– Naoki –
Kezdtem
nagyon feszült lenni. Főleg, hogy hozzám mert érni. HOZZÁM!
- Nem, gecire nem vagy az,
úgyhogy megkérlek, engedj el rövid időn belül, vagy különben megnézheted magad!
– sziszegtem mérgesen és megpróbáltam kirántani a kezem, de még így részegen is
túl erős volt. Miért nem ijed meg?! Jha, már tudom. Én nem vagyok olyan
sátánista kinézetű, mint a bátyám.
- Nyugodj meg, fiam! Gyere ide,
had adjak neked valamit! – rántott közelebb magához és azt vettem észre, hogy a
másik kezével éppen a FASZOM FELÉ VESZI AZ IRÁNYT! Akármilyen narkolepsziás
faszságom is legyen, a reflexeim mindig is gyorsak voltak, így kikerültem és
lefogtam a kezét.
- TAKARODJ MÁR A PEDERASZTA JÓ
ÉDES BÜDÖS KURVA ANYÁDBA TE GECI!!! – kiabáltam hót idegesen és már a
legrosszabb elmélet – miszerint engem itt ez most jól seggbe fog erőszakolni –,
beférkőzött a fejembe. Aztán hirtelen egy nagy durranás hallatszott, félbe
szakítva a fószer röhögését. A vére az arcomra fröccsent, ugyanis a golyó, amit
nekünk (vagy neki) lőttek, súrolta a csávesz arcát. Lesokkolódva meredtem rá,
mire végre elengedett és a fájdalmától ordítani kezdett, odakapva az arcához.
Reméltem, hogy ez a papus lesz az, de az alak, aki idejött és nem ráadásként
még ki is törte a pasas csuklóját (aki ettől térdre rogyott előtte) az Narou
volt!
- Vedd le a mocskos,
gusztustalan, pederasztás kezedet az én öcsémről, te fasszopó, féreg geciláda!
– sziszegte idegesen.
- Narou – pislogtam értetlenül.
Hogy a faszomba került ez ide?! Na, persze az ő látványától már egyből be kell
szarni…
- Az ilyen faszoknak, mint te,
nem kell élniük – tartotta a remegő pali homlokának a pisztolycsövét, és
mielőtt szólhattam volna bármit is, lepuffantotta.
- Nem kértem, hogy ölj értem –
motyogtam.
- Én viszont ölök, mert, ha nem
jövök ez most már szanaszét kúrta volna a kis szűz segglyukadat! – hadonászott
a pisztollyal, aztán belerúgott még kettőt a hájasba (jha, mert amúgy kövér
volt a csávesz) és még le is köpte.
- Ilyen esetek végett, legyen
nálad mindig fegyver, drága öcsém! Mikor tanulod már meg?!
Unottan megforgattam a szemeimet.
- Inkább arról magyarázzál, hogy
merre jártál?! – kérdeztem karba tett kezekkel, durcásan.
- Feszültség levezetni – tette el
a farzsebébe a pisztolyt.
- Inni voltál?
- Először igen. Utána már nem –
guggolt le és megragadta a pasas mellényét és maga felé fordította a hullát.
Ekkor a lámpafényben megláttam Narou kézfejét, ami véresre volt püfölve.
Verekedett volna? Ááá nem, akkor az arcán lenne egy monokli (anélkül sosem
úszott még meg bunyót). Akkor mit csinált?
- Gyere ide – nézett fel rám,
mire odavonszoltam magam – Felismered?
Kissé lejjebb hajolva,
megtámaszkodtam a térdeimen és próbáltam vizuálisan eltüntetni a vért az ember
képéről, hogy felismerhessem, ki az én támadóm.
- Ez nem a helyi plébános? –
kérdeztem.
- De-de – bólintott, aztán ismét
az egyik farzsebéhez nyúlt és kivett egy gumikesztyűt.
- Mit csinálsz?! És azt honnan
szedted?!
- Mindig jól felszerelt vagyok.
És mivel a kabátjához hozzáértem, ezért ezt el kell vinnünk és elégetjük –
közölte, aztán a homlokán tátongó nyílt sebbe nyúlt (fúúúújjj) és elkezdett
írni a betonra. Miután végzett az irományával, elégedetten felállt.
„Isten cinkosai vagyunk mind, ebben a kegyetlen világban. Világtalan
vezet vakot és fordítva. Nem éri meg a holnapot, aki csak szórakozik.
Pederaszta!”
- Nagyszerű, egy el nem ismert
költő veszett el benned! Na húzzunk innen – löktem oldalba a könyökömmel, hogy
ideje lelépni, közben előkotortam a mobilomat, hogy szóljak a papusnak.
- Naokiii!
- Mi van?! – fordultam meg.
- A kabát – mutatott a pasasra.
- Ajjj, ne már! – szenvedtem egy
sort, aztán együtt lerángattuk a ruhadarabot és a Don Pepe’s előtt bevártuk a
papust.
- Na végre, hogy előkerültél te
szarházi!! – kiabálta apa, mikor meglátott minket.
- Jha. Jókor jöttem, ha nem
jöttem volna, akkor Naoki éppen vérző seggel feküdne valamelyik utcasarkon.
- Kössz – sziszegtem
kellemetlenül.
- Miért, mi történt veled?! –
nézett rám apukám.
- Megtámadta a pap.
- A paaaap?! Fiam, veled még egy
vén hívő köcsög is elbánik?!
- Ittas volt és pederaszta –
ismertette a további tényeket drága egyetlen bátyám. Hogy dögölnél meg.
- Ahaaa, szóval bevédted az öcséd
hátsóját, hogy csak te kurogasd, értem – biccentett papus, mire mind a ketten a
tesómmal lemondóan néztünk egymásra.
- Na idefigyelj te kis szarrágó
geci – fordult papus Narou felé – A mai estédet még elnézem, felfogom annak,
hogy egy részeg köcsög voltál, de legközelebb, ha így hozzám mersz érni és
miattad nem hagynak bulizni…. Meghalsz!
- Jajjj már papus drága, tudod,
hogy szeretleeek – ölelte meg apánkat Narou, mire az elkezdett viszolyogva
távolodni tőle.
- Ne nyalizzál, hagyj békén!
- De én akkkkor is imádlaaaak! –
röhögött a bátyám.
- Inkább otthon tali buzeráns,
gondolom a köcsög kocsid is itt van valahol…
Miután nagy nehezen mind a hárman
hazataláltunk, apánk nem engedett fel minket a szobánkba.
- De apaaa, én már nem bírom,
nagyon fáradt vagyok – nyűgösködtem, mire csak egy nagy nyál tengeres kiabálást
kaptam a képembe. Nagyszerű.
- Scott! – jelent meg anya a
lépcsőn – Nem hiszem el, hogy tőled pihenni se pihenhet az ember! Állandóan
kiabálsz! Ha még egyszer kiabálsz akkor, amikor épp aludni próbálok, betömöm a
pofádat!
- Ne haragudj kedvesem, de ez a
két kis buzerátor állandóan felidegesít, ezért ordítok.. – puhult be apa.
- Nem érdekelsz! Tudod, hogy
Naoki narkolepsziás, akkor miért nem hagyod pihenni?! – vernyákolt anya, amitől
már kezdett csengeni a fülem.
- Jóóó, inkább mind a ketten
maradjatok csendben, és apa mondja el gyorsan, amit akar – tettem fel a
javaslatot.
- Végre egy bölcs megszólalás
tőled – sóhajtozott a bátyám, aki mellettem ült a kanapé karfáján.
- Nos, újabb hulla van jelen –
jelentette be apa.
- Király – nyögte be Narou kicsi
hatásszünet után. Ez nem volt meglepő tény.
- És megvan a gyilkos – tette
hozzá, ami már inkább jobban érdekelt minket.
- Mi?! Hogy?! Ki az?! Elkaptad?!
Meghalt?! Mondjad már!!! – pörgött be Narou.
- Csihadj pina, mindent elmondok,
ha hagynád – intette le aztán elmesélte, amit Brad mondott neki. Hogy Rayne és
Mimi látták, valamint, hogy miatta autóbalesetet szenvedtek és, hogy az a
szarrágó miket mondott Miminek.
- Mit akar az a gedva Nerotól?! –
sziszegett Narou egyből.
- Na, neked csak lankadjon az a
csepp faszod, mielőtt letépem! Ajánlom, hagyd békén azt a kis picsát az
éjszakai tetteid miatt!!
- Hát azt várhatod papus! Nem fog
egy ujjal sem hozzáérni!
- Caroline, szólj a kis fekete
kurvádra, mielőtt leütöm – fordult el papus tőlünk. Anya idegesen sóhajtott.
- Menjetek fel, feküdjetek le.
Aztán Narou épp mondott valamit,
de nem mozdult, mikor én már boldogan indultam fel a lépcsőn.
- MOST!!! – ordított rá anya
jelezve, hogy most azonnal menjen fel ő is.
- Fúúú, gyere le jó isten az
égből – indult meg utánam bátyó idegesen – Mielőtt megölök valakit!! – vonult
el olyan erővel mellettem, hogy szinte fellökött – Hárpia – tette hozzá a
megjegyzést anyára.
- Nem tudsz vigyázni?! – szóltam
utána, de csak egy ajtócsapódás lett a válasz. Öcsém…
– Nero –
Elég
korán keltem fel, nem tudtam valami sokat aludni. Egyrészt azért, mert túl sok
volt a történés, másrészt meg, mert idegen helyen kellett aludnom. Ráadásul nem
hagyott nyugodni az a tudat, hogy én fekszem Sasuke ágyába, ő meg miattam nem
tud sehol és emellett még a bátyám előtt haza kellene érnem! Tehát miután
kipattantak a szemeim, felültem az ágyban és körbe néztem. Az első, amin
megakadt a szemem, az a digitális óra volt. 05:21 van. A másik meg, hogy Sasuke
mellettem fekszik az ágyban! Ráadásul
takaró alatt… Egy takaró alatt feküdtünk?
Ne máár…
- Sasuke! – kezdtem súgva, hogy
ne nagy hanggal keltsem föl.
- Pszt! – fogtam meg a vállát és
elkezdtem aprókat rángatni rajta – Sasuke, kelj fel!
Semmi, elég mélyen aludt, nem
volt szívem őt felkelteni. De nekem iszonyatosan kellett pisilnem. Szóval
kimásztam az ágyból, levettem a köntösömet, (ami így lezuhant a földre) és
átvonultam a különfürdőbe, ahol nagy nehezen (miután túl voltam a bámészkodáson
és a kényelmetlen érzésemen) elvégeztem a dolgomat. Ezután kezet is és arcot is
mostam és mivel találtam szájvizet, ezért bunkó módon azzal együtt kimostam a
számat is. Aztán megfordultam és kitártam a fürdő ajtaját.
- Jó reggelt – jött egy hirtelen
hang és majdnem beleütköztem egy alakba. Ijedten hátra ugrottam, mire ő
kinevetett.
- Ez nem vicces! – tettem karba a
kezeimet durcisan, aztán felfogtam, hogy éppen félmeztelenül ácsorog előttem.
És muszáj volt apró, de gyors pillantásokkal illetnem a szinte tökéletes
testét. No meg azt a bizonyos mellkasi tetoválást. Mikor észbe kaptam, hogy már
kezdem harapdálni az ajkamat is, felpillantottam rá. Kaján vigyor ült a képén,
amitől éreztem, hogy kezd elönteni a pír. Direkt
csinálja. Ráadásul zavarba ejtően látszik az ágyéka felé vezető V vonala
is…
- Öhm – kezdtem – Muszáj így itt
állnod előttem?
- Miért, nem tetszik? – tette fel
a még inkább zavarba ejtőbb kérdést.
- Nem! – vágtam rá kapásból.
- Valóban? – vonta fel kérdőn a
fél szemöldökét még mindig ugyanazzal a vigyorral, aztán bejött ő is a fürdőbe
és a tükör elé állva, nyújtózkodott egyet. Biztos nem azért csinálta, hogy a
tökéletes hát- és vállizmait is megcsodálhassam. Ááá, tuti nem.
- Inkább siess, mert szeretnék
még Chani előtt hazaérni átöltözni és bemenni a kórházba! – hebegtem
kellemetlenül, mert sajnos nagyon is tetszett a látvány.
- Hát jól van – nézett vissza rám
még mindig vigyorogva a tükörből.
- Igen – húztam össze bosszúsan a
szemeimet. Ha ő így, akkor én is így! Kíváncsi vagyok, ő hogyan reagál az én
tetteimre. Merthogy a tegnapi körülményektől eltekintve, még mindig csak egy
topp és egy eléggé vészesen rövidnadrág van rajtam. Tehát, megfordultam és
belépkedtem a szobába, majd miután biztosan éreztem magamon a tekintetét,
szépen kecsesen lehajoltam a földön pihenő ruhadarabomért.
– Rayne –
Szinte
nem aludtam és nem is pihentem semmit sem. Egész hátra levő időben az éjjelből,
anya társaságát élveztem, aki mindenáron el akart engem halmozni kávéval,
teával, capuccinoval, gofrival, sütivel és egyéb szarságokkal. Hiába mondtam,
hogy nem kell, nem kell, nem kell, ő csak erősködött, míg végül belementem egy
gofriba és egy tejbe. Az orvos segített fekvő helyzetből ülő pozícióba
szenvedni magam, és miközben az anya által hozott geciket erőszakoltam a
gyomromba, vártuk, hogy apa és Mimi visszajöjjenek. Nem telt el majdnem két óra,
mire végre megjöttek.
- Na hogy ment? Ne lettél
rosszul? – kérdeztem Mimit egyből aggódva.
- Simán ment minden és jól vagyok
– biztosított egy nagy mosollyal, amitől valamelyest megkönnyebbültem – De te
hogy vagy? – lépett oda mellém.
- Úgy érzem magam, mint egy
szardarab – feleltem ránézve. Aztán olyasmi történt, amit eddig még sosem
csinált és egyből jobb kedvem lett. Puszit nyomott az arcomra és bátorítóan (de
még is óvatosan) megfogta az egyik kezem. Hát nem édes?
- Hozhatok neked is gofrit és
tejet? – kérdezte anya megfogva Mimi vállát.
- Igen, de gofrit sokat kérek és
a tej is legyen meleg – bólogatott hevesen Mimoza, majd felült mellém az ágy
szélére és lógatni kezdte dúdolgatva a lábát. Anya eközben elment.
- Mimi nagyon kemény lány, be
kéne vennünk őt is a csapatba – mondta apa nagylelkesedéssel, mire eléggé
dühösen néztem rá.
- Biztos, hogy nem! Őt nem
keverjük ebbe bele!!
- Akár tetszik fiam, akár nem, de
már nyakig benne van!
Idegesen morogtam egyet.
- Nyugi Rayne, előbb gyógyulj meg
– mondta Mimi csillogó szemekkel. Anya fél óra múlva jött vissza egy csomó
kajával (apának is hozott gofrit) és együtt reggeliztek, amikor hirtelen két
rendőr csapódott be a kórtermembe. A fali órára pillantottam. Reggel hét óra.
Jó korán jöttek…
- Szép jó reggelt kívánunk –
lépkedtek oda hozzám és megálltak ők is az ágyam mellett.
- Szintén – biccentett apa.
- Csókolom – mosolygott fel rájuk
Mimi.
- Kaptunk egy bejelentést, így
lenne pár kérdésünk – vették elő a noteszt és a hangrögzítőt. Hát, elmondtam a
fedő sztorit, hogy apáék után igyekeztünk egy partira, Mimivel, este, amikor
ugyanis ránk lőttek. De fogalmunk sincs arról, hogy kicsoda-micsoda lehetett.
- Istenem, ezek a szilveszterek
egyre durvábbak – dünnyögött az egyik.
- Igen. Autóbalesetek,
gyilkosságok, eltűnések, erkélyről való kihajítások…
Egymásra néztünk a családdal.
Ezek mindenről tudnak?
A rendőr bácsik szorgosan
lejegyzeteltek mindent, feltettek még néhány kereszt és egyéb kérdést.
Anyáékkal is beszéltek, aztán ismét nyílott az ajtó és Nero meg Sasuke csörtetett
be rajta.
- Nero!!! – hangzott fel Mimi és
egyből odarohant hozzá – Nincs semmi bajod?! Ugye, minden rendben van veled??!!
- Én jól vagyok, de te?! Mi
történt???
- Majd elmesélek mindent…
- Azt mondta, Nero? – pislogott a
rendőr.
- Igen – feleltem.
- Elnézést, ön Nero Roosie? –
kérdezte az egyik rendőr a szőkét, aki óvatosan bólintott.
- Igen, én.
Megkérdezték, hogy melyik címen
lakik. Mikor Nero válaszolt, a rendőrök azonnal rátapadtak.
- Egy szomszédja bejelentést
tett, miszerint önt kihajította egy srác az erkélyen az éjszaka!
- Hát, igen, így volt.
- Ki volt az és miért csinálta?!
- Ne… Nem ismerem. Betört hozzám,
egy részeg alak volt – hazudott a lány.
- És maga ki? – fordultak haverom
felé a biztos urak, akik nem akarták bevenni Nero hazugságát.
- Sasuke Matsuko. Az én apám
kapta el őt, amikor az a bedrogozott, ittas buzeráns kilökte őt az erkélyről.
- Kérem, fáradjanak ki, ezt
részletesebben is meg kell beszélnünk – terelték ki őket.
- Remélem, nem buknak le –
aggodalmaskodott Mimi.
- Ha viszik Narout, nekünk annyi
– sütöttem le a szemeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése