02. LXXXIX. Fejezet

Ebben a fejezetben még mindig van +18-as Alexanderes, beteges rész!!!

– Dorian –

- Hiába ordítasz Matsuko, akkor se tudom hol a kurva háza, érted?! – kezdtem már pipa lenni. Főleg, ha egy gecis Matsukoról van szó. Ő azok közé a kevés emberek közé tartozik, akik kihozzák belőlem azt, hogy ne merő gúnnyal vitázzak velük, telenyomva az egészet annyi szarkasztikával, hogy csöpögjön. Nem, ő igazán fel tud baszni!! Főleg, hogy az a geci az ÉN hercegnőmet dugja! Arrgh!! MIÉRT NEM VELEM VAN?! Ez a gondolat mindig fel tud baszni, de annyira, hogy kiabálok is. Mert nem azért kiabáltam ám, mert jajj annyira felidegesít, hogy a hígagyával nem fogja fel, hogy mit mondok, azt leszarom, hanem az hogy ez jön, jut folyton az eszembe, ha ránézek a képére. Főleg, ha elképzelem, hogy az a jó punci a Matsukoé és nem az enyém… Miért nem? És az a segg… és azok a csöcsök. Istenem… Rágondolok és már áll a faszom, mint a picsa.

Épp azon ment a vita amúgy, csak úgy mellékesen, hogy mi a bátyámmal kurvára nem tudjuk, hol van a cseszett dilidoki cseszett háza! Hát honnan szopjam ki?! Nem járkálok át hozzá minden vasárnap pizsi partira meg minden ilyenre… hála a jó istennek.

- Akkor hívd fel a faterodat, talán! – emelte meg a hangját megint, majd hirtelen csendbe maradt. Ő is rájött, hogy ez kurvára nem lehetséges!!

- REMEK! Hogyan, ha nincs térerő te tompa agyú?! – fordultam az ég felé, mert, hogy közbe kiszálltunk.

- Akkor, hogy a faszba találjuk meg őket?! – túrt idegesen a hajába.

- Sehogy – vontam vállat és kifújtam a füstöt, és ránéztem az én menő gold iphoneomra, hogy biztosra tudjam, hogy tényleg nincs térerő.

- Mert te hülye fasz vagy és nem tudod – és rágyújtott a most már kb. a harmadik cigijére öt perc letelte alatt. Dohányos kis geci. Én is cigiztem amúgy… mindegy. Nekem még a cigim is menőbb, mint az övé.

- Én asszem’ tudom. Nagyjából – csattogtatott a rágójával a bátyám.

- És eddig miért nem szóltál?!! – csattant fel Matsuko én pedig gonoszan felkuncogtam. Kapjál agyvérzést te geci.

- Mert geci élvezetes volt nézni, ahogy veszekedtek – vigyorodott el a bátyám, mire összepacsiztunk.

- És oda is tudsz vezetni? – jelent meg a kiskirály hirtelen, mint valami szellem. A fivérem majdnem félrenyelte a rágóját, mert hogy pont mellette jelent meg. A mellkasához kapott és ütögetni kezdte.

- Anyádra ijesztgessél!!

- NA! Inkább bökjed ki, hol van?!

- Egyszer jártam ott még két éve.

- És még mindig emlékszel rá? – értetlenkedett Matsuko hitetlenül.

- És már olyan régóta ismeritek?! – akadt ki Crusader.

- Aha. Miért, nem kéne? – emelte meg a fél szemöldökét, mintha ez nem lenne kurva egyértelmű, hogy emlékszik rá két év után. A második kérdést leszarta.

- És most merre a faszomba? – nézett hátra idegesen Matsuko a visszapillantóból. Előtte természetesen elcsámpáztunk a kurva autószerelőshöz, aki amúgy full múmia hapek volt geci, két fogpiszkáló volt a karja és a lába is, a kurva motorháztetőt nem tudta megemelni, aztán még vissza kellett fuvaroznunk a szottyadt faszát a kurva műhelyébe, mert majd meg akart halni 20 perc sétától.

- Kezdem azt érezni, hogy körbe-körbe megyünk, és kurvára nem tudod, merre tartunk! – folytatta Matsuko geci.

- Kuss Matsuko, tudja! – csúsztam lejjebb az ülésen (az anyóson ültem megint) és lazán kilógattam a lábaimat kényelembe vágva magam a lehúzott ablakon.

- Remélem, leesik a strandpapucsod! – sziszegte nekem oda Matsuko.

- Nem adom meg neked ezt az örömöt – nyújtottam ki a nyelvem a rókavigyorom kíséretében, kivillantva a nyelv pc-met. Kurva szexi vagyok, tudom.

