02. LXXXVI. Fejezet

– Nero –

           

            A gyújtogatást követő napok, hetek és hónapok szó szerint eseménytelenül teltek. Az a hét ember, akiket a rendőrség (és a fiúk is) mai napig keresnek, csak úgy felszívódott. De ez az egész „semmi sem történik”, „most mi a fasz van?” dolog olyan volt, mint egy mindent elsöprő vihar előtti csend. A srácok természetesen nem adták fel, mi több, kiderült, hogy Eli Mendez tényleg levelezett régen egy bizonyos Andrew Jacoboval. Jött az a feladat, hogy utánajártak a csávónak, de mint kiderült, a pasas megszökött a börtönből. Így a fiúk most ennek az embernek a pontos helyét keresik a rendőrséggel párhuzamosan. Több olyan elmélet is felötlött, hogy biztosan emiatt maradtak abba a gyújtogatások.

Miután a nyaralót felégették, rájöttünk, hogy rájöttek ők is, hogy mi is keressük őket. Ezért én és Mimi hazaköltöztünk a bátyáinkhoz és a többiek is újból a faterjaikkal élnek (kivéve Jonathan, ő Rayneéknál maradt), csak egy másik villájukban, mert a régiek még felújítás alatt állnak. A srácok biztonságosabbnak láttak, ha mi most inkább kimaradunk a további részletekből, ezért újfent iskolába kezdtünk járni barátnőmmel, ami már kellett, hiszen vészesen le voltunk maradva az anyagokkal. Végül Rayne és a Silverman tesók is bejöttek, mert a rengeteg egyszerre hiányzás már nagyon kezdett gyanússá válni, hiába Scotté az iskola. Mimi hacker tehetségét persze folyamatosan alkalmazták, amikor szükség volt rá.

Aztán, ahogyan teltek a hónapok, a sok nyomozás és idegtépés mellett mások is történtek. Például március 23-án megünnepeltük Stefan 21. születésnapját (igen, az övét, és igen, mindannyian ott voltunk), így most ő lett a rangidős a csapatban. Ez után letudtuk a bankettünket és a ballagást is (nem sírtam, csak könnyeztem! Mimi is igazán tartotta magát. Hát igen, nem zokogtunk, mert mi együtt maradunk és egy-két ember százmilliárd százalék, hogy nem fog innen hiányozni…). Aztán például elérkezett az érettségi is, amin annyira átmentem, hogy csak na! Miminek mindene ötös lett, nekem az angol kitűnő, a matek viszont csak hármas. De Chani és Sasu így is dobtak egy kurva nagy hátast. Rayne, Narou és Naoki is átbukdácsoltak kettesekkel, de Naoki angolja meglepően jó lett, mert az négyes lett és a matekja is négyes volt. Minden más kettes. Narou ki volt az élettől, hogy az öccse „stréber lett”. Tehát, a nehezén túl voltunk.

- Ugye nem aggódsz? – kérdezte Mimi, amikor a mekiben ültünk, egy kellemes, forró, júniusi délutánon.

- Nem – ráztam meg a fejem és élveztem a fincsi, csoki öntetes, M’n’M-es McFlurrymet.

- Ők mindent túl élnek, ne aggódj! És ma már jönnek is haza – mosolygott rám kedvesen, miután bepusztította a negyedik eperöntetes fagyiját. Előtte persze két komplett menüt megevett, míg én csak egyet. Van étvágya, az tuti. És, hogy éppen miről van szó? A srácok korán reggel elmentek az Angkorvattól kb. 10-11 km-re levő kis városba, Maunsellbe, mert egy elkapott információ szerint ott bujkál az idősebb Jacobo, akit kerestek.

- Tudom – mosolyodtam el – Akkor, ha megetted, átmegyünk Rayne szüleihez? – kérdeztem rá, csak, hogy biztos legyek a programban.

