LXVIII. Fejezet

Na, végre meghoztam a legújabb két részt! Lenne mentségem, eddig miért nem volt, de nem akarom ezzel húzni az időt! Inkább jó olvasást szeretnék kívánni! Ma még hozom a másik két részt!:) Remélem,még velünk vagytok!

xoxo; N & M♥

– Sasuke –

És provokál… provokál, bassza meg. És még milyen jól csinálja! És nem, hogy véletlenül, direkt. Direkt hajolgat be nekem ilyen feltűnően. Hergel, de tetszik. Szóval, ja. Kiandalogtam a fürdőből, és a tekintetem természetesen fenekére siklott, hova máshova. Egy ilyen pózban pont nem a két szép szemét fogom nézni. De atya úr isten!! Jó feneke van. Rohadt jó. Kerek, feszes. Olyan segg, amit éjjel-nappal fogdosnál. Még álmodban is. Tudom, ez rohadt gerinctelen, hogy így kijelentem, de ami jó, az jó. Bár nem mintha ez eddig nem szúrta volna ki a szemem. Amióta először találkoztunk, azóta mindig fixíroztam a fenekét, elég rendesen, legalább egyszer, egy alkalommal. Na jó, néha többször is. Tudom, egy világi tapló vagyok. De eddig nem buktam le, szóval elég jól csinálhatom. Ám, most ha ő is, akkor én is. Kéjes mosoly ült ki a képemre, és az alsó ajkamba harapva közelebb léptem, majd ledobtam magam az ágyra, és elterpeszkedve, onnan stíröltem a fenekét, elég látványosan.

- A ruháid ki vannak készítve az ágy szélére, az egyik felszolgálólány adta őket kölcsön – mondtam, de az arcomról nem apadt le a vigyor. Egy ilyen farok állító helyzetben kinek tudna?

- Ejnye, az uraság a fenekem nézi? – „hökkent meg”, és a legnagyobb sajnálatomra felegyenesedett.

- Ha hölgy mutogatja, akkor én nézem – tártam szét a karom „hát most mit csináljak” stílusban – Gyere csak ide – intettem a fejemmel hogy lépjen közelebb. Felvonta a szemöldökét, és alamuszi vigyor kúszott az arcára.

- Ahogy az uraság kívánja – tolatott hozzám közelebb, és ahogy kartávolságba ért, én egész egyszerűen a seggére csaptam egy jókorát, (nagyot is csattant), amire ugrott egyet, de akkorát hogy kis híján lefejelte a plafont. Mindenféle túlzás nélkül.

- Mégis mit művelsz? – dorgált, morcos ábrázattal, ami egy világi sumák vigyort váltott ki belőlem.

- Nem tudom, miről beszélsz – álltam fel – Na, de menjünk a kórházba, ha már annyira menni akartál tegnap este – sétáltam el mellette, és búcsúzóul ismét kapott egyet a popsijára.

- Fejezd be! – pillantottam meg a fülig vörös pofiját mikor hátrapillantottam rá.

- Micsodát? – kuncogtam, és kicaplattam a szobából, de mielőtt csukódott az ajtó, hozzá tettem – Jó a feneke a kisasszonynak. De még milyen jó…

Miután magára vette a vajszínű középen gombos, kissé mélydekoltázsos hosszú ujjút, (így a melleit is megcsodálhattam… Ajjaj ma nagyon pajzán kedvemben vagyok, ebből még gondok lesznek. Rég dugtam. Tényleg baszki mikor keféltem utoljára egy rendeset?! ÚRISTEN. Annyira elfoglalt ez a rohadt kopizós gyilkos, meg a köcsög Narou a hülye molesztálásaival együtt hogy elfelejtettem, hogy nekem ilyen szükségleteim is vannak. A picsába már, valamit ezzel kezdeni kéne. Na majd kitalálok valamit.) és egy fekete farmernadrágot, és egy fekete topánkát (ami elmondása szerint 39-es volt, szóval lötyögött benne a lába), és én is magamra kaptam valamit (itt mintha egy kicsit elszontyolodott volna) végre útra kelhettünk. A kocsiban egész úton szívattam azzal, hogy úgy teszek, mintha a combjához akarnék nyúlni, de mindig csak a sebváltót fogtam meg. Persze kaptam ám a morci pillantásokat rendesen. Na mindegy, csak odaértünk. Vagy is először Neroékhoz mentünk, hogy átöltözzön (brühühüh, most nem volt dekoltázs) aztán oda értünk a kórházhoz is.

Természetesen, mint már olvashattátok betalált minket két rendőr, és kihívtak minket a folyosóra, és nagyon próbáltak keresztkérdéseket feltenni, de tök felesleges volt. Sőt, még külön, külön is kikérdeztek minket. Míg az egyik engem kérdezgetett ki a szájbakúrt jegyzetfüzetével a kezében (hogy vertem volna ki a kezei közül), addig a másik, pár méterrel távolabb Nerucit faggatta. Nagyon szurkoltam, hogy ne mondjon semmit, de Nero okos lány, szóval legeslegbelül biztos voltam benne, hogy nem bukunk le. És ahhoz képest, hogy szerintem életében először hazudott a hatóságiaknak, rohadt folyékonyan beszélt, meg se akadt, bele se dadogott, mint láttam, hazudott, mintha könyvből olvasná. Van egy olyan érzésem, hogy még nem tudok mindent erről a Neroról, és távolról sem olyan édi kis bárányka, mint amilyennek első pillantásra látszik… Inkább, mint holmi tigris, aki a megfelelő alkalomra vár, hogy támadjon, de addig élezi a karmait. Beindulok tőle… Komolyan, alig bírtam figyelni a rendőr csáveszre. Kezdem megérteni, Narou miért is rajong ezért a lányért.

– Mimoza –

Mindenki ott ült, síri csendben, és Neroékat vártuk vissza, hogy megtudjuk mi a bűnbánat volt kint. Mert persze kivitték őket, mert ezt itt bent nem lehetett elintézni. Hogy a viharba lehetett volna? Ezek itt titokzatoskodnak. De persze Raynet azért majd megette az ideg, mert jobb dolga nem volt… Na jó, ez nem igaz, megértem, hogy ki volt az élettől. Elég sok múlott most ezen.

- Kész, végünk. Ha ezek ezt elbasszák nekünk, bent rohadunk a sitten – idegeskedett Rayne, és rossz szokásához híven, idegességében megint a fültágítóját basztatta, de a kezére csaptam.

- Ne birizgáld!

- Nem birizgáltam!

- De igen!

- De nem!

- De igen!

- De nem!

- De igen!

- De mondom, hogy nem!

- De igen! Hát láttam, haljak meg, nem vagyok vak!

- Ajj már! Ne idegesíts Mimi, így is mindjárt széthasad a fejem! –vágta karba a kezét, és most a fogait kezdte csikorgatni.

- Mit idegeskedsz?! – puffasztottam fel az arcom durcisan – Nincs az a probléma, amiből ne tudnálak kirángatni! És ha lebuktok? Betörök a rendőrség adatbázisába, és minden egyes rohadt bizonyítékot kitörlök! A rendőrség azt se fogja tudni, hogy a világon vagytok! – néztem határozottan rá, mire alig láthatóan, de megenyhült. Én észrevettem rajta.

- Miért érzem úgy, hogy alig tudok rólad valamit? – kérdezte halkan, alig hallhatóan, elgondolkozva.

- Rayne, Rayne, Rayne – ciccegtem a fejemet rázva, majd szomorú mosolyt íveltem felé – Ha mindent tudnál rólam, valószínűleg nem szeretnél engem.

Erre elkerekedett szemekkel pásztázott, és már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de mázlimra Neroék épp akkor jöttek be az kórterembe.

- Na?! – kérdezte egyből Brad – Naaaa?!

- Hát… - vakargatta meg a tarkóját Sasuke. Itt a szívem felgyorsult. Ugye nem rontottak? Ugye nem...?

- Mit szívatod őket? – bökte oldalba Nero. Mióta vannak ilyen jóban? – Minden rendben, egyezett a mondókánk.

Egy emberként könnyebbültünk meg.

- Nem tudjuk, hogy csináltuk, de egyezett – vonogatta vállát Matsuko, és próbált nagyon laza lenni, de látszott rajta hogy ő is rohadtul megkönnyebbült.

– Scott –

(Narou & Naoki édesapja)

Nem fogok én most ragozni semmiféle szarságot, ezt tőlem ne várjátok. Csak leírom mi a gecim volt, oszt annyi, mindenki mehet a dolgára. Na, kezdem, szóval figyelni.

Először is volt ez a fiatal csitri. Megdöglött, feldobta a pacskert, ahogy azt illik, ha kivágják a szívedet, és vízbe fojtanak. Mondom figyelni, vagy neked se lesz szíved holnapra! Na, folytatnám. Szóval, ismét felkerestem a mi Steveünket, aki baszott hívni már egy jó ideje, hogy megkérdeztem mi a rákos fasz ez. Észrevették, hogy eltűnt a picsa vagy nem, ilyenek. Caroline is jött velem, szükségem volt a meggyőző képességére, az én angyalkámnak. Ha Steve talán megpróbálna megint visszahúzódni a jó oldalra, mert, hogy az ott kényelmesebb a hájas seggének, akkor csak bevetem az én titkos fegyveremet. Ja. Elbaszakodtunk a rendőrkapitányságra. Rohadt kínos volt maffiafőként végigszlalomozni a sok puhapöcsű irodakukacot, akiknek olyan képük volt, mint akik már egy ideje nem keféltek egy jót. Kurvára be voltak savanyodva öcsém. Na mindegy, ugorjunk. A lényeg az, hogy Steve nem volt bent. Már koptatott is volna le az a titkárnő picsa, hogy basznám teherbe, de szerencsére egy másik irodahuszár mondta, hogy jöjjünk vele, mert Stevenek van számomra valamim. Szóval követtem, rossz nem származhat belőle, max. fejbe lövöm a gyereket, ha felhúz. Kezembe nyomott jó pár papírt, amin mindent összevetve az állt, hogy eltűnt egy fiatal lány, és hogy valószínűleg a gyilkosunk lesz. Kösz Steve, ez kb. annyit ért most nekem, mint halottnak a csók, ám ezzel még nem volt vége. Tudjátok mi történt?! Ma reggel, rögtön a fiatal lány után, két kisgyereket találtak az erdő szélén, a mi módszerünkkel lenyirbálva… A kiscsávó hasába pedig pénisz volt belevésve, a kislány hasába pedig hogy „Ezt kapjátok be”. Hogy azt a mocskos kurva eget, te szarházi, ha megtalállak, fúúúh Luciferre esküszöm, élve égetlek el, nyárssal a seggedbe, csak hogy érezd a törődést te fasszopó!