- Itt balra – mutatott egy kissé nagyobb, szélesebb, út felé a bátyám hátulról.

- A következőnél?

- Sí.

- Hát oké – sóhajtott gondterhelten Matsu geci és lekanyarodott – De ha nem jó, én átmegyek rajtad Mendez.

Faszom se tudja meddig mentünk egyenesen, én gecire nem emlékeztem rá, hiába voltam én is itt két éve, de pár perc múlva egy nem éppen kicsi ház bukkant fel előttünk.

- És tényleg itt van – jegyezte meg Crusader, mire bátyó jól kihúzta magát büszkén.

- Na! – szálltam ki a kocsiból, mikor megállt és egész egyszerűen hót lazán elnyomtam a cigarettámat a kocsiban (Itt Matsukotól kaptam egy „Kurva anyádat te róka geci”-t – Mi Stefannal bemegyünk, mert ismerjük erre a járást… azaz ő ismeri. Ti pedig addig várjatok itt – nyújtóztam ki jól esően, és előhúztam a nadrágom széléből a stukkerem (én ott tartom igen).

– Alexander –

Szegényem… Annyira megsajnáltam volna, ha nem élveztem volna ennyire a szopását. Igen. A fasza még nyugalmi állapotban se volt kicsi. Olyan farok, amire, ha ránézel, rögtön szopni akarod. Kurva jó fasza volt, és a számba venni még jobb volt. De ő nem élvezte ennyire sajnos. Ordított, és vergődött… ejnye. Talán tényleg szükség lesz arra az afrodiziákumra. Alig vártam, hogy kiderítsem milyen, mikor ő is vonaglik, ő is baszni szeretne. Vajon egy telhetetlen szexi macskára hasonlít, mint az öccse, vagy ő egészen más? Ő vadabb? Ő nem is vonaglik, ő egyből leteper? Istenem tudni akarom. Be fogom neki adni a szert. Biztos befogom. És kúrunk egy jót mind a hárman. Mindhárman az ágyra megyünk… Először, én seggbe Naokit, Narou addig ott fekszik mellettünk és játszadozik magával, miközben minket néz, aztán váltunk és Narou fog engem… És ugyanezt csinálja majd Naoki is. Nézni minket és faszt verni. Aztán egymásnak adom őket, és én fogom nézni, természetesen videokamerára felvéve. Aztán megkérem Naokit, hogy szopjon le engem… Majd én Narout… Majd Naoki is Narout… Ahh istenem. Narou… Narou is annyira, de annyira szexi.. Annyira akarom, hogy bennem járjon. Olyan vad.. annyira izgató minden mozdulata… A sebhely az arcán, a fekete szeme. Imádom őt. És kisfiúnak is annyira… édes volt. Hogy lehetnek mindketten ennyire különböző módon, ennyire kívánatosak?! Ezt már büntetni kéne. Ahogy ebbe belegondoltam az én kis vademberem kényeztetése közben, a farmerem vészesen dudorodni kezdett az ágyékomnál, és teljes egészébe bekaptam már. Ekkor egy remegő hangot hallottam magunk mögül.

- Ne érj hozzá…

Természetesen Naoki volt. Ajj olyan kis mohó… Aztán pár másodperc múlva magam mögül hallottam.

- Hagyd abba!

Irgum-burgum Naoki…

– Naoki –

Undorítónak éreztem magam. A testem kurvára nem azt csinálta, amit én akartam. Ő pedig… Én ezt… nem! Mit művelek?! Ennek nem szabadna megtörténnie! Nem szabadott volna annak a gecinek SOHA hozzám érnie!! És az, hogy a testem élvezte, amit csinált a kurva drog miatt… A testem azt akarta, hogy basszon meg. Vagy legalább csinálja, amit az előbb csinált. A testemet zavarta, hogy elment, hogy nem csinálja velem tovább. A testemnek tetszett, amit a fenekemmel művelt, de annak nem fájnia kellett volna?! Nekem akkor nem fájt, sőt nagyon tetszett. Azt akartam, hogy nyúljon megint hozzám, oda le is, ne csak én. Tüzeltem ott lent, és még többet akartam. Azt, hogy valaki elégítsen ki. Akárki… És volt egy pillanat, ahol nem érdekelt, hogyha a bátyám az. Szerencsére csak egyetlen pillanat volt, de akkor is majd meghaltam a szégyentől, és komolyan mondom, meg akartam ölni magam. De legfőképp azért, mert nem tudtam segíteni a testvéremen. Láttam, ahogy hozzáér a hasához, ahogy beszél hozzá. Potyogtak a könnyeim, hüppögtem, közben magamban ordítottam hogy ne érjen hozzá, neki ez nem esik jól, hagyja békén a bátyámat. De testem csak végezte az undorító munkáját, azt tettetve, hogy engem ez nem érdekel. Hátravágtam a fejem és kéjesen vonaglottam, mint holmi macska, akit éppen nem kényeztetnek, de akarja. Na én ilyenkor szoktam Pálinkának mondani, hogy kurválkodik nekem. És most hogy én csináltam ezt,ki akartam magam nyírni. Ahogy könnyektől csillogó szemekkel oldalra pillantottam láttam, ahogy Narou ordít, fenyegeti őt, az meg leguggol elé. Az alsó ajkamba haraptam, hogy vissza tudjam fojtani a sírást. Segíteni szeretnék neki, de nem tudok. Pedig ő mindig segített nekem. Fokozatosan éles fájdalom nyílalt a fejembe, a fülem sípolni kezdett, és a forróság alul még intenzívebb lett, a mellkasom fel-le emelkedett én pedig kétségbeesetten nyögtem. Random jelenetet ugrottak be, de volt, amelyik meg se történt. A tudatom tisztában volt velem hogy ez csak a drog egyik mellékhatása. Rövid, kb. 1 másodperces jelenetek voltak, ide-oda kavarogtak a fejemben, annyira zavaróak és túl hangosak voltak, hogy már belesajgott a fejem, és éreztem, ahogy a bőröm perzselődik. Főleg ott lent. Megint kielégítést akartam, de a halluképek csak jöttek, és jöttek és jöttek… Ám az egyik jelenet hosszabb volt, viszont nagyon gyors. Kb. 7 évesek lehettünk, és Narout elverték. Miattam. A lényeg hogy összevesztünk, mert nem akartam hogy többet megvédjen. Mert féltettem a testi épségét, de ő ott tette a nagy faszt, hogy „Nekem az a munkám, hogy vigyázzak az én hülye öcsémre!” én pedig erre zsigerből azt válaszoltam félhangosan, hogy „De rád ki vigyáz?!”

És az utolsó mondat, abban a pillanatban vízhangzott a fejemben, és ahogy a bátyám könnyes, sínylődő arcára néztem, ahogy veri a fejét a vaságyba, az a geci meg bekapja a farkát. Akkor óriási fájdalmat éreztem a mellkasomban, ami erősebb volt a drog hatásánál. Hiszen rá nem vigyázz senki. Őt rajtam kívül nem szereti senki. Ő, ha én nem lennék… egyedül lenne. Nem lenne senkije. Magányos lenne. Nem vigyázna rá senki, nem törődne vele senki. Aztán a fájdalom fokozatosan dühbe váltott át. Akkora dühbe, hogy már aligha éreztem a drog hatását. Már nem akartam hogy kielégítsenek. Már csak azt akartam, hogy Alexander meghaljon.

- Ne érj hozzá… - szűrtem ki a fogaim között és felhúztam magamon a nadrágot, és rendbe szedtem magam. Éreztem, ahogy kitisztul az elmém, majd fokozatosan ismét elborul. De az a köcsög csak egy kicsit megemelte a fejét, majd csinálta tovább a „dolgát”. Felidegesített. Süket ez a geci?! Nem hallja, amit mondok?! Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ennyire még soha életemben nem voltam dühös. Hogy mer ez hozzáérni az ÉN bátyámhoz?! Lassan, hangtalanul, ruganyosan, felkeltem az ágyról, szintén hangtalanul mögé léptem.

- Hagyd abba!

De nem hagyta abba, én pedig idegesen, elsötétült tekintettel összeszorítottam a fogam, majd egész egyszerűen leemeltem a bátyám farkáról a fejét, mire meglepetten felnyögött.

- Hát ennyire nem bírsz magaddal Naoki?? De kis telhetetlen. Ne legyél ilyen mohó. Mondtam, hogy mindjárt megyek vissza hozzád és kényeztetlek tovább, csak a bátyáddal is törődnöm kell…– kuncogott fel, körbenyalva a száját, mire nemes egyszerűséggel fejbe rúgtam, mire felnyekkent, és a földre esett. Lassan felém fordult, és egy beteg vigyort küldött felém. Alap esetben megijedtem volna tőle, de most nem. Most egyáltalán nem féltem.

- Naoki..? – hallottam a bátyám meglepett, de az idegtől és a stressztől remegő, teljesen elhaló hangját. De most nem figyeltem csórira.

- AZT MONDTAM, NE ÉRJ HOZZÁ!!! HOGY MERTÉL EGY UJJAL IS HOZZÁÉRNI A BÁTYÁMHOZ?! – rúgtam arrébb, majd felé térdeltem, és lendítettem az öklömet.

