– Narou –
-
Te neked meg mi bajod van? – értetlenkedtem – Átálltál konyhatündérbe? –
fintorodtam el, aztán gúnyosan elvigyorodtam.
- Van, ami soha nem változik –
forgatta meg a szemeit, s ezzel arra utalt, hogy akármi történik is, én mindig
ugyanaz maradok. Hát igen, valahogy muszáj túllendülni mindenen…
- Hát nem – kuncogtam – Papus
igazán jöhetne már… Jó lenne tudni, hogy mit intéztek – magyaráztam.
- Nekem nem hiányzik! Addig is
tök nyugi van, amíg nincs itthon, se anya – morogta az öcsikém.
- Kivel pötyögsz? – kérdeztem
összeráncolva a szemöldököm.
- Csak Mimivel – legyintett nem
törődömül.
- A törpe kurvával…?
- Muszáj ilyen utálattal és
lenézéssel beszélned róla?! – mordult rám – Szegénynek van valami baja, és nem
mondja el… Pedig érzem a negatív energiát a betűiből…
- Mióta véded ennyire?! –
méregettem gyanúsan – És mióta érdekel téged ennyire, hogy mi van vele?!
- Amióta kiscsapatunk tagja! Ha
nem vennéd észre most már mindannyian egy csapat vagyunk…
- Pfff – röhögtem fel – Ugyan
már! Nincs az a pénz, se semmi, hogy Matsukot az én csapattársam mondjam! Vagy
a két Mendez gecit, főleg Doriant…
- Pedig jobb lesz, ha
megbarátkozol ezzel… - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Én nem fogok semmivel sem
megbarátkozni, amivel nem akarok – meredtem magam elé – Sőt, elkezdem
elindítani a „Nero belém fog szeretni” hadműveletet – vigyorodtam el. Hangosan
felcuppogott.
- Beléd biztos nem fog!
- Mert?!
- Mert te nem szereted.
- Az nem akadálya semminek…
- Dehogynem! Hidd el… -
bizonygatta – És amúgy is. Már túl sokat ártottál neki.
– Nero –
Megfogtam
az arcomat ott, ahol megnyalta és kb. tátott szájjal meredtem rá, míg ő csak
jól szórakozottan vigyorgott.
- Szóval, hercegnőm? Mit is
akartál mondani, szenyorita…? – kérdezte sunyi vigyorral. Megremegett a szám
széle és tettetetten elmosolyodtam, aztán a földön levő Heroldhoz léptem,
felvettem és mosolyogva megpiszkáltam a kis pihe-puha orrát.
- Olyan cuki ez a maci, Dorian –
mutattam felé és odalépkedtem hozzá. Már sejthette, hogy valamire készülök,
mert kicsit hátrahőkölt. Feltérdeltem félig a kanapéra, aztán hirtelen
megragadtam a vállát és elkezdtem a merényletemet – DE TE TEHETSZ ARRÓL, HOGY
SASUKE SZAKÍTOTT VELEM, TE VAGY AZ OKA MINDENNEK!!! – kiabáltam vele, könnyes
szemekkel, miközben Herolddal ütlegeltem – ÉS NEM HOGY BÉKÉN HAGYNÁL, DE
ÁLLANDÓAN ZAKLATSZ ENGEM, KEZDESZ HAJAZNI NAROURA!!! MÉG EZT A KURVA MACIT IS
MEGVETTED NEKEM ÉS AZ A SZOMORÚ, HOGY TÚL ARANYOS AHHOZ, HOGY BÁNTSAM, DE NEM
KÉNE MEGTARTANOM, MERT TŐLED VAN, TE SZEMÉT!!! ÉS NE CSÓKOLGASS, MERT NEM
ÉRDEMLED MEG A CSÓKJAIMAT!!! NEKEM NEM ERRE VAN SZÜKSÉGEM!!!
- JÓL VAN, NE ÜTÖGESS MÁR!! –
kiabálta túl az én kiabálásomat és kitépte a kezemből a macit, aminek
következtében rá estem, ő meg feltartotta.
- ADD VISSZA HEROLDOT!!! –
térdeltem fel és pont bele az ágyékába, amitől feljajgatott és lelökött
magáról, majd oda kapott és kissé fájdalmasan szorongatta a tökeit. Én meg
magamhoz vettem a macimat és szipogva öleltem magamhoz. Ekkor nyílt az ajtó,
mire mind a ketten felkaptuk a fejünket. A bátyámék voltak azok, de még túl
korán volt ahhoz, hogy hazajöjjenek…
- Hát itt meg, mi folyik? Már
kintről hallottam az ordibálást – pislogott nagyokat a tesóm. Gyorsan
megtöröltem a szemeimet, majd felálltam a kanapéról, még mindig a macit ölelve.
- Chani, Stacy… Ő Dorian, aki
küldte nekem a virágokat és a bocsánatkérő szarjait, mert ő tehet arról, hogy
Sasuke szakított velem! – mutattam durcásan a díványon szenvedő alakra, aki
nagy nehezen összeszedte magát és egy szokásos vigyorral felemelkedett. A
bátyámhoz lépett és kinyújtotta neki a kezét.
- Dorian Costa Mendez –
mutatkozott be. Chani összehúzott szemöldökökkel méregette (a rózsás tetkóját
és a gyűrűit figyelgette), aztán kinyújtotta ő is a kezét, és kezet ráztak.
- Chani Roosie.
- Tudom – vigyorgott Dorian – És
mielőtt nekem esnél, mint egy védelmező báty, előtte hadd gratuláljak annak,
hogy apuka leszel! Majd küldök nászajit – kuncogott ravaszul. Persze Chani
egyből fogott a témára és már el is felejtette, hogy éppen a kishúga ártója áll
a háza közepén. Egyből Stacyt magához húzta és a hasára tette kezét.
- Igen, ott van bent a kis
rakoncátlan! Fogadok, hogy tiszta én leszek – örömködött a tesóm. Stacy
felnevetett én pedig összehúztam mérgesen a szemöldökeimet. Álszent ringyó!!
- Igen, ebben én sem kételkedem –
lépett mellém Dorian – Látszólag nagyon örülsz neki.
- Nagyon!! – biccentett a bátyám
egy széles mosollyal.
- És hogyan reagálnál, ha
elveszítenéd? – kérdezte hirtelen Dorian, mire felkaptam a fejem rá. Sunyi
vigyorral lenézett rám, mire halványan megráztam a fejem, hogy még csak eszébe
se jusson köpni. Csak rám kacsintott. Köcsög!!! Stacyre pillantottam, aki
kicsit megijedt, mintha azon járna az agya, hogy mit tudhat Dorian… Hát
mindent.
- Hú, hát… miért kérdezed ezt? –
egyenesedett ki a bátyám, rögtön elkomorodva.
- Mert akármi megtörténhet…
Például egy… baleset – mondta ki, mire én lesütöttem a szememet. Főleg, hogy
olyan éllel mondta a hangjában, hogy azt nem hiszem el.
- Őszintén? – nézett Chani a
nőjére, aztán rám, aztán Dorianra – Nem tudnám kiheverni… Főleg mivel úgy
fognám fel, hogy az én hibám lenne… Mert nem vigyáztam volna eléggé rájuk –
puszilta meg Stacy homlokát, aki lesütötte a szemét és kerülte mindenki
tekintetét.
- Ne is mondj ilyet! – adtam oda
Heroldot Doriannak (inkább hozzávágtam) és odaszaladva, a bátyám nyakába
borultam. A szívem összeszorult és már csak a gondolatától is sírni tudnék,
hogy, ha megváltozna, és magába rokkanna. Az már nem ő lenne… És nekem
szükségem van egy ilyen bátyusra… - Nem csak neked kell rá vigyáznod! Hanem Stacynek
is – néztem itt Stacyre, eléggé fenyegetőn – Hiszen az ő pocijában van!
Stacy látványosan nyelt egyet.
- Majd vigyázok szerelmem, ne
aggódj – simította meg a bátyám karját, aztán megpuszilta őt. Én pedig elléptem
Chanitól és én is megpusziltam, miközben ő mind a kettőnk derekát fogta.
- Tapadnak rád a csajok –
vigyorgott Dorian a kanapé előtt állva, egy sunyi vigyorral (kezében Herolddal,
akit amúgy a mellkasához ölelt) – Lefogadom, hogy kislányt akarsz!
- Igen! Azon vagyok, hogy minél
több széplány vegyen körül – vigyorgott a bátyám, mire Dorian felkuncogott.
Hülye fiúk… Ráadásul… Tök jól kijönnek egymással, annak ellenére, hogy Sasuval
is így kijött… Meg annak ellenére, hogy DORIAN ÁRTOTT NEKEM! Chani meg itt jó
pofizik vele. Chh.
- Én is kislányt akarok majd…
Egyszer – és itt rám nézett, egy ravasz, de lágy mosollyal – Aki ugyanolyan
gyönyörű lesz majd, mint a hercegnő!
– Joshua –
Velem
nem fogják ezt csinálni! Velem biztos, hogy nem! Lehet, hogy az összes többi
báty vígan engedi, hogy a kishúguk mindenféle jött-menttel összefeküdjön, aztán
elköltözzön valamelyik farokhoz, csak azért, mert az megbassza és „mindent
megad neki”… Hát nem! Mimivel nem fog ilyen történni! Eddig én is mindent
megadtam neki! Volt mit felvennie, tud videó játékozni, van hol aludjon, van
mit ennie! Télen sem fagy meg! Oké, a nyár kicsit húzós, mert sajnos az én
keresetemből klímára nem telik, de ez semmi! Mindene megvan, amit csak akart!
És soha sem panaszkodhatott, mert én minden erőmmel és igyekezésemmel csak neki
éltem!! Rá áldoztam mindenem!! Mert a kishúgom és, ha már nekem nem lehetett
normális életem, azt akartam és akarom, hogy NEKI legyen! Ezért nem fogom
engedni, hogy egy ilyen semmire kellő, börtöntöltelék, szadista képű, bűnöző,
gazdag strici magához édesgesse, aztán az utcán landoljon! Azt soha se
bocsátanám meg magamnak… Én őszintén, tiszta szívemből szeretem Mimit!
Mindenféle szempontból! És én is nagyon szívesen megbaszom! Eddig csak azért
nem tettem, mert nem kérte! De, ha csak ezzel lehet egy embert magunkhoz
láncolni, akkor állok elébe! Esküszöm, ha miután most meglátom, hogy Mimin
akárcsak egy kis karmolás is van, ÉN FOGOM SZANASZÉT KEFÉLNI ŐT!
Elszívtam vagy két erős
cigarettát (azért erőt, mert napokkal ezelőtt betöltöttem és direkt eltettem,
hogy erős legyen) a konyhában, miután összetörtem két tányért meg pár poharat…
Szóval azt is kell vennem megint, ez is Rayne hibája… Minden, amiatt a köcsög
ember miatt van!
Menetközben felhívtam egy lakatos
haveromat, hogy, ha lehet, minél előbb jöjjön át hozzám és cseréljük ki a
bejárati ajtó zárját, amihez Mimozának nem lesz kulcsa. Sőt, a szobájának a
zárját is ki fogom cseréltetni! Ahhoz is csak nekem lesz kulcsom! És mindig be
fogom őt zárni! A telefonját is el fogom venni, sőt a laptopját is! Ha kell
valami internet használat az egyetemhez, akkor azt csak is szigorúan az ÉN
felügyeletem alatt fogja csinálni! Nem lesz facebookozás meg ilyenek, felejtős
lesz neki… Nerot is elfelejtheti! Majd az egyetemen lesznek barátai, akikkel
mindennap találkozik az órákon és ellesz velük… De több ilyen ott alvásos
buziság nincs. Kitudja hányszor vert át és aludt ott Raynenal, Nero helyett…
Végül felmentem és lezuhanyoztam,
hogy egy kicsit lenyugodjak. De persze nem jött össze, mert ahogyan még jobban
belegondoltam mindenbe, egyre inkább felpaprikázottabb és dühösebb lettem, mint
voltam.
Félmeztelenül jöttem ki a
fürdőből és egyenesen megálltam Mimi ajtaja előtt. Elővettem a farzsebemből a
szobájának a kulcsát és szépen kinyitottam a zárat. Ám bemenni már nem tudtam…!
- Mimi! – kezdtem el rángatni a
kilincset – MIMI MIT CSINÁLSZ?!
Ám válasz nem jött! Kibaszottul
semmi válasz nem jött!
Olyan vadsággal kezdtem el
rángatni azt a kurva ajtót, hogy féltem, a kilincs kiszakad a helyéről.
Felfogtam. Biztosan eltorlaszolta az ajtót, hogy ne tudjak bemenni és
kifeszítette a kilincset, hogy ne tudjam lenyomni!
- MIMOZA, AZONNAL ENGEDJ BE!!!! –
ordítottam az ajtót verve.
- HAGYJ BÉKÉN!! – kiabálta nekem
merő dühvel a hangjában.
- MIMOZA, HA NEM ENGEDSZ BE,
KOMOLYAN MONDOM, HOGY ISTENRE MEGESKÜSZÖM, SZÉTVEREM A FEJEDET!!! EZ NEM
VICCES!!! – itt már bele-belerúgtam az ajtóba, nem is kicsiket. Válasz azonban
nem érkezett. Végül teljes erőmből neki feszültem az ajtónak, ami csak résnyire
nyitódott ki. Nagyon nehezen tudtam kinyitni, kurva sok erőfeszítésembe telt,
mire végre sikerült kicsapnom a szobájának az ajtaját. Ám, amikor beléptem,
meghökkentő látvány fogadott. Az íróasztallal torlaszolta el az ajtót és
láttam, hogy nyitva volt a bugyis fiókja, meg a szekrénye, mintha kivett volna
belőle valamit. Az ágy lábához pedig lepedő volt hozzákötözve, ami egyenesen
kivezetett, a kitárt ablakon. Homlokon csaptam magam és egyenesen az ablakhoz
rohantam és a párkányon megtámaszkodva, kilestem. A szekrényéből kivett pár
ágyneműt, összecsomózta és azokon át leereszkedett, mint egy rossz filmben. EZT
NEM HISZEM EL!!
Annyira felment az agyvizem, hogy
amikor le akartam rohanni a lépcsőn, hogy utána megyek, megszédültem, és kis
híján összeestem, így le kellett ülnöm az egyik lépcsőfokra. Nem bírom
mostanában a magas vérnyomásomat… Sürgősen innom kell egy pohár vizet, be kell
vegyem a gyógyszerem és csak utána tudok utána menni. De van két tippem, hol
lehet. Először megyek Nerohoz, aztán a köcsög stricijéhez. És, ha Raynenal
lesz, komolyan szétszexelem a lányt. Ha csak Neronal, akkor megverem és
megujjazom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése