törpe kurvával veszik el egymás szüzességét valami elcseszett
műdildóval?! – hőbörgött. Ettől az utolsó kitalált hülyeségétől eléggé beindult
a fantáziám. Most mi van?! A leszbikus csajok irtó szexik és farok állítóak...
- Jóó, hagyjuk, ez ellen már nem
tudok mit tenni – sóhajtottam az ágyamba huppanva – Tégy, amit jónak látsz, de
a régi Narou ilyet nem csinált volna...
– Rayne –
Eltelt a
hétvége. Mimit egyszer sem hívtam. Soha, egyszer sem! És mikor ő keresett, én
nem vettem fel neki a telefont. Vasárnap délután és este azonban már nem
hívott... Biztos megunta és berágott. Hát engem meg nem érdekelt! Gondoltam,
majd az iskolában lerendezzük azt, amit le kell. Így hát, hétfőn reggel apa
elvitt a suliba (kivételesen, mert épp arra felé volt dolga) és mikor beléptem
az aulába, Mimi ott állt, az oldalán Maryvel és Sarahval. Az osztályból két
lánnyal és nem Nerucival? Érdekes. Szóval ott álltam és őt bámultam, hátha
észre vesz. És biztos, hogy észre vett, mert olyan nincs, hogy ő engem valahol
ne venne észre, de egész egyszerűen leszart! Értitek?! Ő!! Ő leszart engem! Csak
úgy fogta magát, egy utolsót az ajtóra nézett, át rajtam (mintha keresett volna
valakit, aki nem én vagyok) és a két nyomorék lány társaságát élvezve,
felmentek az emeletre. Szúrósan meredtem utánuk. Ezzel még nincs vége, drágám!
Pont csöngetésre estem be a terembe. Hátra mentem a padomhoz és le sem véve
Mimiről a tekintetem, leültem a helyemre. Ő hátra se fordult hozzám, arra se
reagált ismételten, amikor bejöttem, se semmi! Csak firkálgatta a gecis
padját... Ezután bejött a tanár, nyomában a két Silvermannal. Narou körbe
nézett és megakadt a tekintete Mimiék padján, biztos Nerot kereste, aki az első
órán nem volt jelen. De amint kicsengettek 08:45-kor, ő is megtalálta az
iskolát, de látszólag nagyon komor volt. Ezt nem csak én vettem észre.
- Szia Neruciii! – integetett
neki Mimi, aki már össze is szedte a cuccait az angolra – Mi a baj?
- Semmi, menjünk – mondta neki a
szőke, valami keserű mosollyal és távoztak is. Szúrósan meredtem utánuk.
- Hé, Crusi – jelent meg a
padomnál Narou, kizökkentve a gondolataimból – Hallottál a kisgyerek
gyilkosságról?
- Jha, természetesen – biccentettem.
- Mi bajod? Olyan kis morci vagy –
kezdett el cukkolni, én pedig, ahogy felálltam úgy fel is löktem, amitől hátra
tántorodott.
- Ne idegesíts te is – sziszegtem,
aztán ott hagytam. Az egész nap úgy telt, hogy nem szóltunk egymáshoz Mimivel
és állandóan került, ha a közelében voltam. Chh, na várjál csak! Ebédszünetben
csak nekünk volt óránk a harmadik emeleten (infó) így nem lepődtem meg azon,
hogy kedvező képp nem járt arra senki. A lépcső kanyarban megvártam az egyedül
érkező Mimit és mikor halál lazán elment volna mellettem, megragadtam a kis
karját és jó erősen a falhoz vágtam. Nyekkent egy nagyot, de egyből utána
kaptam és mind a két karját a falhoz szorítottam.
- Rayne mit művelsz?! – kérdezte
felháborodva és meglepődve.
- Te mit művelsz?! Úgy általában?!
Miért nem szóltál nekem arról, hogy időnként kikapcsol az agyad és nem vagy
normális?!
- Neked nem elég, hogy tudod,
hogy altatót szedek?!
- Nem, nem elég!! – rántottam rajta
egyet, amitől beverte a fejét a falba. Feljajgatott aztán egy pillanatra
elváltozott a tekintete és meg akarta harapni az arcom. Ismét rántottam egyet,
megint beverte a fejét.
- Mit akarsz?!
- Azt, hogy mondd el, miért vagy
ilyen!! Mondj el mindent a múltadról! Mondj el mindent, amit nem tudok rólad!
Kizárt, hogy magadtól vagy ilyen – méregettem.
- Nem! Nem kell, hogy tudj erről!
- De igen. Kell!
- Nem Rayne és, ha nem engedsz el
megnézheted magad!
- Valóban?! – röhögtem ki, ám
ekkor hirtelen megharapta a csuklóm, amitől kényszerültem elengedni őt.
Felszisszenve kaptam oda és Mimi felrohant a lépcsőn. Utána siettem de az infó
ajtóban Naoki állt és minket nézett.
- Szia Mimi – köszönt Miminek,
amikor az odaért. Felnézett rá és furcsán visszaköszönt, aztán bement a
terembe. Naoki utána nézett, majd rám. Valami van a nézésében, ami nekem nem
tetszik...
- Nem láttad Narout? – kérdezte.
- Nem – sziszegtem.
- Akkor megyek, megkeresem,
biztos megint Nerot zaklatja – vonult el mellettem, de olyan furán nézett, amit
eddig még sosem láttam rajta. Mivel ez volt az utolsó óránk, ezért nem mentem
be, hanem a WC-ben csövezve, ellógtam. Küldtem egy SMS-t Sasukenak, hogy jöjjön
értem kocsival, mert lesz egy sürgős ügyünk iskola után. Eldöntöttem, hogy nem
fogok várni Mimi őszinteségi "mindent bevalló" rohamára, hanem saját
magamnak derítem mi azt, amit tudni akarok. Felfogadok egy magánnyomozót! Így
órák után, az osztályommal meg pár diákkal együtt lódultunk ki a suli elé.
Sasuke már ott várt a kocsijának dőlve.
- Mehetünk!? – kérdezte.
- Még nem – néztem körbe. Meg akarok
bizonyosodni arról, hogy Mimi Neroval megy haza... De ahogy körbe néztem,
megakadt a szemem egy alakon. Fekete, lyukas csőnadrágot viselt egy terepmintás
pulcsival, aminek a kapucniját a fejébe húzta. Ott ült a magasított beton
korlátján, a lépcső mellett, acélbetétes bakancsos lábait lógatva AZAZ ALAK.
Egyből megindultam felé.
- Hé, te!! – kiabáltam rá
megindulva felé, mire felkapta a fejét és egy hirtelen mozdulattal a pulóvere
belsejéből elő rántott egy pisztolyt és rám lőtt. Súrolta a jobb karom, amitől
kissé fél térdre összerogyottam a földön. Mindenki felsikkantott és vagy
elfutott, vagy hasra feküdt a földön. A Silvermanek és Sasuke egyből mellettem
teremtek és mind a hárman a srácra lőttek, aki szerencsésen elrohant.
- A rohadt életbe!! – kiabált Narou.
- Rayne!! – rohant oda hozzám
azonnal Mimi. Na, úgy látszik, meg kell sérülnöm ahhoz, hogy összehoznom minket
valami.
- Jól vagyok – morogtam a karomat
fogva.
- Dehogy! Hisz vérzel! – nézett
rám aggódva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése