–
Steve –
(A
Silvermanek rendőr fejese, őrnagy)
Ott ültem az irodámban, tarkómat vakargatva.
Asztalomon papírok és jegyzőkönyvek tömkelege, gyanúsítottak aktái. Nem, ez a
másoló gyilkos nem volt benne az adatbázisban. Valószínűleg egészen idáig semmi
törvénybe ütközőt nem tett. De akkor a sötétben tapogatózunk. Nincs
ujjlenyomat, semmi, amivel megfoghatnánk. Mi az okozat, amiért most elkezdte?
Mindjárt széthasad a fejem…
-
Uram! – jött be egy gyakornok rendőr az irodámba.
-
Mondd Thomas! El vagyok havazva, de meghallgatlak – dőltem hátra nagy fekete,
bőrborítású irodai székemben, ami megnyikorgott a súlyom alatt.
-
Valaki betört a rendszerbe, sürgős, uram!
Erre
már azonnal felkaptam a fejem, és felpattantam székemből, egyből követtem őt.
Egy nagy számítógép terembe vitt az utunk, ahol a rendőrség, irodai dolgozói
csinálták a dolgukat, amik ki lettek rájuk szabva. Ám az egyik nagyon, zavart,
és feszült tekintettel rendelkezett, úgy kapkodta a tekintetét a képernyőn,
mint aki megveszett. Hozzá mentünk oda.
-
Hallottam mi történt – tértem rögtön a lényegre megállva mellette – Feszültnek
látszik – próbáltam barátságos hatást kelteni.
-
Ne is mondja – rázta fejét, s ha jól láttam verejtékezett is. Kérem, olvassa
ezt el! Önnek jött – dőlt hátra a székében, a képernyőre mutatva. Oda hajoltam,
s neki láttam a sorok olvasásának.
Belső értesítés
Iktatószám:
1997/00387461
SZIGORÚAN TITKOS
Küldő: Vezetői
Titkárság Különleges Bizonyítékraktár Honvédelmi Iroda
A Különleges Gyilkosságok 68.
Program 1997/234500 számú parancsnok részére.
December
16-án 16 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték
fel a Különleges Bizonyítékraktár Operációs Rendszerében. A behatolás december
14-én, tíz óra tájt történhetett.
Az
elkövető személye, célja, illetve kiszivárgott információk mibenléte
pillanatnyilag nem ismeretes, az azonban megállapítható hogy az elkövető
behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A
teljes kár felmérése előreláthatólag viszonylag hosszú időt vesz majd igénybe.
Ezúton
felszólítom Önt, a Különleges Gyilkosságok 12. számú gyilkosság felelős
hivatalnokát, és a nyomozás lebonyolítóját a fokozott éberségre. Továbbá
felhívom figyelmét, hogy a rendszerben történő behatolás mibenléte bizalmasan
kezelendő.
Nem
kellett nekem bemutatni, hogy kik lehettek ezek. 12. számú gyilkossághoz
kapcsolódó bizonyíték tűnt el. Az a bizonyos ezüst kés. Ezek a Silvermanek lesznek.
Mióta van nekik hackerük? Valami profiról lehet itt szó…
–
Narou –
- Nero! Fúh! Nero nézzed már! Te, ezek nem is
rendőrök! – hallottam meg a törpe kurva hangját, nem messze tőlünk. A francba.
-
Hanem? – itt Nero hangocskája ütötte meg a fülem, mire rögtön felkaptam a
fejem. Oooh, a napom már is jobb! – Úristen! – hőkölt hátra, mikor a szemembe
nézett, és megragadva Mimi kezét, aki a kajája miatt nyavajgott, elkezdte
elhúzni onnan, egy teljesen más irányba, és a legtávolabbi asztalhoz ültek le.
-
Na puncik! – pattantam fel rögtön – Kaját abbahagyni! Költözünk! – csaptam
össze a kezem, és elindultam rögtön utánuk. A háttérben hallottam, ahogy a
suttyók is nagy nehezen összekapják magukat, és káromkodva a nyomomba erednek.
„A
hülye balfasz csinálja a balhét megint…”
„Faszomat
már, hogy enni se lehet nyugodtan...”
„Mehetnénk
lassabban, fáradt vagyok!” – ezek a mondatfoszlányok repkedtek mögöttem.
Mikor
odaértünk, egész egyszerűen csak lehuppantunk melléjük, ugyanis egy elég nagy,
csoportos asztalhoz ültek le. Persze egyből, mikor leültem Neruci kezéhez
nyúltam.
-
Szállj már le rólam! – rivallt rám, pedig még hozzá sem értem, elrántotta a
kezét, mielőtt megragadhattam volna és határozottan a szemembe nézett, miközben
kicsomagolta a Big Mac-jét – Enni se lehet tőled nyugodtan?! Minek jöttetek
ide?
-
Nyugi, kistigris – röhögtem gúnyosan, de nem tört meg a tekintete.
-
Rayne, mit kerestek rendőr ruhába a plázába? – láttam, ahogy a törpe kurva
felnéz a mellé leülő Raynera, majd a kezében lévő sajtburgert szuggerálja, amit
nem a colos rögvest a kezébe ad, jelezve, hogy ne kérdezősködjön, plusz még meg
is simogatja a fejét. Úristen, apa- lánya kapcsolat… kezdem úgy érezni, hogy
Crusader enyhén pedofil.
-
Nem tudsz leszállni rólam?! Hagyj békén! Csomó más lány van! Elegem van, hogy
mindenhol ott vagy, akárhova megyek! Szállj le rólam! Nem tudom, honnan szülted,
hogy ez nekem bejön, de elárulom, hogy NEM. Hagyj. Békén! – szótagolta, szinte
vérben forgó szemekkel Neruci. Nekem. Grrr…!
-
Azt nem tehetem – válaszoltam egyszerűen.
-
Mégis miért nem?! – válaszolt helyette a törpe kurva, de én egyszerűen csak
leintettem, mire Crusader, velőtrázó pillantással illetett, és kimerevedett.
-
Mert elégtétellel tartozol! – fordultam ismét a csillagom felé, majd az arcomra
mutattam – Ezért.
-
Az ott – mutatott ő is oda – Nem az én hibám!
Ezen
felröhögtem.
-
Még hogy nem a te hibád!
-
Nem az enyém! Ha nem raboltál volna el, akkor most nem lenne a képeden egy
vágás. Ilyen egyszerű!
-
Akarsz te is vágást az arcodra? – mutattam az övemre ráerősített disznóölő
késre – Jól néznél ki vele – kuncogtam.
-
Nagyon vicces vagy – forgatta meg a szemét, és keresztbe vetve a lábait,
megragadta a szendvicsét két kézzel, és harapott volna bele, mikor én lekapva
az övemről a bilincsemet, a csuklója köré illesztettem, majd összezártam őket.
-
TE NORMÁLIS VAGY?! – kiáltott fel – AZONNAL SZEDD LE EZT RÓLAM!
-
Csak ha könyörögsz – pörgettem hátradőlve a kulcscsomót az ujjamon.
-
Narou, engedd már őt el – szólalt meg Matsuko – Vagy azt a kulcscsomót, isten
engem úgy segéljen, a seggedből kell majd kibányásznod, mert felnyomom neked!
-
Te ebbe ne szólj bele Matsuko!
-
De beleszólok, mert bántod!
-
Akkor bántom, amikor akarom! Ne szólj már bele!
-
De beleszólok!
-
Amíg van nyelved!
-
Fránya hullámcsat – kotnyeleskedett bele egy hang. Törpe kurva éppen egy kis
hullámcsattal birizgálta Nero csuklóján a nem a zárat, ahogy azt egy normális
ember gondolná, nem. Hanem magát a bilincset, nagyon erőlködve, amit a
barátnője egy elnéző mosollyal konstatált… Mi fiúk, inkább egy pléhpofával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése