02. XC. Fejezet

– Stefan –

           

            - És most mi legyen vele? – kérdeztem a hullára mutatva, miközben az öcsém felé fordultam.

- Nekem volna egy ötletem – nézett körbe sunyi vigyorral, aztán a szoba sarkában lévő benzines kannákra mutatott.

- Jó, de nem csak mi piszkítjuk ám be ezzel a kezeinket! – szóltam, majd kisiettem a folyosóra, ahol Narou éppen leütötte az öccsét. Mi a here?! – Ezt most miért csináltad? – kérdeztem értetlenül.

- MERT CSAK ÍGY TUDOK NEKI SEGÍTENI RAJTA, AZÉRT, TE FASSZOPÓ!!! – ordított le engem kíméletlenül és tiszta vörös volt a feje, könnyes (!) a szeme, ráadásul elég erősen kidagadt egy ér a homlokán. Meg a nyakán is…

- Jól van, na – néztem le, aztán Őfelségéhez és Matsukohoz fordultam – Segítsetek már!

- Miben? – kérdezte Rayne idegesen.

- Fel kéne gyújtanunk ezt a kócerájt.

- Ok – biccentett „kedvesen”, aztán Narouhoz fordult – Vidd ki az öcsédet a kocsiba, mi is megyünk, csak elintézzük, amit el kell!

Narou nem felelt, csak hevesen bólogatott, aztán a vállára kapta az eszméletlen Naokit és elsietett vele. Mi meg visszamentünk az öcsémhez, aki ráérősen rágyújtott és a falon lévő képeket nézegette.

- Fhúúú, ez az ember kajra nem volt normális – szólt oda nekünk, le sem véve a szemét a felragasztott fotókról.

- Inkább segíts! – vetette oda neki Matsuko, miközben én, Rayne és ő megragadtunk egy-egy benzines kannát és körbe locsoltuk vele a szobát, plusz a tetemet is.

- Kösz nem, Matsuko – intette le az öcsém – Majd én felgyújtom – fordult végre meg és természetesen vigyorgott, mint annak a rendje. Megforgattam a szemem egy hülye vigyorral. Ismerem már. Miután végeztünk, mi kiléptünk az ajtón, Dorian pedig a félig elszívott cigijét beledobta a benzinbe, ami pillanatokon belül körbefutott a helyiségen és lángokba borította azt.

- Na húzzunk innen a gecibe! – lökött egyet finoman Matsuko őfelségén, aki ezen csak felcuppogott és elkezdtünk szaladni a kijárat felé.

Miközben szaladtunk a kocsihoz, Matsuko véletlenül rátaposott az öcsém papucsára, így az persze elszakadt.

- Rohadj meg, Matsuko! Kurva életbe már!! – szitkozódott csórikám először rendesen, aztán az anyanyelvünkön is egy sort, mire az a pöcsfej csak kiröhögte, jó kárörvendően. Persze nem hagyhattuk itt azt a hülye papucsot, ezért az öcsém mezítláb, kezében a lábbelijeivel, beszállt a kocsiba mellém, mert most őfelsége ült elől. Narou és Naoki legesleghátul voltak, az utóbbi kiütve, az előbbi pedig szokatlanul csendben ült és meredt ki az ablakon. De mi már legalább végre elindulhattunk haza. Így, délután öt óra fele…

– Rayne –

           

            Miután elhagytuk azt a szenny várost, egyből volt térerő és szolgáltatás mindenkinél. Persze Mendezék, Sasu is és én is kaptam egy pár nem fogadott hívást. Csak, hogy nekem a fater hívása mellett jött egy SMS-em Mimitől.

15:54

Feladó: Tigrisem♥

            Te seggfej! Remelem nem mas nokkel lebzseltek hogy meg nem irtal meg nem hivtal!

Elmosolyodtam és megráztam a fejem. Honnan a csudából szed ilyeneket? Végül inkább gyorsba bepötyögtem neki a válaszomat.

17:19

Feladó: Én

            Nyugodj meg te seggfej nem csináltam semmit!♥ És a többiek sem. Csak adódtak problémák majd mindent elmesélek megígérem! Viszont remélem h te jó kislány voltál…!

Válasz már nem érkezett, ezért szinte biztos voltam benne, hogy most sértődötten otthon eszi a bátyja egyik hizlaló főztjét, vagy esetleg Neronál néznek valami béna Disney mesét és közben forró csokit eszik és már vagy az ötödik bögrét pusztítja be. Jól ismerem? Hát, nem… Egyáltalán nem. Mert én már TÚL JÓL ismerem a kis tigrisemet.

Na szóval. Először a két Silvermant dobtuk haza, Narou egész úton olyan síri csendbe volt, hogy már szinte nem is ismertünk rá. Próbáltam megtudakolni tőle, hogy mi történt, de nem válaszolt. Még Sasuke is amolyan „mi a fasz történhetett?!” aggódó (!!) fejjel meredt rám, egy pillanatra. Igen, még őt is zavarja, hogy Silverman #1 nem éppen a régi… Sőt, egyenesen olyan volt, mint akit valami súlyos trauma ért. Hajazott arra az állapotára, mint, amikor az öccsét elütötték és kómában feküdt. Szóval igen, először Narouékat dobtuk el, aztán a két Mendezt. Dorian mezítláb ugrándozott be a házba (felvettem videóra sunyin, miközben Sasuval kiröhögtük a háttérben, és még össze is öklöztünk, amiért elszakította a pacskerját).

Ez után Sasuke felhívta Nerot, hogy mi van vele, és mint kiderült, Mimi ma elhatározta, hogy nála alszik, ezért Neroéknál vannak éppen, így Sasuval leszarva a mi faterjainkat, először odamentünk át hozzájuk.

- Már úgy aggódtam, komolyan!! – ölelgette Nero Sasut, és csókáradattal halmozta el, rögtön az ajtóban, ahogy beléptünk. Így én kikerülve őket, a kanapén duzzogó kis tigrisemhez léptem.

- Mi van, te seggfej? – guggoltam le elé nagy mosollyal. Mondtam már, hogy mi amúgy szerelmesek vagyunk? – Nem is örülsz az uradnak? – simogattam meg a combját.

- Milyen uramnak? Annak a seggfejnek, aki baszott nekem írni egésznap? – puffogott felém se nézve, csak mereven a TV-t bámulta. Természetesen – ahogyan jósoltam – éppen a Mackótestvér ment DVD-n.

- Nos, seggfej, ha tudni akarod, nem volt szolgáltatás abban a kibaszott lebúj városban! – kezdtem el mesélni, de csak hümmögni tudott – És a két Silvermant is elrabolták – tettem hozzá a legérdekesebbet, mire felszaladtak a szemöldökei és egyből felém kapta a tekintetét.

- MIII??!! – akadt ki egyből, mire az ajtóban turbékolók is felénk fordultak – HOGY MI TÖRTÉNT?!

- Ha adsz egy csókot, elmondom – vigyorodtam el, erre megragadta a galléromat és megrángatott.

- NEEEM, TE SEGGFEJ, MOST MONDJAD!!!

Megragadtam a tarkóját, közelebb húztam magamhoz és lesmároltam ott, a kanapén. Mikor elhajoltam, köpni-nyelni nem tudott és elvörösödött. Morcosan összehúzta a szemöldökeit.

- Mondjad mááár – sürgetett. Felnevettem, aztán felültem a kanapéra, mert már beállt a derekam a guggolástól és az ölembe húztam, s azt a baszott jó, formás kis combjait cirógatva, elmeséltem neki a sztorit.

- Úristen!! – kapott a szájához, mikor végeztem – És kiderült, mi volt azaz anyag??! – kezdte el kérdezni a legfontosabbat, mert ő odáig meg vissza van az ilyenektől.

- Nem – ráztam meg a fejem.

- És mi lett a dokival? – kérdezte Nero.

- Felgyújtottuk – közölte lazán Sasuke.

– Naoki –

           

            Ahogy kezdtem lassan magamhoz térni, szörnyen hasogatni kezdett a fejem és iszonytatúan szar hányingerem támadt. A látásom először geci homályos volt, de ahogy tisztult, sikerült felfognom a tényt, miszerint apa villájában vagyunk, a Narouval való közös, óriási tetőszobánkban. A szobában már nem volt olyan világos, biztos azért, mert már késői órákban járhatott az idő. A TV halkan szólt a háttérben. Megkönnyebbülve nyugtáztam magamban, hogy az a kibaszott drog már nincs a szervezetemben. Kitisztultam az idő alatt, míg ki voltam ütve. Igaz, hogy most amiatt fáj a fejem, de totálisan megérte…

Ám hirtelen, szipogást hallottam magam mellől. Lassan oldalra fordítottam a kobakomat és nem hiszitek el, mit láttam…! Narou ágya alapvetően a szoba másik felében van kb. a lényeg, hogy jó távol az enyémtől. Erre… Az én egyetlen, köcsög, rosszindulatú, hülye bátyám az ágyam mellett térdelt, a fél karjával eltakarta az arcát, a másik kezével pedig a lepedőmet szorongatta és… és sírt.

- N… Narou…? – szólítottam meg óvatosan és kissé rekedtes hangon. Felkapta a fejét, a szemei hót vörösek voltak és az arckifejezése kb. a sokkos állapotot súrolta. Nem hazudok nektek, úgy sírt, mint egy halálra rémült, félős kisgyerek, akit elhagyott az anyukája a bevásárló központ kellős közepén. Rosszabbul festett, mint kölyökkorunkban, amikor apa elverte…

- Naoki! – halt el a hangja és egyből felemelkedve, olyan hévvel a nyakamba borult és úgy szorított, hogy majdnem megfulladtam – Úristen, Naoki!! – zokogta a vállamba. Olyan állapotba volt, hogy bekönnyeztem. Aztán eszembe jutott, hogy mit tett velem is az a rohadék és én is sírva fakadtam. Összeszorított szemekkel, a bátyám vállába fúrtam az arcomat és erősen kezdtem el kapaszkodni a hátába, miközben nyugtatásként próbáltam az ő illatát magamba szívni.

- Köszönöm!! Megmentettél a biztos haláltól!! Így is öngyilkos akarok lenni, de enyhítettél rajta!! Hihetetlenül kemény vagy öcsi!! Köszönöm, hogy vagy nekem!! Nélküled megdöglenék!! – hadarta a fülembe és egyre jobban szorított, amitől én is erősebben kapaszkodtam a hátába, miközben már-már hüppögni kezdtem. Elhajolt tőlem, én pedig gyorsan levegő után kapkodtam. Felült az ágyam szélére és dühösen törölgette az arcát.

- Erről senkinek egy kurva szót sem beszélünk! – jelentette ki mérges, elcsukló, síró hangon.

- Egyet értek – hüppögtem, és én is a szemeimet törölgettem.

- Még egymásnak sem beszélünk róla, világos? – nézett mélyen a szemembe. Nem mondtam semmit, csak bólintottam. Ki akarna erről bárki is beszélni, bármikor, bármit?! Így is elég nehéz lesz ezt majd feldolgoznunk…

- Naoki… Én komolyan köszönöm, neked. Kurvára megmentetted a seggem… - motyogta lehorgasztott fejjel és az ujjait tördelte.

- Ahogy te szoktad mindig az enyémet – ültem fel és megsimítottam a hátát – Szívesen.