02. LXXVIII. Fejezet

– Narou –

            Dorian éppen megindult az emeletre, de előtte bazdmeg gúnyosan integetett nekem!! Fúúú… A gesztusa és az a rusnya pofája elárulta, hogy ő tette és rám kente! Mi a faszomért??!! HMM??!! MIÉRT TETTE??!! Ökölbe szorítottam a remegő kezeimet, amiket Naoki fogott le.

- Nyugi – nézett a kis csöves fejével (hahaha, még mindig jó ez a poén!!) az én szemeimbe, de csak simán félre löktem csórit és Dorina után mentem.

- Állj csak meg, Mendez!! – értem utol pont akkor, amikor felért a lépcsőre.

- Tehetek érted valamit, Silvia? – fordult felém gúnyosan és még fel is kuncogott.

- Ó, hogyne – mosolyodtam el ártatlanul, aztán hirtelen neki rontottam. A gallérjánál fogva neki basztam a falnak és a térdemmel jól beletérdeltem az egyik combjába. A fal persze berepedt, ő maga meg először felordított, aztán, amikor levágtam a földre, felröhögött.

- Ez irtó vicces volt – feküdt hanyatt a hátán és úgy kúszott ott előttem, mint egy elbaszott róka geci, aki éppen hempereg az avarban.

- Tényleg?! Viccesnek találod??!! VICCES, HOGY RÁM KENED A TE UNDORÍTÓSÁGODAT??!! MI JÁR ABBAN AZ UNDORÍTÓ FEJEDBEN, TE SUNYI GECI??!! – kezdtem el vele ordítani. Ekkor Jonathan (aki fogalmam sincs, hogy eddig mit művelt odabent) előjött a szobájából.

- Mit ordibálsz itt te szívbajos?! Éppen kaját rendelek magamnak, és nem tudok koncentrálni! – szidott meg, de a legkevésbé sem érdekelt a díszbuzi.

- Igen, az a vicces! – röhögött a lábam alatt az a geci – És, ha te megtudnád, mi jár a fejecskémben, hát csak irigykednél, hogy neked nincs ilyen lángelme agyad abban a rusnya koponyádban – bökött egoistán és sunyi vigyorral a fejére.

- Tényleg? – kérdeztem halkan, kimérten. Annyira ideges voltam, mint Matsuko, amikor az anyja sírját lerombolták és utána vittem Nerot. Na, én se tudtam most kiabálni az idegességtől, mint Matsuko akkor.

- Ühümm – bizonygatta és olyan kurva jól szórakozott, hogy szinte menten meg tudtam volna ölni a picsába.

- Akkor lássuk, ezt is viccesnek találod-e – és itt jól beletapostam a gyomrába. Egyből összehúzta magát az a kis geci, de én még vagy háromszor megtapostam, aztán belerúgtam. Gurult egy kicsit, aztán feltápászkodott és a szájából csöpögő vért, amit felköhögött, azt törölgette.

- Megint látom a vérem – állapította meg.

- Hagyjátok ezt abba! – szólt közbe a díszbuzi kissé remegő hangon – RAYNEE!! – szaladt le az emeletről, gondolom azért, hogy szóljon valamelyik fasznak, hogy szedjenek szét bennünket.

- Na lássuk, hogyan tudod megvédeni az igazadat – esett nekem Mendez és neki vágott a falnak, aztán bemosott nekem egy isteneset, amitől bevertem a fejem a falba és még kaptam rá kettőt, plussz állba is vert a könyökével. Az adrenalinom az egekbe szökött, amit rettentően imádok, ezáltal leszartam, hogy éppen ömlik a pofámból a vér, csak simán neki estem ismét. Fojtogattam, rugdostam, térdeltem, ahol csak tudtam. Most nem kiabáltam, csak ütöttem. Hallottam, hogy a lépcső aljáról valaki a nevemet ordítja, de leszartam. Megragadtam Dorian nyakát, karját és éppen le akartam hajítani a lépcsőről, de belekapaszkodott a pólómba és a rohadt geci LERÁNTOTT MAGÁVAL!!!

Mondanom sem kell, hogy jól bebasztam a medencémet, a sípcsontomat, a könyökömet, a fejemet, az oldalamat és még a kibaszott kezeimet is. Remélem, Dorinat is jól szétverte a köcsög lépcső, nem csak engem…

– Rayne –

            Naoki lehuppant a velünk szembe levő kanapéra és a fejét fogta. Hát igen, én is elsüllyednék, ha a bátyám miatt állandóan balhé lenne…

- Rayne – rángatta meg Mimoza finoman a pólóm ujját, mire felé fordultam – Te nem hiszed, hogy Narou volt, igaz?

- Nem. Bár Narou egy utolsó fasszopó, még se hinném, hogy ő volt. Naonak igaza van, ha ő lett volna, akkor gúnyolódott volna és lenne valami undorító sunyi vigyor azon a rusnya, sebhelyes, drogos pofáján – biccentettem.

- Igen – bólintott és láttam a fején, hogy jár az agya.

- Te talán tudsz valamit? – vontam fel a fél szemöldököm.

- Nem pontosan – rázta meg hevesen a fejét – Csak egy elméletem van. Gondolkozzunk… Ki tud feltűnés nélkül lopni? És kinek a szobája van tele ropott arany cuccokkal?! – nézett rám és Naokira, mire az említett felkapta a fejét, és egyenesen összenéztünk, aztán mind a ketten az én kis tigrisemre.

- Dorian? – kérdeztük egyszerre tőle.

- Pontosan – biccentett – Tuti, hogy ő volt! Amikor reggelinél megfogta a kezét… Mert, amikor Nero tálalt, akkor még rajta volt a gyűrű. Én láttam.

- És miért nem szóltál akkor?! – tette csípőre a kezeit Naoki (igen, ülve).

- Most szólok, oké??!! – kiabálta le a tigrisem – Mellesleg, vicces volt ez a barátok köztös jelenet. És Nero tiszta kemény lett tőletek – gondolkodott el.

- De, akkor, hogy került Narou zsebébe? – tértem vissza a tárgyra, mert valahogyan ez a képkocka nem volt világos.

- Nem tudom, de biztos van rá magyarázat – erősködött Mimoza.

- Hát jó – sóhajtottam – Kis Sherlock – pusziltam meg a feje tetejét és magamhoz húztam. Közelebb. Fentről viszont ordítást hallottunk.

- Mi a…? – nézett az emelet felé Naoki.

- Csak Narou csinálja a balhét – hangosított Stefan a TV-n, aki ott ült a nappaliban és éppen valami sorozatot nézett. Nem foglalkoztunk vele, egészen addig, amíg a homár észvesztve ordítva a nevemet, le nem rohant a lépcsőről.

- Mi van?! – fintorogtam rá, és úgy néztem rá, hogy érezze, most éppen szívességet teszek neki azzal, hogy figyelek rá. Ezzel is elveszítem az értékes perceimet az időmből, amit azzal töltök, hogy az ő kihippózott testére nézzek.

- Narou és az a rókás csávó éppen bunyóznak odafönt! – árulkodott.

- És? – kérdeztem flegmán.

- Hát… csinálj valamit!

- Mi vagyok én? Az anyjuk? Na hagyjál – fordultam el tőle és intettem, hogy most elmehet.

- Ezt rosszul csinálod – közölte.

- Parancsolsz?! – fordultam ismét felé és fintorogva meredtem rá. Hogy mert ez leszólni?!

- Azt így kell – mutatta be az elbocsátó kézjel intést.

- Na de – horkantam fel.

- Tágulj innét, különben lábtörlőt csinálok belőled!! Rayne itt a király és nem te! – vágott Johantanhoz a kis tigrisem egy kemény díszpárnát.

- AU!! Ne már!! Ettől az anyagtól kipattogok és bedagadok!! – szenvedett az a köcsög, miközben láttam, hogy Naoki a lépcső aljához áll és felordít Narounak.

- Hallottad a királynőt! Távozz halandó – intettem le ÚGY, ahogy kell. Vagy is, ahogyan én csinálom.

- MI A FASZ?! – ordított fel Naoki olyan hirtelen és olyan hangsúllyal, hogy egyből hátra kaptuk a fejünket. A következő pillanatban Narou és Mendez 2.0 gurult le a lépcsőről és a lépcső alján egymásra esve „megálltak”. Felpattantam és kb. mindenki odaugrott köréjük. Rúgták egymást a földön, mint két nyomorék. Most zuhantak le a lépcsőről, de nem álltak le.

- Fejezzétek már be, ti barmok! – lépett közéjük Sasuke, hogy na most ő szétszedi őket, ám ekkor Narou véletlenül, a bunyó hevében jól álkapcson rúgta a haveromat, aki hátra esett… volna, ha nem ugrok oda és kapom el.

- Jól vagy??!! – kérdeztem tőle, mire az állához kapott és nagyon rémült fejet vágott, aztán elengedtem, megtámaszkodott a földön négykézláb és köpött egyet… És tudjátok mit? Vért, nyálat ÉS AZ EGYIK RÁGÓ FOGÁT.

- Fúúújj!! – mordultunk fel egyszerre Johnnyval, mire mérgesen felé kaptam a fejem. Hogy mer utánozni?!

- Mi a … fasz??!! – kapott ismét az állához a haverom.

- Úristen – kapott a szája elé Nero – Te jó ég, had nézzem – térdelt le mellé, hogy lássa, honnan esett ki a foga. Stefan és Naoki nagy nehezen szétrángatták azt a kettőt. Odasétáltam hozzájuk, éppen feküdtek a földön. Vagy is Dorina feküdt háton, Narou meg már felült.

- Már megint csináljátok a balhét? – kérdeztem lenézően. Eléggé szánalmas látvány voltak. Narou felállt, liluló és vérző fejjel (felszakadt egy helyen a heges sebhelye az arcán) és prüszkölve meredt le Dorianra, aki laposakat pislogott, és ha jól láttam, vérzett a füle. Vagy a füle mögött. Remélem, leszakadt…

- Rohadj meg te tolvaj paraszt – szédelgett Silverman #1 és le akarta köpni Mendezt, de mellé talált és pont a feje mellé köpött.

- Nem talált – állapította meg Mimoza.

- Tesó, jól vagy?! – hajolt le Stefan Dorinához – Hány ujjat látsz?! – mutatta fel neki a középső és a mutató ujját.

- Hatot – közölte vele Dorian, laposakat pislogva.

- Te jó ég – nyúlt a hónalja alá Stefan és megpróbálta felrángatni.

- Narou, egyben vagy? – lépett Naoki is a hülye bátyja mellé, aki éppen Nero elé állt, aki éppen felállt a csávója mellől.

- Nem én voltam! – közölte vele eléggé fura hangsúllyal és nem esküdnék meg rá, hogy nem álltak keresztbe a szemei. Remélem, mind a kettő agyrázkódást kapott!!!!

- Takarodj már el tőlem – lökött rajta egyet, mire a tag hátra esett, és Naoki terve, hogy ő elkapja, fuccsba ment, mert mind a ketten eldőltek. És akkor ott, Narou kiájult.

– Nero –

            Szegény Sasuke!!! Bal oldalt, hátulról a második rágó fogát, ami pont középen van, kirúgták!! Istenem… Ez a két rohadék folyton csak bajt csinál nekünk… Nem hiszem el…

Narout és Dorian felvitték a szobájukba (Rayne nem igazán akart segíteni, felcipelni őket, és mivel csak ő maradt, mert Sasu és Johnny nem segítettek, végül belement) és lejegelték a fejüket. Most Naoki és Stefan azt várják odafent, hogy magukhoz térjenek a testvéreik. Menetközben megérkezett Narou rendelt pizzája és Jonathan kajája, így a homár éppen a konyhában eszik, mi, a maradék négyes pedig a nappaliban ültünk és Sasu meg Rayne éppen a három (vagy négy) faterral beszélt telefonon.

- Vágod?! Kirúgta a fogam!!! – hőbörgött Sasu az apjának, mire Rayne megforgatta a tekintetét.

- De jól tette!! – hallottuk Scott bácsi hangját a háttérben.

- Most nem ez a lényeg!! – szólt közbe Rayne.

- Nero! – fogta meg Mimi a kezem hirtelen, mire felkaptam a fejem és abbahagytam a gyűrűm piszkálását. Mi külön kanapén ültünk a fiúktól.

- Mondjad!

- Kapok forró csokit? – kérdezte nagyokat pislogva és olyan édesen nézett rám, hogy kedvem támadt megdögönyözni őt.

- Persze, hogy kapsz, te kis édiiii – ragadtam meg nagymamásan a két orcáját és elkezdtem az arcát dögönyözni – Ügyübügyübügyü – gügyögtem neki.

- Nyeee mááár! – ragadta meg a csuklómat és morcos hörcsög pofival levakarta magáról a kezemet.

- Olyan cuki vagy – öleltem magamhoz és megszorongattam.

- Asszony! Nyugi már, ne mutasd már mindenkinek a szoros kapcsolatunkat! Ejnye! Nem baszlak meg – jelentette ki, mire én elengedtem őt vigyorogva.

- Dehogynem! – jelentettem ki, aztán felugrottam – Na, gyere! Csinálok neked forró csokit! Én is akarok enni – indultam meg a konyhába, mire az én kis cicám (azaz, Mimi) követett és a pultra felülve (a kis hokedli segítségével), nézett engem, hogyan alkotok.

- Ugye tudod, hogy Dorian lopta el a gyűrűdet? – kérdezte hirtelen, mire megakadtam egy kicsit.

- Nem érdekel – sóhajtottam – Leszarom őket.