XLI. Fejezet

– Sasuke –

            Hogy őszinte legyek, baromira ideges voltam Narouékra. Hogy miért? Először is, Narou geci elrabolja Nerot, ami egy elég komoly húzás! Másodszor pedig Rayne uraság még elvárja, hogy szegény sokkolt lány, aki azt se tudja, mi folyik ebben az elcseszett városban, még foglalatoskodjon egy hulla elásásával. Hát szépen nézünk ki mondhatom! Bezzeg, ha a Minikéjével történt volna ilyesmi, akkor már nukleáris atombomba háború tört volna ki az egész kontinensen. Na mindegy… Silverman tanyán volt gyűlés a hulla miatt, ezért jó apámmal éppen odatartunk, a kocsijában ülve.

- Gyűlölöm azt a helyet – sziszegett fater – Nem szeretek ott lenni, rendesen viszolygok, mikor belépek az ajtón.

- Én már csak attól is kész vagyok, ha meghallom ezt a nevet – kezdtem.

- Silverman – mondtuk ki egyszerre, utálatosan.

- Amúgy én szeretem kikészíteni Narout, tetszik, hogy folyton az egekben van a vérnyomása, amikor meglát, vagy meghallja a nevemet – vigyorodtam el. Igen, én magamban ezen mindig olyan jót szórakozok.

- Vicces?

- Nagyooon – kuncogtam fel – Azt várom, mikor csapja földhöz magát.

- Ezt már szeretem fiam – nevetett fel apám is azon, hogy mennyire bírom a Silverman kölök szenvedését. Hát, akit utálunk… Na, mindegy. Perceken belül megérkeztünk a Silverman tanyához és már odakint, az ajtó előtt hallottuk apámmal, hogy Narou és Scott bácsi véres szócsatát vívnak egymással. Apámmal értetlenül egymásra meredtünk, majd mind a ketten vállat vontunk és beléptünk a lakásukba. Odabent a hacacáré még nagyobb volt, mint amilyennek kintről tűnt. A következő kép tárult elém:

Narou az előszoba kellős közepén dúlt-fúlt, tombolt, kiabált a haját tépte, a tükör előtt szenvedett, minden. Silverman papa pedig az előszobát és a konyhát összekötő boltíves átjárónál ácsorgott és mindenféle mocskos szavakkal illette a drágalátos fiát. Brad persze próbálta őket a maga nyálas módján csitítgatni, míg eközben Rayne és Naoki egymás mellett ültek a kanapén. Rayne vészjóslóan szuggerálta Naokit, aki már sík ideg volt és rá ordított, hogy mi a fasz baja van.

- Szép jó napot! – köszönt oda apám mindenkinek, mire a házban jelenlevők mindegyike elhallgatott és felénk fordult.

- Áh, Matsukoék – kaptunk egy lenéző pillantást Scottól.

- Végre itt vagy Robert, én nem bírok ezzel az alakkal – sietett oda hozzánk Rayne apja.

- Hát, rám ne nagyon számíts – tette fel fater védekezően a kezeit – Amúgy meg mi történt? Ezt az ordítozást az utca végén is hallani…

- Ez a kis hülye prosti gyerek – mutatott Silverman papa Naroura – Meg van bolondulva, mert lett egy kis karc azon a rusnya képén!

- Drága papuska! – köpködte a szavakat idegbetegen Narou – Először is… EZ! – itt az arcára mutatott – NEM EGY KIS KARC!!! Másodszor pedig az arcom tökéletes VOLT! Csak amiatt a rákos Nero ribanc miatt történt ez – picsogott, mint egy dedós és szinte már térdre akart rogyni. Mikor meghallottam a rákos Nero ribanc szavakat, egyből tudtam, hogy a csajnak köze lehet Narou bajához. Ennek hangot is adtam:

- Szerintem, nem ő tehet arról, hogy te fasz voltál és elraboltad és egy erdőben kötöttetek ki!

Erre megfordult (mert eddig háttal állt nekem) és a vérben forgó szemei mellett még az arcán éktelenkedő, szemei alatti vízszintes vágást is megcsodálhattam, ami keresztül szeli az egész arcát, még az orrnyergét is!

- Azt meg, hogy szerezted? – kérdeztem elvigyorodva. Alig bírtam vissza tartani a röhögést – Nagyon csini, egészen dizájnos! Feldobja az egész drogos pofádat.

- Erről Nero tehet és nem én! Ha nem fut el tőlem, nem szökik meg és végig hallgatja azt, amiről én beszélni akartam volna vele, akkor nem történt volna semmi baj! Ehelyett elfutott és az a köcsög ág, amit ellökött és visszacsapódott, képen talált, és jól félbe szeletelte az arcom!! – darálta le idegbetegen.

- Képzelem, miről akartál volna te vele beszélgetni… - morogtam az orrom alatt.

- Amúgy, hogy, ha Narou testvérem nem vitte volna magával azt a csajt és az nem szökött volna el a pszicho fejétől, akkor most nem találtuk volna meg mi a hullát! – szólt közbe Naoki.

- Miért, mi köze volt ennek a lánynak a hullához? – kérdezte Brad értetlenül.

- Á, dióhéjban annyi, hogy Narou valamiért begőzölt, gondolom attól, hogy Sasuke és Nero mostanában egyre többször megfordulnak együtt, ezért elrabolta a suliból, mire a csaj kiugrott az autójából, befutott az erdőbe és miközben menekült ez elől a barom elől, bezuhant egy árokba és egyenesen a hulla ölébe esett. Ennyi – hadarta el Rayne karba tett kezekkel, majd visszatért Naoki szuggerálásához.

- Ácsi, ácsi, ácsi! Szóval, akkor ez a spiné, ez a Nero vagy ki – szólalt közbe Scott rosszalló tekintettel – Tud erről az egész hullásdiról?

- Jha – bólintottunk, mi négyen, maffiakölkök.

- És végig nézte azt is, ahogyan elássátok a tetemet?

- Jha!

Erre a három apuka összenézett, majd Scott szólalt meg ismét:

- Akkor sajnos ő is el fog tűnni láb alól.

- Tessék?! – szólaltunk meg egyszerre Narouval, amitől persze összehúzott szemekkel meredtünk egymásra.

- Mindenki, aki belefolyik az ügyünkbe, azt ki kell zárnunk! Vagy élve, vagy halva! És mivel a lányok túlságosan is pletykásak, ezért szegény Neronak mennie kell! – legyintett és rágyújtott egy szivarra. Hát az eszem megáll, azért nehogy már megöljük Nerot, azért, mert ez a köcsög Narou tudtán kívül is olyasmibe sodorta bele, amibe nem szabadott volna… Kész röhej!

- Akkor Mimit is meg kell murdeltetni? – kérdezte Naoki.

- Az meg ki? – kérdezte Scott összevont szemöldökökkel.

- Ennek a nője itt – bökött a mellette ülő, pszichopata fejű colos haveromra.

- És az a lány, hogy jön a képbe? – értetlenkedett apám.

- Ő segített nekünk elég sok mindenben. Például, tőle tudtam meg ma is, hogy a késünket már elvitték a kivizsgálásra is. De megoldottam egy perc alatt is. Kitöröltettem vele az adatbázisból.

- Tessék? Mi ő, valami kém?? – kérdezte Brad hitetlenül.

- Hát, azt nem mondhatom el – legyintett Naoki – A lényeg, hogy ő is tud szinte mindenről!

- Akkor ezért voltatok ma kettesben bent abba a terembe? – kérdezte Rayne.

- Igen, miért mit hittél?! Elhiheted, hogy az a hippi erdő szökevény lány nem lesz az esetem – szólt oda kissé ingerülten neki Naoki.

- Ajánlom is – sziszegte Rayne – Különben kitépem a szíved a helyéről!

- Az elmúlt egy órában, miközben bámultál, megtettem volna helyetted is ezt magammal!

