– Naoki –
Remek, megint
én leszek lecseszve… A szarrágó tesóm miatt. Persze, bocs, hogy nem tartok
mindent szemmel, a nap minden másodpercében, nehogy ez a fos életű elrontson
mindent…
- Aludtál? Aludtál??!! Mégis mi a
faszomért alszol ennyit?! – kezdett rá fater. Remek. Narou csinált hülyeséget, és én vagyok lecseszve, mert nem
vigyáztam rá, mikor én vagyok a kisebb.
- Naokinak alvászavara van? –
hallottunk meg egy vékony, csilingelő hangot. Mindannyian odanéztünk, mire ő
egyáltalán nem zavartatta magát, lógatta le a lábát a kanapéról – Akkor
pszichiáterhez kéne vinni.
- Mimi, pszt – tette a mutató
ujját a szája elé Rayne – Nem emlékszel?
- De hát erről nem ő tehet –
gondolkodott el látványosan – Ha gyógyszert szedne, attól lehet, jobban lenne.
Szedsz valamit? – fordult felém, de csak ásítva a fejem ráztam.
- A fiam nem beteg!! Faszságokat
beszél a kis szar! – háborgott egyből az apám – Egyik fiamnak sincs semmi baja!
- De, az egyiknek látványosan van
– mélyült el a kis csaj hangja, és úgy nézett Naroura, mint egy bogárra a
levesében. Kis híján vérszemet kapott.
- Beszóltál?! – kapott rá egyből
a bátyám – Mit bámulsz így?! Bajod van?
- Igen van! Jó, sok! Mégis mit
műveltél Neroval már megint? Tönkre akarod tenni?! Ha egy haja szála is
meggörbül…. fúúúh! Akkora hacacárét csapok, hogy egy életre megemlegeted!
- Remek már te is a lovagját
játszod?!
- Ha kell, igen!
- Mégis mit tudnál tenni
ellenem?! Te, meg a 140 centid! – röhögött fel a tesóm.
- 152! – durcizott be Mimi.
- Nekem tök mindegy. Plusz tíz
centi ide-vagy oda – röhögte ki gúnyos, lekicsinylő vigyorral Narou.
- Hát már szúrtam ki egy kisgyerek szemét
ollóval, mikor ovis voltam! Pedig ő csak elvette tőlem a ceruzámat! – húzta
össze a szemeit Mimoza.
-Na ki is itt az elmebeteg?! – tárta
szét hitetlenül karjait a bátyám.
-Te! – ezt már Sasuke vágta rá –
Hát nem vagy normális! Meddig kell még a fejedbe vernem, hogy hagyd békén azt a
lányt?! Megcsókoltad? KOMOLYAN SILVERMAN?! AKKORA UNDORÍTÓ FÉREG VAGY HOGY
HÁNYINGEREM VAN TŐLED!
- MEGCSÓKOLTAAAAA?! – hüledezett
Mimoza is.
- Csak féltékeny vagy Matsuko,
amiért neked nem jött össze! – vigyorgott Narou és leintette mind a kettőt.
- Gyerekeeek – szólt közbe Brad,
szelíden – Ezt ne itt, rendben?
- Ő kezdte! – mutattak egyszerre
egymásra a törpe is és Narou is.
- Tök mindegy ki kezdte. Mimi, te
azt is mondtad, hogy csöndbe maradsz – dorgálta atyaian, egy csepp szigor
nélkül.
- Igen, ha az üzletről van szó,
akkor természetesen… De ez a balhere a barátnőmet molesztálja. Nem ülhetek itt,
szótlanul!
- Én ezt megértem, de akkor se
itt oldjátok meg a magán ügyeket, ez itt egy gyűlés, rendben?
Erre a Narou ellenes csapat
(Sasuke és Mimi) sokat sejtő utálattal összenéztek, majd egész gyűlés alatt
Narout szuggerálták, aki erre tett magasról.
- Szóval – csapta össze a tenyerét
most apa – Itt van ez a Jack gyerek. Voltam olyan jó, és utána néztem a
kölöknek. A szüleit nehezen fogjátok megtalálni, ugyanis külföldön dolgoztak, a
nagynénje neveli. No meg Steve tájékoztatott arról is, hogy a Bryan boncolása
során kiderült, hogy a gyilkosunk körülbelül az erőkifejtést erősségét nézve
180-190 centi között mozoghat, de egyéb más kibaszott nyomot nem találtak, mert
buzik. Ja meg még annak is utána tudtam járni, hogy ez a kis szarrágó ezt a
Jack pinát elég csendesen intézte el. Mármint elméletileg senki nem látott
semmit belőle. Ja, meg az is kiderült, hogy az áldozatait nem a folyóba fojtja
meg, már megfulladva dobja bele oda. Ismerős ez Matsuko? – nézett kissé
lekicsinylően a két Matsukora, akik félrenéztek (aztán Sasuke visszatért Narou
szuggerálásához) – Az akció valószínűleg karácsony utánra marad, addig
készüljetek fel a jelmezbálra puncik, rendben? Ja… és te! – nézett fenyegetőn a
törpére, mire az csak mosolyogva állta a tekintetét – Karácsony utánra
meglegyen minden egyes 180-190 centi közötti rab anyaga a környező összes
rendőrkapitányságról.
- Mit kapok cserébe?
- Hogy mi? – hőkölt hátra a
fater.
- Mit kapok cserébe? – ismételte
el.
- Egy nagy faszt a szádb… - ám
itt megállt, mert Crusader olyan tekintettel nézett rá, amitől még a faterba is
belefagyott a szar – Mit akarsz?
- Kaját! – csillant fel a szeme –
Két nagy sajtburger menüt, az egyikbe legyen bacon is, meg kérek McFreeze-t is,
meg egy BigMacet is!
- Ennyi?
- Yepp! – bólintott egyet.
- Kezet rá! – hát igen faternek a
kézrázás egyet jelent az ötpecsétes, láncos, záras ígérettel, de azért elég
fura volt látni hogy konkrétan egy kölyökkel kötött most üzletet. Szóval ja,
kezet ráztak, aztán mindannyian szétoszlottunk, kivéve Narou és Matsuko, mert
elméletileg ők még folytattak egy röpke eszmecserét mikor mindenki kiment a
kocsijához, apa pedig megint felvitte kefélni a szakácsnőt. Én pedig csak
elszunyókáltam a bőrkanapén.
– Mimoza –
A visszafele
úton Brad megengedte, hogy felnyissam a kocsijának a tetejét, tudjátok, mert az
ő kis strici kocsija olyan kinyitható fedelű. Rohadt jó volt! Bár szerintem
középfülgyulladást kaptam, a nagy széltől. Végül Rayne parancsolt rám, hogy
üljek le, mert ha nem a kint a bokor alatt alvástól, akkor majd ettől jól
megfázok. Amit ugye senki se akart, szóval visszaültem. Nagyon fura volt úgy
bemenni egy másik házba, hogy ott alszok. Mármint… mit is akarok mondani. Rayne
háza meg minden. Lesz itt nagy pizsiparti! De akkora, hogy jajj. Mikor
bementünk a villába, megismertem Rayne anyukáját is, aki épp akkor jött haza a
munkából. Nagyon csinos nő. Haja hosszú, hullámos, zabolátlan, világosbarna
fürtökben omlott a hátára. Egy fekete, elég drágának kinéző, testre tapadós
ruhát viselt, szintén fekete platform tűsarkúval, és egy rohadt ránc nem
látszott az arcán. Kék, kacér, vékony vágású macskás szemeivel (szóval Rayne
innen örökölte a szemeit…. legalábbis az egyiknek színét. De a szeme formája
tiszta anyja) becserkészve fürkész téged, szerintem akaratlanul is. De amúgy
elég kedves. Megdicsérte a bőrömet is hogy milyen sima, meg hogy milyen jól
ápolom meg minden… Nem akartam szétbombázni az illúzióját azzal, hogy elmondom;
szinte alig ápolom. Aztán jöttek az elmaradhatatlan kiskori képnézegetések a
szülőkkel, amire természetesen Rayne húzta a száját. De ami igazán, tényleg,
eléggé lehervasztott, azaz hogy Rayneról egy darab cikis kép sem készült.
