Köszönjük a már több, mint 40 ezer oldalmegjelenítést!:)♥♥ Nagyon hálásak vagyunk, hogy még mindig olvassátok ezt a történetet!♥ Ám hamarosan, ez a blog szünetelni fog egy kicsit. Addig lessetek be a Fatal Encounters és A Nevem Narou Silverman-es blogokba is:)♥ Jó olvasást!♥
– Stefan –
Ott
sziesztáztam az öcsém mellett, aki még mindig nem volt hajlandó kicsámborogni
az ágyból és a rögtönzött kómájából.. De elég békésen elszunyókált, nem igen
zavartatta magát, bár szerintem sose zavartatja. Ennek a gyereknek nincs
szégyenérzete. De az ötlete, miszerint összeugrasztja a NarouNeroSasu hármast
rafinált és olyan… Dorianos volt. Szerintem, még be is vált volna, ha Silvia
nem jön rá.
- Fratello… - hallottam az öcsém
hangját, mire lassan felemeltem a fejem.
- Na mi van?
- Cseng a fülem geci – szisszent
fel, mikor felült – Mintha kis umpalumpák fújnák a fejemben a sípjaikat –
vakarta meg a kobakját, mire csak fejet ráztam. Ennek tényleg megártott a
lépcső.
- Hát elég szépen vérzik ott,
fratello – mosolyodtam el gúnyosan.
- Vérzik? – biccentette félre a
fejét – Na, ma már harmadszor vérzek el! – nevetett fel. Csak sóhajtottam
egyet.
- Nincs akkora szerencsém.
- Mondtál valamit? – vigyorodott
el gúnyosan – Ennyire azért ne szeress engem.
- Jól szétcsapták a fejed –
ingattam a kobakom figyelmen kívül hagyva – Fosul nézel ki.
- Kétlem – jelentette ki – Én
sohasem nézek ki úgy. De legalább nem szakadt be a nyelv pc-m, csak kicsit
ráharaptam – járta körbe a nyelvével a száját, végigsimítva a fogain, mintha
azokat akarta volna megszámolni valami undorodó fintorral az arcán – Mindegyik
meg van, oké.
- Ez volt az „A” terved, amúgy??
– kérdeztem tőle érdeklődve, bár már tudtam a választ.
- Hát, igen. Csak a gecis
Silverman rájött, hogy én voltam – kuncogott fel.
- Nem volt nehéz – forgattam meg
a szemem – Ki más tudna észrevétlenül lopni, rajtad kívül? Egy kibaszott róka
vagy öcsi.
- Óóóóh – kapott a mellkasához
„meghatódva” – Ennél szebbet még sohasem mondtak nekem – „szipogott” kettőt,
mire én csak szemet forgattam. Ez a szerelmén kívül mit vesz komolyan? Ja.
Semmit.
- Majd nekem is kell segítened
amúgy – vettem elő a cigarettám és rágyújtottam. Igen. A lakásban.
- Neked? – dőlt vissza az ágyba,
és a tarkójára téve mindkét kezét, hátradőlt, és úgy nézett rám – Mégis miben?
Mit forgat a fejében az én drága bátyókám?
- Majd, ha teljesen magadnál
leszel, elmondom.
- Úúúúúh de titokzatos lett
valaki – vigyorodott el – Hercegnő?
- Mi van a barbieval?
- Ő hol van?
Ki gondolta volna, hogy rögtön őt
keresi.
- Gondolom lent a hapekjával,
vagy a jó isten se tudja kivel…
- Ééértem – gondolkodott el, és
látszott, hogy megint forognak a kerekek abban a ravasz kobakjában.
- Mit tervezel már megint?
- Én? – nézett föl rám nagyokat
pislogva majd a szokásos vigyorba változott át az arca – Semmit. Majd meglátod.
Lassan működésbe is lép a „B” tervem. Lehet, összekombinálom a kettőt –
kuncogott fel – Na de most menj, hagyd a drága egyetlen öcsikédet pihenni –
helyezkedett el, betakarva magát, és lustán hasra feküdt majd a válla fölött
nézett rám egy fondorlatos mosollyal – Nem hallottad? Sicc-sicc – legyintgetett
a kezével, mire csak lemondón elvigyorodtam, és feltápászkodtam az ágya mellől.
- De azért, majd az arcodat el
kéne látni, ne csalingázz már itt bevert pofával.
- Maaajd – nyögte nyűgösen
macskásan kinyújtózva, majd visszaesett – Most alszok, mert hulla vagyok.
– Naoki –
Szinte
kiszuggeráltam a bátyám lelkét, várva, hogy felébredjen. Hogy miért? Hogy
nyakon baszhassam!! EZ A MARHA. EZ A SEGGFEJ. EZ A SZERENCSÉTLEN!! Ez a… ez a…
ez a… szégyen! Miért mindig NEKEM kell miatta szégyenkeznem, miért én ássam el
magam, amiért ilyen degenerált az ikertestvérem?! És MIÉRT vereti magát el
minden alkalommal?! Hát az isten verjen meg Narou, most már komolyan mondom,
üvegvitrinben foglak tárolni, hogy ne tudj senkinek sem, és magadnak sem
ártani!! Ám ekkor egy nyöszörgést hallottam az ágy felől, mire rögtön felkaptam
a fejem. Mert éppen a széken hátradőlve a széken, ráérősen a csövemet cseréltem
ki, mert kétnaponta ki kell egy újra. De ja, az emlegetett szamár méltóztatott
felkelni…
- Áhh… - ült fel szenvedve, és
még mindig szétvert képpel. Ritka csúnya ütésnyomai voltak, keményeket kapott
be, hála Dorian gyűrűinek – Mi a faszt keresek itt? – nézett fájdalmas
grimasszal az arcán körbe – Előbb még lent voltam. Az utolsó emlékem az, hogy a
galambomnak mondok valamit… de aztán ellök..
- Felhoztak – vetettem oda, majd
ügyesen visszaraktam a fülem mögé a csövem beakasztókáját, vagy mit.
- Hát nem te, az biztos… -
vigyorodott el gúnyosan, de fájdalmasan az arcához kapott, majd a fejéhez is
mert gondolom megsajdult.
- Nem vagyok poénkodós kedvemben,
Narou – morogtam az orrom alatt.
- Na már megint mi van?
- Hogy mi van? Egy nagy véreres
dákó vagy, az van – forgattam meg a szemem unottan.
- Mert? – horkant fel – Mert
balhéztam?! Bocsáss meg hogy szétvertem annak a gecinek a képét, aki rám kente
az ő szarságait! Majd máskor odamegyek hozzá, megpuszilom a kis arcocskáját,
virágot adok neki, fűzök neki is meg nekem is színes pipacsokból virágkoszorút
és eltűnünk a lemenő nap fényében! Mindig is ezt akartam Dórival csinálni,
eddig miért is nem jutott ez eszembe?! – emelte meg a hangját, de olyan furán
beszélt. Azért tényleg meglátszik.. meg hallatszik az a nem tom’ hány
lépcsőfok. Utána még egyszer a fejéhez kapott és gondolom épp azon gondolkozott,
miért is kelt fel ő a szunyálásból.
- Nem! – vágtam közbe, de még
nyugodt maradtam. Túl álmos voltam a kiabáláshoz – Azért, mert szétveretted magad.
Nézd, meg hogy nézel ki.
- Ne érdekeljen az téged – nézett
félre prüszkölve. Erre hátrahőköltem.
- Hogy ne érdekeljen?! Te világi
seggfej! De érdekel! Mert aggódom! – na itt már kissé megemeltem a hangom.
- Nem kell aggodalmaskodnod,
senki se kért rá.
Megölöm, megölöm, megölöm,
megölöm. Hogy lehet valaki ekkora…? Ő az egyetlen ember ezen a világon, aki igazán
fel tud baszni.
- De igen! Mert helyettem nem
teszi senki! Ki más aggódjon az kibaszott épségedért, ha nem én? Ki teszi ezt
meg? Hmmm? És megtennéd, hogy nem beszélsz úgy velem, mintha a seggedből
rángattál volna ki, hanem emlékeznél, én voltam az egyetlen ember ebben az
ótvar kibaszott gecis lakásban, aki bevédett és hitt neked?! – húztam össze a
szemeim majd, mikor idegesen szemeztünk egymással egy ideig. Nem akarok megint
veszekedni, szóval inkább hagytam a picsába, úgy is fáradt vagyok már ehhez, szóval
csak sóhajtottam egyet – Az összes hajam ki fog hullani tőled, ha ezt csinálod.
Ha verekedsz is, legalább csináld, bazdmeg úgy, hogy neked ne essen bajod
közben! És ha lehet „ártatlanoknak” sem… Matsukonak is kirúgtad az egyik rágó
fogát.
Erre rögtön felkapta a fejét. De
látszott hogy ez is fájt neki.
- Tényleg?
- Aha.
Felröhögött. De úgy igazán
nagyon.
- Komolyan?!! MÁR MEGÉRTE!
ESKÜSZÖM MEGÉRTE, ááuuh… - kapott megint a fejéhet, és a tenyerébe temette az
arcát, de azt is elkapta mert az is fájt, aztán a válla is megfájdult a
hirtelen mozgástól. Ajj…
- Menthetetlen vagy... De ne
hangoskodj, valószínűleg Dorian még fekszik a másik szobában…
Erre elkomorodott és idegesen
félrenézett.
- Nem halt meg?
- Nem. Erre csak csendben maradt,
és szinte láttam magam előtt a durcás, morcos fejét, ahogyan nem rám néz, hanem
az egyik porcicát öli meg a tekintetével a sarokban.
- Nagyobbat kellett volna esnünk
– szólalt meg végül elég bunkó hangnemben én meg csak a homlokomra csaptam.
Miért nem öltem még meg?!
- Mindegy… - ráztam meg a fejem
és felkeltem az ágy mellől – Fáj valamid te fasszopó?
- Mindenem, te buzeráns –
nyekeregte hátravágva a fejét a párnára. Ajjaj… Jön a panaszáradat – A fejem,
az arcom bazdmeg… a térdem a vállam, a medencém, a sípcsontom, a combom, a
térdem, még a herém is geci!
- Hát erre nem voltam kíváncsi –
fintorodtam el.
- Nem érdekel. Csak egy bónusz
infó rólam.
- Már túl sok bónusz infót tudok
– ráztam meg a fejem egy lemondó vigyorral.
- Na látod! Csinálhatsz belőlem
activityt is már!
- Hozok fel fájdalomcsillapítót…
- nyújtóztam ki.
- Várj Naoki! – szólt utánam,
mire megfordultam – Én is megyek – mászott ki nagy nehezen szédelegve az
ágyból, a fejét fogva.
- Minek? – Ki kell mennem
megmosni a pofám meg hugyozni, no meg hallani akarom mindenki bocsánatkérését.
– Mimoza –
-
De akármennyire is utálom, most Narou ártatlan volt,
Dorian rákente az egészet.
Itt csak rám nézett, majd
sóhajtva megrázta a fejét.
- Őszintén Mimi, nem igazán
mozgat meg… Mindkettő egy geci, mindkettő bánt és bántott engem, mindegyiktől
félTEM. És azért múlt idő, mert már nem félek. Elegem van.
- Értem – húztam el a számat – De
véres lett a padló.
- Majd feltakarítják maguk után –
vetette oda nekem.
- Kemény csajszi lettél Neruci –
veregettem vállba egy nagy vigyorral – Igazi kemény asszonyom van!
Ezen csak felnevetett.
- A férjuram büszke rám, ez az
igazi siker!
- Sasuke is az urad… én is. Hány
férjed van neked?
- Háremet tartok – kacsintott
rám, mire elvigyorodtam.
- Szulejmán női változata.
- Pontosan!
- De akkor én vagyok Hürrem. Mert
én vagyok a fő férjed!
