Köszönjük a több,
mint 42 ezer oldalmegjelenítést!♥♥
– Dorian –
- Már megint a
nődhöz mész? – támaszkodott a konyhapulton Stefan, szem forgatva, mire széles
vigyor kúszott a képemre, miközben felvettem a sötétszürke atlétám, amiből
tökéletesen kilátszott a rózsás mellkas tetkóm. Belőttem a hajam, zsebre raktam
az iPhoneom, és felkaptam az én drága fekete Audi R8-asom kulcsát.
- MÉG nem a nőm. MÉG – nyújtóztam
ki lustán – Te is meglátogathatnád a kis törpédet, ha már annyira „szereted”,
de az ominózus Sasuke VS Nero eset óta nem is láttad. Nem értem, hogy bírod ki.
Én belehalnék, ha azóta nem láthattam volna a hercegnőmet.
- Elfelejtettél valamit öcsi. A
te prédád már nincs együtt senkivel, míg az enyém igen. Mégpedig a Királlyal.
Aki már azért meg akar skalpolni, ha ránézek a nőjére.
- És fel akarod adni vagy mi? Irgum-burgum
testvérbátyám, még csalódok benned. Az enyém a Kábszissal volt együtt, de én
akkor sem hagytam békén, és lááám! Most külön vannak – vontam vállat kuncogva,
majd vállba veregettem amolyan „Szedd össze magad” félén, és ki is bandukoltam
a kocsimhoz. Beülve megszólalt a rádióból az Arashtól a Temptation.
Semmi kedvem se volt elkapcsolni, szóval hagytam. Beindítottam a motort, és
elhajtottam a háztól. Gondoltátok volna, hogy este fél nyolckor geci akkora
forgalom van, egy gecis baleset miatt, hogy kb. 1 órába telt volna, mire átérek
a szépségemhez?! De én kis geci vagyok, és egész egyszerűen, kb. két százzal,
kielőztem mindenkit, amiért kaptam is káromkodásokat, meg dudálásokat, de
leszartam, mert nekem sürgős hercegnőzhetnékem volt. Szóval csak kinyúltam a
kocsiból, hátramutatva a középső ujjamat. A kocsiban még a nyelvemet is
kinyújtottam, de azt ők nem láttak. Helyes, orgazmust is kaptak volna rögtön.
Kb. nyolcra értem oda a házukhoz.
- Te meg mit keresel itt már
megint?! – üdvözölt engem a hercegnőm, mikor ajtót nyitott. Ja, kb. rácsimpaszkodtam
a csengőre, még a Boci, boci tarkát
is eljátszottam két szólamban, csak hogy örüljenek nekem a szomszédok, és ő is.
Jól végigmértem. Még mindig annyira vadító, hogy itt a helyben, az ajtóban
szanaszét dugnám. Ám a kezében ott szorongatott… Egy plüss medvét… Amit én
vettem neki. Felkuncogtam, egy jóleső álnok vigyorral, mire sietve a háta mögé
dugta.
- Ejnye… hát így kell üdvözölni
egy jó barátot? – vigyorodtam el – Na, beengedsz?
- NEM – válaszolta megemelve a
hangját, mire hirtelen az oldalához nyúltam és megcsikiztem, ő pedig reflexből
félreugrott, így én szabadon beléphettem, amit meg is tettem, mégpedig nagyon
szívesen – Ez magánterület sértés!! – rivallt rám.
- Akkor sértem a magánterületed –
huppantam le a kanapéra a nappaliban, és onnan néztem rá.
- Miért jöttél? – dobta le a
macit mellém morcosan, amit én a kezembe vettem és piszkálgatni kezdtem.
- Csak látogatóba!
- Nem kell a TE látogatásod!!
- Megszokhattad volna már –
kuncogtam fel – Nocsak, nocsak, ma a szokottnál is feszültebb vagy hercegnőm,
történt valami? – dőltem hátra kényelmesen, és magam mellé ültettem a medvét.
- Semmi – morogta az orra alatt,
mire pillanatokon belül ott teremtem, és két kezembe fogtam az arcát, és az én
aranybarna szemeimmel, mélyen az ő zöld (most kissé ijedt) szemeibe néztem.
- Ne hazudj nekem hercegnő, tudod,
hogy azt nem szeretem… - suttogtam, és csak pár centi választotta el az
ajkainkat – Vagy elmondod, vagy…. – kezdtem vigyorogva, mire durván ellökött
magától, én pedig egy diadalittas vigyorral lehuppantam a kanapéra, és vártam a
mesedélutánt.
- Na? Elmondod? Vagy kénytelen
vagyok egyet adni… Úgyis olyan rég csókoltalak meg! Kezd hiányom lenni.
Idegesen méregetett, én pedig
szórakozottan vissza, ezt egészen addig játszottuk el, míg le nem huppant
mellém… Azaz nem… A maci mellé, mert az a kis gedva közöttünk ült. Orvosoltam
is a problémát, egész egyszerűen félrehajítottam, és közelebb ültem a
szerelmemhez.
- Hé!! Ne bántsd Heroldot!! –
csattant fel.
- Idegesített, hogy Herold
melletted ül, én akarok melletted ülni… - vigyorodtam el, mire megremegett a
szája széle, mert elfojtott egy mosolyt – Na! Hallgatlak, hercegnőm!
- Csak a bátyám és a nője… -
nézett félre.
- Rosszul bánnak veled? –
kérdeztem rá egyből, mire meglepődött, és lassan fejet rázott.
- Mi?.. Nem.. Csak a nő.. Tudod..
öhm, teherbe esett.
Csendben figyeltem rá, a fülemet
hegyezve, és hallgattam, szóval folytatta.
- És.. – szorította ökölbe a
kezét – Pont az érkezésed előtt hallottam, ahogy…- sziszegte, és felpattant a
kanapéról – Ahogy azt ecsetelgeti az anyjának, hogy… el akarja vetetni a
gyereket, és azt hazudni a bátyámnak, hogy balesetet szenvedett!! Látnod
kellett volna a bátyám arcát! ANNYIRA ÖRÜLT NEKI!! – járkált idegesen
összevissza – Annyira boldog volt, és látszott az őszinte öröm az arcán!
Dorian, ha meghal a gyerek Stacy hasában, a bátyám belerokkan! Annyira várja!!
És tökre beleélte magát hogy apa lesz!! Erre a nője el akarja vetetni, de… de…
miért? Azért, mert „fiatal”?! Chani megbízható, van munkája, aranyos, szerető
apuka lenne, de… nem tudom, hogy reagál majd, ha meghal a gyereke, hiszen
annyira várja! Lehet, hogy már nem is lesz ugyanolyan! Azt meg ÉN nem élném
túl! Egyszerűen nem engedhetem, mert… mert… - kezdett el kapkodni a szavak
között kétségbeesetten, mire én gyorsan, ruganyosan felálltam, és megragadva a
derekát magamhoz húztam, és egy csókot nyomtam a szájára, (még mindig geci jó
szája van) hogy kizökkentsem, mielőtt agyvérzést kap. Köpni-nyelni nem tudott,
mikor elhajoltam, és még futólag megnyaltam az arcát.
- Nyugodj meg szépen hercegnőm… aztán
folytasd. Senkinek se lenne jó, ha a szerelmem agyvérzésben halna meg, annál te
jobb halált érdemelsz – kúszott egy vigyor a képemre, és visszahuppantam a
kanapéra, majd szórakozottan, és várakozón meredtem rá.
– Mimoza –
- Mimi.. -
szólt be a bátyám az ajtómon, résnyire nyitva azt. Én éppen valami ritka szar, ecchi visual novellel
játszottam, ahol a csaj már attól felnyögött, hogy puncijával neki ment egy
asztal szélének.
- Ne pas déranger… - böktem oda,
de felé sem fordultam. Ha nagyon haragszok, franciául beszélek hozzá. Ez amúgy
azt jelenti, hogy „Ne zavarj” . Majd hozzá tettem – Rayne még itt van?
- Nem.. elment – de hangja olyan
fura volt. Ezen felhorkantottam.
- Persze, hogy persze… - ráztam
meg a fejem hitetlenül – Miért is hittem azt, hogy őfelsége, akár egy percet is
maradna, amíg lenyugszom…
Ám ekkor Joshua hirtelen
mellettem termett, és kikapta a kezemből a konzolt.
- HÉ!
- MIMOZA DIOR PHANTIMIVE!!
FIGYELJ RÁM, MIKOR HOZZÁD BESZÉLEK!! – vágta le a földre, mire megrezzentem. A
szeme megint olyan, mint apáé volt – TE KOMOLYAN GONDOLTAD?!
- Mi.. Mit?
- HOGY ITT AKARSZ HAGYNI ENGEM?!!
A BÁTYÁDAT?! AKI EGÉSZ EDDIG NEVELT TÉGED, AKI AZ EGÉSZ ÉLETÉT ARRA ÁLDOZTA,
HOGY NEKED JÓ LEGYEN, TE EGY FASZÉRT ELHAGYSZ ENGEM?!! MERT MOST PER PILLANAT
VAN EGY GAZDAG HAPEKOD, AKI MEGDUG MEG TELETÖM PÉNZZEL!! ÉS TE EGY ILYEN EMBERÉRT
HAGYOD EL A BÁTYÁDAT?!!
- Josh… Senki se mondta, hogy
elhagy…
- DE!! A GECIS FUTTATÓD, AZ
MONDTA!!
Erre felment az agyvizem, és
felpattantam az ágyról.
- NE NEVEZZD FUTTATÓNAK!!
ELFELEJTETTED, HOGY ÉN NEM ANYA VAGYOK!! ÉN NEM BASZOK FŰVEL-FÁVAL, ÉS NEM
VAGYOK KURVA!! NEKEM NINCSEN FUTTATÓM!
- DE VELE BASZOL!!
Erre nem szóltam semmit, csak
idegesen meredtem rá, de ő a torkomhoz kapott, és közelebb rántott magához.
- NEM BÍROM EZT TOVÁBB
ELVISELNI!! ÉS NEM MÉSZ SEHOVA!! NEM KÖLTÖZÖL EL SE VELE, SE SENKIVEL, MÉG
NEROVAL SEM!!! SENKIVEL ÉRTED?! ITT MARADSZ SZÉPEN MELLETTEM, ÉS NEM MÉSZ
SEHOVA!! MEGTILTOM! ÉS HA ELMÉSZ HOZZÁ, AJÁNLOM, HOGY MIRE HAZAÉREK, LEVETKŐZVE
VÁRJ, MERT ÁTELLENŐRZŐM A TESTED HOGY BIZTOS NEM ÉRT-E HOZZÁD, MERT AZT IS
MEGTILTOM, HOGY DUGJ VELE!! MERT MI VAN, HA TEHERBE ESEL?!! AKKOR AZZAL A KURVA
GYEREKKEL FOG MAGÁHOZ LÁNCOLNI!! Ide hallgass Mimoza… - halkult el hirtelen a
hangja – Ha mégis teherbe esel… saját kezűleg vágom ki belőled azt a
gyereket... Mert velem… kéne basznod. NEM VELE!
Az ereimben megfagyott a vér.
Remegő íriszekkel meredtem a bátyám most sötétkék szemeibe, amik most
vérszomjasan fürkésztek.…. Mi? Ez megbolondult!!
- Joshua…
- Fasz kell neked?!! Miért
rohansz egyből hozzá?!! Itt vagyok én is! Itt van az én faszom is!! Én is
nagyon szívesen kielégítelek, hiszen a húgom vagy, és szeretlek téged!
- Josh… ezt csak az idegből
mondod… - nyekeregtem, és a szívem majd kiszakadt a mellkasomból. Mi ütött
belé?!
- Hidd csak ezt Mimi…- dobott el
magától durván, mire hátratántorodtam és a földre estem – Mire félóra múlva
felérek, legyél levetkőzve. Hiszen ott aludtál nemrég. Át kell téged ellenőrizni
– és ezzel rám csapta az ajtót ÉS BEZÁRTA!! Biztos nem fogok levetkőzni!! EZ
HALÁL BIZTOS!! Akkor inkább a szobámba maradok, de ő biztos nem jön be. Az ajtó
elé toltam az íróasztalom és kitámasztottam a kilincset, hogy ne tudja
lenyomni. Majd hevesen dobogó szívvel, leültem az ágyra, és meredtem magam elé.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a combomra, cseppek hullanak. Értetlenül az
arcomhoz nyúltam, és csak másodpercekkel később sikerült csak beregisztrálnom,
hogy a könnyeim hulltak a combomra. Kegyetlenül letöröltem őket, majd a
laptopomat felkapva, idegesen a falhoz vágtam. Vicsorogva meredtem a berepedt
falra, majd borogatni kezdtem.
- A KURVA ÉLETBE!! – zuhantam a földre,
és két kezemmel a szőnyegem szőrszálaiba markoltam, és a könnyeim a textilre
hullottak. Nem akarom megint azt… amit apánál. Ám ekkor az ágyamon fekvő
telefonomból, megszólalt a messenger hang. Lassan odakúsztam, és a földön ülve,
megtámasztottam a matracon az államat, és kissé összeszorítva a szemem (mert
hogy be volt sötétítve a szobába, mint mindig így kicsit rosszul esett a
hirtelen fény. ) feloldottam a zárat, persze előtte kiikszeltem azt a tonnányi
SMS-t, amit Jonathantól kapok. Tulajdonképpen írhatnék Raynenak is, hogy
segítsen, mert Joshua megőrült, de haragszom rá, kurvára.
– Naoki –
Éppen a
konyhába ültem a macbookommal, és Mimivel beszélgettem facen. Szinte átéreztem
a képernyőn, hogy valami baja van, de sehogy se tudtam meggyőzni. A meki
kajánál majdnem megtört, de végül ott sem. Aztán terelte a témát az egyetemre,
hogy én miért nem megyek, pedig meglenne az eszem hozzá. Egyszerű. Nem akarok
kifáradni. Az egyetem fárasztó, az egész napos alvás jobban hangzik. Szóval, ja
épp elvoltam, mikor a bátyám ballagott be a konyhába, egy energiaitalos
dobozzal a kezébe.
- Már fent vagy? Egy 10 perce még
fent aludtál – dobta ki a kukába, mert gondolom, már kiitta az utolsó cseppig.
- Ja, de rosszat álmodtam –
dörzsöltem meg a szemeim.
- Mit?
- Megbeszéltük, hogy nem hozzuk
szóba – vágtam rá rögtön, mire leesett neki, és elkomorodott.
- Figyi Naoki, bocs.
- Miért?
- Amiért nem fogtam be a pofámat,
még a jó múltkor.
Ezen halványan elmosolyodtam és
megráztam a fejem.
- Elsősorban nem tőlem kéne ezért
bocsánatot kérned – hajtottam le félig a laptop tetejét, és kinyújtózkodtam –
Az üres tányért, amit pedig fent hagytál az ágyadon, a szobánkba hozd le, majd
elmosogatom, ne ott fent rohadjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése