XXXIV. Fejezet

Mimoza

Megrökönyödve néztem fel rá.

- Te tényleg nem emlékszel?

Fejet rázott.

- Nem, semmire. Azaz részletekre, dee… az nem elég, ahhoz hogy felidézzem a történteket – rakta zsebre a kezét nyugtalanul, én pedig sóhajtottam egy jó nagyot. Bár itt lenne a fakanalam. Most kapna egyet vele a szeme közé.

- Hát… - vakargattam meg a fejem tetejét, valahogy ki kéne szülni mi történt – Mint már mondtam… lekaptál.

- És? Tuti volt még valami! – siettetett. Izgult.

- Hát izé… - vakargattam meg az állam – Mondogattad, hogy szeretsz, nagyon sokszor. Hogy szerelmes vagy belém… És, hogy van egy Mimi dobozod. És még azt is, hogy max. két hétig jártál lányokkal, de azokat megdugtad és, hogy velem nem ezt akarod… azaz nem csak ezt. Éééés. Nem tudom, más nem jut eszembe. Na itt úgy meredt rám, mint aki a halálos ítéletéhez írta alá a papírt.

- E…Ezeket mondtam..?

- Ezeket bizony – mosolyodtam el, nem igazán zavart a dolog – Ja, meg azt, hogy csókolózzunk. Aztán mondtam, hogy ne és erre lekaptál, én meg leütöttelek egy vázával - fejeztem be ezzel a mondandóm, széles vigyorral a képemen – Na, megyünk angolra?

Narou

Hogy mit csináltam a szünetben? Biztos azt gondoljátok, megfektettem Lenát. El kell titeket keserítselek. Nem. Ne mááár. Az csak egyszer volt. Az is egy totál véletlen alkalom volt, még tavaly. Nekem éppen felállt szünetben, és a WCre indultam. És ő is pont a WCre indult, ezért na. Jókor volt jó helyen, ezért az egyik fülkében megdugtam. Ennyi. Semmi komolyra ne gondoljatok. De a leges legrosszabb azaz volt… hogy ő elment alattam vagy kétszer, ÉN PEDIG EGYSZER SE. Hát olyan tág lyukat ti még nem láttatok. Rohadt szar volt, nem csoda hát, hogy Raynenak nincs gusztusa hozzá, és inkább a törpe kurvára veri ki. Szóval jogosan jöhet a kérdés; Akkor mit csináltam óra végéig? Egyszerű! Édes jó apámmal, szerető papuskámmal, papucikával, atyámmal, apuskámmal dumcsikáztam.

- Na mi van gecis szájú? Hogy-hogy most nem az öcséd farkát szopkodod? Éppen szünetet tartotok vagy mi? – szólt bele a telefonba.

- Éppen a sminkjét igazítja meg – vigyorodtam el – Neked is szép jó reggelt édesapám!

- Már mindjárt dél te szaréletű! Na, kibököd már, hogy miért hívtál, vagy keseríted tovább a napomat?

- Két dolog miatt is zargatnálak. Az első; Ma, én és Naoki kocsmakörútra indulunk.

- Nagyon rajok vagytok. És mi lesz? Megfekteted ott is?

- Ajj, nem érted. Nem gondolod, hogy talán valamelyik bárban szintén hallottak ezekről a gyilkosságokról, és hátha tudnak valamit? Hiszen a Don Pepe’-stől és az Infernotól nem messze van az a folyó, amibe beledobták és megtalálták a hullát. Valaki csak látott valamit. Lehet hónunk alá kapjuk a Crusadert is, ő jobban ért ezekhez a kommunikációs szarokhoz mint mi…

- Na. Csak értesz még valamihez, a folyamatos hazudozáson kívül! A végén még hasznodat veszem!

- Ne butáskodj papuska, eddig is csomó dologban a hasznodra voltam! – vigyorogtam kajánul.

- Ja, amikor hazudni kellett, na, jó munkát buzik – és ezzel le is rakta rám a telefont. Ejnye-bejnye. Udvariatlan. Na mindegy. Ugorjunk. Becsámpáztam angolra, ott aludtam két sort, Neroról álmodtam természetesen, ahogy az utóbbi időben mindig. Naoki vert fel az óra végén. No de. Mi jött angol után? Na? Na? Kitaláljátok? Na, ki? Tesiii! Bezonnny. Mindenki szereti a tesi órát nem? Én is. Hogy miért? Mert az utóbbi időben látom Nerot feszülős cicanaciban, és fehér kicsit dekoltázsos toppban. Hm… Mi fiúk, az utolsó pillanatban mentünk le átöltözni. Csak hogy tudjátok. Én, egészen mostanáig max. 3 tesin vettem részt a 3 éve alatt. Minden évbe egy. Ám ugye az nem rég még oka is lett annak, hogy bevánszorogjak az órára.

- Muszáááájjjj?! – hisztizett Naoki mellettem, miközben mentünk le az öltözőkhöz – Nemmm akarok bemenni tesire bátyó! Nagyon nem! Nem szeretem! Nem, nem, nem, nem!

- Ne nyavalyogj már, mint egy fürdős kurva! Legalább mozogsz egy kicsit!

- Pont ez a bajom! – zárta le ennyivel a beszélgetésünket, de jött velem, hiába nyavalygott, hogy ő visszafordul. No mindegy. Nem is ragoznám tovább; átöltöztünk. Húúú micsoda izgalmak. Az igazi izgalom a tesi órán libbent be, felkavarva az óra menetét. Nos, először is tudni illik. Összevont tesi volt. Jajj. Ráadásul kidobós, két labdával. Jajj bizony. És, hogy miért jajj? Mert a fiúk nem épp arról híresek, hogy gyengéket dobjanak. Szóval az egész játék úgy nézett ki, hogy majdnem minden lány kiesett, kivéve Nerot, Clairet és a törpe kurvát. Az utóbbi úgy maradt bent a játékban, hogy 1. Rohadt kicsi. De tényleg, Észrevehetetlen, nem őt célzot 2. Ha mégis valami csoda folytán kiszúrod és megcélzod, akkor Crusader vagy velőtrázóan rád néz, vagy úgy hozzád bassza a labdát, hogy a mentő visz el. Szóval vele inkább senki sem próbálkozott, miután az egyik csávót leültették orrvérzéssel a padra. Ám nem itt torkollott vérengzésbe a kidobó, hanem ott, ahol akarva akaratlanul, de kialakult Nero és Claire kurva közt, egy elég egészségtelen rivalizáció, miszerint non stop egymást célozták. Azaz inkább Claire Nerot, Nero meg visszadobott. A vége felé, mikor már a fiúk is kiestek, és csak Rayne, Mimoza és én maradtunk a pályán, (és mi inkább a falnál ácsorogtunk, és az egyik labda az én kezembe volt) meg persze ők, akkor Claire, hogy is mondjam… túllépett egy határt. Nálam is, és gondolom Neronál is.

- Na? Na mi van Neruci? Olyan biztosan fogod azt a labdát! Más golyókat is ilyen magabiztossággal fogsz?

Nero nem válaszolt semmit, ez még számomra is vicces volt, ám a következő mondata nem. - Tiffany exének, annak a Sasukének a golyóit is?

Ám alig tudta befejezni a mondatot, az én agyvizem már felment, ahogy meghallottam Matsuko nevét. Teljes erőmmel Claire felé hajítottam a labdát, és mikor az elérte a koponyáját, ő hátra esett, és elterült a földön a fejét fogva.

- Na… - poroltam le a kezem, mintha ez rendben lett volna – Sokkal jobb, ha nem beszél.