- Csak nem te akarod szopkodni a farkát? Annak is eljön az ideje Naoki, kérlek, ne legyél ennyire türelmetlen! Istenem, milyen problémás…. – vigyorgott az a geci, engem pedig (már, hogy ha ez lehetséges) ez csak még jobban felbaszott – KUSSOLJ TE GECI!!! – vertem be egyet a szeme alá – HOGY MERTÉL HOZZÁ ÉRNI?!! – itt orrba vertem kétszer, de az csak röhögött – HOGY MERTED ŐT EGYÁLTALÁN ELRABOLNI?! HOGY MERTED BEPISZKÍTANI ŐT AZ UNDORÍTÓ KEZEIDDEL?!! – ordítottam, tejesen kikelve magamból, de az öklöm már vérben úszott.

- Mi ez a vad arc, Naoki…? Ez is annyira tetszik! Ahhh… pedig, hogy vonaglottál nekem az ágyon előbb, hogy akartad hogy seggbebasszalak! Kiment a hatása Naoki? Ennyire felidegesített hogy a bátyádhoz értem? – vigyorgott megállás nélkül mire összehúztam a szemeimet, és püfölni kezdtem a fejét, de ez CSAK RÖHÖGÖT!

- Ezazh Naokih… Kérlekh!! – nyögött fel, én pedig fintorogva leszálltam róla.

- Te undorító geci… - szűrtem ki a fogaim között, majd mielőtt magához talál kelni az orgazmusból, egy orvosi fém, polcos szekrényhez léptem és odatoltam (gurulos volt az alja) majd egész egyszerűen megrúgtam hátulról, mire az ráborult.

- Eressz!! – kiabált Narou berekedt, felismerhetetlen, kétségbeesett hangon, mikor a vaságyhoz léptem és sietve, kissé kapkodva kioldottam a szíjakat… mielőtt magához tér az a nyomorult. Geci erősen voltak meghúzva és geci sok szíj volt.

- Rakd el a farkad és menjünk! – ragadtam meg a vállát, miután sietve elrakta, és az ajtóhoz tereltem. És, ahogy kiértünk azon az undorító ajtón, rohanni kezdtünk, át a pincén végigvezető alagsorszerűségen, ám hirtelen beleütköztem valakibe, ijedten hátratántorodtunk, de csak Dorian volt. És Stefan. Nem kérdeztem semmit, hogy mi a jó isten keresnek itt, vagy, hogy MIÉRT CSAK MOST?! Csak elhaló hangon odasúgtam nekik.

- Öljétek meg.

- Nekem csak a hercegnőm parancsolhat – „háborodott fel” majd sunyin felkuncogott, és visszasietettek oda, ahonnan mi kirohantunk. Mi csak ott maradtunk a bátyámmal. Biztosak akartunk lenni benne, hogy lepuffantja a gecibe. És innentől már csak egy mondatot hallottunk tőlük. És Alexandertől.

- Hol van Narou és Naoki? – ez azaz undorító geci volt.

- Már sehol – ez Stefan.

- Jó éjt Alex, tentikézz szépen – ez pedig egy gonosz hangnemben Dorian. És már csak egy pisztolylövést, és hogy valaki, vagy valami eldől. Egy óriási kő gurult le a szívemről. Halott. Ezután kezdtünk el Narouval teljes slunggal a kijárat felé sietni. Közben én éreztem, ahogy az adrenalin kiáramlik a testemből…és a drog hatása úgy jön vissza fokozatosan.

- Ah! – torpantam meg pont a ház kijáratánál, és szenvedve odaszorítottam a kezem. Megint állni kezdett!

- Mi az Naoki? – kiáltott rám a bátyám.

- Nnh…- nyögtem fel – Narouh! Segítsh! – néztem rá könyörögve. Nem akarom megint azt!!

- Francba…- sziszegte – Neked beadta azt a szart?!!

- Uhhumh… - dőltem neki a házfalának és Pálinkásan vonaglani kezdtem – De segítsh…!! Kérlekh!

Közben Rayneék is odaértek.

- És mégis hogyan segítsek?!!

- Ezzel meg mi a fasz van?!! – ez Matsuko volt – Áll a farka?!

- Mi az anyámat nyomtak be neki?!! – ez pedig Crusader. De a bátyám nem igazán reagált rájuk.

- Segítek, oké? – mondta Narou a szemembe nézve, de én nem értettem.

- Nem akarokh hülye kurvákath! – szorítottam össze a szemeimet, bekönnyezve.

- Nem úgy…

- Akkor hogyanh? – néztem fel rá.

Ám ezután már sötétség. Ez a gyökér leütött engem.