LIX. Fejezet

– Nero –

            Imádom a karácsonyt!!! Főleg az osztálykarikat! Bár ez így most eléggé rosszul jött ki, hogy az, aki engem húzott, járni akar velem… Szegényt vissza kellett utasítsam…

- Jól van gyerekek! – tapsolt az osztályfőnök kedvesen, miután az utolsó széket is bele állította a körbe – Mindenki üljön le és kezdjünk neki az ajándékozásnak! – ült le ő is és megvárta, amíg mindenki helyet foglal. Persze, a fiúk állandóan zajongtak, a picsák meg sikoltoztak. Én beültem Mimi mellé a nagy karácsonyos szatyorral, Mimi mellett pedig Rayne ült, mellém pedig Leon ült. A padokon amúgy pedig egy halom otthonról érkezett, finom sok karácsonyi süti díszelgett, műanyag poharakkal és mindenféle üdítőkkel.

- Úúúú, mi van benne? – csillogott a szeme Miminek, meglátva az én ajis csomagom.

- Majd megnézzük – biztosítottam.

- Oki – bólogatott izgatottan. Látom, ő is tényleg odavan ezért az ünnepért.

- Silverman, hol a bátyád?! – kérdezte szúrós szemekkel az ofő Naokit, aki éppen ásított egy nagyot. Azt hiszem, leláttam a gyomráig. Na mindegy.

- Nem tudom – vonta meg a vállát, eközben nyílt az ajtó és hozzá tette: - Itt.

Valóban Narou jött be rajta és eléggé zabos fejet vágott, még az ofő szidalmára se reagált csak prüszkölve leült Naoki mellé.

- Merre jártál, fiam? – kérdezte a tancsi tőle.

- Amerre akarok! – felelte hevesen Narou, így a tanárnő arckifejezéséből látva, inkább úgy döntött, hogy nem szól hozzá. Ráadásul, Clarie és Tiffany is elég vérfagyasztóan meredtek Naoura, gondolom azért, mert még a tegnapi nap leállította a műsorukat és ki lettek tiltva a nap további részéből. Hát, ez van!

- Na gyerekek, ki kezdi?! – kérdezte a tanárnő izgatottan. Persze senki nem jelentkezett, így én felemeltem a kezem.

- Majd én, mert én már így is megkaptam már az ajándékomat.

- Rendben, Nero, mondj pár dolgot arról, akit húztál, hogy az illető magára ismerjen – biccentett nekem, amolyan „kezdheted féle stílusban”. Magamhoz vettem az általam vásárolt ajándékzacskót és belenézve, a becsomagolt holmikat kezdtem el pásztázni. Most mi a frászt mondjak Clarieről?

- Öhm – kezdtem bizonytalanul – Akit húztam, az egy lány. Hosszú haja van, mindig magabiztosan lépked, a legújabb ruhákban jelenik meg, sosem divatjamúlt cuccokban. És – folytattam volna, de hirtelen ketten is megszólaltak.

- Én! – vigyorgott Lena meg Clarie, aztán egymásra néztek, és nevetni kezdtek.

- Hogy leszűkítsem a kört, annyit mondok, hogy Hot Mess és biosz szertár – néztem kettejükre, mire páran felkuncogtak (a tegnapi események miatt) és Clarie ciccegve felállt a helyéről. Én is felálltam és elindultam felé.

- Boldog karácsonyt – nyújtottam át neki a csomagot – Remélem, nem haragszol azért, amit benne találsz majd – vetettem egy utolsó pillantást a csomagomra. Csupán azért bántam meg, hogy megvettem AZOKAT neki, mert, ha az ofő rossz néven veszi és Clarie is, akkor eléggé ki fogok kapni.

- Majd meglátjuk – húzta össze a szemeit idegesen és puszi nélkül ott hagyott. Ilyenkor illik puszit adni nem? Nem? Oké. Ki nem állhat és én se őt! Főleg azóta, mióta Tiffanyval megtéptek az öltözőben. Bár már túl tettem magam rajta, akkor is elég mélyen bennem maradt, hiszen nem is érdemeltem ezt ki. Na mindegy, most ne vájkáljunk a múltban, épp meghitt osztálykarácsony van.

