2015. május 24., vasárnap

IX. Fejezet

Kaito

            - Az exed? – kérdezte Sasuke az utat figyelve.
- Igen. Ő – biccentettem, aztán egy vigyoros sóhajjal hátra dőltem és magamban konstatáltam, hogy mennyire, de mennyire jó nő lett belőle. Akaratlanul is feltörtek bennem a régi szép emlékek, amiket együtt éltünk át. Mármint azon kívül, hogy általában hozzám jött bömbölni meg eret vágni, sok minden nem történt. Egyszer-egyszer elvittem moziba, mekibe meg állatkertbe és kész. Néhány gyenge csókon kívül nem történt semmi bensőségesebb… Na jó. Egyszer kinyaltam, de az nem nagy szám. Akkor is remegett, mint a nyárfa. Kis dundika volt, félénk, visszahúzódó, picsogó, emós, most meg… Teljesen a szöges ellentéte. Soványabb, hosszú hajú, bátor és rohadtul más. Talán újból neki kéne futnom a vele való kapcsolatnak. Hirtelen feltűnt, hogy megint a suli felé tartunk.
- Visszamész a csajodhoz? – kérdeztem.
- Dehogy… Csak ugye megígértük Raynenak, hogy szívunk ma – jött a válasz Mr.Mérgesvagyokdegecire uraságtól.
- Tényleg – jutott eszembe. Teljesen kiment a fejemből a fű Nero miatt, pedig az anyag itt lapul a zsebemben…
A sulihoz érve Rayne persze jól lerázott bennünket. Szóval a több, mint 6gramm füvemet fele-fele arányban elszívtuk Sasukével. Egészen addig siránkozott Tiffany után, amíg végül arra az elhatározásra nem jutott, hogy holnap szintén kicsámbolyog a suli elé és Tiffany összes holmiját plusz, amiket a csajtól kapott, ott egy az egyben felgyújtja az épület előtt, a csaj szeme láttára. Természetesen ezt a műsort sem hagyhatom ki, ezért felajánlottam a segítségemet a holmik pakolásában, de leginkább a néző, kamerázó és szurkoló szerepét vállalnám. És nem mellesleg, hátha szerencsém lesz újból látni Nerot, ezúttal úgy, hogy szépen odamegyek hozzá és megszólítom. Vagy simán lekapom, hiszen a kapcsolatunk hiába ért csúfos véget, sose mondtuk ki, hogy szakítottunk. Csak úgy vége lett, amikor rajta kapott egy másik lánnyal… De ez már egy ósdi sztori…

Narou

            Nos, eléggé zabos hangulatban hagytam el az iskola területét, főleg mivel egyszerűen nem lehetett sehogy sem magamhoz édesgetni Nerucit. Tehát, ő nem az a fajta lány, aki oda lesz azért, ha alányúlsz csak úgy, egy tesi óra közepén. Márpedig én sem az a fajta srác vagyok, aki csokikat, virágokat és versikéket fog a fejéhez vágni. Na neeeem… Engem ennél sokkal másabb és keményebb fából faragtak! Első lépésem ezt bebizonyítani neki azok után, hogy bejelentette a dirinél a kis „csínytevésemet”… Szóval ott tartottam, hogy nem túl vidám kedéllyel szálltam öcsémmel autóba és száguldoztam haza (sebességkorlát? Pfff, minek az?!). Otthon pedig szépen leparkoltam a szuper jó mélygarázsunkban és az onnan induló lifttel robogtam fel a házunk első emeletére.
- Apukáááám – sétálgattam a folyosón apámat szólintgatva.
- Apaaaa..!! – még mindig semmi válasz, hiába jártam szobáról-szobára.
- FATER!!! – kiabáltam megállva a folyosó közepén, míg végül a folyosó végei szobából kiszűrődött egy hang:
- Itt vagyok te seggfej!!
Betettem a lábam az ajtón és nem lepett meg, hogy az asztala mögött ül szivarozva, mint a helyi rajok. Mert ő a helyi raj, de ez mellékes
- Miért nem tudsz nekem soha elsőre válaszolni? – kérdeztem egyből.
- Mert remélem, hogy igazából nem nekem szóltál, és nem akarsz tőlem semmit – felelte.
- De vicces vagy – huppantam le az egyik forgószékbe.
- Hol az öcséd?!
- Gondolom, a szobájába vezette az útja, ahol ledőlt az ágyba és nagy valószínűséggel alszik!
- Istenem – masszírozta meg a halántékát – És neked miben segíthetek?!
- Sajnos, fenyeget a diri…
- Mivel?
- Kirúgással. És nagyon nem szeretném… De gondolom te se. Meg anya se…
- Hmm – szívott bele a szivarjába – Brooklyn Gimnázium, igaz? – kérdezte.
- Jha – biccentettem.
- Elintézem – kapta elő a telefonját, nekem pedig csak egy sunyi vigyor kúszott a képemre. Jó, ha az embernek nagy hatalmú apja van
- De ezért komolyan nagy fizettséget várok tőled, seggarc! – mutatott rám.
- Ugyan már apukám, hát szoktam én hálátlan lenni?
- Igen! – felelte lenézően.

Nero

            Chani egy állat, ezt eddig is tudtuk. De azért kedves volt Leontól, hogy kiállt értem, de Tiffany viszont kicsit mellbe vágott… Én is kiálltam érte nem is olyan rég, ő viszont nem tudott értem. Gondoltam magamban, csak javítsa meg a tesóm a telefonját, és többet nem igen elegyedek vele szóba. Nos, nem kellett magam ennyire elhatározni, ugyanis ő maga is valami ilyesmire gondolhatott, mert már másnap reggel keresztül nézett rajtam és még csak nem is köszönt! Ez eléggé szíven ütött tőle. Amint Mimi betette a lábát a terembe, odajött hozzám és az arckifejezésemet látva, aggódóan megkérdezte:
- Mi a baj, Nero?! – ült le mellém.
- Tudod, tegnap bevédtem Tiffanyt a csávójától, aztán felajánlottam neki a vállamat, amin kisírhatja magát és még ki is fizettük neki a telefonját, amit a barom palija összetört neki. Jha, és az egy iPhone 5s volt, mellesleg. Ráadásul elmentünk a mekibe, amíg a tesóm a telefonját csinálta és rám mozdult egy alak és ő meg halál lazán kikérte magának a kajáját, amíg engem molesztáltak… Leon vakarta le rólam a palit…  - meséltem el barátnőmnek a tegnap történteket, miközben egyfolytában Tiffanyt néztem, aki hirtelen Lena társaságában vihorászott a másik két lánnyal együtt. Mimi megfordult és ő is szemügyre vette őket, majd sóhajtva visszafordult felém és megsimította a vállam.
- Ne szomorkodj Nero, miatta nem éri meg. Jót cselekedtél, Isten ezért szeret téged. Túl jó voltál hozzá, ő volt veled rossz, emiatt ne neked legyen rossz érzésed. Kettőtök közül Isten őt fogja büntetni és nem téged – mosolygott rám kedvesen, amitől én is megeresztettem egy mosolyt. Mimi egy igazi barát.
- Kösz, Mimi – öleltem meg, amire ő óvatosan megveregette a hátam, aztán mikor szétváltunk, Leon állt meg a padunk mellett.
- Nero, szia – köszönt egy kissé bizonytalanul.
- Hali – köszöntem vissza.
- Én is itt vagyok – mordult fel Mimi durcás arccal.
- De neked ma már köszöntem az aulában!
- Az nem számít – fordult el „sértetten” barátnőm, mire én csak felkuncogtam.
- Jól van, akkor szia Mimi – köszönt rá szórakozott vigyorral Leon.
- Így már jobb – fordult vissza Mimi mosolyogva – Szia – köszönt és még aranyosan integetett is, amin felnevettem.
- A bátyád ugye nem talált még k hülyeségeket? – kérdezte a srác felém nézve.
- Dehogynem! Az egész hazafelé úton és még otthon is csak azt hallgattam, hogy „Két szerelmes pár, mindig együtt jár! Egy tányérból esznek, mindig összevesznek, fa tetején lógnak, mindig csókolóznak!” – imitáltam különböző mimikákkal, pillogással és elváltoztatott hanggal Chani tegnapi gyerekes viselkedését, amin Mimi nagyokat pislogott, majd felröhögött, Leon meg kínosan elpirult.
- Üzenem neki, hogy semmi ilyesmi – mentegetőzött.
- Ő is tudja, csak direkt szívja a vérem – legyintettem.
- Jó reggelt, Leon – karolt bele a fiúba hirtelen Lena nyájas hangon – Annyira izmos a karod, tetszik, hogy ilyen sportos vagy – szorongatta meg a srácot.
- Öhm, kösz, Lena – nézett furcsán Leon – De, ha megbocsátasz, én ezt az órát kihagyom, mert az edző elkérte az egész csapatot. Szóval most megyek – vakarta le magáról a csajt – Sziasztok – köszönt nekünk, aztán ki sietett a teremből.
- Na és veletek mi van? – fordult felénk „kedvesen” Lena.
- Semmi – feleltem kissé ellenségesen.
- Miért van ennyire rád állva Narou? – kérdezte.
- Honnan tudjam – vontam meg a vállam.
- Érdekes – méregetett, aztán Mimihez fordult – Jó ez a macskás felső, úgy láttam tegnap is ez volt rajtad. Mi az, csak nem kevés a ruhád? – röhögött fel gonoszan – Hol szerezted egyébként? A kis pisisek részlegén? Vagy egy turkálóból? – kuncogott. Éreztem, hogy Mimi egy kissé érzékeny pontjára tapintott, hiszen ezt a felsőt a bátyjától kapta…

Rayne

            Csak, hogy tisztában legyetek vele: én sosem kedveltem Mimi bátyját, s ez kölcsönös! Hogy hogyan kezdődött a rivalizálásunk? Még tavaly év elején, amikor Mimivel egy páros beadandó projekt munkát kaptunk, amin ketten dolgoztunk, de legtöbbször a laptopommal a kezembe indultam meg a helyi meki felé. Igen, ott csináltuk meg és legtöbbször jelen volt a köcsög bátyja, csakhogy szemmel tartsa Mimit. Hogy miért? Mert egy ferdehajlamú köcsög. Na mindegy.
A reggelemet szokásosan töltöttem. Magamhoz tértem úgy 8 óra tájt, kényelmesen lezuhanyoztam, felöltöztem, megreggeliztem a családommal és csak ez után indultam meg a suliba. Beértem majdnem fél 10-re, a harmadik óra ekkor még javában tartott. Még a parkolóban láttam, hogy Silvermanek ma nincsenek jelen, így tuti, hogy nem jönnek ma be. Mivel biztos voltam benne, hogy őket mellőzhetem a mai napon, ezért szentül meg voltam arról győződve, hogy ez egy kiváló nap lesz. Hát, csak ámítottam magam. Mert amint beléptem az aulába, a járőröző diri egyenesen hozzám lépett oda és az irodájába invitált. Hogy miért? Csupán azért, hogy közölje velem, ma vagyok utoljára a Brooklyn gimi tagja, mert kirúg, amiért összevertem a képét az új hegedűoktatónak és az kilépett. Tehát nem elég, hogy kirúgtak, ezen túl nem láthatom mindennap Mimit, de még újra szét kell, hogy verjem a csávó arcát, amiért ezt megtette. Pedig én figyelmeztettem



2 megjegyzés:

  1. Chao!
    Megint nagyon tetszett!*-* De most komolyan kirugjak Raynet?:o Jaj.:(
    Aztan sietni!;)♥
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:) köszönjük:)
      Még ma jön az új rész ^_^

      ölel; N&M♥

      Törlés