XLIII. Fejezet

– Rayne –

            A nagy robajra Naokival egy emberként fordultunk oda. Sasuke a földön fetrengett, Narou meg épp jókat röhögve rajta, oda sétálgatott mellé.

- Nektek mi bajotok van?! Éppen bevetésen vagyunk, legalább ilyenkor álcázhatnátok magatokat jó munkatársaknak – szidtam le őket feszülten.

- Jha, nem te mondtad tesó, hogy „egy oldalon állunk”? – kérdezte Naoki bamba fejjel.

- Hagyjatok már békén, meg van az a köcsög kés, most mit feszültök? – emelte fel a fóliába zárt vasdarabot a földről Narou, miközben haverom is nagy nehezen feltápászkodott.

- Kár, hogy ez a balta nem talált fejbe, Matsuko – tette még hozzá egy rosszindulatú vigyorral a képén ez a vadbarom.

- Ha gondolod, a te fejedbe még egész nyugodtan bele állíthatom! – sziszegett Sasuke, én pedig jó szokásomhoz híven, közéjük csatangoltam.

- Ne a szátok járjon, hanem ezeket tegyük vissza a helyére! – hajoltam le a szétszóródott bizonyítékokért és mindegyiket visszadobáltam az említett dobozba, aztán visszatettem a helyére.

- Segíthetek, uram? – hallatszott a terem másik végéből egy mély, gyanúsítgató hang. Megperdültem a tengelyem körül és egy kigyúrt, fehérbőrű, fekete bajszos alak meresztette ránk a szemét, miközben egyik kezével már az adóvevőjéhez nyúlt.

- Nem, már megtaláltuk, amiért jöttünk – felelte Narou és megemelte a kezében lévő tárgyat, hogy lássa a fószer is.

- Áh, maguk az angkorvati rendőrkapitányságról jöttek, igaz? – enyhült meg.

- Igen – feleltük szinte egyszerre.

- Akkor, elnézést kérek a zavarásért, uraim – vonult ki.

- Melák geci – szólalt meg Narou morogva, mire felkuncogtunk. Elindultunk a cuccal együtt vissza az autónkhoz. Nagy komolyan vonultunk, mint az igazi nagypályás rendőrök, közbe sehol semmi.

- Mekkora hiszékenyek ezek az emberek, te – csapta be a kocsiajtót Narou, mikor beszállt hátra. Most én ültem az anyósra (a térképpel a kezemben), Sasuke meg a volán mögé.

- Miért, nem örülsz neki? Ha nem lennének azok, akkor már valószínűleg revolver golyókkal a seggünkben menekülnénk innen a picsába – szóltam hátra neki unottan.

- Max az ő seggükben lenne, mert az enyémben tuti nem! – hencegett, hogy ő milyen „ray” meg „kemény”.

- Csodálom, hogy nem buktunk le a sittes pofád miatt – nézett rá Sasuke a visszapillantóból, miközben beindította a kocsit és elindultunk a biztonsági sorompós kapuk felé.

- Viszlát, uraim – köszönt el immár sokkal barátságosabban a biztonsági őr.

- Viszlát – biccentett Sasuke. Én csak bólintottam amolyan „szintén” félén, Naoki benyögte, hogy „pápá” Narou pedig azt, hogy „csókolom”. Persze, ezt egy röhögés követte és mázlinkra még a csávó is viccesnek találta, mivel mi hozzá képest kölkök vagyunk.

- Aztán ajánlom, hogy gyorsan vezess, Matsuko, különben kénytelen leszek átvenni a sofőr szerepét!

- Silverman, inkább fogd be és rázd fel a Csipkerózsika öcsédet, amíg még nem alszik be teljesen és hívjátok fel azt a zsaru spanotokat, hogy most mi legyen! – meresztette szemeit az útra haverom, én meg unottan könyököltem az ablaknál.

- Már késő, bealudt – jött a válasz hátulról – És amúgy meg nincs telefonunk egyikünknek se te ész!

- Akkor kénytelen leszünk megint telefonfülkébe bújni – sziszegett Sasuke.

- Nem gondolkoztatok már el azon, főleg te Narou – néztem hátra egy pillanatra rá – Hogy Naokinak narkolepsziás szindrómája van?

- Az meg mi a halál? Úristen! Haldoklik az öcsém?! – kapott a fejéhez.

- Nem, nem haldoklik! Ez egy betegség, miszerint az adott tagra egyik pillanatról a másikra hirtelen álmosság tör rá és minden ok nélkül, kontrolálatlanul bealszik. Különösen akkor, ha valami unalmas helyzetben van, például tanóra vagy kocsikázás, ilyesmik… - regéltem.

- Aha, és ezt te honnan tudod, professzor Rayne? – kérdezte flegmán a sebhelyes hülye gyerek.

- Onnan faszfej, hogy az unokahúgom narkolepsziás volt és a végére már annyira elsúlyosbodott neki, hogy már napokat aludt át, emiatt nem evett, nem ivott eleget és tönkre mentek a szervezetei!

- Hülyeség – legyintett – Nincs az öcsémnek semmi baja. Dr. Crusader ne okoskodj annyit, mert már eléggé idegesítő…

- Hát, te tudod. De magadat okold, ha egyszer nem kel fel – vontam meg a vállam. Dünnyögött még magában valamit, de nem sokat értettem, mellesleg nem is érdekelt.

Most (hála az én jó térképolvasói tehetségemnek) sikerült egy óra alatt visszaérnünk Angkorvatba és az egyik fő úton megálltunk egy telefonfülke mellett.

- Na húzzál – szólt hátra Sasuke Narounak.

- Nekem te ne! – hajolt előre az említett – Nem tudom Steve számát fejből…

- Istenem – sütötte le szemét haverom.

- Te egy született gyökér vagy – néztem rá lekicsinylően.

- Jaj fogd már be apa geci, nem lenne egyszerűbb besétálni hozzá? – vitte fel a hangját.

- Ilyen öltözékben?! – rángattam meg magamon a rendőrségi ruhámat.

- Igen!

- Te faszfej, tudják, hogy nem vagyunk odavalósiak, ezek szétbasszák a fejünket! – vitatkozott vele Sasuke is.

- Álljatok már le gecifejűek, van egy ötletem is ám, nem vagyok hülye!!

- Annyira – dünnyögte Sasuke.

- Jaj, kik ezek a nyomorékok!!! – vágódott hátra Narou duzzogva – Gyere le jó isten!!

- Muszáj nektek állandóan veszekedni meg kiabálni? – dörzsölgette a szemét álmosan Naoki.

- És neked muszáj folyton aludni?! Narko geci – szólt be neki a bátyja.

- Mi bajod van neked állandóan, bolond vagy?! – kérdezte fezsülten Naoki tőle.

- Először is – kezdtem – Igen, Narou bolond, másodszor az narkolepszia és harmadszor pedig, mi az a nagy terved?!

- Az, hogy szépen besétálok drága öcskösömmel és odamegyünk Stevehez. Ha valaki kérdezi, azt mondjuk, hogy nem az Angkorvati rendőrségről jöttünk, hanem máshonnan. Gyakornokok vagyunk és Steve a nagybátyánk. Ennyi! – darálta le, közben olyan fejet vágott, mint akinek briliáns és bombabiztos, zseniális terve van.

- Igen és álljak meg a kocsival a rendőrkapitányság előtt? – kérdezte Sasuke.

- Jhaa, mit nem értesz?!

- A kocsira rá van írva, hogy „Rendőrkapitányság, Angkorvat” hogyha eddig még nem vetted volna észre, te fasz!!

- Matsuko neked tényleg Xanaxot kéne szedj, tiszta idegbeteg vagy, mi van veled? – rázta meg a fejét lenézően Narou – Akkor állj meg hátul, ott nincs senki.

- Ha lebukunk, akkor megöllek! – sziszegte haverom, mire végre elindultunk.

- Lemaradtam, most mi van? – kérdezte hirtelen Naoki, mire mindannyian idegesen felsóhajtottunk. Választ nyilván nem kapott csak Narou dünnyögte el a szokásos „gyere le jó isten” szlengjét. A másik irányból megközelítve a rendőrséget, leparkoltunk a kapitányság épületének háta mögött. Ezek ketten kiszálltak hátulról és elindultak elintézni, amit el kell.

- Végre egy kis csend – lazultam el.

- Nagyon utálom ezt a faszrágót – sziszegte Sasuke, miközben rágyújtott. Mivel nálam nem volt cigi (reggel elaludtam, így otthon maradt) ezért megkínált engem is és az ablakokat lehúzva cigiztünk a menő, rendőrjárgányunkban.

- Tudom. Ajánlom neki, hogy ne bukjunk le – szórtam ki a felesleges hamut az ablakon keresztül a járdára.

- Én is.

- Mennyi lehet az idő? – kérdeztem.

- Fasz se tudja – rántotta meg a vállát – Vennem kell egy új telefont bazdmeg.

- Hát igen.

Nem tudom, meddig ücsöröghettünk az autóban, mire a két jómadár végre visszajött.

- Na, helyzet? – kérdeztem, miközben bevágódtak hátulra.

- Steve drága nem volt bent, így csak üzenetet tudtam neki hagyni, hogy várjuk a pláza mekijében – puffogott Narou.

- A plázában?! – kérdeztem hátra fordulva – Ilyen öltözékben, ahol sok az ismerős?! Hát te hülye vagy…

- Bazdmeg éhes voltam! Ott legalább van kaja…

- Öcsém – indította be Sasuke a motort – Gyere le jó isten! – gúnyolódott elváltoztatott hangon, mire vigyorogva rám nézett. Viszonoztam a vigyort.

- Ez neked nem áll jól – rúgta meg a vezetői széket Narou mérgesen.

Szóval, így történt azaz eset, hogy így négyen, rendőr autóval leparkoltunk a pláza mélygarázsába és rendőrruhában vonultunk fel lifttel a földszintre. A rendőrsipkánkat mélyen a fejünkbe húztuk, hogy még nehezebb lehessen minket felismerni. A sok ember meg tini kurva így is nagyon megbámultak, ráadásul néhányan majd’ szívrohamot kaptak, hogy mit keres itt négy zsandár.

- Figyelj, van nálam kétszázezer KP meg a bankkártyám, bejössz velem abba az iSamuraiba velem iPhonet venni? – mutatott az alma boltra Sasuke.

- Jha, felőlem – rántottam meg a vállam, aztán a Silvermanekhez fordultam – Veszünk egy telót aztán megyünk fel mi is.

- Mi is jövünk – közölték egyszerűen. Odamentünk a telefonoshoz, de mivel a helyiség elég kicsi, ezért a két testvér kint megálltak, hogy akkor majd ők ott megvárnak minket. Mi pedig bementünk. Egy szökésbarna hajú, zöld szemű srác állt a pult mögött, mellette meg egy fekete hajú emós köcsög nyomkodott egy alma telót.

- Biztos urak?! – lepődtek meg mind a ketten. Sasukéval egymásra néztünk, de Sasuke szemei kissé tágra nyíltak.

- No para – tette fel a kezét kissé mélyített hangon, amit eléggé furcsállottam – Csak egy iPhone 6-ot szeretnék venni.

- Jha, rendben – enyhült meg a szőke csávesz – Milyen kell?

- Space grey, 128 GB-os – válaszolta haverom lazán. A két almás csávó egymásra nézett amolyan „de tele lehet a köcsög” fejjel, majd hátra ment a fekete hajú a raktárba és kihozott egy fehér iPhone dobozt, amiben benne volt az említett telefon.

- Ez 1300 dollár lesz [ez annyi, mintha M.o-n 350 ezer lenne] Készpénz vagy kártya?

- Akkor inkább kártya – kotorta elő a holmiját Sasuke, majd lazán átnyújtotta.

- Hé, te olyan ismerős vagy nekem – méregette a szőke – Nem te vagy a húgom egyik csávója?! Haver, te zsandár vagy?!

- Nem, összekeversz valakivel – rázta mg a fejét hevesen haverom és mélyítette a hangját – Én nem is idevalósi vagyok!

- Hát jó. Akkor elnézést. Itt a kártyája és a telefonja – nyújtotta vissza a kártyát és még a dobozt is egy elegáns zacskóba tették.

- Köszönöm, további szép napot – sietett ki Sasuke én meg értetlenül mentem utána.

- Neked meg mi bajod? – kérdeztem értetlenül.

- Ez Nero bátyja, csak az – fújtatott – Majdnem lebuktunk.

- Nero bátyja itt dolgozik?! – kukkantott be Narou az ajtón.

- Igen, úgyhogy tünés – ragadta meg a kezét Sasuke és elhúzta onnan. Felmentünk a harmadik emeletre, ahol a kajáldák voltak és megálltunk a meki hosszú, kígyózó sorában.

– Nero –

           

A mai nap elkezdődött ez a karácsonyi banzájos nap a suliban. Ma még nem volt semmi érdekes, szerdától lesz a pincérnős melóm és pénteken fog fel lépni Mimi, a többi diákkal, akik a zene kórus/énekkar tagjai. De ma viszonylag jó napom volt, Tiffany és Clarie hiányoztak, meg persze Narouék is, így nem volt semmi gebasz, azt leszámítva persze, hogy Lena állandóan főnösködni akart a rendezvényeket illetően. Na mindegy. A nap pozitívuma még, hogy elmaradt az utolsó óránk, így 14:10 helyett 13:15-kor végeztünk a suliban. Megbeszéltük Mimivel, hogy elugrunk a plázába kajálni a mekibe (mert ma nem lesz próbája), így miután kiléptünk a suli kapuján, egyenest a pláza felé vettük az irányt. Édes kettesbe léptünk be a plázába és mentünk fel a harmadik emeletre.

- Nézd, rendőrök – mutatott Mimi az egyik asztalhoz, ahol négy rendőr ült és mekis kaját ettek.