– Nero –
Ennél
jobb szilveszterem is volt már. Még az is jobb volt, mint, amikor éppen Texasban
laktunk és anyáék a szomszédban lakó idős nénire hagytak engem egész éjszakára, mert ők
valami elit partira mentek.
Szóval, Narou ott feküdt a
kanapémon, én pedig mellette ácsorogtam karba tett kezekkel és azon törtem a
fejem, hogy mit csináljak vele. Megfordult bennem az is, hogy megfogom, és
egész egyszerűen kirakom az utcára. De tartottam tőle, hogy magához tér, vagy
esetleg, ha nem, akkor odakint megfagy. Mellesleg se erőm és gusztusom nem volt
hozzáérni. Ahogyan őt néztem és megcsapott az alkohol szaga, eleresztettem egy
fintort. A kis dohányzó asztalról felkaptam a mobilomat és erősen filóztam,
hogy felhívom a rendőrséget. De minek?
Értelmetlen lenne az egész. A hajamba túrtam és leültem egy másik fotelba.
Előre meredve gondolkoztam, törtem a fejem. Nem lenne túl bölcs megvárnom, amíg
magához tér, mert ez az alak nem beszámítható józanon. Így részegen még sokkal
jobban elmegy. Bár így se százas, de legalább sokkal magatehetetlenebb.
Bevallom, mikor megláttam az ajtóban, úgy megijedtem, hogy majdnem elájultam.
Az volt az első gondolatom, hogy most tuti megerőszakol. De aztán realizáltam,
hogy ittas állapotban sodorta ide az ár, így valamelyest megnyugodtam, de még
így is rettegtem attól, hogy ilyenkor mire képes. Tartanom kell magam, nem
hagyhatom, hogy megtörjön. Erős leszek.
Szóval, már lassan egy órája (!)
ültem ott, őt nézve, kezemben forgatva a telefonomat és kattogott az agyam,
hogy mit tegyek. Végül kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, aztán
minden gondolatomat összeszedve, végig futottam újra a lehetséges alanyok nevén,
hogy kiket hívhatnék ez ügyben.
- Chani.. – őt semmi képpen sem, hiszen ő nem is tud az előzményekről!
- Mimi.. – nem tehetem tönkre az estéjét Rayneval, együtt töltik a szilvesztert, azzal csak mindent bekavarnék, ha most felhívnám, hogy akadt egy váratlan vendégem…
- Rendőrség.. – hát igen, sajnos ez is kilőve.
- Sasuke….? – na, őrá még nem is gondoltam, talán ez lesz a megoldás!
A készüléket a kezembe kapva,
feloldottam a zárat és a névjegyzékbe lépve, elkezdtem kikeresni az ő nevét.
Mikor megtaláltam, megnyomtam a hívás gombot. A fülemhez emelve, elkezdtem
rágcsálni az alsó ajkamat és csak reméltem, hogy nem részeg még. Lassan fél
tíz, kizárt, hogy még totál hulla legyen. Biztos valami menő helyen bulizik.
Ám, nem, hogy józanon szólt volna bele a telefonba, de egész egyszerűen fel sem
vette! Megpróbáltam még kétszer hívni, de egyszer sem méltóztatta felvenni. Már
kezdtem komolyan ideges lenni rá, amikor feleszméltem, hogy nem okolhatom őt,
amiért nincs felkészülve arra, hogy a személyi testőrömként minden óvatlan
pillanatomban megvédjen Naroutól. Ekkor az említett egy nagy hörgéssel mozdult
egyet a kanapén. Ledermedtem. Szinte imádkoztam, hogy még ne keljen fel. Szépen
csöndben elhagytam a konyhát és felsiettem az emeletre. A folyosó végén van egy
olyasmi hely, mint lent az előszoba és a nappali. Az a fönti nappali, ha úgy
tetszik. Van ennek a szobának egy erkélye és az erkély pont az utcára néz, a
ház bejárata felé. Elhelyezkedtem az egyik fotelban és összekuporodva írtam
Sasunak egy sms-t.
21:38
Feladó: Én
Szia! Remelem meg nem vagy annyira reszeg…
tudom, ez oltarira gaz, de akadt egy kis gondom. Egyedul vagyok itthon es jott
egy varatlan vendegem, akit a kanapemon ert utol a szenderges. Lehet egy
tipped, ki az! Kerlek, ha latod ezt hivj vagy valami, kerlek!
Ezután egy sóhajjal meredtem
magam elé. És vártam. Közben agyaltam. Agyaltam mindenen, már a gondolataimban
felhalmoztam egy csomó önvédelmi fogás, ha netalántán Narou magához térne és
erőszakoskodna. Aztán gondolkoztam Sasukén is és azon, amit Narou mondott.
Tényleg tolószékbe juttatott egy lányt? Vagy csak hazugság…? Megráztam a
fejemet. Minden, amit Narou mond másról, az csak is hazugság lehet! Vagy nem? A
részegek mindig igazat mondanak…
- Ajjj – túrtam a hajamba. Itt
Narou a gonosz és nem mások. Miközben ezen és ehhez hasonló dolgokon agyaltam,
észre kellett vennem, hogy már közeledik az éjfél. Még mindig nem hívott Sasuke
és az a szemétláda sem kelt fel. Csak bámultam magam elé és közben már kezdtem
magam bele rovallni abba, hogy az életem egy kész kalap szar. Itt vagyok
egyedül, egy pszichopatával a földszinten és nincs itt velem senki. Alapból,
Mimin és a bátyámon kívül nincsen senkim. Hirtelen hangos durranások térítettek
magamhoz. Az erkély ajtó felé kaptam a fejem, aminek az üvegein át tisztán
láttam a tűzijátékokat. Felálltam és közelebb léptem az ajtóhoz. Megnyomtam a
telefonomon a Home gombot és a képernyő bevillanásával láttam, hogy éjfél. Újabb év kezdődik.
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
Felgyorsuló szívveréssel vártam, hogy Sasuke neve legyen a kijelzőn, de
helyette láttam, hogy Chani az. Nem vettem fel neki. Nem azért, mert nem vártam
a hívását, hanem csupán azért, mert nem akartam, hogy balhé legyen, ha Narou
éppen most akarna felvánszorogni ide. Chani még három hívást kísérelt meg, de
egyiket sem fogadtam. Majd azt hazudom
neki, hogy aludtam. Remélem, nem jön haza a buliból, azt hívén, hogy bajom
esett!
Kis idő után ismét megcsörrent a
mobilom. Ideges sóhajjal néztem ismét a kijelzőre, de akkor felgyorsult a
szívem. Ez már nem Chani volt. Azonnal fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem
a készülékem.
- Nerooo, boldog újévet! –
kiabálta bele Sasuke a telefonba és a háttérben elég nagy zaj volt.
- Neked is Sasuke, izé, megkaptad
az sms-t, amit küldtem?! – kérdeztem.
- Várj, nem hallok semmit! –
mondta, aztán egy darabig tartottam a telefont, amikor hirtelen elhalkult a zaj
és tisztábban hallottam őt. Biztos bement valahová. Hol lehet?
- Na, most mondd!
- Megkaptad az smsemet? –
kérdeztem ismét.
- Láttam, hogy írt valaki, de nem
néztem meg. Miért, mit írtál?
- Narou itt van – mondtam
kellemetlenül.
- Tessék?! Mióta?! És hogy-hogy
tudsz tőle telefonálni?!
- Hát már elég régóta itt van… És
kb. holt régszegen jött ide, azóta a kanapémon fetreng és alszik.
- Húha. Ne menj a közelébe! –
utasított. Mintha csak valami ragadozó állatról lenne szó.
- Eszem ágába sincs – forgattam
meg a szemeimet, aztán fintor ült ki az arcomra, amikor eszembe jutott, hogy
mit művelt le.
- Csinált veled valamit?!
- Azon kívül, hogy letaperolt és
nem akart elengedni, semmit – biztosítottam.
- Jól van, szólok apának, és
amint tudok, ott vagyok! – mondta.
- Oki – sóhajtottam egy nagyot.
- Vigyázz magadra, ha felkelne,
bújj el valahova!
- Oki – haraptam az alsó ajkamba,
mert, ahogyan ezek a szavak elhagyták a száját, felébresztette bennem azt az
alvó, elnyomott érzést, amit úgy hívnak: félelem.
Hisz Narou veszélyes lehet.
Miután leraktuk a készüléket,
idegesebb lettem, mint valaha. Tudtam, hogy úton a segítség, de nem tudtam,
mikor ér ide és, hogy mikor fog felkelni azaz állat. Majdnem két órán keresztül
tűkön ülve vártam és vártam. Mindenre. Aztán érkezett egy sms, hogy perceken
belül itt lesznek. Kitártam az erkély ajtót és összehúzva magamon a köntöst,
kiléptem a hidegbe, hogy, ha itt lesznek, tudjak nekik jelezni. Nem sokkal
később, Narou megjelent az emeleten és, amint kiszúrt felém tartott. Teljesen
feketébe burkolózva, úgy nézett ki, mint egy igazi bérgyilkos, ráadásul a
sebhelye és a kómás arckifejezése elősegítette abban, hogy még ijesztőbb hatást
keltsen. De már nem féltem, mert tudtam, hogy a hősöm nem sokára itt lesz. Csak tudnám, mi tartott neki majdnem két
óráig. Odasétált hozzám, de megállt előttem pár lépésnyire. Olyan szintű
utálattal néztem rá, hogy az valami hihetetlen. Aztán kiült az arcomra egy
kisebb vigyor.
- Fuvarod van – közöltem vele
lekezelően. Kérdőn és értetlenül összevonta a szemöldökeit, így nézett rám,
aztán hallottam, hogy a ház előtt két kocsi is leparkol. Megfordultam és két
fekete járgány állt Narou kocsija mellett. Az egyikből kipattant Sasuke és az
apja, akiknek integettem is, a másik autóból pedig kiszállt Naoki és egy
számomra ismeretlen fazon. Hallottam Naoki szitkozódó szónoklatát.
- Mit műveltél?! – indult meg
felém ez az állat és megragadta a csuklómat.
- Engedj el! – rántottam ki a
kezem a markából, de ekkor elkapta a karomat is és magához húzott.
- Hé pina, még is mi a faszt
csinálsz ott?! – kiabált fel idegesen azaz ismeretlen csávó. Pina? Ha nem lenne ilyen komoly a
helyzet, akkor talán még nevetnék is.
- Bemegyek – szólt oda nekik
Sasuke és elindult az ajtó felé.
- Várj meg! – követte őt Naoki és
eltűntek a látókörömből.
- Semmit fater, jöttem bulizni,
húzzál haza! – kiabált le Narou, amitől enyhén megsüketültem. Aha, szóval ez az alak az apja.
- Tudod milyen pocsék az, hogy
éppen nagyba bulizok… Iszok… Füvezek… Erre megkeres engem egy Matsuko – mutat a
mellette álló Robertre, aki félre hajtotta a fejét – Hogy az én édes drága
fiacskám már megint keveri a szart és veri a faszát!!! Gyere le, vagy szitává
lövöm azt a véreres faszodat a gecibe!!! – kiabált szüntelenül az ember.
Kezdtem attól tartani, hogy kijönnek a szomszédok…
- Kussolj már el!! – kiabálta
Narou.
- Hé faszfej – jött egy hang
mögülünk, mire megfordultunk. De persze továbbra sem engedett el, sőt, amikor
meglátta Sasukét, erősebben szorított rajtam, amitől felszisszentem.
- Aú, normális vagy?! Ez fáj! –
ragadtam meg szabad kezemmel a kezét, hogy eresszen el.
- Fogd be – rángatott meg.
- Te veled mindig probléma van?!
– jött a kérdés Sasukétól.
- És te mindenhol ott vagy?! –
sziszegett Narou.
- Mert te nem?! – tettem fel neki
a kérdést.
- Sok van már a rovásodon, drága
szívem! Először miattad feldagadt a pofám, mert a lovagod belém kötött, agyrázkódást
csináltál nekem, aztán meg ezt okoztad – mutatott itt az arcára, a sebhelyére –
És had ne soroljam még… Kezd elfogyni a kedvességem!
- Neked olyanod sose volt! –
mondtam a szemébe nézve, ami nagyon nem tetszett neki.
- Gyere le kisköcsög, vagy
esküszöm saját kezűleg öllek meg!!! – kiabált az apja továbbra is.
- Tesó, muszáj ezt? – kérdezte
Naoki szenvedve.
- Te ahelyett, hogy ezek mellé
állnál, inkább puffantanád le a Matsukot a gecibe! Ott áll melletted, mire
vársz?!
Erre Naoki és Sasuke összenéztek,
majd lemondón sóhajtottak.
- Inkább hazaviszem a kocsidat,
te úgy is apával fogsz menni – tűnt el az emeletről Naoki.
- Mi lenne, ha lenyugodnál, és
szépen hazavonszolnád magad a gecibe? – kérdezte Sasuke látszólag higgadtan.
- Még mit nem! Hogy aztán ti
ketten itt maradhassatok baszni, igaz?!
- Neked elmentek otthonról ember…
- Ha nem mentek el innen a
szarházi apámmal együtt, akkor lelököm az erkélyről! – nyomott engem a
korlátnak és már félig előre döntött, hogy majdnem kiestem. A hirtelen
lendülettől felsikkantottam és kitágult szemekkel meredtem az alattam heverő,
jó sok méterrel lentebb levő, hóval borított talajra.
- Te nem vagy normális!! –
kiabálta Sasuke.
- Na mi lesz?! Mentek vagy nem?!
– csúsztatott még kijjebb, amitől az egyik kezemmel a karját ragadtam meg a
másikkal meg a korlátot. Láttam, hogy Robert és Narouék apja egy emberként ijed
meg. Összeszorítottam a szemem és nem néztem le.
- NORMÁLIS VAGY TE BALFASZ
KÖLYÖK?! NAROU MEGBASZLAK, HA NEM TOLOD LE A SEGGEDET!!!
Most jött el az a pillanat, hogy
ideje megijednem és félnem. A szívem az adrenalinommal együtt az egekbe
szökött.
– Rayne –
-
Túlságosan is sejtelmes! – mondtam Miminek. Éppen mondtam volna, hogy menjünk
vissza, amikor az alak hirtelen visszajött és nagyon nem tetszettek a
mozdulatai.
- Juj, mit felejtettél el?! –
kérdezte Mimi naivan. Erősen szuggeráltam, hogy mit akarhat, aztán megláttam a
kezében egy meggyújtott petárda csomagot.
- FEKÜDJ! – kiabáltam és magammal
rántva Mimit elterültünk az egyik bokor alatt, a hóban. A petárda neki
csapódott a kapunak és ezer darabjaira hullva, durrogni kezdett. Mimi az
ijedtségtől és a zajtól felhevülve sikoltozni kezdett. Miután abba maradt a
durrogás, feltápászkodtam és idegesen a kapuhoz rohantam. Már nem volt ott
senki.
- HA MEGTALÁLLAK, MEGHALSZ TE
ROHADÉK, FASSZOPÓ, NYOMROULT, BÜDÖS GECI, SZARHÁZI MOCSKOS ÁLLAT!!! – kiabáltam
utána a vaksötétbe, de csak az utca visszhangozta a mondandómat.
- Ezt miért csinálta? – kérdezte
Mimi szipogva, megállva mögöttem és belekapaszkodott a pulcsimba.
- Fogalmam sincs – sziszegtem, aztán
megfogtam a kezét és behúztam az háza. Mivel nem ittam annyit, és a
történtektől többé-kevésbé kitisztult a fejem. Mimi bepattogott a lakásba én
meg komoran becsuktam az ajtót.
- És, ha eltalál bennünket? Tuti
részeg volt és azért csinálta – magyarázta.
- Nem, Mimi, ez nem részeg volt,
hanem nagyon is józan!
- Deee, szerintem részeg volt,
mert a múltkor is az volt – bizonygatta. Tessék?!
- Mimi, láttad már ezt az alakot
máskor is?! – kérdeztem idegesen és felültettem őt a kanapéra, én pedig elé
guggoltam.
- Igen, lassan egy hónapja –
pislogott nagyokat – Amikor először láttam, akkor leokádta a Szűz Mária szobrot
a Hősök terén – mesélte.
- És mondott akkor neked valamit?
– kérdeztem feszülten.
- Nem – rázta meg a fejét – Vagy
is lehet, hogy mondott, de már nem emlékszem pontosan – mosolyodott el
ártatlanul.
- Ez az alak tuti, hogy ismer
minket – sziszegtem elgondolkozva.
- Honnan veszed? – kérdezte.
- Mert ide jött. Itt állt a házam
előtt. Most mit akart, mit mondott?
- Neroról kérdezett.
- Micsodát?! Egy újabb fanboy?
Kétlem… - gúnyolódtam.
- Hogy az én barátnőm-e.
- Még is miért akarná ezt tudni?!
- Nem tudom, elfelejtettem
megkérdezni – biggyesztette le a száját, mintha csak az ő hibája lett volna.
Felálltam és hátra vetett kezekkel elkezdtem fel-alá járkálni a házban.
- És honnan tudja sejtésből, hogy
a te barátnőd?! Honnan tudta, hogy itt vagy?! Honnan ismer engem?! Honnan
tudja, hogy itt lakunk és, hogy itt talál téged… Ha ezt tudta, akkor azt is
tudja, hogy együtt vagyunk. De még is honnan?! Ajjj – túrtam idegesen a hajamba
– Túl sok a kérdés!!
- Rayne, miért vagy ilyen ideges?
– kérdezte Mimi a lábait lógatva.
- Miért, te nem vagy az?! –
hőbörögtem – Mimi, ez az alak túl sok mindent tud, és nem tudjuk, hogy miért!!
- Nem kell emiatt aggódnod, úgy
is kiderül előbb-utóbb!
- De én nem előbb-utóbb akarom
megtudni! Hanem most azonnal, mert lehet, hogy tervez valamit – és ahogyan ezt
kimondtam, az elmémet elöntötte a megvilágosodás. Lesütöttem a szemeimet és egy
nagy lendülettel levágódtam a kanapén, majd ugyanazzal a lendülettel együtt le
is csúsztam róla. Idegesen homlokon csaptam magam összeszorított szemekkel, és
morgások hagyták el a torkom.
- Rayne, mi az?! – pislogott
nagyokat Mimi és megfogta két kézzel az egyik karom.
- Mimi, ő a gyilkosunk – morogtam
még mindig idegesen – És futni hagytam! Elmenni hagytam, pedig biztos, hogy ő
az!!
- Honnan veszed?! Hogy ő az..?!
És mit akarhat Nerotól?!
- Nem tudom Mimi, nem tudom, de
egyszerűen érzem, hogy ő az!!
- Úristen – kapott a szájához –
És, ha meg akarja őt ölni!??
- Áááá… Kétlem. Vagy is… Fogalmam
sincs – ráztam meg a fejemet – Mimi, mondott még neked valamit, mielőtt
kijöttem? – néztem rá szinte könyörgőn.
- Nem – rázta meg lemondóan a
fejét, aztán hirtelen megcsillantak a szemei – Vagy is, de!
- Na??!!
- Azt mondta, hogy rövid időn
belül behatóbban is ismerni fogják egymást Neroval és velem együtt.
Ettől felfújtam magam és szinte
vadul zihálni kezdtem. Valami eszméletlen düh és felismerés csapott meg és
azonnal felugrottam.
- Mi az?? Rosszat mondtam?? –
kérdezte ijedten a reakciómtól.
