XL. Fejezet

– Naoki –

A bátyám egy fasz… Egy jó nagy fasz! És hogy miért? Elmesélem… 

Ugye bevonszoltuk magunkat VASÁRNAP arra a szarra, (ahelyett hogy aludnánk otthon) ezzel annyira nincs is baj csak, hogy egyszer csak eltűnt. És jöhet a kérdés; Miért nem örülök neki? Egyszerű. Mert biztos, hogy valami egetverő hülyeséget csinált MEGINT. Ugyanis, ahogy a bátyám eltűnt, a szőke kurva is! Na de ne, ne, ne. Kezdjük az elejétől. Először is meg akartam keresni a kis törpe szart, hogy kérjek tőle valamit. Meg is találtam. Elég nehezen… Az a csaj szolidan elveszik a tömegben. Szóval megleltem a tesi teremben, ahogy egy boát próbált lábujjhegyre állva feltűzni a bordásfalra.

- Törpe ku… azaz Mimi! – álltam meg mellette. Úristen ez a lány tényleg nagyon alacsony.

- Igen? – fordult felém nagyokat pislogva, aztán mikor realizálta ki vagyok hát… szolidan úgy nézett rám, mint egy véres rongyra – Heh?

- Remélem, ráérsz – tettem a kezeimet a zsebembe.

- Elfoglalt vagyok – vágta rá rögtön.

- Lenne hozzád egy kérésem!

- Akármi is az, a válaszom nem. Kis fos tömlő – puffasztotta fel az arcát morcosan és elfordult – Még, hogy kérés, hát hülye ez? Pff…– motyogott még magába hitetlenül, mint aki nem hiszi el, hogy ilyen felesleges dolgok miatt rabolták el a drága idejét. A picsába már.

Crusadert kellett volna megkérni, hogy kérje meg a csaját… faszom, de őt most nem találom sehol. Mindegy…

- Tudok róla, hogy értesz ahhoz, hogy hogyan törj be adatbázisokba – próba szerencse… Na, erre már meg akadt a keze, ahogy tűzte volna fel azt a fost.

- Ó – nem nézett rám - Igen?... – megremegett a hangja

- Vagy segítesz nekem, vagy feljelentelek – közöltem egyszerűen nem kis unalommal – Sport Egyesületek adatbázisába betörni rossz dolog. Ejnye-bejnye.

- Mi kéne, ha volna? – engedte le a boát rögvest, ami lustán leesett a földre, de nem igazán foglalkoztatta őt a dolog.

- Ismét be kéne törnöd valahova.

- De… Ne. Miért? Megint?! Miéééért? – toporzékolt, mire én elővettem a telefonom és tárcsáztam volna a rendőrséget, mire kapásból rángatni kezdte két kézzel a karom – Ne, ne, ne, ne! Megyek már!

Szóval belopóztunk az informatika terembe, ott feltette magára az olvasó szemüvegét, és leült egy géphez.

- Hova kéne? – nézett fel rám, mikor a széke mellett ácsorogtam.

- Egy rendőrségi adatbázisba. Még hozzá a bizonyítékok raktárába. Ott látsz majd egy kést, elméletileg, majd mondom melyik az. Na, azt kéne elintézni, hogy az a bizonyíték ne legyen ott… Érted, ugye? Vagy magyarázzam el még egyszer? – gúnyos volt a hangom, nem kicsit.

- Szóval azt akarod, hogy töröljem ki onnan.

- Pontosan.

Hatásszünet következett.

- Hát hülye vagy?! – háborodott fel egyből – Egy bizonyítékot töröljek ki a raktárból?!! Hát te nem vagy beszámítható! Te bumburnyák, te! Van fogalmad róla, hogy ezért le is csukhatnak, a hatóság nyomozásának hátrálásáért?! Arról nem is beszélve, hogy… hogy betörni egy rendőrségi adatbázisba ez…

- Ha elkapnak, felvállalom helyetted, hogy én voltam, engem úgy se csuknak le, remélhetőleg – ásítottam egyet unottan.

- Ja… akkor jó!  – vont vállat kuncogva, egyből felvidulva, és bekapcsolta a gépet. Kölyök…

Nem telt bele tíz percbe, de már bent volt. Ez a gyerek rohadt hátborzongató. (Igen, nem vagyok hajlandó lánynak hívni… ez egy gyerek.)

- Na melyik is az, üresfejű? – pásztázta a monitort, én pedig odahajoltam és vizslatni kezdtem én is a képernyőt.

- Hát figyelj, ezüst kés, ezüst markolattal, eléggé feltűnő nem?

- Hmmm – gondolkodott el feltolva az orrán a szemüvegét, majd hirtelen eszébe juthatott valami, mert elkezdett szélsebesen gépelni, majd egy teljesen más oldalt jelent meg a gépen - Bingó! Ahogy sejtettem!

- Mi az?

- Ez már nincs a rendőrség bizonyíték raktárában, kérem szépen, te evolúciós zsákutca!

A szívem kihagyott egy dobbanást.

- Hanem..? – azt hiszem egy kissé belém fagyott a szar is.

- A szomszéd városban lévő nagy bizonyíték raktárban van, paprikajancsi.  Elemzésre vitték oda. Ujjlenyomat, ilyenek.

- És… most akkor mi legyen?

- Ez már nem az én dolgom – kapcsolta volna ki a gépet de meg ragadtam a csuklóját.

- Ha mi elbukunk, Crusadert is visszük magunkkal – közöltem elővéve a családi örökségként szolgáló velőtrázó nézésemet. Nekem is van, nem csak a bátyámnak, csak én nem használom… Túl fárasztó.

Itt egy fél perces kínos csönd következett, míg nem kirántotta a csuklóját és ismét szaporán gépelni kezdett. Eltelt vagy öt perc, néma csendben ismét, csak a billentyűk ütlegelése hallatszott, míg nem kilépett mindenből, és levette a szemüvegét.

- Na?

- Elméletileg a kést még nem gondolják egyértelmű bizonyítéknak. Az isten tudja miért – itt hitetlenül a plafonra szegezte a tekintetét – Szóval írtam egy levelet a helyi őrnagy, valami Steve nevében, hogy pár rendőrt majd a bizonyítékért küldünk, és visszahozzák a helyi parancsnokságra! – állt fel a gép elől – Nesze, hogy kik lesznek a rendőrök, azt oldjátok meg ti, majd vesztek párat – próbált nagyon lazának tűnni, ám az arca valahogy azt sugallta „ezért a pokol tűzén fogok égni, ezért a pokol tüzén fogok égni, meghalok, meghalok!”

Na erre mit mondjak? Nem fogom megköszönni… Nem.  Újra abba a rendőrhacukákba kell bújnunk, ezt nem köszönöm meg! Biztos nem! Nincs azaz isten!

- Kösz – böktem ki az orrom alatt.

- Van mit – ment ki az ajtón, én pedig követtem, mert meg kéne keresni azt a faszfej bátyámat.

- Húh, ez meleg volt – nézett körbe, mint valami titkos ügynök, aki fél, hogy lebukik akció közben, ám mikor kiléptünk édes kettesben a kis számítógépteremből, Crusader meredt ránk a lépcső aljából. Vagyis először Mimire, aki úgy nézett ki, mintha rajta kapták volna valamin. Istenem, ez a kölyök nem tudja jól álcázni az érzelmeit. Minden egyes rohadt emóciója látszik az arca minden rezdülésében.  Aztán rám nézett, aztán megint a törpére, aki most már hevesen is kezdett lélegezni, gondolom félt, hogy lebukik, és feljelentik, aztán megint rám és ekkor kitágultak a szemei, és olyan vérfagyasztó tekintettel illetett engem, amitől egy hétig rosszat fogok álmodni.

- Mit csináltatok bent, ketten az infó teremben? – szegezte ezt a kérdést nekem.

Ám választ már nem kaphatott, ugyanis jött egy sms-em. Ollllyan lusta vagyok kivenni a zsebemből. Faszom…

10:23

Feladó: Narou

Tesó, gáz van. Azt hiszem megtaláltam a hullát.

- Crusader, beszédem van veled – szólaltam meg, és ráérősen leszaladtam a lépcsőn

- Hát nekem is veled! Mit csináltál Mimivel a… - ám itt megragadtam a karját és elkezdtem kihúzni a suliból.

- Hagyjál már, ennél fontosabb dolgunk is van!

- Mint például? – tudtam, hogy meg akar ölni, csak azt nem tudom miért.

- Hulla – vágtam rá egyből és ezzel a lendülettel ki is löktem a suli kapun. És MAGASRÓL leszartam, hogy ő mindenáron a saját kocsijával akar menni, betuszkoltam az anyósra.

- Te vezetsz? – nézett rám hitetlenül, és hallatszott a hangjából, hogy még mindig meg akar ölni, a semmi miatt, mi baja van? – Akkor napnyugtára se érünk az isten tudja hova!

- Lődd le magad – válaszoltam unottan, és beindítottam a kocsit.

Mivel a bátyámmal szinte non stop együtt vagyunk, és amikor nem is, akkor is szeretjük tudni, hogy melyikünk hol van, ezért közös e-mail címmel regisztráltunk az iPhonejára, meg az enyémre is, szóval meg tudjuk találni egymást azzal a Find My Iphone-s szarsággal.  Jó kis cucc. Már ha éppen nem titokban akarsz csinálni valamit. Hát, ja. Közöttünk nincsenek titkok. Így ténylegesen magánéletünk sincs... Hajj.

Szóval fél kézzel vezettem, a másikkal pedig nyomkodtam a telefonom.

- Mit csinálsz? – kérdezte epésen Crusader egy idő után. Most amúgy a szokásosnál gyorsabban mentem, csak hogy ne sírjon a szája.

- Kuss a neved. Inkább nézd az utat, és szólj, ha árok van előttem – regéltem halál nyugodtan, és nyomkodtam tovább a telefont.

- Most legszívesebben én magam vetnélek téged egy árokba!

- Mi bajod van?!

Ám ekkor kiadta a testvérem koordinátáit ez a szar kütyü… és hát, kissé meglepődtem. Az erdő kellős közepén van. Mi a fasz? Lefékeztem az út szélén.

- Most meg miért álltál meg?

- Elméletileg, ott kell lennie – mutattam az út menti erdőre

- Bent az erdőben? Bement hugyozni vagy mi a fasz?

- Mit tudom én – és ezzel ki is pattantam a kocsiból, és rácsaptam a kocsi tetejére, mire ő is ki szállt.

- Hát akkor hajrá…

Nem tudom, meddig kereshettük a bátyámat meg az iPhoneját, de végül csak rá akadtunk. Ott ült egy fa tövében, arcából ömlött a vér.

- Hát veled meg mi a balhere történt? – guggoltam le elé.

- Semmi – motyogta, és bosszúsan felnézett rám. Az arcát egy vékony vízszintes seb szelte át.

- Az arcod… elég gyérül néz ki. Gyérebbül, mint általában – állt meg mellettem Rayne – Na, látod Naoki te is így fogsz kinézni, miután itt végeztünk! – veregetett vállba. Narou csak értetlenül meredt fel ránk.

- Szállj már le rólam, mi bajod van?!

- Áhh semmi – rakta zsebre a kezét hitetlenül, gúnyosan nevetve.

- Kussoljatok már! Szétmegy a fejem! – jajdult fel a bátyám.

- Hát ekkora sebbel nem is csodálom – méregettem.

- Milyen sebbel? – értetlenkedett, de nem gondolkodhatott rajta sokáig, mert legyintett egyet – Mindegy… Nero is itt van ám.

Na itt állt meg bennem a guta.

- Ki van itt?! – kezdett felmenni a pumpám.

- Neruci…

- Elraboltad?!

- Olyasmi…

- És hol van most?!

- Ott van a folyóparton. Ül. Nem tudom megnyugtatni. Szerintem, enyhén sokkot kapott.

- Ott hagytad a hullával?!

- Nyugi már, itt van pár méterre, azt mondta, hagyjam őt egyedül. Hát egyedül hagytam – vonogatta a vállát.

- Hát te egy világi szar ember vagy… - szállt be Crusader is – Hol van?

- Ott arra – mutatott hanyagul egy irányba, mire ott hagytuk a seggfej bátyámat, és elindultunk arra. A fasznak se hiányzik, hogy kifecsegjen valamit ez a csaj…A faszomat a bátyámba meg az elrablási hadműveleteibe! Dugja már meg aztán cső, már kezd elegem lenni…

 – Narou –

Eszméletlenül hasogatott a fejem. A kurva életbe… Jól telibe kapott egy jó nagy ág, miközben Nerot kergettem. Ám lerázott a kis huncut, de nem telt bele sok időbe, hogy megtaláljam, ugyanis sikított egyet. Természetesen abba sem telt bele sok idő, míg a nyomára akadtam. Már hurcoltam volna el onnan, hogy móresre tanítsam, ám ahogy mellé értem kiszúrtam a vízen lebegő hullát. Egyből felismertem. Gyémánt alakú sebhely a mellkasán, kivájt szemek, és kivájt nyelv, vízbe fojtás… Ez a kopizós gyilkosunk lesz. Rögtön lökdöstem Nerot el onnan, hogy menjen el, meg, hogy ne lábatlankodjon itt (igaz… én raboltam el… de faszom, ő rohant annyira) de csak könnyek közt rám ordított hogy hagyjam békén. Hát békén hagytam, és írtam egy sms-t az öcsémnek. Na mindegy… szóval. Miután elmentek az öcsémék megkeresni Nerucit én is felvonszoltam magam, és utánuk eredtem.  Nem volt nehéz kiszúrni őket. Ott guggolt a kivonszolt hulla mellett Naoki és Rayne, az állukat vakargatva vizslatták, tőlük pár méterre, egy fa tövében üldögélt összehúzva magát Neruci. Ja, ők nagyon vigasztalják, rosszabbak, mint én, oszt ők oktatnak ki engem. Pfff… Gyere le jó isten.

- Mi lesz most? – léptem oda melléjük.

- Hát – kezdte Crusader – Mázli hogy mi találtuk meg először, és nem a zsaruk… azaz mázli hogy Nero találta meg, köszi Nero – fordult felé.

 - Anyátokat – motyogott a kedvesem az orra alatt, összehúzva magát, ránk se nézve, mire Rayne amolyan „Én csak megköszöntem” fejjel vállat vont.

- El kell tüntetni – szólalt meg egy hang, ez a Matsukoé…

- Matsuko?! – forgattam körbe a fejem felpaprikázottan – Hol vagy te fasz?!

- Itt te segg – mutatta fel Crusader a telefonját, amin éppen egy éppen folyamatban lévő hívás volt – Ki van hangosítva.

- Narou és az esze – hallatszott Matsuko hangja a telefonból – Nero, hogy bírja? – érdeklődött egyből.

- Téged inkább ne érdekeljen, hogy Nero, hogy bírja! – válaszoltam egyből.

- Te raboltad el, te fasz!

- Azt csinálok amit akarok!

- De nem Neroval! Nero… - szólt lágyabb hangon Nerohoz. Megölöm – Hogy érzed magad?

- Szarul... – jött a válasz a kincsemtől.

- Vigyétek haza – jött a parancs nekünk.

- Te nekem nem parancsolsz! – háborodtam fel egyből.

- Hát de egy fasz vagy! Úúúristenem. Miért nem döglesz már meg!? Esküszöm, ezért imádkozok minden este!

- Kuss legyen már! – vetett véget a vitának Crusader, mint mindig – Majd én hazaviszem Nerot, de előbb rendezzük el a hullát.

- Hazamegyek egyedül – jött a hang Nerotól.

- Ja persze, nem. Mimi megölne, ha hagynálak egyedül menni – rendezte le ennyivel Rayne és Mimi nevénél feszülten Naokira nézett, majd  visszafordult a hullához – Valami ötlet, mit csináljunk vele?

Odalépkedtem hozzájuk, és közéjük guggoltam én is. És ott guggolt három maffiagyerek, és plusz egy kihangosítva mellettük egy iPhoneból, merengenek egy hulla mellett, és nem messze tőlük egy magába zuhant tizenéves lány. Nagyon komikusan festett a helyzet.

- Kérd meg a Silvermaneket, Rayne. Ott ül rögtön kettő rögtön melletted. – szólalt meg Matsuko a telefonból.

- Ezzel mire akarsz célozni!? – kaptam fel egyből a vizet.

- Hát, hogy a patkány családod ért a hullák eltüntetéséhez, nem?

- Ja… jó – tudtam le ennyivel – Akkor jobb lenne, ha indulnánk, mert a törzshelyünk elég messze van innen.

- Akkor előtte hazadobnátok engem? Nincs kedvem veletek menni ezek után! Nem mintha eddig is a társaságotokra vágytam volna – nézett fel ránk Nero, de mi csak egymásra néztünk, és fejet ráztunk.

- Ü- ümm…

- Bunkók – hallatszott Matsuko a telefonból.

Szóval, ja. Kocsiba pattantunk. Én vezettem (heheheheh), Naoki ott ült az anyóson, Rayne és Nero hátul, plusz Matsuko a telefonba. A csipet csapat. Már csak törpe kurva hiányzik a gyerekülésbe, egy csörgővel és teljes a brancs. Az én tempómmal, körülbelül tíz perc alatt odaértünk, ami egy normális ember tempójával húsz perc lett volna. Heh… a kis ribancok. Egy régi, elhagyatott zsidó temetőnél álltam meg, ahova már a kutya se jár, még a kerítés is olyan alacsony, hogy egy Crusader pl. lazán átlépné. Ki is vettem pár ásót a csomagtartóból (ásó mindig kell a csomagtartóba) és élen velem, beszambáztunk a temetőbe, (Rayne fogta a hullát) sőt, még Nero is csoszogott teljes letargiába mögöttünk, kezében Rayne telójával, és Matsukoval beszélt és feltehetőleg emiatt kezdett megnyugodni, mert az a fasszopó folyton nyugtatgatta. Mindjárt kiverem a kezéből azt a rohadt telefont és leszarom, hogy a Crusaderé… isten engem úgy segéljen, mindjárt kiverem.

Meg is álltunk egy random sír mellett.

- És most? – szólalt meg először Crusader

- Kiássuk a sírt, és bedobjuk mellé a hullát – közölte Naoki – Mivel elhagyatott sír, ezért nagyon senki se fog belenézni, vagy netán gyanakodni, plusz pár hónap után lebomlik – közölte az öcsikém – Mindig idehozzuk a hullákat. Amit te bíztál ránk, azok is itt vannak valahol – nézett körbe, mintha próbálna emlékezni hova temettük el.

- Nagyon profi – bólogatott elismerően Rayne.

- Tudjuk – húztam ki magam önelégülten, mire csak lekicsinylően megforgatta a szemét. Óhh bocsánat Őfelsége…

- Munkára jobbágy! – hajította Crusader az egyik ásót Nero mellé, aki leülve a hóba, még mindig Matsukoval beszélt.

- Parancsolsz? – hangja már nem annyira rekedt, mint egy félórája. Miért van rá ilyen hatással az a faszkalap?! Mentem agyvérzést kapok!

- Azt hiszed, ott ülhetsz, míg mi dolgozunk? Ha én bepiszkítom a kezem, te is!

- Parancsolsz?!! – ismételte meg Nero egyre ingerültebben.

- Ja, parancsolok. Azt parancsolom, hogy segíts ásni!

Természetesen Nero nem segített és elküldött bennünket az anyánkba, szóval mi hárman ástunk (közben hallgattuk Rayne motyogását az engedetlen pórnépről, meg arról, hogy Naokit meg fogja ölni, ahogy ennek vége, de azt nem tudtuk meg miért) a hölgy pedig ott ült a hóban, és Matsukoval beszélt!! FASZOM MÁR A MATSUKOBA.

Mikor végre kiástuk, behajítottuk, visszatemettük, mehettünk mind a négyen a dolgunkra. Azaz nem… Rohadtul nem. Ugyanis először kiraktuk a házánál Nerot, aki csak Sasukenak köszönt meg akármit is……… nem mondok semmit, nem baszom fel magam, én egy nyugodt, kedves, békés, teremtés vagyok, ti is halljátok a madárcsicsergést a fán?! Aztán ahogy ez megtörtént, és elindultunk a házunk felé, ugyanis közben tájékoztattuk a faterkáinkat, hogy mi a szitu, és mindannyian a Silverman tanyánkra gyűltünk tanácskozni, hogy mi legyen a következő lépés. Eskü már kész klubszoba lett a házunkból. Ja ,és mikor kiszálltunk a kocsiból nálunk, Rayne konkrétan az öcsémnek esett, és minden szarnak és húgynak elhordta, és megfenyegette, hogy ahogy kést talál, nyakba fogja szúrni. Hajjajjaj…

Egészen az ajtóig ment a vita non stop, és komolyan attól féltem, hogy Rayne agyvérzést kap, de az öcsém se kezelte túl jól, rohadtul felbaszta az, hogy nem tudja miért ordítozik vele a colos gyerek.

Én amúgy leszartam, mert geci vicces volt hallgatni, és csak röhögve beestem a hallba.

- Hát veled meg mi történt édes fiam? – szegezte a kérdést nekem apám, miután meglátott – Egy oroszlánnal csókolóztál, te kis hímringyó, mi?! Hát hogy nézel ki??

- Miről beszélsz? – értetlenkedtem flegmán, félig felvont szemöldökkel, és a hallban lévő, felakasztott, díszes keretű tükörhöz léptem. Ám mikor belenéztem….Szolidan majdnem stroke-t kaptam ott helyben. Szó szerint. Szerintem rohamom lett.

- Mi ez…- kezdtem halkan - MI EZ?! – ordítottam fel, de akkorát hogy még Rayne és Naoki is befejezte erre egymás öldöklését – MI A KURVA ÉLET EZ?! – mutattam az arcomra és idegbetegen a hajamba túrva fel, s alá kezdtem járkálni a tükör előtt, közben néhányszor belenéztem, de csak még idegesebb lettem – EZ IS NERO HIBÁJA! A FASZNAK FUT EL ELŐLEM!! MEGYEK, GERINCRE VÁGOM AZT A CSAJT ÉS ADDIG BASZOM BAZDMEG, AMIG MINIMUM ANNYI VÉR NEM JÖN A LYUKÁBÓL, MINT AMI MOST AZ ÉN POFÁMBÓL! – ordítottam kikelve magamból.

- Hát… figyelj… nem olyan mély… annyira – próbált vigasztalni az öcsém.

- KUSSOLSZ!

- Lefertőtlenítsem? – próbálkozott tovább.

- INKÁBB HALJ MEG! – intéztem el ennyivel - GYERE LE JÓISTEN! – fordultam a plafon felé – Mikor fog begyógyulni ez a heg?!

- Hát teljesen valószínűleg soha – „bátorított” Rayne – Elég mélynek tűnik…

- INKÁBB NE SZÓLALJ MEG!

- Hát… nézd a jó oldalát… Elég jól áll – próbálkozott tovább Crudader is.

- Anyád áll jól , mikor épp a faszomat szopkodja!!!

- Hé! – háborodott fel Brad, hogy a feleségét szidtam.

- Fúúúh! – már vágtam volna földhöz az antik vázánkat, de az apám felém mutatta a szivarját jelezve, hogy ha megpróbálom, ezt a képembe nyomja. A faszomat belé is már!

- Csihadjál már le te kéjhölgy! – kezdett rá papuska - Így legalább valami férfias is lesz az arcodon, na! Ülj le a seggedre, amíg még tudsz, és nem rúgtam szét!