02. CVIII. Fejezet

– Stefan –

Már éppen mi is hazafelé készülődtünk és Mimiéktől köszöntünk el (megölelt, megköszönve, hogy itt voltam és az ajándékot is, aztán az öcsémmel viszont csak kezet fogott, lerántotta magához és a fülébe suttogott valamit, amin az öcsi csak felröhögött és azt mondta, hogy „okééé megígérem”), amikor kiabálást hallottunk az ajtóból. Egy emberként fordultunk meg.

- Mit jössz nekem, Hófehérke, nem látsz a szemedtől, kinyomjam??!! – háborgott Narou, mert ők egy sima „Csá, jó nap volt, majd ütközünk!” ordibálással (legalább is Narou, mert Naoki azért kedvesebb mondatot nyögött be), már az ajtó felé indultak.

- Narou, viselkedj… - sóhajtott az öccse.

- Takarodj az utamból – lökte félre az útból az ajtóban álló alakot, aki utána ordibált valami „rohadék” félét. Persze hallottuk Narou visszaordítását, hogy „az anyád picsáját te kis fasszopó, hulla geci”, de azt is hallottuk, hogy az öccse lekiabálja, hogy fogja be a száját.

- Raynus… - motyogott Mimi rekedtes hangon és, amikor megfordultam láttam, hogy bebújt Rayne mögé, belekapaszkodva az ingje aljába, és kétségbeesetten nézett fel Nerora is meg Raynera is.

- Mimi! – hallottam meg egy idegen, de még is ismerős hangot az ajtóból, így ismét arra fordultam. És ott állt az a múltkori alak, aki az ixtapai kiruccanás előtt csinálta a balhét Neroák házában és megvágta Mimi nyakát. Ha jól tudom, ez a köcsög Mimoza bátyja!

- Nem jöhetsz be a házamba, úgy, hogy takarodj!! – hordta le Rayne egyből és védelmezőn elállta a csávó és a húga közötti utat. Karba fontam a kezeimet és érdeklődve vártam, hogy mit akar itt az a muki megint.

- Te is mindig illetlenül betolakodsz az én otthonomba! Úgy, hogy most én is megteszem! – lépte át merészen a küszöböt az alak, akinek meglehetősen kómás feje volt. Mivel nem ismerem, ezért azt mondom rá, hogy olyan, mint, aki be van szívva.

- Tudom, miért jöttél! De nem viheted el Mimit erőszakkal! – sziszegte Rayne és láttam, hogy ki dagad egy ér a homlokán. Nagyon védelmezi a szerelmét. Én is pontosan így tenném… Bár még így is, hogy Miminek szinte semmi köze hozzám, de láttam, hogy mit tett vele legutóbb a testvére, ezért én is ösztönből és teljes akaratomból a védelmére készültem. Összehúztam a szemeimet és nagyon gyanúsan és a családunkból öröklődő (inkább muter felől) gyilkos pillantással méregettem.

- De! Márpedig pontosan ezt fogom tenni! – jött még pár lépést is közelebb, bár kicsit megtorpant, amikor látta, hogy én is itt vagyok. Meg úgy az öcsém is, de őt nem nagyon figyeltem.

- Nem, Joshua – szólalt meg Nero elszántan – Mimi ma már hivatalosan is 18 éves! Felnőtt, nagykorú! A törvények szerint, már 16 évesen odamehetne, ahová akar, ha szól neked! De – folytatta volna, viszont ez a Joshua, keményen félbeszakította.

- Nem érdekel! Mi vagy te, az ügyvédje??!!

- Hé, te utolsó tapló! Ne merd félbeszakítani a hercegnőmet!! – szidta meg Dorian és olyan vérfagyasztóan nézett rá, hogy a csávó egyből bekussolt.

- Szóval! – sóhajtott fel Neruci – Eddig ezt sem tartottad tiszteletben, és Miminek vannak emberi jogai! Főleg most, hogy már felnőtt! Csak akkor köteles veled menni, ha saját akaratából veled akar menni! És én úgy látom, hogy maradni szeretne a szerelmével. Ne tedd tönkre az ő napját! Szóval, menj el!! – fejezte be, és az utolsó mondatot jól megnyomta. Mindannyian várakozás teljesen néztünk Joshuára, aki szúrósan méregetett bennünket, végül elvigyorodott és kissé pszicho módon felkuncogott.

- Mimoza! Menjünk!! – vetette oda a húgának, aki elhátrált Rayne mögül és beljebb lépett a lakásba – Mimi!! – indult meg felé, de mielőtt odaérhetett volna Raynéhoz, eléjük álltam és löktem rajta egyet.

- Takarodj!!! – szóltam rá erélyesen és talán túlságosan is ingerülten.

- Mi van te törpe geci??!! Te is a húgom futtatója vagy??!! – lökött ő is egyet rajtam, mire lökdösődni kezdtünk, aztán akkorát löktem rajta, hogy hátratántorodott és, mikor mentem volna rá, az öcsém megragadta a nyakamat és magához rántott, átölelve pedig hátulról lefogott.

- Csillapodj, nem te vagy Mimivel, nem kell a balhé – morogta a fülembe idegesen és minden erejével lefogott, pedig nagyon rángatóztam.

- Engedj el, már balhé van!! – sziszegtem vissza.

- Lehet, de ez nem a te ügyed!! Nyugodj meg!! – morogta erélyesebben, aztán abbahagytam a tiltakozást és eleresztett, így elléptem tőle és idegesen, fújtatva, fésűként használva az ujjaimat, megigazítottam a hajamat.

- Gyerünk, Mimi!! Mozgás!! – indult meg ismét szegény Mimim felé ez a hülyegyerek, mire a Colos közéjük ugrott és egy akkora jobbhorgost beküldött a csávónak, hogy amaz ráborult a falábakon álló és üvegasztallapból álló dohányzó asztalra, és az üveg nagy durranással betört alatta. Ott fetrengett a milliónyi üvegszilánkdarabban. Mimoza felsikkantott és a szája elé kapott, könnyezve, mire a barátnője egyből elé guggolt és úgy ölelte át, hogy inkább ne lásson semmit és nyugtatgatta. Bár nem én verekedtem, a verekedés és a feszültség helyzetből áramló adrenalin belemászott az én testembe is, és bennem is kezdett kicsit felmenni az adrenalin.

- Ez volt az utolsó, hogy eltűrtem, hogy Mimivel így bánj!!! Nem tudom, mit tettél vele tegnap este, de biztos köze volt ahhoz, hogy savanyúan és sántítva állított ma be hozzám!!! Mimoza az ÉN szerelmem!!! Fogd fel végre, te vérfertőzött nyomorék!! Felnőtt férfi vagy, 24 éves, viselkedj már emberek módjára!!! – ordibálta le Mimi bátyja fejét, akinek az arcát, a karját, és a mellkasát felszabdalták az üvegszilánkok és a trikóját is kilyukasztotta több helyen. Vékony vércsíkok borították a testét, amik a kis sebekből folytak le. A fejét fogta és eléggé szédelgett. Aztán a következő pillanatban minden olyan gyorsan történt. Joshua, miközben próbált felállni, valamiket motyogott Raynénak, aztán annyit láttam, hogy megragadta az egyik eltörött faasztallábat, és hirtelen megemelkedve, olyat bevert vele Raynénak, hogy a Colos megperdült a tengelye körül, majd négykézlábra esett és vért köpött. Dorian is reagált már erre, főleg, hogy Mimi akkorát sikított, hogy azt hittem beszakadt a dobhártyánk. Lefogtuk Joshuát és az öcsém kicsavarta a kezéből a bútordarabot. Nagyba lefogtuk őt, miközben rángatózott, vergődött és kíméletlenül ordibált, eltorzult arccal, szinte kigúvadt szemekkel Raynéval meg a húgával, akit lehordta minden utolsó ribancnak és stb. Ekkor hirtelen, megjelent Brad és Cordelia (akik eddig az emeleten voltak), és Brad – miután felmérte a helyzetet – egyenesen odalépett hozzánk és az éles strici botjának a végét egyenesen Joshua lábába állította, aki felordított, mert a csávó még meg is csavarta benne.

- Egy. Mimoza Phanthomive nem ribanc. Kettő, ez az én házam és neked itt nincs helyed! És három – itt a földön fetrengő fiára nézett, akinek a haja az arcába hullt és fogta fél kézzel az arcát, miközben még mindig négykézláb térdepelt a földön – Ezt a fiamért kapod – és itt hátrébb lépett, majd a botja végét egyenesen Joshua gyomrába vágta, így a tag simán összecsuklott volna, ha én meg az öcsém nem tartjuk meg. Felköhögött egy kis vért, aztán Brad intett a fejével, hogy dobjuk ki. Ki is dobtuk, eltanyált a lépcsőn és rábasztuk az ajtót.

– Nero –

- Rayne, miért…? – szipogott Mimi, a könnyeit nyelve, miközben a Cordeliával együtt kezelgették le Rayne sebét a jobb arc részén. Nem volt komoly, csak egy nagy, véres, véraláfutásos karcolás, ami körül egy nagy vöröses-lila folt ékelődött. Emellett persze felszakadt a szája széle is, ami szintén sebes volt.

- Mert a bátyád egy idióta nyomorék – sziszegte Rayne idegesen – Ááá – szisszent fel fájdalmasan, és elhajolt az anyjától – Fáááj!! – szólt rá Cordeliára.

- Jóóó, fiam, ne haragudj! Ajj, annyira csúnya ez a seb – motyogta könnyezve az anyja – Nem szeretem, amikor ilyenek történnek veled, kicsi fiam – motyogott.

- A srácok sorsa ebből áll – sóhajtott Dorian – Ott van például a kábszis, a minap én is bevertem a pofáját – vonogatta meg a vállát, a kanapé mellett állva.

- Dorian – néztem fel rá, mire rám nézett. Jelzésképpen megráztam a fejem, hogy ez most nem alkalmas erre.

- Ki az a kábszis? – kérdezte Brad értetlenül.

- Sasuke – morogta Rayne.

- Ó – vakargatta meg kínosan a borostás állát, a férfi – Érdekes.

- Jól vagy, Mimi? – kérdezte Stefan, aki Dorian mellett állt és Mimit pásztázta aggódva.

- Nem! – szipogott fel barátném, aki mellett én ültem, és együtt érzőn átölelve simogattam a vállát – Utálom, sőt gyűlölöm, amikor a bátyám és Raynus összeverekedik – hüppögött és az orrát törölgette papírzsepivel.

- Ez azért van, mert a bátyád egy fasszopó és nem hagy téged élni! Vannak jogaid, ahogy Nero mondta – morogta Rayne, és miután végeztek az arcának lekezelésével, hátravetette a fejét a kanapén.

- Akkor, mi megyünk is – simogatta meg a vállam Dorian, mire felnéztem rá, aztán sóhajtva a kis drágám felé fordultam.

- Jól leszel? – kérdeztem Mimit, aki hevesen bólogatott.

- Igen, köszönöm, Nero – bújt oda hozzám búcsúzóul, mire megsimogattam a haját és megpusziltam a fejét. Aztán elköszöntem a többiektől is, és elmentünk Dorianékkal.

- Úgy látom, valaki tényleg fülig szerelmes Mimibe – kezdtem el aranyosan és óvatosan piszkálni Stefant, miközben beültünk Dorian kocsijába.

- Igen, rohadtul fülig – morogta az orra alatt – Csak kár, hogy a Colossal van.

- Ilyen ez a szerelem – vigyorgott Dorian gonoszkásan – Néha igazságos. Néha pedig igazságtalan.

- Sajnos – sóhajtozott szegény olasz a hátsó ülésen.

- Nyugi Stef – fordultam félig hátra, hogy ránézhessek – Majd egyszer neked is lesz valakid!

- Nekem Mimoza kell!!

- De ő Rayneé… És az övé is marad! Hidd el. Már nagyon régóta vártak egymásra és szeretik is egymást. Őszintén. Ők egy bombabiztos kapcsolat. Miminek Rayne volt mindenben az első. És ennek így van rendjén – mosolyodtam el, megfeledkezve magamról.

- Jha, jha vágom – fordult Stefan morgósan az ablak felé.

- Kár, hogy nem ismertelek meg előbb, hercegnő! Akkor a szüzességed az enyém lenne és nem egy Silverman gecijé! Plusz, nem szenvedtél volna feleslegesen annyit a kábszis mellett – mosolygott rám szokásosan Dorian egy percre, aztán ismét az út felé fordult.