- Mindegy, a lényeg, hogy akkor ezt a két csajt tüntessétek el innen! Adjátok el a szerveiket, vagy dobjátok ki őket valami stricinek, esetleg csak simán öljétek meg őket! – utasítgatott Silverman bácsi, mire Narou, Rayne és én is egyszerre ordítottunk fel:

- NEM!!

- Mimi a legeslegártatlanabb ezen a Föld nevű szar helyen! Ha egy haja szála is meggörbül, mindenkit kicsinálok, világos?! – kezdte Rayne ellentmondást nem tűrő hangszínben.

- Fater, te nem láttad még Nerot, ő olyan lány, akit te is életre-halálra kúrnál! És még SZŰZ, ÉRTED?! Muszáj, hogy előbb megbasszam és, ha lehet, soha nem adnám át senkinek sem! Lehetne az én saját kis házi kurvám! – ez persze Narou volt.

- Az a szőke picsa nem olyan fontos, ezer más millió van belőle a világon, de Mimiből csak egy van! – közölte Rayne erélyesen.

- Hát rohadtul nem, mert Neroból is ő az egyetlen IGAZI bomba szőke – nézte le Narou (ő nézi le a nálánál jóval magasabb embert… haha vicc).

- Nekem mindegyik ugyan az, épp ezért nem is érdekel. Engem csak Mimi!

- Egyik csaj sem tehet arról, hogy ebbe belekeveredtek! – folytattam én helyettük is – Ők ketten barátnők és ismernek minket, másnak nem adnák át ezeket a történéseket, csak is nekünk vagy egymásnak! Nincs értelme megölni őket, hiszen ártatlanok!

- Mi ez a szánalmas hősködős duma nálad, Matsuko… - nézett le Narou egy perc alatt.

- Először is, ez nem hős duma, te seggfej, hanem rendes érv, amit te nem tudtál fölhozni azon kívül, hogy Nerot megbasznád. Másodszor pedig, az én arcom makulátlan, míg a tied egy igazi horrorfilmbe illő farkasember fej azzal a vágással, szóval én egy ilyen arcberendezéssel nem nagyon ugatnék!

- Nem sokáig lesz a te fejed se makulátlan – szűrte ki ingerülten a fogai mögül és emelte az öklét, mire Rayne közünk lépett, hogy ne tudjunk összebunyózni.

- Szóval, Scott bácsi, érti, amit mondunk?! A két lány marad! – terelte vissza a témát coloska oda, ahonnan elindultunk.

– Nero –

            Hiába Sasuke nyugtató szavainak a telefonba, amiket majdnem egy órán keresztül hallgattam, egyszerűen képtelen voltam megnyugodni. Tudjátok milyen az, hogy először is… elrabolnak, aztán kiugrasz egy mozgó járműből, eltévedsz az erdőben, legurulsz egy domboldalról, bele egy jéghideg vízbe és egyenesen rá egy hullára?! Hát inkább ne tudjátok meg… Plusz, ezek a bunkó „férfiak” arra se voltak hajlandóak, hogy hazavigyenek, előtte végig kellett nézzem, ahogyan eltemetik a hullát. Ráadásul az a köcsög Rayne még azt akarta, hogy én is ássak! Hát ezek nem normálisak… Így, mikor végre otthon voltam az üres lakásban (Chani egésznap Denonál videó játék és iPhone szerviz maratont tartanak) kezdtem bekattanni. Fel, s alá járkáltam, miközben állandóan kattogott az agyam mindenféle dolgokon. És mindig ugyanarra az egy kérdésre jutottam vissza: mibe csöppentem én bele?!

Egyszerűen nem bírtam tűkön ülni, ki kellett, hogy adjam valakinek – így hívtam fel Mimozát, aki pont abban a szent pillanatban indult hazafelé.

- Gyere át, kérlek, nagyon fontos! – hebegtem a telefonba eléggé remegő hangon.

- Úristen, mi történt Nero?! – hüledezett a vonal másik végén.

- Csak gyere át, kérlek, mindent elmondok, nagyon sok minden van, amit nem értek és félek és úristeeen – túrtam a hajamba.

- Jó-jó-jó, nyugika van, mindjárt ott vagyok nálad akkor, sietek! – próbált nyugtatni.