XLIX. Fejezet

– Nero –

            A jel után nem haboztam, csak ugrottam. Sasuke nem hazudott, tényleg elég mély volt, konkrétan a csobbanást követően sem értem le az aljára, még ahogy süllyedtem a vízben. Nagyon meleg volt, így amikor kimásztam a medencéből, egyből csontomig hatolt a jéghideg levegő. Ez nem játék – gondoltam magamban, tuti beteg leszek. Úgy tettem, ahogyan azt Sasuke tanácsolta és pillanatokon belül már a kocsijában találtam magam. Vacogva, dideregve helyeztem be a slusszkulcsot az indítópanelba a kormány alatt (jé, engem üldöz Narou és még sem ejtettem el a kulcsot…) és beindítottam az autót.

- Te jó ég – túrtam a hajamba idegesen. Még sosem ültem automata sebváltós kocsiban és teljesen elfelejtettem mit, hogy kell csinálni. Ez egy, add kettő: féltem, hogy, amint elhagyom a házat ezzel a kocsival, Narou mindent észrevesz és az én csiga tempómban utolér, így inkább leállítottam a motort és a fűtést maxra véve vártam. Vártam, hogy történjen valami. A mobilom a táskámban volt, amit bent hagytam a lakásban, ha azt Narou észreveszi, buktunk mindent, mert rájön, hogy tényleg itt voltam. De egyáltalán honnan tudta ezt? Hiszen csak Chani tudja, ő viszont nem ismeri Narout… De Narou meg tudja, hol lakom!!! Már ezerféle rémkép futott át az agyamon, hogy Narou elment hozzánk, becsöngetett engem keresve, nem talált és a bátyámat meglőtte, hogy árulja el, hol vagyok meg ilyenek… Istenem, segíts. Már magamban imádkoztam, hogy minden rendben legyen, amikor egy másik autó éppen betolatott az udvarba és megindult a garázs felé. Én gyorsan lekapcsoltam a fűtést és a slusszkulccsal a kezemben átmásztam az anyós ülésre és kiszálltam a kocsiból. Besiettem a garázsba, ahol az említett járműből kiszállt egy magas, középkorú férfi, szivarral a szájában és mikor meglátott, majdnem dobott egy hátast.

- Te meg ki vagy?! – kérdezte ingerülten – És miért vagy csurom víz?!

- Sasuke barátja… Vagy valami olyasmi – dideregtem magamat átkarolva.

- Barátja, mi – húzta gúnyoros vigyorra a száját.

- Igen és nem rég ugrottam le az erkélyükről a medencéjükbe, mert egy elmebajos épp engem keres itt pisztollyal a kezében.

- Kicsoda?! – húzta össze a szemöldökeit.

- Narou Silverman…

- Az a köcsög Silverman palánta, az agyamra megy az apjával együtt! Mit a neved?! – kérdezte.

- Nero Roosie…

- Aha, szóval te vagy Nero – méregetett – Még itt van az a kis buzeráns kölyök?

- Nem tudom – ráztam meg a fejem.

- Várj itt, mindjárt jövök. A kocsimban van pokróc, azt terítsd addig magadra! – utasított majd megindult a garázsból nyíló, (gondolom) a házba vezető ajtó felé, én meg ott maradtam egyedül. A kocsijához léptem és kinyitottam az egyik hátsó ajtót és egy vörös pokróc volt ott, amit el is vettem és magam köré tekertem. Csak egy minimális fokkal lett jobb, de ugyanúgy fáztam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de nem sokkal azután, hogy a férfi elment, hangos kiabálásokat hallottam és egy puskalövést is, amire összerezzentem. Aztán megint kiabálást, végül egy ajtócsapódást és ezt követte nem sokkal egy nagy, távolodó kerékcsikorgatás. A kocsi mögé bújtam és összehúztam magam, aztán hirtelen meghallottam a pasa hangját:

- Itt vagy?

- Igen – jöttem elő.

- Most már jöhetsz, tiszta a levegő – eresztett meg felém egy mosolyt és a fejével biccentett, hogy kövessem. Odasiettem hozzá és vagy húsz lépcsőfok vezetett fel a luxusház belsejébe, ahol jobbára sokkal melegebb idő fogadott. Végre.

- Nero, miért nem mentél el?! – sietett oda hozzám Sasuke, mikor a nappaliba értünk.

- Mert automata sebváltós a kocsid és megijedtem – feleltem őszintén.

- Tiszta lila a szád – méregetett, majd köhögött egy sort – Amúgy ő itt fater, fater ő itt…

- Nero, tudom – biccentett Sasuke (ezek szerint) apja, majd felém nyújtotta a kezét – Robert Matsuko, örülök, hogy megismerhetem azt a lányt, akitől Scott Silverman idősebb hülye fia teljesen becsavarodott – vigyorgott rám kissé kacéran, amitől eléggé kellemetlenül éreztem magam. Végül kezet fogtam vele.

- Én is örülök, hogy megismerhetem azt a személyt, akinek a forró téli medencéje volt az egyetlen mentsváram az üldözőm elől – vigyorogtam fel rá közömbösen, ami eléggé tetszett neki.

- Érdekes – méregetett.

- Khm, Nero akarod, hogy hazavigyelek? – szólt közbe Sasuke.

- Fiam, ha te így ülsz autóba, akkor mind a ketten meghaltok, inkább én eldobom a hölgyet – kacsintott rám, amitől eléggé zavarba jöttem. Ez most nyomul?

- Jó, de akkor én is megyek – nézett szúrósan Sasuke az apjára és a kezembe nyomta a táskám – Bocsi, de rá kellett üljek, különben ez a seggfej észreveszi.

- Semmi baj – sóhajtottam – Egyébként mi volt ez a lövöldözés?

- Narou volt, azt hitte, megijedünk, de nem így lett. Kicsavartam a kezéből a pisztolyát, apa meg kidobta a lakásból – hadarta el Sasuke.

Miután hazavittek (amiért örök hála nekik) a bátyámnak is magyarázkodhattam, hogy miért vagyok csurom vizes. Azt hazudtam neki, hogy bele estem a benti jakuzziukba, mert megcsúsztam a magassarkúmmal a vizes kövön. Nem volt elragadtatva és konkrétan megtiltotta, hogy holnap iskolába menjek. Mert holnap kúrálós napot kell tartsak itthon, hogy nehogy beteg legyek meg ilyesmik…

Ezt követve, másnap reggel tehát nem kellett korán fel kelnem, hanem elég volt tíz órakor. Mikor kimásztam az ágyból, már akkor éreztem, hogy szarul vagyok. Nem volt lázam, nem köhögtem, de az orrom iszonyúan folyt a sok trutyitól, mint állat. Megfáztam, éljen! Szerencsére, ezt ki tudom gyógyítani kiadós pihenéssel, teázással és orrcseppel. Meg sok-sok zsebkendővel. Chani már elment munkába, hagyott nekem üzenetet a hűtőn.

„Hugi!

Ma korábban kell menjek és sokáig leszek, mert egyedül fogok melózni. Deno nem jön be, mert azt mondta történt valami furcsa reggel… Remélem, otthon maradsz és megelőzöd a betegséget! Majd hívj fel, hogy, hogy vagy…

xoxo; Chani”

Sóhajtottam, aztán összegyűrtem a kis sárga öntapadós papírt és kidobtam a kukába. Feltettem vizet főni, bekapcsoltam a TV-t és egy reggeli műsor mellett megcsináltam a teámat. Aztán elmentem fürdeni, majd felvettem egy kényelmes rövid, szürke nadrágot egy fehér vékonypántos toppal és rávettem a fehér köntösömet. Vissza csoszogtam a szőrös szobapapucsomban a konyhába és leülve az asztalhoz neki láttam a gyógykúrámnak. Ezután a papír zsepi halmommal együtt átvonultam a nappali kanapéjára és azon fetrengve néztem az Investigation Discovery Channel adásait. Kb. olyan dél körül járt már az idő, amikor valaki csöngetett. Olyan nehezemre esett fel kelni, hogy azt hittem lesz fél év, mire ki érek az ajtóhoz – pedig nem volt messze. Bár, jó sokáig tarthatott, mert az illető már kezdett rátapadni a csengőre.

- Jövök már! – szóltam oda orrhangon és sietősebbre vettem a tempót. Elforgattam kétszer a kulcsot a zárban és ajtót nyitottam, ám az alak felismerésétől a szívem kihagyott vagy három ütemet.

- Jó napot, Kincsem, hiányoltalak ma a suliban, gondoltam elszökök és meglátogatlak! Csak nem beteg lettél, Drágám? – vigyorgott rám Narou, neki támaszkodva az ajtófélfának, aztán tekintete végig siklott az öltözékemen.

- Tűnj innen – csaptam volna rá az ajtót, de ő simán megtartotta fél kézzel, amíg én minden (legyengült) erőmet bevetettem, hogy odakint tartsam.

– Deno –

            Minden reggel együtt kelünk a húgommal. Albérletben lakunk egy kis, egyszintes kerti házban, közel a város elit negyedéhez. Jelenleg jól fizető munkában vagyok az iSamuraiban, így mindig tudok félre tenni egy kicsit. Clarie is azért ment el rúdtáncosnak, hogy minél több pénzt kaszáljon be vele (dehogy miért pont a levetkőzést és a magamutogatást választotta, ne kérdezzétek). Jelenleg egy közös házra gyűjtünk. Sajnos a szüleink nem akarnak bennünket megsegíteni és meg is értem őket, hiszen ők sem élnek valami fényesen, mert hála apánk szerencsejáték függőségének, mindig szűkében állnak a pénznek és már egy csomó rokonnak meg szomszédnak tartoznak a kölcsönök miatt. Na mindegy…

Ma reggel is én keltettem Clariet, hogy ideje menni a suliba.

- Ajj jól van már – lökte el durván a kezem, amivel a vállát megrángattam, hogy térjen magához.

- Igyekezz! – szóltam rá kicsit erélyesebben és a biztonság kedvéért kifele menet, felkapcsoltam a szobájába a villanyt, majd a TV-jét is bekapcsoltam és max. hangerőre vettem.

- Fú, Deno, rohadj már meg!!! – sípolta, én meg jókat kacagva mentem le a földszintre. A konyhában bekapcsoltam a rádiót és a reggeli híreket hallgattam – miszerint újabb gyilkosság történt, így immár két fiatalt is brutálisan meggyilkoltak, ráadásul az eddig felmerült gyanúsítottak sem gyanúsítottak többé, így az ámokfutó még mindig szabadon járkál. Közben főztem kávét és Clarie uzsonnája mellett még reggelit is készítettem kettőnknek, ami tojásrántotta volt, bele aprított hagymával és virslivel, mellé pedig pirítós kenyér. Clarie pont akkorra jött le totál felöltözve és nyakig kisminkelve, amikor már meg is terítettem.

- Mi lesz ma a suliban? – kérdeztem csak úgy, hogy beszélgessünk valamiről.

- Nem vagyok sem kisgyerek, sem előre látó, hogy ilyesmiket kelljen kérdezned tőlem – flegmáskodott csak úgy, általánosságban.

- Hát jó – sóhajtottam, így a húgocskám remek társaságát élvezve (végig telefonozott) csendben megkajáltunk.

- Na, de én sietek az isibe, le kell aláznom még pár nyomorultat – kuncogott nagyokat, aztán felvette a magas sarkúját és a szőrmés kabátját, majd kilépett a hidegbe. Már megszoktam, hogy újabban el se köszön. Éppen a tányérokat helyeztem bele a mosogatóba, amikor hirtelen Clarie hatalmasat sikított kintről. Ijedtemben megugrottam, majd otthagyva mindent, kirohantam én is szinte egy szál semmibe.

- Mi történt?! – kérdeztem a húgom mellé lépve, aki a kerítés melletti bokorra mutatott.

- Valami fura döglött állat fekszik ott!

Az ujjának irányába mutattam és akkor én is kiszúrtam egy ritka vörös bundát. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vegyem.

- Vigyázz, Deno!!!

- Jól van! – szóltam hátra az aggódó testvéremnek és leguggoltam a bokorhoz. Akkor már tisztán láttam, hogy az nem állat. Megemeltem a bokrot és akkor felismertem Mimit. Embrió pózban feküdt, szinte teljesen átfagyva. Megragadtam a már-már jéggé dermedt testét és kihúztam onnan.

- Atya úristen… - suttogtam – Hé, Mimi! – kezdtem el rázogatni és pofozni, hogy valami életjelet adjon ki magából, közben mindenféle kérdések cikáztak a fejemben, hogy még is, hogy az istenbe került ide…?!

- Mi az, Deno?! Ne fogdosd már fúj, mit csinálsz?! – sietett mellém a húgom, aztán amint meglátta, hogy ki az, mi az, a szájához kapott – Jézusom, hát ő meg mit keres itt?! – akadt ki ingerülten.

- Nem tudom, de sürgős ellátásra van szüksége – vettem ölbe, mire végre megmozdult és apró nyöszörgős hangokat préselt ki magából.

- Most mit művelsz?! – kiáltozott utánam, mikor én berohantam a lakásba vele. Azonnal a fürdőbe mentem és a kádhoz lépve megtartottam őt a fél kezemben, míg a másikkal ügyeskedtem. Forró vízzel töltöttem meg a kádat és jó sok habot csináló sampont öntöttem még bele.

- Deno, te nem vagy orvos, hívd a mentőket! – jelent meg az ajtóban Clarie.

- De te is tudod, hogy orvosi szakon végeztem – kezdtem el levetkőztetni a lányt, de mivel nem vagyok sem perverz, sem kukkoló, ezért a kis bugyikáját és a melltartóját meghagytam rajta addig, amíg vízbe nem tettem. Ott a sok habtól nem lehetett látni a testét, így levettem róla a víz alatt a maradék fehérneműt, majd félre tettem azokat száradni.

- Most itt fogsz maradni vele?!

- Igen, amíg magához nem tér egy kicsit – guggoltam le a kád mellé és árgus szemekkel figyeltem a lányt, akinek a szája már teljesen fekete volt nem is lila és a bőre is a múltkorinál sokkal, de sokkal sápadtabb.

- Na jó, én erre nem érek rá, nekem suliba kell mennem – hagyott ott. Őt ez nem érdekli, de engem nagyon is! Ahogy vizslattam Mimoza arcát, megláttam, hogy a nyakán olyan lila foltok éktelenkedtek, mint a harapás… Mi történhetett vele?

- Mimi, mi történt veled? – kezdtem el simogatni – Hogy kerülsz ide…? Kérlek, térj magadhoz!

– Rayne –

            Reggel csak is egyetlen egy dolog keltett ki engem az ágyamból (amúgy nem mentem volna ma sehova). Mégpedig Mimi. Látni akartam őt, látni az iskolában, vele akartam lenni. Szóval, reggel nem is húztam az időt, mert időben felkeltem (!), nem reggeliztem, hanem egyből felöltöztem (!!) és autóba szálltam, majd nyolc óra előtt, időben beértem a suliba (!!!). DE, Mimi nem volt bent… Egyedül ültem a padomban, idegesen dobogtattam a lábammal és le sem vettem a szemem az ajtóról, hátha valamelyik pillanatban betoppan vagy ő, vagy legalább a szőke picsa, hogy tudjak valami infót szerezni Mimiről. De egyikük sem jött be… Helyettük Narou és az öccse jöttek meg, akik szintén érdekesnek találták, hogy nincsen bent se Mimi, se Nero. Előkaptam a mobilom és írtam neki sms-t meg facebookon is, de nem érkezett válasz. Ezután tárcsáztam a számát, de ki volt kapcsolva. Az ideg megevett. Már gondoltam arra is, hogy az a szemét Josh kivette őt ebből az iskolából és átíratta valahova máshova, hogy ne tudjunk találkozni.

Clarie az első óra végére esett be szinte és eléggé feldúlt volt. Persze, mikor nyílt az ajtó, azt hittem Mimi késik, de nem ő volt. Az első óra utáni szünetben pedig Narou hirtelen oda állt a padomhoz és amolyan vészjóslóan megtámaszkodott rá, majd belehajolt a képembe.

- Nero nem is volt Matsukonál tegnap este, mit hazudozol nekem?! – sziszegett idegesen.

- Ha tudni akarod, ott volt! Mimitől tudom, mert Nero írt neki. Csak lehet, hogy Matsuko nem hülye és elbújtatta őt. De most, ha megbocsátasz, engem ez érdekel most a legkevésbé – álltam fel a padomból és kerültem ki őt. Hirtelen megrezzent a mobilom. Fénysebességgel kaptam elő, hátha Mimi az, de perchemre csak Sasuke írt, hogy minek kellett beköpnöm őket Narounak tegnap. Idegesen sóhajtottam és válasz nélkül hagyva őt, becsúsztattam a zsebembe a készüléket és folytattam utam a folyosóra, amikor érdekes párbeszéd ütötte meg a fülem.

- És tudjátok mi volt a bokor alatt!? Vagy inkább ki?! Mimioza!!!

Megperdültem a tengelyem körül és azonnal odasiettem a picsákhoz.

- Mit mondtál Mimiről? – kérdeztem Clarietől idegesen.

- Azt, hogy reggel, mikor kimentem az udvarra, Mimoza a kertünkben az egyik bokor alatt feküdt szétfagyva. És fogalmam sincs, hogy került oda… - felelte közömbösen.

- És hol van most?!

- A bátyám vigyáz rá, megpróbálja életre kelteni – forgatta meg a szemeit, bennem meg felment a pumpa. A bátyja?! Tehát… egy FIÚ?!

- Hol laksz?! Érte megyek!!

Elég sokáig tartott Clarieből kiszedni a címet, mert először kaján vigyorra húzta a száját, és azt mondta, hogy egy randiért cserébe elárulja. De mivel ezek után majdnem megfojtottam, ezért kibökte, én meg azonnal elhagytam az iskola épületét. Vagy százzal mentem végig az úttesten és meg sem álltam az említett címig. Ott, leparkoltam a ház előtt és a kapuhoz lépve szinte rátapadtam a csengőre. Sok időnek tűnt, mire végre kinyílt a régi vaskapu és mikor megláttam az alakot, egyből összeszűkültek a szemeim. Ez a múltkori csávó a plázából, akinél vette Sasuke a telefont.

- Segíthetek? – kérdezte furcsán.

- Mimiért jöttem – szűrtem ki a fogaim közül hűvösen.