Képzeljetek el egy ritka szép, ritka vékony, már akkor is kissé hosszabb hajú,
felemás szemű brit fiúcskát, ahogy mindig a legmegfelelőbb pillanatba kapják
le, és mindig azzal az eszméletlenül szép szemeivel pont a legjobb profiljából,
mindig csak véletlenül a kamerába néz. Nála még wc-n ülős kép sem volt. De le
volt fényképezve, ahogy 12 évesen megtölti az első revolverét… Menő! Aztán
Rayneval felbattyogtunk a szobájába, ott beszélgettünk az ágyon, birkóztunk is,
meg én egyszer lefejeltem a polcát. Aztán berakott valami vígjátékot, amiről
tudja, hogy a kedvencem (Ace Ventura nem mellesleg. Jim Carrey
luv). Később Rayne anyja jött fel szólni, hogy vacsora, amire én rögtön
pattantam. Bárány borda volt sültkrumplival amúgy. Meg csomó körettel meg még
desszert is volt, tiramisu, amiről tudtam, hogy Rayne legkedvencebb étele, (úúúúgy
de úúúúgy csillogott a szeme, amikor elé rakták) szóval ezt figyeljétek…. dobpergést kérek…. neki adtam az enyémet is.
JAJJ NEKEM! Remélem ti is úgy kiakadtatok, mint Rayne. Aztán Cordelia (Rayne
anyukája, ugye milyen szép neve van?) előkészített nekem pizsit, mert azt
elfelejtettük hozni. Nos…. Hát. Öhm. Az a pizsi olyan is volt. Ezt ő is belátta,
hogy 1. Annyira pici és nőietlen vagyok, hogy egy kombinéja se állna nekem jól
2. Valahogy rohadtul fáznék bennük. Szóval végül Rayne egyik vörös-fekete
kockás ingje mellett döntöttünk, amit ő ki is lopott a fia szekrényéből, aztán
meg rám parancsolt, hogy menjek fürdeni, mert pázsit szagom van. Hááát… Ebben
volt valami. Szóval hónom alá kapva az inget, egy bugyit, és egy törölközőt,
berúgtam Rayne szobájának ajtaját, aki éppen a telefonját nyomkodta.
- Mész fürdeni?
- Ühhüm – bólogattam – A te
ingedbe alszom, ha nem baj! – de meg sem vártam a válaszát, beszökkentem a
fürdőjébe. Még mindig imádom ezt a fürdőt. A kád a fürdő közepén állt emberek!
Arany lábakon! Hát úristen! De rájöttem, hogy kádban fürödni, meg megengedni a
vizet, túl fáradtságos volna, szóval inkább a zuhanyzó mellett döntöttem.
Ledobtam magamról a ruhákat és beszökkentem a kabinba. Azt hittem gyorsan
végzek… Aha… Ezt csak addig gondoltam, amíg meg nem láttam, hogy van masszás
funkció is. Na, az öt perc helyett, amit ígértem, fél óra múlva tántorogtam ki
a párából, egy szál Rayne ingben, ami kis híján lecsúszott a vállamról.
- Rayneeeee – álltam meg
mellette, míg ő a telefonját nyomkodta – Csússz beljebb!
– Chani –
Az én
szemszögemből még nem is olvashattatok semmit, igazam van? Hát még szép hogy
igazam van! Na majd most fogtok! Bár jobban örültem volna, ha egy izgalmasabb részt
mesélhetnék el… Hajj. No mindegy. Ugye volt az a kis kimaradásom, hogy sajnos
csóri húgocskámmal nem tudtam otthon lenni, mikor beteg volt, mert az a szájba kúrt
munka… Ám mikor aznap hazaértem rendkívül furcsa volt. Tudom, most ez nagyon
szarul hangzott, de ti nem láttátok milyen volt. Ezt csak a furával lehet a
legjobban jellemezni. Minden kis rezdülésre kinézett az ablakon, mintha valakit
nem akarna itt látni. Még arra is, lesietett hajnalba egyik nap, mikor a
szomszéd ment munkába, és becsukta a kertkapuját. Illetve kissé ingerült volt.
Mit kicsit. Nagyon. Fel akartam húzni a redőnyöket, mire lehordott, hogy nem
szabad. Aztán én mégis felhúztam, mert a fasz se akar sötétben kuksolni egész
nap. Na és mikor meglátta, hogy fel van húzva a redőny, kisebb pánikrohamot
kapott. Ez tartott pár napig, amíg a betegsége elmúlt. Aztán ahogy jobban lett,
csütörtök felé, jobban lett. Azt hiszem. Mármint már nem akadt ki kis fos
dolgok miatt, viszonylag megnyugodott. Bár nem tudom, mi ijeszthetett rá így.
Akármikor megkérdeztem mi a baja, mindig hárította. Beszélt Mimivel is, de
akkor is bezárkózott a fürdőbe. Nem tudom, mi van a hugicámmal, de aggódóm
érte. Na de eljött a csütörtök. Valami fesztivál lesz a sulijukba, és
felszolgáló lánynak kell öltöznie, ez az osztályának a feladata. Mármint… nem
az összes osztálynak. Elég furák lennének még a fiúk is ilyen ruhába… Mindegy.
Ezt nem akartam elképzelni. Jajjj a Leopárdnak de nem emelné ki a lábát a
magassarkú… Szóval nekem kell eldobnom suliba. Csak nem járkálhat felszolgáló
lánynak öltözve a hugicám a buszon a sok pedofil közt. Dicsak. Ott ültem a
kanapén a telóm nyomkodva, mikor hallottam, ahogy Nero letipeg a magas sarkúiban.
Elég magabiztosan ment benne, nem épp úgy, mint aki épp el akar esni. Mikor
felnéztem, láttam, ahogy most az átlagnál egy hangyányival (tényleg csak
kicsit) jobban ki van sminkelve, nem is jobban, inkább másfélén… hát mittom’
én. Ott virított rajta a felszolgáló lány ruha, még fejdíszt is kapott hozzá.
És a hajával csinált valamit. Mert nem csak úgy lógott… hanem… oldalra fésülte
az egészet, és talán behullámosította.
- Na? – nézett végig magán.
- Szexi még mindig – vigyorodtam
el a hüvelykujjamat felmutatva, mire egy magabiztos mosolyt ívelt felém – Na
gyere te kis ribi – viccelődtem vele, odalépve, átkarolva őt – Csavard el a kis
pondrók fejét ma. Szebb leszel az összes többi ribanctól – mutattam a
messzeségbe.
- Szedj be borravalót, és add át
a stricidnek – nyaltam hátra a hajam, és felhúztam az orrom, mire nevetve a
képembe kaptam egy párnát.
- Na, induljunk már, nem érek rá
egész nap – „türelmetlenkedtem”, és felvettem a földről a párnát – Hát mi ez
hacacáré itten! Á Méró kléró kver! – próbáltam hadarva spanyolul káromkodni,
ahogy hallom a szappanoperáiba, még drámázva csapkodtam is, de ez nem jött
össze. Ezt tudatta velem a drága kishúgom is.
- Ez neked nem megy – rázta a
fejét lekicsinylően.
- Anyád nem megy – durciztam be –
Ha akarod, hogy vigyelek, megdicsérsz!
Hatásszünet következett, majd
hevesen tapsolni kezdett, és mint aki nem hiszi el ezt a csodálatos alakítást,
úgy rázta a fejét.
- Bravó, bravisszimó! Oscart
neki! Én pedig büszkén kihúztam magam.
– Narou –
Mától a
csütörtök a kedvenc napom. És hogy miért? Ha annyit elárulok, hogy
„felszolgálólány ruha” akkor már le fog esni nektek? Bezooony. Neruci
felszolgáló lány ruhába. Ma. Áldom ezt a rohadt fesztivált, pedig minden évben
gyűlöltem. Tavaly például azt se tudom mit szerveztünk. Ellógtam róla. Ám most
eszem ágába sem volt. Reggel akkora mosollyal keltem fel, hogy csak na. De már
előző este is a szokottnál jobb kedvem volt. Az úgy nézett ki, hogy Naoki
mondta, hogy neki most pont van pénze. Na, azt már mindketten tudtuk akkor,
hogy ezt a tényt éjfélig meg KELL cáfolnunk. Hajnali egyre már nem volt pénze,
beszívtunk. Szóval reggel, nem másnapos voltam, hanem geci jó kedvű. Igaz, a
kedvem kissé alábbhagyott, mikor láttam, hogy az öcsém mellettem alszik, totál
kiütve, a tegnap estétől. Már értem miért nevez minket apánk buziknak. Na,
mindegy, lerúgtam őt az ágyról (a földön aludt tovább, nem zavartatta magát
különösebben) és rögtön öltözködésbe kezdtem, ugyanis, ma időben akartam
becammogni. Gondolom, tudjátok mi miatt. Igen miatta. Nero miatt. Azt tudom,
hogy felszolgálólány ruha lesz rajta, de vajon milyen? Rövid? Remélem a
seggfejek, mikor szavazni kellett, egy ultra rövidet választottak, nagy, szép
dekoltázzsal, ami kiemeli a formás cicijeit. Ahhh és az a segg. Remélem jól ki
lesz emelve a segge, vagy nagy hacacárét csapok. Mikor végre nagy nehezen
elértem azt a szintet, hogy ne ásítsam le magamról a fekete-szürke kockás
ingem, letelepedtem az ebédlőasztalhoz. Ugyanis jó kedv, ide vagy oda, a reggel
attól még reggel marad. Jó kedvem volt, csak fáradt voltam.
- Hol az öcséd? Jól meghúztad
tegnap este? – lépett be apám, és leült az asztalfőnek kiszabott helyre.
- De még hogy! – szálltam be én
is a „játékba” – Nem is fog tudni leülni!
- Anyád… - hallatszott egy álmos
hang a lépcső felől. Naoki csoszogott le éppen fentről, egy fekete nagy kötött
pulcsiban, és szürke szakadt, kopott farmerben, és bakancsban.
- Jó reggelt szívem – küldtem
neki egy csókot, amit egy fintorral lereagált, és rágyújtott egy cigire – A
szerelmem nem viszonozza az érzéseimet – biggyesztettem le a számat.
- Mert egy nyomorék vagy, édes
fiam – veregetett vállba apám.
- Pontosan – szólalt meg Naoki
is, miközben neki látott a reggelijének.
- Kapjátok be – durciztam be, és
én is lekezdtem lapátolni. Miután végre Naoki is magába szenvedte az omlettjét,
felrángattam a helyéről és kilökdöstem a kocsihoz, de kis híján összeesett,
pedig alig löktem rajta!
- Naoki, az isten szerelmére, mi
bajod van?! – húztam föl, nehogy defektet kapjon csóri öcsikém.
- Nem tudom… - motyogta – Nagyon
fáradt vagyok.
Esküszöm, ilyet ritkán hallotok,
de kezdtem megsajnálni. Ez már nem normális.
- Várj meg itt te buzeráns –
parancsoltam rá, és visszasiettem a házba. Ott töltöttem egy kis üvegbe kávét,
feketén, semmit se raktam bele. Majd köszönés nélkül, ismét kiszambáztam a
házból, most már egy kis flakonnal a kezemben – Igyad megfele – nyomtam a
kezébe. Nem vontak kérdőre a „kedvességem”, csak lecsavarva a kupakot
szürcsölgetni kezdte.
- Na, ülj be – tessékeltem be az
anyósra, és én is beültem a volán mögé. Tudom, hogy amúgy a világ legszarabb és
legelbaszottabb embere vagyok, ugyanis imádom nézni, ahogy mások szenvednek, de
ez alól van pár kivétel. Az egyik az öcsém. Tudom geci buzis, de az ikrem. Ti
is törődnétek az ikretekkel, ha lenne, és ilyen állapotban látnátok! Szóval, ha
baszakodtok, lefejellek titeket!
- Addig élvezd a figyelmem, amíg
meg nem látom Nerot – vigyorogtam rá sunyin, mire ő csak beintett nekem egyet.
Oh igen. A testvéri szeretet.
- Jobb? – fordultam felé, mikor
már a suli parkolójában álltam. Már leitta a felét majdnem.
- Aha… valamennyivel – dőlt az
ablaknak és lehunyta a szemét.
- Te maradjál itt bent, és ha
majd összeszedted magad, gyere be és keress meg, oké te kis fasszopó?
- Rendben, te ferde faszú –
motyogta, én pedig becsuktam az ajtót, és egyedül bevacogtam az iskolába. Azért
a meleg kocsiban mégis sokkal jobb… A szememmel Őt kerestem a hallban. Mindenkin átfutott a tekintetem, tényleg
mindenkin. Tudtam, hogy itt lesz, éreztem az illatát a közelben. Elég volt
egyszer megszagolnom. Biztos itt van valahol. Itt kellett lennie. Nem volt sok
idő, míg kiszúrtam. Ott állt. Ott beszélt az osztályfőnökkel. És… én komolyan
mondom… azt hittem orgazmust kapok, vagy minimum odamegyek, felkapom a
derekamra, és a falnak döntve megkefélem ebbe a ruhába. Van fogalmatok róla,
milyen eszméletlenül vadító és csábító volt benne? A haja, a teste, az arca, az
igéző szemei. A segge! Az a segg.. A rövid kis ruha kiemelte az amúgy is geci
jó seggét, és a mellei is jól látszódtak, a kezében egy üres tálcát fogott, és
csacsogott azzal a harapni, és tépni való szájával. Amit én már érezhettem az
enyémen… Tálald fel nekem azon a tálcán a szüzességed Nero... Túl csalogató
vagy. De ez nem csak nekem tűnt fel. Sok fiú fordult utána, midőn csoszogtak
fel az emeletre, és lelki szemeimmel már az összeset láttam holtan. Csak az
enyém lehet, csak én nézhetem meg őt… Ebben a ruhában meg főleg… És tudod mi a
legmegdöbbentőbb? Ez a lány, pizsamában, és köntösben is van ilyen szexi mint
most… Van benne valami, valami szívdöglesztő, valami érzéki és szexi. Az egész
lénye ezt sugározta. Hát úristen… Ilyen nőt te még nem láttál.
Az ágyékomnál a nadrágom
rendetlenkedni kezdett, én pedig az alsó ajkamba haraptam, de olyan erősen,
hogy kiserkent belőle a vér. Nem mentem közelebb, csak kipirulva, lihegve,
vérző szájjal bámultam őt, megállás nélkül, amit ő ki is szúrt, és
farkasszemeztünk egy ideig. Az ő szeme gyanakvó, és riadt volt, az enyém pedig
kéjsóvár. Egészen addig bámultuk egymást, míg nem elindultam felé, Ő pedig
egész egyszerűen elszaladt, fel az emeletre. Enyje-bejnye… Egész nap egy épületben leszünk Nero… Nem menekülhetsz el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése