XXXV. Fejezet

Nero

Csak nagyokat pislogtam, ahogyan Clarie a földön feküdt és jajongott, már-már szinte sírt is. A tesi tanár erélyesen rá ordított Naroura, hogy nem kéne fejbe bikázni senkit és, hogy kísérje el valaki Clariet az orvosiba. Én, végül a kezemben lévő labdára néztem, majd Naroura és a többiekre, akik a pályán álltak, aztán eldobtam a labdát és kivonultam a tesi teremből.

- Roosie, hová mész?! – kiabált utánam a tanár, de nem feleltem neki. Nem érdekel, hogy bunkóság vagy sem, nekem elegem van. Még szűz vagyok, eddig egyetlen egy végzetes kapcsolatom volt Kaitoval, ami nem is volt nevezhető kapcsolatnak… És erre fel ugatnak nekem a ribancok. Az igazi ribancok. Felvonultam az öltözőbe és bezárkóztam oda. E-le-gem van! Leültem a padra felhúzott lábakkal és igyekeztem nem elbőgni magam, mint egy nyomorék lúzer lány, aki ki van rekesztve. Egyszerűen csak nem bírom a csúfolódást, főleg, ha alaptalan. Persze, nem mondanám magam gyengének, mert nem vagyok az, hiszen, ha kell, visszaszólok és megvédem magam. Csak amióta Clarie és Tiffany elbántak velem, azóta olyan gyengének érzem magam. Senki sincs, aki igazán mellém álljon. Igen, Mimi ott van, de tudjuk, hogy ő hiába áll ki mellettem, sajnos nem az a balhézós és verekedős típus, amit meg is értek. Ha már Miminél tartunk, alig voltam fent pár perce, mikor nyílt az ajtó és belépett ő. Aggódva odasietett hozzám.

- Minden rendben, Nero? – ült le mellém.

- Persze – sóhajtottam egy mélyet – Csak már nagyon unom. Mindenki előtt megaláznak, pedig nem is csináltam semmit. Nem volt nekik elég az öltözős jelenet? – hajtottam vissza az eddig átkarolt térdeimre a fejemet.

- Ne foglalkozz már velük! – simogatta meg a hátam – Direkt ezért csinálják! Hogy rosszul érezd magad miattuk…

- Hát sikerült elérniük, rosszul is érzem magam! – puffogtam meg sem emelve a fejem.

- Naaa, Nero! Ne csináld már, te nem ilyen vagy, csak régen voltál ilyen!

- Tudom, de még nem múltak el teljesen a régi szokásaim – emeltem fel végre a fejem és rá néztem.

- Figyelj… Ugye Tiffany és Kaito miatt nem érzed magad rosszul? – kérdezte.

- Dehogyis! – ráztam meg a fejem – Kaito már rég nem érdekel.

- Jó, csak azt hittem baj, hiszen még is ő volt az első és nagy szerelmed…

- Igen, de csak volt. Ugye volt azaz undorító ügye, hogy… khm… kinyalt és utána egyből megcsalt és ráadásul még ki is röhögött, hogy milyen naiv vagyok – magyaráztam, s ekkor valaki közbe szólt.

- Neked Kaito az exed?! – a hang irányába kaptuk a fejünket és természetesen Narou állt az ajtóban – És ki nyalta a peckedet??!! Fúúúú – ment fel az agyvize.

- Nem illik hallgatózni, Silverman – jelent meg Rayne is.

- Ez a női öltöző! – ugrott fel Mimi a padról – Kifelé ti kotnyeleskedők!!! – mutatott a falra, ami amúgy a folyosó iránya akart lenni.

- Nero – jött oda hozzám Narou, de olyan stílusban, hogy szinte már készültem volna, hogy azonnal elfutok. Odaért és megragadta mind a két karomat olyan erővel, hogy azonnal felhangoztam.

- Áú, normális vagy?! – kiabáltam.

- Mi van itt?! – jöttek be a lányok, akik amúgy át akartak volna öltözni.

- Ki a faszom ért még hozzád azon a buzi gyereken kívül?! – kérdezte Narou idegesen a szemembe nézve, miközben folyamatosan szorongatott.

- Engedd már el, te evolúciós zsákutca!!! – szólt rá Mimi.

- Semmi közöd hozzá! – próbáltam levakarni magamról ezt az állatot.

- Nagyon szépen kérlek, válaszolj!! – rántott rajtam egyet.

- Narou, te rohadék!! – szitkozódott Mimi.

 Hagyd abba! – szólt Mimire Rayne – Ne avatkozz olyanba, ami nem a te dolgod!

- Kösz Rayne – szólt hátra Narou – Szóval pill – nézett flegmán Mimire, aztán rám. Pillanatok alatt óriási hangzavar történt az öltözőben. Mimi Rayneval veszekedett, hogy mit képzel magáról, Rayne meg Miminek magyarázta az életrendjét, eközben Narou meg egyre ingerültebbé vált.

- Mondd, meg is dugott?! – kérdezte még mindig fogságban tartva a végtagjaimat, amik már rettenetesen fájtak és zsibbadtak a szorításai alatt.

- Hagyjál már te fogyatékos, semmi közöd az én dolgaimhoz!! – fordítottam oldalra fejem, mert egyrészt büdös dohány szaga volt, másrész meg túl közel volt hozzám és nagyon zavarta az aurámat.

- Válaszolj már!! – rángatott meg hisztérikusan, de nem úgy, hogy egy kicsit. Nem, az nem elég… Folyamatosan, szinte majdhogynem teljes sebességéből erőt merítve rázott össze-vissza, amitől sikongatva próbáltam szabadulni. Végül aztán megtörtént a baj, Narou hirtelen elengedett, ellökve magától én pedig hátra zuhantam és bevertem a fejem a csempébe. Egy hatalmasan csattant a fejem én pedig szinte azonnal homályosan kezdtem látni.

- A fejem! – nyúltam oda összeszorított szemekkel és szinte minden mozdulat kínosan lassúnak tűnt, emellett borzasztóan megerőltető is.

- Na, húzzunk innen a picsába!! – hallottam még Naoki hangját.

- Mit kerestek ti fiúk a női öltözőbe?! – jött be a tanár éles hanggal.

- Nero!! – guggolt le mellém Mimi – Mit látsz, hányat mutatok az ujjammal – tartotta elém a kezét, de minden egybe folyt, aztán minden más lett.

- Hatot – közöltem végül szédelegve.

- Mi folyik itt?! – jött oda a tanárnő is.

- Szerintem, agyrázkódása van – mondta Mimi.

- Mindenki agyrázkódást kap a mai nap?! Fiúk!!! – kiabált egy nagyot, amitől az így is sajgó, fájó fejem még jobban hasogatni kezdett – Valaki vigye le Roosiet az orvosiba!!!! – ordítozott.

- Minden rendben lesz Nero – simogatta meg a karom Mimi.

- Aha – bólogattam, de félig azt se tudtam, hogy hol vagyok. Aztán már csak részletek derengenek abból, hogy valaki levisz a karjaiban az orvosiba, és ott nem tudom meddig voltam és mit csináltam…

Rayne

- Gratulálok, Narou, ezt jól elintézted! – morogtam oda neki, miután irodalom óra közepén feljött a ficsúr Leon és Mimi is az orvosiból. Bejelentették, hogy Neronak eléggé súlyos agyrázkódása lett, így kórházba kellett vinni.

- Most mi van?! – dühöngött Silverman – Nem én tehetek róla, hogy ott volt a fal… Amúgy is így legalább egy-egy. Ő is agyrázkódást csinált nekem!

- Igen, de te nem kerültél kórházba! – szólalt meg Mimi, aki valamilyen okból kifolyólag most mellém ült le – Legnagyobb pechünkre.

- Szóval azt akarod, hogy kórházba kerüljek, Mini?! – puffogott Narou – Hah. Fő a kedvesség!

- Mert te aztán kedves vagy, te világi marha!! Neroval is mit műveltél?!

- Ő nem mondta el, hogy a kedves kis Kaito geciláda benne legeltette a nyelvét!!!

- De neked ehhez semmi közöd, te balhere!!

- Elég legyen!! – csapott az irodalom tanárnő hirtelen a tanári asztalra, ezzel is félbe szakítva Narou és Mimi vitáját – Éppen irodalom óra van! Ezt majd megvitatjátok szünetben, és lehetőleg nem ilyen alpári undormány nyelven! Egyszerűen gusztustalanul beszéltek, gyerekek!! – akadt ki.

- Úgy beszélek, ahogy akarok!! – szólt be Narou.

- Nem bírsz csöndben maradni?! – szólta le a tanár.

- Óóó, gyere le jó isten! – állt fel Narou – Inkább hazamegyek! – indult meg az ajtó felé.

- Na azt most felejtsd el!

- Mer’?

- Mert jössz ide felelni, azért! A viselkedésed végett…

- Pfff – röhögött fel gúnyorosan – Na pá, tancsi néni – vonult ki az ajtón.

- Istenem, hogy lehet, hogy nem tudunk megszabadulni ettől a semmirekellőtől? – támasztotta meg a fejét a tanárnő, könyökölve az asztalán, miközben igen gondterhelten meredt az előtte heverő mini laptopra. Az csak az e-napló miatt kell.

- Az a semmirekellő a fivérem – szólalt meg álmosító hangon Naoki a hátsó padból.

- Na, te aztán a másik fele vagy, csak szolidabb és lustább kiadásban! – intette le a tanár.

- Naoki! – tárult ki hirtelen az ajtó és Narou dugta be rajta a fejét. A tanárnő szinte ettől már az idegösszeroppanás szélén állt – Gyere velem, látogassuk meg Nerucit a kórházban!

- Na azt most felejtsd el! – ugrott fel Mimi a padjából.

- Mert, ki vagy te, hogy megszabd nekem, mit tegyek és mit ne? – nézte le Narou.

- Zavarod az órát! – szólt rá erélyesen a tanár.

- Ajjj hagyjon már, ne zaklasson! – háborodott fel az ajtóban álló Silverman #1.

- Hát ezt nem hiszem el – nézett az irodalom tancsi az osztály többi tagjára, akik próbáltak egyetértően nézni vissza rá.

- Inkább menjünk el a dolgunkra – álltam fel a padomból.

- Veled mi van? – méregetett Naoki.

- Tudjátok, nekünk lenne amúgy egy közös dolgunk – céloztam arra, hogy meg kéne találnunk azt a kopizós gyilkost.

- Jha, de jó, hogy mondod, már akartam volna én is erről veled beszélni! – támaszkodott neki az ajtófélfának Narou – Szedd már a lábaidat öcsém!

- Óóó akadjál már le rólam, na – vánszorgott oda Naoki hozzá. Én összeszedtem a cuccaimat és az aggódó, de egyben hálás tekintetű Mimire néztem. Igen, vagyok olyan rendes, hogy bár nem engedem, hogy beleszóljon Narou dolgába Mimi, úgy még elérhetem, hogy bevágódjak Miminél azzal, hogy lefoglalom ezt a puhapöcsöt, hogy ne koslasson a szőke ribizli után. Rákacsintottam az én kis törpémre, majd távoztam Narouék társaságával az iskolából.

- Na és, merre lesz az arra? – kérdeztem zsebre tett kezekkel.

- Először is a Don Pepe’sbe, mert szét akarom baszni Kaito fejét – közölte Narou. Próbáltam lebeszélni, de persze egyáltalán nem tudtam. Minden feltett szándéka ez volt. Szóval mindannyian kocsiba ültünk (persze, én a sajátomba) és elhajtottunk az említett bárba. Mikor odaértünk, a telefonom a messenger hangján megszólalt. Még a kocsiban ültem, amikor megnéztem ki az. Mimi írt nekem. Megköszönte, hogy lefoglalom azt a nyomorékot. Visszaírtam, hogy „nm”, mint nincs mit. Aztán jöttek a kérdései. Szóval így pötyögtem a telefonon, és így lépkedtem be a bárba. A fülemet szinte rendesen felsértette azaz idegesítő tuctuc zene. Narou persze meg sem állt a bárpultig, ahol Kaito ücsörgött és épp Matsuko társaságát élvezte. Én már végeztem Mimivel és a zsebembe csúsztattam a telómat.

- Csá Matsuko, remélem nem haragszol, de most tipli van – lökte le Narou a székről sasukét, aki kis híján elesett. Segítettem megtartani az egyensúlyát.

- Mit kerestek ti itt? Miért vagy velük? – szegezte nekem a kérdéseket – Amúgy cső!

- Hali – válaszoltam és ő is válaszokat kapott a kérdéseire.

- Na idefigyelj te kis görcs – kezdte Narou Kaitonak, aki hirtelen azt se tudta mit csináljon – Mesélj nekem légy szíves a Neroval való kapcsolatodról!

- Merthogy? – röhögött fel kínosan Kai’.

- Csak – nézett rá sötéten Narou.

- Ennek mi baja? – kérdezte Sasuke odasúgva nekem.

- Majd megtudod – biccentettem.

- Hát. Úgy egy vagy két éve ért véget a kapcsolatunk. Akkoriban még emós volt, alacsony és kicsit kövér. Egyszer kinyaltam és kész. Agyba-főbe csaltam, aztán ennyi – mesélte Kaito, és hirtelen Narou a nagy megértős bólogatásai megragadta Kaito tarkojánál a haját. A gyerek fel aúzott és megkérdezte az említettől, hogy mi a baja.

- És akarsz tőle valamit úgy mostanság?!

- Hát, igen, szeretnék – vallotta be őszintén szegény srác. A kis naiv. Ekkor Narou hirtelen lendületből beleverte a gyerek fejét a pultba, ami rohadt nagyot szólt. A bárban szórakozókból is szinte mindenki felénk nézett.

- Akkor ne akarj, világos?! Ő az enyém és, ha még szűz, akkor magamnak akarom mindenáron!! Neked legyen elég az a Tiffany kurva, ha már egyszer vele vagy, oké?! Igen, jól hallottad, tudom, hogy vele vagy! Gyorsan terjednek a pletyik – vigyorgott rá – Remélem, értettük egymást – engedte el végül és ellépett tőle.

- Várj, öhm – állította meg haverom kellemetlenül – Azt mondtad Kaito Tiffanyval van együtt?

- Igen – röhögte ki – Balek – kerülte ki. Sasuke szinte ledermedt és a homlokát fájlaló Kaitora meredt, rezzenéstelen arccal.

- Haver, nyugi – tettem a vállára az egyik kezem.

- Crusader jössz már?! Vagy azt akarod, hogy bemenjek Nerohoz a kórházba?! – kiabált oda nekem Narou az ajtóból.