- Nem! Ellenkezőleg! Ő az! És
most azonnal meg kell keresnünk, mielőtt valami őrültséget csinál!! Ez a
buzeráns nekünk, maffiáknak akar ártani! Azzal, hogy megpróbál bemosni minket a
rendőrségen! De mivel eddig minden gyilkossága meghiúsult, ezért most valami
személyesebbel akar próbálkozni – kezdtem el öltözködni.
- Most hova mész? Itt hagysz?! –
keseredett el.
- Nem! Te is jössz velem, öltözz!
Megyünk apáért – közöltem.
- Ó. Oki – pattant le a kanapéról
és neki állt öltözködni ő is – És mi az a személyes, amivel próbálkozni akar?
- Kiderítette, hogy te vagy
nekem. És fontos vagy nekem. Ezáltal úgy akar nekem ártani, hogy elvesz téged
tőlem. Ez ezer százalék! – néztem a tükörbe mérgesen, miközben megigazítottam
magamon a ruhadarabokat.
- És Nero? Ő vele mit akar?? –
kérdezte aggódva.
- Gondolom, kiderítette, hogy
Nero az Narounak fontos úgymond – kaptam fel a kocsi kulcsot a cipős szekrény
tetejéről.
- Úúúú, de ne már – biggyesztette
le a száját.
- Pedig nagyon úgy néz ki, hogy
ez a helyzet! Forró nyomon járunk, és ennek azonnal véget kell vetni – tártam
ki előtte az ajtót, majd miután mind a ketten kiléptünk, bezártam azt magunk
mögött. A garázsban bepattantunk mind a ketten a kocsimba és az automata kapu
kinyíltával már el is száguldottunk.
- Rayne, hogy őszinte legyek, egy
kicsit beszartam – mondta Mimi mellettem ülve.
- Nem kell, nem tud ártani neked,
ha nem akarom – figyeltem az utat – Keresd már ki apám számát légyszi – nyomtam
a kezébe a mobilom.
- Őőő.. Oké. Mi a kódod?
- 12-01 – mondtam.
- Óóó, ez a szülinapcsid –
ujjongott.
- Igen, az – sóhajtottam.
- Tessék – emelte a fülemhez a
készüléket – Már megnyomtam a hívás gombot.
- Ok. Köszi – vettem át a
készüléket – Addig figyeld te is az utat, hogy látod-e azt a szarházit! –
utasítottam Mimit, aki szó szerint rátapadt az ablakra.
- Mi a baj, fiam? – vette fel
apám köszönés nélkül végre azt a szart.
- Hát baj az nagyon nagy van! –
közöltem.
- Úristen, mi történt?!
- Éppen kocsiban ülök és keresem
a gyilkosunkat. Mert már tudom, ki az! Nálunk járt…
- Micsoda?! Nálunk?! Avass már be
rendesen!!
Épp elkezdtem regélni a
történteket, amikor hirtelen egy durranás hallatszott és nem tudtam rendesen
uralkodni a kocsi fölött. Az autó megcsúszott, elejtettem a telefont, Mimi
felsikkantott, én pedig mindkét kezemet a kormányra helyeztem.
- Rayne, mi történt?! –
sikkantott Mimi, miközben próbáltam megtartani az autót, ami veszettül
csúszkált.
- Valaki kilőtte az egyik
kereket! – mondtam két erőlködés között. Bumm. Még egy durranás és még egy
kereket kilőttek. Nem tudtam megtartani az autó fölötti kontrollt és a
következő pillanatban, belevágódtunk egy árokba. Az autó fejjel lefelé állt meg
az árok szélén, én pedig a kormányt is és a tetőt is lefejeltem. Több se
kellett, elvesztettem az eszméletem.
Drágáim, nem tudom, mikor lesz kövi rész, mert holnaptól két hétig melózom egy Auchan áruházban, és nem hiszem, hogy lesz időm részeket feltenni, remélem nem haragszotok és velünk maradtok!:( De persze, ha akad egy kis időm, azonnal megteszem, hogy hozom a kövit!<3 Köszönjük az eddigi támogatásokat és rendszeres olvasóinkat/kommentelőinket!<3 Imádunk titeket!<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése