IX. Fejezet

– Kaito –

            - Az exed? – kérdezte Sasuke az utat figyelve.

- Igen. Ő – biccentettem, aztán egy vigyoros sóhajjal hátra dőltem és magamban konstatáltam, hogy mennyire, de mennyire jó nő lett belőle. Akaratlanul is feltörtek bennem a régi szép emlékek, amiket együtt éltünk át. Mármint azon kívül, hogy általában hozzám jött bömbölni meg eret vágni, sok minden nem történt. Egyszer-egyszer elvittem moziba, mekibe meg állatkertbe és kész. Néhány gyenge csókon kívül nem történt semmi bensőségesebb… Na jó. Egyszer kinyaltam, de az nem nagy szám. Akkor is remegett, mint a nyárfa. Kis dundika volt, félénk, visszahúzódó, picsogó, emós, most meg… Teljesen a szöges ellentéte. Soványabb, hosszú hajú, bátor és rohadtul más. Talán újból neki kéne futnom a vele való kapcsolatnak. Hirtelen feltűnt, hogy megint a suli felé tartunk.

- Visszamész a csajodhoz? – kérdeztem.

- Dehogy… Csak ugye megígértük Raynenak, hogy szívunk ma – jött a válasz Mr.Mérgesvagyokdegecire uraságtól.

- Tényleg – jutott eszembe. Teljesen kiment a fejemből a fű Nero miatt, pedig az anyag itt lapul a zsebemben…

A sulihoz érve Rayne persze jól lerázott bennünket. Szóval a több, mint 6gramm füvemet fele-fele arányban elszívtuk Sasukével. Egészen addig siránkozott Tiffany után, amíg végül arra az elhatározásra nem jutott, hogy holnap szintén kicsámbolyog a suli elé és Tiffany összes holmiját plusz, amiket a csajtól kapott, ott egy az egyben felgyújtja az épület előtt, a csaj szeme láttára. Természetesen ezt a műsort sem hagyhatom ki, ezért felajánlottam a segítségemet a holmik pakolásában, de leginkább a néző, kamerázó és szurkoló szerepét vállalnám. És nem mellesleg, hátha szerencsém lesz újból látni Nerot, ezúttal úgy, hogy szépen odamegyek hozzá és megszólítom. Vagy simán lekapom, hiszen a kapcsolatunk hiába ért csúfos véget, sose mondtuk ki, hogy szakítottunk. Csak úgy vége lett, amikor rajta kapott egy másik lánnyal… De ez már egy ósdi sztori…

– Narou –

            Nos, eléggé zabos hangulatban hagytam el az iskola területét, főleg mivel egyszerűen nem lehetett sehogy sem magamhoz édesgetni Nerucit. Tehát, ő nem az a fajta lány, aki oda lesz azért, ha alányúlsz csak úgy, egy tesi óra közepén. Márpedig én sem az a fajta srác vagyok, aki csokikat, virágokat és versikéket fog a fejéhez vágni. Na neeeem… Engem ennél sokkal másabb és keményebb fából faragtak! Első lépésem ezt bebizonyítani neki azok után, hogy bejelentette a dirinél a kis „csínytevésemet”… Szóval ott tartottam, hogy nem túl vidám kedéllyel szálltam öcsémmel autóba és száguldoztam haza (sebességkorlát? Pfff, minek az?!). Otthon pedig szépen leparkoltam a szuper jó mélygarázsunkban és az onnan induló lifttel robogtam fel a házunk első emeletére.

- Apukáááám – sétálgattam a folyosón apámat szólintgatva.

- Apaaaa..!! – még mindig semmi válasz, hiába jártam szobáról-szobára.

- FATER!!! – kiabáltam megállva a folyosó közepén, míg végül a folyosó végei szobából kiszűrődött egy hang:

- Itt vagyok te seggfej!!

Betettem a lábam az ajtón és nem lepett meg, hogy az asztala mögött ül szivarozva, mint a helyi rajok. Mert ő a helyi raj, de ez mellékes…

- Miért nem tudsz nekem soha elsőre válaszolni? – kérdeztem egyből.

- Mert remélem, hogy igazából nem nekem szóltál, és nem akarsz tőlem semmit – felelte.

- De vicces vagy – huppantam le az egyik forgószékbe.

- Hol az öcséd?!

- Gondolom, a szobájába vezette az útja, ahol ledőlt az ágyba és nagy valószínűséggel alszik!

- Istenem – masszírozta meg a halántékát – És neked miben segíthetek?!

- Sajnos, fenyeget a diri…

- Mivel?

- Kirúgással. És nagyon nem szeretném… De gondolom te se. Meg anya se…

- Hmm – szívott bele a szivarjába – Brooklyn Gimnázium, igaz? – kérdezte.

- Jha – biccentettem.

- Elintézem – kapta elő a telefonját, nekem pedig csak egy sunyi vigyor kúszott a képemre. Jó, ha az embernek nagy hatalmú apja van…

- De ezért komolyan nagy fizettséget várok tőled, seggarc! – mutatott rám.

- Ugyan már apukám, hát szoktam én hálátlan lenni?

- Igen! – felelte lenézően.

– Nero –

            Chani egy állat, ezt eddig is tudtuk. De azért kedves volt Leontól, hogy kiállt értem, de Tiffany viszont kicsit mellbe vágott… Én is kiálltam érte nem is olyan rég, ő viszont nem tudott értem. Gondoltam magamban, csak javítsa meg a tesóm a telefonját, és többet nem igen elegyedek vele szóba. Nos, nem kellett magam ennyire elhatározni, ugyanis ő maga is valami ilyesmire gondolhatott, mert már másnap reggel keresztül nézett rajtam és még csak nem is köszönt! Ez eléggé szíven ütött tőle. Amint Mimi betette a lábát a terembe, odajött hozzám és az arckifejezésemet látva, aggódóan megkérdezte:

- Mi a baj, Nero?! – ült le mellém.

- Tudod, tegnap bevédtem Tiffanyt a csávójától, aztán felajánlottam neki a vállamat, amin kisírhatja magát és még ki is fizettük neki a telefonját, amit a barom palija összetört neki. Jha, és az egy iPhone 5s volt, mellesleg. Ráadásul elmentünk a mekibe, amíg a tesóm a telefonját csinálta és rám mozdult egy alak és ő meg halál lazán kikérte magának a kajáját, amíg engem molesztáltak… Leon vakarta le rólam a palit…  - meséltem el barátnőmnek a tegnap történteket, miközben egyfolytában Tiffanyt néztem, aki hirtelen Lena társaságában vihorászott a másik két lánnyal együtt. Mimi megfordult és ő is szemügyre vette őket, majd sóhajtva visszafordult felém és megsimította a vállam.

- Ne szomorkodj Nero, miatta nem éri meg. Jót cselekedtél, Isten ezért szeret téged. Túl jó voltál hozzá, ő volt veled rossz, emiatt ne neked legyen rossz érzésed. Kettőtök közül Isten őt fogja büntetni és nem téged – mosolygott rám kedvesen, amitől én is megeresztettem egy mosolyt. Mimi egy igazi barát.

- Kösz, Mimi – öleltem meg, amire ő óvatosan megveregette a hátam, aztán mikor szétváltunk, Leon állt meg a padunk mellett.

- Nero, szia – köszönt egy kissé bizonytalanul.

- Hali – köszöntem vissza.

- Én is itt vagyok – mordult fel Mimi durcás arccal.

- De neked ma már köszöntem az aulában!

- Az nem számít – fordult el „sértetten” barátnőm, mire én csak felkuncogtam.

- Jól van, akkor szia Mimi – köszönt rá szórakozott vigyorral Leon.

- Így már jobb – fordult vissza Mimi mosolyogva – Szia – köszönt és még aranyosan integetett is, amin felnevettem.

- A bátyád ugye nem talált még k hülyeségeket? – kérdezte a srác felém nézve.

- Dehogynem! Az egész hazafelé úton és még otthon is csak azt hallgattam, hogy „Két szerelmes pár, mindig együtt jár! Egy tányérból esznek, mindig összevesznek, fa tetején lógnak, mindig csókolóznak!” – imitáltam különböző mimikákkal, pillogással és elváltoztatott hanggal Chani tegnapi gyerekes viselkedését, amin Mimi nagyokat pislogott, majd felröhögött, Leon meg kínosan elpirult.

- Üzenem neki, hogy semmi ilyesmi – mentegetőzött.

- Ő is tudja, csak direkt szívja a vérem – legyintettem.

- Jó reggelt, Leon – karolt bele a fiúba hirtelen Lena nyájas hangon – Annyira izmos a karod, tetszik, hogy ilyen sportos vagy – szorongatta meg a srácot.

- Öhm, kösz, Lena – nézett furcsán Leon – De, ha megbocsátasz, én ezt az órát kihagyom, mert az edző elkérte az egész csapatot. Szóval most megyek – vakarta le magáról a csajt – Sziasztok – köszönt nekünk, aztán ki sietett a teremből.

- Na és veletek mi van? – fordult felénk „kedvesen” Lena.

- Semmi – feleltem kissé ellenségesen.

- Miért van ennyire rád állva Narou? – kérdezte.

- Honnan tudjam – vontam meg a vállam.

- Érdekes – méregetett, aztán Mimihez fordult – Jó ez a macskás felső, úgy láttam tegnap is ez volt rajtad. Mi az, csak nem kevés a ruhád? – röhögött fel gonoszan – Hol szerezted egyébként? A kis pisisek részlegén? Vagy egy turkálóból? – kuncogott. Éreztem, hogy Mimi egy kissé érzékeny pontjára tapintott, hiszen ezt a felsőt a bátyjától kapta…

– Rayne –

            Csak, hogy tisztában legyetek vele: én sosem kedveltem Mimi bátyját, s ez kölcsönös! Hogy hogyan kezdődött a rivalizálásunk? Még tavaly év elején, amikor Mimivel egy páros beadandó projekt munkát kaptunk, amin ketten dolgoztunk, de legtöbbször a laptopommal a kezembe indultam meg a helyi meki felé. Igen, ott csináltuk meg és legtöbbször jelen volt a köcsög bátyja, csakhogy szemmel tartsa Mimit. Hogy miért? Mert egy ferdehajlamú köcsög. Na mindegy.

A reggelemet szokásosan töltöttem. Magamhoz tértem úgy 8 óra tájt, kényelmesen lezuhanyoztam, felöltöztem, megreggeliztem a családommal és csak ez után indultam meg a suliba. Beértem majdnem fél 10-re, a harmadik óra ekkor még javában tartott. Még a parkolóban láttam, hogy Silvermanek ma nincsenek jelen, így tuti, hogy nem jönnek ma be. Mivel biztos voltam benne, hogy őket mellőzhetem a mai napon, ezért szentül meg voltam arról győződve, hogy ez egy kiváló nap lesz. Hát, csak ámítottam magam. Mert amint beléptem az aulába, a járőröző diri egyenesen hozzám lépett oda és az irodájába invitált. Hogy miért? Csupán azért, hogy közölje velem, ma vagyok utoljára a Brooklyn gimi tagja, mert kirúg, amiért összevertem a képét az új hegedűoktatónak és az kilépett. Tehát nem elég, hogy kirúgtak, ezen túl nem láthatom mindennap Mimit, de még újra szét kell, hogy verjem a csávó arcát, amiért ezt megtette. Pedig én figyelmeztettem…