- Ez a név örökre rá fog ragadni? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva a többi keserű dolgot.

- A kábszis? – kérdezett vissza – Igen – röhögött fel, és még Stefan is felkuncogott a háttérből. Csak megforgattam a szemeimet és én is az elsuhanó tájat figyeltem, miközben hozzájuk mentünk.

– Narou –

A törpe kurva buliját elhagyva, az öcsémmel egyből az Infernoba mentünk. Egyrészt kibaszott régen jártunk már arra, másrészt meg kurva kajásak voltunk, és Bob bácsi főztje geci jó, még mindig! Ám, amikor beléptünk a régi, már-már történelmi eseményes bárunkba, kit láttak meg az én éjfekete, mindig gonoszan csillogó szemeim? Matsukot, amint ráborul a pultra és iszogat. Közben az a vékony, magas, punk gyerek, azaz Okami veregeti vállba és magyaráz neki.

- Narou, inkább menjünk máshova kajálni, oké? – motyogta Naoki, megfogva a vállamat.

- Ugyan már, öcskös! Szerinted, kihagynék egy ilyen alkalmat?? – kuncogtam fel, majd lesöpörtem a vállamról a csontos kezeit és megigazítva magamon a nadrágom övét, elindultam a jó öreg, iszákos Matsuko felé.

- Iszogatunk, iszogatunk? – kérdeztem felülve mellé a bárpultra és megveregettem én is a vállát.

- Jha – morogta, fel sem nézve rám.

- Csak nem amiatt, hogy a galambom összejött Dórikával? – kuncogtam gonoszan.

- Hagyj engem békén, Silverman – fordult el tőlem.

- Most miért, Matsuko? Fáj, hogy el tudták tőled venni életed szerelmét? Akit nem tudtál megvédeni? Mert szar vagy? – csúfolódtam. Na erre már felém fordult. Olyan drogos feje volt, hogy majdnem hátrahőköltem.

- Én legalább megtapasztalhattam, hogy milyen őt igazán kúrni! Nem úgy, mint te – vigyorodott el kómásan. Elkomorultam, mert ez felbaszott, hogy én tényleg soha nem tudtam egy isteneset baszni a galambommal. De aztán elvigyorodtam.

- Lehet! – kuncogtam – De a szüzessége akkor is az enyém – tapintottam rá a fájdalmára – Én lyukasztottam be! Neked nem sikerült! És te is meg Dórika is az én általam belyukasztott lyukat kúrjátok! – röhögtem – De akárkivel is basszon a galambom… Örökre eszébe fogok jutni, mert ÉN voltam neki az első!

Itt hirtelen kaptam egy kibaszott nagy öklöst a pofámba, amitől hátra estem a bárszékemmel. Matsuko egyből rám ugrott és a torkomat fogva, a derekamon ülve, ököllel verte az arcomat. Olyan intenzivitással, hogy alig bírtam kivédeni és visszaütni. Nagyon bepörgött, ráadásul sokkal erősebb, mint volt. Vagy csak én verekedtem vele már régen. Közben persze ordibált velem, hogy mekkora rohadék vagyok és, hogy az nem jelent semmit, hogy megerőszakoltam, blablablabla… a szokásos duma, tudjátok. De tudtam jól, hogy ez fáj neki a legjobban. És fog is. Főleg, hogy Neruci most már nem az övé. Lerúgtam magamról és megragadva az egyik bárszéket, annak a lábát egyenesen a gyomrába vágtam és, amíg szenvedett, én mentem volna rá, de Okami és Naoki mindkét kezemet lefogva visszatartottak. Matsukot pedig Bob húzta be a pult mögé.

- Tudom, hogy ez a gyengéd, Matsuko!!! De nem tehetsz ellene semmit!! – röhögtem fel, pedig borzalmasan fájt a pofázmányom. És biztos voltam benne, hogy vérzek, mint állat.

- Narou, elég, fejezd be!!!! Húzzunk haza, mielőtt én öllek meg!!! – ordibálta hirtelen Naoki vérben forgó szemekkel a képembe, amitől tökre meglepődtem. Ő nem szokott ilyet…