- Mit vettél neki? – kérdezte Leon, amikor visszaültem közé és Mimi közé.

- Majd meglátod – suttogtam neki oda bizalmasan, miközben Clariere néztünk, aki épp bontogatni kezdte az ajándékát.

- Még ne bontsd fel! – szólt az ofő.

- Miért ne? – kérdezte Clarie érthetetlenül.

- Mert először is te jössz, másodszor pedig akkor illik, miután már mindenki megkapta!

- Úristen – dünnyögte, aztán magához vett egy kisebb csomag ajándékot – Na, akkor, akit én húztam, az egy világi köcsög. Narou – tette hozzá a végére és fel sem állt, hogy oda vigye neki, hanem csak elfordított fejjel felé tartotta az ajit. De persze jó távol ültek egymástól.

- Tegnap a szertárban nem ezt mondtad – közölte Narou, mire mindenki nagy nevetésekbe kezdett, Clarie feje meg lángba borult egy percre, de állta a strapát.

- Azóta változott a véleményem. Baki volt, megbántam – forgatta meg a szemeit.

- Hát perszeee – röhögött fel Narou.

- Inkább fogd meg a hülye ajándékod és vidd!

- Kizárt, hogy én felálljak neked, és oda menjek!

- Gyerekek, kérlek, csak ma ne csináljátok! – rázta meg a fejét az ofő kellemetlenül.

- Ok – rendezte le Narou Raynes stílusban. Clarie felsóhajtott és mivel a női (vagy kurva) tartása megvolt, ezért egész egyszerűen csak átdobta neki a csomagot, ami Narou lábai előtt ért földet. De ő meg se mozdult.

- Jó, akkor haladjunk, Silverman te jössz – szólt neki az ofő eléggé mérgesen, amiért szétgyilkolja a karácsonyi hangulatot. Narou (ahogyan az tőle elvárható) meg se rezdült igazán, csak megfogta az általa vett ajándékot és hozzávágta Leonhoz.

- Neked is boldog karit – dünnyögte Leon.

- Neked nem – nézte le Narou. Az ofőnkmár csak sóhajtva megrázta a fejét, és megkérte Leont, hogy inkább siessen. Hogy felpörgessem itt egy kicsit, Leon az egyik szőke pláza cicát húzta, aki Naokit, Naoki meg a másik ilyen lányt, aki egy srácot, aki meg Lenát és Lena meg Raynet. Itt az ofő először közbe ordított.

- Állj! Én úgy emlékszem a papír szerint, hogy te húztad Lenat, Rayne!

- És? Elcseréltem – felelte lazán a srác.

- Mit mondtam, mi jár annak, aki elcseréli?!

Rayne itt megvonta a vállát, amolyan „nem tudom, de nem is érdekel” stílusban.

- Intőt! Tehát, a téli szünet után, első tanítási nap, kérem majd az ellenőrződet!

- Ok – felelte Rayne nem törődöm stílusban.

- Talán, „oké”, vagy „rendben”, nem?!

- Ok.

- Hajjj… Inkább haladjunk..

Lena felállt, de Rayne nem. A csaj odasétált hozzá és lehajolt egy picit, (feltehetőleg azért), hogy puszit adjon neki, de Rayne elutasította, hogy neki csak az ajándék kell. Így a lány sértetten elvonult a helyére és nagy duzzogva levágta magát.

- Nos. Akit én húztam, ő nagyon-nagyon kedves. Aranyos. Nincs belőle még egy a földön. Egyik tini kurva sem érhet a nyomába. Mindig meg kell etessem. Cicamániás és remekül játszik hangszeren.

Én itt már mosolyogtam, de Mimi még mindig nem reagált csak dúdolgatva lógatta a lábát a székről.

- Emellett szere… azaz, pitypangolom és soha nem adom át őt senkinek!

Még mindig semmi reakció. Rayne óvatosan Mimire pislantott, aki nem reagált, ezért finoman oldalba bökte.

- Jha – kapott észbe barátném – Bocsika, csak szeretem hallani, ahogyan mesélsz rólam – mosolygott és átvette az ajándékot a mellette ülő sráctól, de mivel Mimi eléggé szemérmes és nem az a „mindenki előtt mutassuk meg, hogy milyen fojtogatón imádjuk egymást” típus, ezért nem lepődtem meg azon, hogy csak egy arcra puszi csattant el. Ezután, Mimi is odaadta az ajándékát Marynek, akiről kész regényt mondott, hogy mennyire rendes, kedves, okos, segítőkéz és társai. Aranyos volt. S miután mindenki bontogatni kezdte az ajándékait, Mimi lerohanta a padokat, hogy neki süti kell, de most azonnal. Ami feltűnt, hogy Narou egész egyszerűen kidobta (!) az ajándékát Clarietől és Rayne hozzá sem nyúlt a sajátjához, amit Lenatól kapott. Én pedig előbb egy kicsit nassolni akartam és inni, így Mimivel az egyik összetolt padnál ácsorogtunk és valami istenien finom sütit ettünk, amit Susan (egyik kissé stréber lány osztálytársunk) anyja csinált. Leon odajött hozzánk és szóba egyedett velem, de olyan unalmas témákról, hogy kezdtem teljesen bealudni. Állva. Mint egy ló. Komolyan!

- Kösz, Nero, már úgy is hiányába voltam ezeknek!! – kiabálta nekem Clarie a terem másik végéből és felmutatta az óvszert, meg a sikosítót nagy boldogan – Csak nem volt rá pénzem! – tette hozzá.

- Hát, örülök neki – vetettem oda.

- Szia, drágám – lépett oda hozzánk Narou.

- Ajj, te mindenhol ott vagy?! – kérdezte Mimi tele szájjal. Erre már Rayne is felállt és bajt szagolva, odajött hozzánk. Megállt védelmezőn Mimi mögött és a vállaira tette mindkét kezét. Mimi meg nyakig csokisan felnézett rá, mosolygott egyet, aztán ismét utálattal fordult Narouhoz.

- Éppen beszélgettünk – szólt közbe Leon szúrósan.

- Leszarom – jött az egyértelmű válasz.

- Mit akarsz, Silverman? – kérdezte Rayne.

- Csak boldog karácsonyt kívánni az én kis szerelmemnek – mosolygott rám (nem azzal a tipikus „szerelmes vagyok beléd” féle romantikus mosollyal) és megsimogatta az arcom, mire én lecsaptam a kezét.

- Nem vagyok a szerelmed – közöltem sziszegve. Valahogy Narouról mindig a házunkban lezajlott jelenet villan be, amitől a bensőm folyton megremeg.

- Majd az leszel – vágta rá, aztán megragadta a derekam, magához húzott, amitől én viszolyogva próbáltam eltolni magamtól. Az arcomra nyomott egy puszit, aztán durván elengedett.

- Boldog Karácsonyt – mondta.

- Neked is – viszonoztam az arcomat megtörölve.

- Megnézhetem, mit kaptál? – kérdezte a székemhez lépve, amire feltettem a nagy karácsonyi zacskót.

- Nem! – vettem el onnan egyből, mire elsötétült fejjel meredt rám.

- Nero, add ide! – közeledett, ám ekkor hirtelen egy süti repült az arcába. Megfordultam és láttam, hogy Mimi a kezébe vesz egy újabb sütit.

- Takarodj! – közölte egyszerűen – Vagy legközelebb egy tálcát vágok hozzád!

Narou idegesen megtörölte az arcát, aztán rámordult.

- Te kis törpe geci – indult meg felé indulatosan, de aztán megállt, mert Rayne elé lépett.

- Szerintem inkább menj haza és feküdj le – mondta neki.

- Felőlem. De ezzel itt amúgy sincsen vége! – nézett ránk vérszemekkel a sebhelyes Silverman.

- Találkozunk szent este – biccentett nekem egy vérfagyasztó mosollyal, aztán felrángatta a székről az öccsét és az osztályfőnök kiabálását utánuk, leszarva azt, elviharoztak.

– Rayne –

- Ez igen, Raynus, elküldted őket és nem is kellett kétszer mondanod nekik! – nézett fel rám Mimi csillogó szemekkel.

- Így van – simogattam meg a feje búbját – Nincs az a kétlábú, aki ne tudna nekem ellentmondani – vigyorogtam rá sötéten, amit ő nem értett, így csak mosolyogva megölelt, majd evett tovább. Kár, hogy nem érti, hogy előbb-utóbb ő sem fog tudni majd nekem nemet mondani és minden úgy lesz, ahogyan én akarni fogom! De az még odébb van… Na szóval. Ment a nyálas zene a kis osztály magnónkból meg a sok nevetés, trécselés, sztorizgatás, süti evés stb. amikor hirtelen berontott egy tizenkettedikes csávó a termünkbe.

- Úgy néz ki gyilkosság történt a suliban!!! – kiabálta rémülten és a következő pillanatban egy mentőautó plusz két rendőrautó zúgott be a suli udvarába.

- Hogy mi? – kérdezte az osztályfőnök, lekapcsolva a zenét – Miket beszélsz?

- A tesi teremben agyon vertek egy tizenegyedikes csávót! Az arca a felismerhetetlenségig lett verve, alig lélegzik, a fogait kiverték és beszélni is alig tud. Vérbe fagyva fekszik a tesiterem padlóján! Mellette pedig a szertárból lévő baseballütővel… - hadarta el a srác – Egy osztálytársunk talált rá, azt mondja nagy nehezen ki tudta szedni belőle, hogy-hogy hívják…

- És hogy? Kicsoda az?! – kérdezte az ofő teljesen megijedve. Persze mindenki lesokkolódva meredt egymásra és senki köpni-nyelni nem tudott. Hogy oda meg vissza vannak egy lehetséges halálesettől. Én csak fapofával vártam, hogy kibökje végre azt a nevet. Nekem az ilyenek már meg se kottyannak.

- Hát ez az, amiért itt vagyok – motyogott a pali – Az ön osztályából való, Daniel Lloyd az… De ez még nem minden… Tegnap, három tizedikes srácot találtak meg szintén agyon verve az egyik öltözőben…

Na itt az ofő kb. szívrohamot kapott, majdnem elájult, aztán ránk ordított, hogy mi maradjunk itt, ki ne jöjjünk stb. és a tizenkettedikessel együtt kivonult a teremből. Persze az ajtó becsapódása után lőttek a vidám karácsonynak és mindenki susogni kezdett. Aztán Mimi szólalt meg először:

- Úristen, hát ki az, aki képes erre?! Ráadásul karácsony előtt?! És pont ma?! Meg úgy… egyáltalán?! – kelt ki magából és lehuppanva egy székre, már készült volna elbőgni magát és folyamatosan azt motyogta, hogy miért az ő osztálytársát, miért azt a gyereket, akinek szerető családja van… Leguggoltam mellé és átölelve őt, próbáltam vigasztalni, de nem akarta abbahagyni a sírást. Felnéztem Nerora, aki szintén előre meredt lesokkolva és Leon simogatta a hátát.

- Daniel vette nekem az ajándékot… Most ment volna olaszba – mondta Nero, mire mindannyian felnéztünk rá, immár Mimi is, a szemét törölgetve – És az a másik három… Istenem – suttogta.

- Azt mondtad, Daniel vette neked az ajándékot? – kérdeztem lesújtóan, mire biccentett. Én már itt tudtam és ránéztem Mimire, majd Nerora és vártam, mikor esik le nekik. Látszott rajtuk, hogy nagyon kattog az agyuk rém nézve, majd egymásra néztek és ekkor végre leesett nekik a szitu.

- Narou! – mondták ki egyszerre. És itt jött a még nagyobb balhé. Nero magát hibáztatta, Mimi meg most azonnal ki akarta végezni Silvermant, én pedig küldtem annak a fasznak sms-t, hogy mit fog csinálni, ha elviszik a zsandárok? Mert okos módon otthagyta az ütőt, a nyomorék. Persze hozzátettem azt is, hogy vegyen vissza az ilyesfajta dolgaiból, mert nem akarom még egyszer Mimit sírni látni miatta! Meg amúgy senki miatt se…