- Ez alap – borzolta össze a
hajam, én pedig odahajolva megpusziltam az arcát. Ja, ilyen, mikor
összeengednek bennünket, szinte mérni lehet a hülyeséget. Már rég kész volt a
forró csoki, és a kanapén üldögéltünk, mikor az egyik katonai menekült
lecsámborgott a lépcsőn. Narou volt az, mögötte meg az öccse. Az előbbi
odaszédelgett hozzánk egy jéggel a fején és mereven a barátnőmre nézett.
- Nem én voltam.
Erre Nero csak idegesen
félrenézett.
- Tudom.
Narou először csak várakozva
nézett rá, majd sürgetőn. Közbe Naoki levágta magát mellénk, és felpakolta egy
puffra a lábait.
- Mi van? – nézett fel rá Neruci.
- Nem akarsz mondani valamit?!
- Nem – meredt rá bokor fejjel,
de finoman vállba löktem mondván „Nyugii” – Jó – adta meg magát sóhajtva, és
feszülten félrenézett -…..Bocs – morogta az orra alatt alig hallhatóan. Sőt
szerintem rajtam kívül senki se hallotta igazán. Nem volt az ínyére bocsánatot
kérni, mint látom.
- Tessék? – emelte meg a fél
szemöldökét Silverman, gondolom, nem hallotta tisztán.
- Ha nem hallottad, akkor így
jártál – fordult el tőle Nero hevesen. Na… Milyen kis amazon lett az én kis
Neromból! Pillanatokon belül Stefan is leszállingózott.
- A fasszopó öcséd? – ez Narou
volt egy fintorral az arcán.
- Még fent alszik.
- Haljon meg – zárta le ennyivel
és lehuppant ő is a kanapéra.
- Na geci – jött be a colosom és
Sasuke az erkélyről. Valahogy a barátnőm pasijának mániája ott lenni. Ez a megszólalás
Sasu volt egyébként.
- Egy rohadt szót sem lehet
bazdmeg váltani telefonon, mert a szomszédban bazdmeg Manyika néni porckorongsérves
kis pudlija, Bandika kiugatja a kezemből a kurva telefont – rakta zsebre a
készüléket Sasu kissé idegesen, és bekapta az utolsó falat snickers csokiját,
és kidobta a papírját a kukába – Haljon ki az is, megyek oszt megnyúzom és
készítettek Neronak belőle valami bundát – morgott, majd gondolom, pont
ráharapott a kivert fogának a helyére, mert felszisszenve odakapott.
- Hallom Matsuko, kirúgtam az
egyik fogadat?? – fordult az említett felé vigyorogva az, akinek amúgy az egész
feje szanaszét volt verve.
- Addig röhögsz Silverman, míg
éjszaka ki nem húzom neked az összeset, aztán reggel fogatlanul ébredsz és
mehetsz át a rákos Manyi nénihez protkó ragasztóért. Pusztán, hogy kimutassam a
jóindulatomat és a szeretetemet irántad – vigyorodott el erőltetetten Sasuke,
amiből végül vicsor lett.
- Lehet próbálkozni – legyintett
Narou.
- Nem tudom, hogy megverjem
Doriant, amiért ellopta a nőm gyűrűjét, vagy gratuláljak neki, hogy így
szétverte a képedet – vakargatta az állát egy gúnyos vigyorral Sasu.
- Kussoljatok már el – forgatta
meg a szemét a colosom morcosan – Épp helyzet van.
- Mégis milyen helyzet? – ez Nero
volt.
- Valami régi öreg újságíróval
lesz ma találkozónk, faterék intézték el nekünk – ez meg Sasuke, aki közbe
felállította a nőjét a kanapéról, majd a helyére ülve az ölébe húzta – Egy
orosz ürge, ott volt az 1978-as gyújtogatáskor, elméletileg látott mindent.
- És hol? – ez meg én voltam.
- Ma este kaszinóba megyünk!! –
jelentette ki ünnepélyesen Jonathan, aki szintén kint volt velük az erkélyen
(??) de, hogy miért azt nem tudom.
- Kaszinóba? – tátotta el a
száját Nero.
- Igen!! – tapsikolt a díszbuzi –
Úúúúú már alig várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése