2015. május 23., szombat

VIII. Fejezet

Mimoza

Gondolom, veletek is előfordult az, hogy a semmin akadnak ki a férfiak és te ezt nem érted. Ott ültünk Rayneval az ágyon, megölelt meg minden, rendes volt, aztán elhajolt és nézett, aztán Joshua benyitott és kiakadt. Kérdem én; Miért? Hiszen Rayne nem akart csinálni semmit, én nem vettem észre. Hajj…
- Szia Joshua!– intettem neki vidáman – Éppen elláttam a sebeit, és veled mizu?
Ő értetlenül nézett rám, majd amolyan „Ja ő észre se vette” fejjel nyugtázta a dolgot és széttárta a karját.
- Most, hogy látlak, már minden sokkal jobb. Gyere ide, és öleld meg a bátyád – de eközben nem rám nézett, hanem Raynet szuggerálta fölényes vigyorral. Én csak vállat vontam és odasietve megöleltem. Tudtam, hogy egymást szuggerálják, de mi az istenért? Mindkettőnek van valami az arcán vagy mi? Mármint Raynenak tényleg van…öhm. Mindegy. Ami még jobban meglepett, hogy mikor elhajoltam megpuszilta a homlokom, de akkor sem rám nézett, hanem ismét győzelmi mosollyal pásztázta az ágyamon ülő colos gyereket... Hm. Mi a picsa? Rayne felállt az ágyról és mögém lépve megsimogatta a fejem, a bátyámat szuggerálva és az utolsó mondatának minden szavát kiemelte.
- Most megyek. Holnap találkozunk. – és ezzel hátulról megölelve nyomott az arcomra egy puszit, és elcsörgedezett. Én meg csak álltam ott, mint fasz a lakodalomban.
- Mi volt ez a rögtönzött bikaviadal?! – raktam csípőre a kezem és szerintem a fluffy hajam is felpuffadt olyan ingerült lettem – Tök gyerekesek vagytok.
Ja, amúgy osztottam az észt, de arra nem jöttem rá, hogy min veszekedtek. Körbepillantottam és kiszúrtam az egyik megmaradt gumicukrot az asztalon. Akár azon is veszekedhettek volna. Ajj a férfi agy, soha sem fogom megérteni. Ám ekkor az elmémbe csapott a felismerés, de olyan erővel, hogy az agyamban szundikáló szürkeállományaim fájdalmasan feljajdultak és a fejem fölött, lelki szemeimmel láttam a felgyulladó villanykörtét. Mikor szoktak a férfiak így veszekedni?! Na? Egy nőért! Húúúúh! Raynenak és Joshuának is van egy lány, akibe szerelmesek ezért versengnek a kegyeiért! Dupla húúúúúúh! (Túl sokat néztem skypon keresztül Neroval a szappanoperáit) De ki lehet az?! A suliból? Vagy a mekiből a közelben? Oda mindketten járnak!
- Ki az?! – csillant fel a szemem.
- Heh? – válaszolt tök kultúráltan a bátyám.
- Kibe vagytok mindketten szerelmesek? – nagyon bepörögtem, akár egy kisgyerek és szerintem hadartam is – Szép? Biztos, hogy barna hajú! Te a barnákat szereted! Barna szemű igaz?! Ugye hogy barna szemű! Naaagy igéző boci szemei vannak igaz? – kezdtem el pattogni – És dús keblei igaz?! – tapogattam meg a lapos mellkasomat – Na, pont nem olyan, mint nekem – raktam hozzá mellékesen, mereven bámulva őt, de az arcomról nem fagyott le az izgatott vigyor – És és és magas igaz? Rayne és te is colos kis gecik vagytok! Emiatt tuti hogy a lány is eléri a százhetven centit igaz?! – mutattam magam fölé vagy húsz centivel, lábujjhegyre állva – És szép napbarnított bőre ugye? Mint Neronak! – fordítottam hátat, és fel s alá kezdtem járkálni a szobában, további személyiség és külső jegyeket felsorolva.
- Szerintem elég flegma lehet a csaj, de amúgy tud kedves is lenni, ha muszáj. Tuti bátor, meg magabiztos, és mer visszaszólni, és tök jóban van majdnem az összes környékbeli fiúval, de közben csábos, kissé magamutogató és szexi és elcsavarja a fiúk fejét, ahogy veletek tette, és tuti hogy valami menő helyen pincérnő, és ott ismertétek meg! Igaz? – pillantottam felé, de a bátyám helyett, csak egy ajtócsapódást láttam. Szóval titkolózik a kis huncut. De én tuti kiderítem hogy ki az a csaj, holnap meg is kérdezem Raynetól! És ezzel az eltökéltséggel ültem le tanulni matekot holnapra.

Leon

Mi mást csinálhatna egy 18 éves srác, mint hogy a beteg nagypapájának keres megfelelő gyógyfüveket, és illóolajokat, a legközelebbi plázában.
- Szóval a nagypapádnak keresel gyógyszert? – szólalt meg az egyik évfolyamtársam, aki a barátnőivel állt meg mellettem pár perce és beszélgetni kezdtünk. Valamiért nagyon furcsán, szinte mániákusan méregetnek már egy ideje.
- Igen, szegény beteg, nem hagyhatom, hogy rosszabbodjon az állapota.
Erre ábrándozva, szerelmesen, felsóhajtottak, kísértetiesen egyszerre. Ajjaj. - És ha lenne barátnőd, őt is ekkora odafigyeléssel ápolnád?
- Persze.
Na, erre mind a hárman rajongva felvisítottak és csillogó szemekkel rám néztek.
Kezdem kissé zavarban érezni magam.
- Te egy minta férj vagy Leon! Több ilyen férfire lenne szüksége a világnak!
Én csak a zavartan megvakartam a tarkóm és szerintem elpirultam, mert ismét visongani kezdtek.
- Köszönöm lányok, de ha megbocsátotok, mennem kell – és ezzel kikerültem őket és elsiettem. Nem szeretem, ha a lányok ennyire odavannak értem. Lehet, hogy a mai rajgyerekek oda meg vissza vannak, attól hogy körbe állják a lányok, és ott teszik az agyukat, de én nem ilyen vagyok. Azt hiszem, a lány körben az én fajtámat hívják „Jó fiúknak” vagy „hercegnek”. Királynak semmiképp, azt valaki másra mondják. Csak össze ne fussak még egy ismerős lánycsapattal, mert az első villanyoszlopra felkötöm magam. Körülbelül egy órába telt, amire a megfelelőt kiválasztottam a nagyapámnak, és gondoltam megengedhetek magamnak egy kis mekit. Szóval lassan de biztosan megindultam a McDonald’s felé. Ott vettem magamnak egy BigMac menüt, és leültem az egyik asztalhoz. Éppen haraptam volna bele a szendvicsbe, mikor két lány szuggerálását vettem észre, akik intettek nekem egyet, olyan csábosan hogy csak na. Eléggé zavartan éreztem magam, szóval csak erőltetett mosollyal, udvariasan visszaintettem és most már tényleg rászántam magam, hogy harapjak egyet a burgerből, de ekkor egy ismerős hangot hallottam meg. Na ennek a hangnak a tulajdonosát látom szívesen a közelemben mindig. Csak nem így. Ugyanis mikor felnéztem, láttam, ahogy a pénztárnál egy szemét próbál vele kikezdeni, de annyira látványosan, hogy az már engem érintett szarul. Nem is haboztam sokáig, felállva a helyemről, ott hagyva a kajámat odasiettem. Az a geci már épp nyúlt volna a fenekéhez, mikor én elkaptam a srác kezét, és elrántottam a testrész közeléből. Mert volna hozzáérni…
- Szerintem a hölgy nem akarja, hogy nyilvános helyen markolásszák a hátsó fertáját – szuggeráltam azzal a ritka tekintetemmel, amitől félni szoktak. (De tényleg csak ritkán használom, pont ilyen esetekhez)
- Jól van haver, nem tudtam hogy a te nőd – mentegetőzött verejtéktől csillogó homlokkal – Most már elereszthetsz, ne keménykedj – de hiába próbálta adni a nagymenőt, látszott rajta hogy kis híján összecsinálja a gatyáját. Ja, a rohadt patkány, védtelen lányokkal tud baszakodni, de ha már jön egy nála sokkal erősebb személy, azzal már nem mer ujjat húzni. Gyűlölöm az ilyeneket. Hiába akartam betörni az arccsontját, nem tettem. Durván arrébb hajítottam tőle.
- Kotródj el, mielőtt meggondolom magam – köptem oda a szavakat, majd mikor eliszkolt az érintett felé fordultam.
- Jól vagy, Nero?
Ő csak megszeppenve állt előttem, majd mikor összekapta magát, hálásan rám mosolygott. Olyan gyönyörű mosolya van.
- Köszönöm Leon. Nem is tudom mi lett volna, ha nem jössz ide.
- Akkor a barátnőd továbbra se tett volna semmit – néztem szúrósan a mögé bújó csajra, aki egész eddig csak állt, és nyugodtan kikérte a kajáját, amíg Nerot molesztálták. Még egy patkány. Az ilyenek örülnek, ha nem velük történik a baj, aztán beadják, hogy csak nem mertek közbelépni, mert ők csak védtelen ártatlan báránykák. Na ránézel a csajra, és egyből levágod hogy ez minden csak nem egy ártatlan bárányka. Ha még egy Mimóza kinézetű lenne az egyed, akkor azt mondom oké, kis nyuszi, de még Mimi is kiállt volna Neroért, pedig az ő testi ereje elég elhanyagolható. Igaz, a nagy védelem közben úgy festett volna, mint egy lesoványodott, pattogó, remegő kis mini csivava, aki próbál nagy kutyának tűnni, és ugatni, de ez a csaj nem is próbálkozott. Utálom az ilyeneket. De Nero látszólag nem akart ennek nagy feneket keríteni, terelte a témát. Túl kedves.
- Nekünk most mennünk kell vissza a bátyámhoz, mert szerintem nem sokára dobni fog egy sms-t, meg amúgy sem vagyok annyira éhes, szóval… Ám én ezt nem hagytam annyiban, a pénztárhoz lépve kikértem neki elvitelre egy sajtburgert és a kezébe nyomtam. - Rossz kifogás, út közben megeszed. Ő csak elkerekedett szemmel nézett rám, majd megint felém villantotta azt a gyönyörű mosolyát.
- Köszönöm Leon. Majd kifizetem.
De én csak legyintettem egyet, és ahogy ezt megtettem megcsörrent Nero telefonja, amit fel is vett. Mivel a telefon hangereje elég nagyra volt felvéve, ezért hallottam, ahogy egy fiú hang beleszól „Fordulj meg, hugi”. Nero ezt értetlenül meg is tette, és ott állt vele szemben egy szőkésbarna hajú, enyhén borostás, zöldszemű tag, aki minden bizonnyal a bátyja lehetett, akinek a kezében egy iPhone 5s doboza volt.
- Pont végeztem, és fentről láttam, hogy ti meg itt szobroztok, szóval lehoztam – ekkor felém fordult – És te meg ki vagy?
- Leon, Leon Traborn vagyok. Nero osztálytárs…- ám nem tudtam befejezni a mondandóm, mert gyanakvóan a képembe hajolt.
- Hm – méregetett – Jártok mi?
Erre elkerekedett a szemem és tiltakozva megráztam a fejem.
- De tervezitek igaz? Tudod, én vagyok a bátyja, ezért felelősséggel tartozom érte – nézett rám szigorúan, amitől kezdtem kissé kínosan érezni magam, majd széles vigyorral folytatta – Húsz kecskéért, a tied. Viheted. Reggel tea, este forró csoki, kedvenc étele a gyros, eléggé hangos és szószátyár, de azért jó házi kedvenc, ha kijössz vele és AÚH!
Nero jól fejbe kólintotta táskájával.
- Mész te picsába! – rivallt rá de látszott, hogy nem komolyan gondolja, mert közben mosolygott. Nagyon szeretem a mosolyát, azt hiszem… Nagyon megtetszett nekem ez a lány.


2 megjegyzés:

  1. Nemaar, ezt nem birom :'D Bikaviadal, husz kecske? Kesz vagyok.:Ddd Tudom, h nem a gep elott toltitek az eletetek, de orulnek ha gyorsan jonne uj resz.:$♥
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, nagyon örülök/örülünk, hogy ennyire tetszik!:) Köszönjük az eddigi kommenteket és ígérem, amint gépnél leszek holnap, rakom is fel az újabb részt!;)

      xoxo; N&M♥

      Törlés