LIII. Fejezet

– Nero –

           

            Ezt nem hiszem el. Komolyan, de komolyan nem! Abban reménykedtem, hogy nem fog ma bejönni. Egész héten nem láttam (betegség..) erre pont ma igen. El fogja cseszni az egész napomat ez a köcsög! Már most kezdi, pedig csak most jött…

Magas sarkúban elég nehéz volt felfele igyekezni a kibaszott lépcsőn, ráadásul az egész épületben most sokkal, de sokkal többen vannak, mint általában. Itt vannak a külsősök, szülők, rokonok, kisgyerekek meg az a 400 diák, aki eleve ide jár. Jó nagy a hangzavar, a szorongás, már-már hering parti van a suliban. De mivel én hosztesz lánynak öltöztem, ami elég feltűnő, ezért velem kedvesek voltak és előre engedtek, ahogy siettem. Reméltem, hogy Narouval már nem csinálják ezt…

Az osztályterembe lépve, ott volt a többi „munkatársam” és Mimi, meg még a többi lány is, akik készülődtek a mai feladatukra.

- Szia Nerooo! – integetett nekem Mimi hevesen, mire én oda siettem hozzá.

- Szia – köszöntem neki vissza egy megeresztett mosolykíséretében, de már csak kényszerből is az ajtót pásztáztam, amit egyébként becsaptam magam mögött.

- Nagyon kis bomba vagy ebbe a ruhában – méregetett barátnőm, aki kezében a hegedűjével és a vonójával ücsörgött az egyik padon.

- Köszönöm – néztem végig magamon.

- Kérlek – szólt közbe egy flegma hang, aki Clarie volt – Mind a négyen ugyanabban a ruhában vagyunk, miért lenne csak ő bomba?!

- Bár nekem ez már túl magamutogató, de rajtad még is olyan kis szexi – hagyta figyelmen kívül Mimi Clarieket és tovább foglalkozott az én ruhámmal. Erről csak annyit, hogy Mimi elmesélte azt a kisesős sztoriját, amikor nem tudja, hogy hogyan került oda Clariék bokra alá… Na mindegy és azóta, Clarie piszkálta tegnap, amikor ő bent volt suliban és Mimi úgy döntött, hogy soha többé nem vesz róluk tudomást. Hát, jól teszi. Tiffany gyilkos pillantásokkal illetett engem, amit már magamra sem veszek. Aztán hirtelen harsogó hangon megszólalt:

- Tudjátok ki lesz ma itt?!

- Kicsoda?!

- Kaito, a pasim – itt kirázott a hideg és rendesen elkapott a hányinger.

- Nerooo, hallottad ezt?! – kérdezte Lena tetetett meglepettséggel.

- Igen, hallottam és nem érdekel Kaito – válaszoltam unottan.

- Perszeeee – röhögtek ki.

- Komolyan nem – néztem rájuk lekicsinylően – Sőt, örülök, hogy veled van! Pont hozzád való. De ne lepjen meg, ha beteszi ide a lábát és nem veled fog foglalkozni, hanem másokkal – néztem le Tiffanyt, mire ő köpni-nyelni nem tudott. Valamit még motyogott, de már nem érdekelt. Inkább gondoltam, teszem a dolgomat és elkezdtem felrakosgatni a poharakat az én tálcámra.

- Izgulsz? – kérdeztem Mimit.

- Egy kicsikét – lóbálta a lábait – De Rayne nem sokára megjön és hoz nekem kajcsit és akkor jobb lesz.

- Miért nincs még itt? – kérdeztem az órára nézve. Már negyed kilenc.

- Azt mondta, megbékíti Sasukét, mert rosszba vannak, és együtt jönnek – vonta meg a vállát aranyosan. Itt lesz Sasuke? Épp válaszolni akartam, amikor nyílt az ajtó és a folyosóról beszűrődő hangzavar beszivárgott a terembe is. Odakaptam a fejem, s nem lepődtem meg azon, hogy Narou volt az. A tekintetével jól láthatóan engem keresett, aztán megtalált, és közeledni kezdett felém.

- Nem hagynál már végre békén?! – kezdtem el hátrálni.

- A.aaa – rázta meg a fejét, de a tekintete olyan más volt. Olyan sóvárgó volt és le sem vette rólam azt az undorító nézését. Ekkor hirtelen egy hatalmasat esett, arccal előre és elterült a földön. Mimi elgáncsolta a hegedűtokjával.

- Menj, Nero! – mutatott az ajtó felé, mire én felkaptam a tálcámat és átlépve Narou fölött, elhagytam a termet.

– Narou –

           

            Ez az esés olyan váratlanul ért, hogy hirtelen ki is zökkentem a Nero okozta hipnózisból. Felkeltem a földről és idegesen körbe néztem. Aztán láttam, hogy Nero sehol és a kis törpe geci nagy mérgesen néz föl rám, hóna alatt azzal a szaros hegedűtokkal.

- Törpe kurva, hát nem hiszlek el most már komolyan!!! – kiabáltam rá és kicsavartam a kezéből azt a szart, majd az ablakhoz lépve, nemes egyszerűséggel kihajítottam rajta.

- Te köcsög, normális vagy?! – sípolt Mimi geci.

- Nem – néztem le a fél szemöldökömet felvonva.

- Rohadj meeeg!! – szaladt ki a teremből, gondolom azért, hogy lemenjen azért a szarért.

- Narou, neked amúgy mi bajod van? – kérdezte Lena.

- Mi bajom lenne?! Kanos vagyok!!! – ordítoztam kikelve magamból – És én Nerot akarom megbaszni!! – mutattam az ajtó felé, Nero irányába.

- Én a helyedbe úgy seggbe basznám itt ebben a szertárban – mutatott a termünkből nyíló biosz szertár ajtajára – Hogy egy hónapig ne tudjon ülni – kacsintott rám Tiffany, majd felkapta azt a megrakott tálcát és kiment a teremből.

- Hát, én bottal se piszkálnám – prüszkölt Lena – Még csak a csöcsei sem jók.

- De, de jók – röhögtem ki – Nem úgy, mint neked…

- Nekem igenis vannak melleim! – tette karba a kezét mérgesen.

- Tényleg?! Akkor mutasd!! – indultam meg felé indulatosan és csak úgy minden nélkül benyúltam fölülről a melleibe, de hirtelen egyrészt nem találtam a csöcsét, másrészt meg valami mást fogtam meg! Elkerekedtek a szemeim, és már ott akkor nem tudtam visszafojtani a röhögést, főleg amikor megláttam Lena tágra nyílt szemeit, plusz a rákvörös képét.

- Na neeeee – vettem ki a kezem, markomban vagy három pár zoknival és olyan röhögő roham jött rám, hogy azt hittem bepisálok – Ez kurva nagy!!!

- Narou, add vissza!! – kapott utána kétségbeesetten, de nekem jobb ötletem támadt, amiért leszólta Nerot.

- Ez a büntid, amiért más lányt ócsárolsz, miközben tudod, hogy te szar vagy – néztem az arcába egy sötét vigyorral, majd megfogtam a kezét és kirángattam a folyosóra.

- Engedj el!!! – siránkozott, de akkorra már a tömeg közepén álltunk.

- Figyelem, figyelem, Brooklyn gimisek, figyelem!! – kiáltottam el magam, mire kb. mindenki felénk nézett – Mobilokat előkészíteni! Lelepleztem Lena Freeman nagy csöcseinek rejtélyét!! – dobtam le a földre a kezemben tartott zoknikat, aztán magamhoz rántottam a csajt és a másik csöcséhez benyúlva, kivettem a többit és azt is a földre dobtam. Mindenkiből kitört a röhögés, Lena pedig kirántotta a kezét a markomból és sírva beszaladt a lány WC-be. Én meg egy óriási tapsot kaptam, amire dicsően meg is hajoltam. Ezután, visszavonultam a terembe, hogy leüljek nyugton magamnak, de Clarie a tanári asztalnak dőlve várt rám egy eléggé csábosnak látszó (mert nem volt az) arckifejezéssel.

- Mi kéne? – kérdeztem flegmán.

- Itt neked kell valami, nem nekem – húzta feljebb a lábán az amúgy is rövid szoknyát.

- Ugyan mit tudsz te arról, hogy mi kell nekem – legyintettem egyet és leültem a helyemre, az utolsó padba.

- Hát – lökte el magát az asztaltól és megindult felém – Neked punci kell – közeledett, én meg érdeklődve hallgattam őt, miközben bele helyezte a seggét az ölembe, pont az ágyékomra.

- És én segíthetek rajtad!

- Úgy látom nem értetted tisztán cicus, amit nem régiben kiáltoztam itt – fogtam meg erősen a derekát, mire ő halkan felnyögött. Közel hajoltam a füléhez és vészjósló hangon bele szótagoltam:

- Én… Ne-rot a-ka-rom meg-basz-ni!

- Naaa, ne kellesd már magadat! – fogta meg a jobb kezem – Csak gyere velem, ha gondolod, gondolhatsz rá is közben – suttogta, miközben a kezemet levezette egészen a pinájához és ráhelyezte. Ha azt mondom, hogy forró volt, akkor még így is keveset mondok… Ez a gádzsi valósággal tüzelt! A faszéhes…

– Rayne –

           

            Mivel az események így előre ugrottak, ezért én nem tudom elmesélni rendesen, hogy kb. egész éjszaka nem aludtam, amikor Mimi nálunk volt. Ő békésen szunyált mellettem, én pedig mindig magamhoz húztam, de amikor ezt megtettem a farkam annyira állt, hogy el kellett forduljak, nehogy felébresszem őt azzal, hogy „valami” nagy és kemény bökdösi a hátát… Aztán másnap ugye együtt mentünk suliba, de ehhez már a nép hozzá van szokva. Délután pedig haza kellett vigyem a bátyjához, aki eléggé furcsán nézett ki, konkrétan, mint aki Isten előtt vezekel. De közben meg vérszemet kapott, amikor megtudta, hogy Mimi velem volt a múlt éjjel. Ki kell derítenem mindent erről a srácról. Még aznap fogadtam egy igen jó hírben álló magánnyomozót, hogy derítsen ki mindent Joshról és a Mimivel való gyerekkorukról, a családjáról. Mindent tudni akarok.

Most visszatérve a mostani szálakhoz. Én még fél nyolckor az ágyamban fetrengtem, amikor hirtelen bevillant, hogy hoppáka, nekem már fel kéne kelnem, mert elkések.. Szóval, mint a szél, úgy ugrottam ki az ágyamból és magamra kapkodtam a ruháimat és a reggelit is kihagyva, egy gyors „Csá fater, muter, majd érkezem” kiáltással már a kocsimban találtam magam. Először vezetés közben Sasuke számát tárcsázgattam, aki persze baszta felvenni a telefont, mert éppen durcizik rám. De a durcizása sem tartott sokáig, mert pillanatokon belül már náluk voltam és a bejárónő kedvesen beengedett.

- Jó reggelt, Robert – köszöntem az apjának udvariasan, aki épp a konyhában ült és cigizett.

- Neked is, Rayne. Mi szél hozott erre ilyen korán? – nézett fel a hatalmas fali órára, majd vissza rám.

- Jöttem a kedves fiadért, mert ma iskolalátogatáson vesz részt – jelentettem ki ünnepélyesen.

- De ő nem is jár iskolába – pislogott nagyokat.

- Pont ez az! Amiért kihagyja a csodás gimis éveit, ezért most beszöktetem a mi sulinkba, hogy történjen is vele valami – indultam meg a lépcső felé.

- Miért kell őt beszöktetni? – pislogott nagyokat.

- Mert gyújtogatás miatt ki lett tiltva.

- Jézusom – sóhajtotta lesütve a szemeit. Már meg sem lepődik – Fent döglik a szobájában – biccentett az emelet felé.

Felsiettem a lépcsőn, utána hangtalanul közelítettem meg a szobáját és lábujjhegyen besettenkedtem. Elég érdekesen tud aludni… Mindene ki van tekeredve és a takaróba is totál bele van csavarodva. Gondoltam, megviccelem és bemászok mellé az ágyba. Óvatosan csináltam, nehogy felkeljen. Szépen befeküdtem mellé és vigyorogva vártam, hogy észrevegyen. Nem is kellett sokat várnom, éppen felém fordult és a lábát rám dobta és kezdett magához térni, hogy valami nem jó itt. Résnyire kinyitotta az egyik szemét (úristen) és elkezdte felfedezni, hogy valaki van itt. Mikor meglátott, ijedtében dobott egy hátast és leesett az agyról egy „Úristen” kiáltással együtt. Én meg felültem és nagy nevetésekben törtem ki.

- Te balfasz! – tápászkodott fel és elkezdte dörzsölgetni a szemeit – Ezt most miért csináltad? – dőlt bele az ágyába arccal bele a párnájába.

- Csak úgy – vontam meg a vállam – Na, öltözz, indulunk – álltam fel.

- Hova? – emelte meg a fejét hunyorogva.

- A sulimba. Van ott most egy banzáj – mondtam.

- Felejts el! Áruló – bújt vissza a párnájába.

- Figyelj, ha elmagyarázom, miért tettem, akkor megbocsátasz és megyünk? – kérdeztem.

- Csak, ha ésszerű a magyarázatot – emelte meg újra a fejét, így visszacsücsültem az ágyára és elmagyaráztam. Nem tudom, mennyire ésszerű az, ha azt mondom neki, hogy Mimi bátyja egy világi farok és úgy beidegesedtem, hogy elővettem azt a rossz szokásom, hogy keverem, kavarom a szart. Na mindegy. Elmagyaráztam. Megértette. Csodás pillanat volt, egymás nyakába borultunk (na jó, nem). Felöltözött nagy nehezen és végre elmentünk. Mivel sírt mellettem az anyóson, hogy éhes (és amúgy is mennem kellett kajáért, Mimi miatt), ezért beugrottunk a mekibe és egy csomó kaját hoztunk el onnan. Utána a sulihoz érve, leparkoltam és mondtam haveromnak, hogy várjon itt, amíg nem szólok, hogy tiszta-e a levegő. A köcsög portás miatt… És nagyon úgy tűnt, hogy nem akaródzik tiszta levegő lenni, mert állandóan ott őrködött. Ekkor hirtelen, megjött az én két lábon járó, egyetlen kis szerencsecsomagom. Mimi nagy mérgesen sietett le a pár lépcsőfokon és az egyik ablak alá futott, ahol felvette a földről a hegedűtokját, amit észre se vettem.

- Mimi! – szóltam oda neki, mire megperdült a tengelye körül és egy nagy mosollyal az arcán oda pattogott hozzám. Hát nem aranyos? Még meg is ölelt. Olyan kis édes… Menten megdugnám.

- Sziaaa….sztok – tette hozzá, mikor meglátta Sasukét – Hoztál kaját? – kérdezte ugrálva.

- Igen, de előbb segítened kell.

- Mit? – állt le és pislogott nagyokat.

- Sasuke ki van tiltva a gyújtogatása miatt, így el kéne terelned a portás figyelmét, hogy bejuthassunk – mutattam az ajtóban álló, morcos tekintetű vénemberre.

- Ó. Oki – bólintott.

- A tornateremben találkozunk – mondtam, majd ő a kezembe nyomta a hegedűtokját és besietett a suli épületébe. Vártunk ott egy kicsit, aztán Mimi az ajtó üvegének nyomulva jelezte, hogy mehetünk, utána eltűnt. Szóltam Sasukének, aki kipattant a kocsiból és a sok kajával, plusz egy hegedűtokkal beslisszoltunk az aulába. Egyenesen a tornaterem felé mentünk és eléggé nagy volt a tömeg. Mellesleg karácsony alkalmából forralt bor, narancshéj meg fahéj illat áradozott és mindenféle karácsonyi ill. nyálas zenék mentek. Mindenki kezében süti, forró csoki meg egyéb ilyen szarságok voltak.

- Itt álljunk meg – álltam meg egy olyan helyen, ahol remélhetőleg Mimi megtalál minket.

- Felőlem – szorongott mellettem Sasuke. Na igen, ő nem bírja a tömeget – Az ott… Kaito?! – nézett a távolba. Követtem a tekintetét.

- Jha – biccentettem.

- Mindjárt jövök – hagyott ott, én meg ott maradtam két mekis (kettő Sasukénél volt) zacskóval, meg Mimi szarjával.

- Ügyes voltam?! – jelent meg mellettem hirtelen Mimi.

- Igen – biztosítottam róla és egy kezembe véve mindent, a szabad kezemmel összeborzoltam a haját – Főleg, hogy megtaláltál.

- Két dolog segített. Az, hogy magas vagy és éreztem a meki illatát, mert elüt a karácsonyi illatoktól! – vette ki a kezemből az egyik zacskót – Menjünk fel enni!

- Oké – biccentettem és elindultunk a lépcső felé, mikor velünk szembe jött Neruci, abban az undorító ruhában…

- Hova mentek? – nézett ránk enyhén sokkosan.

- Fel a terembe, enni, kérsz?! – mutatta fel a zacskó tartalmát boldogan az én kis Mimikém. Annyira imádom, hogy ilyen kis vidám.

- Nem, és oda most ne menjetek…

- Miért? – kérdeztem összevont szemöldökökkel.

- Mert Narou és Clarie épp a szertárban…öhm…szóval, értitek – nézett félre kínosan – Véletlenül rájuk nyitottam, mert a szertárban voltak még holmik, amiket le kellett volna hozzunk.

Mimivel egymásra néztünk.

- FÚJJ!!! – szakadt ki belőle az első reakció.