- Igen! Elhozok pár papírt, amik kellenek majd a hackerkedéshez. De lehet, hogy ott helyben megcsinálom. Még nem tudom – vonta meg a vállát. Egyébként kapott Jonathantól egy vadi új felszerelést (mert a régije odaveszett a tűzben) és a csávó mostanában egyre többször zaklatja csóri lányt, hogy legyen az ő hackere. Sőt, mostanában mindenféle ajándékokkal halmozza el, amiket Rayne nem győz elégetni, meg kidobálni és már nem egyszer ráordított Jonathanra, hogy fejezze be, de az csak nem áll le…

- Rendben – bólintottam.

Apropó ajándék. Doriantól állandóan rózsacsokrokat kapok, meg mindenféle csokikat, édességeket, ilyesmiket. Mintha direkt csinálná… De nem is Sasuke címére küldi, hanem egyenesen hozzám. Chani állandóan felhozza a szobámba, hogy „Hugi, a titkos hódolód már megint küldött neked valamit! Jaj, ha ezt Cicuka megtudja…”. Hát, Cicuka megtudta, mert elmondtam neki, és persze egyből verekedni akart, de leállítottam, hogy hagyja rá. Szegény majd bele hal a féltékenységbe… Mimi is tud az ajándékokról, sőt egyszer elmeséltem neki kínomban, hogy mit is csinált velem Dorian az ominózus estén… Hát azt a kiakadást…

– Sasuke –

           

            A fülesünk nem volt rossz, amit kaptunk, de a csávó nem volt SEHOL!!! Kibaszottul sehol!! Ott dekkoltunk kb. egésznap a Light Kocsma területén (mert állítólag a csávesz mindig idejár iszogatni), sőt még be is ültünk inni. De semmi. Kibaszottul semmi.

- Na jó, húzzunk innen a picsába – állt fel Narou nagy hevesen a pulttól és lecsapta a pénzt, majd kiviharzott. Legurítottam még gyorsan azt a kevéske piát (csak mértékkel iszok!) és utána mentünk mindannyian. Persze jól félre löktem Silvermant, az útból, mert én akarok most vezetni!! Tehát odarohantam a volán felöli oldalra és mivel, most én nyertem, Rayne nekem passzolta a kocsikulcsot (nála van mindig, hogy ne vesszünk össze, és annak adja oda, aki előbb ér a volánhoz).

- Leszarunk, Matsuko – szólt le Silverman – Mint látod, mindenkinek annyira tele van a pöcse, hogy nem is akartunk versenyezni, hogy ki vezessen!

- De most, én ülök az anyósra – közölte Dorian, s amint én beültem, beült ő is.

Megvártam, amíg ezek mind beülnek hátra (a szeretett, fekete, dobozos Mercinkkel voltunk és mivel az a homár nem jött, ezért kényelmesen elfértünk). Bedugtam a slusszkulcsot a helyére, de amikor elfordítottam azt, a kocsi kurvára nem indult be…

- Mi a…?! – fintorogtam egyet értetlenül, aztán elfordítottam még egyszer a kulcsot.

- Na. Egyszer engedjük, hogy a drogos vezessen, és akkor se tudja beindítani a kocsit! Be vagy állva?! – ez persze Silverman volt, valahonnan a hátsó ülésről.

- Fogd be a pofádat, te geciláda!! – ordítottam rá ingerültem és elkezdtem rángatni ide-oda a slusszkulcsot, de tiszta vadul.

- Ne már!!! Bele töröd, és akkor tényleg baszhatjuk!! – kiabált rám Dorian is, majd lerúgta a lábujj papucsát (ő ilyen laza lett most) és felpakolta a lábát, nagy kényelembe helyezve magát.

- Na jó, majd én kiszállok, és megnézem, mi van – szállt ki Narou, de persze ment vele Naoki, Rayne és Stefan. A négy nagyokos…

Felnyitották a motorháztetőt, kitámasztották, és mindannyian ott hümmögtek.

- Na mi van már??!! – kezdtem el türelmetlenkedni, kiordítva a lehúzott ablakon, amikor már lassan negyed órája ott álltak, mint négy kimerevedett fasz, pinára várva.

- Őőő, ez baj, ez baj! – hebegett Naoki összevissza.

- Még is mi?? – ez a róka Mendez volt, mellőlem és nem csak, hogy kilógatta a lábait a kocsiból, de még rá is gyújtott. Ő valahogy kurva laza…

- Valaki kiszerelte a gyújtógyertyát! – mondta Rayne a tényt, hogy kibaszottul nem fogunk tudni elindulni.

- Ezt a szopatást! – szólalt fel Stefan és nagyokat csattogtatott a rágójával.

- Köpd.. már… ki.. azt a SZART!! – kiabált rá Naoki, én pedig úgy megfejeltem a kormányt, hogy még dudált is az autó.

- MATSUKO A KURVA ÉLETBE!!! – ordított Narou ijedtében a hirtelen dudaszótól – Miattad elejtettem a cigimet!!

- De szar – röhögött rajta Stefan.

- Ezt nem hiszem el…!! – dünnyögtem leszarva őket.

- Hát ez remek, és most mi lesz?! – kérdezte Dorian.

- Passz, de nekem most muszáj elszívnom egy cigit! – szálltam ki a kocsiból a fejemet fogva, aztán kikaptam a fülem mögül a cigarettámat.

- Most mit idegeskedsz?! A hercegnő úgy is megvár, nem?! – kérdezte egy merő gúnnyal a hangjában.

- Az egy dolog, de nem akarok itt megrohadni, bazdmeg!! – ordítottam tök kikelve magamból.

- Jól van amigo, azért ne ölj meg…

- Hívhatnánk egy szerelőt – jelentette ki Naoki – Nem, Narou? Biztos van itt a közelben… - fordult a bátyja felé, miközben ő is rágyújtott.

- Én nem fogok a tűző napon sétálni, kedves öcsém! – kezdte Silverman lenézően – És te is láthatod, hogy erre felé nem megbízhatóak az emberek! Honnan tudod, hogy nem pont egy autószerelő lopta ki a kocsink gyújtógyertyáját, mert éppen erre volt szüksége, de nem volt neki?! Nézz már körbe, olyan lepukkant falu ez, hogy itt mindenki simlis. Még a szomszéd lányának a gyerekének a kutyájának, az anyósának a szardarabja is lophat!

- Ezt most megaszontad, amigo – biccentett Stefan félig felvont szemöldökkel.

- Na, akkor találj ki TE valamit, hiszen úgy is te vagy itt a rangidős! – bökött felé idegesen Silverman és akkorára fújta magát, hogy attól féltem eldurran.

- Az egy dolog, de még sem én játszom itt a nagyokos eszem – legyintett Stef’. Rayne felé fordultam, de nagyon el volt bambulva. Meglöktem egy kicsit a könyökömmel, mire felém kapta a fejét.

- Mi van? – kérdeztem.

- Szerintem, valaki nem akarja, hogy hazamenjünk – morogta az orra alatt.

- Lehet. Én is erre tippeltem. Kint kellett volna maradnunk, legalább is egy valakinek – sóhajtottam.

- Jó. Akkor ti csak álljatok itt, mint fasz a lakodalomban! Én mentem autószerelőért, Nao balra el, csá – indult meg Naoki, gúnyosan és szem forgatva, felmutatott nekünk egy peace jelet.

- Nem, itt maradsz!!! – kiabált utána a bátyja.

- Vagy jössz, vagy maradsz, döntsd el te! – szólt hátra Naoki, de meg sem állt, így Narou idegesen dobbantott egyet a lábával, felordított, hogy „GYERE LE JÓ ISTEN AZ ÉGBŐL!!”, majd utána sietett. Egy gúnyos vigyorral megráztam a fejem, aztán ledobtam a cigi csikket és eltapostam.

Már kb. húsz perce, hogy leléptek, mi meg ott álltunk a tűző napon. Délután fél három volt. Gondoltam, kicsapom az iPhoneomat és felhívom az én bébimet. A névjegyzékben kikerestem azt, hogy „Szerelmem♥” és tárcsázni akartam, ám nem reagált semmire se. Aztán jobban szemügyre véve a kijelzőt, mit látok?! „Nincs szolgáltatás”. MI A FASZ?!

- Na, mi van, haver? – kérdezte Rayne.

- Fel akartam hívni Nerot, de itt azt írja, hogy nincsen szolgáltatás… Nézd már meg a te telódat is légyszi! – kértem meg.

- Jha, én ezt tudom. Esélytelen, Miminek is akartam írni SMS-t, de nem küldi el, mert nekem is ezt írja ki. Ahogy Doriannak is, mert ő meg az apját akarta felhívni, hogy jöjjenek értünk… - magyarázta és láttam, hogy kb. sík ideg.

- Hol a faszban vagyunk?! – utaltam arra, az ég felé fordulva, hogy itt miért nincs szolgáltatás. Már komolyan az Úristentől várok segítséget!! Ahogy Silverman mondaná… Gyere le jó isten!!

Ám ekkor tisztán hallható volt a távolban egy pisztolydörrenés és Narou ordítása.

- Mi a…? – löktem el magam az autótól, mert eddig annak támaszkodtam és összehúzott szemekkel, hunyorítva meredtem a hangok irányába, bár semmit se láttam.

- Ez Silvia volt… - jelentette ki Dorian, a nagy Sherlock – Mi a here folyik itt?!

- Passz, tesó – rázta meg a fejét Stefan.

- Itt valami gecire nem oké – vette elő Rayne a pisztolyát, de leintettem és elővettem a sajátomat.

- Majd én megyek és megnézem – indultam meg a Silvermanek után.

- Miért te mész?! Miért én maradjak itt a két olasszal?! – hőbörgött a haverom.

- Te biztos jobban tudod őrizni a kocsit, mint az, aki lábujjpapucsban jött – utaltam itt Dorianra, aki biztos azt hitte, hogy nyaralni megyünk, és nem kell majd futni a golyók elől. Hát tévedett.

Otthagytam Raynet a két gyökérrel és Silvermanek után siettem.

– Narou –

           

            - Utállak Naoki! Mindig mindenre ráveszel, amit én nem akarok! Kihasználod, hogy te vagy az egyetlen olyan élőlény, aki fontos nekem, te kis csöves buzi! – átkozódtam, miközben a kihalt úttesten sétáltunk egymás oldalán, A TŰZŐ NAPON! Hát kb. egy nyárson sült pisztrángnak éreztem ott magam. Csoda, hogy nem füstölögtem. Tuti leég a vállam, a kurva életbe már!

- Tudom, szeretlek – örült a fejének ez a kis csövi.

- Én viszont utállak! És kibaszottul melegem van!! – téptem meg magamon a fekete, lenge atlétámat, amiből tökéletesen kilátszott a mellkas tetkóm – Hol van már az a szar?! Ha ebben a kurva faluban nincs autószerelő, én valakit lepuffantok a gecibe!! – idegeskedtem.

- Nyugi, még csak húsz perce sétálunk!

- NEKED EZ „CSAK”?! NEKEM EZ INKÁBB „MÁR”, MINT „CSAK”!!! – ordítottam el magam.

- Psszt! Tesó, ne ordíts már, mert felhívod magunkra a figyelmet!! – húzta be a nyakát az öcsi és körbe-körbe forgatta a szemeit, mintha félne, hogy valaki meglát minket.

- Legalább jön egy kibaszott járókelő, akitől meg tudom értelmesen tudakolni, hogy hol van itt egy seggbebaszott autószerelő… - ahogy ezt kimondtam, hirtelen egy pisztolyelsülésének hangját hallottam a hátunk mögül és rögtön, tizedmásodperccel utána, éles fájdalom nyílalt a jobb felkaromba. EGY KURVA GOLYÓ ÁTREPÜLT A KAROMON!!!

Felordítottam a hirtelen fájdalmamtól és a spriccelő véres sebhez odakapva, fél térdre ereszkedtem.

- MI A FASZ??!!! – kiáltottam, miközben az adrenalinom a vérem láttán az egekbe szökött.

- NAROU!! – guggolt le mellém az öcsém és láttam a pofázmányán, hogy most komolyan, eléggé megijedt!