XXIII. Fejezet

– Nero –

           

Narou utolsó mondata – ami egy kérdés volt, úgy felkavart, hogy hirtelen megszólalni sem bírtam. Csak kissé tátott szájjal meredtem magam elé. Mire megfordultam, hogy utána tudjak szólni valamit, már nem volt sehol. Innentől a kedvem körülbelül a nullás szintet súrolta. Azaz elmebeteg maffiagyerek tudja, hol lakom. Remek.

Mimi persze örömmel fogadott engem, ami nagyon jól esett és az ágyon ülve, széles mosollyal várta a mesélni valómat. Úgy festett, mint egy kiskutya, aki a jól megérdemelt jutalom falatját várja.

- Hát – ültem le mellé – Eléggé bizarr volt. Már csak a reggel is… - kezdtem bele.

- Miért? – kérdezett vissza egyből.

- Mert valaki meggyilkolta a szomszédunk kutyáját… Vagyis nem valaki, hanem Narou.

- Micsoda??? Megölte??? – esett le az álla.

- Igen – bólintottam – Lepuffantotta. Nyilván hangtompítóval, mert senki sem hallott semmit. Ráadásul a kutya vérével felírta a betonra, hogy vaú.

- Úristen… De… Honnan veszed, hogy ő volt?!

- Reggel, mikor elmeséltem Leonnak, hallotta és csak annyit mondott nevetve nekem, hogy vaú.

- SZARHÁZI ÁLLATGYILKOS!!!! – ugrott fel hirtelen kikelve magából – Remélem, legközelebb őt lövi le valaki egy hangtompítóval a semmi közepén, hogy soha ne találjanak rá!!!

- Várj Mimi, ez még semmi! – fogtam meg a karját, és visszaültettem magam mellé – Tegnap este valahogy az ajtó előtt hevert a lakcímkártyám. Nem tudtam miért és hogyan, de ott volt. Azt hittem kiesett valahogy a zsebemből, a pénztárcámból, vagy Chani poénkodik… Erre ma Narou burkoltan elmondta, hogy ő volt… Ami logikus, hiszen nála volt a pénztárcám, mert ellopta. Szóval, tudja hol lakom.

- A szemét rohadék – sziszegte.

- Az hát – motyogtam – Viszont. Ma agyrázkódást csináltam neki.

- Azt meg hogy?! – szaladtak fel a szemöldökei.

- Annyira felbosszantott, hogy indulatosan fellöktem a székkel együtt, miközben hintázott… És beverte a fejét a szekrénybe, így lett agyrázkódása – meséltem. Mimi egy darabig pislogott, majd felnevetett.

- Jól tetted! Büszke vagyok rád – veregetett vállba – És Clarie? Meg Lena? Velük mi volt??

- Hát Clarie meg Tiffany hiányoztak, meg az egyik szőke tag. A másik kettővel meg semmi se volt. Lena egyszer beszólt, hogy kinyírom Narout és, hogy kár, hogy nem jelent fel engem emiatt… - forgattam meg a szemeimet.

- Jellemző – fújtatott Mimi.

- Rayne viszont keresett téged.

- Rayne? – virult ki egyből – Mit mondott?!

- Hogy hol vagy. Aztán a nap végén megkérdezte, hogy jövök-e át hozzád, mire mondtam, hogy igen. És azt üzeni, hogy jobbulást és, hogy majd este felhív téged.

- Értem – pironkodott.

- Tudom, hogy bejön neked – cukkoltam, mire fülig vörösödött. Aztán tüsszentett egyet, mire én felnevettem – Látod, igaz is! – tettem hozzá.

- Nem iiis!!! – védekezett.

- Na és neked milyen napod volt? – kérdeztem.

- Hát… Videó játékoztam egyedül, aztán Joshuával is… Ettem, ittam, hánytam, fostam, aludtam meg ilyen egyéb szösszenetes dolgok.

- Az jó – bólintottam.

- Itt az uzsonnád, Mimoza – nyitott be Joshua.

- Vééégreee, éhen halok! – sápítozott Mimi, miközben nagy trombitálások közben kifújta az orrát.

– Naoki –

            Éppen az ágyban dögledeztem, szokásomhoz híven, amikor nagy ajtócsapódás és egy vad tombolás jelezte nekem, hogy a bátyám hazajött. Kimásztam az ágyból és lecsoszogtam az előtérbe hozzá.

- Mi szél hozott itthon téged ilyen korán? – kérdeztem a lépcsőn ácsorogva.

- Agyrázkódásom lett, bazz’!! – rúgta fel az előtte heverő dohányzó asztalt.

- És ezért kell itt tombolnod? – kérdeztem unottan. Ő szokott ilyet. De csak úgy random, tehát már meg sem lepődök ezen.

- Igen!! Képzeld, ezért tombolok!! Mert kurvára fáj a fejem és az iskolaorvos egy geci szopó büdös vén satrafa!!! – kiabált idegesen.

- Ne idegeskedj annyit, attól is fog fájni a fejed – adtam neki testvéri tanácsokat, mire ő csak vérben forgó szemekkel meredt rám – Azért meg ne ölj engem is – mentem le oda hozzá.

- De, téged is megöllek, mert te meg folyton alszol!! Mi bajod van te neked??? – kérdezte megbökve a vállam.

- Az, hogy nem történik semmi. Bátyó, ez kurva unalmas. Nincs egy jó spiné se, akivel el lehetnek, plusz te meg azt a szőke picsát kajtatod. Ezer éve nem fogtam fegyvert a kezembe, nem száguldozunk csak úgy spontán a kocsival, nem lopunk, nem szórjuk a pénzt. Bedöglöttem – regéltem el neki.

- Ne aggódj, drága öcsém – fogta meg mind a két vállamat és nem túl szépen a szemeimbe nézett – Van egy olyan érzésem, hogy nagyon nagy balhék lesznek a közeljövőben! És minden Nerucihoz meg a kis törpe gecihez és az őt védelmező colos gecihez fog vezetni! – kuncogott, aztán ellépett tőlem – Mellesleg, ha lövöldözni akarsz, csak puffants le egy hülye dögöt, azt csá – feküdt el a kanapén.

- Aha, jó – vakargattam meg a tarkómat értetlenül. Néha komolyan nem értem, hogy mik járhatnak a fejében…

Olyan hat óra tájt lecsámborogtam a konyhába valami eledelért, amikor észre vettem, hogy a bátyám nagyba szedelőzködik és a tükör előtt állva, bíbelődik. Fekete dzsekijét igazgatta magán és a szájában egy cigaretta tündökölt.

- Hova készülsz tesó? – szóltam oda neki.

- Van egy kis ügyem!

- Csak nem, Nero?

- De-de – kuncogott, amitől nekem a maradék kedvem is alábbhagyott.

- Totál megszállott lettél. Csak pár napja „ismered” – nyitottam ki a hűtőt.

- Oszt? Te azzal ne foglalkozz – szólt rám – Na, majd jövök csacsi öcsi – kuncogott.

- Az vagy te, te fasszopó – szóltam vissza „barátiasan”, aztán egy ajtócsapódás jelezte, hogy elment. Nyomorék…

– Rayne –

            Suli után jött egy sms-em az én kedves haverkámtól, Sasukétól, hogy fuvarozgassam már el a seggét ide meg oda, mert az ő autóját éppen vizsgáztatják így csórikám, gyalog van.

- Miért nem faterod kocsijával vagy? – kérdeztem egyből, ahogy bepattant mellém az anyósra. Hol vettem fel? Na hol? Hát persze, hogy az Infernonál…

- Tudod milyen ő – gyújtott rá – Élete szerelme az a kocsi, nem adja oda.

- És a többi kocsi?

- Azok is vizsgázni vannak – fújta ki a füstöt.

- Értem – tapostam rá a gázra – És, merre lesz a fuvar?

- Hát először is elmegyünk ahhoz a taghoz, akitől múltkor vettük a füvet. Aztán el kell mennünk egy helyre, ahol hozunk apámnak pár szép cuccot, tudod. Valami vese meg szív vagy ilyesmi – legyintett.

- Csak így? – röhögtem fel.

- Jha-jha – bólogatott – Mint látod, hoztam hűtőtáskát – emelte meg azt a hordozható hideg „dobozt”, amit észre se vettem.

Már megcsináltunk mindent, amit meg kellett, így éppen hazafelé tartottam (vagyis Sasuke háza felé), amikor ő megszólalt:

- Hé, az ott nem Silverman? – mutatott ki az ablakon, de nem láttam, mert egy: sötét volt, kettő: az utat figyeltem – De igen, az ő! Állj csak meg! – szólt rám hirtelen, mire én egyből benyomtam a féket, így eléggé rázós és kerékcsikorgatós volt a megállás.

- Most minek álltunk meg? Kit érdekel, ha ő az?!

- Mert ez Nero háza – szállt ki a kocsiból.

- Most hova az anyámba mész?? – szóltam utána.

- Oda, hozzá.

- Öcsém, én nem szállok ki, itt hagylak! És akkor majd mehetsz busszal!

- Jól van! – csapta be az ajtót.

- Hát jó – sóhajtottam, s el is hajtottam onnét. Menetközben kihalásztam a zsebemből a telefonomat és félig a kijelzőre, félig pedig az útra figyelve, tárcsáztam Mimi számát. A hatodik csöngésre felvette.

- Szia Rayne – szólt bele orrhangon.

- Szia, Mimi. Hogy vagy? – érdeklődtem.

- Most épp pocsékul – fújta ki az orrát.

- Hallom – mosolyodtam el – Akkor gondolom, nem lenne bölcs dolog, ha most átjönnék – parkoltam le a házuk előtt.

- De Joshua… - kezdte, mire én közbe szóltam:

- Nem lenne túl kedves most elküldened…

- Miért?

Ekkor én már rég kiszálltam a kocsimból és az ajtójuk előtt ácsorogtam.

- Mert most jöttem meg – nyomtam meg a csengőt.