– Mimoza –
Most ugrás
következik, mert miután hazajöttek ezek a nyomorékok, nem történt igazán semmi.
Narou és Naoki nem túl szokatlanul, (hiszen eddig se lehetett igazán
kirobbantani őket egymás mellől) de meglepően szorosabb kapcsolatot ápolnak,
mint eddig bármikor. Neronak meglett a köldök piercingje, (Sasuke, oda meg
vissza volt érte… kár, hogy Dorian is… Meg amúgy Narou is), nekem pedig a
medencecsontomon a tetkóm. Gyönyörű lett. Először Raynus, míg le nem vettem a
fóliát róla, morgott, hogy „hát mégis megcsináltad te nyomorék” meg stb… de
ahogy levettem és megmutattam neki, hirtelen kurvára állni kezdett neki és
agyon dicsérte. Pfff. Seggfej. Mondtam, hogy jó lesz. De kb. ennyi, nem történt
nagyon semmi említendő. Ja… De… Nero a tanácsomra jelentkezett egy Művészeti
Egyetemre. Narou pedig egyszer meghallotta, ahogy én és Nero az OMINÓZUS Dorian
éjszakáról beszéltünk, mikor ugyebár kinyalta a barátosnémet az a geci. És
igen… NAROU EZT MEGTUDTA. Hát Nerucival bepánikoltunk. Hát itt a vége. Narou
amennyire kiakadt ezen, (idézem: „A DORIAN GECI KINYALT?!! ÉS ÉN MÉG NEM?!”)
annyira voltunk biztosak benne, hogy biztos elmondja Sasukének, vagy el fogja
magát szólni. Direkt, vagy véletlenül tök mindegy. Késsel fenyegettem meg azt a
gecifejűt, hogy, ha nem tartja a száját, a kezemben lévő késsel nyisszantom le
a farkát, aztán feldugom a seggébe, vagy ledugom a torkán, és megetetem vele.
Neroval mindketten feszengtünk, főleg, mikor Narou és Sasuke egy helyen voltak.
Akkor mindketten majd kiszuggeráltuk Narou lelkét, de eddig nem történt semmi.
Még csak utalásokat sem tett. Azt hittük, az öccse hatására megszállta a szent
lélek és már csak egy glória hiányzott volna a buksija fölé. Hát nem…
Kb. 10-11 fele járhatott az idő,
az egész kis csipet csapat (még Johnny is, aki jajj, de dicsérte a tetkómat, mert,
hogy „olyankisszexivagyvelemimimegmindenfigyeljnemakarszahackeremlenni?”…ahhhh)
ott csücsült a Silvermanek nyaralójába, (a szülők nem voltak itthon) és valami
megbeszélést tartottunk, vagyis inkább tervezgettünk. És Sasuke meg Narou már megint
vitázni kezdtek…
- NEM! TE AKKOR A KOCSIBAN
MARADSZ! – kiabált már kidagadó erekkel a nyakán Sasuke, Nero pedig ijedten
kapkodta a fejét és látszott, hogy a szíve a torkában dobog. A nagy kiabálásra
még Naoki is leesett a kanapéról. Épp aludt igen, ki gondolta volna.
- FASZOM BELÉD MATSUKO, HOGY
ÁLLANDÓAN KI AKARSZ ZÁRNI MINDENBŐL!! HA RAJTAD MÚLIK, AZ ELŐZŐ SZAR
„KÜLDETÉSRE” SE MEGYEK EL! ÉN BIZTOS NEM FOGOK MEGINT ITTHON ÜLNI!!
- MERT UTÁLLAK, ÉS NEM BÍROM KI
MELLETTED!! – csapott az üvegasztalra Sasu, mire Jonathan felsikítva az ölembe
ugrott, de lelöktem magamról, Dóri meg jót röhögött rajtuk.
- Azért a berendezés marad.
- KUSS! – ordítottak egyszerre rá
Dorianra, aki ezen még inkább kuncogott.
- AZÉRT, MERT ÉN ELŐBB KAPTAM MEG
A GALAMBOMAT, MINT TE?! ÍGY JÁRTÁL MATSUKO, TE ÖRÖK MÁSODIK MARADSZ! EZZEL AZ
ERŐVEL DÓRIT SE VIHETNÉD!!
Erre Nero felpattant, Doriannak
meg felszaladt a szemöldöke és várakozón meredt Naroura.
- Narou elég!! – nézett rá
könyörögve és kétségbeesetten Nero, de amaz szemében csak gonosz fény csillant
meg.
- Mégis miről beszélsz…? –
halkult el Sasuke hangja és értetlenül pásztázta Nerot, Narout és Doriant.
- Óóóh Matsuko, hát te nem is
tudtad? – vigyorodott el démonin Silverman, mire az öccse már a tenyerébe
temette az arcát, és már most elsüllyedt szégyenében – Dórika szépen kinyalta
Nerucit! Már több hónapja kedves barátom! – mutatott a két említettre. Nero
lesápadt, Dorian pedig csak oldalra biccentette a fejét. Idegességemben ökölbe
szorítottam a kezeimet és megfeszült az állkapcsom is. Hát megölöm!! – Hát úgy
látszik, ebből te ki lettél hagyva, drága Sweetheart!
Mindannyian Sasukera néztünk, én
összehúztam a szemöldökömet, és félrenéztem. Csak lopva mertem rápillantani.
Ott ült, a szájából kiesett a cigi, és megremegve Nerohoz fordult, aki máris
bekönnyezett.
- Hazudik…- szinte suttogta –
Hazudik igaz..?
- Sasuke… - nyekeregte
barátosném, totál megalázva és még ő sem bírt a pasija szemébe nézni – Me… meg
tudom magyarázni!
- HAZUDIK, IGAZ?!! MONDD, HOGY
HAZUDIK NERO!!! – állt fel, és megragadta a barátnője két karját, aki
felszisszent erre – HAZUDIK?!!!
De Neronak csak lecsordult egy
könnycseppje és félrenézett. Ez amúgy baromi égő, ennyi pasi között ilyenről
beszélni… Rohadj meg Narou!! Nem is… ROHADJ MEG DORIAN!!
- Azt hittem te csinálod…
Sasu leengedte a kezét, elengedve
Nerucim karját, és kitágult, elkerekedett könnyes (!!) szemekkel meredt a
nőjére és látszott, hogy mindjárt elájul.
- Te is hazudsz…
- Nem – szólalt fel Dorian, körbe
nyalva a száját, a nyelv pc-jét kivillantva – Nem hazudik egyik sem. Tényleg
kinyaltam a hercegnőt. És ha tudnád, mekkora orgazmusa volt… Bárcsak tudta
volna, hogy én vagyok, de azt hitte, te vagy – vont vállat amolyan „mit
tehetnénk” stílusban és rágyújtott az arany Marlborojára. Hát ez egy világi
geci. Sasuke feje elborult, és már meg is indult a szemben lévő kanapén ülő
Dorian felé (aki meg se rezdült, csak egy vigyorral várta, hogy odaérjen hozzá,
Stefan azonban már indult volna meg, hogy visszafogja), de Nero megragadta a
karját.
- Sasuke, ne!
- MÉG VÉDED?!!! – ordított rá
homlokán kidagadó erekkel Sasuke – ELEGEM VAN NERO!! ÉN ITT, ÉS MOST VÉGEZTEM!!
NEM VAGYOK HAJLANDÓ EZT ELVISELNI TOVÁBB?!! KINYALTAK?! ÉS NEM MONDTAD EL
NEKEM?!
- Sasuke, kérlek!! – nézett rá
könyörögve Nero – Beszéljük meg, de ne itt és így, mindenki előtt! Kérlek, ne
csináld ezt velem megint!! – gördült le egy újabb könnycseppje.
- NEM!! ELEGEM VAN BELŐLED IS ÉS
AZ EGÉSZ HERCE HURCÁBÓL, AMI KÖRÜLÖTTED FOLYIK!! KIBASZOTTUL PROBLÉMÁS LOTYÓ
VAGY!!! NEM AKARLAK LÁTNI TÖBBET, MEGÉRTETTED?!! – ragadta meg kegyetlenül a
barátnője kezét, és durván lerántotta róla gyűrűt, majd fellökve (!!) őt,
kiviharzott a házból. Síri csönd támadt a villában. Egy gombostű leesését is
lehetett volna hallani.
- Istenemh..! – zuhant le a
földre végül Nero, és a tenyerébe temette az arcát. Egyből odarohantam, és
magamhoz öleltem, és csitítgatni kezdtem. Mert hogy zokogott. Keservesen. És
úgy bújt belém, mintha az egész világ elől el akarna bújni. Nem tudom, mennyi
idő telhetett el, de ő csak megállás nélkül zokogott. Ám egyszer csak Dorian
lépett oda hozzánk.
- Ne ülj a földön hercegnő,
megfázik az a jó kényes popsid… - de az arca most komoly volt – Te jobbat
érdemelsz Matsukonál…
- Ne szólj hozzám… - szipogta
Nero, de alig lehetett érteni a könnyeitől.
- Jó. Akkor nem szólok, de
tényleg állj már fel – ragadta meg a karját, de mint valami anyatigris,
elcsaptam tőle.
- NE NYÚLJ HOZZÁ!!! AJÁNLOM, HOGY
NE, MERT MOSTMÁR NYÍLVÁNOSAN ÖLHETLEK MEG TE GECI!! MIÉRT NEM TUDJÁTOK ŐKET
SOHA BÉKÉN HAGYNI!?!! – ordítottam kikelve, magamból, majd Narouhoz fordultam –
TE PEDIG DÖGÖLJ MEG!!! MIÉRT KELLETT ELMONDANI?!! MIÉRT NEM TUDOD EGYSZER AZ
ÉLETBEN BEFOGNI A POFÁDAT??!!! AJÁNLOM, HOGY KOTRÓDJ A SZEMEM ELŐL, VAGY
MEGÖLLEK!! – pattantam fel, egy pillanatra Nerotól, és Narounak mentem, de
mielőtt lendíthettem volna a kezem, megragadták a csuklóm. Azt hittem Rayne
volt, (aki most csendben bagózott és szerintem próbálta telefonon elérni a
haverját) de nem. Naoki volt – ERESSZ!!! – fröcsögtem.
- Nem engedhetem, hogy bántsd
Narout… - suttogta elhaló hangon, de látszik, hogy megint majd elsüllyed. Hát
én is elsüllyednék, ha ilyen bátyám lenne.
- DE A BÁTYÁD EGY GECI!!! –
ordítottam a szemébe nézve, de ő csak idegesen félrenézett - Tudom…
Kirántottam a kezem az övéből, és
visszamentem Nerohoz.
– Sasuke –
Ott ültem egy
padon, körülbelül este hat fele járhatott az idő. Mivel még nyár volt ezért nem
volt túl hideg, bár én gecire annak éreztem. Hónapokon át hazudtak nekem?! ÉS
KÖZBEN ÉN IS KINYALTAM! Pedig ott már 3 ember nyelve is járt… Kaitoé... az
enyém… És Doriané… Ekkora megaláztatást. Már őrjöngeni se tudtam, és nem is
akartam. Nem akartam már semmit igazán. Nem akartam szerelmes lenni többet,
csak meg akartam ölni Doriant… És Nerot is. Már hónapok óta titkolták előlem…
ÉS KÖZBE KAPTA A VIRÁGOKAT!! A tenyerembe temettem az arcom, és éreztem. ahogy
bekönnyezek. Kíméletlenül letöröltem a felgyülemlett könnyeimet, és a térdemen
megtámasztott kezeimmel megtámasztottam a fejem.
- Istenem… - suttogtam elhaló
hangon. Becsapottnak éreztem magam, mint akit megaláztak. De legbelül hibásnak
is. Ez nem csak egyedül Nero hibája, ez az enyém is. Jobban kellett volna
vigyáznom rá, hiszen tudtam, hogy odavan érte ez a geciláda és tudtam, hogy
együtt éltünk akkor... Vagy nem?! Mi van, ha élvezte, amit Dorian csinált…?!
Hiszen… orgazmust kapott. Ettől csak még idegesebb lettem. De annyira, hogy ez
az egész csak belül folyt le. Nem tudtam kiabálni, sem dobálózni. Ám ekkor egy
álmosító, nyugodt, csilingelő hang csapta meg a fülem.
- Ki kéne engedned – ültek le
mellém. Felkaptam a fejem, és egy vidáman mosolygós, feltűnően szép, hófehér
bőrű, zabolátlan, hullámos és világos vajszőke fürtökkel rendelkező, (a frufru
részét egy laza kontyba hátra fogta, de a többi szabadon lógott, sőt pár tincs
az arcába is) nagy akvamarin szemszínű, (világoskék) hosszú fekete szempillájú
(akkora szempillája volt geci mint egy lónak..szóval hosszú) lány bámult bele a
képembe, valami gyöngysoros kereszttel a nyakába. Enyhén hátrahőköltem.
- Mi?! – horkantottam fel, nem
túl barátságosan. Na most pont társasághoz nincs kedvem.
- A feszültséget. Már az utca
végéről éreztem a negatív energiáidat. Tudod, a szellemeket felzavarod ezzel! –
közölte velem az egyértelműt – Vissza kéne fognod magad!
Még a szám is tátva maradt… Ez
bolond.
- Épp azt csinálom... –
válaszoltam félrenézve és elmerengtem. Ám erre jó erősen, rácsapott két kézzel
az arcom két felére.
- ÁUH!! – húzódtam arrébb – Mégis
mi a faszt csinálsz?!!
- Ne haragudj, azt hittem ez
nálad is beválik. Nálam be szokott – méregette furcsa ábrázattal a kezeit, de a
hangja még mindig lassú, csilingelő és álmosító volt – Nem szedted magad össze
tőle jobban?
- Hát kurvára nem!!
Elhúzta a száját, de gyorsan
összekapta magát.
- Miért vagy ilyen szomorú? –
nézett rám érdeklődve. Nem is tudom miért válaszoltam. Pedig kurvára nem
akartam. De ez belebámult a lelkembe. És semmi hátsószándék nem volt mögötte…Ez
geci fura.
- Nem vagyok szomorú – próbáltam
kihúzni magam a beszélgetés alól de nem lehetett - De. Látom a fájdalmat a
szemeidben – vágta rá egyből. Erre felé kaptam a fejem, és láttam, hogy még
mindig kíváncsin fürkészik.
- Elvesztettem valakit, aki
számomra fontos volt – fordultam el lesütött szemekkel.
- Értem… - szomorodott el –
Átérzem. Én is elvesztettem nemrég pár embert, aki számomra fontos volt –
bólogatott együtt érezve és nagy, kíváncsi szemekkel meredt rám. Egy bárányra emlékeztet.
Talán a haja miatt?
- Mi történt? – kérdeztem rá.
Miért is vagyok én erre kíváncsi? Faszom, a helyett hogy hazamennék, lefürödnék
és elszívnék valami erőset.
- Hát… - habozott egy
másodpercig, majd a szemembe nézett és ismét elnézve folytatta – A családom a
gyújtogatások áldozata lett… sajnos csak a húgom élte túl. Tudod, csak hét
éves! Szüksége lett volna még anyáékra – mondta egy szomorú mosollyal, majd
észbekapott és két kézzel az arcára csapott, és újra fürkészőn rám meredt – És
veled mi történt? Neked is meghalt a családod??
Elég komikus látványt nyújtott,
ugyanis a két kéznyoma ott virított az arcán.
- Nem, nekem nem halt meg senkim
– fordítottam el a tekintetem.
- Akkor? – ült közelebb, mint
valami gyerek, és a térdein támaszkodva felmeredt rám és látszott rajta hogy
érdekelte. De minek?! Neki mi haszna származik abból, hogy el emózom neki a
bánatom?! Kurvára semmi.
- Nem szeretném elmondani –
néztem félre.
- Értem, megértem – egyenesedett
ki, és hátradőlve a padon, lógatni kezdte a lábát – De tudod… Ha csak a rosszra
gondolsz az elvesztett személlyel kapcsolatban, akkor a fájdalom, amiről
beszéltem ott is fog maradni! Itt felé pillantottam.
- De, ha a jó emlékekre is
gondolsz, amiket vele szedtél össze, vagy arra, hogy mennyire szeretted, az
lehet, hogy nehezebb lesz, és értelmetlen de hidd el hosszú távra kifizetődőbb.
Idővel el fog tűnni a fájdalom a szemeidből és te is jobban leszel. És hozzá se
úgy fogsz állni, mint most – piszkálgatta a fehér nyári ruhájának az alját –
Ráadásul, ha neked nem halt meg senkid, akkor még rendbe tudod hozni nem?
- De én nem akarom rendbe hozni… Ezt
már nem lehet. Tényleg nem lehet… És elegem van, már fáradt vagyok.
- Akkor aludj – válaszolta
zsigerből – Később jobb lesz! Csak vidáman! – veregetett vállba finoman – Mi a
neved idegenfiúakiazutcánzavarjaatúlvilágotajelenlétével? – kérdezte egy nagy
mosollyal, mire megremegett a szám széle, mert elfojtottam egy mosolyt.
- Sasuke… Sasuke Matsuko.
- Értem – állt fel mellőlem, és
megemelte azt a tonnányi bevásárló szatyrot, ami eddig mellette pihent, de
eddig észre se vettem. Nem ruhás szatyrok voltak, hanem a közeli
szupermarketből.
- Mész?
- Igen, Sapphirenek készítek
ebédet, ma van a szülinapja! – mosolyodott el szélesen, mire bólintottam.
Sapphire gondolom a húga, csak elfelejtette mondani.
- Rendben – vettem elő a
cigarettásdobozomat a zsebemből, és egy halvány mosoly ült ki az arcomra.
Kicsit jobb kedvem lett.
- Akkor minden jót, Sasuke!
Remélem, minden rendben lesz veled, és ne feledd, csak vidáman! Idővel nem lesz
fájdalom a szemedben, erről biztosíthatlak! …Oh várj! – vett elő az egyik
szatyorból hirtelen tök izgatottan egy vékonyhegyű alkoholos filcet, és rárajzolt
valamit az arcomra!!! És még mielőtt akármit reagálhattam volna rá, elsietett.
Körülbelül további öt percig kellett ott ülnöm, az arcomon lévő mosolygós smile-t
fürkészve a telefonom képernyőjén keresztül, mire rájöttem, nem is kérdeztem
meg a nevét.
– Mimoza –
Elég szomorú
hangulatba tértünk haza Rayneval. (az ő nyaralójukba) A Silverman villába
történő vita nem volt a legjobb nyárkezdő dolog, ami történhetett volna velünk.
Majdnem felrobbantam, és alig akartam elmozdulni Nero mellől. Kurvára nem
akartam, nem akartam így őt magára hagyni. De végül ő küldött el, mondván
„egyedül akar most lenni” és egész egyszerűen hazaviharzott. Utána akartam
menni. Hiszen ki tudj,a mit tesz magával?!! Főleg, hogy most tűnt véglegesnek,
hogy a SasuNero párosnak annyi… De Rayne lefogott, hogy ne tegyem. Lassan
levettem a barna, bőr, vintage, kissé magasított talpú sarumat és szomorúan a
kezeimet tördeltem.
- Ne legyél szomorú, te
szerencsétlen…- guggolt le elém Rayne – Ez nem a mi dolgunk… Te is nagyon jól
tudod.
- Tudom… Te fasz – motyogtam –
Szerinted tényleg végleg szakítanak? – éreztem, ahogy bekönnyezek.
- Nem tudom Mimi.. De ne legyél
emiatt szomorú! Majd ők rendbe rakják a dolgaikat – húzott magához, én pedig
átölelve őt, a vállába fúrtam a fejem – Te is tudod, hogy mindig összevesznek,
aztán kibékülnek… lehet most is ez lesz – folytatta, és nyugtatón simogatta a
hátam.
- De nem akarom, hogy szakítsanak…
hiszen… összeillenek – majdnem úgy éltem meg, mintha velem szakítottak volna.
- Úgy néz ki, az égiek mégsem
egymásnak szánták őket…
- De…
- Mimi…
- Akkor kikhez szánták őket? –
néztem fel rá, könnyezve.
- Nem tudom – sóhajtott.
- Ígérd meg, hogy mi sohasem
fogunk szakítani! – öleltem őt szorosabban, mire elhajolt tőlem és a szemembe
nézett.
- Ne legyél ennél is nagyobb
seggfej. Nem. Nem fogunk. Soha! Mégis mi tudna minket kettéválasztani??
- A halál – hoztam fel egyből,
mire elvigyorodott.
- Úgy bemocskollak, hogy az Úrnak
esze ágában sem lesz a Mennybe küldeni téged. Jössz velem a Pokolba.
Erre elhúztam a számat.
- Nem lehetséges, hogy te javulj
meg?
Erre felnevetett.
- Nem lehetséges, igaz? –
biggyesztettem le a szám.
- Nem – puszilta meg az arcom.
- Akkor bulizni fogunk a pokolba,
igaz? – csillant meg a szemem.
- Szétszedünk ott mindenkit! –
mosolyodott el ő is- Majd megduglak Lucifer előtt, hogy lássa milyen jó nőm
van!
- De jó lesz nekem – vigyorogtam
büszkén, mire éreztem, ahogy húzza le a picsa nadrágom – Na te meg mit
csinálsz, te seggfej? – lepődtem meg.
- Na! Mutasd meg megint a
tetkódat! Erre felemeltem a fél szemöldököm, és karba téve a kezem elvigyorodva
néztem rá.
- Ahaaa. Most már tetszik mi?
- Igen. Már nagyon. Na! Vedd már
le te szarfejű! Erre letoltam a medencecsontomig a nadrágot, és ott virított
gyönyörű vízfestékes technikával megcsinálva egy pasztellszínekből (hogy ne
erős színekkel legyen a hófehér bőrömön) álló gyönyörű mini virágoskert.
- Nesze te nyomorék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése